Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-16 / 74. szám
294 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. szeptember 16. nap jó takarmányokból készítik a takarmányadaaját. A nyitott istállózáson kívül a jó tartás is hozzájárult, hogy a fiatal tehén könnyen ellette meg nagy borját és naponta 18,5 liter tejet ad. — Mi lesz a többi clőhasival? — vetődött fel a kérdés. Kisborjú születése a szenei EFSZ-ben A boci születését kíváncsian várják az állatgondozók. S u 1 á n Istvánnak igen nagy gyakorlata van a bábáskodásban; a legnehezebb beavatkozáskor sem bizonytalankodik, de most ő is izgatottan vár. Gj borjú, új módszer születik. A nyitott istállózás módszerét már egy éve bevezették, de egyesek mindaddig kételkednek benne, amíg kézzelfogható eredményt nem hoz. Egy fiatal, jókötésü, zsemleszőrű üszőt bántanak a szülési fájdalmak. A jószág nem nagyon idegeskedik, pedig szokatlan környezetbe került. Egy hete kihozták a nyitott istállóból, ahol már egy évet töltött 80 szabadon ugrándozó társa között, s azután láncra kötötték az ellető-istállóban. Erősödik a fájdalom. Az üsző mellső lábával rugdal a hasa alá. Lefekszik és hangosan nyög; megjelenik a vízi.ólyag és benne két erőteljes fehérszőrü borjúláb. — Nagy borja lesz! — szólt az egyik állatgondozó. A többiek fejükkel bólintottak, hogy igen. Szólásra nincs idejük, mert még egy nyögés, meg egy nagy erőlködés és A hét hét es boci Stilán István kedvence a borjú már ott fekszik a tehén farában. Sután István felemelte a borjú fejét az alomról és két kezével szétnyitotta a csukott szájat. A köldökzsinór már előbb elszakadt, és ezért az önálló élet nem várathat magára sokáig. A kitátott száj nagyot szippant a szellőztetett, napos istálló friss levegőjéből. A kidülledő szemet elöntötte az egészséges élet gyönyörű csillogása. Azután egyet-kettöt bődül a kisboci és inogva föláll anyja mellett. A tehén is föláll, újszülöttjéhez fordul és nyalogatni kezdi. Az állatgondozók elviszik tőle, tiszta ronggyal szárazra törlik és más istállóba viszik. Emberek dajkaságába került a boci. Egyszer sem szophatta meg az anyját. Talán egyesek nem helyeslik ezt a beavatkozást, pedig bevált, mert a kisborjú mindig tógymeleg tejet Iszik. Harminc kg volt, amikor megszületett, ma pedig, héthetes korában már 108,5 kg a súlya. ’Tele van életerővel. Nagy fülét előre fordította és csillogó szemével bámult ránk, mert rászóltunk. Az anyja nem csikaszosodott meg; olyan vastag, mintha még most is borjas lenne. Igaz, hogy jó az étvágya, s az étvágyhoz éttárgy is jut bőven. Minden mazó 160 növendéküszö egészségesen kitelelt és megedzödött, csak kettő mutatott hajlamosságot a gümőkóros megbetegedésre, amikor beoltották. Ezeket Az új tehén id,5 liter tejet ad napont* Ezt az új nyitott istállót a teheneknek szánták — Mi lehetne, minthogy még e héten be kell fejezni a nyitott tehénistálló építését és odavisszük őket — tanácsolta V a 1 a c h János zootechnikus. — Járjanak szabadon ezlitán is, nem kötjük őket láncra. — Helyes, de a szükség törvényt bont! — mondta a szövetkezet elnöke. — A legelős üszőket sem tehetjük zárt istállóba. — Ügy van! — Igaz! És most minden állattenyésztő keresi a legjobb megoldást, az állatok természetszerűbb tartását szem előtt tartva. Egy évvel ezelőtt sokan kétségbe vonták a nyitott istálló előnyét. — Jöjjön csak a tél, megfagy mind vagy megkehesedik! De nem fagyott meg egy sem, hanem a javarészt gümőkóros tehenektől szármindjárt el is távolítottáik a többi közüt. A fejlettebb üszőket még a tél utóján befedeztették. Hatvan közül csak négyet kellett még egyszer megtermékenyíttetni. a többi az első alkalommal megtermékenyült. A nyitott istállóban tehát edzettebbé váltak az üszők és termékenyülésük is jobban sikerült, mint a zárt helyen nevelteké. A napi átlagos sútygyarapodá-suk 80 dkg volt. A szenei EFSZ-ben már megszületett az új módszer, de még állandóan módosítanak rajta. E tavaszon az éves borjakat kihajtották a legelőre és azóta a vasút közelében elterülő fenyveserdő nyújt nekik éjjeli szállást. Hatvan dkgos átlagos napi súlygyarapodást terveztek rájuk, de 80 dkg-ot gyarapodtak.
