Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-07-08 / 54. szám
1959. júllui 8. Jrafarel Földműves 3 Közös ügyünk a sikeres aratás A napokban a vágsellyei gépállomás dolgozói is megkezdték az aratást, a kenyérért folyó harc felelősségteljes munkáját. Nagy feladat vár rájuk, mert a ledőlt gabonafélék kaszálása sok erőfeszítést és figyelmet követel. Lényegében mégis biztosították a jobb minőségű és kisebb szemveszteséggel történő aratást. Pozsonyi László főmechanikus ad részletes felvilágosítást arról, hogyan tudták ezt megvalósítani. — Gépállomásunknak 43 kombájnja van. Az idei gabonához ez kevésnek látszott. Ezért tizenkettőt még brigádra kértünk olyan területekről, ahol később kezdődik az aratás. Természetesen a segítséget majd mi is viszonozzuk. Kombájnosaink örömmel vállalták a kölcsönös segítség jól bevált módszerét — fejezi be megjegyzését a főmechanikus. Az állandó üzemeltetésről elsősorban azzal gondoskodtak, hogy teljesen kijavított gépekkel indultak. De mivel baj mindig akadhat, ezért megtették a szükséges elővigyázatosságot. Ismeretes, hogy aratás alatt legtöbbször törés következtében következik be az üzemzavar. Az eltörött fémalkatrész kijavítása — ha van hegesztőkészülék — néhány perc, ezért nagyon helyes újítása volt a gépállomásnak, hogy minden brigádközpont részére beszerezte ezt a nélkülözhetetlen eszközt. Dicséret illeti a mozgőműhelyeket is, melyekből három állandóan készenlétben áll. A gépállomás szerelőcsarnoka is felkészült, mert javítóik két műszakban dolgoznak. Egyik reggel 7-től délután 3-ig, a másik csoport 12-től 20 óráig. Talán furcsának tűnik, hogy 12-től 3-ig egybeesik a két műszak munkája. Pedig ez nem tévedés. Nagyon is megokolt volt az ilyen irányú megoldás. A két műszak dolgozóinak háromórás együttléte elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az aratási gyorsjavítás ideje alatt semmilyen zavar ne legyen az alkatrészek körül. Az alkatrészhiány pótlásában szintén változásokkal találkozunk. Eddig bizony nehézkes volt a beszerzés lehetősége. — Eddig sok panasz volt az Agrotechnára - kezdi a legkényesebb problémán az üzem vezetője - bár nem mindig jogosan. Néha előfordult, hogy a megrendelt alkatrészért 6—7 nap múlva jöttek. Ezt a nehézséget úgy küszöböljük ki, hogy az egyes járásokban körzeti technikai raktárokat létesítünk, amelyekben minden alkatrész meg lesz. — Bár úgy lenne - tréfálkodik Kovács László, a GTÁ alkalmazottja, aki az alkatrészek beszerzésével van megbízva. Az új létesítmény — amit a vágsellyei járásban helyszűke miatt a gépállomáson rendeznek be — minden bizonnyal nagy előnyt jelent az eddigi megoldással szemben. Hiszen ezután már nem kell a kerületi elosztóba fáradni, megtalálhatják azt a körzeti raktárban. Ilyen lényeges változásokkal találkozunk a vágsellyei gépállomáson, ahol mindent elkövettek az aratás sikeréért. Ezek után megvan a remény, (ha az időjárás is kedvez), hogy 12 nap alatt, vagy is a terv szerint befejezik az aratást. Ehhez persze nemcsak a gépállomás traktoros alkalmazottaira van nagy szükség, hanem a szövetkezeti traktorosokra is. Nézzük hát meg az ő felkészülésüket. Zsigárdra vezet az utunk, ahol három traktor van a szövetkezet tulajfiatal, fáradságot nem ismerő traktorosokat találunk. Bátsay Ferenccel beszélgetünk. Hat éve dolgozik itt, két éve Zetor 25-ös traktorral jár üzemzavar nélkül. Az aratási felkészülésről csak ennyit mond: — Mi, traktorosok Ambrus Károlylyal és Morvái Gusztávval együtt mindig megtettük a magunkét. Most is azért dolgozunk sokszor reggel három óráig, hogy később a cukorborsó szállítása ne akadályozza a sikeres aratást. Szép ez az igyekezet. Vegyenek tőlük példát a többi traktorosok és kombájnosok is. És főképp a kombájnosok, hogy ne forduljon elő olyan eset, mint tavaly, amikor a minőségi munka elhanyagolása miatt a zsigárdi szövetkezetben több métermázsa gabona kárbaveszett! Legyen közös ügyünk, az aratás, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a megtermett gabona sikeres betakarításával, a hektárhozamok növelésével tovább szilárdítsuk a szövetkezetét, gazdagítsuk a tagokat. SZUH KÄLMÄN Végzettek és kezdők ... A Bodrogköz gazdag s termékeny földjéről már egy kötetre való riportot írtak. Arról azonban, hogy a napfényes domboldalakon milyen nótatermő bor csurog szüret után, bizony megfeledkeztek a toliforgatók. Pedig több kötetes regényt lehetne írni az itt éló szorgos emberekről, a Szőlőskei Mezőgazdasági Mesteriskola tanulóiról. Most, az iskolai év végén, meglátogattuk ezt az iskolát. Két végzett növendékkel beszélgettünk. Lesz bőven siló - a radványl szövetkezetben. Szálas és szemestakarmányból is lesz elegendő. Nem véletlen tehát, hogy már az elmúlt évben 3428 liter tejet fejtek minden tehéntől, méghozzá 4,2-5,2 százalék közötti zsírtartalommal. Eredményes munka Nagy szorgalommal dolgoznak a kosúti EFSZ tagjai. Az aratásra is jól felkészültek. Azon vannak, hogy idejében betakarítsák a termést. Az állatállomány fejlesztésére is nagy gondot fordítanak. A jövő évben 37 szarvasmarhát tartanak 100 hektár földön. Bevezetik az állatok önetetését. így magasabb súlygyarapodást érnek el. Mind a sertések, mind a szarvasmarhák részére szabad istállót építenek. MOLNÁR SÁNDOR, Kosút Ipolynyéki híradás Az ipolynyéki szövetkezetnek alig egy éve csupán 76 tagja volt, és 590 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodtak. Ma már egészfalusi szövetkezet van községükben, melynek 306 tagja és 1188 hektár földje van. — Szövetkezetünk — mondja Szalai elvtárs az EFSZ elnöke - a kezdeti nehézségeken már túl van. — Az új tagok belépésénél ügyeltünk arra is, hogy az új tagok a közösbe adják a tervezett állatállományt. Az említett szövetkezet az állatállomány feltöltése terén szép eredményeket ért el. Jelenleg 100 hektár földön 40 darab szarvasmarhát tartanak. A hasznosság terén azonban akad bőven javítani való. A napi fejési átlag tehenenként 3,58 liter. Ez egy cseppet sem kielégítő. Tudják ezt a szövetkezet tagjai is, éppen ezért nagy gondot fordítanak a takarmány termelésére. Az idén 117 hektáron termelnek kukoricát. 83 hektár földbe pedig silókukoricát vetettek. Ax45 hektár cukorrépa is szépnek ígérkezik, 350 mázsás hektárhozamra számítanak. Boksza István, Ipolyság Gyorsan és olcsón A terebesi járás földművesei a párt és kormányküldöttség kelet-szlovákiai látogatásának tiszteletére több mint 9 millió koronás vállalást tettek, mely főképp a termelés és a beadás emelésére irányul. A többi között vállalták, hogy július 1-ig 50, egyenkét 75 darab szarvasmarhát befogadó szabadistállót építenek olymódon, hogy a termelési költség istállónként ne haladja túl a 25 ezer koronát. Ezenkívül vállalták, hogy a járás szövetkezeteiben az összes sertések 50 százalékát a legrövidebb időn belül önetetéssel takarmányozzák. Igazán követésre méltó példa. -k. Ne csak erővel, ésszel is... Pécsi Ferenc becsülettel állta meg a helyét az iskolában. Ma, amikor az élet küszöbén áll, örömmel gondol vissza az iskola padjai között eltöltött diákévekre. Örül, hogy tudásával segíthet a tanyi szövetkezetnek a még szebb eredmények elérésében. Szombathy Attila nincs megelégedve az eddigi tudásával. Elhatározta, hogy a Tornaijai Mezőgazdasági Technikumban folytatja tanulmányait. E két tanulón kívül még 18 fiatal hagyta el ez évben az említett iskola padjait. Bíznak, hogy mint az iskolában, a mindennapi életben is megállják a helyüket. Tóth Gyula, Perbenyík PINC. ötszáznyolcvan lakosú falu a losonci járásban. Főutcáján illatos szénával megrakott szekerek döcögnek. Hosszú sorban, imbolyogva. A szövetkezet szénáját hordják, kazlazzák. Az udvarok kihaltak, minden felnőtt a mezőn dolgozik. Egy öregaszszony a kimosott ruhákat öblíti a kútnál. Csoportba verődve, csikónyargalással maszatos kisgyerekek csoportja kanyarodik az útra. Lesik, mikor jön autó. Virtuskodnak — ki mer az autó elé futni, s utolsó pillanatban félreugrani. Még iskolába sem járnak. Olyan ötéves formák. Kint a rétén, ahonnan a púpos szekerek indulnak útnak, asszonyok „takarják", gyűjtik kócos boglyákba a jószagú takarmányt. Az idén minden jel azt mutatja, hogy „a szövetkezet szénája rendben van". Hogyisne, hiszen a pinci asszonyok hangyaszorgalommal dolgoznak. Karczag Istvánná és Kelemen Imrének csoportja úgy siet a szénagyüjtéssel, mint más háziasszony a kinthagyott ruhák Összegyűjtésével, ha esőt érez. — Sietnünk kell, mert minden nap ránkijeszt a zápor. Ez meg úgy jó, ha „szárazán tálalják" — nevetnek. — Jaj, de mirőlunk ám nem kell írni! — ijed meg Varga Béláné, meg Kovácsné. — Dolgozunk és kész. Azokról, ott, a fiatalokról írjon! Varga Kató és Kelemen Évi a legifjabb szénagyűjtők, pirulnak, s még a nevüket is a többiek árulják el. — Büszkék, mert nemrég kapták az első fizetést — súgják a menyecskék. Tizenhatévesek, vidámak, ügyesek ezek a kislányok, s jól érzik magukat itthon. — Nem vágyunk mi a városba. Itt a legjobb, — s el is hiszem nekik, mert egészségtől pirosló arcukhoz, erős kezükhöz nagyon illik a friss szénaillat, a napfény, a villanynál. — Dolgozzunk, ne lopjuk a napot — néznek össze, aztán otthagynak. Kelemenné, Karczag Istvánná is azt mondja, nem szeretnek ők beszélni. Hogy jól dolgoznak? Az csak természetes. Ha dolgozik az ember, jól dolgozzon. Merthát igaz, hogy átlagban 45 — 48-an mindig dolgoznak, idénymunkáknál 65— 70-e sürögnek a földeken, télen morzsolják a kukoricát, dohányt simítanak, ha kell vasárnap is kézbefogják a villát vagy a kapát, de mi van ebbe különös ? Az is igaz, hogy Örök kérdés ez a királyhelmeci EFSZ lemaradásával kapcsolatban. Bár a járás mezőgazdasági sikereiről olyan sok elismerő szó hangzik el a nagy nyilvánosság előtt, a székhelyen működő szövetkezetét — sajnos — inkább a hibáiról emlegetik. Bánik János, a szövetkezet jelenlegi elnöke szerint lehetnének ők a legjobbak között is, hiszen földjük jó, szőlőjük van, lehet virágzó kertészetük, jó a sertésállomány, lehetne pénz, csakhogy... Hej, ez a csakhogy mindig ott galibázik az útban. Azaz csakhogy hiába sok kisparasztból alakult a szövetkezet, ha azok időközben hűtlenek lettek a földhöz, s most néhány — dicséretükre legyen mondva — öregebb bácsi igyekszik jól gazdálkodni a terjedelmében nagy szövetkezetben. És az asszonyok? Tisztelet a kevés kivételnek, azok sem tartanak a járás többi szövetkezetével, a kapanyél meg egyéb szerszám mellett olyan becsülettel helytálló szorgalmas asszonyokkal. Fiatalokat gyakran találunk a szövetkezetben, de mielőtt fellélegeznénk, hogy akkor a közeljövőben minden jóra fordulhat, azelőtt még meg kell mondani, hogy ezek mind brigádosok. Ezeknél a 20 koronás teljes értékű munkaegység mellett még napi 7 korona diétát is fizet a szövetkezet. Ez pedig a munka jelenlegi termelékenysége mellett nem lehet gazdaságos, és ilymódon nemcsoda, ha évvégi járuléknak munkaegységekként csak 2 — 3 korona marad. Az EFSZ telepén még tovább jutunk a lemaradás okainak felismerésében. Bók bácsi, az egyik sertésgondozó mond el egyet-mást. — Az elmúlt évben Bakó Géza volt az elnök. — Kezdi. — Ö azt tanácsolta, hogy csak néhány anyakocát tartsunk, a tr.a'acokat a — kocáknak al-Miska, mi lenne ? Kattog a gép, fut a szíj. Sohasem áll meg a munka a gyárban, s kint ezalatt valahol boldog, nagy, aranyszínű nyár van kint a határban. Kattog a gép s ezalatt dal kél odakint a mezőkön, fény száll, szél szaladoz, meg a nagyszemü nyári eső jön kint a mezőkön. Kattog a gép s ezalatt hegyi úton mennek a csordák, tejszagukat cipelik s a hegyekben messzire hordják lassan a csordák. Kattog a gép s ezalatt erdőn suttognak a lombok - jöjj ki, pihenj, heveredj a fűbe, felejtsd el a gondot - kérnek a lombok. Kattog a gép s ezalatt valahol már éppen aratnak, hull a kenyér, fut a gond, s jut pár szem a kismadaraknak, nyár van, aratnak. Kattog a gép, a kerék tőled pihenőt soha nem kér, Miska, mi lenne, ha még aratás idejére üzennél és hazamennél? FIK ÁLT. OLGA kalmasat is — pedig adjuk be. így könnyebb a hizlalás. Csakhogy ez a nézet hamar kudarcot vallott, mert pár hónap múlva már nem volt miből hizlalni. At kellett hát venni a mások bevállt módszereit. S azóta nincs baj a beadással, az első félévre a 177 mázsát már régen teljesítettük. Bók bácsi azt is elmondja, hogy Dobos és Berta gondozókkal együtt 569 sertés etetéséről, hizlalásáról gondoskodnak. L- Az eredmény? — kérdem. — Nem rossz — válaszolja. — Az utóbbi mérés azt mutatta, hogy a nagyobbaknál 70, a kisebbeknél 33—34 dkg volt az átlagos napi súlygyarapodás. y Van tehát jó is a királyhelmeci EFSZ-ben. Az a néhány szorgalmas tag azonban kevés a sok földhöz. A javulás folytatásához az kellene, hogy a szövetkezeti tagok gyermekei és az asszonyok felszámolnák a földdel, a legfontosabb termelőeszközzel szemben tanúsított hűtlenségüket!... Molnár János, Boly. Balázs Gizellának tavaly 542 munkaegysége, Tácsik Bélánénak, Karczagnénak, Tóth Jolánnak meg még jópárnak több mint négyszáz munkaegysége volt, hogy családonként (van ahol négyen is dolgoznak) néhol 12 ezer koronát tettek zsebre osztalékként. Reggel négykor felkelnek, megfőzik az ebédet, megetetik az állatokat, kitakarítanak, aztán mennek a mezőre. Délbe hazafutnak, megmelegítik az ennivalót, vagy gyorsan-gyorsan főznek valamit, — mert reggel esetleg mosni kellett —, aztán ebéd után ismét sietnek vissza. Este etetés, főzés, vasalás, vagy más olyan tennivaló, amiből a háziasszony sosem fogy ki, reggel minden kezdődik elölről. Mert a szövetkezetnek gyarapodnia kell. Most 18 korona a munkaegység pénzértéke, de jövőre többet akarnak. Nem hazudunk, ha azt állítjuk, a szövetkezet fejlődését legfőképp az asszonyok munkája segíti elő. Mert ők szervezetten, pontosan mindig munkában vannak. Amikor kell, akkor mennek. Az aratást is készeniében fogadják. — Hallom, hogy nincs óvodájuk. Mért nem sürgetik az építését? — kérdem — hiszen így nagy gond az otthonhagyott gyermek. — El vannak azok a szomszédban, meg az öregek is vigyáznak rájuk — válaszolják. — Arra nem gondoltak, hogy szövetkezeti étkezdét is létesíthetnének? Akkor nem kellene négykor kelni, a főzésen törni a fejüket.-> Közös konyha? Ki enné meg a más főztit? — szól Kovácsné. — Pedig de jó lenne azért a terített asztalhoz leülni — gondolkozik el a dolog felett Kelemen Imréné. Bizony, pinci asszonyok! Vegyétek elő a leleményességteket is. Kár, hogy nem látjátok azokat az apróságokat, akik most valamelyik falu óvodájában délutáni álomra hajtják fejüket, vagy talán énekelnek, s vigyázó szemek felügyelete mellett játszanak ... Kár, hogy nem látjátok saját gyermekeiteket, amint riadt szemmel nézik a miattuk fékező autót... Dolgozzatok, legyetek a szövetkezet kiváló dolgozói, munkaszervezői, de tanuljátok meg szervezettebbé, szebbé tenni saját, asszonyi életeteket, gyermekeitek életét is! H. E.
