Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-09 / 72. szám
1S58. szeptember 9. VIRÄGZÖ MEZŐGAZDASÁG 287 VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIÁI VADASZVEDECYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE Megy a fecske, jön a lúd „Megy a fecske, jön a lúd“. Ez az igazi — jöl tudja a népmondás —, amikor már elment a fecske, s nem hegedül már a tücsök sem, magárahagyott a táj, s vár, vár valakit még, megszólal a síp: a jellegekből szól alá, muzsikálja, siratja ét a nyarat a lúd, a lilik, hogy: „Jaj a nyár, jaj a nyár!" • DOBPERGÉS S most a lilik húz a Hortobágyon át, vonul az őszi postás északról délre, s mind itt a központban, a Hortobágyon át száll, indul délnek, Szicíliának, Marokkónak. Nádas szélén állok, tó töltésén, s hallgatom ezt az őszi siratót, nézem ezt a világon páratlan madárvonulást. Ötmillió vádlód vonul át a Hortobágyon évente, így írják a régi könyvek. Bársony István még dobpergésnek hallja a sok százezer összeverődő, tapsoló szárnyat. Nádter Herbert, a nagy vadász „dübörgő mozdonynak, zengő vashídon“. Repülőteret építettek régen a halastó mögött: külföldi milliomos vadászok repülőgéppel érkeztek vadlibázni. Negyvenöt libát lőhettek naponta, ha ügyesek, százat is. Idén is jártak itt francia, német vendégek, és jönnek is még, de a rekord még az ötven alatt van és én már nem hallottam azt a „dübörgést“. Hallottam, amint a csapat felettem suhant, s mintha selyemfüggönyt húznának, úgy suhogott. Kevesebben vannak idén, mint máskor. S már a vonulásuk is eltér az évszázados ősi úttól. A Dunántúlt, a nyugati széleket is kedvelik már. Miért? BELEDUPLÁZNAK! A hortobágyi esi pihenőközpont már nem olyan, mint régen volt. Már nem olyan végtelenül elhagyott, csendes. Pöfög a traktor, a halastavak gépházai is éjjel-nappal zúgnak, autó reflektorozik, s mikor legszebben szólt alá a magasból a lilik, valahonnan felhangzott, elnyomta a szavát a gépzene, hogy: „Bolyongok a város peremén". De a legnagyobb bűn a vonulás ellen — mondja a madárélet tudósa, dr. Wertse Albert — az éjjeli vadászat. Az idevalósiak kedvelik főként, rátörnek a vizen pihenő, éjszakázó madárerdőre. Megközelítik, s aztán fütytyentenek, mire felriadnak a madarak; a tó valóságos nyakerdö. Ebbe dupláznak bele a „vadászok". Vérengzés ez. Nem csoda, ha kerülik a vidéket a libák. MERRE VAGY? A szürke táblára, az őszi égre vésik ékírással, hogy vége a nyárnak, búcsúzz, itt az ősz. Tudod-e, hogy egy-egy ékcsapat, egy-egy család? És hogy a nagy láncok: komaságra lépő sok-sok család? A felröppenő tojót a gúnár követi, azt pedig a gyerekek. És hogy ez nem röpke „egynyári" szerelem? Egy-egy liba 40, sőt 50 évig is elél. És párja mindig ugyanaz. Hány lúd üli most ősszel felettünk ezüst- és aranylakodalmát? Láttam, amikor a puskás serétjével lehúzta a családból az anyát, s a gúnár erre viszszafordult és repült, berepülte a tájat, a szélben síró nádast, hullámzó tavat és rikoltotta: „Li-li, merre vagy Li-li?" és másnap, harmadnap is kereste a férj a párját. És ha megtalálja asszonyát sebzetten a tavon, leszáll hozzá és mellette marad. „Vén gúnár. Szerelmes gúnár." Többé ezzel nem csújolhatsz. LÁBÁN A GYŰRŰ És hűséges, az ősz jó postása. Van egy fajtája, amely nálunk fészkel, a nyári tiki. Ő az őse a házüibának, formára, nagyságra is hasonlít hozzá. A kaunaszi szovjet biológiai állomáson keresztezték házilúddal. Sikerült a kísérlet. Gyönyörű, hófehér fiókák keltek ki. Föl is híztak. Itt van belőlük egy a Garas-utcában a Madártani Intézetben kitömve; Kecskemét mellett lőtték. Mert házilúd lett belőle biológiailag ugyan, de mikor jött az ősz, megszólalt benne a postás, vinni kell az üzenetet. „Jaj a nyár!" — elrepült. Lábán a gyűrű: Kaunasz, Zsuriutastó, ahol gyűrűzték 1953 tavaszán. „Megy a fecske, jön a lúd." Suhan felettem az ék, mintha selyemfüggönyt húznának, függönyt az elmúlt, a zajos, nyári előadásra. Durran a puska: megkezdődött a vadtibázás. Két elhullott hős légipostás „nevét", emlékét hadd jegyezzem fel az őszi vadászatról. A halastó felett lezuhant egy veresnyakú szibériai lüi: a Jenyiszej torkolatánál született, ott gyűrűzte a moszkvai állomás 1951-ben, s idén hatodik éve hozza s visszatértében vinné az üzenetet: itt az ősz, s majd hogy: itt a tavasz. A második postást Balmazújváros fölött lőtték. Idén tavaszon született a Rhone deltájánál, ott gyűrűzte a Tour du Valat állomás. Fehér, pelyhes volt még a melle, ez lett volna az első októbere, hogy jelenteni akarta a nyári zárórát és az ősz kezdetét. &. Gy. Idegcsillapító növények számára Amerikában a növények számára olyan vegyszert gyártanak, amely hasonló hatást vált ki, mint az emberben az izgalmi állapotokat megszüntető csillapítószerek bármelyike. A készítmény voltaképpen ftálsao-származék, amely elősegíti a növényi sokk és tülizgalmi jelenségek leküzdését. A növények hosszú ideig tartó hőhullám, hirtelen beköszöntő hideg idő vagy huzamosabb esőzés következtében kerülhetnek ilyen állapotba. A feltalálók szerint az új készít menynyel a terméshozam is fokozható. A készítmény hatására például a limabab 90 %-kal, a cseresznye 100 %-kal, a narancs 30 %-kal, a gyapot pedig 10-30 %-kal adott nagyobb termést. Ha a növényeket és jókat virágzás idején ezzel az „idegcsillapítóval" permetezik, a virágzás rendkívül dús. Ha pedig párhetes korukban történik a permetezés, a virú-. gok száma akár meg is kétszereződhet. ☆ Fácánok jelzik a földrengést A földrengéstől gyakran szenvedő Japánban a fácánok izgatott viselkedése jóval előbb, s a tudományos műszereknél is biztosabban jelzik a földrengés bekövetkeztét.
