Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-02 / 70. szám
1959. szeptember 2. VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 279 A mezőgazdasági területek kiterjedéséhez mérten fejlesszük a nagyüzemi méhészeteket A nagyüzemi méhészetek megalapítása és fejlesztése még sok helyen akadályokba ütközik, mert egyesek a méhészet hasznát csupán a méztermelésben látják. Én mint szövetkezeti méhész szintén igyekszem, hogy minél töljb mézet termeljek, de ezt a célomat nem mindig sikerül elérnem. Természetes, hogy amikor nálunk nincsen mézhozam, vándorlásra gondolok. Leginkább nyáron lenne szükséges erdei legelőkre vándorolni. Már saját tapasztalatomból tudom, hogy amíg otthon etetjük a méheket, tisztesfű virágzásakor Besztercebánya és Kékkő erdős-hegyes vidékein 20 — 30 kg mézfölösleget is gyűjt egy-egy méhcsalád. Az időjárástól függetlenül minden nyáron találnék alkalmas helyet a vándorlásra, ahol elegendő mézet gyűjthetnének a méhek, de nem engedi meg a vezétőség. Bizonyára egyesek furcsának találják, hogy még oda sem engednek, ahol biztos mézhozam vár a méhekre. Nem engednek, mert éppen ilyenkor virágoznak a magtermesztésre meghagyott herefélék. Itthon, ha még a télre szükséges élelmet sem tudják begyűjteni a méhek (nemhogy fölösleget gyűjtenének), akkor is több hasznot hajtanak az EFSZ-nek, mintha idegenbe vándorolnánk, mert a méhek megporzó munkája nyomán rendszerint egy-két mázsával nagyobb a heremagtermés minden hektáron. Itt nem csupán a heremag értékéről van szó, hanem arról is, hogy a következő évben saját vetőmagunkkal vethetjük be a herefélék tervezett vetésterületét. Jómagam azonban mindenáron mézből szeretnék minél nagyobb hasznot elérni. Azt javasoltam szövetkezetünknek, hogy legalább 150 családra gyarapítsuk méhállományunkat és a felét hagyjuk itthon a kultúrnövények beporzására, a másik felével pedig vándoroljunk idegenbe. Ez a tervem is egyelőre csak terv maradt, mert a véghezviteléhez két méhészre lenne szükség, ha pedig magam akarnám végrehajtani a vándorlást, vagy nem méhész dolgozók segítségével, akkor megint csak a herefélék megporzűsának a rovására menne. Szövetkezetünk vezetői tehát jól látják a nagyüzemi méhészkedés célját: nem a méztermelésre, hanem a virágok beporzására fordítanak nagyobb gondot. A hereféléken kívül még jól felhasználjuk a méheket a gyümölcsfák, repce és konyhakerti növények beporzására. Méhállományunkat három részre osztottuk, s így 18—20 családot viszünk egyegy beporzásra szánt, virágzó növényzetű parcellára. Szövetkezetünk idegenben csak egy vándorlást engedélyez, mégpedig a bajcsi akácosra. Ezáltal a méhészet pénzügyi tervét is teljesítjük. Még 1953-ban kezdtük meg szövetkezetünkben a nagyüzemi méhészkedést és azóta azt tapasztalom, hogy ha nálunk, ahol kevés a mézelönövény, elég jövedelmező, akkor egy EFSZ-ben sem fizethetnének rá a méhészetre. Szerintem a nagyüzemi méhészeteket, éppen úgy mint az állatállományt, a mezőgazdasági területek kiterjedéséhez mérten, mondjuk 100 hektáronként kellene tervszerűen fejleszteni, és a méheket elsősorban a herefélék beporzására kell felhasználni. Mi 45 vásárolt, elég gyenge rajjal kezdtük a méhészkedést, s ma már 78 jó erőben levő méhcsaládunk van. Ennek az állománynak a nagysága még távolról sem olyan, mint amilyet szövetkezetünkben el lehetne érni, de máris minden tervbe vett kultúrnövény beporzását elvégezzük vele, ezenkívül évenként 10 — 12 kg-os átlagos mézhozamot is elérünk, jobb években 14 kg-ot. Idén az akác nem sikerült, mert lefagyott, a herefélékből pedig alig 1,5 kg-ot Megelőzés. A méhek akkor is hajlamosak hordástalan időben a rablásra, ha bőven van mézük. A támadók rendesen nagy, népes családok. A gyengék csak a legritkábban rabolnak, bár sokszor jobban rászorulnának. Csekély mészkészletükből tengődve, inkább elpusztulnak, vagy lakásukat végleg otthagyják, semhogy a rablást megkísérelnék. A rablók áldozatai rendszerint anyátlan, gondozatlan vagy kicsi családok, kivált ha nagy a helyük a kaptárban. Az ilyen családokban gyakori a fertőző betegség. A rablás tehát óriási veszély azért is, mert a méhek széthurcolják a fertőzött mézet. Nagy, népes családra van tehát szükség a rablás ellen. Az ilyen elszántan védekezik. A rablók a támadást rövid tusa után abbahagyják. A népes törzsnek mindegy, hogy védekezésre a kijáró alul vagy fölül van-e, csak szűkítsük azt a hordás megszűnte után. Ne szaporítsunk tehát nyakló nélkül. Ne bontsuk szét a családokat mesterséges rajokra mértéktelenül. Ne tűrjünk a kaptárakon fölösleges nyílásokat, repedéseket, mert a méz és a viasz kiszivárgó illata odacsalja a kutató méheket, s előbb-utóbb támadásra ingerli. Nappal ne etessünk, mert a család és a méz illata hamar rablást okoz. A fejlesztésre szánt gyengébb kölyökcsaládokat is bőséges élelemmel, nagyságukhoz szűkített kaptárakban helyezzük el, vagy ahol szükséges, használjuk föl egyesítésre, a termelő törzsek egyesítésére. Hordástalan időben csak korán reggel vagy este kezeljük a méheket. Különösen ügyeljünk arra, hogy a méz vagy cukorszörp ne csöpögjön el. Nagyobb méhesben leghelyesebb váltakozva, hol itt, hol ott bontani kaptárt. így a méhek kevésbé csoportosulnak egy hely felé. emelkedett a mézhozam, így rá vagyunk szorulva az etetésre. A MÉHEK KEZELÉSE NÁLUNK A méhészeti év augusztusban kezdődik. Ilyenkor, ha nincs hordás, etetjük a méheket, hogy az anyák be ne szüntessék petézésiiket, mert csak az augusztusban és szeptember elején lerakott petékből kelt méhekkel számíthatunk jó telelésre. Szeptember végére teljesen befejezzük a méhek betelclését. Télen gondoskodunk csendes nyugalmukról Tavasszal serkentő etetéssel gyorsítjuk fejlődésüket. A szaporítást mesterséges rajoztatással végezzük, s az anyákat is mesterségesen neveljük. Puskel György, az ifjűságfalvi EFSZ méhészmestere A kaptárrendszer nem közömbös. A felső kezelésű kaptárakkal gyorsabb a munka, s ezért kisebb a rablás veszélye. A rablás megfékezése. Ha a méhek kutatnak, azonnal szűkítsük a kijárókat, s fölváltva bőséges füstöléssel, hidegvizes permetezéssel, fecskendezéssel kergessük el a kellemetlen tolakodókat. A kaptárak elejét, környékét pedig öntözzük meg jéghideg kútvízzel. A kutatás ezektől rendszerint néhány perc alatt megszűnik. Ha nem sikerül elűzni a rablókat, vizes ronggyal dugjuk be a kijárőt, a szellőztetőt nyissuk meg, s az egész kaptárt borítsuk be vizes zsákokkal. Este a méheket megitatjuk. A megtámadott családot így néhány napig zárva tartjuk. De ha van pince, nem árt a bezárt családot odavinni, amíg a nyugalom újra helyre nem áll. Ugyanezt a támadó családdal is megtehetjük, amíg a rabló dühe a hűvös pincében le nem csillapodik. Ez idő szerint 16 000 földmüvesszövetkezet működik a Vietnam Demokratikus Köztársaságban. A szövetkezetek az ország mezőgazdasági talajterületének 20 százalékát tartják művelésben. ■fr Az Egyesült Arab Köztársaság forradalmi kikiáltásának évfordulóján 14 000 kisparaszt kap földet, összesen 25 000 ha terjedelemben. Az első földátadás már megtörtént, mégpedig Faruk volt király birtokából. ☆ Az idei nyár rendellenes éghajlati körülményei főleg Nyugat-Németországban okoztak fölbecsülhetetlen károkat a parasztságnak. A rablás megszüntetése
