Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-07-05 / 53. szám
6 \fzakad Földműves 1959. július 5. A. Gromiko nyilatkozata a genfi értekezlet távlatairól A genfi külügyminiszteri értekezlet háromhetes szünete alatt a küldöttségek tovább folytatják tárgyalásaikat kormányaikkal, hogy július 13-án újabb javaslatokkal üljenek le a tárgyaló asztalhoz. Az egyes küldöttek már nyilatkoztak az eddigi tárgyalások lefolyásáról. Lloyd angol külügyminiszter alsóházi beszámolójában annak a .meggyőződésének adott kifejezést, hogy a további tárgyalások hasznosak lesznek, és hozzájárulnak a vitás kérdések megoldásához. Azonban továbbra is állást foglalt a nyugat-berlini megszállási rendszer mellett. Herter amerikai államtitkár rádiós- és televíziós beszédben számolt be az amerikai népnek a genfi értekezletről. Azt állította, hogy Genfben nem értek el „megfelelő haladást“, amely „indokolttá tenné“ a kormányfői értekezletet. A Szovjetunióra igyekezett hárítani a felelősséget, hogy eddig nem jött létre megegyezés. Beszédében még csak említést sem tett a német békeszerződés aláírásáról, jóllehet a szovjet küldöttség nagy erőfeszítéseket tett ennek érdekében Genfben. A Szovjetunió népei is nagy érdeklődést mutattak a genfi értekezlet eddigi eredményéi iránt. Erre való tekintettel, valamint a szovjet sajtó képviselőinek kérésére Gromiko elvtárs nyilatkozatot tett a genfi értekezlet eredményeiről és távlatairól. Bevezetőül foglalkozott a jelenlegi nemzetközi helyzet egyes kérdéseivel és ezzel kapcsolatban a genfi tárgyalások szükségességével. Kijelentette, hogy az európai béke és biztonság érdekében elengedhetetlenül szükséges a német békeszerződés megkötése, melyet a szovjet küldöttség a genfi értekezleten mindig a legfőbb kérdésnek tekintett, — Nem láttuk ezt azonban a többi tárgyaló félnél — mondotta —, s főleg Herter legutóbbi nyilatkozatából kitűnik, hogy Nyugaton nem akarják megérteni a német békeszerződés fontosságát. A nyugat-berlini megszállási rendszerrel kapcsolatban elfoglalt nyugati álláspontról Gromiko elvtárs kijelentette:' A nyugati hatalmak tényezői néha azt hangoztatják, hogy a nyugatberlini megszállási rendszer ne tartson örökké, hanem csak Németország egyesítéséig. Ez azonban csak naív emberek számára elfogadható ok. Az az állítás, hogy a nyugat-berlini megszállási rendszert egészen Németország egyesítéséig meg kell hagyni, a végtelenségig való elhúzását jelenít, tekintettel a nyugati hatalmak és az Adenauer-kormány politikájára, melyet ma a német egység kérdésében folytatnak. Igyekeztek bennünket meggyőzni — mondotta a szovjet külügyminiszter Habár elcsendesedtek a genfi Nemzetek Palotájának tárgyaló termei, ahol heteken keresztül a tárgyalások középpontjában a német kérdés állt, a Nyugat-Németországból érkező politikai hírek továbbra is a világpolitika felszínén lebegnek. Bonnban valóságos botrány tört ki Adenauer és Erhard alkancellár között. A szövetségi köztársasági elnök megválasztása körüli vita egyre jobban kiélezte a harcot az Adenauer-párt keretén belül. Adenauer, aki magát „százszázalékos" politikusnak nevezte, egyre nagyobb nyomást gyakorolt pártján belül a kancellári székben való megmaradása érdekében. Az ellentétet nem sikerült eltitkolni a világ előtt. A nyugati sajtó élénk figyelmet szentelt ennek az ádáz küzdelemnek, ugyanis a genfi tárgyalások folyamán a legjobban bebizonyosodott, hogy ha Adenauer marad továbbra is a nyugat-német kancellári székben, Nyugat-Németország a végsőkig folytatja a levitézlett „hidegháborús" politika vonalát, a legcsökönyösebben gátat emel a vitás nemzetközi kérdések megoldásához vezető úton. Ez persze nem azt jelenti, hogy Erhard személyében „baloldali" ember kerülne a tisztségre. Abban azonban megegyezik a nyugati közvélemény is, hogy Erhard mégis valamivel enyhébb vonalat követ, mint mostani főnöke. Főleg Angliával kapcsolatban foglal el sokkal mérsékeltebb álláspontot. A nyugat-német provokációs politika legszembetűnőbb bizonyítéka a köztársasági elnökválasztás Nyugat-Berlinben való megtartása. Nyílt kihívás ez a genfi tárgyalások ellen, amely meg akarja szűntetni a nyugat-berlini megszállási rendszert, amely a jelenlegi feszültség legnagyobb szállásadója. Az NDK, melynek területén fekszik Nyugat-Berlin, nem tekinheti másnak, mint egyenes beavatkozásnak országa belügyeibe. A Francia Kommunista Párt napokban véget ért XV. kongresszusa lerántotta a leplet de Gaulle Franciaországjának mai állapotáról, amely az esztelen algériai háború következtében állandóan csökkenti a széles néptömegek életszínvonalát és sárba tipor minden demokratikus megnyilvánulást. A tanácskozás rámutatott, hogy a francia munkásosztály szívós harcot vív elnyomóival szemben, melyre élénk bizonyíték a francia dolgozók nagyarányú sztrájkmozgalma. Ezt kellene de Gaullenak számításba venni, nem pedig NATO-beli vezető szerepért kardoskodni. Az elmúlt napokban rendkívül fontos esemény volt Moszkvában. A SZKP Központi Bizottságának plénuma több napon keresztül tárgyalt a termelés további gépesítésének és automatizálásának, s általában a műszaki haladás meggyorsításának kérdéséről. A tanácskozás utáni határozat további intézkedéseket foganatosít a szovjet népgazdaság fejlesztésére. Míg a szovjet dolgozók örömmel Udvözlik ezen határozatok történelmi jelentőségét, amely az életszínvonal további emelkedését jelenti, a tőkés országokban tovább terjed a rendkívül nagyarányú sztrájkhullám, mely a kapitalista gazdaság gyöngéiről tesz bizonyságot. Megnyílt a szovjet kiállítás New Yorkban —, hogy a nyugat-berlini helyzet korántsem veszélyes. Arra hivatkoztak, hogy eddig még semmi borzalmas dolog nem történt. De miért várjunk addig, amíg valami történik, — kérdeztük. Mivel a három «lyugati hatalom makacsul megtagadta beleegyezését ahhoz, hogy az elavult nyugatberlini megszállási rendszert már most megszüntessük, a szovjet kormány a megegyezés érdekében röviddel a genfi értekezlet félbeszakítása előtt új javaslatokat terjesztett elő a berlini kérdésben. Ezzel kapcsolatban leszögezte: a szovjet kormány attól a szándéktól vezérelve, hogy igazi segítséget nyújtson a két német állam közeledésére — új javaslataiban síkra szállt amellett, hogy a két német állam egyenlő alapon össznémet bizottságot alakítson az NDK és az NSZK képviselőiből, melynek feladata lenne bővíteni és fejleszteni a két német állam kapcsolatait, konkrét intézkedéseket kidolgozni Németország egyesítéséfe, ugyanakkor megtárgyalni a német békeszerződés előkészítésével és megkötésével összefüggő kérdéseket. Nyíltan megmondom — mondotta Gromiko elvtárs —: az NSZK kormányának Németország egyesítése és a békeszerződés kérdésében elfoglalt jelenlegi álláspontja teljesen igazolja aggodalmaink jogosságát. Mint az NSZK vezető tényezőinek beszédéből kitűnik, Bonn egyáltalán nem óhajtja az elintézetlen nemzetközi problémák megoldását. Befejezésül Gromiko elvtárs kijelentette, hogy a Szovjetunió minden erőfeszítést megtesz a kölcsönösen elfogadható megoldásra. Ehhez azonban szükséges, hogy a nyugati hatalmak feladják eddigi csökönyös politikai elképzeléseiket, a józan ész és a világ népeinek óhaját teljesítve hozzájáruljanak a tárgyalások sikeréhez. Századunkat joggal nevezik az atomenergia, századának. A tudományos és technikai fejlődés az utóbbi évtizedekben óriási léptekkel haladt előre. Ezzel lehetőség nyílt, hogy a természet által eddig „ismeretlen titkok" is az emberi alkotás hatáskörébe kerüljenek. A parányi kis urániumanyag feltalálása beláthatatlan jelentőséggel bír az emberiség fejlődése szempontjából. Az atomot, mint energiaforrást egyaránt lehet felhasználni az emberiség jólétének növelésére, vagy pedig annak elpusztítására. Az atomenergia pusztító hatásáról és borzalmairól először 1945. augusztus 6-án vett tudomást a világ. Ekkor dobták Hirosima és Nagaszaki japán városokra a pusztító atombombákat, melynek következtében rengeteg ember meghalt, az életben maradottak nagyrésze pedig súlyos évekig tartó halálos betegségeket kapott. Az amerikai tiszt által ledobott első Június 29-én a new-yorki Coliseum épület csarnokaiban hivatalosan megnyitották a szovjet tudomány, technika és kultúra kiállítását. A megnyitóra a Szovjetunióból F. R. Kozlovnak, a Szovjetünk* Minisztertanácsa első helyettesének vezetésével nagy számú küldöttség érkezett. Az amerikai kormány részéről Nixon alelnök jelent meg további vezető amerikai tényezők, újságírók és meghívott vendégek kíséretében. Az amerikai sajtó, rádió és televízió rend-Eisenhower elnök (balról) szívélyesen üdvözli Kozlov elvtársat (jobbról) a kiállítás megtekintésekor. atombomba a borzalom és a pusztítás erejét mutatta be. Ugyanakkor a hatalmas energiaforrást békés célokra is felhasználják, melyre élénk bizonyíték a Szovjetuniói ahol már 1954. óta működik a világ első atomerőművel, hajtott villanytelep, melynek évi termelése csaknem 15 millió kWó. A Szovjetunió népgazdasági tervében az atomenergia természetátalakító tényezőként szerepel. Folyók irányát változtatják meg, hegyeket tüntetnek el, mélységeket takarnak be az atomenergia segítségével. Mindez azt bizonyítja, hogy századunk legnagyobb tudományos eredménye az ember kezében van. Ezért minden erőnkkel harcolnunk kell a nyugati hatalmak állandó atom- és hidrogén fegyver kísérletei ellen, amelyek az emberiség elpusztításához vezetnek. Az atomenergiának békés célokat, a földkerekség millióinak boldogulását kell szolgálnia. -tkívül nagy figyelmet szentel a kiállításnak. A Times, az egyik legbefolyásosabb amerikai lap „nagyszerűnek és csodálatra méltónak“ minősíti a kiállítást. Kozlov elvtárs a megnyitó ünnepélyen nagyhatású beszédet mondott. Kormánya megelégedését tolmácsolta afelett, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok fejlesztésében ilyen Hagy eseményre került sor. A szovjet haza olyan óriási — mondotta —, hogy a jelenlegi kiállítás csak vázlatos képet tud nyújtani a szovjet emberek munkájáról, sikereiről, terveiről. Végül felolvasta N. Sz. Hruscsov elvtárs üzenetét, melyet a kiállítás megnyitása alkalmából küldött. A másnapi lapok Hruscsov elvtárs üzenetéből főleg a következő szavakat közölték feltűnő helyen: „A tömegpusztító fegyverek gyártásában folyó versenyt váltsa fel az emberiség javára és az emberi szellem értékeinek növelésére szolgáló eszközök készítésének versenye." A megnyitás előtti napon a kiállítás csarnokaiban rövid látogatást tett Eisenhower elnök is. Csodálatát fejelte ki a kiállítási tárgyak és a rendezés nagyszerűsége felett. Az elnök nagy érdeklődéssel nézte a Lenin jégtörő modelljét és a kiállítás igazgatójának azon megjegyzésére, hogy a Szovjetunió elsősorban az atomenergia békés felhasználására törekszik, azt felelte: „Igen, én ezt már hat év* állítom." Egész Amerikában óriási nagy at érdeklődés a szovjet kiállítás iránt. A lapok mint az USA életének elsőrendű eseményéről írnak. Legyen a jelenlegi szovjet kiállítás és a közeljövőben Moszkvában sorra kerülő amerikai kiállítás a béke és a kölcsönös megértés eszköze, a szovjet és az amerikai nép közötti barátság fényes bizonyítéka. Az atomenergia a béke szolgálatában Öt éve működik a Szovjetunióban a világ első atomerőműve Kína gazdasági helyzete A szocialista világrendszer erős bástyájának, a Kínai Népköztársaságnak gazdasági fejlődéséről .szóló jelentések eddig a nyugati sajtó és hírügynökségek beszámolóiban csupán száraz adatokként szerepeltek. Szerzőik felületesen dobálták a számokat ide vagy oda, amelyek a kínai nép felemelkedésének, gazdasági előrehaladásának sokat mondó mutatószámai voltak. Az írástudatlanság gyors felszámolása, a kínai mezőgazdaság és ipar állandó fejlődésének sikerei az utóbbi időkben Tókióban és Washingtonban, Párizsban és Londonban egyaránt nyugtalanítják az uralkodó köröket. Ma már a nyugati világ urai is kénytelenek beismerni, hogy a 650 milliós Kína a népi hatalom megteremtésével, Kommunista Pártjával az élén, feltartóztathatatlanul halad előre a felemelkedés útján. A rövidre szabott ismertetés keretén belül is szükséges, hogy bemutassuk a legfőbb termelési ágakat, amelyek a felszabadulás óta óriási fejlődést mutatnak. 1943 1949 1952 1957 1958 1959 acél (millió tonna) 0,9 0.16 1.3 5,3 11,1 18,0 szén (millió tonna) 61,8 31,0 64,0 130,0 270,0 380,0 élelmiszercikkek (mii. t.) 139,0 108,0 154,0 185,0 375,0 525,0 gyapot (millió tonna) 0,85 0,4 1,3 1,6 3,3 5,0 villanyenergia (mill. kWó) 0,0 0,0 0,0 0,2 0,8 2,8 cement (millió tonna) 2,3 0,7 2,9 6,9 9,3 12,5 A táblázatból kitűnik, hogy az első ötéves terv végén (1957) több mint tízszeresére emelkedett az össztermelés színvonala. A második ötéves terv végére (1962) tervezett mutatószámokat pedig már a legtöbb esetben túllépték. 1958-ban Kína széntermelésben felülmúlta Nagy-Britannia színvonalát, rizs és seiyemtermelésben pedig biztosította a világelsőséget. Az 1950-es év termelési színvonala a 36-os évhez viszonyítva 40 százalékos emelkedést mutat. Hatalmas fejlődésen ment keresztül Kína mezőgazdasága is. Ázsia országai a közszükségleti cikkek gyártásában mindig el voltak maradva. Az ENSZ statisztikai megállapítása szerint jelenleg Délkelet-Ázsiában és a Távol-keleten az élelmiszercikkek termelésének színvonala a 30-as évekhez viszonyítva 6 százalékkal alacsonyabb. Ezzel szemben a Kínai Népköztársaság mezőgazdasága például tavaly olyan eredményeket ért él, hogy az egy lakosra eső élelmiszermennyiség majdnem másfélszeresével magasabb volt, mint 1936-ban. Az idei tervteljesités a felszabadulás előtti mennyiség megkétszereződését jelenti. E hatalmas sikereket a hektárhozamok állandó emelésével, nagy mennyiségű műtrágya felhasználásával és a parlagon heverő földterületek megművelésével érik el. A Kínai Kommunista Párt által kitűzött feladat: „a szocializmus építésének alapja többet, olcsóbban, jobban, gazdaságosabban termelni" jelszóval egész Kína egy emberként száll harcba a nagy cél érdekében. A hatalmas sikerek, melyek a kínai népgazdaság minden ágában mutatkoznak, bámulatba ejtik az egész világot. A New York Times egyik vezércikkében tavaly februárban így írt: „A kommunisták által kitűzött tervek mindig reálisak. Csak azt terveznek, amit meg is valósítanak. Terveik pedig óriások." Joggal aggódik a washingtoni lap, mert a kommunizmus építésének tervei eddig mind valóra váltak, ezután pedig még biztosabban beteljesülnek.-tß* SZABAD FÖLDMŰVES - a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja — Megjelenik hetente kétszer — Szerkeszti a szerkesztő bizottság — Főszerkesztő Major Sándor — Szerkesztőség Bratislava, Suvorovova 16 - Telefon 359-41, 359-42, 359-43. - Főszerkesztő és titkárság: 243-46. - Mezőgazdasági osztály: 356-80. — Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava, ul. Februárového vííazstva 6/d — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A-84385Ő
