Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-08-26 / 68. szám
y/zaUad Földműves 1959. augusztus 26. 4 AUGUSTIN BOROTOVSKf: NEKI HITTÜNK... Befejeződött az 1944-es iskolai év. Bizonyítvánnyal a kezünkben kirajzottunk az utcára. — Várjatok, valamit még mondok nektek — tartott vissza Milán az iskola előtt. — Ne feledkezzetek meg róla, hogy vasárnap futballozunk. — Persze. — Megyünk, csak jól varrd meg a futballt, — hangoskodtunk. Ondrej mellé szegődtem. — Kár ... szívesen játszottam volna - sóhajtotta. — Te nem jössz? — kérdeztem. — Bizony már nem. Megyek Prielohyba... kocsisnak. Ondrej éppen kijárta a nyolcadikat. Barátok voluntk, bár én még csak az ötödikkel végeztem. Ö arról ábrándozott, hogy gépész tesz. Épp azért vágyakozott polgáriba, már az ötödikből. Jól tanult, különösen fizikából és számtanból nem volt párja az osztályban. Ezt azért tudom, mert a negyediktől felfelé valamennyien egy tanterembe jártunk. A beállt csendet csak később törte meg egyikünk mormolása. — Mit tegyünk? Másképp úgysem lehet. — Tévdesz. Megmagyarázom, miért van így, és mikor fogtok úgy élni, ahogy dukál. Ezt tudnotok kell, és gondolkozni rajta, hogy aztán tudjátok hol a helyetek. Minél tovább beszélt, annál figyelmesebben hallgattuk. Egymásra tekintgettünk. Igazából csak most figyeltünk fel saját szegénységünkre és egyszerre szívünkbe fészkelődön a jobb utáni vágy, s a hit, hogy valamikor majdcsak másképp lesz. — Ez azt jelentené, hogy egyszer mások leszünk, — mint amik vagyunk. De hogyan lehetünk, ha a gazdagok uralkodnak — dörmögte Milán maga elé. Ö már az ötödikben hangoztatta, hogy tanító lesz. Azóta a hetediket is elvégezte, s közben félrerakta az ábrándokat. De szemében most újra megcsillant a remény. • • • Ondrej szüleinek csak néhány parcellácska volt - no meg hat gyerek. Ezért szegődtették kocsisnak. • * * Eljött a vasárnap. A játék után leheveredtünk a forrásnál a fűzfa árnyékába. Mindenfélét szóbahoztunk. Egyszer a forrás túlsó oldalán megjelent egy férfi. A fiatalabbik Hruska volt. Nemrég került haza a tömlőéből. Becsukták — ahogyan a faluban beszélték - a kommunisat könyvek miatt. Minden hétfőn jelentkeznie kellett a csendőrségen. Most a kőbányában dolgozik. Hruska Évát azért nem vették fel a polgáriba, mert ez a Hruska az ő nagybátyja. Ivott egyet, aztán leült a forrás partjára.- Kijátszott át ok magatokat fiúk? — szólt ránk.- Egy kicsit. Ilyesmire már úgy se lesz időnk.- Aha, ti már kimaradtatok. És hányán voltatok az évfolyamban?- Fiúk mi négyen ... meg Mlát Ondrej.- A templom melletti Mlát?- Igen, Ő már elment szolgálni.- És ti? Hová mentek?- Tono és én a Fédery-majorba béresnek — válaszolt Jaro.- Én egyelőre otthon maradok. Mesterséget akartam tanulni, de nem találtunk helyet — mondta Jozso.- Én talán az építkezésre megyek — reménykedett Palo. - A pallér ígérte apámnak, hogy elhelyez. Utána csönd. Hruska mintha megfeledkezett volna rólunk, valahova a messzeségbe nézett.- És polgáriba ki megy közületek? — kérdezte kisvártatva.- A mi évfolyamunkból senki. Polgári csak a városban volt és sokba került. Állandó foglalkozás egyikünk apjának sem igen akadt. A kereset kenyérre is szűkösen futotta. De mi a szegénységet már alig vettük észre, Megszoktuk. Otthon és az iskolában ezerszer ismételgették előttünk: vannak szegények és gazdagok, így akarja az isten ... Ezért akkor is csak ültünk közömbösen, számunkra minden szürkének, változtathatatlannak tűnt. Kisvártatva Hruska ránk nézett, arcunkból akart olvasni, majd megkérdezte:- Fiúk, tetszik az nektek, hogy látástól vakulásig ökröket fogtok terelni, vagy valahol koldulni a munkáért? így él apátok. Ti is így akartok? Kedden délelőtt ötünket behivattak a csendőrségre. — Valljátok be, mit beszélt Hruska vasárnap a réten. Ha nem mondtok igazat, akkor régen rossz — ijesztett ránk a főnök. — Nem mondta-e hová készülődik — folytatta a faggatást, — nem említette-e valamelyik ismerőse vagy barátja nevét? Hallgattunk, és kezdtük érteni: — Hruska elment a faluból. — No, mi lesz! — förmedt ránk a főnök. Milan köhintett és ártatlan képpel de bátran elkezdte: — Én emlékszem ... említett nevet ... úgy hiszem, valami barátjáét. — A csendőr Milánhoz lépett. — És mi a neve, hol lakik? — csapott le rá, mint sas az áldozatára. — Csak azt tudom, hogy Leninnek hívják — válaszolt Milan nyugodtan. A csendőr az asztalhoz ült és betűzve írta: L-e-n-i-n. Bizonyosan valami kommunista, — jött a nagy felfedezéssel és magabiztosan ránkszegezte tekintetét. Milán bennüket is meglepett. Ezt a nevet nem ismertük és biztosak voltunk benne, hogy Hruska sem említette. Kint mondtuk is neki. — Én tőle hallottam - erősítgette minduntalan s közben ( sejtelmesen mosolygott. A faluban az a hír járta, hogy Hruska az erdőben van a partizánok között. * * * Befejeződött a legemlékezetesebb és a legmozgalmasabb iskolai évünk. A faluban is nagy változásokkal lépett előre az új élet. Fédery birtokát felosztották a legszegényebbek -r vagy ahogy a faluban mondták — a legföldéhesebbek között. Sok fiú a városban keresett munkát. Polgáriba egyszerre heten iratkoztak be fiúk öten és két lány. Egy júliusi vasárnapon az emberek az iskola felé igyekeztek. Valamilyen gyűlésre. — Gyerünk mi is - ajánlotta egyikünk. — Mlát Ondrej is ott van, tegnap hazajött. Jozso, Milan, meg a többi fiú is odament, gyerünk — lelkesített bennünket Tono. Már ö sem béreskedett. Földet kaptak, apjával együtt otthon gazdálkodtak. Elmentünk. Már néhány perce tartott a gyűlés. Az asztalnál a nemzeti bizottság elnöke és egy tagja ült, s rajtuk kívül egy szemüveges ember. Milan — mert mellette foglaltunk helyet — megsúgta, hogy az az idegen a szociáldemokrata párttól, a városból jött. — Van még valakinek mondanivalója? — kérdezte az elnök. Paloval és Jozsoval ültünk a hátsó padban. Éppen úgy, mint mikor még iskolába jártunk. — Azt akarom mondani — kezdtem és kóhintettem, - hogy mi hárman örömmel mennénk valahová tanulónak. Legszívesebben olyan gyárba, ahol gépeket meg ... aféléket... gyártanak. Tavaly maradtunk ki a nyolcadikból, A szemüveges Ondrejra nézett. — És te? — kérdezte tőle hanyagul. — Prielohyban Podválnál szolgálok. — No és mit akarsz? Tán nem tetszik a szolgálat? — Tanulónak mennék, mint ők — mutatott felénk. — Senkinek sem kötelező a szolgaság — mondta udvariasan. — Milyen válogatós — jegyezte meg a tömegből valaki nevetve. — Igaza van. Elég volt már a szolgaságból - kiáltott a nevetőre egy másik jelenlevő. — Csend! — szakította félbe az elnök. A szemüveges elvörösödött, ideges lett. Alig mondott néhány szót és máris „bemutatkozott". — Fiúk, az olyan gyárba polgári kell. És ha a szolgálat nem ízlik... tessék ... módjuk van olyan munkát keresni, amilyenhez képesítésük és műveltségük van. Egyébként jobb kitartani a régi helyen. Ondrej ott állt megsemmisítve. — Azt hittem, hogy maga segít nekünk. Hiszen egy éve bizakodunk és várunk. Egy éve nekünk ó azt mondotta, hogy majd mi is tanulhatunk ... Az iskolába belépett az öreg Makovec és vele egy ismeretlen ember. Leültek a hátsó padba a lányok oldalára. Az idegen a szomszédjához hajolt és kérdezett valamit. Az asztalnál ülők nem igen figyeltek rájuk, csupán az elnök hunyorgott kérdően. A városi úr szúró tekintettel nézett Ondrejra, de azért édeskésen kérdezte: — Aztán, ki mondta ezt nektek ilyen szépen ? — Hrusko... a partizán. — No, látjátok. És ti mindjárt tudj’isten mire gondoltatok. Hát hogyan mondhatta ő meg egy évvel előre, hogy mi lesz most - a háború után? - olvasta Ondrej fejére oktató szívélyességgel. — És ö most hol van? — Kérdezte óvatoskodva. — Nem tért vissza. Elesett... A szocdemes úr egy pillanatig szertartásosan hallgatott. Már éppen szólásra készült, amikor a hátsó pádból az ismeretlen felemelkedett és lassan beszélni kezdett: — Hagyd ezt a témát Ondrej. Tanulónak elmentek, azért kezeskedem. A mi pártunknak és népünknek az üzemekbe és földekre nem szolgákra és napszámosokra, hanem szakemberekre van szüksége. Nem számít, hogy nem végeztetek polgárit, hiszen azért nem ti vagytok a bűnösök. Ha szorgalmasan dolgoztok és tanultok, akkor nincs olyan tudomány, amilyet cl nem sajátíthatnátok. Tudom, hogy ügyes fiúk vagytok. Ismerlek benneteket. Hruska elvtárs gyakran beszélt rólatók, együtt voltunk a hegyekben. A meglepetéstől csend ült a teremre. — Elvtársak — folytatta — bocsánat, hogy még be sem mutatkoztam. De, hát nagyon érdekel a fiaik sorsa — mentegetődzött. — Zvánik a nevem, a Kommunista Párt járási bizottságáról jöttem... Valaki heves tapsba kezdett s egy pillanat múlva már zúgott a tapsorkán. Ondrejra pillantottam. Ő is felém nézett. Ereztem, hogy ebben a pillanatban ugyanarra gondolunk. Arra: nem hiába éppen neki hittünk. FŐNÖD ZOLTÁN fordítása. ★ ★ * Köszönet a jó munkáért Az alsószeli EFSZ tagjai ezúton mondanak köszönetét a galántai Jednota, azaz a védnökségi üzemük dolgozóinak, (akik több mint 100 hektár gabonát raktak keresztbe, s a cséplőgépeknél is eredményesen dolgoztak) a helyi nemzeti bizottság alkalmazottainak, valamint a Sokol és a többi tömegszervezet tagjainak, akik magukévá tették a CSKP KB-nak az idei aratás sikeres befejezésére tett felhívását és „Harc a kenyérért" jelszó alatt szembeszálltak a szeszélyes idő- | járással. Az alsószeli EFSZ tagjai í Versenyző meliorációs brigádok között A harmadik csapat munka közben ifjúsági meliorációs építkezésekre jelentkezett. Legszebb eredményeket talán a nyitrai kerületben érték el. Itt két kerületi és jónéhány járási ifjúsági meliorációs építkezésen dolgoznak. Munkájuk nyomán ezer és ezer hektár föld válik termőbbé. Az egyik legnagyobb csoport a Nyitra-Zsitva közötti építkezésen dolgozik. Ebben az évben 350 hektár földet víztelenítenek és több mint 400 hektár területet tesznek öntözhetővé. Július hónapban a verebélyi, érsekújvári és komáromi XI. éves iskolákból itt dolgozó 65 diákbrigádos 1200 folyóméter csatornát kiásott, a partokon elegyengette a földet és elkészítette a csatorna oldalainak lejtését. Ezenkívül az aratásban is segédkeztek a Bajcsi Állami Gazdaságnak. Az augusztus 2-án kezdődő második szakaszban 42 brigádos dolgozik. Étkezésükről a Bajcsi Állami Gazdaság üzemi konyhája gondoskodik. Szórakozásukról, szabad idejük kitöltéséről pedig Benda Kelemen és Krüger Gyula tanítók, valamint Lőrinci elvtárs, a kerületi meliorációs brigád vezetője. Az estéket különféle kultúrfellépésekkel teszik mozgalmassá. Versenyeznek kultúrszámokkal és a sportban is. De leginkább versenyeznek a munkahelyen - brigádok és csapatok szerint. Az első brigádban a komáromi szlovák és magyar XI. éves iskola, a második, harmadik és negyedikben az érsekújvári szlovák és magyar XI. éves iskola tanulói, az dotta, hogy nagy versengés folyik a brigád- és csapatzászlóért. A zászlót minden nap a legnagyobb teljesítményű brigád és csapat kapja. Sem a zászló megszerzése, sem a megtar-A második brigád 5-ös számú csapata nótával indul munkába tása nem könnyű dolog, mert általában 250 — 300 százalék közötti teljesítménnyel juthatnak hozzá a versenyzők. Ilyen teljesítmények mellett pedig jelentősen meggyorsítják a tervezett munkák elvégzését. Sluka J. Az I. ligabajnokság eredményei CH Bratislava —Slovan Bratislava 1:2 (1:1) RH Brno —Jednota Kosice 2:1 (2:0) A harmadik fordulóban a Jednota nem tudta legyőzni a hazaiak minden beleadását és csak Kvasnyák góljával érték el a 2:l-es eredményt. Dynamo Praha —Sp. Hr. Králové 4:3 (3:1) A kemény küzdelemből a prágaiak kerültek ki győztesen. Tátrán Presov —Dukla Praha 1:2 (0:0) Verőfényes vasárnap délután került Javuló formát mutatott a többszösor a. találkozóra, melyen a bajnok- rös bajnokcsapat, a Dukla, s a másocsapat felett megérdemelten győzött dik félidőben felülmúlta az idegesen a Slovan. játszó presovi együttest. A járási A-ban játszik az egegi futbalcsapat. Az utóbbi fordulókban példamutatóan szerepeltek. Az idén az első helyért küzdenek. Reméljük, hogy Hugyec, Szomszi, Tuhárszky, Gégöl, Licsko, Chrien, Balász, Tatár, Kunstár I., Kunstár II., és Kliment, a csapat tagjai az eddigi szorgalommal elérik azt, hogy egy fokkal feljebb léphessenek. Ehhez azonban szükséges a tömegszervezetek hathatósabb segítsége, s a szurkológárda nagyobb tevékenysége. B e I á n y i János, Egeg SZABAD FÖLDMŰVES - a Földművelésügyi Megbízotti Hivata 'apja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő öizottság - Főszerkesztő Major Sárului szerkesztőség Bratislava, Suvorovova 16 - Telefon 359 41, 359-42 359 4,3 - Főszerkesztő és titkárság 243-46 - Mezőgazdasági osztály 356-80 - Nyomja a Poiygrafické závody n p., Bratislava, ul. Februárového vífazstva 6/d - Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata - Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A-653089 ötödikben nagyobbrészt pedig az érsekújvári egészségügyi iskola leánynövendékei dolgoznak. Brunyik Károly, az első brigád vezetője elmonEiataljaink nagyon helyesen értelmezték a meliorációs munkálatok fontosságát. Ezt bizonyítja az is, hogy sok száz diák nyári szünidőben az
