Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-08-19 / 66. szám

258 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. augusztus 19. zöm marad, akkor egészen kiszárad és • tápanyagok nagy hányada is kilúgozó­­dik belőle. A kukoricaszárat cukorcirok­kal, répafejjel vagy nyers cukorgyári répaszelettel keverten a legalkalmasabb siléznunk. Ilyen esetben nincs szükség melasz hozzákeverésére. Jobban becsüljük meg a répaszeletet. Ne forduljon elő, hogy a répaszeletet lefordítják a kocsiról, azután szabadon hagyják, s silózásra már csak félig rot­hadt állapotban kerül. A répaszelet siló­­zása is száraz takarmányokkal (például kukoricaszárral, gabonafélék pelyvájá­val) keverten a legjobb. Nagyon értékes takarmány a répafej, a jobban meg kellene becsülnünk. Az a leggazdaságosabb felhasználási módja, ha frissen etetjük, mivel azonban nagy tömeget szoktunk belőle betakarítani, az egészet nem etethetjük föl zölden. Te­hát a fennmaradó mennyiséget tartósí­tanunk kell. Okvetlenül fontos azonban, hogy a répafejek közül a földet rázzuk ki (legjobb lenne a répafejet megmos­ni), mert ellenkező esetben a föld sokat árt az állati szervezetnek, súlyos bél­hurutot és különböző emésztési zavaro­kat okozhat. A répafejet szintén a répa felszedésével párhuzamosan silózzuk le, tehát ne várjuk meg a répa betakarítá­sának a végét, mert addigra a répafej télig megrothad és elveszti tápanyagai­nak komoly részét. A répafej esetében ts jobb, ha más takarmányokkal kever­ten silózzuk, mivel így az előállított siló minősége kifogástalanabb, s a tápanyag- Veszteségek is kisebbek. A silózás sikere jórészt a cukormini­mum biztosításától függ. Minél több fehérjét tartalmaz a silózásra szánt nö­vény, annál több cukorról kell gondos­kodnunk, hogy biztosítsuk a tejsavas •rjedést A magas fehérjetartalmú nö­vényekben részint kevés a cukor, részint éppen nagy fehérjetartalmuk erősen tompítja a savasságot, tehát ezeknek a növényeknek a silózásakor több cukorra van szükség, hogy jó silótakarmány vál­jék belőlük. Ilyen nehezen silózható nö­vények az évelő pillangósok, az őszi és tavaszi keverékek (a bükkönyös és bor­sós keverékek), az egyéves pillangósok éa a füvek. Ez az oka, hogy ezeket a nö­vényeket mindig sok szénhidrátot tar­talmazó, könnyen silózható növényekkel keverten, például kukoricacsalamádéval, silókukoricával, cukorcirokkal stb. együtt silózzuk. A tápanyagveszteségeket a silózás műveletének időtartama jelentős mér­tékben befolyásolja. Tudjuk, hogy leg­jobb a hidegerjesztéses silózás, mert ilyenkor a legalacsonyabbak a vesztesé­gek. Ha azt akarjuk, hogy silótakarmá­nyunk hidegen erjedjen, akkor a siló­térség megtöltésének nem szabad egy­két napnál tovább tartania, mert ha ez a művelet elhúzódik és a takarmányt nem döngöltük le alaposan, ez esetben a silótakarmány fölmelegszik és emiatt sok tápanyag megy veszendőbe. Zubri­­lyin szovjet tudós könyvében olvashat­juk, hogy mialatt a silótakarmány 20 fokról 50 fokra fölmelegszik, keményítő­értékének 17 °/o-a tönkremegy. A hosz­­szabb ideig tartó silózási munka közben sokszor 60 — 70 fokra is fölmelegszik a takarmány, aminek következményeként a tápanyagok harmada is elveszhet. A fölmelegedett takarmányban a tejsavas erjedés baktériumai is háttérbe szorul­nak, s inkább a rothadás és a penésze­dés okozói kerülnek előtérbe. Tehát a silózás ütemét mindig a silótérség ter­jedelméhez képest határozzuk meg, és­pedig olyképpen, hogy egy-egy silótér­ség megtöltése két napnál tovább ne tartson. Nagyon fontos a silózott takarmány tömítése, amivel kiszorítjuk a levegőt a takarmány közül. Ezzel mérsékeljük a felmelegedés veszedelmét és kedvező feltételeket alakítunk ki a tejsavas er­jedés részére. Köralakúi süllyesztett silógödrökben, amíg kevés bennük a takarmány, emberi erővel, tiprással tör­ténik a tömítés. Ha a takarmány szintje magasabb, a tömítést állatokkal, rend­szerint ökrökkel végeztetjük. A tömítést faiközi silótérségekben oldhatjuk meg a legtökéletesebben, ugyanis ezekben a silógödrökben a tömítésre lánctalpas traktorokat használhatunk, amelyek a takarmányt alaposan ledöngölik. Főként nehezen silózható növények silózásakor fontos, hogy a takarmányt fölaprózzuk. Minél nehezebben silózható a kérdéses növény, annál apróbbra kell szecskáznunk. A felaprózással ugyanis sejtnedveket szabadítunk föl, amelyek kitöltik a takarmány közötti hézagokat, s ezáltal az erjedés meggyorsul. De a felaprózott takarmány tömítése is sok­kal könnyebb, s több is fér belőle a siló­­térségbe". A silótérség befödése azonnal történ­jék meg, mihelyt a silózás véget ért. A földet ne dobáljuk közvetlenül a ta­karmányra, hanem közben szalmát vagy pelyvát rétegezzünk. Ezáltal is sok ta­karmányt mentünk meg a rothadástól. A silótérség tetejét úgy képezzük ki, hogy a takarmány közé esővíz ne csu­roghasson. A könnyen erjedő takarmányt rendszerint a silózástói számított 6 hét elteltével, a nehezebben erjedőt 8 hét múltán etethetjük. A jő silótakarmány szaga kellemesen savanykás, színe zöl­dessárga vagy világosbarna, tapintása nedves, s benne az eredeti növényrésze­ket könnyen fölismerhetjük. A romlott silótakarmány sötét, rothadásra emlé­keztető" szagot áraszt, kémhatása pedig semleges vagy lúgos. A kifogástalan silőtajcarmány kémhatása savanyú, sav­tartalmának nagyobb részét tejsav al­kotja, és vajsav nincs benne. Most pedig egy gyors és könnyű mód­szert ismertetünk, amelynek segítségé­vel minden különösebb felszerelés nél­­kül megállapíthatjuk a silótakarmány minőségét. A vizsgálandó silótakarmány­ból 50 gr-nyit egy szélesnyakú, egylite­res ürtartalmű befőttes üvegbe teszünk, erre 0,5 liter desztillált vizet öntünk, majd 0,5 cm3 formaldehiddel egészítjük ki. Az üveget lefödjük, egy napig állni hagyjuk, de közben többször fölrázzuk. Egy nap múltán tölcsérbe tett vattán át az egészet átszűrjük. A fennmaradó ta­karmányt újabb 0,5 liternyi desztilált vízzel öntjük le és hozzácsurgatjuk az előző silókivonathoz, majd az egészet desztilált vízzel pontosan 1 literre fel­töltjük, s jól összerázzuk. Ezután a si­lókivonatba egyetemes indikátor-papírt helyezünk fél percre. Benedvesités után az indikátor-papír megszíneződik. A szí­­neződött papirt összehasonlítjuk egy színképpel, amelyről leolvassuk a siló­takarmány kémhatásának fokát. Az indi­kátor-papírt egyetemes indikátor-folya­dékkal is helyettesíthetjük. A kifogásta­lan minőségű silótakarmány kémhatása savanyú: 4 pH körül mozog. Ha a kém­hatás 6 pH-nál magasabb, akkor silőta­­karmányt ne adjunk állatainknak, mert romlott és káros a szervezetre. RÁKÓCZI LAJOS A gabona tárolása es kezelése A kitermelt gabona nem kerül azonnali felhasználásra, ezért azt tárolni kell. Tárolás közben azonban ügyelni kell, különösen most, a csapadékos időjárás után, hogy minél kisebb legyen a meny­­nyiségi és minőségi veszteség. Ezért a gabona szárogatása, tárolás alatti keze­lése fokozottabb gondosságot kíván. A gabonaszemek az ez évi aratás ide­jén a szokottnál magasabb nedvességet tartalmaztak. Az utószárítást pedig megnehezítette a csapadékos időjárás és. a levegő szinte állandóan magas pára­­tartalma. Ebből kifolyólag vigyáznunk keli a gabona utóérésénél, amelyen a magvak a tárolás első szakaszán men­nek át. Az utóérés alatt a mag oxigént fogyaszt és szénsavat termel, tehát víz­pára és fölös hőmennyiség távozik el. Ha a vízpára és a hőmennyiség a magból nem távozik el, hanem felhalmozódik, a mag felmelegedését idézi elő. A mag dohos, penészes lesz és csökken a csírá­zóképessége. Látjuk, hogy tárolás kezdetén szüksé­ges a tökéletes szellőzés, ezért gondos­kodnunk kell a friss, száraz levegő ál­landó áramlásáról. Helyes, ha a gabonát olyan magas garmadában tároljuk, hogy állandóan figyelemmel kísérhessük, ne­hogy bemelegedés, befülledés álljon elő. Abban az esetben, ha a legcsekélyebb melegedést is tapasztaljuk, azonnal szel­lőztessük a terményt átlapátolássaL Ezt annyiszor ismételjük meg, ahányszor szükséges a megfelelő hőmérséklet el­éréséhez. Vigyázzunk, hogy 14—14,5 %­­osnál nedvesebb terményt Ve szállítsunk magtárba, hanem napon szárítsuk, mert a szabadban egynapi szárítás eredmé­nyesebb, mint ha a magtárban hetekig forgatjuk. Az így kezelt gabona ellenáll a na­gyobb hőmérsékleti Ingadozásnak és a penészgombának, amely a bemelegedett gabona dohosságát okozza. Újfajta műtrágya Egy konsztantinovi műtrágyagyárban újfajta anyagot gyártanak, amely molib­­dén, cink, mangán, bór stb. hozzáadásá­val ún. porított üvegből készül. A mü­­trágyaújdonság gyorsítja a paradicsom érését és fokozza a cukorrépa cukortar­talmát. ★ ★ ★ Több mint 10 000 gabona­keresztezés Magyarországon Magyarországon a Duna —Tisza-közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kutatói most takarítják be a nemesített kísér­leti gabonák termékét. Nagy munka ez, mert a több mint 10 000 keresztezésből származó gabonafajták termését külön­­külön kell összegyűjteni. Minden parcel­lán különleges kisgéppel egyenként csépelik ki a kalászokat. A munka vé­geztével a kísérleti parcellákról betaka­rított és nagy gonddal kicsépelt fajták közül válogatják ki a következő évben nemesítésre szánt fajtákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom