Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-02-04 / 10. szám
1959. február 4. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 37 A takarmánytermesztés kérdései az agronómusok országos konferenciáján Ez a konferencia, amelyet január 27—: 28-án tartottak meg Kassán, hasonló volt az állattenyésztők Bratislavában megrendezett országos konferenciájához. Ugyanazokat a kérdéseket vitatták meg, csak a résztvevők mások voltak. Már a főbeszámolóban Krajmer elvtárs, a földművelésügyi megbízott helyettese is az állatok takarmányozásának lehetőségeit tárta fel és talán minden kérdést érintett, amelynek megoldása okvetlenül szükséges az állatállomány és az állatok termelékenységének növeléséhez. A vitában pedig az agronómusok olyan hozzáértően foglalkoztak állattenyésztésünk problémáival, hogy a zootechnikusoknak is becsületére vált volna. Ha már a nézetek megegyeznek, nincs más hátra, csak az, hogy az elhatározásokat tettek kövessék. Ezelőtt egyes agronómusok úgy vélekedtek, hogy csak akkor biztosíthatják a hektárhozamok növekedését, ha elegendő istállótrágya áll rendelkezésükre. A zootechnikusok viszont a takarmánymennyiségtől tették függővé az állatok létszámának és termelékenységének növelését. Ez holtpontot jelentene, ahonnan csak egy véletlen jó esztendő lendíthetné előre mezőgazdaságunkat, viszont rossz év következtében visszaesnénk. Odajutnánk, ahol a part szakad. Hogy egyesek így gondolkodnak, nem csoda, hiszen a magángazdálkodó kis- és középparasztot még az ág is húzta, nemcsak az időjárás. Ezért félve kezd a nagy tervek megvalósításához. — A szalma ma már csak kiegészítője lehet a takarmányadagnak, de nem kerülhet túlsúlyba még télen sem — mondotta Krajmer elvtárs. — Sajnos, még nagyon sok EFSZ-ben főképp szalmán teleltetik az állatokat, ami 60 százalék veszteséget okoz az egész évi hústermelésnek és melegágya a gümőkóros megbetegedésnek. Szükséges, hogy a közepes és jó években, az évi takarmányszükséglethez mérten, 15 százalékot tartalékoljunk más évre. A biztosító-intézet küldötte is óva intett mindenkit az állatok rossz telelésétől. Adatai szerint a szalmán tengődő állatok közül pusztult el a legtöbb. Kü• lönösen nagy volt a veszteség a vemhes és borjas tehenek között. A múlt évén 40 millió koronával többet fizettek ki kártérítésben az EFSZ-uek, mint amenynyit ők fizettek biztosítási illeték fejében. A kárt pénzzel nem lehet elhárítani; csak az illető gazdaságon segít a kártérítés, de nemzetgazdasági szempontból a kár változatlanul fönnáll. Mezőgazdaságunk fellendítése érdekében a múlt évben a Megbízotti Hivatal versenyt hirdetett a takarmánytermelés fokozására. Az irányt főképpen a silótakarmányok és évelő takarmányok termesztésére vették. Ennek a versenynek az lett az eredménye, hogy sok EFSZ-ben annyi takarmányt készítettek, hogy jut belőle más esztendőre is. Első helyen a bratislavai kerület végzett, ahol 20 800 hektárral nagyobb területen termeltek évelő takarmányt, mint az előző éven. A verseny további sorrendje: 2. a nyitrai, 3. a besztercebányai, 4. a kassai, 5. a zsolnai és 6. az eperjesi kerület. Érdekes, hogy Szlovákia keleti része, a kassai és eperjesi kerület, hátul kul# log, pedig ott sem kisebbek, sőt nagyobbak a lehetőségek a takarmánytermesztésben, mint másutt. Krajmer elvtárs felhívta az agronómusok figyelmét, hogy a legújabb tapasztalatok szerint a zöld futószalag nem biztosíthatja az állatok lédús takarmányokkal való ellátását, még nyáron sem. Hiába vetik külön időszakokban, mert a kelés, a fejlődés és az érés az időjárástól függ. Az esztendő nagyobb részében egyedül a silótakarmány képezhet kifogástalan takarmányt. Még nyáron is azzal kell pótolni azokat a hiányokat, amelyek a legelőn előfordulnak. Régebbi módszer szerint minden 3 — 4 kilogramm silóhoz egy kilogramm jó minőségű széna szükséges télire. A legújabb kísérletek szerint 10 kilogramm silóhoz 1 kg jó széna elegendő, de ez sem végleges arány, mert a siló javára még eltolódhat. Eszerint az állatokat minden vidéken el lehet látni bőséges takarmánnyal. A múlt éven a legnagyobb silókukoricatermést a hegyes vidékeken érték el; a csöves tej-viaszérettségében betakarított kukorica 800 — 1000 mázsát is adott hektáronként és 2,5 —3,8 méter magasra nőtt. Sajnos, Szlovákiában a múlt évi tervezett 54 800 hektár helyett csak 49 068 hektáron termeltünk silótakarmányt. Az agronómusok ez évben célul tűzték ki, hogy minden számos állatra évenként 50 mázsa silót és 12 mázsa szálastakarmányt biztosítanak. A bratislavai kerület versenyre hívta Szlovákia többi kerületét a takarmánytermelésben. A versenyt egyhangúlag elfogadták, s amint az agronómusok hozzászólásaikból megállapíthattuk, eléggé meggondoltan. A keleti részekről, ahol legnagyobb a lemaradás és legtöbbet panaszkodnak a talajerő miatt, Demeter József, a méhészi EFSZ agronómusa (szepsi járás) kijelentette, hogy ők már a múlt éven minden számosállatra napi 50 kilogramm silót és 12 kg szálas takarmányt termeltek. Ennek eredményeképpen a tehenek átlagos évi tejhozama 2850 liter volt. Ez évre pedig 3005 litert terveznek. A IV. szövetkezeti kongresszus tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy az előírt terven felül közellátásunknak 108 850 liter tejet, 232 mázsa juhsajtot, 122 mázsa marhahúst, 111 mázsa sertéshúst, 4 mázsa baromfit, 20 000 tjást, 4,59 mázsa gyapjút, 80,5 mázsa juhhúst, 2 mázsa mézet, valamint 15 tenyészkant, 25 tenyészkocát, 15 üszőt és 4 bikát adnak. — Ezek a feladatok nagyok és kétesnek tűnnek azok előtt, akik bennünket nem ismernek — jegyezte meg Demeter elvtárs —, de mi hiszünk benne, hogy valóra váltjuk, mert tagságunk egyöntetűen akarja, s az állattenyésztési termelés egyensúlyban van a növénytermesztéssel. Felvetődött az a kérdés is, hogy mi a teendő ott, ahol még nincs egyensúlyban. Az általános vélemény az volt, hogy több tőzeg trágyát, komposztot, műtrágyát és zöldtrágyát kell felhasználni a talajjavításra, továbbá nagy gondot kell fordítani az évelő takarmányok ''termesztésére. A száraz vidékeken pedig feltétlenül öntözni kell a takarmányféléket, ahol erre alkalom nyílik. Szóba került az is, hogy az ifjúság érthetetlenül idegenkedik a mezőgazdaságtól. Már fiatal korban kell megszerettetni a mezőgazdasági munkát, főképpen a Micsurin-körök révén. Úgyszólván minden nyolcéves iskolát bíráltak, hogy ezen a téren nem fejtenek ki olyan tevékenységet, mint amilyent joggal elvárhatnánk tőlük. Bedrich Basista, a CSISZ-központ küldötte csupán a zselízi diákokat dicsérte meg, akik a múlt éven 587 hektár rét és legelő gondozását végezték el, azonkívül a szenei iskolák politechnikai képzését méltatta, ahol a diákok szakma szerint segítenek az EFSZ-nek. Az egyik diák állattenyésztő, a másik növénytermelő és agronómus, de zootechnikust, sőt elnököt is választanak maguknak a fiatalok a brigádmunkák alkalmával. Az iskolából kikerült fiatalok országszerte ott dolgoznak a legjobban, ahol külön csoportúk van és a vezetők támogatják kezdeményezésüket. Ez éven is a takarmánytermesztésben vár a legnagyobb feladat a fiatalokra, különösen a rétek és legelők gondozásában, valamint a takarmányok betakarításában. A száraztakarmányok készítésére ezéven 180 000 szárítót és 450 ventillátoros, hideglevegős szárítót terveznek Szlovákiában. Hogy a zöldtakarmányokat még gazdaságosabban felhasználhassuk, még több helyen be kell vezetni a legelők szakaszos legeltetését villanypásztor segítségével. A mesterséges legelők lehetőleg az istállók közelében legyenek, ugyanígy a silótakarmányokat termőföldek nagy része is. Ezáltal igen sok szállítási költséget megtakaríthatunk és nagyobb az eredmény. A lelegelt fű jobban táplál, a friss levegő és a napfény pedig pótolhatatlan. Közelről könnyebben be lehet szállítani a nagy mennyiségű silótakarmányt még rossz időben is, és a talajerő fokozására jobban felhasználhatjuk a trágyalevet. Ezenkívül még számos kérdést vitattak meg agronómusaink, de nem saját szemszögükből nézve, hanem elsősorban az állattenyésztést vették figyelembe. Az állattenyésztők konferenciáján pedig a talajerő istállótrágyával történő fokozásáról esett a legtöbb sző. A kölcsönös megértésből származó összefogás bizonyára meghozza gyümölcsét, úgyhogy bízhatunk abban, hogy nemcsak elérik azokat az eredményeket, amelyeket a párthatározat előír, hanem túl is szárnyalják. Csurilla József A görény téli élelmiszerraktára Egy németországi vadásztársunk gyanús üregre bukkant az erdőn. Azt hitte, hogy üregi nyúl lakására talált. Amikor az üreget kiásta, egy görény ugrott ki belőle. Az üreg mélyén 70 eleven békát talált, amelyeken gyenge harapás nyomait vette észre. Talán télire hordta össze a békákat a görény, akár a hörcsög a gabonát? Üj lentermesztési mód Litvániában A litván tudósok új agronómiái rendszert dolgoztak ki a len termesztésére, amelynek lényege, hogy a lenmagot vetés előtt valamilyen nyomelem (molibdén, cink, bőr, réz vagy mangán) oldatával megnedvesítik. Azokon a lentáblákon, amelyekbe ilyen magot vétettek, 15 — 18 °/o-kal nagyobb volt a terméshozam.
