Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-02-04 / 10. szám
A Ui az aranykorszak felé Kivonat N. Sz. Hruscsovnak az SZKP XXL kongresszusán elhangzott beszédéből (Hruscsov elvtárs beszámolójának első részét lapunk előző számában közöltük.) A gazdaság a fő küzdőtér, melyen a szocializmus és a kapitalizmus békés versenye kibontakozik, és érdekünk, hogy ebben a versenyben történelmileg rövid időn belül győzzünk. A hétéves terv teljesítésével döntő lépést teszünk a Szovjetunió alapvető gazdasági feladatának megvalósítására: történelmileg legrövidebb időn belül utói kell érnünk és meg kell előznünk az egy lakosra eső termelésben a legfejlettebb tőkés országokat. A Szovjetunió ipari termelése 1958-ban jelentősen túlszárnyalta Franciaország, Anglia , és Nyugat-Németország ipari termelését együttvéve. Most az a fontos, hogja elérjük a szocialista rendszer tőkés rendszer fölötti fölényét a világtermelésben, hogy biztosítsuk világviszonylatban a legmagasabb életszínvonalat. Az pedig, hogy ma eat a feladatot tűzzük ki, igazolja, hogyan növekedtek erőink, hogyan növekedtek lehetőségeink. A lenini úton haladó szovjet nép gigászi munkája olyan magaslatra emelte hajdan lemaradt országunkat, hogy ma a legerősebb tőkés nagyhatalommal „mérheti össze erőit“. Jelenleg az USA az egy lakosra eső ipari termelésben több mint kétszeresen, a mezőgazdasági termelésben pedig kb. 40 %-kal múlja felül a Szovjetuniót. Milyen időn belül hidalhatjuk át ezt a különbséget? Döntő jelentőségű a termelés növekedésének üteme. S ebben a szocialista gazdasági rendszer van fölényben. Az ipari termelés átlagos évi növekedése a szovjet hatalom fennállásának évei alatt 3—5-szörösen múlta felül a fejlett tőkés országok ipari termelésének évi növekedését. A Szovjetunió és az USA ipari növekedésének ütemét tekintve a Szovjetunió egyes legfontosabb termékfajták abszolút termelési tervének teljesítésében túlszárnyalja az USA ipari termelésének jelenlegi színvonalát, egyes termékekben pedig megközelíti. Az USA röpke 12 év alatt a termelés három válságos csökkerlését élte át az 1948—49, az 1953 — 54 és főként az 1957 —58-as években. A legutóbbi válság mutatja, hogyan hat ez a gazdaságra. Az USA ipari termelése 1957-ben lényegében az előző év színvonalán maradt és 1958-ban 1957- hez viszonyítva körülbelül 6,5 százalékkal csökkent. Ez azt jelenti, hogy a válság ismét az 1953. évi színvonalra vetette vissza az USA ipari termelését. Sem a lázas fegyverkezés, sem más intézkedések nem menthetik meg az USA és más tőkés államok gazdaságát a túltermelés okozta válságoktól. Ebben az időszakban tanúi vagyunk a kapitalizmus általános válsága további elmélyülésének. A szocialista világrendszer további szilárdulása Á világporondon folyik a Szovjetunió és az USA gazdasági versenye, az egész szocialista világrendszer és a tőkés világrendszer versenye. Az egész tőkés rendszer termelési színvonala messze elmarad az USA mögött. Az egyes tőkés országok között nagy különbség van a gazdasági fejlődés ütemében, és ez a különbség egyre fokozódik. A szocialista világrendszerben ugyanakkor rohamos fejlődésnek indul valamennyi ország népgazdasága és kultúrája. A szocialista országok ipari termelése 1958- ban, 1937-hez viszonyítva 5-szörösére növekedett. A Kínai Népköztársaság az 1950—58-as években kb. 10-szeresére növelte Ipari termelését. Az 1958. évig az ipari termelés a háború előtti színvonalhoz viszonyítva Lengyelországban több mint 5,5-szörösére, Csehszlovákiában 3,3-szorosára, az NDK-ban több mint 2,5-szörösére, Romániában mintegy 4-szeresére, Magyarországon több mint 4-szeresére, Bulgáriában körülbelül 9-szeresére, Albániában pedig 18-szorosára növekedett. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 1949-hez viszonyítva 3,5-szörösére növelte ipari termelését. Meg kell jegyezni, hogy egyes népi demokratikus országok már a szocializmus építésének befejezése időszakába léptek. Az egy lakosra eső ipari termelésben a szocialista világrendszer már utolérte1*' a tőkés világrendszert. A világ lakosságának körülbelül az egyharmada a szocialista országokban összpontosul és a világ ipari termelésének több mint egyharmad része jut a szocialista országokra. A szocialista országok a világ gabonatermelésének mintegy a felét, gyapottermelésének pedig a 43 százalékát termelik. A népgazdászok számításai szerint a Szovjetunió hétéves népgazdaság-fejlesztési tervének teljesítése és túlteljesítése után, s a népi demokratikus országok nagy gazdaságfejlesztési ütemének eredményeképpen a szocialista világrendszer országai a világ ipari termelésének több mint felét fogják szolgáltatni. Az egész szocialista tábor ipari termelésének átlagos évi növekedése a legutóbbi öt év alatt elérte a 11 %-ot, míg az egész tőkés világban ez 3 százalékkal alacsonyabb volt. A szocialista világrendszer országai összeegyeztetik és összehangolják termelő törekvésüket, míg a tőkés államok kapcsolataiban megoldhatatlan ellentétek uralkodnak. A szocialista országok gazdasági fejlődésének sajátossága abban rejlik, hogy minél jobban haladnak előre, annál inkább szilárdulnak kölcsönös kapcsolataik, annál jobban szilárdul a szocialista világrendszer. A Szovjetunió legfontosabb feladatának tartja, hogy továbbra is hozzájáruljon a szocialista rendszerű országok egységének erősítéséhez, a szocialista országok együttműködésének, gazdasági és kulturális kapcsolatainak fejlesztéséhez, a szocialista nemzetköziség és a szabad népek testvéri szövetsége elveinek alapján. Fő célunk a békés fejlődés és a nép életszínvonalának emelése volt és ma is az. Azt akarjuk, hogy ne a fegyverkezésben, ne az atom- és hidrogénbombák és rakéták gyártásában, hanem az ipari termékek, a hús, vaj, tej, ruházat, lábbeli és egyéb közszükségleti cikkek termelésében versenyezzünk. A Szovjetunió békepolitikája A hétéves terv jelentősége először békeszerető politikájának újabb kifejezője. Megvalósítása óriási szerepet játszik korunk alapvető problémájának megoldásában — a világbéke fenntartásában. A hétéves terv jelentősége előzsör abban áll, hogy a béke szelleme hatja át. Az az állam, amely óriási tevékenységet fejt ki új gyárak, üzemek, villanyerőművek, bányák és más vállalatok építésében, mely mintegy 400 milliárd rubelt fordít lakások és közművek építésére, s célul tűzi ki a nép életszínvonalának lényeges emelését, ez az állam nem háborúra, hanem békére vágyik. Másodszor, a terv teljesítése annyira növeli a Szovjetunió gazdasági erejét, hogy a többi szocialista országok gazdasági erejének növekedésével együtt a nemzetközi küzdőtéren az erők arányában a béke javára biztosítja a döntő fölényt és ilymódon új, még .kedvezőbb feltételek adódnak a világháború elhárítására, a világbéke megőrzésére. . S tényleg — ha majd a Szovjetunió a világ első ipari nagyhatalma lesz, ha a Kínai Népköztársaság ipari nagyhatalommá válik és az összes szocialista országok együttvéve a világtermelésben több mint a felét fogják szolgáltatni, gyökeresen megváltozik a nemzetközi helyzet. Akkor majd a szocialista tábor erejére támaszkodó békeszerető népek egy új világháborúhoz fűzött terveik feladására kényszeríthetik a kardcsörtető imperialista köröket. A legidőszerűbb nemzetközi problémák A német kérdés helyes megoldásának nagy jelentősége van a népek' és a béke biztonságának garantálása szempontjából. Mint ismeretes, a német militarizmus a XX. század első felében már két világháborút robbantott ki, most pedig az USA monopolistáinak, Nagy-Britannia és az agresszív Északatlanti Tömb más részvevőinek segítségével Nyugat-Németország'a NATO fő atom- és rekétatámaszpontjává válik. Ma már elsőrendű szerepet fog játszani ebben az agresszív tömbben. A nyugati országok egyes politikusai a német veszély élét most is Kelet felé akarják fordítani, viszont megfeledkeznek arról, hogy a német imperializmus Nyugat felé is ismeri az utat. Olyan helyzet alakult ki, hogy a német militarizmus harmadszor is világháborúba sodorhatja az emberiséget. A Szovjetunió évek hosszú során át következetesen arra törekedett, hogy a potsdami egyezmény értelmében elősegítse Németország békés demokratikus fejlődését, hogy megakadályozza a militarizmus feltámadását. Ám a Szovjetunió minden lépése az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Nyugat-Németország kormányköreinek makacs ellenállásába ütközött. A német békeszerződés Szovjetunió által előterjesztett javaslata összeköti a német nép jogainak biztosítását, békés demokratikus fejlődésének lehetőségeit a népek biztonságával és az európai béke megőrzésére teendő elengedhetetlenül szükséges intézkedésekkel. A német békeszerződés megkötése azonnal enyhítené az európai feszültséget. Ami a Szovjetuniót illeti, mindenképpen törekedni fog a békeszerződés megkötésére és ez irányban következetesen és fáradhatatlanul fog eljárni. Nem volna helyes, ha a németekre rákényszerítenék országaik egyesítésének feltételét. Egyezzenek meg a németek egymás között. Ezért támogatni fogjuk Németország demokratikus köreinek jelszavát: „A németek egy asztalhoz“. N!#rR*GiA G*APJÖSZOV£T Ilyen lesz a Szovjetunió termelése 1965-ben az USA 1957-évi termeléséhez viszonyítva. A német kérdésen kívül a világ más térségében, a Távol-Keleten uralkodó feszültség fő forrása az USA-nak a Kínai Népköztársasággal és más békeszerető államokkal szemben folytatott agresszív politikája. Nemrégen az egész világ aggodalommal figyelte, miként fenyegették óriási háborús tűzvésszé fajulással az amerikaiak agresszív akciói. Csak a Kínai Népköztársaság és a többi békeszerető erők erőteljes akciói hárították el ezt a veszélyt. A Csendes-Öceán térsége az amerikai atomfegyverkísérletek fő iőterévé vált. Az egész haladó emberiség elégedett lehet a közel- és közép-keleti országok eseményeinek alakulásával. Üdvözöljük az arab népek és a gyarmati elnyomás alól felszabadult ázsiai és afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalmát. Hazánk a többi szocialista országokkal egyetemben támogatta és támogatni fogja a nemzeti felszabadító mozgalmat. Azoknak az országoknak, amelyek kivívták nemzeti szabadságukat, szükségük van és szükségük lesz a szocialista országok támogatására,/valamennyi haladó ember támogatására. A Szovjetunió és a többi szocialista ország megszilárdítja baráti kapcsolatait a gyarmati elnyomás alól felszabadult országokkal, segíti és segíteni fogja őket. Most a nemzetek szabadság- és függetlenségi harcának új szakasza folyik, valamennyi gyarmati és függő országban kibontakozik a nemzeti felszabadító mozgalom. Megerősödött a latin-amerikai országok népeinek haroa is az amerikai imperializmus elnyomása ellen. Megmozdultak az ázsiai és afrikai országok népei. A nemzetek, amelyek elnyerték nemzeti szabadságukat, maguk akarnak dönteni sorsukról. Ezeknek az országoknak most nagyobb szükségük van, mint bármikor azelőtt, hogy békés feltételek között élhessenek. A leszerelés problémája A legfőbb feladat ma az, hogy elmozdítsuk a holtpontról a leszerelés problémáját. A lázas fegyverkezés tovább folyik, egyre újabb pénz és anyagi forrásokat nyel el. A kapitalista államok kormányai, hogy eszközöket nyerjenek a fegyvergyártásra, költségvetésük oroszlánrészét erre fordítják és a dolgozók kirablásának politikáját folytatják. Különösen sürgős az atom- és hidrogénfegyverkísérletek betiltása. Ma, amikor mindenki elismeri az atomrobbantások megállapításának lehetőségét a világ bármely részén, semmi ok sincs arra, hogy tovább halogassák az atomfegyverkísérletek beszüntetésének megoldását. Valamennyi ország nemzetei követelik e kísérletek beszüntetését, amelyek a Föld légkörét ártalmas rádióaktivitással telítik. Abból indulunk ki, hogy a különböző rendszerű államok közötti kapcsolatoknak a békés együttélésen kell alapulniok. Nekünk és a tőkés országok uralkodó köreinek különböző a nézeteink, eltérő a világnézetünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy világnézetbeli ellentéteink miatt háborút kellene viselnünk. Minden országban maga a nép dönt sorsáról és választja meg fejlődésének irányát. A Szovjetunió senkire se akarja rákényszeríteni azt az utat, amelyet a maga számára választott. Teljesen Lenini azon kijelentése szerint igazodik, hogy a forradalom nem kiviteli cikk. Itt az ideje megérteni azt, hogy ami a Szovjetuniót és a szocialista tábort illeti, a fenyegetődzés reménytelen. Ma mindenki elismeri azokat a sikereket, amelyeket a szovjet tudomány és technika aratott és amelyek az emberiség előtt megnyitották a világűrbe vezető utat. Ezek a sikerek megmutatják, milyen lehetőségekkel rendelkezik a Szovjetunió és a szocialista világrendszer. Teljesen nyilvánvaló, hogyha a Szovjetunió rakétát tud a világűrbe küldeni többszázezer kilométer távolságra, akkor hatalmas rakétákat küldhet pontosan a világ bármely pontjára. Amikor az USA-ban elkészítették az első atombombát, az amerikai uralkodó körök azonnal világuralmi igényekkel léptek fel. A Szovjetunió előtt idegenek az ilyen szándékok. A szovjet tudomány és technika történelmi sikereit nem használjuk fel hódító politika, más államokkal szembeni parancsolgatás céljaira. Arra használjuk fel, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket a világbékéért folyó küzdelemben. Ma is, amikor a rakétatechnika fejlesztésében mi vagyunk túlsúlyban, újbői javasoljuk az Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniának és Franciaországnak: tiltsuk be egyszer és mindenkorra az atom-, hidrogén- és rakétafegyverek kísérleteit, gyártását és alkalmazását. Semmisítsük meg a halált hozó fegyverek valamennyi készletét és használjuk az emberi elme e legnagyobb felfedezését kizárólag békés célokra, az emberek javára. Kormányunk az errevonatkozó szerződést hajlandó akár már holnap is aláírni. A Szovjetunió békés orszánépítésének az 1959—1965-ös évekre szóló gazdasági programja széles távlatokat nyit a Szovjetunió külkereskedelmének fejlesztésére valamennyi országgal. A külkereskedelem térfogatát legalábbis kétszeresére bővíthetjük. A tőkés országoknak békés versenyt ajánlunk fel, mégpedig nemcsak a hétéves terv időszakára. A Szovjetunió fejlesztésének távlati tervét 15 esztendőre dolgozzuk ki, ami a békés fejlődésre és a békés gazdasági verseny elvére támaszkodik. A kommunista építés a Szovjetunióban A nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom számára, valamennyi demokratikus erők számára hétéves tervünk hatalmas erkölcsi támogatást jelent a reakció és az imperializmus erői ellen vívott harcunkban. Ma 83 országban van kommunista és munkáspárt és e pártok soraikban több mint 33 millió embert tömörítenék. Ez a marxizmus-leninizmus óriási győzelme, a munkásosztály nagy sikere. A nemzetközi reakció a múnkás é» kommunista mozgalom elleni támadás szervezésénél a szociális demagógia fegyveréhez folyamodik, a tömegeket hazug mendemondákkal akarják megtéveszteni az ún. „szabad világból“. „A szabad világ“ természetesen nem a munkások számára, akik kénytelenek bérbe adni magukat a tőkéseknek minden feltétel mellett, hanem csakis a monopolista és imperialista körök számára. A tőkés országokban a reakció és fasizmus támadásának vészt jósló előjelei mutatkoznak. Erre a reakciós útra lépett Nyugat-Németország, ahol betiltották a kommunista pártot, ahol elnyomják a demokratikus erőket. A nyílt diktatúra irányzata éles vonalakat öltött Franciaországban, ahol lábbal tiporják a néptömegek demokratikus jogait és vívmányait. Az emberek millióinak tudatában a fasizmus rendszerint Hitler és Mussolini nevéhez fűződik. Nem lehet azonban kizárni azt, hogy a fasizmus más formában is létrejöhet. Ma, amikor fennáll a szocializmus hatalmas tábora, amikor a munkásmozgalom nagy tapasztalatokkal rendelkezik a reakció elleni küzdelemben, amikor megnövekedett a munkásosztály szervezettsége — a nemzeteknek nagyobb lehetőségük nyílik, hogy eltorlaszolják az utat a fasizmus előtt. A kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957 novemberében lefolyt tanácskozása megmutatta a testvérpártok nézeteinek teljes egységét. A tanácskozásról kiadott Deklarációt egyhangúan jóváhagyta valamennyi kommunista- és munkáspárt. A novemberi tanácskozás után tovább konszolidálódtak az erők valamennyi kommunista pártban, még jobban egybetömörült az egész kommunista mozgalom. A revizionistáknak nem sikerül a marxi-lenini útról letéríteniök egy testvérpártot sem. A nemzetközi kommunista mozgalom elítélte a jugoszláv revizionisták nézeteit és politikáját. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetői megkísérlik az egész dolgot úgy beállítani, mintha a marxista-leninista pártok eszmei harcot indítanának ellenük csak azért, mert nem csatlakoztak a Deklarációhoz. Ez azonban teljesen hamis állítás. Éppen a jugoszláv vezetők voltak azok, akik felléptek a Deklaráció ellen revizionista programúkkal, amelyben megtámadták a nemzetközi kommunista mozgalom marxista-leninista pozícióit. Ezért a marxizmus-leninizmus pozícióit védelmező összes pártok elvben bírálták a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programját. A marxista-leninista pártok aggodalommal figyelik a jugoszláviai eseményeket. Jugoszlávia testvérnemzetei nagy áldozaok árán a Szovjetunió támogatásával szabadultak fel a német és olasz megszállóktól, döntötték meg saját burzsoáziájukat és léptek a' szocializmus útjára. Most azonban a jugoszláv vezető tényezők politikája, amely Jugoszláviát szembe állítja a szocialista táborral, s a nemzetközi kommunista mozgalommal, a jugoszláv nép szocialista vívmányainak elvesztéséhez vezethet. Ami a testvérpártok közötti kapcsolatokat illeti, a nemzetközi kommunista mozgalomban mindig a kérdés lenini megfogalmazásából indulunk ki. Az imperializmus ideológusai és a revizionisták arra törekedve, hogy mindenáron gyengítsék a kommunista pártok növekvő befolyását, olyan hazug állításokat terjesztenek, miszerint a kommunista mozgalom „Moszkva műve“ és hogy a kommunista és munkáspártok a Szovjetunió Kommunista Pártjától függnek. Különösen a jugoszláv revizionisták azok, akik ezt állítják. A valóság pedig az, hogy mi, szovjet kommunisták mindig Marx, Engels és Lenin nagy internacionális tanaihoz igazodunk és fogunk továbbra is következetesen igazodni. Szükségesnek tartjuk minden téren erősíteni a szocialista tábor erőit, tovább szilárdítani a nemzetközi munkásmozgalom egységét azon elvek szerint, amelyeket valamennyi testvérpárt elismert a Moszkvai Deklarációban. A munkásosztály sikere nemzetközi viszonylatban elképzelhetetlen valamennyi osztagának internacionalista szolid&ritésa nélkül. Mindig tisztán fogjuk tartani a marxizmus-leninizmus eszméi fegyverét, harcolni fogunk a mindenfajta opportunisták és revizionisták ellen, hűségesek leszünk a munkásosztályhoz. Ebben látjuk internacionális kötelességünket a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalomhoz,