Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-21 / 6. szám

1959. január 21. Törődjünk többet a gyümölcstermeléssel 22 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG o^iioz.ovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusa határozatának teljesí­tése érdekében a trencséni járás gyü­mölcs- és szőlőtermelési konferenciát rendezett, amelyen részt vettek a bra­­tislavai kerület EFSZ-einek és állami gazdaságainak küldöttei. A konferencia megnyitása előtt meg­tekintettük a gyümölcstermékek kiállí­tását, amely mindnyájunkat kellemesen meglepett. A beszámoló után gyakorlati bemutatás következett a gyümölcsfák gondozásáról a három hektáros gyü­mölcsösben. Bori elvtárs, a gyümölcsös kezelője megmagyarázta, hogy a gyü­mölcsfákat miképpen kell megtisztítani és megóvni a felesleges ágaktól és kár­tevőktől. Bemutatásra került a vegyi anyagok­kal való permetezés, két Zefor segítsé­gével. VA gépek bemutatása arra hívta fel figyelmünket, hogy a nagybani gyü­mölcstermelésben a gépesítés nélkülöz­hetetlen. Csak az oszthatatlan alapot kell kibővíteni és telik majd a perme­tező gépekre. Az előadó elvtárs ismer­tette az istállótrágyával való trágyázást a fák körül, majd hangsúlyozta: ha­zánkban is megvan minden lehetőség annyi gyümölcs termelésére, hogy min­den étkezés alkalmával jusson az asz­talra, mint a Szovjetunióban. Továbbá arról beszélt, hogy a szőlőtermelésben ki kell küszöbölni a keveset termő tőkéket és helyettük nemes, bő termő­ket kell ültetni. Bóri elvtárs rámutatott a szőlőtermelésben előforduló hiányos­ságokra, például a permetezés rossz megszervezésére, a késői permetezés hibáira és a szőlőtőkék átteleltetésének nem szakszerű elvégzésére. Végül a konferencia határozatot hozott a XI. pártkongresszus irányelveinek végre­hajtására. Az ország dolgozó népe éppen ezekben a napokban a IV. országos szö­vetkezeti kongresszus irányelveinek megvitatásával foglalkozik, hogy a ki nem használt tartalékokat a leggyorsab­ban feltárja és kihasználja. A zöldség és gyümölcs téli tárolásának merőben új módszere kezd elterjedni a Szovjetunióban. A Voronyezs-területi fogyasztószövetkezetek szövetségének egyesített gyümölcs- és zöldségüzeme elsőízben 1956-ban tárolt kísérletképpen 35 tonna különféle terményt — egy tó vizében. A kí­sérlet sikerült és 1957-ben már 330 tonnát, 1958-ban pedig 1050 tonnát tároltak ilyen mó­don. Minthogy a szakemberek, a fo­gyasztók és a kereskedelmi szervezetek egybehangzó véleménye szerint a vízben tárolt termények minősége kitűnő, az úttörő példát számos más fogyasztási szövetkezeti szövetség is követte, úgy­hogy jövőre összesen 42 000 tonna gyü­mölcsöt és zöldségét helyeznek el télire ezzel a módszerrel. A vízben való tárolásnak előnye, hogy nincs szükség nagy és költséges beruhá­zásokra. A költség csak kis hányada annak, amibe Ugyanakkora befogadóké-Távlati terveket kell kidolgozni járá­sonként a gyümölcsből kipréselt lé vagy a szárított gyümölcs előállítására 1965- ig. A viták eredményeként hozott hatá­rozatokat már a szövetkezeti tervkészí­tésnél érvényesíteni kell, s aszerint a munkát megszervezni. Minden járásban gyümölcstermelési tanácsadó bizottságot kell alakítani. A helyi nemzeti bizottsá­gok minden negyedévben értékelni fog­ják a gyümölcsösben elvégzett munká­kat, és ha szükséges, azonnali intézke­déseket foganatosítanak. Az állami gazdaságoknak, gépállomá­soknak és az EFSZ-eknek nagy gondot kell fordítaniuk a szőlő és gyümölcsfák telepítésére. Minden járásban legalább 0,5 hektáron gyümölcsfaiskolát kell léte­síteni; a déli járásokban főleg kajszi- és őszibarackfa-csemetékből. Az útmenti faültetéssel a dunaszerda­­helyi járás sem nagyon* dicsekedhet. Találunk itt elég parlagon heverő út­­mellékeket, ahova ajánlatos lenne alma­fát, cseresznyefát és diófát ültetni. Minden járás alakítson gyümölcsfa­védő brigádokat, hogy a kártevőktől meg­óvják a gyümölcsfákat. Külön gondot fordítsanak a faiskolák kezelésére, hogy onnan jó minőségű gyümölcsfák kerül­jenek ki. Nem szabad megfeledkezni a kis gépekről, amelyek szűkebb helyen is alkalmazhatók a gyümölcsösben. Aján­latos lenne mintanapot rendezni a gyü­mölcsfák kezelésére, sőt a törvény szi­gorával lehetne fellépni, ha valamelyik termelő vagy gyümölcstermeléssel fog­lalkozó ágazat elhanyagolja a gyümölcs­fák kezelését vagy a kártevők elleni védekezést. Felelőssé kell tenni a gyü­mölcsfelvásárló üzemeket, hogy pontos munkát végezzenek a gyümölcs felvásár­lásában és raktározásában. Meggyőző munka szükséges az ifjúság nevelésére. Gyümölcstermelő vidékeken alakítsanak ifjúsági csoportokat, hogy minél magasabb gyümölcstermést ér­hessünk el. A tanuló ifjúság körében fel kell ébreszteni az érdeklődést a Micsu­pességű, szokásos raktárhelyiségben az elhelyezés kerülne, mert megfelelő víz­medencében négyszer-ötször annyi ter­ményt lehet télire elrakni. Az első kísérlet alkalmával egy folyőméternyi területen csak 2 — 3 besózott zöldséggel töltött hordót helyeztek el, ma már 15 — 17 — egyenként mintegy 60 kiló tartalmú — hordó jut egy folyóméterre. A tárolásra használt tónak város kö­zelében működő gazdaság középpontjá­ban kell elterülnie és vizének nem szabad mocsarasnak, szennyesvizektől tisztátlannak lennie. Ha a víz iszapos és áramlása lassú, a tó csak 2,5 —4,2 méter mély és partján nincsenek homokzáto­nyok, a hordókat célszerű felfüggesztve tárolni úgy, hogy az iszapréteg fölé, de a téli jégréteg alá kerüljenek. A tó fenekébe egymástól 10 méter távolságra cölöpöket vernek be, ezek helye félméterre a víz tükre fölé emel­kedjék. A cölöpökre erősítik vastag huzallal a hordókat vagy tartályokat. A gyakorlatban nagyon jól beváltak a nyárfahordók. Nemcsak télire, hanem akár egész éven át is lehet terményeket ilyen módon tárolni. rin-körök iránt. A téli hónapokban min­den járásban tarthatnánk szakelőadáso­kat a gyümölcsészetben dolgozók szá­mára. Határozatba foglaltuk azt is, hogy a gyümölcsészetben elért eredményeinket az újságokon keresztül ismertessük má­sokkal. Tanácsos még az is, hogy a szö­vetkezeti munkaiskolákban a gyümölcs­­termelésről is tartsanak rendszeres előadásokat. Ha az említett problémákat szívügyünkké tesszük, nem lesz nehéz teljesíteni azokat a feladatokat, amelye­ket a IV. prs.ágos szövetkezeti kong­resszus tiszteletére kitűztünk. Pente László (Dunaszerdahely) A különböző talajtakarók értéke R. G. White, a kanadai Department of Agriculture tagja megállapította, hogy a puhafa forgácsa éppolyan jó talaj­takaró, mint a szalma. Ezzel szemben a fűrészpor mint takaró értéktelen. A kí­sérletek 33 éves almafákkal folytak, amelyek talaját különböző takarók föd­ték. A takarók vastagsága 6 hüvelyk (15 cm) volt, s fák trágyázása ugyan­olyan trágyafélékkel és egyforma ada­gokkal történt. Amíg a forgács- és szalmatakaró hatására az almafák bő termést adtak, azok a fák, amelyek alá fűrészportakarőt használtak, igen silány termést hoztak. ** » * A csendőr őzbak Egy Bécs környéki faluban már hosz­­szabb ideje garázdálkodott két fiatal­korú bűnöző, Kurt és Ferdl, anélkül, hogy a hatóságoknak sikerült volna őket tetten érnie. Nemrégiben megint alapo­san felöntöttek a garatra; persze nagyon is homályos eredetű pénzen. Éjjeli útjuk egy sűrű erdőn vezetett keresztül, ahol újból megtámadtak egy éltesebb embert. Segélykiáltására előkerült a szolgálatos csendőr, akinek sikerült a nehézkesebb Ferdít nyakon csípnie, míg a fürgébb Kurt megint csak kereket oldott. Ezúttal azonban Kurt is póruljárt, Hogy a csendőr figyelmét elkerülje lép­teiről, leguggolt egy közeli vadaskert fala tövében és ott lapult meg. Egyszerre azonban iszonyú döfést érzett becsesebb fertályába, hogy ön­kéntelenül is felordított. Azután döfés döfést követett, s az ordítás üvöltözéssé fajult. Erre a csendőr gyorsan megbilin­cselte Ferdít és a hang irányába rohant. Legnagyobb ámulatára egy jól kifejlett őzbakot látott maga előtt, amely Kurt barna nadrágját alighanem összetévesz­tette erdei vetélytársával és akkorákat döfött a „másik hímen“, hogy azt máo ájulás környékezte. A szerelmes őzbakot még a csendőr rúgásai sem térítették észhez és csak egy riasztó lövés zajára volt hajlandó feladni az egyenlőtlen küzdelmet. K. E. A TÓ: olcsó téli zöldségtároló

Next

/
Oldalképek
Tartalom