Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-21 / 6. szám
1959. január 21. Törődjünk többet a gyümölcstermeléssel 22 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG o^iioz.ovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusa határozatának teljesítése érdekében a trencséni járás gyümölcs- és szőlőtermelési konferenciát rendezett, amelyen részt vettek a bratislavai kerület EFSZ-einek és állami gazdaságainak küldöttei. A konferencia megnyitása előtt megtekintettük a gyümölcstermékek kiállítását, amely mindnyájunkat kellemesen meglepett. A beszámoló után gyakorlati bemutatás következett a gyümölcsfák gondozásáról a három hektáros gyümölcsösben. Bori elvtárs, a gyümölcsös kezelője megmagyarázta, hogy a gyümölcsfákat miképpen kell megtisztítani és megóvni a felesleges ágaktól és kártevőktől. Bemutatásra került a vegyi anyagokkal való permetezés, két Zefor segítségével. VA gépek bemutatása arra hívta fel figyelmünket, hogy a nagybani gyümölcstermelésben a gépesítés nélkülözhetetlen. Csak az oszthatatlan alapot kell kibővíteni és telik majd a permetező gépekre. Az előadó elvtárs ismertette az istállótrágyával való trágyázást a fák körül, majd hangsúlyozta: hazánkban is megvan minden lehetőség annyi gyümölcs termelésére, hogy minden étkezés alkalmával jusson az asztalra, mint a Szovjetunióban. Továbbá arról beszélt, hogy a szőlőtermelésben ki kell küszöbölni a keveset termő tőkéket és helyettük nemes, bő termőket kell ültetni. Bóri elvtárs rámutatott a szőlőtermelésben előforduló hiányosságokra, például a permetezés rossz megszervezésére, a késői permetezés hibáira és a szőlőtőkék átteleltetésének nem szakszerű elvégzésére. Végül a konferencia határozatot hozott a XI. pártkongresszus irányelveinek végrehajtására. Az ország dolgozó népe éppen ezekben a napokban a IV. országos szövetkezeti kongresszus irányelveinek megvitatásával foglalkozik, hogy a ki nem használt tartalékokat a leggyorsabban feltárja és kihasználja. A zöldség és gyümölcs téli tárolásának merőben új módszere kezd elterjedni a Szovjetunióban. A Voronyezs-területi fogyasztószövetkezetek szövetségének egyesített gyümölcs- és zöldségüzeme elsőízben 1956-ban tárolt kísérletképpen 35 tonna különféle terményt — egy tó vizében. A kísérlet sikerült és 1957-ben már 330 tonnát, 1958-ban pedig 1050 tonnát tároltak ilyen módon. Minthogy a szakemberek, a fogyasztók és a kereskedelmi szervezetek egybehangzó véleménye szerint a vízben tárolt termények minősége kitűnő, az úttörő példát számos más fogyasztási szövetkezeti szövetség is követte, úgyhogy jövőre összesen 42 000 tonna gyümölcsöt és zöldségét helyeznek el télire ezzel a módszerrel. A vízben való tárolásnak előnye, hogy nincs szükség nagy és költséges beruházásokra. A költség csak kis hányada annak, amibe Ugyanakkora befogadóké-Távlati terveket kell kidolgozni járásonként a gyümölcsből kipréselt lé vagy a szárított gyümölcs előállítására 1965- ig. A viták eredményeként hozott határozatokat már a szövetkezeti tervkészítésnél érvényesíteni kell, s aszerint a munkát megszervezni. Minden járásban gyümölcstermelési tanácsadó bizottságot kell alakítani. A helyi nemzeti bizottságok minden negyedévben értékelni fogják a gyümölcsösben elvégzett munkákat, és ha szükséges, azonnali intézkedéseket foganatosítanak. Az állami gazdaságoknak, gépállomásoknak és az EFSZ-eknek nagy gondot kell fordítaniuk a szőlő és gyümölcsfák telepítésére. Minden járásban legalább 0,5 hektáron gyümölcsfaiskolát kell létesíteni; a déli járásokban főleg kajszi- és őszibarackfa-csemetékből. Az útmenti faültetéssel a dunaszerdahelyi járás sem nagyon* dicsekedhet. Találunk itt elég parlagon heverő útmellékeket, ahova ajánlatos lenne almafát, cseresznyefát és diófát ültetni. Minden járás alakítson gyümölcsfavédő brigádokat, hogy a kártevőktől megóvják a gyümölcsfákat. Külön gondot fordítsanak a faiskolák kezelésére, hogy onnan jó minőségű gyümölcsfák kerüljenek ki. Nem szabad megfeledkezni a kis gépekről, amelyek szűkebb helyen is alkalmazhatók a gyümölcsösben. Ajánlatos lenne mintanapot rendezni a gyümölcsfák kezelésére, sőt a törvény szigorával lehetne fellépni, ha valamelyik termelő vagy gyümölcstermeléssel foglalkozó ágazat elhanyagolja a gyümölcsfák kezelését vagy a kártevők elleni védekezést. Felelőssé kell tenni a gyümölcsfelvásárló üzemeket, hogy pontos munkát végezzenek a gyümölcs felvásárlásában és raktározásában. Meggyőző munka szükséges az ifjúság nevelésére. Gyümölcstermelő vidékeken alakítsanak ifjúsági csoportokat, hogy minél magasabb gyümölcstermést érhessünk el. A tanuló ifjúság körében fel kell ébreszteni az érdeklődést a Micsupességű, szokásos raktárhelyiségben az elhelyezés kerülne, mert megfelelő vízmedencében négyszer-ötször annyi terményt lehet télire elrakni. Az első kísérlet alkalmával egy folyőméternyi területen csak 2 — 3 besózott zöldséggel töltött hordót helyeztek el, ma már 15 — 17 — egyenként mintegy 60 kiló tartalmú — hordó jut egy folyóméterre. A tárolásra használt tónak város közelében működő gazdaság középpontjában kell elterülnie és vizének nem szabad mocsarasnak, szennyesvizektől tisztátlannak lennie. Ha a víz iszapos és áramlása lassú, a tó csak 2,5 —4,2 méter mély és partján nincsenek homokzátonyok, a hordókat célszerű felfüggesztve tárolni úgy, hogy az iszapréteg fölé, de a téli jégréteg alá kerüljenek. A tó fenekébe egymástól 10 méter távolságra cölöpöket vernek be, ezek helye félméterre a víz tükre fölé emelkedjék. A cölöpökre erősítik vastag huzallal a hordókat vagy tartályokat. A gyakorlatban nagyon jól beváltak a nyárfahordók. Nemcsak télire, hanem akár egész éven át is lehet terményeket ilyen módon tárolni. rin-körök iránt. A téli hónapokban minden járásban tarthatnánk szakelőadásokat a gyümölcsészetben dolgozók számára. Határozatba foglaltuk azt is, hogy a gyümölcsészetben elért eredményeinket az újságokon keresztül ismertessük másokkal. Tanácsos még az is, hogy a szövetkezeti munkaiskolákban a gyümölcstermelésről is tartsanak rendszeres előadásokat. Ha az említett problémákat szívügyünkké tesszük, nem lesz nehéz teljesíteni azokat a feladatokat, amelyeket a IV. prs.ágos szövetkezeti kongresszus tiszteletére kitűztünk. Pente László (Dunaszerdahely) A különböző talajtakarók értéke R. G. White, a kanadai Department of Agriculture tagja megállapította, hogy a puhafa forgácsa éppolyan jó talajtakaró, mint a szalma. Ezzel szemben a fűrészpor mint takaró értéktelen. A kísérletek 33 éves almafákkal folytak, amelyek talaját különböző takarók födték. A takarók vastagsága 6 hüvelyk (15 cm) volt, s fák trágyázása ugyanolyan trágyafélékkel és egyforma adagokkal történt. Amíg a forgács- és szalmatakaró hatására az almafák bő termést adtak, azok a fák, amelyek alá fűrészportakarőt használtak, igen silány termést hoztak. ** » * A csendőr őzbak Egy Bécs környéki faluban már hoszszabb ideje garázdálkodott két fiatalkorú bűnöző, Kurt és Ferdl, anélkül, hogy a hatóságoknak sikerült volna őket tetten érnie. Nemrégiben megint alaposan felöntöttek a garatra; persze nagyon is homályos eredetű pénzen. Éjjeli útjuk egy sűrű erdőn vezetett keresztül, ahol újból megtámadtak egy éltesebb embert. Segélykiáltására előkerült a szolgálatos csendőr, akinek sikerült a nehézkesebb Ferdít nyakon csípnie, míg a fürgébb Kurt megint csak kereket oldott. Ezúttal azonban Kurt is póruljárt, Hogy a csendőr figyelmét elkerülje lépteiről, leguggolt egy közeli vadaskert fala tövében és ott lapult meg. Egyszerre azonban iszonyú döfést érzett becsesebb fertályába, hogy önkéntelenül is felordított. Azután döfés döfést követett, s az ordítás üvöltözéssé fajult. Erre a csendőr gyorsan megbilincselte Ferdít és a hang irányába rohant. Legnagyobb ámulatára egy jól kifejlett őzbakot látott maga előtt, amely Kurt barna nadrágját alighanem összetévesztette erdei vetélytársával és akkorákat döfött a „másik hímen“, hogy azt máo ájulás környékezte. A szerelmes őzbakot még a csendőr rúgásai sem térítették észhez és csak egy riasztó lövés zajára volt hajlandó feladni az egyenlőtlen küzdelmet. K. E. A TÓ: olcsó téli zöldségtároló
