Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-21 / 6. szám

1959. január 21. VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 19 A természettel vívott harcban 24 000 hektár szántóföld a tét A nagyobb hektárhozamok elérésének feltétele: a talaj termőerejének, minő­ségének fokozása. Ez pedig közvetlenül összefügg a vízgazdálkodási viszonyok rendezésével és a talajszerkezet megja­vításával. A terméshozamok mértéke ma már nemcsak az éghajlati és talajkörül­szúságban, míg a még hiányzó 8 km 1959-re marad. Idén építik meg a Lator­ca jobb partján az ugyancsak 20 km hosszú gátat, amely az ország keleti határától a Labore torkolatáig húzódik, s erre kapcsolódik majd a Labore bal partjának 7 km-es gátja. Minden tavasszal ilyen árvíz borítja a sztretavai határt ményektől függ, s mindinkább előtérbe kerülnek azok a tényezők amelyeket a természettel harcban álló «nberi akarat érvényesíthet. Sok esetben előfordul, hogy kedvező az éghajlat, s a talaj is elegendő szervesanyagot és ásványi sót tartalmaz, viszont ezeket a termesztett növényzet nem értékesítheti kellőkép­pen, mert a föld vagy vízhiányban szen­ved, vagy ellenkezőleg: vízfölöslegekkel rendelkezik. Ilyenkor kell sort kerítenünk a víz­gazdálkodási viszonyok szabályozására. Amíg a múltban a nagyobb terjedelmű ilyen munka, a kisüzemi parasztgazda­ságok elaprózott parcellái miatt, szinte lehetetlen volt, jelenleg — a szövetke­zeti nagytáblák és egybetartozó hatal­mas területek jóvoltából — a vízgazdál­kodási rendellenességek orvoslásának nincs elháríthatatlan akadálya. Meg­könnyíti a feladatot, hogy új alapokon szervezhetjük a munkát, gépesíthetjük a legfárasztóbb munkaműveleteket és fölhasználhatjuk a mezőgazdasági tudo­mány, a korszerű technika valamennyi vívmányát. Ezúttal a zempléni síkság vízgazdál­kodási viszonyainak rendezéséről szó­lunk. Ezen a területen a Labore, Ung, Feketevíz és bizonyos fokig a Latorca árja tavaszonként körülbelül 60 00 hek­tárt fenyeget, de a vadvizek legalább további ugyanilyen terjedelmű területen gliolják a talajművelést, mivel a maga­san húzódó talajvíz szintje még száraz időben sem süllyed a kívánt mélységre. Tehát segíteni kell ezen a bajon. A munka megindult, mégpedig mindenek­előtt Szobránc, Bártfa, Nagymihály, La­­borcfő, Vinna, Mezőlaborc stb., környé­kén, ahol az állami gazdaságok és szövetkezetek elárasztott területeinek, lecsapolását kezdték meg. Az elmúlt évben elkészült a Latorca bal partjára tervezett 20 km-es gát 12 km-es hosz-Egyébként a mederszabályozás és le­­csapolás munkálatai kilenc szakaszra oszlanak, s a feladatok szemszögéből az egész érintett terület öt körzetre tago­zódik, éspedig: I. a Laborétól a Feketevízig, II. a Feketevíztől az Ungig (ország­határ), III. az Ungtöl a Latorcáig. IV. Bodrogköz, V. a Laborétól az Ondaváig. folytatódhat. A következő évben épül meg az Alsó-Laborc mindkét partján a gát, (a Latorcától az Ungig), ezenkívül az V. körzetben, tehát a Laborétól Onda­váig terjedő területen a vadvizek leve­zetésének kérdését is megoldják. Ebből a célból 48 km-es hosszúságban belvíz­­■ levezető-csatornák létesülnek, Nagy­­ráska mellett pedig szivattyúállás épül. A mintegy 130 000 hektárt érintő me­der- és vízszabályozási munkák 1965- beri érnek véget, s közel egymilliárd koronát emésztenek föl. Mit kapunk ezért a hatalmas összegért? Mindenekelőtt 24 000 hektárra terjedő új szántóföldet, ahol eddig jóformán semmi sem termett. S amíg a lecsapo- Iatlan területeken a termelés nyers­értéke jelenleg mindössze 1305 koronára tehető hektáronként, ez az összeg a vízgazdálkodási viszonyok rendezése után 5019 koronára, vagyis 384 °/o-kaJ emelkedik. Vizsgálati eredmények sze­rint ugyanis a vízfölöslegeiktől megsza­badított földek gabonafélékből hektár­­átlagban 9 mázsával, kapásokból 60 má­zsával és szénából 12 n^fcftával adnak többet. Tegyük föl, hogy az érdekelt terület 50 %-án majd gabonát, 25 — 25 %-án pedig kapásokat és takarmányféléket termesztenek. A vetésterületek ilyen megoszlása mellett csak az eperjesi ke­rületben 1451 vagon gabonával, 4396 vagon kapásterménnyel és 967 vagon szénával takaríthatnak be többet éven­te. Ha továbbmenőleg a gabona értéke­sítési átlagárát mázsánként 116 koroná­nak, a kapások árát 23 koronának és a széna árát 45 koronának vesszük, az itt gazdálkodó mezőgazdasági üzemek jöve­delme minden esztendőben 32 329 700 koronával lesz magasabb. Tehát a víz­­gazdálkodás rendezésével összefüggő feladatokra fordított egymilliárdos költ­ség belátható időn belül kamatostul Az áradat betör a faluba is, s nem kíméli a lakótelepeket sem Az említett kilenc munkaszakasz fel­adatai közül a kormány két szakasz be­ruházási feladatait már jóváhagyta, úgyhogy a további tervek már elkészül­tek, s a munka 1960-ban is zavartalanul megtérül, hogy azután a fukar termé­szettől elhódított föld örök időkig „in­gyen“ szolgálja az új korszak diadalmas emberének boldogulását. BÁRTFAI LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom