Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-04-15 / 30. szám
£ sTzab-ad Földműves 1959. április 13. Ahol a tervet NEM KELLENE túlteljesíteni Napjainkban mindinkább állást foglalunk a mértéktelen alkoholfogyasztás ellen. Vitán felüli, hogy az alkohql — ez a „fenevad" — felmérhetetlen károkat okoz népgazdaságunkban, az egészségben, valamint az öntudatos szocialista ember nevelésében. Hány elmulasztott munkaóra, mennyi selejt és kár származik naponta csak abból, hogy sok ember az ivásban nem ismeri a mértéket. Az ilyenek könynyelműen veszik munkájukat, elviselhetetlenné teszik családi életüket. Van sok olyan ember, aki tehetséges és nagyon hasznos tagja lehetne társadalmunknak, de mivel iszákos, munkahelyén nem bízhatnak rá felelősségteljes munkát. Vérfagyasztó példák bizonyítják az alkoholfogyasztás veszélyes hatását a gépkocsivezetők esetében. Mámoros hangulatban a gyenge ítélőképességü sofőr nem gondol arra, hogy saját személyén kívül más életét is veszélyezteti. Egyszóval: az alkohol túlzott fogyasztása rombol és nyomorba dönt. Éppen ezért szükséges, hogy küzdjünk a megrögzött iszákosság ellen. Erős meggyőző munkára van szükség ezen a téren. Amint a tények bizonyítják, sokszor még útrendészeti közegeink szigorú ellenőrzésének sincsen foganatja. Igaz, hogy hathatós segítséget nyújt az alkoholmentes üdítő italok (alma-, ribizke-, áfonyabor stb.) népszerűsítése, csakhogy itt ismét baj van a szervezés körül. Mert a vendéglátóüzemek alkalmazottai roskadásig rakják a polcokat különféle szesztartalmú „ínyencségekkel“, de a hűsítő italt csak a sör és málnaszörp képezi. Okos gondolat az alkoholmentes italelárusító-szolgálat létesítése. Ez bizonyos. Már régóta figyelem, hogy mikor látok ilyen vendéglőt. Legnagyobb meglepetésemre aztán Losoncon ráakadtam. A legeldugodtabb helyen büszkélkedett egy kis kuckón a felirat: Frissítő italok. A jó ügyérdekében elhatároztam, hogy népszerűsítem ezt a vállalatot. Betértem egy kis gyümölcsborocskára. De a sors balkeze lesújtott. Volt itt 10 és 16 fokos sör rumos tea és rum tea nélkül. Azonban a frissítő italokat csak a közismert málnaszörp képviselte. Ezután még jópárszor megkíséreltem, hogy gyümölcsborral oltsam szomjamat. Sajnos, nem sikerült. Küzdünk az alkoholfogyasztás ellen, másrészről pedig népszerűsítjük. Talán csupán azért, mert eladásával hamar lehet a forgalmat, esetleg a tervet teljesíteni. Részben talán ennek tudható be, hogy szeszes italból soha sincs hiány. De már nem így a gyümölcsborokkal. — Nem lehetne ez fordítva? — ami nagyon jő alkalom lenne az alkoholmentes italok népszerűsítésére. A vendéglő vezetőjét érdekeltté kellene tenni az alkoholmentes italok mennyiségének eladásában. A szeszes italok eladását pedig úgy is lehetne korlátozni, hogy megszüntetnénk a forgalom utáni prémiumot. Mert ismerjük el, hogy az államnak sokkalta nagyobb kára van a túlzott alkoholfogyasztásból, mint haszna. Ki fizeti meg a járműveket, a baleset utáni kórházi költségeket, rokkantjáradékot? A nyomorékká vált családját ki tartja el, ha nem az állam? Vitathatatlan, hogy államunk kellő mennyiségben minden szükséges áruval ellátja dolgozóinkat, de semmi esetre sem akar idült alkoholistákat nevelni, akik csak a társadalom terhére vannak. Milyen szép, aki keresetéből családi házat épít, bútort, ruhát, autót stb. vásárol. Ugyanakkor milyen szomorú, hogy sokan nem becsülik meg önmagukat és nehézséget okoznak embertársaiknak. A notorlkus alkoholistáknak meg kell magyarázni, hogy egy féldeciért inkább egy pár harisnyát vehetnének gyermekeiknek. Annak az árán, amit megisznak két-három év alatt, autót vásárolhatnának. És, ha egy évtizedig megspórolnák azt az összeget, amit alkoholra adnak, modern családi házat építhetnének. Szükséges, hogy az alkohol elleni harcot az italkimérőkben folytassuk a leghatékonyabban. Ésszerű lenne az is, ha a Jednota, vagy más italelárusítő üzeni vezetői új módszert dolgoznának ki a tervteljesítés elérésére. Mert kormányunk azon határozata, hogy csökkenti a szeszesitalok gyártását és növeli az alkoholmentes gyümölcsszörpök előállítását, hiteles bizonyítéka annak, hogy a kábító hatású, magas szesztartalmú italféleségek eladása nem lehet a tervteljesítés fokmérője. Kovács István, Ipolynagyfalu Az anyák öröme ************ ***** ******* *■*■******** *************** Van-e a férfiaknál klimaktérium? Ha egy ötven év körüli férfi egyszerre csak bolondságokon kezdi törni a fejét és kalandok után járkál, hogy „kipótolja az elmulasztottakat", ha elvárja, hogy még „egész férfiszámba" vegyék, akkor serdülő gyermekei kíméletesen megjegyzik: „Apuka az utóbbi időben olyan furcsán viselkedik". Kortársai pedig gúnyosan kijelentik, hogy „Ez ugyan alaposan benne van a változásban!" És valóban, úgy is van. Az orvosi tudomány bebizonyította, hogy a férfiaknál nem beszélhetünk olyan fiziológiai, vagyis élettani folyamatról, mint amilyent nőknél tapasztalunk. A nőnél annak negyvenötödik az ötvenötödik életéve között — vele született hajlamaihoz képest előbb vagy utóbb — aránylag gyorsan következik be a mirigyműködés átalakulása, átállítódása, ami többnyire lélektani és testi válságtüneteket szokott kiváltani. Ezzel szemben a férfinél csak fokozatosan, alig észrevehetően megy végbe ez a változás. Hiszen hetven, sőt kilencvenéves aggastyánokra is rábizonyították már az apaságot. És mégis, gyakran fizikai változások is észlelhetők a férfi negyvenötödik és ötvenötödik életéve között: elhájasodás, szaggatott lélegzetvétel, fáradság, kopaszodás, valamint reuma, epe- és májbajok, szívbántalmak és egyéb betegségek. Ilyenkor azon veszi magát észre a férfi, hogy túl van már élete derekán, „megette már a kenyere javát", hogy az öregedés küszöbére lépett. Az említett „felfedezés" lehangoltsággal, sőt még komolyabb lélektani következményekkel járhat, melyeket „kapuzárta előtti pánik" néven szoktunk összefoglalni. Az ilyen férfi igyekszik kitörni szűk családi köréből, „fenegyereknek“ képzeli magát. A félénkebb természetű, aki kalandra nem vállalkozik, szeszélyessé, ingerlékennyé, sőt kedélybeteggé válik, ha gyéren jelentkező érzelem kitöréseinek nem tud szabad folyást engedni. Üres óráiban „mérleget" készít múltjáról, „átlapozza" eddigi élete sikereit és baklövéseit. Eszébe jut, hogy mi mindent tervezett és megállapítja, hogy mindebből mit nem sikerült megvalósítania. Ennek eredményeképpen elkedvetlenedés, lelki levertség áll be nála. Ha a férfi klimaktéritikus éveiben testi bántalmaival szemben túlsúlyban is vannak a lelki gátlások és zavarok, úgy ezek nemcsak lelki egyensúlyát boríthatják fel, hanem egyúttal tényleges veszéllyel fenyegetik családi boldogságát és békéjét is. Az ilyen esetben a feleségre hárul a nehéz feladat, hogy férjét kellő tapintattal és gyengéd elnézéssel átsegítse lelki meghasonlásának útvesztőjén. Rosszabb a helyzet akkor, ha maga az asszony is a változás korában van, ha ő maga is kénytelen megbirkózni annak áldatlan lelki és testi következményeivel. S ha ilyenkor a házasság felborulásának veszélye fenyeget, ha házasfelek huszonöt évi viszonylagos békés együttélés után a válás gondolatával foglalkoznak, ezek a házastársak ne ügyvédhez for- j dúljanak, hanem — ideggyógyászhoz! j K. E. Távozik a hidegháború kancellárja Az Élelmiszeripari és Begyűjtési Megbízotti Hivatalt hívjuk... — Itt a Szabad Földműves szerkesztősége, kérjük az állattenyésztési osztályt. — Pesko beszél... — Pesko elvtárs a beadás negyedévi teljesítéséről szeretnénk érdeklődni. Hogy állunk marhahús-beadás teljesítésével ? — Örömmel közölhetem, hogy szlovákiai méretben a szarvasmarhahúst 101 százalékra teljesítettük. Terven felül mintegy 12 tonnát adtak be földműveseink A kassai kerület 100,9, a nyitrai 108,2, a besztercebányai kerület pedig 108,5 százalékra teljesítette marhahúsbeadását. Ezzel szemben a bratislavai kerület 134, a zilinai pedig 357 tonnával elmaradt. A legjobbak: a nagymegyeri, somorjai, dunaszerdahelyi, galántai, ipolysági, királyhelmeci, szepsi, kassai és nagykaposi járások. — Milyen eredményeket értünk el a sertéshúsbeadásban? — Ezzel kapcsolatban már nem közölhetek örvendetes hírt. Szlovákiai méretben csak 81,8 százalékra teljesítettük a sertéshúsbeadást. Az elmaradás mintegy 2046 tonna. A besztercebányai kerület 106,6, az eperjesi 116,1 százalékra teljesítette sertéshúsbeadását. Bratislava azonban 1050, Nyitra pedig 816 tonna sertéshússal maradt adós államunknak. A sertéshúst a nagymegyeri 101, a somorjai 101, a komáromi 106, losonci 100, rimaszombati 105, tornaijai 104, ipolysági 103 százalékra teljesítette. Elmarad a szenei, ógyallai, lévai, érsekújvári, vágsellyei, párkányi, verebélyi és zselízi járás. — Hány százalékra teljesítettük a tojásbeadást? — A tojásbegyűjtésével jól indultunk. Megelégedéssel mondhatom, hogy szlovákiai méretben 108,6 százalékra teljesítettük a tervet. Terven felül 7 millió 297 ezer tojást adtak be egyes kerületek. A bratislavai kerület 112, a nyitrai 112,8, a besztercebányai 101,1, a kassai 102,9 százalékra teljesítette tojásbeadását. A füleki járás hátul kullog 77 százalékkal. — Hogy állunk a tejbeadással? — A tejbeadásnál bizony hiányosságok vannak. Szlovákiai méretben csak 92,2 százalékra teljesítettük a beadási tervet. Az elmaradás 7 millió 704 ezer liter tej. A kassai kerület például egymillió 826 ezer liter tejjel tartozik. A besztercebányai 544 ezerrel. A dunaszerdahelyi járás 102, a nagymegyeri 110, a galántai 106, a szenei 110, a somorjai járás pedig 103 százalékra teljesítette a tejbeadást. Jó eredményt ért el az ógyallai járás 105, az érsekújvári 101 és az ipolysági 107 százalékos teljesítéssel. — Milyen intézkedéseket javasol, hogy a beadásban levő elmaradást behpzzuk ? — Elsősorban a nemzeti bizottságoknak kell többet foglalkozniuk a beadás rendszeres teljesítésével. Nem elég csak arra várni, hogy az év végén rendezzük az adósságokat. A közellátásnak az idő terv szerint van szüksége bizonyos mennyiségű tejre, tojásra és húsra. Ezért többet kell beszélgetnünk a szövetkezetek vezetőivel és a magángazdákkal, hogy rendszeresen, a kívánalmaknak megfelelően, időben teljesítsék beadási kötelességüket. (b-) A nyugati államokban nagy meglepetést keltett az a hir, hogy Adenauer kancellár köztársasági elnöknek jelölteti magát. Lemondásának híre bizonyos találgatásokra adott okot. A külföldi lapok kommentátorai és egyes tényezők véleménye szerint Adenauernak a hidegháború csődje miatt kell letűnni. Amint tudjuk, Nyugat-Németországban az elnöki funkció tiszteletbeli állás. A végeredményben a kancellár dönt a kül- és belpolitikai eseményekben. Egyes vélemények szerint Adenauer parlamenti csoportja nyomására mondott le. Mások azt találgatják, hogy talán de Gaulle mintájára az elnöki tisztséget akarja magasabb rangra emelni és a kancellár csak alárendelt volna. Max Reimann Németország illegális kommunista pártjának elnöke rádióbeszédében viszont világosan megmondja, hogy Adenauer lemondása ercpolitikájának, a Szovjetunióval és MARKI ZOLTÁN: ÜZENET MAMDLISZ GlEZOSZNAK Fehér galambok röpítik a szélnek igazságod, görög hős, lomb-hajú szerelmese a nép tavasz-szivének. Dac-melled bronzán koppannak a vádak vak nyilai, s lándzsát hajit feléd vad bajnoka a ieskődő halálnak. A nap-kaput kitártad a jövőnek, szavadban méz és búzaliszt vegyült, s csuklódon bilincs kígyói csörögnek. Nevet még rád a narancs nyári kedve, mert rabláncra senki sem fűzheti a fényt, mit te gyűjtöttél a szemekbe! Könyvbarátok figyelem! A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, a Szlovákiai írók Szövetsége, a Központi Magyar Népkönyvtár és a Magyar Könyvesbolt 1959 április 16-án este 19.00 órakor a Népkönyvtár Stúrova 9/a alatti helyiségében a magyar írók részvételével könyvankétot rendez. Minden könyvbarátot szívesen lát a rendezőség. a többi szocialista országokkal szemben tanúsított ellenséges magatartásának következménye. Adenauer még legutóbbi beszédében is kirohant a Szovjet unió ellen, sőt a szemtelenségben már annyira ment, hogy Angliát is megtámadta. Elutasítja a két német állam szövetségének tervét is. Előreláthatólag Adenauer politikájának követője kerül majd a kancellári funkcióba. Hisz az elnök nevezi ki a kancellárt. De az is lehetséges, hogy a baloldali erők odahatnak, hogy a merev nyugat-német politika — amit eddig Adenauer képviselt — más irányt vesz. Mindenesetre Adenauer úrért nem kár! 'lÚmtHMtOMHJí' j Mi lesz belőlük!? Közeledünk a tanév befejezéséj hez. Sok fiatal agyában felötlik a ■ kérdés: — Mi lesz belőlem? A fiatalságot most nem olyan B gondok gyötrik, hogy talán majd J munkanélkül kell lődörögni az 2 utcán. Van lehetőség, de termé■ szetesen figyelembe kell vennünk [ a nemzetgazdaság érdekeit is. Kétszáznegyvenezer 14. évet be- J töltött tanuló kerül ki a nyolc■ osztályos iskolából. Ezeknek az ■ elhelyezéséről beszéltek nemrég 2 az Állami Tervhivatal dolgozói. Bár ■ még néhány hónap választ el a ■ tanév befejezésétől, mégis érde- I mes már az elhelyezkedés problé- 1 májával foglalkozni, mert nem I minden esetben sikerül a diákok g és szülők kívánságát összeegyez■ tetni a népgazdaság szükségletei- 5 vei. Az Állami Statisztikai Hivatal 1 elképzelése szerint — amint azt ■ a sajtó képviselőivel közölték — J a közel negyedmillió fiatal a kö■ vetkezőképpen helyezkedik el: 45 000 az általános iskolák 9. ■ osztályában, 25 000 a 11-éves kö- J zépiskolák 9. osztályában, 27 000 2 az ipari és gazdasági szakiskolá-1 ban tanul tovább, 70 000 ipari, 35 2 ezer mezőgazdasági tanonevi-1 szonvba lép. 21000 még folytatja ■ tanulmányait nyolcéves iskolákban, akik betöltötték ugyan a 14. ■ életévüket, de valamilyen okból ■ elmaradtak a tanulásban, mintegy ■ 13 000 tanoneviszony nélkül lép ■ munkába. 3500 fiatal testi vagy 2 szellemi fogyatékosságánál fogva g nem helyezhető el. Az irányszámok összeállításánál J az Állami Tervhivatal és a kerü-1 leti tervbizottságok szem előtt í tartották népgazdaságunk távlati 2| követelményeit és a diákok klván■ ságait. Nem egyszerű dolog a fiaj talok meggyőzése, hogy más pá-2 lyát válasszanak, mint amilyent ■ szeretnének. Ezért a nemzeti bi- 2 zottságok munkaerő és iskolaügyi 2 osztályai nagymértékben segíthet■ nek mind a munkavállalók kíván- J ságainak, mind szülők és tanulók B elképzeléseinek összeegyeztetésé■ ben. Nemzeti bizottságaink nem J nézhetik tétlenül azt a tényt sem, ■ hogy sok szülő nem akarja tovább ■ iskoláztatni gyermekét. A múlt- 2 ban például a diákok negyedrésze I nem végezte el az általános isko■ la 8. osztályát. Az is helytelen, 1 hogy kevés lány jelentkezik az ■ ipari szakiskolákba. Szinte érthe■ tetlen jelenség, hogy ahol már 2 működik a 9. osztály, sok szülő I vonakodik gyermekét beíratni. ■ Pártunk és kormányunk elhatá- I rozta, hogy az alapoktatást kilenc ■ évre, a" középiskolai oktatást 12-re J2 terjeszti ki. Noha ez az intézke■ dés bizonyos anyagi megterhelést ■ jelent, elsősorban és kizárólag az 2| ifjúság érdekében történik. Külö■ nősen a falvakon működő helyi J nemzeti bizottságok munkaerő és g iskolaügyi állandó bizottságainak ■ kell azzal a kérdéssel foglalkozni, ■ hogy a fiatalok tanuljanak és így g a mezőgazdaság minél műveltebb, 19 képzeltebb kádereket kapjon. Ma J2 már az iskolák is — ahol súlyt hesa lyeznek a politechnikai oktatásra B — előkészítik a fiatalságot a me® zőgazdasági munkák megszeretég sére és megismerésére. Törődni ■ kell ezzel a problémával, hogy 2| minden falusi tanitó a politechni- B kai nevelés keretében előkészítse H a tanulókat a mezőgazdasági mun- S kákra. Kuláktolvajokat lepleztek le Az utóbbi időben nemzetbiztonsági szerveink mintegy 350 bűnözőt lepleztek le. Többnyire kulákok, vagy a falusi gazdagok családtagjai lopkodták szét a szocialista vagyont. Ahol tehetik, megkárosítják a szövetkezeteket és állami gazdaságokat. A büntettek értéke mintegy másfélmillió korona. Például a bratislavai kerületben Krajcovic Otó, a nagyszombati ÄG egyik gazdaságának vezetője, Karol Strasko, volt malomtulajdonos, később a begyűjtési üzem raktárosa Horné Oreüanyban, Jozef Mícek szintén molnár és később a Horné Oresany-i malom vezetője és a falusi kulákok csoportja több tonna gabonát lopkodtak szét. A nagyszombati ÄG-on a kulákok spekulációjának eredményeként eltitkoltak 60 hektár földet és így az állami gazdaság magas hektárhozamokat ért el. A „jó eredményekért“ 170 000 korona prémiumot osztottak ki és 4 vagon gabonát. A kár 270 000 koronát tesz ki, a begyűjtési üzemek 48 000 koronával, a nyugat-szlovákiai malmokat pedig 53 000 koronával károsították neg. 5 Nem árt, ha nemzeti bizottsá□ gaink a közel hetekben beszélget■ nek az iskolábajárőkkal. távlati J terveikről, kívánalmaikról, hogy a ■ népgazdaság igényeinek megfele“ löen helyezkedjen el minden ifjú.
