Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-03-15 / 21. szám
A MEZŐ- ES ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1959. március 15. Ára 30 fillér X. évfolyam, 21. szám. Nagy igyekezet - közös öröm A nyárastli szövetkezet földjeit is megpirította a tavaszi szellő és az éltető napsugár. Talán korábban mint máskor, de egy cseppet sem hamar. Nem, mivel az EFSZ vezetőségét nem érte készületlenül a „meglepetés“. Tizenegy kerekes- és két DT —54-es traktor várt — természetesen jól kijavítva — a nagy harcra. hektár földbe vetették. Mindez persze a jó szervező munkának és a traktorosok igyekezetének az érdeme. Károlyi Sándor DT lánctalpas traktorával naponta 16 órát dolgozott. Ág József sem hagyta magát. Ha a munka megkívánta éjjel nappal a traktor nyergében ült. — Mit csinálnak most? — tettem fel a kérdést Dömény János szövetkezeti elnöknek. — A trágyabordást sürgetjük. A földek végén szarvasokba rakjuk, s ősszel cukorrépa alá leszántjuk. Végül annyit: öröm az ilyen szövetkezeti tagokat látni, szavukat hallani. Az ő örömük viszont abban van, hogy napról napra gazdagabbak, jobban élnek. Ezt bizonyítja az is, hogy ez évben 300 000 koronáért vásároltak traktorokat, gazdasági gépeket. Az életszínvonal emelkedését viszont az utóbbi árleszállítás emeli még magasabbra. S ezt a nvárasdiak nagyra értékelik! (z. j.) Müveit emberként élni A taUösi szövetkezetben nemrég tartottak taggyűlést, melyen a szövetkezeti tagok művelődési lehetőségének megteremtéséről vitáztak. Levanszky Károly így foglalta össze a vita eredményét: Már eddig is gondoltunk a tagok szakmai nevelésére. Tudtuk, hogy a műveltség megteremtésében nagy jelentősége van a tanulásnak, olvasásnak, színvonalas szórakozásnak. Most, hogy látjuk -pártunk hatalmas segítségét, még többet akarunk tenni. Rendbehozunk egy épületet, s szövetkezeti klubot létesítünk benne. A kultúralapból minden tag részére megrendeljük a Szabad Földművest. Krajcovic F. És a traktorosok? Ügy lesték az időjárást, mint macska az egeret. Egyszóval: szívvel, lélekkel! így aztán nem csoda, hogy 180 hektáron elvetették a tavaszi árpát, A borsó magvát 18, tavaszi búzát 10 Éllovas EFSZ A felsőszecsei szövetkezetnek 1950- ben még csak 153 317 korona értékű volt a közös vagyona, ma már több mint 4 és félmillió. A megtartott zárszámadás is arról tanúskodott, hogy jól dolgoztak. Részesedésül 656 000 koronát osztottak ki. Bujanszki János 16 500 koronát kapott. Itt is gondolnak a szövetkezeti alapok feltöltésére. Az oszthatatlan alapokra a jövedelem 14,7 százalékát cssgssigggggsgggs: helyezték, a szociális és kultúralapra szintén szép összeget tettek. Szép jószágállománya van a szövetkezetnek. 233 szarvasmarha, 765 sertés és 1300 baromfi. Ez azt eredményezte, hogy terven felül 80 mázsa marhahúst, 250 mázsa sertéshúst adhattak el. S a számok azt bizonyítják, hogy a felsőszecsei EFSZ a lévai járás éllovas szövetkezete. K ú c s Gyula, Alsószecse HÁRMAN Az alábbiakban a tornaijai járás legjobb dolgozói közül mutatunk be három szövetkezeti tagot. Lipták Barnabás, a bejei szövetkezet számadó juhásza. Kétszázhatvan birka van a gondjaira bízva. Tavaly 320 bárányt nevelt fel, 6 kiló sajtot és 4 kiló gyapjút termelt birkánként. Lelkiismeretes jó munkája révén a juhállomány 300 ezer korona tiszta bevételhez juttatta a közös gazdaságot. Neki is köszönhető, hogy a múlt évben munkaegységenként húsz koronát tudtak fizetni — a természetbeni járandóság ezen kívül. * * * Susányi István a királyi EFSZ fejőgulyása; a „Legjobb dolgozó“ kitüntetés tulajdonosa. A múlt esztendőben 3408 literes tejátlagot ért el tehenenként. Tejtermelési tervét több mint 22 ezer literrel túlteljesítette. Ugyanebből a szövetkezetből még Burszky Mária állatgondozót emeljük ki. Negyven növendékmarhát gondoz. < ..............................—' Tavaly napi súlygyarapodási átlagként háromnegyedkilót ért el minden darabnál. Nagyon lelkiismeretesen és odaadóan végzi munkáját. N. J. Simon Lajos: XjLVÍÍ fiailÜiÓÉ Pár éve még sziszegtünk társainkra, ha mondogatták: másképp volna jó! Erős kezünk lefogta, mint az inda, ha volt közöttünk újra-mozduló. Most derekunkról kötelek szakadnak erősek, mint a rudazó kötél, jövőnk dereng, letisztul, mint az ablak, ha zúzmaráit elhordja a tél. Nem hencegünk, hogy hurrá-szóval mentünk, vagy énekelve, mint a katonák, Mint lánynak könny, nekünk meg föld-szerelmünk fénylett szemünkből éjszakákon át. Mert harmincszor is meghányja az [ember, mi-kézbe adja szeretett lovát. Alkudtunk, miként alkuszik az ember, ha vásártéren árul, vagy szerez, Ceruzát fogván sár-nehéz kezünkben úgy számolgattuk: mi lesz érdemes. És indultunk, mint eszmélet az ész[ben, hajnalban, ha az ember ébredez. Szavunk is más lesz, mindig kevesebbszer mondjuk, ha mondjuk ez vagy az: [enyém! a miénk, amit rettegve kerültünk, nyelvünkre táncol táncos könnyedén. Azzá leszünk egymásnak, mint gépen vetőgépen a fogaskerekek, öleljük egymást, mint a kévék dolga cséplés előtt, hogy ölelkezzenek. S a gyengéket is. mint zsákot a vállon magunkkal visszük, hogy nekik se [fájjon... Család-tUzünknél melegedjenek. Elsőnek a járásban Másféléves múltra tekinthet vissza a királyhelmeci járásban meghúzódó körtvélyesi szövetkezet. A szövetkezetesek 140 hektáron gazdálkodnak, ebből 120 hektár a szántó. Már az első éven szép eredményekről adhattak számot. Beadási kötelezettségüket mindenből teljesítették. Ezen az éven is szépen teljesítik. Sertéshúsból 12 mázsát adtak be és 15 darab hízót rövidesen átadnak közellátásunkank. A királyhelmeci járásban elsőnek kezdték meg a tavaszi munkálatokat. A borsó elvetése után a kalászosok vetéséhez fogtak. Az EFSZ-ek IV. országos kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy elsőnek is fejezik be a tavaszi munkákat. P. L. ★ ★ ★ Nyertesek Meggyesi Piroska 21 éves. Falun született, most városi lány. Kiszolgáló Pozsonyban a Dunaj áruház gyermekruha osztályán. Es nem is akármilyen. Illedelmes, nyugodt természetű, kezejárása, fürge mozgása ügyességre vall. Erre viszont nagy szükség van... — Egy gyermekruhát kérek! - mondja az egyik vásárló, név szerint Miskei Rozi néni Püspökiről. — Hány éves a fiú? — Tizenöt. Egy pillanat és a nétii máris simogatja a kávészínű öltönyt. — Jó lesz ? — Jó! — És még valami? — Még egy öltönyt tizenhat évesnek. Hasonló színűt. Piroska ceruzát vesz a kezébe és számol: 170 + 170 — 340 korona! — Tudja milyen szerencsés aszszony maga néni? — Miért? — Két nappal ezelőtt a két öltönyért 546 koronát fizetett volna. — Szóval nyertes vagyok? — Igen. De nemcsak maga, én is - és szemérmesen belepirul. Rozi néni tudakozódására aztán el-Mint a langyos májusi eső A levelek százai hozzák hetenként szerkesztőségünkbe a falvak, a mezők üzenetét, mely zsongva, zsibongva újra és újra friss vért ömleszt a szerkesztőség életébe, új virulást az újságoldalakba. Ezek a levelek - mint növényt gyökerei a termő földhöz - kötik szerkesztőségünket ezer és ezer eltéphetetlen szállal, soha meg nem ingadó kapoccsal a levelezőkhöz, az olvasókhoz, a föld embereihez. Örök tehát az egymástól elválaszthatatlanság érzése. S mégis most, amikor a lassan már hagyományossá váló márciusi pozsonyi országos olvasó és levelezői konferencián kezet szoríthatunk olvasóink ezreinek képviselőivel, amikor a konferencián igazságos bíró, gondos szülő és elválaszthatatlan jó barát módján elmondjuk egymásnak a jót és a javítanivalót, amikor közösen vigyázzuk kedvelt védencünk minden további lépését, akkor elmondhatjuk, hogy duplán pirosbetüs ünnepet jelentenek számunkra ezek a felejthetetlen pillanatok. És most, amikor a március 14 —15-én Pozsonyban a Dévény-szállóban megtartott kétnapos értekezleten még szorosabbra fűzzük a mélyen művelt televényböl dús virágzást, gazdag termést nevelő barátságot, akkor hadd köszöntsük a százegynéhány jelenlevővel együtt sok ezer olvasónkat, levelezőnket, lapunk minden jó barátját abban a reményben, hogy ez a találkozás is úgy táplálja majd további munkánkat, mint langyos májusi eső a kalásztbontó termést. A gyerekeknek is örömet hoz a tavasz Gondolatok a kultúrforradalomról „Megyünk, elvtárs, jöjj, hosszú még utunk. Nehéz a léptünk, elvtárs, nem futunk, de országunkba, elvtárs eljutunk, igen, ha jössz, ha jöttök, eljutunk." — A kultúrforradalom betetőzése számunkra szebb lakást, szebb öltözködést, mosó-, porszívógépet, villanyhütöt, nagyobb higiéniát, több szórakozást jelent — mondotta egy népművelési funkcionárius az egyik járási szövetkezeti konferencián. Hasonló vélemények éppen az illetékes népművelési dolgozóktól gyakran hangzanak el, szóljunk hát néhány szót a kulturális forradalomról. Kedves kultúrtárs, népművelési dolgozó! Van igazatok, mert a szórakozás, a szebb öltözködés, a higiénikusabb lakásviszonyok, a korszerű lakásberendezések mind-mind a fejlettebb kulturális élet velejárói. Sőt azt is elmondhatjuk, hogy ezek a kulturális élet jelentős részét képezik, a kulturális forradalomnak mindezek azonban mégsem fő tényezői, csak velejárói. Pártunk XI. kongresszusa kiadta, kiadhatta a szocializmus felépítése befejezésének jelszavát, mert van fejlett iparunk, a kollektivizált mezőgazdasággal már csaknem 80 százaléknál tartunk. Ezek a döntő tényezők és nem utolsó sorban dolgozó népünk áldozatkész munkaakarása megteremtették a lehetőségeket, feltételeket, hogy a harmadik ötéves terv végére kitűzzük a merész célt, a termelés 70, az életszínvonal 40 százalékkal való emelését. árulja, hogy a kelengyére félrerakott 4200 koronát csaknem nyolcszáz koronával meg szaporít ott a az árleszállítás. (-f) A szocializmus betetőzését azonban nem csupán az anyagi javak bősége jelenti, hanem annak szerves, elválaszthatatlan része a kulturális forradalom befejezése. Igaz ugyan, hogy az ember kulturális fejlődésére, gondolkodásmódjára, világszemléletének alakulására döntő befolyást gyakorolnak a gazdasági eredmények, de az is igaz — a bevezetőben idézett példa is mutatja, — hogy még nem nőttünk ki a múltból magunkkal hozott csökevényekböl, azaz elmondhatjuk, hogy az új ember kinevelésében messze maradtunk a gazdasági fejlődés mögött. Már pedig a szocializmus felépítése lehetetlen a legszélesebb tömegek öntudatos, aktív részvétele, tudásának növelése, világszemléletének tisztázódása nélkül. Kultúrforradalmunknak tehát az új ember kinevelését kell szogálni olymódon, hogy az emberek tudásának, ideológiai képzettségének, tisztánlátásának növelésével kialakuljon az újtípusú szocialista ember, aki megtisztulva az önző egyéni érdekektől, vallási és káros társadalmi befolyásoktól, minden erejével a társadalom, a haladás ügyét szolgálja. E cél elérésében döntő rész hárul az iskolákra, a tanítókra, legifjabb nemzedékünk lelkének kovácsaira. De cseppel sem kisebb a felnőtt lakosság körében tevékenykedő kulturális dolgozókra. Sőt itt nehezebb a munka, mert ezen a szakaszon az új ember nevelése együtt jár a múltból hozott csökevények kiirtásával és ez aló! nagyobb részben a tanítómesterek sem kivételek. Nagyok, sokrétűek a kulturális forradalommal kapcsolatos feladatok. De hasson át bennünket az a nagyszerű távlat, mely az újtípusú szocialista ember kinevelése, a tudás nyomán gazdasági téren olyan sikereket hoz, hogy nemcsak elérjük, hanem magasan túl is szárnyaljuk a harmadik ötéves tervben kitűzött irányszámokat a termelés növelésére és az életszínvonal emelésére. Mert az újtípusú, a szakmailag és politikailag képzett, a társadalom egészének érdekeit szem előtt tartó ember gazdasági feltételeinket sokkal gazdagabban kamatoztatja majd fejlődésünk, életszínvonalunk emelése javára. A szocializmus betetőzése, a gazdasági és szellemi fejlettség pedig biztosítja a további út, a kommunizmus útjának zavartalanságát, mely beláthatatlanul gazdag távlataival és békés életünkre immár belátható közelségből ragyog. •
