Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-03-15 / 21. szám
2 sfr alkati Földműves 1959. március 15. Csodát látott az amerikai A robogó gyorsvonatban újságolta Regka István Hosszúszóról: „Nálunk csodát látott egy amerikai". Azóta is furdalt a kíváncsiság, a helyszínen akartam látni a csodát. Már azért is, mert az amerikaiak igen furfangos természetűek. Szeretik a csodákat. Lapjaik néha oldalas cikkekben számolnak be a különféle „természetfeletti" dolgokról, botrányokról. Persze legutóbb már a nyugati újságok is elismerik, hogy a csodák csak a régiek képzeletében élnek. Én csak egyről szólhatok. Nem messze szülőfalumtól Bernecebarátin nem is olyan régen egy kocsmáros gazdagodott meg a csodából. Még a legvallásosabb öregasszonyok is felháborodtak a szélhámosságon. Vajon milyen csodát látott Hosszúszón az amerikai? Este érkeztem a faluba, a sötétséget átragyogó villanyfénynél vitatkoztunk. Földművesek, értelmiségiek, fiatalok, idősebbek.- Hát bizony meglepődött, — mondották. ~AJf inderiki saját emlékezetében kutatott. Segyo Sándor, Hoszszúszó szülöttje harminc évvel ezelőtt ment Amerikába. A múlt év augusztusában itthon járt. Ugyancsak dörzsölte a szemét. Hitetlenkedve szólitgatta az ismerősöket, pajtásokat, sógorokat.- Te Repka, mi történt veletek? Más faluban is így van?- Így hát... Nézz körül. — Nem hittem volna odaát. Hisz itt minden falu átalakult. Mózes János, a szövetkezet elnöke is beszélt vele. Valamikor jó pajtások voltak. Most kíváncsian kérdezte: — Mit futkosol pajtás állandóan azzal a biciklivel? — Hát tudod, szövetkezetünk az egész falu. Én volnék az elnök.- Szép ... Nem is hittem volna, hogy ti így együtt... Nálunk is nagy gazdaságok vannak, de a farmeré a föld, a haszon, a többi csak munkás. Nálatok kié a föld?- A mienk, mindenkié, aki dolgozik. Garai László, a HNB titkára idézi az emléket. — Hát mi hogy jártunk vele? Együtt mentünk megtekinteni a domnicai cseppkőbarlangot. A sógor ugyancsak kihúzta magát, no de mi is kitettünk magunkért. Nem is átallotta szó nélkül: Lépések a világűrben Pípp-pípp-pípp-pípp •.. hangzik a világűrből érkező jelzés. Önkéntelenül is feltekintesz, hátha észreveszed a sötét égbolton elsuhanó szputnyikot. Olyan érzés lesz úrrá az emberen, nrr'+ha a végtelen l űrben járna.-] csupán a i. et szputnyikkiállítást tekinti meg. Az előcsarnokban félhomály dereng, melyből a három szputnyik r / j csillogó mása emel- /'II kedik ki. Nézed a szovjet tudósok és műszaki dolgozók e remekeit, amelyek első Ízben lépték át a nagy ismeretlen határát, hogy a világűrből újabb adatokat szolgáltassanak a holnap űrhajósainak. Tovább lépkedve megállsz a Lajkát szállító légmentesen elzárt gondola előtt. Ebben keringett a Föld körül a világűrbe küldött első élőlény — egy kutya. Az általa nyert adatok bizonyították, hogy az ember számára is lehetséges lesz kilépni a Föld vonzóköréből és más bolygókra látogatni. A világűrben tett látogatásodból a kiállítás első emeleti termében újra visszaérkezel a Földre. Ebben a teremben nyert elhelyezést a Szovjetunió energetikai építkezéseit bemutató kiállítás. Hatalmas vízierőművek modelljei, grafikonok, a Szovjetunió energetikai építkezéseit bemutató térkép mellett megelevenednek a kommunizmus nagy építkezésein használt óriásgépek. Megmozdulnak a földgyaluk, az úszó szívó-kotrógépek, a 14 tonna földet egyszerre felmarkoló lépkedő exkavátorok. Az érdeklődés hatalmas, amit az is bizonyít, hogy naponta ezrek tekintik meg. Április 4-ig, amig be nem zárja kapuit, reggel nyolctól este nyolcig várja a látogatókat a Szlovák Múzeumban. S ezt a maga nemében páratlan kiállítást nem volna szabad senkinek sem elszalasztani. Amikor beírod nevedet a látogatók könyvébe az a nagyszerű tudat tölt el, hogy mindez az új csoda, amit itt láttái, kizárólag az ember javát és felemelkedését szolgálja. Biztosítékot nyújt erre az, hogy a Szovjetunió érte el az itt bemutatott sikereket, eredményeket. Mert a szovjet ember minden tette a közösség javát szolgálta és fogja szolgálni a jövőben is. (ormay) — Te sógor! Hisz te úgy öltözöl, mint egy gróf. Az áldóját, a végén még majd megelőztök. — Hát jut is, marad is — felelte a titkár. Ookáig állt akkor Segyó Sándor, ^ nézte a falut, a cseppkőbarlangot és nehéz szívvel buggyant a szájából. — Sógor... ha akkor harminc évvel ezelőtt így lett volna, most nent választana el az óceán. Hisz ti már nem vagytok azok, akiket itthagytam Ötven új ház épült, hihetetlen. Én kitántorogtam Amerikába, mert muszáj volt. Most mit látok? Öt testvérem épített új házat. Hát igaz ez? Lehetséges? A szegények szegényének falujában? Csodálatos... Éjbe hajlik az idő, a vita továbbfolyik. A szövetkezet közös erszénye még szerény. Vízvezetéket kérnek a kerülettől, mert enélkül nem építhetnek istállókat. Miklós István a kis falu kedvelt tanítója, a felvilágosodásról beszél. Az idényben három színművet játszottak. A Dódit, az Ingyenélőket és a Zsuzsit. Tudományos előadásokat tartanak. Minden héten 40 — 50 könyvet kölcsönöznek, olyan nagy a kultúrszomj. Nem vetett gátat a nyelv vagy a nemzetiség, a magyarok is olvassák a szlovák nyelvű könyveket. iyr em hiába fájt Segyo Sándor-‘■r szíve az óceánjáró hajón, amikor elhagyta szülőhazáját. Pajtásai, sógorai, parasztok, értelmiségek csodát teremtettek Hosszúszón. Lehet, hogy ez az augusztusi emlék egyszer vissza hozza még őt is az óceán tajtékzó habjain. BÁLLÁ JÓZSEF „Zsírszegény az íme/yi te/? Az ímelyi szövetkezet az ógyallai járásban az állattenyésztés terén az utóbbi években az élvonalra került. 163 000 liter tejet adtunk terven felül a közellátás részére. Igyekszünk, hogy a dolgozók ellátása minél jobban biztosítva legyen. Azonban elkedvetlenít minket az évek óta tartó huzavona, amely köztünk és az érsekújvári tejüzem között zajlik. A beszállított tejet naponta fokoljuk, hiszen a fejőgulyások a tej zsírtartalma után kapják jutalmukat. Sajnos, azonban a mi fokolásunk sohasem egyezik a tejüzem kimutatásával. Joggal tehetné fel az olvasó a kérdést, vajon talán az úton párolog el a tej zsírtartalma. A válasz világos. A tejüzem gépkocsija egy közös tartályba szedi a szövetkezetekből a tejet és ebből vesznek mintát a tejüzemek. Nem tudjuk, hogy a martost EFSZ-ben mit csinálnak a tejjel, de a tény az, hogy a tej zsírfoka náluk jóval alacsonyabb és a martosi tejjel összekevert tejünk naponta 0,2 százalékkal kevesebb zsírt tartalmaz, mint amit mi mérünk. A kellemetlenségek elkerülése végett külön tejmintát küldünk a tejüzemnek. Ez azonban mit sem javít a helyzeten. Amikor az üzem igazgatójához fordultunk kérésünkkel a laboratórium- I ban dolgozó nö azt válaszolta, hogy •tejünk még biológiailag nem elég tiszta és jobb lesz ha csendben maradunk. Az egyik kivizsgálásnál pedig bírósági eljárással fenyegetődztek. Panaszunkkal a kerületi nemzeti bizottsághoz fordultunk. A kiküldött ellenőr tejünket megfokolta és az egyezett azzal amit aznap a tejüzem és mi is kimutattunk. A hiba azonban ott történt, hogy az ellenőrt a tejüzem autója hozta ki hozzánk, tehát az ellenőrzésről tudott a tejüzem, ezért nem csökkenthették le tejünk zsírfokát. Azóta azonban a helyzet a régi. Naponta 0,2 százalék tejzsírunk elvész és így szövetkezetünk többezer koronával károsul. Nemrégiben szintén történt egy sajnálatos eset. Tizenhat darab szarvasmarhát küldtünk a prágai vágóhídra. A szállítmány öt napig utazott és 10 százalékos veszteséggel érkezett a célba. A felvásárló üzem most néni hajlandó megtéríteni a kárt, mert hibájukon kívül történt. Annyi ..jóindulat“ volt bennük, figyelmeztettek, hogy a vasúttal nem ajánlatos kezdeni. Ügy látszik az ímelyi szövetkezetnek bele kell nyugodni a többezer koronás veszteségekbe. Vagy kapunk végre orvoslást panaszainkra? V r á b e I Károly, az ímelyi EFSZ zootechnikusa ★ ★ ★ Kétszáz koronát „vesztettem n Kezembe veszem a szombat reggeli újságot. Öles betűkkel szedett cím. Olvasom: „A Csehszlovák Köztársaság kormánya leszállította a közszükségleti és a kiskereskedelmi árakat. A lakosság további 2,3 milliárd koronát takarít meg“. Gyorsan böngészem. Örök életben peches ember voltam. Sorsjegyen se nyertem soha. Szerdán, március 4-én vettem egy órát, 670 koronáért. Az új árleszállítás után az én órám mindössze 470 koronába került. Vesztettem. No, de sebaj. Fő, hogy 2,3 milliárd koronát nyerünk. Az eddigi árleszállítások már 17,5 milliárd korona megtakarítást eredményezhet Ha „vesztettem" is, azért én is gazdagabb leszek. Mert sokat mond az, hogy 1953-ban a munkások átlagos havi keresete 1138 korona volt, a múlt évben már 1325-re emelkedett. Hát így vagyunk ezekkel az árleszállításokkal. Kinek sikerül, kinek nem. De az tény, hogy az eddigi árleszállítások egy lakosra számítva 1338 koronát tesznek ki, ami pedig egy ipari munkás átlagos havi keresete. Dorgálást kaptam az asszonytól, ugrattak, kinevettek az ismerősök, de azért mégis örülök. Érdekes egy ország ez a mi hazánk. A „vesztes" is nyer. A női ruha is olcsóbb. Amit az órán elvesztettem, azt megspóroljuk az asszony új ruháján. Tán megbocsátást nyerek „vétkemért". <■>) Edo Richter tanuló is örül az új öltönynek Most csak 200 koronát adott érte, az árleszállítás előtt pedig 380 koronába került volna. A CSKP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén V. Krutina elvtárs beszélt a mezőgazdaság helyzetéről. Megállapította, hogy a szocialista szektor egész mezőgazdaságunkban már döntő túlsúlyba került és a mezőgazdasági földterület több mint 77 százalékán gazdálkodik. Az EFSZ- ek növekedésével és megszilárdításával egyidejűleg kialakult a szövetkezeti parasztság új szocialista osztálya, ami még jobban megerősíti és szilárdabb alapokra helyezi a munkás-paraszt szövetséget, szocialista társadalmunk pillérét. A mezőgazdasági termelés szintjét értékelve bírálta, hogy semmi esetre sem lehetünk megelégedve a mezőgazdasági termeléssel. A második ötéves terv három éve alatt a 18 százalékot kitevő kitűzött feladatunkkal szemben csak mintegy 6 százalékkal sikerült emelnünk a mezőgazdasági termelést. Az állattenyésztésben elért eredményeink sem adnak okot az elégedettségre. Három év alatt a hústermelés csak 19 százalékkal, a tejé 7 százalékkal, és a tojásé pedig 14 százalékkal növekedett. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ezt a növekedést jelentős mértékben a takarmányfélék aránytalanul magas behozatala alapján értük el. Ez természetesen lényegesen megterheli külkereskedelmünk mérlegét. Most arról van szó, hogy minden erőnket latba vessük pártunk XI. kongresszusa határozatának teljesítésére. Az irányelvek szerint 1965-ig húsból 61, tejből és tejtermékekből 235, lisztből 123, burgonyából 115 kg-ot kell termelnünk egy főre, tojásból pedig 210 darabot. Az alapvető fontosságú élelmiszerfajták fogyasztásának lényeges növelését teljesen a saját mezőgazdasági termelvényeinkből kell biztosítani. Ez azt jelenti, hogy 1965-ig országos méretben-hektáronként 27 mázsa búzát, 25 mázsa rozsot, 26,5 mázsa árpát, 325 mázsa cukorrépát, Határozott fordulatot kell elérnünk a mezőgazdasági termelésben — V. KRUTINA elvtárs beszédéből — 180 mázsa burgonyát, 66 mázsa évelő takarmányszénát és 48 mázsa réti szénát, minden 100 hektár földre számítva 175 mázsa húst, 730 hektoliter tejet és 40 700 tojást kell termelni. Döntő fordulatot kell elérni a növénytermesztésben. A növénytermelés fellendítése nélkül nem oldhatjuk meg az állattenyésztés megjavítását sem. Elsősorban is nagy gondot kell fordítanunk a takarmányfélék termesztésére. A jövőben lényegesen korlátozni akarjuk a takarmányfélék behozatalát és több búzát hozunk be különösen a Szovjetunióból. Ennek alapján a szántóföldterületnek legalább 30 százalékán kell takarmánynövényeket termelni. A szántóföld 18 — 20 százalékán hereféléket, 5 — 6 százalékán silókukoricát 1,5—2 százalékán kapás takarmányokat kell termelni, A silókukorica vetésterületét legalább 300 ezer hektárra kell növelni. Az állattenyésztés további fellendítésének néhány kérdése. A szarvasmarhaállomány eddigi alacsony színvonala nemcsak azt jelenti, hogy elégtelen a marhahús termelése, hanem az istállótrágya - elégtelenségében és minőségében is visszatükröződik, ami lényegesen befolyásolja a talaj termelőképességének csökkenését. A nem kielégítő tejtermelés egyidejűleg azt jelenti, hogy takarmányalapunk sok ezer tonna állati fehérjével szegényebb, ami hiányzik a fiatal állatok nevelésénél. Ez megköveteli, hogy a termelés valamennyi területén a szarvasmarha tenyésztés váljék az állattenyésztés fő láncszemévé. 1965-ig a szarvasmarhaállományt az 1957. állapottal szemben 710 000 darabbal kell növelni. Az a véleményünk, hogy így 730 liter tejet érünk majd el hektáronként, ha a tehenek évi tejhozama 2350 litert tesz ki. A szarvasmarhatenyésztés fejlesztésével egyidejűleg továbbra is növeljük a sertéshústermelést és fokozatosan rátérünk a húsra való hizlalásra. Számítunk arra, hogy megkezdhetjük a 75—80 kg súlyú vágósertések begyűjtését. Gyorsabb ütemben gépesítsük a mezőgazdasági termelést 1965-ig a traktorok száma a XI. kongresszus irányelvei alapján 10 000 darabbal több lesz. A harmadik ötéves tervben a mezőgazdaság további 11000 gabonakombájnt, 6000 szalmaprést és 18 000 kévekötőgépet kap. Hangsúlyoznunk kell, hogy sokkal jobban ki kell használni azokat a gépeket, amelyekkel a mezőgazdaságban rendelkezünk. Hisz jelenleg több mint 51000 traktor, csaknem 5000 gabonakombájn, több mint 30 000 kévekötő, mintegy 8000 burgonyaültetőgép, több mint 7000 teherautó és sok ezer egyéb mezőgazdasági gép dolgozik a mezőgazdaságban. A gépeket fel kell használnunk a trágyaterítésnél, a kukorica betakarításánál stb. Űj begyűjtési rendszert vezetünk be A szövetkezetek anyagi érdekeltsége szempontjából új begyűjtési rendszert vezetünk be, mert most amikor a szocialista szektor döntő túlsúlyba került, az eddigi begyűjtési rendszer már nem felel meg az új feltételeknek és szükségleteknek. A mostani begyűjtési rendszer nemcsakhogy nem teszi megfelelőképp anyagilag érdekeltté a szövetkezeteket a termelés növelésében és a piaci termelésében, hanem ellenkezőleg, anyagi érdekeltségük nem ritkán csökken. Gyengül az érdeklődés az összes földterület teljes kihasználása és gondos megművelése iránt. Olyan helyzet alakult ki, hogy a földet eltitkolják, mesterségesen szétaprózzék a mezőgazdasági üzemeket és földeket. Ilyenformán a földeknek csaknem egyötöde után különféle beadási könnyítésekre került sor és leírták a beadásokat. E^ egyáltalán nem segíti a termelés növelését. A gazdaságilag erős szövetkezetekben, ahol a termelési egységekre eső önköltségek rendszerint alacsonyabbak, mint a gyenge szövetkezetekben, a jelenlegi begyűjtési rendszer lehetővé teszi lényegesen magasabb értékesítési árak elérését és ezzel szemben nem gyakorol kellő hatást a gyengébb szövetkezetek megszilárdítására. A bilskói EFSZ-szel szemben például a rozvadovicei EFSZ a búzáért 24 százalékkal, a cukorrépáért 12 százalékkal, a szarvasmarhánál 17 százalékkal, a sertéshús termelésénél 54 százalékkal, a tejtermelésnél pedig 22 százalékkal kapott többet. Átlagosan mintegy 30 százalékkal magasabb átlagot ért el mint a bilskói EFSZ. Ebből is látható, hogy a magas állami felvásárlási árak nem serkentik a gyenge szövetkezeteket a termelés fokozására. Egyes EFSZ-ekben viszont ahol a munkaegység értéke magas, bizonyos egészségtelen önelégültség uralkodik, ami nem ösztönöz arra, hogy gyorsan növeljék a termelést. A félhektárnál nagyobb földterületen egyénileg gazdálkodó parasztoknak a föld nagysága szerint továbbra is begyűjtési feladatokat írunk elő, de a mutatók korlátozott számában és a termelési terület, az üzem nagysága, valamint az eltartott személyek száma szerint megkülönböztetve. Az új begyűjtési rendszer feltételezi, hogy megszünteti a termelés döntő fontosságú mutatóinak szétírását minden egyes szövetkezetre. A járási nemzeti bizottságok a piaci termelés általános feladatain kívül a legközelebbi években csak azt fogják feladatul tűzni, hogy például be legyen tartva a szarvasmarha, a tehén tervezett száma, a növények és komló vetésterülete. Természetesen, ahol spekulációs irányzat érvényesülne, a járási nemzeti bizottságoknak jogkört adunk a beavatkozásra. Krutina elvtárs beszéde befejező részében még beszélt a mezőgazdasági termelés tervezésének megjavításáról és irányításáról. Többek között hangsúlyozta, hogy a jövőben a szakemberek legalább egy évet közvetlen a szövetkezetekben vagyis a termelés döntő szakaszán dolgoznak majd le.
