Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-07 / 2. szám
6 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1939. január 7. Védekezzünk a gyümölcsfák kártevői ellen A gyümölcstermelésben egyik legfontosabb feladat a hozam növelése. Ennek egyik fontos tényezője a növényvédelem, amelynek gazdasági jelentőségére rávilágít az a tény, hogy a rovarkártevők és növényi élősködők a termés mennyiségét jelentős mértékben csökkentik, minőségét pedig' erősen rontják. Szakszerű növényvédelemmel részben megelőzhetjük a károsodást, részben pedig megakadályozhatjuk a kártevők elszaporodását. A kártevők elleni küzdelem tehát fokozottabb növényvédelmet követel. Ennek megvalósítása érdAében a gyümölcsösben kora tavasztól késő őszig vegyszeres növényvédelemmel, vagyis folyamatos és rendszeres permetezéssel és porozással harcoljunk a több és jobb termésért. A korszerű növényvédelem nem szorítkozik csupán a vegyszeres védekezésre, hanem felöleli az erömüvi (mechanikai), agrotechnikai és egyéb védekezési módokat is, amelyeket a megfelelő eredmények érdekében együttesen kell alkalmaznunk. Ezenkívül van még természetes védekezés is, amely inkább a kártevők eredeti hazájában terjedt el. TERMÉSZETES VÉDEKEZÉSI MÓD A szabad természetben a kártevők ritkán szoktak olyan tömegesen fellépni, hogy csapást jelentenének egyes vidéken egy-egy növény termelésében. Ennek az a magyarázata, hogy a természetben minden élőlénynek megvan a maga élősködő, természetes ellensége és azok igyekeznek szaporodását korlátozni, illetve egyensúlyban tartani. Ezt az állapotot életközösségi egyensúlynak nevezzük. Az életközösségi egyensúly, amely a természetes viszonyok között fennállhat, megakadályozza tehát az egyes élőlények mértéktelen túlszaporodását. Mesterséges, tiszta kultúrállományunkban megzavart és a természetes körülményektől eltérő viszonyok között minden lehetőség megvan arra, hogy a kártevők tömegesen elszaporodjanak és az élősködő természetes ellenségei gyérüljenek. A természetes védekezés tehát az, hogy a kártevőket a rajtuk vagy a belőlük élősködő gombákkal, rovarirtó madarakkal és emlősökkel irtsuk. Valamely kártevővel szemben a természetes védekezés csak akkor lehet eredményes, ha a kártevőnek természetes ellenségei vannak és azok szaporodásához a tényezők megfelelnek. Fontos, hogy a kártevők természetes ellenségeinek fejlődése egybeessék a kártevők fejlődésével és azoknál gyorsabban szaporodjanak. A természetes védekezés módjai: a hazai kártevők természetes ellenségeinek védelme, a behurcolt kártevők természetes ellenségeinek meghonosítása, a kártevők ellenségeinek elszaporítása. A hazai kártevők természetes ellenségeinek védelme közül legfontosabb a madárvédelem. A kártevők jórészét, különösen az áttelelésre megbújt és a hozzáférhetetlen helyen levő tojásokat, bábokat, rovarokat a cinkék és egyéb apró madarak kutatják fel és semmisítik meg. A széncinkék a gyapjaspille, araszolólepkék, gyúrűspille pusztítói. A többi apró énekes madár is nagy mennviséoű kártevő rovart pusztít el naponta. Hasznos segítőtársainkat védjük, különösen télen. Készítsünk részükra odúkat, biztosítsuk eledelüket és italukat, főként hideg, havas teleken. A mezövedé sávok létesítésével fészkelésükhöz megfelelő növényeket is telepítsünk. A behurcolt kártevők természetes ellenségeinek meghonosítása fontos módja a természetes védekezésnek. A behurcolt kártevők hazájában megvannak a természetes ellenségei, amelyek korlátozzák elszaporodását. Ha az új helyén ezek nincsenek meg, komolyabb kárt okoznak. A védekezés céljaira az egyes élősködőkből tömegtenyészeteket kell létesíteni és a fertőzési gócokban elterjeszteni. így terjesztették el 1926-ba.n az Olaszországból behozott ver te tu fürkészt, amellyel az akkui csapásszerü vértetűkárt lecsökkentették. A kártevők ellenségeinek elszaporítása kétféle módon történhet: Az élősködők természetben megfelelő helyen történő felhalmozásával és a mesterséges, tömeges elárasztással. Az elárasztásos módszer szerint a kártevők ellenségeit laboratóriumban szaporítják el és a fertőzött területet elárasztják velük. Hazánkban sok kártevőnek van természetes ellensége. Például a katicabogár és lárvája a levéltetveket, a fátyolkák szintén a levéltetveket pusztítják. A hasznos rovarok közé tartoznak a bábrablók, futrinkák, fürkészek stb. ERÖMÜVI VÉDEKEZÉS Kéregkaparás, idősebb gyümölcsfák törzséről és vastagabb ágairól télen a lehámló kéregrészeket, mohákat és zuzmókat eltávolítjuk. A lekapart kéregrészekkel együtt a repedésekben meghúzódó kártevők egy részét eltávolítjuk. és kefével a fák kérgén letelepedett pajzstetveket gyérítjük. A kéregkaparás után a fán maradó kártevőkhöz a permetlé jobban hozzá tud jutni. A kéregkaparást külön e célra készített kéregkaparó-vassal végezzük. A kéregkaparás elvégzése után a gyümölcsfa törzsét, vastagabb ágait drótkefével is át kell tisztítani. A lehullott kéregrészeket és kártevőket össze kell gyűjteni és el kell égetni, vagy mélyre elásni. A kaparék összegyűjtése akkor a legegyszerűbb, ha a gyümölcsfák alá ponyvát terítünk. A ponyvát az egyik oldalról közepéig behasítjuk és a fa törzséig behúzzuk. A ponyváról a kaparékot azután már könnyen összeszedhetjük. A kártevők összegyűjtése. Különösen olyan kártevők irtására alkalmazható jó eredménnyel, amelyek valamelyik fejlődési állapotukban csoportosan találhatók. A gyapjaspille és gyűrűspille tojáscsomóit gyűjtjük, a galagonyalepke és sárgafarú pille esetében pedig a hernyók téli tartózkodási helyét képező ún. téli hernyófészkeket szedjük össze. Egyes kártevőket csak az általuk fertőzött növényrészekkel gyűjthetjük össze és semmisíthetjük meg. Például a hullott alma gyakori összeszedésével gyérítjük az alma férgesedését okozó almamolyt. VEGYSZERES VÉDEKEZÉS A vegyszeres védekezés a gyümölcstermelés fontos munkafolyamatai közé tartozik. Vegyszeres védekezés alkalmával a gyümölcsfák kártevőit vegyi anyagokkal, védőszerekkel irtjuk vagy gyérítjük. A nagy tömegben fellépett kártevőket csak kémiai védöszerelckel lehet a legeredményesebben irtani. A növénytermelés fejlesztésével a kártevő fajok száma és egyes fajok jelentősége annyira megnövekedett, hogy növényeink terméshozamát csak vegyi védekezéssel tudjuk biztosítani. A kártevők teljes kiirtását elérni nem tudjuk, azért állandó küzdelemre, rendszeres védekezésre van szükség. A vegyszeres védekezés akkor lenne a legegyszerűbb és legolcsóbb, ha egyetlen, általános hatású szerrel tudnánk növényeink valamennyi élősködője ellen védekezni. Ilyen védöszer egyelőre még nincsen. Ha vegyszeres védekezéskor vízben oldott szert szórunk a fákra, akkor permetezésről beszélünk. A védekezőszer poralakban is kiszórható, ezt porozásnak nevezzük. A permetezéshez permetezőgépet, a porozáshoz porozógépet használunk. A forgalomban levő növényvédő szereket pedig aszerint, hogy milyen kártevő ellen hatásosak, két nagy csoportba osztjuk: gombaölő és rovarölő szerekre. Éles határt a két csoport között vonni nem lehet. A rovarölő szerek között varrnak olyanok, amelyek a gombakártevőket is irtják. Egyes növényvédő szerek hatása a kártevőkre mérgező, míg egyes rovarölő szerek csak riasztó hatást fejtenek ki. A rovarok és sokszor az egész közeli rokonfajok is különböző érzékenységet mulatnak az egyes permetező szerekkel szemben. Az egyes növényvédő szerek hatása az egyes rovarfajokon belül sem azonos: nagy mértékben függ a kártevő fejlődési állapotától és korától is. A növényvédő szerektől azt kívánjuk, hogy a kártevőket irtsák, és emberre, melegvérű állatra ártalmatlanok legyenek. A ma forgalomba hozott szerekkel, még nem sikerült elérni, hogy az emberre teljesen ártalmatlanok legyenek. A legtöbb növényvédő szer erős méreg. Megkezdik a magyar görgős ekék sorozatgyártását A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban korszerű eke változatokat állítanak elő. Közülük is külön figyelmet érdemel az a háromtestű, csővázas görgős eke, amelyből egyelőre két mintapéldány készült el. Az új görgős eke lényegesen kisebb vonóerőt igényel, tehát Zetorral vagy U —28-as traktorral is vontatható, ugyanakkor a szántás gyorsabb és jobb minőségű. Ez az eke porhanyítja és szemcséssé teszi a talajt, úgyhogy borona használata nélkül is sima felületet ad. Miután a próbaszántások már sikerrel megtörténtek, a gyár megkezdi a görgős ekék sorozatgyártását. Must a vízvezetékben A svájci Thurgau kantonban kiemelkedő volt az idei szüret. Ráadásul az igen divatos almabor mustjából is többet készítettek a gazdálkodók, mint szokásosan. A tárolási nehézségek leküzdésére az egyik faluban az almamustot a víztartály egyik rekeszében helyezték el. Amikor az almaié erjedni kezdett, túlcsordult és a víztartályba ömlött. így a lakosság legnagyobb meglepetésére almamust folyt a vízcsapból.
