Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-07 / 2. szám
I9a9. január 7. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 3 Még valamit a hibás szántásról Amiről most szólok, az már nem is hibás, hanem veszedelmes szántás. Ez pedig nem egyéb, mint amikor a hegyre vagy dombra föl- és lefelé szántunk. A fogatos ekék idejében csak a kisparaszt rosszul tagositott szalagföldjén láthattunk ilyen szántást, de ott nem is volt olyan veszedelmes, hiszen az eke alig szántott tíz centinél mélyebbre, s ez a szántás sem történt soha ősszel. A terjedelmesebb táblákat a lejtők irányában már csak azért sem szántották, mert kímélték az igavonó jószágot. Az enyhébb lejtőket keskenyebb fogásokra osztották és közönséges ekével szántották, a meredekebb lejtök felszántására váltóekéket használtak. A szántást lejtőnek föl a motoros munka hozta magával, mert a gép „bírja", meg azután mind a traktoros, mind a gép kímélése szemszögéből megfelelőbb. Ha a traktor a rétegvonalak irányában szánt, a traktoros derekát és a veséjét viseli meg a munka, mivel az ülés nem igazítható. A motor csapágyai és alkatrészei is gyorsabban kopnak és mennek tönkre, mert oldalvást súrlódnak, s különben is a gépet általában csak vízszintes irányú mozgásra készítik. így tehát az a fonák helyzet következett be, hogy a cél, a kifogástalan talajmunka mellékes lett » gép kímélése miatt. Erre már többen rájöttek, s megfelelő váltóeke szerkesztésével kísérleteznek. Viszont ezt a feladatot egyedül a váltóeke nem oldja meg, mert a traktor továbbra is rossz helyzetben kénytelen moBogni. Nagyon jó megoldást találtak a Zselizi Állami Gazdaság gépesítői, akik a gézekét motorosra alakították át, s így a két erőgép magához húzza a billenős váltóekét, amely ennek jóvoltából keresztben, a rétegvonalak irányában szánthat. Ha lejtős táblákon föl- és lefelé szántunk, az őszi mélyszántás a talaj leromlásának nyit utat. A tél csapadéka lefelé igyekszik, s lemossa a művelt réteg javát Hogy milyen időtartam alatt következik be a talajrosszabbodás, ez attól függ, vajon milyen nagy a szántott réteg és az alatta levő szánlatlan talaj közötti szerkezeti különbség. Itt ismét előtérbe kerül az eketalpnyomás rétegének milyensége is. Amíg ugyanis a lejtő irányával keresztben végzett szántás következményeként az eketalpréteg barázdánként lépcsőzetes, a föl- és lefelé történő szántás esetén ez az eketalpréteg laposan összefüggő és a lejtő irányával párhuzamos. Tehát sokkal könnyebben mosódhat le a talaj művelt rétege. De ha az agyagtalaj szívós, vízátnemeresztö, zsíros, s ha ennek felülete megnedvesedik, akkor a művelt réteg nemcsak lemosódhat, hanem lecsúszhat és összezsugorodhat a hegy lábánál. Ezt nevezik súvadásnak az erdélyi hegylakó magyarok. Mindig figyelembe kell vennünk a táblák felszíni képét. A Fajkürti Állami Gazdaság szarvaskúti erdős dűlőjében volt egy parcella; mindössze 50 öl széles, de 18 holdra terjedt. Felső vége 109 méterrel feküdt magasabban, mint az aiulsó. Érthető, hogy ezt a területet herefüves legelőnek tartottam fönn. Traktorral föl- és lefelé szántva vízmosássá lett a keskeny és túl hosszú parcella. Az a leghelyesebb, ha a lejtős táblákat sáncolással lépcsőzetesre alakítjuk ki, tehát teraszokra osztjuk. így valamelyest nehézkesebb ugyan a nagyüzemi, gépekkel történő megmunkálás, de vegyük figyelembe a legfontosabb gépek munkaszélességét, s ehhez szabjuk a teraszokat is. Addig is legalább altalajIr ta: LÓSY BÉLA túróval felszerelt ekét használjunk, mert ezzel az ekelalpnyomás rétegét áttörjük. Ilyképpen az a nedvesség, amelyet a termőréteg nem tud magáiban tartani, az altalajtúrúval átszakított részen utat talál a mélyebb rétegekhez, nem folyik el és nem mossa le a termőréteget. A jól végzett ószi szántást is elronthatjuk. éspedig vagy az elmulasztott, vagy pedig ellenkezőleg: a szükségtelen borcmálásisal. Hogy helyes-e az őszi mélyszántás elboronálása a tél beállta előtt, ez nem olyan nehéz kérdés Könnyű futóhomokon a boroná! ás mindenképpen káros, viszont a szurkos, fekete, kötött talajon, amelynek hantjai hamufinomra fagynak szét tavaszig, fontos a borona használata. A többi átlagtalaj elboronálásának kérdését az dönti el, hogy milyen az esztendő, s általában az előre nem ismert téltől függ. A boronálás ellenzőinek az a nézete, hogy a nagy hantokban hagyott föld rögös felülete fölfogja a havat és így több nedvességet tárol, csupán képzelődésnek minősülhet. Az a hőmennyiség, amennyit a szélhordta hóból a hantok fölfognak, annyira csekély, hogy egymilliméteres csapadéknak is alig felel meg. Ha a föld nem kap vastag hótakarót, a vékonyka hóréteg olvadás nélkül A talaj felvehető tápanyagmennyisége egyike azoknak a tényezőknek, amelyek döntően befolyásolják a terméshozamok magasságát. Minden növénynek más a tápanyagszükséglete. Növényeink csak akkor nyújtanak magas terméshozamokat, ha kellő tápanyagállapotú talajba vetjük azokat. A talaj lápanyagmennyisége azonban gyakran váltakozik. Ezért feltétlenül szükséges, — főleg az EFSZ- ekben és állami gazdaságokban — időnként megállapítani a talaj tápanyagállapotát, hogy az esetleges hiányokat még idejében pótolni lehessen. A gyakorlatban főleg négy elemnek: a nitrogénnek, foszfornak, káliumnak és a mésznek pótlása válhat szükségessé. A talaj tápanyaga llapotára h ?/za ve telepesen már az egyes növények jelenlétéből is következtethetünk. Így például a tavaszi ködvirág, parlagi madárhúr nitrogénhiányra, a mezei zsurló mészhiánvra, a pipacs káiiumhiányra mutat. Ezzel szemben az aprócsaián, csattanj maszlag a nitrogéndús talajokon, a tarlóvirág, mezei tikszem slb. pedig leggyakrabban a mészben gazdag talajokon fordul elő. Még biztosabb következtetésekre juípárolog el; amint mondják: elíagy, mielőtt a földbe ivódnék. A tavalyi február későn érkezett, tekintélyes hótakarójából is alig jutott nedvesség a talajba, mert jóformán naponta fogyott a fagyokkal, s amire olvadhatott volna, egészen eltűnt és száraz maradt a talaj felülete. Viszont igazat kell adnunk a boronálás híveinek abban, hogy az elboronált őszi szántás egyenletesen pirul, szikkad és melegszik föl. Igaz az is, hogy a boronálatlan őszi -szántás hantjai már sokszor kőkeményre száradnak, amikor a barázdafenék még tocsogós és lgcskos. Egyszóval nem lehet rajta megkezdeni a tavaszi munkákat. Amire a vetés előkészítésére kerülhetne a sor, az egyszerű simító képtelen elbánni a kemény hantokkal A rögtörő hengerek és nehéz fogasok ismételt járatása sem alakít ki jó, egyenletes magágyat, s ennek eredményeként a mag szaggatott sorokban, huzamos ideig és egyenetlenül kel ki. Ennek további következménye: a gyöngébb terméshozam. Borsó, árpa és cukorrépa termesztése esetén viszont érdemes elvégezni a boronálást a tél beköszönte előtt. Akkor is elvégeztük, amikor még nem volt annyi gépünk. Tény, hogy a korán végzett őszi szántás minősége a legjobb. A talaj télig megülepszik, hantjait elsimítják az esők. Az elsimult szántás felületét egyszeri tárcsázással újra megbontjuk, hogy a téli csapadék könnyebben szivárogjon le. A tárcsásborona használata a legkedvezőbb talajállapotot biztosítja a tavaszi munkák számára. Ez a talaj egyenletesen szikkad, melegszik, s s»mítozás után már vethetünk is. hatunk, ha jól megfigyeljük növényeink külcmét. Régóta ismeretes, hogy nitrogénhiány következtében a levelek halványzöldekké válnak, a növekedés megakad, a virágok kisebbek lesznek, foszfor- és káliumhiány esetében a levelek szélei megsárgulnak, majd alulról kezdve fokozatosan elhalnak, mészhiány miatt a gyökerek elpusztulnak és a leveleken barna foltok jelennek meg. A talaj tápanyagállapotának helyszíni meghatározására legalkalmasabb a „Polní laborator DB 56" elnevezésű felszerelés, amely mellett megtalálhatjuk a részletes használati utasítást Egy présből, porcelánlapból, ollóból, szűrőpapírból és vegyszerekből áll. Az egész meghatározás lényege az, hogy a kis préssel kisajtoljuk a vizsgálandó talajon termő növény nedvét, amelynek egyes cseppjeihez különböző vegyszert adunk. A keletkezett színezetet összehasonlítjuk a mellékelt színskálával, amelyre! a talaj egyes tápanyagainak mennyiségét leolvashatjuk. K I o k n e r Lóránd, a Komáromi Mezőgazdasági Technikum tanítója A talaj tápanyagállapotának helyszíni gyors meghatározása