Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-07 / 2. szám

2 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1959. január 7. Talajaink majdnem fele a szántóréteg mélyítésére szorul Irta: SPiCKA ALOIS mérnök, a Ruzynel Növénytermesztési Kutató-Intézet dolgozója. A termőerő fokozásának egyik esz­köze: a szántóréteg mélyítése, fémért, tény ugyanis, hogy minél vastagabb a szántóréteg, rendszerint annál termé­kenyebb a talaj. Igaz, ennek az első követelménye mégiscsak az, hogy a többi tényező (talajművelés, trágyázás, víz­­gazdálkodás stb.) is kedvező módod közrejátsszék. Ez idő szerint a szántó­réteg mélysége a különböző körzetekben távolról sem kielégítő. Talajaink majd­nem felének szántórétegét mélyítenünk kell a termöerö emelése végett, éspedig részint altalajlazítással, részint közvet­len mélyítéssel. Vékony szántórétegeink, illetőleg a sekély munkamélységü szántások oka vagy magában a talajjellegben (kötött, kavicsos, palaréteg az altalajban, a ta­lajvíz hatása kedvezőtlenül érvényesül), vagy pedig a szántásra igénybe vett gyönge vonóerőben keresendő. Ezeket a szántórétegeket már csak azért is mélyítenünk kell, mert alattuk majdnem minden esetben kialakult már a káros barázdafenék, amelyen sem a levegő, sem a víz nem hatol át, s rajta a nö­vényzet gyökerei is csak nagy nehezen törnek keresztül. Ez a barázdafenék némelykor alig pár centiméter vastag, de mégis rendkívül kedvezőtlenül befolyásolja a termőerőt. A morzsalékos szerkezet és a vízát­eresztő képesség hiánya miatt a nö­vényzet képtelen zavartalanul gyara­podni, s továbbmenőleg levegőhiányban is szenved. Ha sok a csapadék, a víz felgyülemlik a szántórétegben, viszont ha kevés az eső, a talaj gyorsan kiszik­kad, s benne a növényzet csak tengődik. Fontos tehát, hogy a barázdafeneket eltüntessük, mégpedig vagy a már em­lített altalajlazítással, vagy közvetlen mélyítéssel. Ezt a munkát egy-két alka­lommal hajtjuk végre egy vetésforgó tartama alatt, rendszerint a vetésfor­góba illesztett kapások alá. Egyébként a mélyítés szükségességét mindig a talajjelleg és a szántó alatti réteg álla­pota határozza meg Az altalajlazításnak az a célja, hogy megjavítsuk a föld fizikai és mechanikai sajátosságait. Ilyenkor á. káros barázda­­leneket nem keverjük össze . a szántó­réteggel, csupán föllazítjuk, levegcsít­­jük és megjavítjuk vízáteresztő képes­ségét, úgyhogy a növényzet gyökerei mélyebbre hatolhatnak. Igazolt tény, hogy például a fellazított talajba vetett cukorrépa 5 — 17 %-kal, sőt 24 %-kal is magasabb hozamot adott. Mielőtt megkezdenék az altalaj lazí­tásának munkáját, vizsgáljuk meg, hogy milyen mélyen húzódik a barázdafenék, s az altalajlazítót ehhez képest állítsuk be. A barázdafeneket egész rétegében át kell porhanyítanunk, s ezt a munkál akkor végezzük, amikor a szántó alatti réteg közepes mennyiségű nedvességet tartalmaz. Körültekintéssel dolgozzunk, nehogy a barázdafenék megtörésével az altalajt kedvezőtlen fizikai állapotba hozzuk, ami gyakran megtörténik, ha munkánk idején a talajban túl sok a nedvesség. Középkötött vályogtalajok esetén az altalajlazítót P-3-30-P ekére, kötött talajokon pedig az erősebb szer­kezetű 3-PZ-30 ekére szereljük. Az al­­talajlazítók a szántóréteg alatt még további 15 cm mélyen dolgoznak. Ezeket az ekéket DT — 54, KD —35 vagy Z — 35 traktorral vontatjuk. Tehát a talaj termőerejének fokozá­sára ilyen esetekben az altalajlazítás az első teendő, amely elengedhetetlen előz­ménye a későbbi mélyítő szántásnak. Emiatt igen fontos, hogy már kezdettől bő trágyázással készítsük elő a szántó­réteg mélyítésének műveletét. Közvetlen mélyítő szántást csupán olyan talajokon végezhetünk, amelyek állapota megfelelő, tehát amikor a szántó alatti réteg a maga szerkezetével, tele­­vénytartalmával, színével és jellegével voltaképpen a szántóréteg összefüggő folytatásának tekinthető. Ez a helyzet rendszerint a feketeföldek, különböző öntéstalajok és mezöségi televényes hordaléktalajok esetében áll fönn, ha ezeket a talajvíz nem áztatja át. Ami a többi talajfajtát illeti, helyesebb, ha közvetlen mélyítő szántás helyett előbb altalajlazítót alkalmazunk. A talajmélyítést mindig nagyon gon­dosan és fokozatosan (néhány centimé­terenként) végezzük. A szántóréteget nem szabad elértéktelenítenünk azzal, hogy az altalajból nagyobb tömegű olyan földet hozunk föl, amelynek fizikai, élettani és vegyi tulajdonságai rosszab­bak. Közvetlen szántással a talajmélyí­tést tél előtt hajtjuk végre, s ezt a munkát kiadós trágyázással, mégpedig nemcsak műtrágyázással, hanem, főként istállótrágyázással vagy komposzt ada­golásával kapcsoljuk egybe. De ne fe­ledkezzünk meg a meszezésről sem. Mélyítésre erősebb vagy különleges eke­testekkel rendelkező ekét (például Klausing-ekét) használjunk. (Fordította: B. L.) NYIKOLAJ BRAUN: Vágják a nádat A nádas csak zúgott, susogva fülelt, a folyó mit cseveg, s eddig soha meg nem nyitotta szunnyadó lelkét senkinek. Csupán füvek és szelíd erdők értették hangtalan szavát, ám jött az ember, hogy levágja, s íme, dalra gyújtott a nád. A mindig szótlan, néma nádas éneke szállt a táj fölé, a vizen át remegve szárnyalt, mintha szívéből küldené. Akár madárka csivitelne, kezdetben halk volt és szerény, Később minden, mit rejt a lélek, megzendült lelkes ütemén. Mikéntha minden, amit régtől őrzött a rét, nádas, csalit: az ember munkáló kezétől jeltárná ősi titkait. Fordította: G. Szabó László A Szovjetunióban a nádat is kombájn vágja

Next

/
Oldalképek
Tartalom