Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-24 / 34. szám
1958. augusztus 24, JzaO-ad Földműves 3 FÜLLEDT AUGUSZTUSI MELEG van. Hamisítatlan cséplésre való idő. Itt is, mint egyebütt, a küszködő-vlvódó emberek hétköznapjai mérik az idő múlását. Talán sohasem kerültem volna erre a girbe-görbe tájra, ha egy levél — névtelenségbe burkolózva — nem veri félre a harangot faluja felett. Igaz, hogy Rakottyáson csak így, jelképesen lehet riadót fújni. A vélemények egyezhetetlenségének, a civakodásnak itt szinte hagyománya van. Nem csoda hát, ha napjaink valósága nem egyszer éppúgy eltéved a lelkek útvesztőjében, mint az ősök akarata. S amit az emberek ímmel-ámmal tesznek. — nem sok annak a foganatja. Már hat éve barátkozgatnak a közössel. ötvenkettőben alakultak, s öt család kivételével egész falusi szövetkezet lett volna. Ám a viszálykodás most is rést talált, s a nézetek addigaddig fészkelődtek, mig egyszer szétvetették, megosztották a falut. Ebből az egyáltalán hasznosnak nem mondható vetélkedésből ekkor a.Derencsériek kerültek felülre. A Nagy-család önszántuk ellenére kívül rekedt a közösön. A dolgok természetéhez kívánkozik a megállapítás, hogy a ..versenyfutásba“ döntő bíróként beavatkozó járási szervek bizony elvétették á dolgot, amikor az ellentétet az egyik pólus kikapcsolásával vélték elintézettnek. Ekkor sodródtak a kizártakhoz Breznvák Géza, Juhász János, Miko Gyula, Máté István és a többiek, akiket önérzetükben sértett a megoldást kereső igyekezet ilyen elintézése. Ahogy beszélge- „ t ...__...... tek velük a cséplőgép faránál, az asztagok között, újra és újra felbuggyan belőlük a négy év öta táplált keserű düh: — De a betyár vén istenit, közös gazdaságban magángazdálkodást űzni, ezért, elvtárs, nem megyünk a szövetkezetbe. — Én az első republikábaa kommunista voltam, — mondja Máté István —, de ilyen „bandát“inkább ne is lássak. Nem szövetkezet ez, hanem sógorizmus, komalzmus! Súlyosnak tűnnek ezek a szavak, de a kilátástalanságga! párosuló tehetetlenség is nyomasztja. Bár vallják, hogy „most is közösen dolgoznak“, azért a szövetkezetesítés lenini elve tételes hazugság lesz szájukban és csak annyit értenek meg belőle, hogy az orosz muzsiknak földet adtak. Amekkorát azóta lépett a világ, — azt nem értik, nem akarják érteni. Pedig Máté István hallott a szovjet kolhozokról. Vagy talán az eddigi helyi tapasztalatok nyomán uralkodik el rajtuk a kistermelői óvatosság? KERESNÉM a visszafeleselő tényeket. Mindenütt csak panasz. Az állatok összpontosítása már hat éve késik. Négy éve építik az istállót. A munkások- többször itt hagyták azért, mert a szövetkezet nem gondoskodott élelmezésükről. (Most Bátkáról kapnak!) A vezetőségnek nincs tekintélye. Nincsenek munkacsoportok. Kevés a munkaerő, Alacsony a tejhozam. Volt időszak, amikor a zsírtartalom csak 1,1 százalék volt. Nincs takarmányozási tervük. — Ilyen és hasonló a panaszok zuhataga. A szövetkezet irodájában a házirendet keresném, ök is keresik. Nem találják. — Fejlődnénk mi — mondja Tóth bácsi, az ellenőrző bizottság elnöke, — de nincs egyetértés. Széthúz a tagság. Mi meg hiába adunk javaslatot a vezetőségnek, figyelembe se veszik. Csak egy példát: A rétet tönkre teszik a libák. Jelentettük — semmi. Nem lehet így kérem dolgozni. Milyen furcsa egy 68 éves parasztembertől hallani a fejlődés szót, aki öregkorában tanulná szívesen a szó igazi értelmét. Nem rajta múlik, hogy jobban legyen. Bálint István körzeti zootechnlkusnak és B02Ó József szervezőnek is hasonló a véleménye. Vetrák Jozef HNB titkár annál szótlanabb. Nem csoda a panasz, hisz a közöst eddig csak károsodáshoz „szoktatták". Alig két éve, hogy az egyéni „útkeresés" 15 mázsa zabot tűntetett el — fűrészelt utakon — a közös magtárából. Repce után mintegy 20 mázsa búzát beszélnek, s ugyanakkor a „közös“ érdek 4800. — Kcs italköltséget tartott számon a zárszámadáskor. Ez a vezetés, a zavarosban halászás jól eszközölt módja már a múlté. De vajon mindenben azé-e? Hányszor ellenőrizte a taggyűlés, hogy a mostani a közös maradéktalan védelmét magáévá tette-e? AHOGY ELNÉZEM a szövetkezet tagságát, asszonyait, munkájuk amellett tanúskodik, hogy akarnak ők dolgozni. Méghozzá jól dolgozni. Él bennük a vágy: hogyan jobban? Hisz Fejes Lászlóné közel 350, Fekete Júlia 353, Nagy Ernő 384, Fejes Károly Kalákában dolgoznak a kívülállók. A gabona jel fizet, de a falat is jól ízlik 495 munkaegysége Is azt bizonyltja, hogy a dolgos igyekezet nem ismeretlen számukra. — Nem sajnálom én a testemet, míg élek - mondja Kovács Istvánná —, de az mégiscsak lehetetlen, hogy a juhokkal ne törődjenek. Térdig állnak a trágyában, mert nem hoznak alomszalmát. Hát tönkre megy így a gyapjú, pedig az idén már 80 ezret hoztak a közösbe. — Nem munka az, amit a traktorosok is csinálnak — mondja Nagy István és mutat a dűlő felé. — Élesítetlen ekével csak föltúrják a földet. Az itt is, ott is elhangzó észrevételek azt bizonyítják, hogy az emberekben él a hajlandóság a jót jól csinálni. A szövetkezet vezetőségén, de a helyi nemzeti bizottság felelősségén is múlik, hogy szándékukban ne csa lődhassanak. KULTÜRÉLET, KULTÜRHÄZ, - ismeretlen a faluban. Van ugyan egy kastély, de a HNB eddig véletlenül sem gondolt arra, hogy a falu számára meghódítsa. Pedig még csak vendéglő sincs, ahol a vélemények megütközhessenek. Arról pedig igazán nem gondoskodnak, hogy a hoszszú téli esték a parasztok számára előnyösen teljenek el, s a szövetkezeti munkaiskolák keretén belül megismerkedhessenek a nagyüzemi gazdálkodás követelményeivel. De ha már a rakottyásiak feledékenyek, mit csinál a JNB illetékes szakosztálya? Vagy a feledkezés lassan életcéllá lesz? Két éve, hogy hídmérleget könyörögnek a járástól, meg egy kaszálógépet traktor után, de lehetetlen megkapni — panaszkodik Bozó elvtárs. BAJ, PROBLÉMA mindenütt akad. Vannak kétségtelenül „nehéz“ falvak. De nincs olyan nehéz, hogy ne lehetne életre való szövetkezetét csinálni: csak szív és lélek kell hozzá, egy pár előrelátó bölcs gazda, akik nem sajnálják a fáradtságot a jelenben épülő jövőtől. Mert az újhoz, új szívvel kell közeledni! — Nem akartunk mi kilépni! — hallom refrénként Nagy Dénes ajkáról a panaszt. S ahogy elnézem ezeket az őszinte tekintetű, nyílt szívű parasztokat, hitet tesz bennem a reménység, hogy a rakottyásiak megtanulják a legnehezebbet: hibázni és a hibát beismerni, kijavítani. Szinte szemlátomást apad a mérgük, mind emberek lesznek, mind kevesebb bennük a füst és a láng, és több a — meleg. A TARLÖKRÖL JÖVET gondolataimból a Balog patakocska csendes csobogása riaszt. Andalgás ez, nem is csobogás. Cseppek a végtelenben. Az idő lassú, tétova múlása. És ez az andalgás és úttalanság mintha a rakottyásiak sajátja is volna. Idő, bizony idő kell, míg az életet itt is átgyúrja hétköznapjaink szakadatlan, szívós forradalma. Fonod Zoltán- Tudjuk mi, hogyan kell gazdálkodni — magyarázza Nagy Dénes középparaszt. Mellétté Mikó Béla bácsi Közösen munkálkodnak a közös művön A füleki járásban lévő nagydaróci EFSZ azon szövetkezetek közé tartozik, amelyek egy évvel hamarabb célba akarnak érni. Vagyis a második ötéves terv mezőgazdasági mutatóit már 1959. év végére teljesítik. Járási méretben élenjárnak a tojástermelésben. Ugyancsak a kacsák gyorshizlalása is nem kevesebb mint 25 ezer korona tiszta bevételt eredményezett. Az elért sikereiket jórészt a HNB-vel való jó együttműködésnek köszönhetik. S nemkevésbé a saját szorgalmuknak. Erősödő, fejlődő szövetkezetük állatállománya mindegyre szaporodik. Ez újabb két istálló építését teszi szükségessé. Ez idén, meg akarják nyerni a még kívülállókat is a közös gazdálkodás számára. Derűs életkedv lobog bennük. Lelkesen munkálkodnak a közös művön, hogy vállalt feladataikat valóra válthassák, mert csak így válhatnak jómódú, művelt szövetkezeti parasztokká. Agócs Vilmos, Ajnácskő. Az új kenyeret ünnepelték A megelégedéstől, a boldogságtól vidámság, nóta terem a szívbe#•, s ha ebben kételkednél, meggyőződni kukkants be az olyan helyekre, ahol kérgeskezü, cserzettarcú parasztok az új kenyér ünnepét, az aratás befejezését köszöntik. Hát igen, van abban valami magával ragadó, amikor a hétköznapok hősei, ezek a külsőben egyszerű, de lelkűkben ünneplőbe öltözött daliáié úgy emelik poharulcat a gazdagabb holnapra, hogy a pohárcsengés szinte visszhangozza azt a lelkűkből áradó szilárd akaratot, melyből a ma kívánsága holnap valósággá válik. Ilyesmit juttatnak eszünkbe az idei aratási ünnepségek, s hogy legalább töredéket idézzünk a sokból, íme néhány mozzanat a mindennapi kenyeret teremtő ember legnagyobb ünnepéről. A pereszlényi aratóünnepély nemcsak azért volt víg és hangulatos, mert volt eszem-iszom, de inkább azért, mert — a múltban a szövetkezet járási méretben az utolsók között kullogott, ez évben jó munkánkkal az elsők közé sorakoztunk — mondta ünnepi beszédében Manga elvtárs, az EFSZ elnöke. A szövetkezet az aratási-cséplési munkákat 8 nappal rövidítette le és a járás 33 szövetkezetéből elsőnek teljesítette száz százalékra az állam iránti kötelességeit. Tisztelet és becsület mindazért a pereszlényi sző* vetkezeti tagoknak. Igen megható jelenet volt az ünnepélyen az, amikor a szövetkezet tagjai, fiúk, lányok a nemzeti bizottság elnönőjének, Horváth Margitnak a vezetésével szép koszorút adtak áí az elnöknek, virágcsokrokat a gazdáknak és a csoportvezetőknek. Az elmondott rövid versek, szava* latok is örömüknek és jövőbe vetetü hitüknek voltak megnyilatkozásai. m-Az elmúlt héten IV"' * a nádszegi szövetkezetesek is víg lakomát csaptak az aratás és csépléa sikeres befejezésére. Ünnepség előtt a szövetkezet tagjai feldíszített lovasfogatokkal, szalagokkal ékesített koszorúkkal járták be a község utcáit, s vidám énekükkel juttaták kifejezésre örömüket. — Képünkön az egyik felvonuló csoport látható Az inámi szorgalom híréről már írtunk lapunkban és örömmel állapítottuk meg, hogy a munka meghozta gyümölcsét. A sáros utcáiról híres Inámban, meglepetés, hogy a hídvégi zenészek a volt ütött-kopott kanászház helyén épített új kultúrházban húzzák a ropogós csárdást. Nem csoda a jókedv. Az inámi szövetkezetesek először ünnepük közösen az új kenyeret. Ha nem is olyan púpos, mint ahogy előre gondolták — mert a szárazság, jégverés, és főképp a még nem eléggé szakszerűen művelhető összeszántott kispareellák csökkentették a hektárhozamot — mégis megelégedetten beszél Papp Ferenc, az EFSZ agronómusa. Még a tervezett állami felvásárláson felül is adnak gabonát. Skerlec Máté, a szövetkezet könyvelője, a félévi pénzügyi mérleg adatait közli. Az előirányzott 12 koronás munkaegységet elérik. A tejbeadást már augusztusban teljesítik, sertéshúsból és marhahúsból is jól állnak, terven felül is adnak. Petényi Berci, a HNB titkára azonban szomorúbb dolgokról beszél. A faluban még szép számmal gazdálkodnak egyénileg és ezen földterület után 5 vagon gabonát kellene beadni. Ebből előreláthatólag azonban csak 2,5 vagonnal kerül a nép raktárába. Szentkereszti István 8,5 hektáros gazda például csak 19 mázsa gabonát termelt. Lénárd Ferenc nem is csépel. Elgondolkozhatnának ezen az inámi magángazdák, feltehetnek a kérdést, ki jár jobban? Megkárosul az állam is, mert nem tudják teljesíteni a beadási kötelezettségüket és ők maguk is felesleges gondot szereznek maguknak. Ha az inámi szövetkezetben vannak is hibák, mégis olyan eredményeket ért el, hogy sok 5 — 6 éves szövetkezet megirigyelhetné. Nagy László kocsis feleségével együtt például egy hónapban 2400 koronára is feljött. Fekete István — természetesen beleértve a természetbeniek értékét is — 2000 korona körüli jutalomhoz jutott. A Nagy Lászlőék példáját tehát már igazán követhetnék a még kételkedők, várakozók, hogy az inámi szorgalomban mihamarább az egész falu egyesüljön és a járásban hírnevükhöz méltón — és ahogy azt az alakuló gyűlésen fogadták — az elsők közé kerüljenek. (b) A nagy ünnep margójára A tágas udvar szűknek bizonyult, amikor a 3000 hektáros alsószeli szövetkezet fiatalja, öregje összegyűlt, hogy köszöntsék az új kenyér ünnepét. Délután ugyan még sokan gondolkodtak menjenek-e, de amikor nótakísérettel faluhosszat meghordozták az ünnepi koszorút, majd a két zenekar rázendített a vidám nótákra, kedve kerekedett a bizonytalankodóknak is. Sót a későbben érkezőket még az sem tántorította el, hogy a nem tervezett létszám miatt ülőalkalmatosságról saját maguknak kellett gondoskodni. Puskás János, a szövetkezet elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, de nem engedte hosszú lére a beszédet, nehogy .kihűljön az ínycsiklandó birkapörkölt, melyet Kacer Mihály nemcsak gyomortömítönek, hanem borkorcsolyának is kitűnőre készített. Jó volt az étvágy, ízlett a bor, s így nem csoda, ha már vacsora közben nótába csordult a jókedv. De mit szaporítsam a szót? Jól mulatott Alsószeli népe. Egy megfigyelést azonban mégis érdemes megjegyezni — azt, hogy mégsem egészen egyformán jól. Azok vigadtak a legjobban, akik a termelő munkában is legjobban ott voltak. Nem szabály ez, mégis önként adódik a párhuzam, ha elnézed Kozmér Vitáit, Váci Istvánt (meg a helyszűke miatt felsorolni lehetetlen sok hasonló társukat) akik igazán szívből nótáztak és szívből ropták a táncot. Elgondolkoztat a látvány s következtetésképpen az motoszkál az agyadban: vannak akik mindent szívből, s vannak akik mindent ímmelámmal csinálnak. De hogy' is tudnának szívből lelkesedni azok, akik nem érezték a termelő munka sikerének lelket felemelő gyönyörét. —ti K-98-asnak épül ez az Istálló, mintegy 730 ezer korona költséggel. Szeptember elseje, a „legutolsó" határidő, de aligha készül el Rakottyáson az asszonyokat mindenütt megtalálni, ahol munkáskézre van szükség Tóth bácsi reggeli „bevetés" előtt Gondolkozzanak az inámi magángazdák
