Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-24 / 34. szám

4 siralmad Földműves 1958. augusztus 24. FÉNYEK <20 ü&zakÁ&aH lég de iobb is lehet Aíulf heti számunkban „Példás nagyüzem“ címmel írtunk az Ipolysági Állami Gazdasághoz tartozó magyaradi részlegről. Most változtatok a címen. Lássuk, hogy miért? ... Kicsi a falu, kicsi a gazdaság. Csupán 377 hektár szántója van. De hiszen a közmondás is azt tartja: „kicsi a bors, de erős“. És ez ráillik az említett részlegre is. Ezért Is adtuk a „Példás nagyüzem“ címet. Mert ha figyelembe vesszük, hogy ez a részleg csak három éve gazdál­kodik önállóan, és ismerjük elért eredményeit L— mint a 3 ezer literes ÄG építkezési csoportja, hogy a ter­vezett időre — augusztusban — nem tudták átadni az említett részlegnek a tehénistállőt. Ha'továbbra is olyan lassan megy a munka mint most, akkor még de­cemberben sem lesz készen a tehén­istálló t—’ mondja Volkovics Béla, a részleg vezetője. — Pedig nagy szük­ség volna rá. A jelenlegi istállózás t— Gazdaságunkban úgy mérjük az etetésre szánt takarmányt, mint a patikában az orvosságot — mondja a gazdaság vezetője. fejési átlagot tehenenként — úgy jogosan mondhatjuk, hogy példás nagyüzem. Ha azonban a jó példák mellett fényt vetünk a hiányosságokra is, akkor igaz az is, hogy: jó a magyardi részleg, de jobb is lehetne! Jó például, hogy a tervezett 75 tehén helyett 80 jókarban levő s jól tejelő tehene van a gazdaságnak. A gondozók szorgalmát dicséri az is, mellett sem a hasznosságot, sem a tehénállományt nem tudjuk növelni! Korszerű, modern istállóra valóban nagy szüksége volna a részlegnek. A régi módon épült istállóban mind az etetés, mind a trágya kihordása, gon­dozása nagyon fárasztó és nem gaz­daságos. Gépi fejésről pedig szó sem lehet. Jó volna, ha az igazgatóság segítene ezen égető probléma megöl-H iScán A gazzal benőtt lápos terület egy része hogy a tervezett 97 ezer liter tej helyett 10S 247 litert adott be a rész­leg ezidáig. Azért azonban már semmi esetre sem érdemel dicséretet az ipolysági elsőosztályú szántóföldet nyerne a részleg. Nyújtsa hát segítő jobbját az igaz­gatóság, hogy még jobb legyen a ma­gyaradi részleg! Zatykó József A részleg gazda­sági fejlődéséért is sokat tehet az igazgatóság. Terv­be vette például a részleg, hogy bő­­' víti szántóföldte­rületét. Ez nemes gondolat. Hiszen a gazdaság közvetlen közelében 15 hek­táros vizenyős te­rület van, mely jelenleg csak gyo­mot s szúnyogot terem. Ha azonban mélyítenék a domb alatt folydogáló kis patak medrét, úgy Tóth Terézia, a szenei felvásárlóüzem laboránsnője, a récsei EESZ tavaszi árpájának Rácsos kiskapu nyílik Szabó János udvarára. A gazdát keresem, vele sze­retnék — így napnyugta után — egy­két órát eltölteni. Kopogtatok, s ezt a választ kapom: — Nincs itthon, elment szántani. f— Mikor jön haza? — Azt mondotta, hogy estére, de,.. lehet, hogy csak reggel! Az utcán jönnek-mennek az embe­rek. Egyesek ünneplőben, mások munkaruhában. Villával, kaszával ti­pegő‘bácsi közeledik. Ismerősnek né­zem, megszólítom: i— Honnan ilyen későn? — Későn? Most jó dolgozni. Csak az a baj, hogy már nem látok jól. így hát hazaballagok ... A bácsi útja hazafelé, enyém pedig a mezőre — a csiffári határba ve­zet ... Még egy-két ház, s hátam mögött a falú. De aztán merre ? ... Jobbra, vagy balra? — Egyenesen az akácfasor mellett! r—I igazít útba az egyik szembejövő. Pontosan a falu végén traktor ber­regése üti meg a fülemet. Körülte­kintek, s látom, hogy a brigádközpont udvarán egy középtermetű férfi lép ki a traktor nyergéből. Megváltozta­tom tehát az útirányt, gondolván, hátha szerencsém lesz ... És nem csalódtam. Megtaláltam Szabó Jánost, a csiffári traktorosbri­gád egyik traktorosát. Lassan, vontatottan indul a beszél­getés. Egyelőre „csak“ annyit árul el, hogy reggel 4 órakor már a mezőn volt! Órámra tekintek. — Mennyi az idő? ■— kérdi. — Hét óra. i—■ Valóban? Ej, hogy elment az idő... Ezt olyan hangon mondja, mint aki nincs megelégedve a sápi munkájá-Nádasdi János brigádvezető az éjszakai határszemlére indul val. Nem szalasztóm el tehát az alkal­mat, megkérdem: — Mennyi a napi teljesítmény? — Nem sok, ... csak tizennégy hek­tár! Volt amikor tizenhat, tizennyolc hektár tarlót is lebuktattam egy nap alatt. Most lassabban megy a munka, mivel sok volt a csapadék. így a szo­kottnál mélyebben szántunk. Szabó elvtárs már nem mai gyerek. Jóval túl van a negyvenen. A munká­ban azonban fiatal: kitartó! Nádasdy János brigádvezető is elismeréssel beszél munkájáról. — Szabó János brigádunk egyik leg­idősebb, de legszorgalmasabb, s leg­tapasztaltabb traktorosa. Jó munká­jáért már többször kapott kitünte­tést! • Sötétedik, elcsendesedik a falu. Szabó János is nyugovóra tér, új erőt gyújt a Holnapi munkához. Mi pedig — a brigádvezetővel — rápattanunk az új, Jáwa motorkerékpárra és irány: a munka frontja! Mert a csiffári határban éjjel sem szünetel ám a munka. Nappal a repce és az őszi árpa vetőágyát, éjjel pedig a még hátralevő tarlóhántást sürgetik a traktorosok. Szép és dicséretre méltó példa ez! — Nálunk ez így van minden évben, ha a munka megkívánja — mondja Nádasdy brigádvezetö. — Sokszor már csodálkozom is, hol van ezekben a fiatalokban ez a nagy erő! Mert, higyje el, nem játék ám reggeltől estig és estétől reggelig a traktor nyergében ülni! Akarat kell ahhoz, — és nem is akármilyen! Elhallgat, s kissé félrefordítja a fejét. i—• Látja azt a fényt? t— Ott szánt Rak Ferenc, amott pe­dig a 18 éves Csuka István! Pár perc múlva szemtől szemben állunk a nagy DT-vel és Rak Ferenc traktorossal. Csak néhány szót vál­tunk (mivel a sok terefere csak csor­bítaná a normát meg a térvteljesí­­tést) a munka menetéről, világpoliti­káról, a családról, a jövőről, no meg a szövetkezet gazdálkodásáról, ter­veiről, de a rövid eszmecsere is el­árulja a fiatalember tájékozottságát, állásfoglalását, jellemét s a vele töl­tött pár perc is elegendő ahhoz, hogy igazat adjak Nádasdy brigádvezetőnek és Gál Lajosnak, a szövetkezet mező­gazdászának, akik azt mondották: — A mi traktorosaink nemcsak a nyeregben, hanem a mindennapi élet­ben is emberek! És ez szüli a sikert. Z. Józevt Mihály Nagyobb segítséget a falusi fiataloknak A rimaszombati járás néhány köz­ségében is megkezdték a XI. párt­­kongresszus határozatainak valóra váltását: minden feltételt biztosítani akarnak a falusi ifjúságnak, hogy azok otthon is megtalálják igényeik kielégítését. A driencani és hrachovi szövetke­zet kultúrházat, sportpályát épít, a nagybalogi EFSZ a kulturális gondos­kodáson kívül munkát is biztosít a szövetkezetben, mezőgazdaságban dolgozni vágyó fiataloknak. Nem riad­nak vissza attól sem, hogy vezető állásokon helyezzék el őket. Példa erre Julo Kvos fiatal zootechnikus esete is, akit a nagybalogiak megvá­lasztottak szövetkezeti elnöknek. Még számos eset bizonyíthatja, tág teret nyitottak az ifjúság érvényesü­lésének. A serkei EFSZ 14 fiatalt küldött mezőgazdasági szakiskolába, mert bennük látja a szövetkezet jö­vendőbeli szakembereit. Akadnak olyan falvak is, ahol még nem értették meg, hogy az ifjúság segítsége, bizalma nélkül lehetetlen a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztése, a szövetkezeti termelés növelése. Nem gondoskodnak a fiatalokról, megakadályozzák tanulásukat, elve­szik kedvüket a mezőgazdasági mun­kától. Ilyen Dúlháza is, ahol a HNB és a szövetkezet vezetői kijelentették, semmilyen terhet nem hajlandók viselni az ifjúság iskoláztatásával kapcsolatban. Itt az ideje, hogy minden járásban és községben magukévá tegyék a pártkongresszus által megerősített szocialista irányelveket, és ennek alapján nyújtsanak több segítséget a falusi ifjúságnak. Pavol Zachar A szocialista munkaverseny új formája a szenei GTÁ-on A kellő gondoskodás itt sem hiányozhat A többért, jobbért való törekvés a termelőmunka minden szakaszán mindinkább nagyobb méreteket ölt hazánkban. Mezőgazdasági dolgozóink döntő többsége is kétségtelenül megértette és magáévá tette a termelés növelésére irányuló feladatok teljesítésének fontosságát és szükségessé­gét. Ezzel egyidejűleg azokat a módszereket is, melyek gyakorlati meg­valósítása mindezt elősegíti. Fokozódik a munkaverseny jelentősége A jól szervezett, helyesen irányí­tott, rendszeresen értékelt szocialista munkaverseny már számos mezőgaz­dasági üzemet segített hozzá a kitű­zött feladatok eredményes teljesíté­séhez és túlszárnyalásához. A jelenlegi időszakban, amikor a mezőgazdasági termelés növelésének kérdése — határtalan fontosságánál fogva —■ társadalmi kérdéssé vált, amikor második ötéves tervünk fel­adatainak egy évvel előbbi teljesíté­séért országszerte hatalmas mozga­lom van folyamatban, a munkaver­seny természetszerűen nagyobb teret nyer. Űj versenyforma Szencen Nemcsak méreteiben, hanem for­máiban is fejlődik a munkaverseny. A különböző versenyek egyik ilyen fajtája a donbaszi bánya híres vájár­­vezetőjéről, a Szovjetunió munkahő­séről, Jakovlevics Mamajról elneve­zett versenyforma (Mamaj-módszer), aki vállalást tett, hogy egy-egy mű­szakra eső feladatát minden nap 10 tonnával túlteljesíti. Jó munkaszer­vezéssel vállalását túlszárnyalta. Ez a módszer rohamosan otthonra talált a Szovjetunió többi szénbányájában, sőt a gépállomásokon is. Mindezekből okulva, az említett új módszer alkalmazásának lehetőségét ez év januárjában megtárgyalta a szenei GTÄ vezetősége is. Már a le­hetőségek latolgatásánál a gépállomás fiataljainak, CSISZ tagjainak lelkes munkájában, tenniakarásában biza­kodtak, — és jogosan. A még aznap este összehívott gyűlésen megbeszél­ték a szervezés részleteit, amikor a traktoros fiatalok a versenyt elfogad­ták olyan értelemben, hogy heti fel­adataikat péntek estig mindig telje­sítik és a szombati napokon már a következő heti feladatokhoz kezde­nek. Ebből az alkalomból ifjúsági traktoros-brigádok létesítését hatá­rozták el, mégpedig Nagygurabon, Sárfőn és Hurbanová Ves-en. Összesen 17 kollektíva, tehát min­den brigád és 198 traktoros, közel 165 ezer Kcs értékű vállalást tett a tervezett feladatok időbeni és minő-Ingéli Mihály ségi teljesítése érdekében. Az ered­mény — hála a versenynek — nem maradt el. A Hurbanová Ves-i ifjúsági brigád elsőnek végezte el szövetkeze­tében a tavasziak vetését, a GTÄ pedig globálisan 127 százalékra telje­sítette ezt a feladatát. Amit jól csináltak Hogy a verseny eredményt hozott ez természetesen nem történt ma­gától. A brigádokon elhelyezett érté­kelő táblák, a legjobb traktorosok fényképeinek, eredményeinek népsze­rűsítése, a rendszeresen kiadott vil­lámhírek — aratás idején naponta : és ecjyéb hasonló, figyelmet felhívó eszközök felszínen tartották a ver­senyt. Szinte magam előtt látom a traktorosok feleségeinek örömtől su­gárzó arcát, amikor a GTÄ vezetősé­gétől kapott levélben saját élettár­saik becsületes munkájának mélta­tásáról olvashattak. A szenei GTA vezetősége erre is gondolt, amit na­gyon helyesen csinált. Amit viszont nem Ugyanis az történt, hogy a verseny szervezésénél csupán az üzemen be­lüli feladatok teljesítését (GTÄ ter­ve, önköltségek csökkentése, terve­zett pénzbevételek elérése) tartották szem előtt és megfeledkeztek arról, hogy a versenynek főleg az EFSZ-ek termelési eredményeire kell kedve­zően kihatnia. Az a helyes, ha ez a verseny fő irányelve. Azonban a szen­­ciek dicséretére legyen mondva, az utóbbi időben erre is gondoltak. A traktorosok, különösen ott, ahol mint szövetkezeti tagok egységre dolgoz­nak, a szövetkezetek termelési ered­ményeinek fokozására irányuló vál­lalásokat tesznek, melyek teljesítésé­ről, például Hurbanová Ves-en a bri­gádüléseken gyakran szó esik. Az aratás idején is tovább folyt a verseny. A dolgozók­hoz még a mezőre is eljutott minden nap a munkát, versenyt értékelő vil­lámhír. Lendületesen ment a munka, a versengés brigádok és egyének kö­zött egyaránt. És a győztesek? A fia­talok soraiból kerültek ki. A GTÁ legjobb koimbájnosának ifj. Ingéli Mi­hálynak — aki 130 feltételezett hek­tárról 2417 mázsa gabonát csépelt ki és emellett 228 liter üzemanyagot megtakarított — nagy érdeme van abban, hogy a Hurbanová Ves-i lett az élenjáró ifjúsági brigád. Olgyai Lajos, a nagygurabi ifjúsá­gi brigádból, a tar­­lőhántásban a leg­jobb. A szalma összehúzásánál Verecky Pál vezet. így sorolhatnánk a többit is, de z§­­rószőként inkább engedtessék meg­említeni, hogy a GTÄ vezetősége részéről megmutatkozó bizonyos lanyhulás szintén nem következett be ok nél­kül. Az a rugalmasság, ami ezelőtt áthatotta a verseny szervezését, irá­nyítását, értékelését, mintha alább hagyott volna?! Mit szól majd ehhez a versenyt és az új módszert kezde­ményező Hrivnák elvtárs, ha felgyó­­gyultan visszatér a kórházból és új­ból átveszi a kormánykereket? Kulik Gellért

Next

/
Oldalképek
Tartalom