Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-24 / 34. szám
Á FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDÖGAZDASÄGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 19S8. augusztus 24. i— IIIII« Ára 40 fillér IX. évfolyam, 34. szám A pozsonypüspökiek is megkezdték az őszi árpa vetését, s a szövetkezet vezetői remélik, hogy a traktorosok jó felkészülése nagy segítségükre lesz az agrotechnikai határidők betartásában . Nagyszerű, örömteli táviatok „El kell érnünk, hogy 1965-ben már saját termésünkből fedezzük az egyes fő növényi- és állati termékek fogyasztását, s az ezirányú behozatalunkat a legkisebbre csökkentsük.“ (A CSKP XI. kongresszusának határozatából) Erősen fejlett iparunk kiváló gyártmányaival világszerte jó hírnévre tett szert. Viszont mezőgazdasági termelésünk növekedésének eddigi ütemével távolról sem lehetünk elégedettek. Mindmáig szüntelenül lemarad a népgazdasági szükségletei, mögött, emiatt sok mezőgazdasági terméket kénytelen vagyunk külföldről behozni. Van-e kiút ebből a helyzetből? Igen! Novotny elvtárs a CSKP XI. kongresszusán mélyrehatóan foglalkozott ezzel a rendkívül fontos kérdéssel, s irányt is mutatott, hogyan, miképpen cselekedjünk... Mint ahogy mondotta: e feladat megoldása szövetkezeti tagjaink, parasztjaink, az állami gazdaságok és a gépállomások dolgozóinak kezében van. Természetesen, nincsenek magukra hagyatva. Ebbéli munkájukban hatékonyan segíti őket a népgazdaság többi ágazata, főképpen a gépipar és a vegyipar. Hogy ez a vaskos feladat mezőgazdaságunk dolgozói részéről valóra váljék, ahhoz a hektárhozamok és az állatok hasznosságának további emelésére van szükség Élelmiszeriparunk nyersanyagszükségletét csak úgy tudjuk kielégíteni, a mezőgazdasági termékek behozatalát csak úgy szoríthatjuk a legkisebbre, ha 1965-ig búzából huszonhat mázsát, árpából huszonöt, repcéből, cukorrépából háromszáztizenkettő, az évelő takarmányfélékből hatvanhárom, a rétiszénából pedig negyvenhat mázsát érünk el átlagosan hektáronként. Az állattenyésztésben meg — ugyancsak 1965 végéig — minden hektár mezőgazdasági földterületre élősúlyban 175 kiló húst (beleértve a baromfit is), hétszázharminc liter tejet, s négyszázhét darab tojást kell termelni. Vannak tamáskodók, akik már előre kétségbevonják, mondván; ebből úgy sem lesz semmi. Am ezek száma csak elenyésző. Mezőgazdaságunk dolgozóinak többsége derülátó, nem a tegnap, hanem a holnap szemével, eszével Iát és gondolkozik. Ismeri a Párt célkitűzéseit, s tudja, hogy minden intézkedése a nép javát, a haza, a béke ügyét szolgálja. A tamások, a kételkedők nem számolnak azzal, hogy népi államunk a harmadik ötéves terv végéig százezer traktort bocsát a mezőgazdaság rendelkezésére (ebből már 1959-ben és 1960-ban huszonegyezerötszázat), ugyanakkor hatalmas nitrogénmútrágya-kombinát épül Vágsellyén, no meg a Tamási mellett (losonci járás) épülő korszerű baromfi-kombinát, ' melynek Közép-Európában alig akad majd párja —, a Dunai Vízierőmü, Keíet-Szlovákia öntözőrendszere, az atomvillanyerőmü mind-mind segít, közvetve vagy közvetlenül a fentebb említett feladatok valóra váltásában, örömteli, nagyszerű távlataink kibontakoztatásában. Érdemes tehát keresni a módot, a lehetőségeket ahhoz, hogy élelmiszerbőséget teremtsünk. Ha ezt tesszük, rájövünk arra, hogy sok még a kihasználatlan tartalék, melynek bevetésével nagyot léphetünk előre. Hol vannak a mezőgazdaságnak ezek a még feltáratlan „aranybányái“? Mindenütt! Az EFSZ-ekben, állami gazdaságokban, gépállomásokon egyaránt. Sokszor ezek „megnyitása“ csak azon múlik, hogy milyen szemfülesek vagyunk, meglátjuk-e a még csírában lévő újat. az előremutatót, s milyen következetesen harcolunk a maradi nézetek, a képmutatók, a spekulációs törekvések ellen. Mert, nézzünk csak jó! körül. Hány szövetkezet van, amelyben a vezetők panaszkodnak, hogy nincs elegendő istállótrágyájuk. De a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságában lévő trágyára, amely évről évre ott porlad az udvarokon, sok esetben földdé válik, már aligha gondolnak. De menjünk tovább. Közel négyszázezer hektár vizes mocsaras területünk van Szlovákiában. Ennek csaknem a duplája (700 000 ha) viszont az olyan földterület, melyen — különösen csapadékszegény esztendőkben — csak nagyon alacsony hektárhozamokat érünk el. Habár területek lecsapolásával, vagy a talajjavítással sok értékes, jóminőségű szántóföldhöz jutnának EFSZ-eink, ók tesznek a legkevesebbet ezirányban. A földek termékennyé tételében az oroszlánrészt EFSZ-einknek kell vál- Ialniok. Persze, kényelmesebb állami segítségre várni. Am várakozástól még nem terem többet a föld. Elsza- Iasztanak olyan lehetőségeket is, mint a több szövetkezet együttmunkálkodása, holott az így összefogott megsokszorozódó erővel — (beleszámítva a gépállomás és a védnökségi üzemek segítségét is — akár kisebb „tengert“ is kiszáríthatnának. Gyönge pontja még EFSZ-einknek a szarvasmarhaállomány fejlesztése, bár vannak már olyan szövetkezeteink, melyek nemcsak a mennyiségre, hanem a minőségre is törekednek. A tervez ett szarvasmarhaállománnyal még nem rendelkezők vegyenek pél- | dát a búcsi EFSZ-től. Itt a vezetők olymódon segítenek magukon, hogy a marhahúsbeadást kacsahússal, baromfival törlesztik. így marhaállományuk mindegyre gyarapodik. Bátran is mondják: Már a jövő év végére teljesítjük a második ötéves tervből ránk háruló feladatokat! Am nemcsak ők, sok-sok szövetkezet tűzte maga elé ezt a magasztos célt, s kihasználja azokat a lehetőségeket (szocialista munkaverseny, talajerőfokozás, fiatalok bekapcsolása a mezőgazdasági termelésbe, a tagok szakmai és politikai nevelése stb.) amelyek mind-mind hozzájárulnak a XI. pártkongresszus kitűzte feladatok maradéktalan teljesítéséhez. Elnézem ezeket - az embereket... Kalapot emelnek, köszöntik egymást, s leülnek. Ügy, mint az iskolában, egymás mellé__ Szép ez így, jó ez így! Vasárnap van. Délelőtt tíz óra. Együtt ül a falu. Az „öregek“ az „első helyen", a „fiatalok" mögöttük. De szivük együtt dobog, a cél is egy: eltemetni a halottat! Vankö József, n szövetkezet elnöke mondja a „szertartást". — Augusztus 3-át örök időkre véssük a szívünkbe. Ez a nap ünnep, s az is marad számunkra. Ünnep, melyen temetjük a múltat, mi pedig valamennyien újjá születünk. Megnyikordulnak a székek, szóra nyílnak a paraszti ajkak. — Régen kellett volna ... Az elnök a hang kiindulópontját keresi, de ... nem leli... Hiába, az újszülött szégyenlős... De nem is csoda. Ma mondotta ki először ezt a szót! Eddig ..., no de hagyjuk. Fontos, — ha három év után is — hogy eggyé forrott a falu. Szövetkezeti község lett Dacsókeszi! Régen kellett volna. Ez igaz. De hiszen akkor miért vártak? Mert nem hittek. Kételkedve mondogatták: — Nem lesz abból semmi... Egy év múlva felbomlik ... Ma hisznek. Látják, hogy három évvel ezelőtt az alakuláskor csak 12 sertése volt a szövetkezetnek, ma 167 darab van. A tejhozam három literről 8 literre emelkedett! ben a félévi terv teljesítése a dupláját mutatja. És miből, honnan ez a sok pénz? A közösség gyümölcse. Pásztor Imre, Huszár József, Filip László és a többi becsületes dolgozó jó munkájának az eredménye. De hiszen az egyéniek sem aludtak. Gürcöltek — éjt nappallá téve, és ...? javarészük annyit sem termelt, hogy állampolgári kötelességének eleget tegyen. Terven felüli beadásról szó sem lehetett. Ezt, az egy helyben topogást, az örökös gürcölést temetik ma Dacsókeszin! Eltemették, s amint Vankő József mondotta: újjá születtek! Mert így csakis az új ember gondolkodik: — Szántani kell, de mielőbb. Ha későn vetünk, ocsút aratunk! Vagy egy másik felszólalás. — Spekulánsokat, dologkerülőket nem tűrünk magunk között! Ez az igazság. S ezt be kell tartani. Az olyan „földműves" aki csak azért írta alá a belépési nyilatkozatot, hogy állásba helyezze a fiát, lányát, vejét, nem építője, hanem rombolója lesz a szövetkezetnek. Erre pedig semmi szükség nincsen! — Dolgoztunk már eleget az uraknak! — hangzik a vád. Mi is. azt mondjuk: a dacsókeszi földművesek egyszersmindenkorra temessék el a múltat, hogy övék legyen a jövő! Z. J. Afüleki járásban levő Guszonán szép a juhállomány. Ez rendben is lenne, csakhogy... A helybéliek úgy gondolják, hogy a jóval több, mint száz hektár tarló időtlen időkig várhat a buktatásra. Ezt a hanyagságot semmiképpen sem lehet a traktorosok nyakába sózni. Végeznék ők ezt az égetően sürgős munkát, de az EFSZ hatszáz- és a tagság mintegy ötszáz birkája késlelteti őket... Lépten-nyomon le kell szállniuk a traktor nyergéből, hogy elzavarják a gép elöl az egyébként ártatlan jószágot. Éppen ideje Jenne már, hogy a szövetkezet vezetői mihamarabb lehetővé tennék a sok tarló lebuktatását, mert a késedelemért, az ebből származó terméscsökkenésért mindenképpen őket terheli a felelősség. Az olcsónak vélt juhnyaraltatás nagyon is költséges lehet a számukra, hisz a juhok már most megeszik a jövő évi termést. Szép eredmény, nagy fejlődés! A múlt évi elszámoláskor a hét korona előlegen kívül tíz korona osztalék jutott egy-egy munkaegységre. Ez évbecsuletes kozepparasztnak ismerik Dacsókeszin. Be is választották az új vezetőségbe. S ő mindjárt kezdetben jó példát mutat a többieknek, két szorgalmas fia is ott dolgozik majd a szövetkezetben. A közös vagyont jól tejelő tehénnel, szép kövér üszővel és jó hámos lovakkal gyarapította Költséges juh-„nyaraltatás" Guszonán Országos viszonylatban még sok szalma vár összehúzásra. Pedig ez a munka nagyban késlelteti traktorosainkat a tarlóhántásban és így a jövő évi gazdag termés előfeltételeinek megteremtésében. Ne késlekedjünk tehát. használjunk ki minden időt és eszközt a szalma összehúzására és a tarlóhántás elvégzésére. A szenei növényvédelmi brigád dolgozói a rovarkártevők ellen HCH-val fertőtlenítik az őszi repce alá elkészített földet. A képen Józan Gáspár, aki a csataji EFSZ földjén már befejezte a porzást s most a szomszédos falvakba indul. Vetik az őszi repcét A múlt hét végen megkezdték az őszi repce vetését Ipolynyitrán, Vecselőn, s e hét elején a füleki járás többi szövetkezeteiben is. Ha minden jól megy, mire e sorok napvilágot látnak, már a földben lesz a repce. De nemcsak a repcevetéssel iparkodnak, hanem az őszi árpa és rozs alá is szántanak már, hogy jó magágyba kerülhessen a vetőmag. -ko-Ki mint vet, úgy arat "LJ vek tapasztalata bizonyítja, hogy jó termést gabonafélékből is csak ott várhatunk, ahol megfelelő elővetemény után jó talajerejü földbe, kifogástalanul előkészített vetőágyba vetjük el a jó csíraképességü és csírázási erejű tiszta, csávázott vetőmagot. A tallósiak hektáronként 55 mázsát termő őszi árpája, az ipolyviskiek egyik parcellán több mint 35 mázsás búzahozama, a bodrogmezőiek augusztus 17-én vetett és közel 19 mázsát adó repcéje mind azt igazolja, biztosítani kell a fent felsorolt előfeltételeket, hogy a kívánt szintre emelhessük a terméseredményünket. A felsoroltakból az is kitűnik, hogy a jó vetés egyik legfontosabb alaptényezője a jóminőségű és időben végzett talajmunka. Ugyanis a talajban a jól vagy kevésbé megtermett biológiai élet a „konyhája“ előbb a csírázó magnak, később a fejlődő növénynek. És a fenti esetekben nem a talajerő különleges módon történő fokozása, hanem a jól és agrotechnikai határidőben végzett talajmunka szülte az eredményt. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a szántóföldjeinken az eddigi eredményeket még jóval meghaladó, szinte kimeríthetetlen tartalék található, s így a növénytermelésben a hektárhozamok a sokrétű agrotechnikai eljárások segítségével (számottevő beruházás nélkül is) még lényegesen növelhetők . Ha ez így van (márpedig bizonyos, hogy így) akkor bűn lenne ki nem használni az ingyen kínálkozó fölbecsülhetetlen értékű lehetőséget. Csak a jó szervezésen, gondoskodáson múlik, hogy amikor napjainkban földműveseink a kenyér betakarítását ünnepük, akkor ne feledkezzenek meg a múlt évi tapasztalatok gazdag kamatoztatásáról sem. Ezt követeli mezőgazdaságunk fejlesztésének szükségessége is. Ezt pedig leghatékonyabban úgy tudjuk elérni, hogy a szakemberek, a gépállomások segítségét és nem utolsó sorban eddigi tapasztalatainkat felhasználva mindent megteszünk azért, hogy időben, jól előkészített talajba kerüljön a gondosan tisztított és csávázott, a talaj- és éghajlati viszonyoknak legjobban megfelelő vetőmag, mert ezzel már magában is közelebb kerülünk a célhoz, a mezőgazdaságunk fejlesztésére kitűzött merész, de teljesíthető és népünk érdekeit szolgáló feladatok teljesítéséhez. Itt az ideje Ne késlekedjünk az őszi vetés megkezdésével A szocialista faluért Jó magágyat az ősziek alá Elcsendesedtek már a kombájnok, cséplőgépek a galántai járásban. Am nincs megállás! A gépállomás traktorosai talajelőkészítő munkára tértek át. — A múlt évitől nagyobb figyelmet fordítunk a jó magágykészítésre — jelentette ki Kellner Lajos, a vízkeleti EFSZ agronőmusa. Ugyancsak ilyetén vélekedik a nagymácsécü szövetkezet elnöke, Bugyi elvtárs is. Náluk az idén alacsony hektárhozamokat értek el. Most az agrotechnikai követelmények jobb betartásával igyekeznek megteremteni a jövő évi bő termés előfeltételeit. Krajcsovics Ferdinand, Galánta G a 1 b á c s Jánost
