Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-16 / 11. szám
1958. március 16. OKULÁSUL y/zaV&á' Földműves Lombikok, kémcsövek, vetőmagminták regimentje sorakozik a polcokon, katonás sorrendben. A kis helyiségben kellemes meleg terjeng. Odakünn kövér pelyhekben hull a hó, a télutó elég komiszán tartja magát. De idebenn már csírát bont a mák, a baltacin, a len és egyéb fűmag. Igaz, hogy csak mesterséges úton, csíráztató szekrénykék fedele alatt, de már folyik az élet . . . A Dunaszerdahelyi Gépállomás agrolaboratóriumában vagyunk. Laboránsnője ismerős. Hogyne, hiszen a Szabad Földműves múlt évi levelezői konferenciájának egyik részvevője volt. Nagy Etelka orcája elárulja, kicsit neheztel önmagára, mivel ritkán nyúlt a ceruzához, hogy a gépállomás ténykedéséről időnként számot adjon. — Rövidesen hozzálátok az adósságtörlesztéshez — ígéri. Majd a laboratórium munkájára terelődik a szó. — Fontosnak tartják-e a szövetkezetek a vetőmagvak próbacsíráztatását? — Hogyne. A járás harminckét szövetkezete közül csupán a budafai a kivétel. — S milyenek a próbacsíráztatás eredményei ? — Tizenegy szövetkezet árpa, zab és takarmái\ykeverék-vetómagja nem felel meg a kívánt követelményeknek. Nagyon alacsony a csírázási százalék, így jobb vetőmagot kell beszerezniük. — Például? — A dióspatonyi EFSZ árpavetőmagja mindössze 63 százalékos csiraképességű volt, holott a normának legalább 87-nek kell lenni. Ennek a vetőmagnak a használati értéke — tájékoztatott a laborán'snó — 58 százalékot tesz ki, ami annyit jelent, ha a kívánt sűrűséget meg akarják kapni, hektáronként 89 kilóval több vetőmagot kell a földbe tenniök. Árpavetésterületük 230 hektár, tehát több mint kétszáz mázsa árpát kellett volna elvetniük a normális vetőmagmennyiségen kívül. Ha nem , végeztetik el a gépállomás agrolaboratóriumával a próbacsíráztatást, bizony nagyon póruljámak. Ebből tetemes káruk származhatott volna. Ha az említett vetőmagot vetik el, nagyon ritkán kelt volna... s felszántás esetén oda az idő, fáradság, vetőmag. Ha meghagyják, közepes termést alapidvéve is többszáz mázsa árpával kevesebb jut a magtárukba. Mit tett hát az agroláboratórium által értesített dióspatonyi EFSZ vezetősége? Gyorsan intézkedett, hogy a vetőmag mielőbb ki legyen cserélve ... Azóta már az ötszáz mázsa jóminöségű vetőmag — amelyet a Felvásárló Üzemtől kaptak cserébe — kéznél van, csupán arra vár, hogy tavasz ébredtével a vetőgépekbe öntsék. Tehát, érdemes próbacsíráztatni a vetőmagot, mert így a szövetkezetek nincsenek kitéve a kellemetlen meglepetéseknek, amelyek bajjal és kárral járnak. Ezzel elejét veszik a felesleges terméskiesésnek. Érdemes az ilyen és hasonló esetekről Nagy Etelka levelezőnknek írni, hogy más szövetkezetek is okuljanak belőle. k. i. Látogatás Mártonfalán A kanyargó Rima mentén terül el Mártonfala. Csöndes a falu, mint a folyócska álmos vize. Vajon mi ennek az oka? Talán az, hogy nincs kultúrházuk, ne mtudnak hol színdarabokat tanulni és előadni? Bizonyára akadna ilyen helyiség is A falu nagyobb részét földművesek lakják. 1952- ben megalapították az EFSZ-t, mely azóta szép eredményeket ért el. Czikó Pál, a példás szövetkezeti elnök jelvény tulajdonosa a szövetkezetei a járási versenyben a második helyre vezette. Még szebb lehetne az élet Mártonfalán, ha véget vetnének a Rima Czikó elvtárs folyó garázdálkodásának, mely néha, mikor kiönt a termés 50°/o-át is tönkreteszi. A járás segítségével a folyó szabályozását könnyen meg lehetne valósítani és így körülbelül 30 hektár föld válna termővé és az egész Rima völgye jobb termést várhatna. Akad itt még egyéb javítani való is. Az új modern istállók módot nyújtanának az állatok további feltöltéséhez, ami még magasabb jövedelmet jelentene a szövetkezetnek. Olyan hiányosságok ezek, amelyeket ki lehetne küszöbölni csak az erőhöz akarat is legyen. Remélem ebben a munkában nagy segítséget nyújt majd az a kilenc fiatal is, aki nemrég önként tért vissza az iparból a földműveléshez. SZAKŐ JÓZSEF, Bolgárom A Galántai Gép- és Traktorállomáson időben elvégezték a tavaszi munkálatokhoz szükséges gépek és eszközök javítását, s jelenleg már - amint képünkön is látható — Csmelka Mihály műhelyvezető, Öllé Béla kombájnos és Tanko Gyula gépjavító az S —4-es kombájn javításá- Bál szorgoskodnak. F.: Sluka Arccal az ifjúság felé! — Ifjú EFSZ-tagok járási konferenciája Nagymegyeren Manapság gyakran elhangzik: Az ifjúságé a jövő! Ez megcáfolhatatlanul így igaz. Szocialista társadalmi rendszerünkben ez a probléma nagyobb jelentőséggel bír, mint akármelyik letűnt rezsimben. Hogyne, hiszen ez a rendszer egészen más típusú, szocialista gondolkozású ifjúságot igényel. Ifjú nemzedékünk jórészt nincs tudatában, hogy a mostani, nyomortól, kizsákmányolástól mentes, örömtelibb élet nem mannaként esett az égből. A kommunista párt vezette munkásosztály több évtizedes küzdelme, a felszabadító szovjet hadsereg hős katonáinak vérehullatása, s hazánk dolgozó népének a Februári Győzelem utáni lelkes, de harcokkal teli országépítő munkája eredményezte. Ezt tudatosítani: mindnyájunk kötelessége. Falvaink fiataljainak az eddiginél nagyobb számban kell bekapcsolódnia a közéletbe, hogy ott tevékeny munkát végezzenek. Nem elég csupán a termelő munkából kivenni a részüket. Nemrég a CSISZ járási vezetősége főleg e célból összehívta az ifjú szövetkezetesek járási konferenciáját. A hiányos megjelenés részben arról tanúskodott, hogy nem kielégítő az ifjúság körében végzett öntudátósítő, net'éiő nfiunka. Ennek oka főleg az, hogy e fontos kérdésre — kevés kivételtől eltekintve — nem fordítanak kellő figyelmet sem a CSISZ-szervezetek, sem a szövetkezetek vezetői. Ezt tükrözte vissza a konferencia vitája is, amelybe kevés fiatal kapcsolódott bele. Mindemellett, Cserepes elvtárs felszólalását ki kell emelnünk, aki örömmel számolt be arról, hogy náluk, a bogyai EFSZ-ben a vezetés főleg a fiatalok kezében van. A szövetkezet elnöke 23 éves, ugyancsak vele egykorú az agronómus és a csoportvezetők között is akad fiatal. S mi az eredmény? A közös gazdaságunk egyre javul. Ugyancsak említést érdemel a tanyi küldött felszólalása, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy náluk az állattenyésztési munkába bekapcsolódott fiatalok szép eredményeket érnek el. Majd a fiatalok politikai fejlődésében mutatkozó hiányosságot kifogásolta és sürgette annak megoldását. Reméljük, hogy az ifjú szövetkezetesek II. járási konferenciájáig a fiatalok behozzák az eszmei-politikai téren mutatkozó' lemaradást. Ehhez a helyi pártszervezeteknek és az EFSZ-ek vezetőinek az eddiginél nagyobb segítséget kell nyújtaniok. A fiatalok között végzett rendszeres felvilágosító- és nevelő munka közepette oda kell hatni, hogy az ifjak megértsék: alapos politikai tájékozottság és szaktudás, továbbá szervezőképesség szükséges ahhoz, hogy a közélet és a nagyüzemi gazdaságok felelős posztjain meg tudják állni a helyüket. Ugyanakkor az idősebb vezetők akik maholnap már kiöregednek — adják át a fiataloknak sokéves gyakorlati tapasztalataikat, karolják fel és segítsék kezdeményezéseik megvalósítását, oktassák, neveljék az ifjú nemzedéket, hogy méltó utódaik lehessenek, átvehessék tőlük a vezetést. Kopper János, Nagymegyer így látja az elnök Elég komoly bírálat érte a járási szövetkezeti konferencián a csécsi Győzelmes Február szövetkezetét. Azt hihetné az ember, hogy a csécsiek a komoly bírálatra majd kifogásokat keresnek. De nem ez történt. Szaniszló Sándor, a szövetkezet elnöke elsőnek kért szót a vitában. Hangjában nyoma sem volt a kritika felett érzett bosszúságnak, inkább határozottságnak, amikor rámutatott, hogy a múlt évben valóban nem gazdaságosan gazdálkodtak. Mindjárt feltárta az okokat is. Első hibának a csoportok létezésének formaiságát és a csoportvezetők alkudozását említette. Ez rontotta a mutrkaerkölcsöt. Aztán az állattenyésztésről beszélt. — Nincs elég takarmány, így kevés az állomány — mondotta. — S mert kevés az állomány, kevés az istállótrágya. így csak természetes, hogy rosszul terem a föld és kevés a takarmány. De még e karikának látszó problémából is lehet kiutat találni, — véli az elnök és igaza van — mert a szarvasmarhaállomány feltöltése, a takarmány vetésterületének kibővítése csupán idő kérdése. De ezzel még nem láboltunk ki a hullámvölgyből. Mert a meglevővel gazdaságosan is kell tudni gazdálkodni. Ahhoz pedig tudás kell, az pedig nem lehet tanulás nélkül. Ez lenne tehát a gordiuszi csomó vége — tanulni kell. Mindenkit — bár nem ártana — nem küldhetünk többéves szakiskolára. Persze lehetőség ezen kívül is van, hisz megszerveztük a szövetkezeti munkaiskolát. De számoljuk csak össze hányán látogatják. Nagyon kevesen. Vagy nézzük csak hányán olvassák a földművessajtót, a mezőgazdasági szaklapokat. Azokat is kevesen, bár belőlük megszerezhetné az ember á szükséges ismereteket, tapasztalatokat, s a munkaszervezésben a termelés különböző szakaszain nem kellene mindig a saját hibánkból okulni. 7"lobráról, erről a királyhelmeci JS járásban levő kisközségről a tőkés világban csak akkor tudtak a járás urai, ha az adót kellett behajtani, vagy árverezni jöttek. Igaz, a hepe-hupás, sáros utcára nem is nagyon illett a díszes hintó vagy a luxusautó. Persze, amikor a költségvetést készítették, akkor elfelejtkeztek, hogy az elhagyatott faluért tenni is kellene valamit, hogy az utca ne legyen sáros, gödrös, hogy ne kelljen pislákoló lámpák melleit vakoskodni a hosszú téli estéken. Vasúti megállót sem javasoltak soha, pedig sokszor kérte a nép. Mert miért is ne bgsszankodtak volna azon, hogy a vonat ott döcög el a házsorok végén az orruk előtt, mégis rossz úton, három kilométert kell gyalogolniuk az állomásra. Pedig amikor 1938- ban Dobrát is a Horthy Magyarországhoz csatolták, ígértek az urak fűt-fát, de amikor adni kellett, akkor mégis csak közelebb állt hozzájuk a német A múltról, hogy tisztábban lássunk a jövőbe vagy az othsz úr, mint a magyar proletár meg a paraszt. Azzal sem törődött senki, hogy a 278 hektár föld jövedelméből hogyan is él meg a közel 600 lakos. Talán azt már számon sem tartották, hogy az alig 90 családból 15—20 vett a kezébe vándorbotot, hogy Amerikába, meg szerte a nagyvilágba keresse a boldogulást. Száz közül egy talán megtalálta, kilencvenkilenc bizonyosan nem. Mert ha munkát, megélhetést talált is, otthont, hazát soha nem az idegen földön. Ookszor emlegetjük életi'mkbert a nagy fordulat évének 1948-at. És minél messzebb marad a dátum, annál inkább érezzük, hogy számunkra A Nemzetközi Nőnap alkalmából hazánkban járt magyarországi nöküldöttség Bratislavában meglátogatta a Chlebostroj üzemet, amely modem berendezésével eddig egyedülálló Közép-Európában nem túlzás ez az állítás. Mert nézzük csak mit jelentett ez falunk lakosainak életében, meg egy olyan járásban, mint a királyhelmeci, ahol addig jobbadán csak a mezőgazdaság volt a kenyéradó. Az 1948-as események után, amikor még szélesebbre tárulták hazánk és a Szovjetunió közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok, akkor itt közelünkben Csemóben, a csehszlovákszovjet határon is óriási építkezés indult. Olyan, amely nemcfak a közeli környék, de még a messzebb vidékek dolgozóinak is munkaalkalmat biztosított. Szinte egy kis város épült azóta. A hatalmas állomásépület nagyvárosinak is beillene, a vágányok, az át rakodó pedig csaknem 1 kilométer szélesen terül el az állomás épület előtt. És képzeljük el, hogy ez az óriási nagy átrakodó és a többezer itt dolgozó ember álig bírja azt a hatalmas forgalmat, mely a két baráti ország gazdasági együttműködése alapján ezen az állomáson bonyolítódik le. A mi falunkból is 140 ember kapott itt munkát, teszámítva a gyerekeket és az öregeket, ez csaknem fele a faluban levő munkaerőknek és több mint kétharmada a férfi dolgozóknak. P ersze nemcsak a csernői átrakodó, hanem a komoly gépparkkal rendelkező királyhelmeci GTÄ, a tejfeldolgozó üzem, a péküzem, a környéken folyó építkezések és a sok kisebb üzem sok embert foglalkoztat. S ha összegezzük milyen jövedelmet jelent csupán Dobra dolgozói részére a földművelésen kívül a különböző helyekről jött kereset, akkor ez szerény számítások alapján is legalább 160 000 koronát tesz ki havonta. Hogy mennyit évente és hosszú éveken keresztül, az elsősorban a falu arculatának változásán, az emberek életszínvonala emelkedésén mérhető le. Ez pedig bizonnyal azonnal szembetűnik annak, aki csak évekkel ezelőtt járt a faluban. Sok új, modern családi lakás, villany, vasútállomás, aztán a lakásokban a sok új bútor, rádió, mosógép, s rengeteg egyéb jelzi a fejlődést. Még rosszakarattal sem lehet letagadni, hogy mindezt szocialista hazánk adta. A szocializmus kiépítéséért harcba indult nemzet egysége. Mert, hogy Csernőben ilyen hatalmas építkezés kezdődjön, s hogy a múlt köztársaságban a még kevés iparától is megfosztott Szlovákia ipara olyan gyors ütemben kiépüljön, az nem történhetett volna meQ a közös nemzetgazdasági érdek figyelembevétele, a cseh munkásosztály önzetlen segítsége nélkül. Ami Dobra község lakosait illeti, hát az úgy volt, bár napról napra jobban éreztük mit kapunk a hazától, de valahogy mindazt természetesnek vettük. Nem sokat adtunk a földművelésre, inkább egyéb kereseti forrás után néztünk. Azt hittük, vagy inkább bebeszéltük magunknak, hogy falunkban — ahol úgyis kevés a föld a lakosság létszámához viszonyítva — a földművelés csak másodrendű dolog, az aszszonyok dolga. Le is maradtunk a termelésben alaposan, s abban is, hj^y a járásban csaknem utolsónak maradtunk a haladó mezőgazdasági termelésre való áttérésben. Csak a környező EFSZ-ek kiváló eredményei, a JNB dolgozóinak meggyőző beszéde fordították figyelmünket újra a mezőgazdaság felé. 1956. őszén — bár még csak kisebbségben — a kollektív gazdálkodást választottuk. EFSZ-ünk életéröl már beszámoltunk, de mindennap dicsekedhetnénk újabb és újabb eredményekkel. Hisz nézzünk csak szövetkezetünk telepére. Két évvel ezelőtt még pusztaság volt a 9 gazdasági épület helyén. Vagy lehet-e attól ékesebben beszélni, minthogy Petruska bácsinak, aki családjával dolgozik az EFSZ-ben, a háztáji gazdálkodáson kívül 28 638 korona volt az évi jövedelme. Kaszás István havi átlagkeresete 1725, a Palkó Sándoré, Dargó Béláé szintén több mint 1500 korona. A múlt évi legnagyobb siker mégis az volt, hogy a falu minden földművese a közöst választotta. De miért is ne lépett volna be, amikor látja, hogy a közösben a gépek segítségével olyan eredményeink vannak, amilyeneket azelőtt soha nem tudtunk elérni. És az is bebizonyosodott, hogy még a föld tökéletes megművelése mellett sem hiányzik az a 140 ember, akik az iparban dolgoznak, mert pótolják őket a Brnóban, Prágában stb., a cseh munkásosztály készítette gépek. A szövetkezet megalakulása tehát azt eredményezte, hogy ma már kétoldalról ömlik a pénz a faluba. Pedig a nagyüzemi gazdálkodásnak még csak a kezdetén vagyunk, eredményeink jelentősebb része még hátra van. És annak tudata bennünk is megnyugtatja a lelkiismeretet, hogy ezután már ne/ncsak mindig mi kapunk majd a hazától, hanem községünk mezőgazdaságának fejlesztésével, az ötéves terv mutatószámainak négy év alatti elérésével, mi is besorakozunk az élgárda közé. T\e nem az utóbb felsoroltakról akartam írni, csupán röviden visszapillantani a múltba, hogy a jelennel való összehasonlítás alapján tisztábban lássunk a jövőbe, s hogy lássuk mire képesek hazánk népei, ha testvéri egységbe forrva küzdenek a boldogabb emberibb holnapért. IVÁN ISTVÁN, a dobrai EFSZ elnöke Szaniszló elnök a magot vizsgálja
