Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-23 / 12. szám
1958. március 23. yfrab-aé Földműves 7 A cselédszobában Néha halkan megcsikordul a rozoga vaságy, árulkodik a rideg, fénytelen cselédszobának egy fehérhajú ember álmatlan éjszakájáról. Felülről, az emeletről zene ömlik az udvarra, kertbe, utcára. Lakodalmi nótát húz a cigány szerelemről, borról, boldogságról. A táncos lábak dobogása is hallatszik. Ez kavarja talán a legjobban az öreg Kertészben az emlékeket. Ilyenkor legfájóbb a magány, az árvaság. Nem lehet elviselni az ágyban. — El! Minél messzebb erről a helyről, a saját házamtól — nyög fel az emberben a kétségbeesés. Ledobja magáról a piszkos takarót, s a szemetes padlón eltipog az ajtóig, remegő kézzel keresi a villanykapcsolót, A lámpa gyér fénye lomhán folyik szét a kopott bútordarabokon. Kertész visszatántorog az ágyhoz, öltözködni kezd. — Elmegyek — motyogja — örökre elmegyek. Hangja elcsuklik, könny szökik a szemébe s lassan véglggördül sápadt, borostás arcán. Zokog, mintha koporsónál állma, saját koporsójánál. A muzsikát sem hallja már, egész testét rázza a sirás. Azt sem veszi észre, mikor félredobott kalappal, vigyorgóati benyit hozzá Novák, a sógora. — Veled mi van Miklós? — kérdi botladozó nyelvvel. Kertész megszeppen. Ügy néz fel, mint akit rajtakaptak. A zokogást is abbahagyja, csak a könnye folyik tovább. — Mit sírsz? Miért nem jöttél fel? — ül le Novak is az ágyra. — Nem mehetek én oda — hajtja tenyerébe Kertész ősz fejét — kitagadtak engem a családból. — Azt meg hogy csinálták? - bámul érthetetlenül a másik. — Elrontanám a kedvedet sógor. — Ugyan Miklós — méltatlankodik Novák. Kertész szomorúan, kétkedve a sógorára néz, megérdemll-e, hogy mindent elmondjon neki, amiről két éve hallgat, amit szégyell az emberek szeme elé vinni. Novák részvétet sugárzó tekintete, segíteni akarása szóra bírja az eldobott öreget. — Negyven éves voltam, Annus meg harminckettő — kezdi az elején Kertész a történetet. — Fiatal lányt nem akartam feleségül venni, meg szerettem ezt... meg sem érdemli, hogy asszonynak nevezzem, Akkor kerültem ide a fűrésztelepre. Gürcölni kellett, de a keresetre meglehetett nősülni. Nemsokára megszületett az egyetlen gyermekünk, Laci. Nagyon boldogok voltunk. Mindent megtettem volna értük ... — Ezt mind tudom — szól közbe nyugtalanul Novák - azt mondd, miért dobtak ki a cselédszobába? — Mert büdös vagyok! — törnek elfy újra a könnyek a kopott fényű szemekből, s Kertész eszelősen átöleli sógora nyakát. — Szagolj meg! Büdös vagyok én?! Kidobni, megvetni való vagyok én? — Miklós! — fejti le magáról Novák a szorító száraz karokat s visszaülteti Kertészt az ágyra. — Két évvel ezelőtt, mikor nyugdíjba küldtek, itthon dolgoztam, mint egy barom. Még sem voltam jó. Nemsokára kidobott a cselédszobába, hogy büdös és tehetetlen vagyok. — Fuj — köp egyet Novák — ilyet mond egy hatvanéves asszony! — Ő mondhat. Nem tett keresztül életében egy szál szalmát. Egy özvegyasszony lakott itt, az járt be hozzá csutakolni. Meg én is cselédje voltam. Most meg pedig az egyetlen gyermekemnek azt mondja, hogy nem én vagyok az apja, hogy én mindig ilyen tehetetlen voltam. — Felejtsd el Miklós — szakítja léibe békítőén Novák — reggel eljösz velem, majd csak megleszünk valahogy. — Nem tudom elfelejteni, hogy elrabolta tőlem az egyetlen reményt is, a fiamat. így nem lehet élni. A fiamnak a lakodalma van. Én még a lányt se láttam, akit elvett. Nem fogom látni az unokámat se, csak az utcán, mint a vadidegen. Nem ül a térdemre, nem mesélhetek neki.., Beszélt és zokogott. Hangjában ott sírt egy rombadőlt élet. Novák vigasztaló szavakkal vetkőztette le a fájdalomtól és sírástól fáradt embert. Mikor úgy vélte, alszik már, visszament a násznéphez, de nem ivott, nem dalolt. Szomorúan a feleségére gondolt, a hűséges Kertész lányra, aki most is egyedül maradt otthon, hogy ö eljöhessen a sógorához egy kicsit mulatozni. Másnap a kisvárosban a jól sikerült lakodalomról beszéltek, amikor megszólalt a lélekharang még senki sem tudta, hogy a cselédszobában a rozoga vaságyon véget ért egy ember élete. SZENK SÁNDOR. Az udvardi példa Az ember sokszor elfogódva nézi, amint fejkendős, falusi nénikék pápaszemüket megtörölgetve kezükbe veszik a művelődés egyik útegyengetőjét: a könyvet, A könyv az ember legjobb barátja, mér igen sok falusi házba bekopogtatott, mintegy jelezve, emelkedik már a puszták népe, a falu népe, többet élvez a szellem fényéből. FELTEHETJÜK A KÉRDÉST, VAJON VÉLETLEN-E AZ ÁTALAKULÁS? Röviden válaszolhatjuk, hogy ez kulturális forradalmunk eredménye és azért vált lehetővé, mert a falvak túlnyomó többségében már megalakultak a szövetkezetek. Megszűnt az anyagi gond, az örökös holnapféltés, az emberek szomjazzák a kultúrát, többet akarnak a szellemi eledelből. Erről írnak levelezőink is. Farnadon a fiatalság azelőtt kedvetlenül gondolt a vasárnapokra — írja Bényi Jolán famadi levelezőnk. — Egymástól kérdezgették ml lesz holnap, hová megyünk, hol szórakozunk. Mikor szóba került a kultúrhéz, a fiatalság örömmel kezdett az előkészítő munkába, aztán fiatalja, öregje lelkesen dolgozott, mig fel nem építettük a kultúra házát. Most van könyvtárunk, olvasóterem, szórakozóterem, amiben televízió és rádió van, olykor ha jó a műsor, táncra perdül a fiatalság. Gyakran szinelőadásokat tartunk és nagyon szívesen fogadjuk a komáromi és bratislavai színészeket Is. így szórakozunk, nem félünk már a vasárnaptól - fejezi be levelét Bényi Jolán levelezőnk. Sok faluban hasonlóan él a fiatalság és az idősebbje is. Különösen fejlett kultúra van ott, ahol már a szövetkezetek megerősödtek és többet juttathatnak a kulturális alapokra. Kormányunk elgondolása a kultúráról szintén hasonló. Fő jelszavunk falun, hogy az egységes földműves szövetkezet legyen a falusi kultúra terjesztője. Hiszen az üzemeltnek is jó kultúrcsoportjaik vannak, mert egyrészt biztosítani tudják részükre az anyagi alapokat, másrészt az üzemek vezetősége, valamint a különböző szervezetek az egyes kulturális megmozdulásokhoz jobban be tudják biztosítani a szereplőket. Tehát a falusi kulturális munka hasonló volna ehhez. Jö PÉLDÁVAL JÁR ELŐL AZ UDVARDI EFSZ. A múlt évben több mint 100 000 koronát fordítottak kulturális célokra. Átvették a népművelési otthont. Mostanában 35 000 korona értékű színpadot építenek. Zene- ének-, Micsurin-, fényképész és más köröket létesítenek. Lesz könyvtár és olvasóterem. A hatalmas udvardi EFSZ tehát a kultúra terén is megtette már a lépéseket a jövő felé. Hasonló jó úton halad a kultúra Nagykapoaon is, ahol a szövetkezet építi fel a kultúrházat. NAGYON SOK JŐ PÉLDÁNK VAN, AHOL A SZÖVETKEZETESEK SEGÍTIK Á KULTÜRÄT. Ezzel szemben egyes szövetkezetekben még - bár szép eredményeket érnek el gazdasági téren, — nem segítik kellően a kultúra fejlődését. Igaz, hogy több helyen kultúrmunkáshiény is van, és bizony az EFSZ vezetőségének kevés Ideje jut a kulturális munkára. Hasonló a helyzet Ipolyvisken is. Az utóbbi Időben több rövid jelenetet adott elő a nőbizottság, valamint az Iskolások, és figyelemre méltó eredményt értek el. Azonban hosszabb lélegzetű színielőadást és komolyabb műsort mér régen nem játszottak. Ennek okét több helyen kereshetjük. Elsősorban a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet között nincs meg a kellő együttműködés. A szövetkezet gazdaságilag igen erős, azonban ennek ellenére mégis keveset fordít kulturális célokra. Tavaly alig 2000 koronát fordítottak kulturális alapra. A tompái szövetkezet már régebben vett televíziós készüléket, szövetkezeti klubot nyitottak, ahol szabad időben elbeszélgetnek a szövetkezeti tagok és a magángazdák a fiatalokkal. Pedig ez a szövetkezet jóval gyengébb mint az ipolyviski. Ilyen szövetkezeti közös klub elkelne Ipolyvisken is; mostanában ez igen időszerű, mert sok magángazda lépett a szövetkezetbe (hisz már csak néhány, hektár van a szövetkezeten kívül), az új szövetkezeti tagok szórakozhatnának a televízió adása mellett. A kultúralapból egyes ünnepélyek alkalmából az üzemek példájára kitüntethetnék az egyes jól dolgozókat, valamilyen ajándékkal. Rosszul esett például az ipolyviski szövetkezeti asszonyoknak, akik bizony szépen kiveszik részüket a munkából, hogy a Nőnap alkalmából még egy virágcsokrot sem kaptak. Az üzemekben szokás valamilyen kis kedves ajándékot venni az asszonyoknak. Nem is a pénzről van itt szó, csupán a megbecsülés megnyilvánulásáról. Kultúráiét Üjmajoron A párkányi járásban levő Üjmajori Állami Gazdaságban alig száz és néhány lélek lakik, de Itt is akadnak olyanok, akik nem sajnálják az időt az önművelésre. Ezek a lelkes emberek hosszú estéken betanulták és március elsején előadták a A vadorzó felesége című háromfelvonásos színdarabot. Jellemző, hogy a szereplők között a fiatalság mellett Idősebb emberek és asszonyok is színpadra léptek. Maga a rendező Kovács Béla is közel ötven éves. Az előadás jól sikerült és a szereplők kivétel nélkül megállták a helyüket. A sikerre valő tekintettel elhatározták, hogy a színdarabot bemutatják néhány közeli községben és több gazdasági majoron. Nagy József, Nána A szövetkezet, mivel már az egész falu közösen dolgozik, több segítséget nyújthat a kultúrház felépítésére is. Hogyha az udvardi szövetkezet 100 ezer koronát tud kulturális célokra fordítani, vagy az apátmarőti majd 60 000-ret, akkor az ipolyviski szövetkezet is kibírna egy 50 — 60 000 koronás segítséget akár anyagi, akár munkaerő formájában. Az emberről, az ember kulturális felemelkedéséről van sző, arról, hogy a könyvön és a kultúra más ágain keresztül még jobban megérthesse miért van a Ma. A kiegyensúlyozott élethez elengedhetetlen a szórakozás, a jó könyv, a színelőadások, a mozi, a tartalmas lelki élet, a kultúra. De, hogy az emberek életébe több színt, tartalmat vigyünk, az udvardiak példájára többet kell törődni a kultúrával Ipolyvisken és másutt is. (b) ahol a technikai csodák találkoznak A nagy vásár látogatóit Lipcse ünnepi köntösben és egy igazi nagyváros minden kellékével felszerelve fogadta. Ezekben a márciusi napokban idevezettek a világ országútjai, az acélsínek, a tenger hullámain ringó hajók és a kék eget szelő fémmadarak. Idevezettek az emberi tudás, ügyesség és munka seregszemléjére. Lehetetlen beszámolni a pavilonokról, melyekben a világ államai kereskedelmi szervezetek, magáncégek, a legkülönbözőbb szakmába tartozó készítményeket a világ szeme elé tárták. Hiszen csak egy nagyobb csarnok megtekintése egy egész napot venne igénybe. És ilyen csarnokok száma nem kevés. így legalább azt kellett megnéznem, ami a szivemhez a legközelebb volt, a miénket. Meg kell állapítanom, hogy a csehszlovák látogatóknak nem kellett szégyenkezniük, amikor kiállításukat összehasonlították a többi nemzetekével. Különösen ha az idegen látogatók arcát figyeli, dicséretüket hallja, és látja elragadtatásukat. De van Is min csodálkozni, a csehszlovák kiállításon. A hatalmas és mégis aprólékos gonddal készített fémmegmunkáló gépek, az óriási fémgyaluk, sajtoló gépek és más, a laikus számára ismeretlen hlvatású gépőriások, amelyet a technika csehszlovák mesterei gondoltak ki, terveztek és alkottak, csodálattal töltik el a sok nemzetből összetevődő látogatók ezreit. Autóink és színes küllegtöbbet nehéziparunk, automobil- és repülöiparunk forgalmazott. De nagyon keresettek voltak textiláruink, cipőink, a híres csehszlovák konfekció árú, a plzeni sör-különlegességek, cukorgyári és más üzemi berendezések is. Sok autóbuszt, teherautót, traktort és kiváltképpen 500-as Jáwa motorkerékpárt adtunk el. Lipcsei vásári mérlegünk örvendetes eredményeket mutat. Tizenhét külkereskedelmi vállalatunk vett részt a vásáron, amelyek jó hírnevet szesejű nagyteljesítményű kerékpárjaink szinte győzelmesen állják meg a helyüket ezen a világversenyen. Érdekes jelenetnek voltam szemtanúja. Egy fehérhajú öreg ember szemüveget tett fel, majd letérdelt és alábújt a 603-as Tátra-autó alá, és sokáig vizsgálta a kocsi szerkezetét. Alig tudott megválni iparunk ezen alkotásától. A motorkerékpárok előtt hosszú sorokban tolongott a nép, de nagy tömegek vették körül az elektroeróziós megmunkáló gépeket és cukorgyári modeleket is. A divatbemutatót még olyan szakemberek is megcsodálták, mint a párizsi divatszalonok tulajdonosai. Szakadatlanul tolongott a tömeg mezőgazdaságunk gépei csarnokában. A Zetorok, Motorrobotok, kultiváciős eszközök sok csodálőra találtak, és ami még örvendetesebb, vásárló is' tömegesen akadt. Az üzleti eredmény ez évben rekordot jelent. Március 11-ig 230 millió korona értékű árut adott el vásári képviseletünk, arai 50 százalékkal több, mint a tavalyi forgalom. Ebből a tekintélyes Összegből reztek a csehszlovák munkások, technikusok és mérnökök ügyes kezeinek. Üj barátokat és tisztelőket nyertünk, de ami még ennél fontosabb, bebizonyosodott az, hogy a tervezésre alapozott szocialista gazdaságpolitikánk helyes úton haladt, amikor a nehézipar fejlesztését tűzte ki főcélul. Ez képezi ma kivitelünk nagy részét, megállva a helyét a fejlett kapitalista országok iparával folytatott versenyben. Ez az alapja Iparunk és egész népgazdaságunk további fejlődésének, melyre iparunk többi ágazatait építjük. Politikánk helyességét bizonyították azok a külföldi látogatók is, akik nyíltan elmondták, hogy náluk a gazdasági konjunktúra letűnőben van, és gondjaik napról napra szaporodnak áruik belföldi elhelyezésével kapcsolatban. Megkezdődött a válság korszaka annak szomorú távlataival. Megelégedéssel tölti el a csehszlovák polgárt az a tény, hogy a mi népünk, hála szocialista rendszeünknek, ilyen veszélynek nincs kitéve. Ján Svec A rimaszombati Csemadok sikere A rimaszombati Csemadok színjátszók nemcsak a Banská Bystrica-i kerületben haladnak az élen, de Szlovákia legjobb együttesei közé tartoznak. Legutóbb a Párizsi vendég c. operett előadásával arattak megérdemelt sikert. A darabot Dropka Géza rendezte a tőle megszokott művészettel. Eddig Rimaszombatban hétszer adták elő, de vendégszerepeitek más helyeken is. Az elmúlt héten a szocialista világban mindenütt kegyelettel emlékeztek meg Makarenkó, a nagy szovjet pedagógus születésének 70. évfordulójáról. A sajtó terjedelmes Írásokban ismerteti Makarenkó érdemeit a gyermeknevelési tudomány fejlesztése terén. Most nagy feladatra készülnek, tovlcsek Béla, a kitűnő szlovákiai magyar író „Húsz év után“ című korunkban játszódó színmüvét tanulják, melyet az irodalmi versenyben első díjjal tűntettek ki. Jól működik az ének- és tánckar, melyet Pásztor Mária vezet. Színvonalas műsort adott a népművészeti verseny keretében Detván, Stráinlcen, Nitrán, V^chodnán is mindenütt az elsők között végzett. Ezen kívül részt vett egy magyarországi körúton, ahol Miskolcon, özdon és Putnokon lépett fel, mindenütt átütő sikerrel. Csárdás páruk Komáromi Editnek és Mács Zoltánnak nincs a környéken versenytársa. Csak tovább, ilyen lelkesen és ilyen magas művészi színvonalon a megkezdett úton. Pavol Zachar, Rím. Brezova, Barázdák ölén Barázdák ölén nőttem én fel Itt peregtek le ifjú éveim, Virágtalan tarlókat járták Elernyedt fáradt lépteim. Itt peregtek le hosszú évek Reményt, s álmot, könnyet fakasztva; A csodás kezek mégis felém hajoltak, Elvezettek a hajnalokba! Elémtárult az újult élet Virágos rétek s dús mezők, £ csodás varázstól dalba kezdtem Megénekelvs szebb jövőm. KOCS GYULA.
