Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-23 / 12. szám
8 'Jzaü-ad Földműves 1958. március 23. Hruscsov a szovjet választásokról futótűzként terjedt el Moszkvája ban az a hír, hogy Hruscsov választási beszédet mond a luzsnyiki Téli Sportpalotában. A beszédet, érthetően, igen nagy érdeklődéssel várta mindenki, s így a váratlanul barátságtalanra fordult időjárás sem tudta megakadályozni a moszkvaiakat abban, hogy jóval a kitűzött idő előtt zsúfolásig megtöltsék a 15 000 személy befogadására alkalmas óriási helyiséget. . Hruscsov beszédének elején köszönetét mondott a választóknak a nagy megtiszteltetésért, hogy őt jelölték a Legfelsőbb Tanácsba, majd szólt azokról a hatalmas eredményekről, amelyeket a Szovjetunió az elmúlt években elért. Rámutatott, hogy ilyen ütemű fejlődést a világ egyetlen más állama sem ért el. A Szovjetunióban 1957-ben például ezer lakosra számítva, körülbelül 10,2 lakást építettek, az USA-ban alig valamivel többet mint hatot, Angliában és Franciaországban pedig még ennél is kevesebbet. Hruscsov kiemelte, hogy a lakáshelyzet még korán sem kielégítő. Ezen a téren még sokat kell a jövőben tenni. A továbbiakban megemlítette, hogy az utóbbi évek nagy műszaki, tudományos és kulturális fejlődése ellenére még sok tennivaló van a dolgozók igényeinek még tökéletesebb kielégítésében. Különösen azzal kell sokat foglalkozni, — mondotta, — hogyan lehet a legnehezebb munkafolyamatokat gépesíteni, hogyan lehet megkönnyíteni a nők munkáját. Beszédének további részében az SZKP Központi Bizottságának első titkára egybevetette a szovjet demokráciát a tőkés országok állítólagos demokráciájával. Ismeretes, hogy a Szovjetunióban jóformán minden választópolgár él állampolgári jogaival. Ugyanakkor az USA és más vezető tőkés országokban távolról sem mindenki vesz részt a választásokban. Az Egyesült Államok kongresszusi választásain például az elmúlt években a szavazók aránya alig haladta meg az 50 százalékot. Angliában pedig a legutóbbi választáson csaknem 7 millió szavazó nem élt állampolgári jogával. Ez a tény is bizonyítja, hogy a tőkés országokban a választópolgárok nem érzik saját ügyüknek a választásokat, és tisztában vannak azzal, hogy a parlamenti képviselők nem a dolgozók érdekeit képviselik. TTruscsov éles szavakkal bírálta J-J- a burzsoá „demokráciát“ és rámutatott arra, hogy csak a szocialista rendszer hozza meg a dolgozóknak az igazi szabadságot és ezért a szocializmusé a jövő. Beszédének harmadik részében az SZKP Központi Bizottságának első titkára a nemzetközi problémákkal foglalkozott és hangoztatta, hogy az USA, Anglia és Franciaország vezetőinek politikája következtében sajnálatos módon ezekkel az országokkal nem sikerült teljes mértékben megjavítani a kapcsolatokat. A problémák békés megoldásának az az akadálya, hogy az imperialista államok vezető körei nem hajlandók elfogadni a Szovjetunió békés javaslatait, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítésére irányulnak. Hruscsov rendkívül élesen bírálta azokat az amerikai kísérleteket, hogy a csúcstalálkozó napirendjére erőszakolják a kelet-európai országok belső helyzetének kérdését. — Nem leplezhetjük csalódásunkat az USA álláspontja miatt — mondotta Hruscsov. — Maga az a tény, hogy az Egyesült Államok elnöke felvette üzenetébe a kelet-európai országok helyzetének ún. kérdését, hallatlan az államok viszonylataiban. Hogyan vetheti fel egy állam, amely normális diplomáciai kapcsolatokat tart fenn más országokkal, más államok előtt ezen országok belső berendezésének kérdését? f z már valóban az államközi J-i kapcsolatok elemi szabályainak kirívó megsértése. Mi már nem egyszer határozottan kijelentettük, hogy nem fogjuk megvitatni ezt a kérdést. Maga e kérdésnek a felvetése sértő azokra az országokra, amelyekre az amerikai elnök gondol, és ellenkezik a józan ésszel. Beszédének befejező részében arról szólt, hogy a Szovjetunió népe a bélés külpolitikai kérdések tekintetében teljes mértékben helyesli és támogatja a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynak a politikáját. A párt és a nép egysége jutott kifejezésre a március 16-i választásokon is, — állapította meg végezetül az SZKP Központi Bizottságának első titkára. 75 éve halt mag KARL MARX Halálának 75. évfordulóján az egész világon megemlékeznek Kari Marxról, az emberiség egyik legnagyobb gondolkodójáról és forradalmárról Életműve évtizedes harcokban és győzelmekben öltött testet: új társadalmi rend született, fejlődik és válik egyre hatalmasabbá, megalapoz-Aknarakók és aknaszedők nözök rezervációs területén, Nyugatnémet or szagban. Ezen életben maradottaknak joggal feltehetjük a kérdést: volt és van-e szívük-léikük, hogy tizenhat évig hallgassanak a lappangó, asszonyok és ártatlan csecsemők ezreit percenként fenyegető halálveszedelemröl? Még sohasem szólalt meg lelkiismeretük? És ha máskor nem, talán az évról-évre megismétlődő szentestén, a karácsonyfa tövében, gyermekeik körében, nem jutott-e egyszer sem eszükbe ezen emberi mivoltukból kivetkezett pribékeknek, hogy egy szóval, vagy akár névtelen levél árán megmenthetnék ezer más anya gyermekeit? KOZICS EDE. va az emberiség új korszakát. Nincs mű, amelyet elvakultabb gyűlölettel támadtak volna Marx életművénél, nincs, amelynek bukását többször jósolták volna. A kizsákmányoláson alapuló rendszer bajnokai az eszmei bajvívásban és az osztályharc csataterein sorba elbuknak, de a marxizmus gyakorlata mind tökéletesebben érvényesül és változtatja meg a világot. Marx a proletariátus harcának első tudatos szervezője volt, aki Friedrich Engelssel együtt életét és munkáját a szocializmus nagy eszméje megvalósításának szentelte. — Amikor eszméik győzelmének küszöbén, 40 évvel ezelőtt Marx és Engels emléktábláját leleplezték a moszkvai Vörös-téren, Lenin azt mondotta: Mi abban a boldog időben élünk, amikor a nagy szocialisták jóslata megvalósulóban van. Marx halálának 75. évfordulóján a győzelmes marxizmus-leninizmus hívei az öt világrészen emlékeznek az alkotóra, akinek művei 97 nyelven, 2500 kiadásban járultak hozzá az emberi gondolkodás megtermékenyítéséhez és adtak eszmei alapot annak a küzdelemnek, amely világméretekben folyik egy jobb, tökéletesebb társadalom megteremtéséért. 1945 májusában országszerte láthatta mindenki a hosszú, gerely szerű, aknakereső rudakkal felszerelt szovjet katonák életveszélyes munkáját. Értünk tették, értünk, akik itt éltünk továbbra is, a mi biztonságunkért, mert hiszen ők maguk tovább vonultak. Ma pedig mindenkit csodálkozásba ejt a sajtóhír, mely szerint szovjet hősök a Kirov-kerületben vasúti átjárónál a tíz körmükkel kaparták ki és tették ártalmatlanná a visszavonuló németek által még a háború alatt elásott, garmada számra menő robbanóanyagot. 1942-ben ezen aknák ezreit nem áshatta el csak egy ember, hanem sokan; a sok közül pedig néhányon még feltétlenül élnek! Hol? Csakis a hadibü-A csúcsértekezlet hírei mellett a legutóbbi napokban más „nagy téma“ is felbukkant a nyugati lapok első oldalán: A gazdasági visszaesésé, amelyet egyelőre még a „válság“ kifejezés helyett pangás, depresszió, recesszió néven emlegetnek. Az amerikai munkanélküliség a hivatalos adatok szerint is jóval 5 millió fölé emelkedik. Az általános gazdasági helyzetre mindig jellegzetesnek tartott autóipar detroiti gyárainak kapuján minden héten tízezrek ballagnak kifelé, a munkanélküliség irányába. Más, bonyolultabb gazdasági jelek is akadnak tucatjával. Eisenhower elnök, aki nemrégiben arról beszélt, hogy mindez „csak egy lélegzetvétel4' két konjunktúra között — legutóbbi sajtófogadáson kijelentette: „Némi időbe telik, amíg a visszaesést meg lehet állítani." Tucatjával akadnak szakértők, akik ezt a véleményt sem tartják eléggé reálisnak és az egész 1958-as esztendőt a depresszió évének ítélik. Reston, Amerika egyik legbefolyásosabb publicistája azt írja a New York Timesben, hogy ebben az esztendőben, a gazdasági pangás lesz „nemcsak a legfontosabb amerikai belpolitikai gond — de talán a legfontosabb külpolitikai probléma is." Ami a belpolitikát illeti: máris megfigyelhető, hogy élesebb összecsapások várhatók a szakszervezetek és a kormány, valamint a gyárosok képviselői között. A Ford-gyár szakszervezeti tanácsának elnöke nyílt levélben vetette az elnök szemére: „Szégyen gyalázat.... hogy százezer-Az amerikai válság és a csúcsértekezlet nyi munkás került ismét az utcára." A gazdasági- és bérkérdésekben meglehetősen harcias autómunkás szakszervezet tanácskozásán Reuther, • a szervezet elnöke — aki egyben az Egyesült Amerikai Szakszervezet alelnöke is, — radikális béremelést, sőt profitrészesedést követelt, hogy ilymódon a vásárlóerők fokozásával fékezzék le a zuhanást. Javaslatát, persze, a gyárosok nyomban elvetették. Mindamellett aligha kétséges, hogy a gazdasági romlás további kibontakozásával a legopportunistább, a tőkések előtt legszolgaiabban hajbókoló szakszervezeti vezetők törvényszerűen háttérbe kell szoruljanak, s a belső munkafronton hevesebb csaták elkerülhetetlenné válnak. Ami a külpolitikát illeti: szembe kell nézni azzal, hogy az amerikai depresszió bizonyos veszélyekkel járhat a washingtoni politika alapirányzatát illetően. Hiszen — erről tucatnyi hivatalos nyilatkozat tanúskodik — a fő orvosságnak továbbra is a fegyverkezés fokozását tekinti a hivatalos Amerika, ami kétségtelenül a nemzetközi merevedés irányzatát erősíti. Persze: ez ellen hat a közvélemény válság idején elkerülhetetlen radikalizálődása, ami erősítheti a józanabb, megegyezés áramlatokat az amerikai külpolitikában. Bonyolítja a helyzetet, hogy — az 1953-as gazdasági pangással ellentétben — most nemcsak Amerikában, hanem szinte valamennyi nagy tőkés országban a gazdasági hanyatlás jelei mutatkoznok. A nyugat-német Die Welt című nagypolgári lap borús hangú vezércikket közöl „Felhők a világkonjunktúrája fölött". Ebben arról panaszkodik, hogy Nyugat-Németország rendkívül nagymértékben függ a nyugati világ konjunktúrájának hullámzásától. A múlt héten a nyugatnémet tőzsdék megkapták „az első sokkot a háború befejezése óta". Szinte valamennyi értékpapír jelentősen esett. A tőzsde hallatlan érzékenységének szinte tragikomikus példája, hogy felhívták a nyugat-német televíziót „ne mutasson be munkanélkülieket és bezárt gyárakat, mert ez újabb részvényeladási hullámot válthat ki...“ Másutt is tapasztalhatók hasonló jelek, Angliában a teljes foglalkozottság megingásának szlmptómái már jelentkeznek, Japánban éppen a múlt héten drámai hirtelenséggel esett vissza az eddig teljes konjunktúrát élvező hajóépítő-ipar. Mindez az elkövetkező időszakban az export hajsza rendkívüli kiéleződését eredményezheti a tőkés világpiacon. Ennek politikai visszahatásképpen számítani lehet az európai Néhány sző az Irak-jordániai „bújócskához“ A nyugati sajtó és adóállomások kommentálják Irak és Jordánia királyainak összeházasodását; hozsannákat zengnek Faiszal és Husszein őfelségéik remekbe szabott politikai sakkhúzásairól. Egyöntetűen boncolgatják, hogy ebben a királyi gesztusban feltétlen nagyvonalú stratégiai támpontok lapulnak meg. Szerintük Husszein jordániai és Faiszal iraki királyok megkontrázták Szíria és Egyiptom önállósági törekvéseit. Jelentéktelen porszemnek érzem magamat, hogy beleszóljak ezekbe a királyi dolgokba. Mert ugyebár kérem, mióta történelmet írnak, a királyok élete az alattvalók halálára volt felépítve. Ez az elgondolás isteni sugallatokkal volt átszőve s ezt egyszerű halandónak kritizálni nem volt ajánlatos, sőt a fejébe került az illetőnek. Pillanatnyilag hivatalos adatok nincsenek arra, hogy ez a közép keleti királyi frigy melyik nyugati politikai klikk sugalmazásáta jött létre, de ha aggodalmaim nem csalnak, a násznagyi teendők körül ott kell, hogy lebzseljen Dulles úr, az amerikai atom-, hidrogénbombák és rakéták kiváló szakértője. Végeredményben, ha nem sikerültek a rakétakilövések, majd sikerülnek az arab királyi koronák belövései. Egyes nyugati verziók szerint A sors iróniája A napokban egy amerikai repülőgép technikai zavarok miatt kénytelen volt amerikai területre dobni egy atombombát. Azóta az angolok még hevesebben tiltakoznak az ellen, hogy amerikai — atombombákkal megrakott — repülőgépek cirkáljanak Anglia felett. nagy-tőkés országok és Washington ellentéteinek, valamint a nyugat-európai államok egymásközötti súrlódásainak növekedésére. A súrlódásnak egyik góca elkerülhetetlenül Nyugat- Németország lesz, amely máris a gazdasági és politikai agresszivitás félreérthetetlen jeleivel válaszol a „gazdasági csoda" alkonyára. Nem véletlen, hogy Strauss hadügyminiszter, „A fegyverkezés még csak most kezdődik" csatakiáltással végzi programbeszédét; s az sem, hogy Krupp magánrepülőgépe hetek óta járja már a világot Afrikától Ausztráliáig ... Talán nincs egyetlen olyan nemzetközi probléma, amelyet a tőkés világ fölé boruló gazdasági visszaesés árnyéka nem érintene. Felesleges azon vitázni, hogy ez a visszaesés mennyire lesz súlyos; katasztrófává válik-e vagy egy bizonyos ponton megfékezhető. Akárhogyan is: ezentúl jó néhány hónapig minden nagy világpolitikai kérdést ebből a szemszögből is meg kell vizsgálni. A legfontosabbat: a nemzetközi megegyezést, a csúcsértekezlet ügyét is. A veszedelmeket józanul fel kell mérni — de pillanatra sem feledni azt, hogy a visszaesés időszakában a nyugati hatalmak kormányai érzékenyebbé válnak az óhatatlan erősödő tömegnyomással szemben. Több lehetőség nyílik arra, hogy ez a nyomás rászorítsa őket a kelet-nyugati kereskedelem radikális kiterjesztésének ösvényére — ami már a reális nemzetközi megegyezés országútjába torkollik. -ie-Husszein és Faisszal királyoknak óriási befolyása van alattvalóikra, midnkét nemzet fiai, asszonyai és leányai pillanatok alatt készek meghalni uralkodóikért. Legalábbis ezt rebesgetik Nyugaton. Hogy ebben az uralkodói imádatban mennyi az igazság, nem tudom ... Arra azonban határozottan emlékszem, hogy ezekkel a királyokkal mindig bajok voltak. Legalábbis a történelem azt igazolja, hogy nagyon kevesen haltak meg belőlük természetes halállal. Régebben kardokkal, majd nyaktillóval, később tőrrel ölték meg őket, azután áttértek a hűséges alattvalók a pokolgépekre és revorvergolyókra. Sokszor érthetetlen volt előttem, hogy az Isten „kiválasztott" fenkölt kedvenceit ily pimasz módon küldözgetik a másvilágra. Nem tudom, hogy Irak és Jordánia uralkodóinak milyen az előéletük. Azt tudom, hogy első Ferenc József kiváló politikai ismeretekkel rendelkezett egykori birodalmában s mint később kiderült, ő sem felelt meg tökéletesen apostoli hivatásának, bár tengernyi sokat imádkozott. Amikor 1916. november 23-án hajnali 3 órakor visszaadta galambtiszta lelkét teremtőjének ,a bécsi Burgban szédületes elánnal indult meg az imádkozás. Másnap az egész országban szóltak a harangok és a gyászt az egész birodalomban kötelezővé tették. Sietek megállapítani, hogy őfelsége elhalálozásával egyidőben a harctereken már közel 300 ezer halott és közel egymillió nyomorék volt, de ezekért a királyi ház imádkozott. Ekkor kénytelen voltam rádöbbenni, hogy nem egészen stimmelnek a „hazaszeretet" oltárára tűzdelt virágok. Mi, itt a „vasfüggöny" mögött, nem tudhatjuk, hogy Jordánia és Irak királyai milyen relációban kívánják érvényesíteni nemzeti eszméiket, vagy egyáltalán szándékukban áll-e érvényesíteni királyi jogaikat? Végeredményben egy évvel ezelőtt az USA elnöke a Fehér Ház elé terjesztett egy doktrínát, amit el is fogadtak. Ebben a doktrínában szó esett néhányszázmillió dollárról, amiből egy „töredék" a monarchikus afrikai 'államok uralkodó családjainak jutna egy esetleges konfliktus elősegítésének költségeire. Ez az „esetleges" lehetőség e napokban adva van, amerikai szemszögből nézve. Irak és Jordánia felkölt királyai a „töredékjuttatásból" teljesen jó anyagi helyzetbe kerültek. Dulles úr pedig elegáns mozdulattal felhúzta a doktrína zsilipjeit: kezdődhet a vegyes Bugi- Bugi...! Ügy szép az élet ha zajos ... Én csak a Habsburg-dinasztiát ismertem, azt is csak részben, mivel ezek legutolsó sarjával, IV. Károly őfelségével alkalmam volt személyesen találkozni. No, nem paroláztunk; mindössze az történt, hogy 1917. májusában a Keleti Kárpátokban öt lépésnyire ment el mellettem. Életemben ekkor láttam először eleven apostoli királyt. Hogy milyen benyomást tett reám? — Halottakról vagy jót, vagy semmit — mondja a közmondás ... Röviden csak ezt mondhatom: imbolygóit, mint a nótabeli mandulafa és részeg volt, mint a tök ... Utóvégre tehette, mert ősei is szlopáltak 400 éven keresztül, mialatt a birodalom népei, az uralkodóház örök rabszolgái, szüntelenül imádkoztak az egek urához, segedelemért ... vegyes eredményekkel. Félő, hogy a jordániai és iraki királyi frigy örömmámorából is könynyen kibukkanhat a lóláb. A fák nem nőinek az égig! A doktrína alaptónusa — bár dollárokkal van színezve, be van sugározva Allah dicshimnuszaival, de nem lehet időálló. A Dulles, Husszein, Faiszal szerződésre bélyegzőt Jordánia és Irak kizsákmányolt, kiuzsorázott és agyonsanyargatott népe fogja rányomni, de könyörtelenül, minden külső befolyástól mentesen... Patyolat Sándor SZABAD FÖLDMŰVES - a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava, Krizková 7. — Telefon 243-40. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p., Bratislava, ul. Februárového vífazstva 6/d. — Évi előfizetés Kős 20.80, félévre Kős 10,4Q — Terjeszti s Postahírlapszolgálata. 770908 Az indonéz sajtóiroda jelenti, hogy az amerikai repülőgépek fegyvereket szállítanak a reakciós felkelő-csapatoknak. Egy ilyen fegyverszállítmány a kormánycsapatok kezébe került és kétségkívüli megállapítást nyert, hogy a fegyverek amerikai eredetűek. „Repülj, repülj, de ne fölöttem ..
