Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-02 / 5. szám
1958. február 5. JraVaét Földműves Szilárd alapokra épül a holnap AZ EMBER FEJE csaknem beleszédül a százezrek és milliók követésébe, amikor Bálint Pista a kistárkányi EFSZ fiatal könyvelője az évzárógyűlésen beszámol a közös vagyon állásáról, a múlt évi gazdálkodás menetéről és a pénzügyi terv teljesítéséről. Csoda, hogy el nem téved a számrengetegben. De nem téved, mert mióta papírra vetették a múlt évi termelési és pénzügyi tervet, úgy nyomon követi a teljesítését, mint anya az első útjára indított gyermek lépteit. Mert úgy van az — tartják —, hogyha a gyermek az első próbálkozáskor orra bukik, akkor hosszú időbe kerül, míg újra merészkedik a kísérletezéssel. Hát ők ezt nem akarják. Éppen ezért a szövetkezet vezetősége úgy rajta tartja kezét a termelés ütőerén, hogy a közös gazdálkodás eredményei ne lopják, fogyasszák, hanem szaporítsák az EFSZ tagjainak szorgalmát, igyekezetét. Hogy ez mennyire sikerült nekik, azt egyrészt megtudjuk abból, hogyan teljesítették a tervet, másrészt ha megkérdezzük a tagokat. A növénytermelés szakaszán csak• nem mindenből száz százalékon felül termeltek. így rozsból 113,5 százalékra teljesítették a hektáronkénti húszmázsás tervet, zabból 28,8 mázsát, cukorrépábból pedig az elég magas, 300 mázsás tervvel szemben 350 mázsát termeltek. Míg kukoricából is sikerült 2 mázsával túlszárnyalni a tervezett 50 mázsás hozamot. Burgonyából a 114 helyett 144-et termeltek. a dohány és a zöldséges csapat szintén eredményesen gazdálkodott. Az első dohányos csapat 158,2, a második 167,6 százalékra teljesítette a pénzügyi tervet. Zöldségből az első csapat a tervezett 513 755 korona bevételt 105 236 koronával lépte túl, a második csapat az előirányzott hasonló összegtől 73 200 koronával nagyobb jövedelmet ért el. Hogy mi szülte a szép eredményeket, annak sokfelé nyúlik a gyökere. De elsősorban talán a reálisan elkészített tervhez, mely a kellő ellenőrzés következtében szinte diktálta a munka ütemét és megteremtette a jó szervezés feltételeit. A csoportok és a csapatok helyes szervezése hozzájárult a szocialista munkaverseny kibontakozásához, az egyénekre szétosztott munka fokozta a tagok egyéni felelősségét, ugyanakkor lehetővé tette a helyes jutalmazás és pótjutalmazás bevezetését. S ha már az eredmények létrehozóinak gyökerét kutatjuk, nem felesleges megemlíteni, hogy bizony nagy mozgatóerő volt a pótjuta^ lomként kiosztott 175 000 korona is. Ezért tudta a szövetkezet két növénytermelési csoportja a tervezett 1 870 000 korona bevételt 2 300 000 koronára emelni, úgyázintén az állattenyésztési csoport 108 000 koronával túlteljesíteni a tervezett jövedelmet. HOSSZÚ IDEIG SOROLHATNÁNK a sok szép eredményt, mely leginkább a közös szövetkezeti vagyon növekedésében mutatkozik meg. Az EFSZ a múlt évre 3 122 000 korona bevételt tervezett s az év végéig közel 4 millió korona futott be a közös kasszába. A nagyobb jövedelemből természetesen nemcsak a tervezett 20 koronás munkaegység értéke emelkedett 22 koronára, hanem az alapokat is jobban feltölthették a tervezettnél. Csaknem 300 000 korona került az oszthatatlan alapba, a szövetkezet alapeszközeinek értéke pedig több mint félmillió koronával növekedett. A szociális alapból a múlt évben 37 000 koronát fizettek ki családi pótlékként, de az idén még többet akarnak, ezért több mint duplájára emelik a szociális alapot. ÍGY GAZDAGODIK, erősödik a kistárkányi EFSZ. Valami azonban még sincs rendben, ugyanis nincs összhang az állattenyésztés és a takarmány termelés között. Bár egyrészt a rossz idő miatt, de a kellő mennyiségű évelő takarmányterület hiányában sem tudták a takarmánytermelést a szükséges szintre emelni. Szénafélékből a tervezettnek csupán 36,4 százalékát érték el s ezt még a több silótakarmány és a terven felül termett 600 mázsa burgonya sem tudja pótolni. így nem csoda, hogy bár országos átlagban a szövetkezetek jövedelmének legalább 40 — 50 százalékát az állattenyésztés teszi ki, a kis-Hogyan kifizetőbb? A jelenlegi időszakban nincs olyan nap, hogy a kassai kerület valamelyik községében ne jönnének össze az EFSZ-ek tagjai az ünnepélyes évzárógyűlésekre, ahol az 1957-es év eredményeiről, hiányosságairól beszélnek, merész kötelezettségeket vállalnak és átveszik az eredményes munkájuk után őket joggal megillető jutalmat. Több községben ez az értékelés az egész falu lakosságának az ünnepe. Közösen örülnek a szövetkezet eredményeinek. Ceruzával a kezükben az egyénileg gazdálkodó parasztok is összeszámolják, mi mindent termeltek a szűk parcellákon, mennyit kaptak termékeikért, szóval milyen eredményes volt a bizony sokszor gondterhes, nehéz munka. Malá Vieska kis község, Kassától nem messze fekszik. A csendes Hernád folyó mossa földjeit. Kisebbségi szövetkezet van itt. Nem is olyan régen, 1956. őszén alakult. A kis szövetkezet másféléves útja nem volt nehézség mentes. De nem adták meg magukat. Az elszámolás napján egybegyült a kis szövetkezeti család, örültek és volt is minek, mert a betervezett 16 korona helyett 18 koronás munkaegységértéket értek el. Kiaskó István és felesége a sertéseket gondozza. Napi 65 dekás súlygyarapodást értek el. Hatszáztizenhárom munkaegységet dolgoztak le és az év folyamán 11 304 koronát kaptak. Ezenkívül Kiaskó István 9 hónapon keresztül éjjeli őr volt, amiért további 8775 koronát kapott. Tehát összesen közel 20 000 koronát keresett a Kiaskó-család. Juszkó bácsi is feleségével együtt dolgozik a szövetkezetben, már közel 70 évesek és ketten 8216 koronát kerestek. Malá Vieska községben még sok •gyénileg gazdálkodó él. Nézzük meg, mit keresett az elmúlt év folyamán például egy jobb középgazda és egyeztessük össze Kiaskó István keresetével. Trojcsák István 8,4 hektáron gazdálkodik, két tagú családjával. Ö is elkészítette év végi mérlegét, ami szerint egész évi kereste 10 000 koronát tesz ki. Ebből a rövid összehasonlításból is kitűnik, hogy érdemesebb az EFSZ- ben gazdálkodni. Henzel J., Kassa tárkányiak összbevételének pedig alig egyharmada az állattenyésztésből eredő jövedelem. Talán épp ezt látva foglalkozott Fazekas elnök beszámolója és a gyűlésen elhangzott vita legtöbbet a takarmánykérdéssel és az állatállomány feltöltésével. Állatállományukat — nagyon helyesen — úgy akarják feltölteni, hogy a tagoktól felvásárolják a háztáji gazdálkodásban maradt tehenek borjait. Ezzel — számításuk szerint — az állomány minőségét is javítják, mert hisz a háztáji gazdálkodásban mindeki a jobb tehenét hagyta és csak természetes, hogy azok leszármazottai is jobbak lesznek. ELŐRETEKINTŐ TERV ez és az is, hogy a kevésbé termékeny anyakocákat kiselejtezik. Ha ezt, valamint a takarmánykérdést sikerül megoldaniok, akkor még jelentősen fokozhatják a termelés gazdaságosságát. Jő lenne azonban, ha a takarmány termelésnél felfigyelnének a mennyiségben oly bő, tápanyagában pedig oly gazdag kukoricára is. Hiszen termőföldjük erre nagyon is alkalmas s a vetési tervet a múlt évben mégsem teljesítették. A múlt évi 1860 literes tejátlag, a jó malacelválasztás, a hízó marháknál elért 120—140 dekás napi súlygyarapodás mind-mind ígéret, de nem az elérhető legmagasabb határ. Persze, ezt a kístárkányiak is tudják és beszélnek is róla. Kell is, hogy beszéljenek, ha azt akarják, hogy mostani elhatározásuk — az 1960-ra tervezett termelési színvonal 1959-ben való elérése — ne maradjon csupán vállalás. A reálisan készített terv, a tagok szorgalma, lelkesedése még a vállalásnál is vérmesebb reményekre jogo'sít. S ha ezt egy sokat ígérő ténnyel, egy meggyőző bizonyítékkal is tanúsítsam, hadd idézzem Fazekas elnök szavait arra a kérdésünkre, milyen összegeket kaptak a tagok az elszámoláskor.- TÚLSÁGOSAN MEGSZOKTUK MÁR — válaszolta, — hogy a szövetkezet erősségét a munkaegység értékének magasságán mérjük. Nos, ami azt illeti, mi a munkaegység értékével csak dicsekedhetünk, mert a pótjutalommal és a természetbeni járandósággal együtt több mint 30 korona egy-egy munkaegységünk, értéke s így sok tagnak 20 000 korona fölé emelkedett az évi jövedelme. Még az asszonyok is szépen kerestek. Számítsák csak ki, mennyi volt Prascsák Jánosné jövedelme a ledolgozott 380 munkaegységre. És nálunk sok ilyen asszony van. (Ezt mi is igazolhatjuk, mert a taggyűlésen kb. 100 asszony volt jelen.) Illés Béla 19 éves kocsisunknak például közel 20 000 korona volt az évi jövedelme a 650 munkaegységre. Megjegyzem, nem a legtöbbet keresőket, az állattenyésztésben dolgozókat említettem, már csak azért sem, mert mi nem a kiosztott pénzben látjuk a szövetkezet erősségét, hanem a szövetkezeti vagyon gyarapodásában. Mert szerintem a munkaegység értéke a múlt évi gazdálkodás eredményét mutatja — ha ugyan nem kierőszakolt érték —, a jöv® az alapok jó feltöltésén, a közös vagyon növekedésén alapszik. így gondolkodnak a kístárkányiak, és ebben gyökereznek sikereik, ebben rejlik az ő erősségük. HARASZTI GYULA Eredményes mérleg A kenyheci szövetkezet egyik legrégibb a kassai járásban. Már története is van és a szomszédok szemében ez bizony elég irigylésreméltó. Talán éppen ezért vannak a kenyheciek kitéve a szomszédok, a szenyaiak és migléciek, csípős megjegyzéseinek, mert az ő munkaegységük értéke saját istállóikba meg a háztáji gazdálkodásba fullad. De hagyjuk a szomszédokat, hisz ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. t A szövetkezet irodájában a vezetőség az évzáró közgyűlésre készül. Zány Mária könyvelőnő éppen befejezte a kimutatást a tagoknak járó természetbeniekről. Az osztalék kifizetéséről már elkészült a jegyzék. Szép összegről van szó, a 96 szövetkezeti tag között több mint félmillió koronát osztanak szét. És ez még nem minden, mert a munkaegység értékén kívül más jövedelme is volt a szövetkezeti tagoknak. A szociális alapból családi pótlékként csupán májustól novemberig 21740 koronát osztottak szét; ugyanis minden gyerek után 40 koronát fizetnek. A faluban, az irodában mindenütt a szövetkezet szép eredményéről beszélnek. „Hogy értük el ezeket?“ — ismétli a kérdést a könyvelőnő. — Elsősorban a szövetkezeti tagok jó munkaerkölcsének köszönhető. Mert nézzük csak, itt van a 80 éves Puzder András. Egész évben 404 munkaegységet dolgozott le. Az eredményt továbbá elősegítette a jó szervezés, a helyes vezetés. Itt van például a két növénytermelési csoportvezetőnk — mutat a másik asztal felé a könyvelőnő. — Róluk elmondhatjuk, hogy már kész agronómusok. Tóth József csoportvezető ugyan nem szereti ha-dicsérik, ő is szerény, mint általában a kenyheciek. Éppen azért, amikor őt kérdezzük, nem az eredményről, hanem inkább bajaikról beszél. — Minden jó lenne — mondja — csak ne rontanák a munkaerkölcsöt szomszédaink, a szenyaiak és a migléciek, akik a pénzügyi keret figyelembe «vétele nélkül szinte szórtak a munkaegységeket és ezt, — bennünket kinevetve — még jónak is látták. A növénytermesztés ez idei tervét már elkészítették. A hektárhozamokat csaknem minden termékből magasabbra szabták mint a múlt évben, s ugyancsak magasabb eredményeket terveztek az állattenyésztésben is. Éppen ezért a munkaegység értéke is magasabbnak mutatkozik mint a múlt évben. Erre az évre a természetbeniekkel együtt 35 koronát terveznek munkaegységenként. Mária Dvulitová összpontosítják az állatállományt A rimaszombati járás új EFSZ- eiben mindent elkövetnek, hofcy mielőbb összpontosíthassák az állatállományt. A duzsavai EFSZ-ben a sertésállományon kívül már elkészítették a szarvasmarhaállomány részére szükséges istállókat is. Zsípen ugyancsak összpontosítják a szarvasmarhaállományt és természetesen az ehhez szükséges takarmánykészletet is. P. Z. A hó már betakarta a mezőt, de a Rimaszombati Állami Gazdaságban most sem szünetel a munka. Képünkön Tóth István traktoros, Vetrák Rozália, Feklyás Milka és Struhár Zsuzsa látható, amint a lucernásra a Thomassalakot szórják. (Foto: 2d. Sóircek) Teljes lendülettel folynak a zárszámadások. Ezek a szövetkezetek életében évente mintegy határkövet jelentenek; ugyanakkor az elmúlt eszendő gazdálkodásának is tükörképét adják. Most tűnik ki, hol gazdálkodtak jól, avagy rosszul a szövetkezetek. Erről adnak hírt a beérkezett levelek. Az alábbiakban néhányat kivonatosan közlünk: — Nagy öröm ért bennünket az utóbbi napokban, — írja lelkendezve Hankó József levelezőnk, a vágsellyei EFSZ évzáró taggyűléséről — könyvelőnk bejelentette: „Munkaegységenként 10 korona tíz fillér lesz az osztalék.“ A pénzosztás meg is történt. Szép összeg ütötte a szorgalmas tagok markát. Például Szedlák István, aki feleségével együtt dolgozott a közösben, 16 ezer koronát, idősebb Molnár Mihály még ennél is többet, fiával együtt 17 870 koronát vágott zsebre. Ferencei Sándor, aki egyedül dolgozott, 8731 koronát kapott kézhez. A jólét emelkedése azonban a kulturális élet fejlődését is megköveteli. Két koffer pénz Kontár Jenő, felsőszeli levelezőnk arról tudósít bennünket, hogy két koffer pénz, azaz 1 millió 200 ezer korona került szétosztásra január második felében. Kinek-kinek a ledolgozott munkaegységei arányában. — Azt ígértük — írja többek között, — hogy az idén még nagyobb szorgalommal és odaadással fogunk dolgozni, hogy ebben az évben még fokozottabban gazdagodjon szövetkezetünk. Ezért különösen nagy gondot fordítunk az állatállományunk minőségit fejlesztésére. Szorgalmas, munkaszerető emberek a balogfalvai szövetkezet tagjai. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint elért eredményeik. Fazekas József sertésgondozó kezei alatt például naponta 75 dekát híznak a sertések. így aztán nem „csoda“, hogy évről évre száz Jövőjüket intézgetik A kifutókat a téli jó időben is felhasználják a sertések mozgásszükségletének biztosítására. százalékra teljesítik tervezett beadásukat. — Az első és második negyedévre előirányzott sertéshúsbeadásunk már biztosítva van — mondja Trecska Pál, a szövetkezet elnöke. — Az első negyedévre 10 darab 80 — 90, a másodikra pedig 30 darab 70 kilós sertés gömbölyödik az ólakban. Szép eredmény, de a balogfalviak mégis „elégedetlenek“. Többet akarnak termelni! Az egyik fejő például azt mondotta: — Jelenleg 7 liter a napi fejési át- * lag. A tej zsírtartalma pedig 4,6 százalékos. Ha azonban egy helyen, modern istállóban összpontosíthatnánk tehénállományunkat, egész biztos’sokkal több tejet fejnénk. Mert egy helyen könnyebb megszervezni a takarmányozást, mint hat szűk, régi típusú istállóban. Amint látjuk, a balogfalvai szövetkezetben is vannak nehézségek. Az EFSZ vezetősége azonban bátran és bizakodva néz a jövő elé. Tudják, hogy a tagság kiapadhatatlan szorgalma mindent legyőz. A jó munkának köszönhető az is, hogy a múlt évben árpából 24, cukorrépából pedig 420 mázsás hektárhozamot értek el. — Ha többet termelünk, annak először is mi látjuk hasznát .=£ mondja Szabó István. Szabó elvtárs egyik leghűségesebb tagja az említett szövetkezetnek. Lelkiismeretes munkájáért viszont meg is kapta a megérdemelt jutalmat: több mit 50 mázsa gabona került a kamrájába! A példás dolgozók közé tartozik még Dósa Lajos, Mihali Miklós, Dósa Barna f., Kovács Vilmos, Molnár József, Mihali István és a többiek, kiknek odaadó munkája nyomán évről évre gyarapodik a közös vagyon és új tagokkal bővül a szövetkezeti család. A közelmúltban például Szabó Júlia, Barnőcky János, Keresztes Gusztávné és Szabó Viktor írták alá a belépési nyilatkozatot. Saját forrásaikból, önsegélyezéssel épített istálló Az anyakocáknak és a malacoknak sem árt egy kis mozgás — És milyen terveik vannak a jövőre nézve? - tettem fel a kérdést az EFSZ elnökének. Trecska elvtárs kissé elgondolkodik, majd később így válaszol:- Községünk száz százalékos kollektivizálása! Ha ezt elérjük, akkor minden bizonnyal teljesítjük mindazon feladatokat, melyek reánk, földművesekre hárulnak a szocializmus betetőzése terén! Agócs Vilmos, Ajnácskd 3 Híradás két zárszámadásáról Vidám mulatsággal végződött a szövetkezet évzáró-gyűlése. Képünkön: lányok a vacsorát készítik.
