Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 3. szám

1958: január 19. Jral^ad Földműves s A jó gazda gondosságával Mindenhol lehet takarékoskodni Amikor egyes földmüvesszövetkezetek vezetőit megkérdezzük, ho­gyan dolgoznak, hogyan gyarap odik szövetkezetük, gyakran hallhat­juk tőlük: „Hátéminden megy rendjén, csak az építkezés nagyon drága.“ Aki így válaszol, legtöbb esetben igazát mond, de van rá mód, hogy az építkezés ne legyen'drága. A párt levelének részletes megtár­gyalása után jelentős javaslatokat tettek az építkezések olcsóbbá téte­lére. Erre nagyon alkalmas a helyi nyersanyagok feltárása és felhaszná­lása az építkezéseknél. Abaújszíná­­nak határa homokos és a lakosság a szükséges kavicsot és homokot saját határában termeli ki. A szövetkezeti építkezésekhez azonban ez a kavics kihasználatlanul fekszik. Most kez­denek ezzel a kérdéssel foglalkozni, csak sajnos lassan. Hernádcsány köz­ségben is vannak homokbányák és va­gonszámra adják el a kavicsot és a homokot. Arra azonban talán nem gondoltak, hogy ebből a homokból és kavicsból cementtel keverve jóminő­ségű építőanyagot készíthetnek és így az istállókat olcsón felépíthetik. Valamikor még cserepet is maguk készítettek, s most ezt a mesterséget csak fel kellene újítani. Hiszen kő­ben gazdag vidék a miénk. Az ötéves terv sikeres teljesítése érdekében ezért szükséges lesz jól szétnézni, nemcsak a kassai járásban, hanem minden EFSZ-ben, hogy a ter­melést olcsóbbá téve dolgozóink asz­talára többet, jobbat és olcsóbban ad­hassunk. Iván Sándor, Kassa. Az ötéves tervet Királyhelmecen is egy évvel rövidebb idő alalf Smlékezetes nap marad a király­­helmeci járás szövetkezeteinek tör­ténetében 1957. december 21. Ezen a napon ugyanis a JNB nagy ülés­termét az EFSZ-ek elnökei, könyve­lői, az SZLKP járási bizottságának, valamint a JNB és a Nemzeti Front funkcionáriusai töltötték be, hogy részletesen megtárgyalják pártunk Központi Bizottságának levelét. A JNB elnökének Iván elvtársnak beszámolója rámutatott arra, hogy a párt levelének szellemében hogyan dolgozzanak ki reális terveket a szövetkezetek a következő évre. Be­számolójának végén kiemelte azt a tényt, hogy a túlnyomóan mezőgaz­dasági jellegű királyhelmeci járásban minden előfeltétel megvan az ötéves terv egyes feladatainak egy évvel hamarabb való teljesítésére. Ezt az icÜn elért eredmények is bizonyítják. A szövetkezetek elnökei a további vita folyamán egyhangúlag határoza­tot fogadtak el, mely kitűzi, hogy a járás összes szövetkezetében egy évvel hamarább teljesítik az ötéves terv egyes feladatait. A perbenyiki szövetkezet vállalta, hogy már 1956-ban 100 mázsa kuko­ricát fog kitermelni hektáronként. Már eddig is jelentős eredményeket értek el ebben a szövetkezetben és ez reményt ad arra, hogy vállalásu­kat teljesítik* Csúcseredményt mutatnak fel a nagygéresi szövetkezetesek is. Ebben az évben egy hektárról 400 mázsa cukorrépát és 600 mázsa takarnkány­­ré>át gyűjtöttek be. Most a járás szövetkezeteiben az EFSZ-ek 111. kongresszusának hatá­rozatai alapján az elért hasznosság szerinti jutalmazás, a prémiumrend­szer bevezetése, továbbá a .saját alapszabályok' pontos kidolgozása és betartása elősegíti feltett szándékuk — az ötéves terv feladatainak határ­idő előtti teljesítése — valóraváltá­­sát. Sádel János, Királyhelmec Pótjutalomként 12 bárányt kaptak Vannak még szövetkezetek, ahol nem fordítanak figyelmet az elvég­zett munka mennyiségére és minő­ségére. Ettől függetlenül írják be a csoportvezetők a tagok munkaegy­ségeit. így azután hiába várnak jó munkát a tagoktól, akik nincsenek érdekeltté téve a termelésben. Erre a legjobb módszer: a pótju­­talmazás. A szentesi EFSZ (királyhelmeci járásj már 1956-ban élt ezzel a kiváló lehetőséggel. A múlt évben például a gabonaneműeknél is alkalmazták. A rendkívüli esős időjárás ellenére sikerült a gabonatermést megmen­teniük. Ennek csak most látják anya­gi előnyeit: egyes szövetkezeti tagok 200 kg búzát is kaptak pótjutalom címén. Ugyancsak pótjutalomban részesül­tek a juhgondozók is. A terv szerint minden 100 anyajuhtól leválasztott 100 kisbárány után 1 darabot, az ezen felülinek pedig a 30 százalékát, így a 270 anyajuhtól elválasztott kis­­bárányokból Hajdók József, Pusztai Bertalan és Fazekas Pál juhgondozók tizenkét darabot kaptak. PARAJOS LÄSZLÖ, Szentes A somorjai járás szövetkezetesei az elmúlt évben ga­­bonanemüekból több mint száz szá­zalékra teljesítették a beadást. A fel­vásárlás azonban még most is foly­tatódik, mert sok szövetkezeti tag jelentkezett, hogy a természetbeni járandóságként kapott gabona egy ré­szét átadja a közellátásnak. így Pén­zes Vendel is, a bacsfai szövetkezet tagja, aki a bó természetbeni járan­dóságból 17 mázsa terményt szállít­hatott a felvásárló üzembe, s így pénzben csaknem 4000 koronával emelkedett az évi jövedelme. -zic A párt levele nyomán — Igaza van a pártnak, ha job­ban akarunk élni: többet és olcsóbban kell termelnünk! — mondják az EFSZ-ek tagjai, amikor a párt leve­­lét vitatják. A megállapítás mindenesetre egy­magában kevés. Keresni kell a több­termelés módját. Ezt tették a tornai­jai járás dolgozói is a párt levelének vitatása alkalmával. Kovács László az abafalvai EFSZ tagsági gyűlésén vitafeiszólalááában például a következőket mondotta: — Helytelennek tartom, hogy a szövetkezet vezetősége nem törekszik a füves-vetésforgó betartására. Már pedig valamennyien tudjuk: az álla­tok hasznosságát csakis a bő takar­mányalap biztosításával lehet elérni. Pásztor elvtárs — az EFSZ elnö­ke — így válaszolt a megjegyzésre: — A megállapítás helyes! A jövő­ben valóban nagyobb gondot kell for­dítanunk a takarmányalap biztosítá­sára. Az elnök szavai után a szövetkezet tagjai elhatározták, hogy bevezetik és be is tartják a füves-vetésforgót! Németh János, Sajószárnya. Diilöngözö betűkkel megírt 121 levél, 12l'pályázati cikk. Ennyi olvasónk fogott tollat, hogy tapasztalatait pa­pírra vetve egy község, égy járás gaz­dálkodásának megjavításával járuljon hozzá a nagy ügyhöz, hazánkban a szo­cializmus betetőzéséhez. A dülöngözö betűkön ott értődik a munkától meg­nehezedett kezek merevsége, a mondat szerkesztésen, a helyesíráson a pár elemit végzett falusi ember stílusa, de a gondolatok — mint egymáshoz a jó gazda gondosságával szántott föld barázdái — hajlékonyon simulnak oda mezőgazdaságunk legidőszerűbb kér­désének megoldásához. Ezt és elsősorban csakis ezt mond­hatjuk el a beér­kezett pályaművek többségéről. Hisz mennyi mindenről szólnak beszédes tényként a széltől, naptól cserzett ke­zekkel, más-más fajta betűkkel, kü­lönböző papírokra vetett gondolatok. Elsősorban felsza­badult dolgozó népünk alkotó készsé­géről, tettekben is gazdagon megnyil­vánuló építő akaratáról és arról, hogy a múltban kisemmizett, semmibe vett nép a jog és hatalom birtokában milyen országformáló gondossággal tud oda­sorakozni mezőgazdaságunk felvirágoz­tatásához, holnapunk intézéséhez. Igen. Dolgozó népünk életrevalósá­gára, a nagy nemzetgazdasági problé­mákban való jártasságára enged kö­vetkeztetni az a 121 levél, amely a lapunkban meghirdetett pályázatainkra beérkezett. Továbbá arra is, hogy az egyszerű falusi emberek akaratban és tudásban már felmagasodtak a legna­kés épít ómunkával egyre tökéleteseb­bé formálódó holnapot? Akarhat-e mást, mint békét és egyre gazdagabb jövőt családja számára? Nem akarhat, és nem is akar. S amikor pályázóink írásait értékeljük, akkor elmondhat­juk, hogy a gazdálkodás megjavítására tett javaslatok mellett a beküldött levelek legtöbbjéből éppen a család, az ország és az egész világ békéjét óhajtó hang csendül ki leghatározottabban. És ez a hang már nem csupán passzív kívánság, mert a valóraváltását az a cselekedetekre serkentő akarat teszi reálissá, amellyel a pályaművek írói falujuk vagy járásuk gazdálkodásának megjavítását, szocialista hazánk és egyben az egész béketábor megerősí­tését segítik elő. Mert nézzük csak miről írnak pályá­zatunk részvevői? Zsebik Sándor sok­éves elnöki és könyvelői tapasztalatá­val egyengeti a most egész községivé alakult szövetkezet útját. Polóka And­rás a szervezésben, a munkaegységek­kel való gazdálkodásban előforduló falatot. Hisz egyformán tanult belőle a levelező, az olvasó, a szerkesztő. Szerkesztőségünk számára kimeríthe­tetlen aranytartalék a falusi ember józan észjárásával, a parasztbölcses­séggel megírt sok-sok adat és tapasz­talat, a sok értékes javaslat. Az olvasó Csurilla Gábor hiányosságok eltávolításának módjaival mutat rá a szövetkezet gazdasági és politikai megerősítésének lehetőségei­re. Tóth József a helyi lehetőségek kihasználásához, s a vezetés megszi­lárdításának egyes kérdéseihez mond konkrét javaslatot. Csurilla Gábor alapos szakmai elemzéssel mutatja meg szövetkezeti gazdálkodása meg­javításának útját. R ados Pál, Köpöncei Lajos, Koncz János és még sókan má­sok szintén mélyen elemzik és mutat­ják meg a kivezető utat mind a szer­vezés, mind a szakmai téren előforduló hiányosságokból. És ha a mezőgazda­­sági tárgyú pályázatunkra beérkezett levelek tartalmát összegezzük, akkor elmondhatjuk, hogy a 91 levél a nagy­üzemi gazdálkodásban előforduló hiá­nyosságoknak szinte mindegyikére rá­világít, megmutatja a kiutat, de egy­úttal arra is rámutat, hogy a sok he­lyen még csak gyerekcipőben járó nagyüzemi gazdálkodás eredményeiben már eddig is messze maga mögött számára tükörkép az egyes községek és járások gazdasági helyzetéről, de a tapasztalatok és javaslatok felhaszná­lásával tanulság is szövetkezetük gaz­dálkodásának megjavítására. De tanul­ság levelezőinknek is, hogyan lehet jószándékú építő bírálattal nyesegetni, orvosolni a hibákat anélkül, hogy az ellenség malmára hajtanák a vizel, és nem utolsó sorban szinte felmérhetet­len értékű az a tény, hogy a pályázaton keresztül tovább szélesedett, erősödött olvasó és levelező táborunk, valamint a szerkesztőség kapcsolata — a szo­cialista sajtó szilárd bázisa. Ez nyilvá­nul meg azokban a szerkesztőségünk­be naponként érkező levelekben is, melyekben olvasóink, levelezőink kö­szönetét mondanak a pályázati cikkek­ből meríthető értékes tanulságért és újabb pályázat meghirdetését javasol­ják. A pályázattal kapcsolatban még valamit meg kelt említenünk. Mint a búza között kon­koly — a sok pá­lyamű között olyan is akad, amelynek írója nem eléggé világosan értette meg pályázatunk ''célkitűzéseit és ép­pen ezért a bekül­dött cikk nem, vagy legalábbis nem minden tekintetben felelt meg a köve­telményeknek. Szerkesztőségünkre eb­ből a szempontból á jövőben az a fel­adat hárul, hogy még aprólékosabban írjuk meg a pályázat feltételeit, köve­telményeit. De egyesek talán a szak-Kopper János Köpöncei Lajos Rados Pál Hoksza István Németh János gyobb feladatok és békés holnapunk intézőjévé. Mert akarhat-e mást a gyermekeiben továbbélő, egészséges gondolkozású dolgozó ember, mint bé-Dolgozóink a békekiáltványról beszélgetnek A VILÁG KOMMUNISTA PÁRTJAI moszkvai értekezletének békekiált­ványa nagy visszhangra talált hazánk dolgozóinak körében is. A kiáltvány szövegét teljes egészében magukévá tették a nyitrai kerület földművesei. Erről beszélnek a komáromi hajógyár dolgozói, a nováki és a handlovai bá­nyászok, a Csallóköz szövetkezetesei és erről tárgyalnak á nyitrai kerület Gazdag volt a zárszámadás a blá­­zovcei szövetke­zetben. A zsolnái kerületben az el­múlt évben ők ér­ték el a legnagyobb munkaegység ér­téket, 38 koronát. A zárszámadáskor 330 ezer koronát osztottak szét, s a kapott összegből a tagok több mint negyedmillió ko­ronát bankbetétre helyeztek el. Ké­pünkön Hrivnyák József és felesége felveszik a gazdag jutalmat, 17117 koronát. északi vidékén is. Az összejövetele­ken, értekezleteken és gyűléseken dolgozóink egyhangúlag helyeslik a kommunista és munkáspártok moszk­vai értekezletének békekiáltványát. A galgóci állami gazdaság igazgatója Rohony elvtárs a párt és a Nemzeti Front tisztség viselőinek nyitrai ér­tekezletén ipegemlítette, hogy a gazdaság dolgozói teljesítették a Nagy Októberi Forradalom tisztele­tére tett vállalásaikat és terven felül 1 900 000 korona értékben többet termeltek. 1 A többtermelés mellett döntöttek a Pol'né Kerföv-i és a stefanovicobóí szövetkezetek tagjai is. „A mezőgaz­dasági termékek termesztésének emelése a legjobb hozzájárulás a vi­lág békéjének megszilárdításához“ — mondja Kacskovics elvtárs a Pol'né Kcsov-i szövetkezet elnöke. Hasonló­képpen nyilatkoznak a többi szövet­kezetek tagjai is. Valamennyien meg­egyeznek abban, hogy a történelem kerekének előre kell haladni és nem visszafelé. A szövetkezeti tagok be­csületes munkával szintén hozzájá­rulhatnak ahhoz, hogy még jobban megszilárdítsuk a világ békéjét, ismeret hiányában, vagy a kritika kö­vetkezményeitől való félelem miatt nem mélyültek el a gazdálkodás helyi problémáinak elemzésében, nem mu­tattak rá a gazdálkodás megjavításá­nak módjaira, s csupán általánosság­ban, felületesen írtak. Nem szükséges, hogy nevek szerint foglalkozzunk a megírás módjában, valamint a tartalmukban gyengébb pályaművekkel. Hisz az értékelés egy­részt már rámutatott erre, s mi re­méljük, hogy azok írói belátják téve­déseiket és tanulnak a sikeres, tartal­mukban gazdag pályázati cikkekből. És most, amikor e9V új év elején elsősorban legjobb, de egyúttal pályá­zataink minden részvevőjét kö­szöntjük, joggal hisszük, hogy közös munkánk nyomán az új esztendő minden eddiginél gazdagabb eredmé­nyeket tartogat számunkra. Ehhez, valamint későbbi pályázatainkhoz további eredményes munkát és sok sikert kívánunk min­den olvasónknak. Haraszti Gyula Csandal István Tóth József Kovács Miklós Polóka András Zsebik Sándor Agócs Vilmos Koncz János Lóska Lajos Kemény József hagyta a régi módi kisparcellás gaz­dálkodást. Nehéz lenne eldönteni, hogy pályá­zatainkból ki merített legtöbb tapasz-Pongrác Gábor Jónás Boldizsár

Next

/
Oldalképek
Tartalom