Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 3. szám

6 sfzab-ad Földműves 1958. január 19. Új, nagyjelentőségű békejavaslatok Biilyanyin üzenetei a nyugati kormányfőkhöz N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üzenetet intézett D. Eisenhowerhez, az Egyesült Államok elnökéhez és M. Mac­­millanhoz, Nagy-Británnia miniszterelnökéhez, az Északatlanti Szövetség és a varsói szerződés tagállamai, valamint az említett áüamcsoportosu­­lásokba nem tartozó néhány ország államjérfiai tanácskozása összehívásá­nak kérdésében. Az Eisenhowernek küldött üzenet hangoztatja, hogy jelenleg teljesen megérett minden feltétel arra, hogy az államok vezető személyiségei egy asztalnál találkozhassanak, s egyesít­sék minden erejüket döntő fordulat elérésére a javulás felé a nemzet­közi helyzetben. Ebben a levélben — hangoztatja N. A. Bulganyin — megküldöm ön­nek a szovjet kormány javaslatait a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdésében. E javaslatok szerint két­­három hónapon belül összehívandó az Északatlanti Szövetség és a varsói szerződés tagállamai, valamint ezen államcsoportosulásokba nem tartozó országok vezető személyiségeinek tanácskozása. N. A. Bulganyin emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió a maga részéről több lépést tett a megbékélés és a hidegháború kiküszöbölése felé, s fel­— A szovjet kormány — hangoz­tatja H. Macmillan-hez intézett üze­net — természetesen pozitívan fo­gadja a NATO-tanács ülésszakáról kiadott kiáltvány azon kijelentéseit, amelyek kifejezik e szövetség orszá­gainak készségét, hogy a nemzetközi problémákat „tárgyalások útján old­ják meg“, hogy „lefektessék a tartós béke alapjait“. Ugyanekkor őszintén meg kell mondanom, hogy a NATO résztvevők e békeszerető kijelenté­sei, véleményem szerint nem egyez­tethető össze az északatlanti tömb tanácsa decemberi ülésszakának a hidegháború politikájának tovább­folytatására és a fegyverkezési haj­sza fokozására irányuló határozatai­val. Az üzenet rámutat, hogy a szov-Napirendjén szerepelne: Az atom­fegyver-kísérletek beszüntetése, az atomfegyver-mentes övezet, a meg­nemtámadási egyezmény, az idegen csapatok kivonása, az ellenőrzés, a légifényképezés, tágabbkörű ellen­őrzés Németországban, a háborús propaganda beszüntetése, Közel- Kelet. A szovjet kormány javaslatait tartalmazó okmány azt javasolja, hogy 1958-ban, két-három napon belül tartsák meg az államok veze­tőinek magasszintű értekezletét, mégpedig kormányfők részvételével. Az értekezleten meg kellene vizs­gálni azt a javaslatot, amely szerint haladéktalanul be kell szüntetni leg­alább 2—3 éves időtartamra az atom- és hidrogénfegyver kísérleteket. Magától értetődik — hangsúlyozza továbbiakban az okmány, hogy az értekezleten lehetőség nyílnék a le­szerelési probléma néhány más vo­natkozásának megvitatására is. Mind halaszthatatlanabb feladat lesz az atom- és hidrogénfegyverek, e tömegpusztító fegyverek betiltása, amelyeknek alkalmazása nem fér össze a civilizált emberiség lelkiis­meretével. A szovjet kormány válto­zatlanul arra törekszik, hogy olyan értelmű megállapodást hozzon létre az Egyesült Államok és Nagy Britan­nia kormányával, hogy lemondanak e fegyverek alkalmazásáról. Sok országban, különösen európai országokban magára vonta a kormá­nyok és jelentős társadalmi körök figyelmét a Lengyel Népköztársaság kormányának az atomfegyvermentes közép-európai övezet létrehozására vonatkozó javaslata — mutat rá az okmány. Ma már adva vannak azok a nélkü­lözhetetlen előfeltételek, amelyek lehetővé tennék, hogy a vezető állam­férfiak értekezletén haladéktalanul megvitassák az eleinte csupán négy ország területét magábafoglaló kö­zép-európai atomfegyvermentes öve­zet létrehozására vonatkozó javasla­tot. A hidegháború és a fegyverkezési hajsza megszüntetésének érdekeit szolgálná — hangsúlyozza az okmány —, ha az értekezleten megvitatnák az Északatlanti Szövetség tagállamai és a varsói szerződés tagállamai kö­zötti megnemtámadási egyezmény megkötésének gondolatát. Aligha tagadható - mondja az okmány -, milyen óriási politikai jelentőségű lenne az európai |s nem­sorolva ezeket a lépéseket, kijelen­ti: ha a nyugati országok is hasonló lépéseket tennének, ez nagy hozzá­járulás lenne kezdetben a hideghá­ború felszámolásához és a vitás kér­dések rendezéséhez, hogy döntő meg­oldáshoz jussunk minden ország fegyveres erőinek csökkentéséhez és a teljes leszereléshez. Az üzenet végezetül a következe­ket hangoztatja: Genfi találkozásunk meggyőzött, mennyire létfontossá­gúak önnek a béke sorsának kérdé­sei, s őszintén hiszem, hogy ön ko­moly figyelmet szentel a szovjet kormány javaslatainak. Hiszem, hogy a vezető államférfiak tanácskozását, s a jelenlegi nemzetközi feszültség enyhítéséhez halaszthatatlanul szük­séges lépések megtételét célzó szov­jet kormányjavaslatok kellő megér­tésre találnak az ön kormányánál. jet kprmány megelégedéssel fogadta Macmillan január 4-i nyilatkozatát az említett országok közötti ünnepé­lyes megnemtámadási szerződés meg­kötésének eszméjéről, s hivatkozik arra, hogy a Szovjetúnió már koráb­ban, többször javasolta, hogy az európai biztonság szavatolására az Északatlanti Szövetség és a varsói szerződés tagállamai kössenek ilyen megnemtámadási szerződést. * * * Bulganyin marsall levelét pénteken átadták Diefenbaker kanadai, Han­sen dán, Adenauer nyugatnémet mi­niszterelnöknek, továbbá a svéd és más kormányoknak is. csak az európai helyzet egészsége­sebbé tétele szempontjából, ha csök­kentenék a Németország területén állomásozó, illetve a NATO-tagálla­­mok és a varsói szerződés tagállamai területén állomásozó idegen csapa­tok létszámát, s méginkább ha telje­sen kivonnák e csapatokat. Tekintet­tel arra, hogy az említett államok területén tartózkodó idegen csapatok teljes kivonására vonatkozó megálla­podás, mint a tapasztalatok mutat­ták, komoly nehézségekbe ütközik, a szovjet kormány véleménye szerint arra volna szükség, hogy az érdekelt államok megállapodnának az említett területeken, illetve kezdeti fokon legalább Németország területén állo­másozó csapataik létszámának csök­kentésében. A váratlan támadás elhárításával összefüggő kérdéseket magábanfogla­­ló megegyezés lehetőségeit sem sza­bad kimerítettnek tekinteni. Ugyan­csak volnának lehetőségek az ellen­őrzés megfelelő kérdéseinek össze­hangolására is, azoknak a leszerelési lépéseknek jellege szerint, amelyek­ben már a legközelebbi időkben megállapodás jöhetne létre, ha az érdekelt államok valóban törekedné­nek erre. Ennek kapcsán — mint az okmány rámutat — meg kellene tárgyalni több intézkedést, mégpedig: ellenőrző állomások felállítását vasúti csomó­pontokon, nagy kikötőkben és gép­­kocsiműútakon, hogy megakadályoz­zák a csapatok és a haditechnika leplezett összevonását, ami esetleg váratlan támadás előkészítésére szol­gálhatna. Figyelembe véve, hogy egyes kormányok nagy jelentőséget tulajdonítanak más államok területe légifényképezésének, a szovjet kor­mány javasolja egy olyan nyolcszáz kilométeres légifényképezési övezet kijelölését, amely az európai katonai csoportosulások határvonalának két oldalán húzódnék. Célszerűnek lát­szik, hogy az érdekelt államok, bele­értve a Német Demokratikus Köztár­saságot és a Német Szövetségi Köz­társaságot is — megállapodjanak Németország területén megvalósítan­dó tágabbkörű ellenőrzésről olyan intézkedéseket illetően, amelyekre nézve már most megvan a lehetőség a megegyezésre. Ilyen intézkedések lehetnének például a külföldi csapa­tok számának csökkentése Német­ország mindkét részének területén, később pedig e csapatok teljes kivo­nása Németországból, továbbá egy atommentes övezet megteremtése az illető államok megegyezése alapján. A dokumentum a továbbiakban rá­mutat arra, hogy az értekezleten célszerű lenne megvitatni azt a kér­dést is, hogy tegyék meg a lehetsé­ges intézkedéseket a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok bővítésére. A javasolt értekezleten meg kel­lene egyezni abban, hogy intézkedé­seket tesznek a manapság egyes országokban folyó háborús propa­ganda beszüntetésére. A vezető államférfiak találkozója lehetővé tenné, hogy eszmét cserél­jenek a közel- és középkeleti fe­szültség enyhítésének módozatairól. A szovjet kormány véleménye szerint a felsorolt kérdések nemcsak, hogy megértek a megoldásra, hanem meg­oldásuk egyenesen halaszthatatlan. Az értekezleten meg lehetne vitatni más építőjellegű javaslatokat is, amelyek elősegítik a hidegháború beszüntetését. Ilyen javaslatokat az értekezlet más részvevői is felvethet­nének. Később, ■amikor már megtörténtek azok az intézkedések, amelyekben megegyeznek a javasolt értekezle­ten és ezzel kialakul a nemzetközi bizalom szükséges minimuma, akkor majd létrejönnek a kellő feltételek radikálisabb intézkedések végrehaj­tásához, beleértve a leszerelést is. Magától értetődik, hogy azok a kérdések, amelyek közvetlenül a Kínai Népköztársaságot érintik, csak­is a Kínai Népköztársaság részvéte­lével oldható meg. A Szovjetunió, akárcsak azelőtt, arra fog törekedni, hogy megkönnyítse a megegyezést a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között a Németország újra egyesíté­séhez vezető utak tekintetében. Az ilyen megállapodás megteremtené a feltételeket a német békeszerződés megkötéséhez. Most, amikor olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek változást' hozhatnának a nemzetközi helyzet alakulásában, a béke megszilárdítása érdekeinek éppen olyan magasszintű értekezlet összehívása felelne meg, amelyen a kormányfők vennének részt. Tekintettel a megtárgyalandó kérdések jellegére, célszerű lenne, ha az említett értekezleten részt vennének az Északatlanti Szövetség és a varsói szerződés összes tag­államainak képviselői. Ha valamilyen oknál fogva nehéz­ségbe ütköznék a megegyezés az előbb kifejtett alapon, már ami az értekezlet részvevőit illeti, a szovjet kormány nem ellenezné az értekez­let megtartását kevesebb részvevővel sem. A szovjet kormány célszerűnek tartaná, hogy az értekezleten vegye­nek részt olyan államok is, mint India, Afganisztán, Egyiptom, Jugo­szlávia, Svédország, Ausztria. Végül az is elképzelhető, hogy a tárgyalásokon legalábbis azok kezdeti szakaszán, az említett csoportosulá­sok mindegyike részéről két-három ország, sőt akár egy ország venne részt e tárgyalásokon, ha erre vonat­kozólag megfelelő megegyezés jön létre. Az értekezlet színhelye a szov­jet kormány véleménye szerint — amennyiben ehhez a svájci kormány is hozzájárul — Genf lehetne. A külügyminiszteri színvonalú értekezlet 'összehívására vonatkozó javaslat a szovjet kormány véleménye szerint semmi bizonyos­ságot nem nyújt afelől, hogy ezek a tárgyalások pozitív eredményekre vezethetnének. A szovjet kormány úgy véli, hógy a fegyverkezési hajsza és a hideg­háború beszüntetése, az államok kö­zötti • kapcsolatban elengedhetetlenül szükséges bizalom megteremtése, a szilárd és tartós béke feltételeinek létrehozása — mindez könnyebben elérhető lenne olyan értekezleten, amelyen közvetlenül a kormányfők vennének részt. Természetes dolog, hogy később célszerű lenne külügy­miniszteri értekezletei tartani a megfelelő kérdéseknek a korábbi megegyezéssel összhangban álló to­vábbi megvizsgálására és a szükséges újabb megegyezések kidolgozására. Bulganyin üzenete Macmillannak Miről tárgyaljon a csúcsértekezlet? Dicső tüzérségünk napja Szerdán, január 15-én ünnepelte dicső tüzérségünk a jaslei harcok évfordulóját. Tizenhárom évvel ezelőtt aranybe­­tükkel írta a történelembe az első csehszlovák hadsereg tüzérsége ne­vét. A tüzérségi előkészítő tűz nagy segítséget nyújtott a szovjet hadse­reg előnyomulásának. Ezen dicső harc emlékére ünnepeljük minden évben a tüzérség napját. Tüzérségünk a jaslei harcokban hősiesen kivette részét és ezért a második, negyedik és az ötödik tüzér­ezred a jaslei ezred nevét kapta. A komáromi CSEMADOK közel egy évtizedes kultúrmunkájá­­nak ismét egy jelentős állomásához érkezett. A közelmúltban mutatták be Kálmán Imre gyönyörű zenéjű há­rom felvonásos operettjét, a „Marica grófnő“-t. A siker a CSEMADOK- tagok önfeláldozó munkájának ered­ménye, akik fáradságot nem ismerve tevékenykednek a növekedő szebb eredményekért. A mostani darabot Riszdorfer Lász­ló, a MATESZ tagja rendezte, olyan ismert műkedvelők szereplésével, mint Magyarics Rudolfné, Cibulka József, Tkacsik István, Kadlicsek István, Nagy Zsuzsi, Dobis Ilona, Hollósi József és a többiek közremű­ködésével, akik tudásuk legjavát adták. A darab sikerében osztozott a ze­nekar is, Schmid Viktor vezetésével, akik jól tolmácsolták Kálmán Imre gyönyörű zenéjét és hozzájárultak a darab sikeréhez. Hisszük, hogy a komáromi CSEMA­DOK eredményes munkája a jövőben sem marad el és a mostani bemuta­tót nemsokára követni fogja egy új darab, mely a szocialista szellemű műsorpolitika igényeit figyelembe - véve találkozik a dolgozók kulturális igényeivel. Papp János, Komárom KÖNYVESPOLC MARKOWSKA —MILSKA: AZ OKOS PAPAGÄJ. 42 oldal, félvászonkötés, tizenegy színű illusztrációval, ára 20.— Kcs. A már több nyelven megjelent perzsa mesegyűjteményt, tizenegy színű illusztrációval a karácsonyi piacra adta ki a Szlovákiai Szépiro­dalmi Könyvkiadó magyar szerkesz­tősége. A nyolc gyönyörűen illusztrált mese minden bizonnyal mielőbb gyer­mekeink közkincsévé válik. LUSKÄC: A VÉGTELEN VADÁSZ­MEZŐKÖN. 376 oldal, egészvászonkötésben, ára 30,50 Kcs. Az ismert cseh író érdekes és érdekfeszítő vadászkalandjainak el­beszélése a Szovjetunióból. KORMOS: A REPÜLŐ KASTÉLY ára 13,50 Kcs. Kormos Istvánnak népmese-feldol­gozásait „Égigérő fa“ címen jól ismerte és kedvelte olvasóközönsé­günk. Régi verseinek javát felfrissí­tette és néhány új verssel gazdagí­totta kötetét a fiatal költő. Verseiben a balladai drámaiság éppúgy helyet kap, mint a líra és a kissé vaskos, ízes népi humor. A gyermekek szó­rakoztató, de egyben rangos verskö­tetet Rogán Miklós ízléses illusztrá­ciói öltöztetik méltó köntösbe. ERSKINE: PENELOPE EÉRJE 260 oldal, Olcsó Könyvtár sorozat, ára fűzve 3.— Kcs. A kiváló amerikai író ebben a könyvében a homéroszi eposzt meséli el modern formában.. Tollfosztás ZWEIG: ÉGŐ TITOK 360 oldal, félvászonkötés, ára 21.— Kcs. Az „Égő titok“ címadó növelőn kívül: „Amok", „Leporella“, „Az ér­zések zűrzavara“, „Epizód a Genfi tavon“, „Könyves Mendel“, „Huszon­négy óra egy asszony életéből“, „Az ellentétes hasonmások“ és a „Sakk novella“, Stefan Zweig 9 novelláját tartalmazza ez a könyv.; Stefan Zweig a válságos pillanatok és korok írója volt, ezért is lett leg­­sajátabb műfaja a tömör novella és az egyszerű történelmi riport. Ha a siker lenne az írói nagyság egyedüli mértéke, Stefan Zweiget a legnagyob­bak közé kellene sorolni. ★ ★ ★ A sellyei halászbál „Húzd rá cigány, szakadjon el a húrod“ — énekelték nem is olyan régen, és ropták a táncot a sellyei tánchelyiségben. A szünetben a ha­lásztársaság vezetője — ahogy ö mondta — „a csendes bolondok tár­sasága nevében“ üdvözölte a vendé­geket. Meglepődtem ezen a jelzőn már csak azért is, mert mindent lát­tam, csak csendességet nem. De hisz a csendesség halászembernél nem is a bál időszakára vonatkozik. Kovács bácsi már a hetvenötöt tapossa, de erre az alkalomra ő is kipederte deres bajuszát és együtt mulat a fiatalokkal. A nótákat vegyíti a féiszázados halászmúlt egyes ese­ményeivel, mulatságos történeteivel. Hisz az idei legnagyobb halászzsák­mánya is tizenkét kilós volt. De ÍCovács bácsi mellett felsora­kozik a halásztársaság többi tagja is, ezt mutatja az a tény is, hogy az elmúlt évi beadásukat mintegy 500 mázsával lépték túl. S ahogy elnézem a kultúrmunká­­sok és a halásztársaság tagjainak közös mulatozását, valami közös vo­nást látok közöttük. A CSEMADOK színjátszói sokszor az esti órákban igyekeznek a próbákra és az éjjel veti okét haza. A szenvedélyes halász szintén estefelé indul horgászbotjá­val a Vág felé, s a sápadt holdvilág­tól megvilágított folyó partjáról ugyancsak az éjfél veti haza. És mindezt valamennyiünkért teszik. 3 mosc. amikor együtt vannak, — jót mulatnak a jó munka gyümölcsére. Tóth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom