Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-19 / 3. szám
4 síz abad Földműves f9S8. Január iá. * Százezer liter tejhiány és ami mögötte van Állami gazdaságaink egyik alapvető feladata: biztosítani a piac élelmiszerellátásának nagyobb részét. Az elmúlt évek eredményei méltán igazolják, hogy állami gazdaságaink feladataik teljesítésére képesek. Megvan rá a |ehetőségük, éppen azért a jövőre nézve egyre merészebb feladatokat tűznek maguk elé. Ebben az évben nem kevesebb mint 3000 literes évi fejési átlagot akarnak elérni. Ha figyelembe vesszük az elmúlt évi tejtermelési terv eredményes teljesítését és azt, hogy több helyen, mint pl. Nagyszombatban, Királyhelmecen, Palárikovón és másutt már tavaly elérték a 3000 literes fejés; átlagot. Nem vonhatjuk kétségbe, hogy ezt szlovákiai méretben is elérik. Sajnos, még mindig akadnak kullogok Itt-ott, de egyre kevesebb helyen még mindig akadnak gazdaságok, melyek nem tartanak lépést a termelésben a többi feladatukat teljesítő gazdaságokkal. Ezek közé tartozik pl. a Losonci Állami Gazdaság, amely közel 100 000 liter tejjel maradt adósa közellátásunknak az 1957-es évben. A mulasztás oka többrétű. S a ma már gondterhes arcokról lerí, hogy a gazdaság vezetői és dolgozói tudatában vannak, hol a hiba. — Bizony meg kell mondani kertelés nélkül — hangzik el egy halk sóhaj közepette Vacula főmezőgazdász, igazgatóhelyettes ajkáról — hogy későn kezdtünk a hibák eltávolításán gondolkozni. Az év vége felé, amikor már... Ez igaz, az év végén már nehéz egy éven keresztül megismétlődő és nyomait, következményeit maga után hagyó hiányosságok egész sorát néhány nap alatt jóvá tenni. Pedig már az első negyedév hiányos, 68 százalékos tervteljesítése felhívhatta a figyelmet, hogy a tej termelés terén valahol baj van. Látni kellett, hogy mi okozza a 4,77 literes átlagtejhozamot, hogy bent Losoncon, nem messze az igazgatóságtól a tejhozam 3,82 liter! Viszont Kisdálón ebben az időszakban 6,28 literes átlagot értek el. Ma már látják, hogy bizony nem volt elégséges a termelés és a tervteljesítés problémáiról csupán a gazdasági vezetőkkel tárgyalni Sokkal hasznosabb és helyesebb lett volna, ha Turcek igazgató ahelyett, hogy durván, „lóhátról“ beszélt a dolgozókkal, inkább a gazdaság ügyes-bajos dolgainak megtárgyalására, termelési tapasztalatcserére összehívta volna őket. Mert ahol eddig ez így történt és történik, ott sokkal, de sokkal kevesebb a hiba. Eltolódott a legnagyobb tejelési időszak Á második negyedévben 15 ezer liter tejjel kevesebbet adtak be, mint amit a terv előírt. Másutt éppen ebben az időszakban, májusban, júniusban érik el a legnagyobb tejelékenységet, ami érthető is. —' Ezt rövid idő alatt nehéz lesz helyrehozni — szól a kérdéshez dr. Petik állatorvos, aki közel három hónapja ment át a Losonci Állami Gazdasághoz. — Amint megállapítottam, már több éven megismétlődött, hogy amikor a legtöbb tehén ivarzik, a fajtenyészeti állomás bejelenti, hogy nincs elegendő és megtermékenyítésre megfelelő magjuk. így történt 1956- ban is. Ennek következtében 1957- ben két hónappal eltolódott az eliési és tejelési időszak. Adott esetben augusztusra és szeptemberre, amikor már kevesebb a nedvdús takarmány. Ez a hiányosság is jónéhány ezer liter tej kitermelését gátolta, mert ha az ellés után a harmadik negyedévben terven felül 18 ezer liter tejjel többet kifejtek, mennyivel többet kifejhettek volna májusban, júniusban? Megvan a tervezett tehénállomány, de ... Nagyrésze alacsony termelőképességü és beteg. A múlt évben 90 tehenet kellett kiselejtezni, de az idei terv szerint még többel kell növelni az állományt. Részben felvásárlás útján pótolják a hiányt, de gondot fordítanak az utánpótlás, a növendékállomány nevelésére is, amely aránylag jó, de milyen sorsra jut? Egy ideig, míg a Stejman-bódékban élnek, jó dolguk van a borjaknak. Tiszta levegő, napfény a barátjuk. De a borjú tinóvá válik és ha Losoncon ki akar kerülni a bódéból, azt szé kell bontani. Az osztályozás után az egészséges üszők — akárhogy fáj is a gazdaság dolgozóinak' — a beteg, tüdövészes tehenek közé kerülnek. Szeretnék őket elkülönítve nevelni, de hol? A tehénállomány így is tizenöt helyen van. Nincs elegendő megfelelő férőhely. Megindult ugyan az istállók építése 600 szarvasmarha részére, de nehezen megy. A Losonci Építkezési Üzem, még 1955. őszén belekezdett egy 100 férőhelyes tehénistálló építésébe a belki-részlegen, amit a múlt év őszén át kellett adni. Az istálló még ma is befejezetlenül, de legalább már tető alatt áll. Az építkezés körül itt-ott lézeng egykét ember, de azok is inkább a gazdaság dolgozói közül valók. A gazdaság igazgatósága „udvariasan“ tudomásul veszi az építkezési üzem „objektív“ nehézségeit, az anyaghiányra való hivatkozást és tétlenül elnézi, hogy épít és bont az építkezési üzem. Mert hát az is előfordul, hogy az ablaknyílás 80 cmre, a „belévaló“ ablak pedig 1 méterre sikerült. Ilyen esetben csak „indokolt“ a bontás? Az építkezési üzem hanyagsága ellen nincs szankció? Van. De a gazdaság vezetősége nem él ezzel a törvényadta jogával. S ezalatt az állatok sorsa mit sem javul. Kétirányú takarmányozás és ami ezzel jár Talán furcsán hangzik, de a Losonci Állami Gazdaságban két irányban folyik a takarmány-gazdálkodás. Már a begyűjtésnél kétfelé megy a takarmány, amiből amúgy sincs elegendő. No meg a minősége se a legjobb. Savanyú füvet terem a rét. Hogy hová kerül a takarmány? Például a szalatnai, belki, apátfalvi, pilisi részlegeken a közösbe, de egyes gondozók padlására is. Az itteni állatgondozók néhány évvel ezelőtt egyénileg gazdálkodtak a volt • nagybirtok földjein. Amikor megalakult az állami gazdaság, — ennek már több mint 7 éve — ezek a gazdák beolvadtak az állami gazdaságba a földdel, állatokkal, a gazdasági felszerelésekkel együtt. Az értékelés után arról volt szó, hogy az átadott élő- és holtleltár ellenértékét kifizetik, de ez még a mai napig sem történt meg... És éppen ezeken a részlegeken a legrosszabb a tejtermelés. — A fejők előtt közömbös, mennyi tejet fejnek a gazdaság részére — mondogatják a gazdaság vezetői — mert az átadott teheneket egyesek még ma is magukénak vélik. Egy tető alatt van a közös és egyéni tehén. Közösen fejik és takarmányozzák őket. Hogy mennyi tejet visznek haza, mennyi takarmányt etetnek meg saját teheneikkel? Ezt pontosan senki sem tudja. Pancsó tehéngondozó már nem dolgozik a gazdaságban, de két tehene még a közös takarmányt fogyasztja. A kisdálói részlegen, ahol ilyen eset nem áll fenn, eredményesen folyik a tejtermelés. Ügy látszik, a gazdaság vezetősége több próbálgatás után sem képes megoldani ezeket a problémákat. Viszont mindezekről tudomása van a Besztercebányai Kerületi Nemzeti Bizottságnak és az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának is, mert már jártak ott ebben az ügyben. Ennek ellenére a Losonci Állami Gazdaság halasztást nem tűrő, a gazdálkodás menetét károsan befolyásoló kérdéseik megoldása még mindig húzódik. Kulik Gellért. Gépállomásaink mezőgazdászai és zootechnlkusai az EFSZ-ekben PRÓBA, AMELY BEVÁLT • MIT HOZOTT AZ ÜJ ÁTSZERVEZÉS? • A SZAKEMBEREK ÉRDEKELTTÉ TÉTELE A SZÖVETKEZETI GAZDÁLKODÁSBAN. Az elmúlt év folyamán sok magántermelő lépett a közös gazdálkodás útjára, s így a szövetkezetek száma jelentősen megnövekedett. Ez a változás megköveteli a mezőgazdasági termelés irányításának megjavítását. Az eddigi intézkedések nem biztosították kellően a szövetkezeteknek nyújtandó termelési-technikai, szak- és szervezési segítséget, mégpedig azért, mert a szakemberek, tehát a mezőgazdászok, zootechnikusok, állatorvosok, szervezési dolgozók jelentős mértékben távol állnak, elszakadnak a termeléstől. Ezeknek a szakembereknek a működése többé-kevésbé a járási nemzeti bizottságok, GTÁ-ok és más szervek keretén belül összpontosított szaktanácsadó szolgálatra korlátozódik. A mezőgazdaságban megváltozott termelési viszonyok és társadalmunknak a termelés fokozásában kifejtett célkitűzései megkövetelik, hogy ezek a dolgozók fokozzák részvételüket a termelés közvetlen irányításában. Hogy a termelést irányítani tudják, szükséges, hogy közelebb kerüljenek a termeléshez és jobban kivegyék részüket a mezőgazdasági termelési alapeszközök kihasználásában. Elsősorban a szövetkezetek tulajdonában levő föld és a gépállomásokon levő gépi eszközök jobb kihasználásáról van szó. Az 1957-es évben Szlovákia területén több helyen átszervezték a gépállomás mezőgazdászait az EFSZ- ekbe, mint például a somorjai, dunaszerdahelyi, nagymegyeri, galántai, őgyallai, királyhelmeci és a szepsi járásban. Már néhány hónapos tapasztalat megmutatta, hogy a mezőgazdászok így sokkal rugalmasabban és hathatósabban beavatkozhattak a szövetkezeti termelés irányításába és sokkal jobban érvényesíthették szaktudásukat. Ebben a helyzetben még nagyobb igyekezetei fejtenek ki annak érdekében, hogy a szövetkezet minél jobb eredményeket érjen el, mert ebben anyagilag ők is érdekeltek. Jövedel-A Pusztakeresztúri Állami Gazdaságban jó időben télen is gondoskodnak az anyakocák és malacok mozgásszükségletéről műk nagyobb részét a szövetkezettől kell hogy kapják. A gépállomástól 500 — 600 Kcs átlagos fizetést kapnak és a GTÄ legfontosabb nevezett feladatainak teljesítése után prémiumot. Ezt az új szervezést általában mind a mezőgazdászok, mind a szövetkezetek vezetői helyesnek tartják, mert ezáltal jelentősen megjavult a brigádközpontok és szövetkezetek közötti együttműködés. A gépek elosztása is a szövetkezetek felelős tényezőinek közreműködésével történik. Ebben az évben a szenei járás példája nyomán néhány helyen hasonlóképpen átszervezik a zootechnikai szolgálatot is. így a szakembereknek a szövetkezetek termelésébe történő beállítása és anyagi érdekeltsége jelentősen és kedvezően befolyásolja a termelés fokozását, amit az eddigi tapasztalatok is bizonyítanak. Stanislav Rovny, mérnök ★ ★ ★ A gőzgépeket átszerelték naftára A párt levelének megtárgyalásával kapcsolatban a Zselízi Állami Gazdaságban ökonómiai konferenciát szerveztek, amelyen többek között értékes takarékossági javaslat hangzott el a gőzekék kihasználásával kapcsolatban. Ezeknek az üzemeltetése a szén miatt korlátozott. Zselízen ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy Dieselmotorokkal pótolják a szenet. A gőzgépeket átszerelték naftára és ez jól bevált. Tökéletesen végzik a mélyszántást és üzemköltségük jóval kisebb. A gazdaság szakértőinek indokolása: az átszerelt motoros „gőzgépek“ életkora 15 — 20 év, sokkal több, mint egyéb gépeké, s emellett jó munkát végeznek. Néhány elhangzott javaslathoz Január végére kész Gondosan felkészültek a gépek és hűzószers tok téli javítására a Vágújhelyi Gép- és Traktorállomás alkalmaztatásuk is biztosítva van a téli hónapokban. A téli gépjavítást kihasználják az utánpótlás nevelésére. Tizenkét tanuló dolgozik itt, mint gyakornok, velük együtt nevelőjük is. Mindig más és más javításra szoruló gépet kapnak, s ezeket ők javítják ki. Később a második műszakban, idősebb traktorosok felügyelete mellett a gépek üzemeltetésénél is alkalmazzák a fiatal tanulókat. Vladimir Vicik a traktorok javításánál dolgozik dolgozói. Mind a gépállomáson, mind az egyes brigádközpontokon jól felszerelt műhelyekben javítják a traktorokat, húzószerszámokat és kombájnokat. A gépek javításánál jelen vannak a gépkezelők is. így alkalom nyílik, hogy jobban megismerjék a gépeket, amellyel dolgoznak, lássák azt, hol hogyan kenték a gépet, hogyan végezték a karbantartást. Ezáltal az A párt levelének megjelenése után többezer jó és néhány kevésbé jó javaslat látott napvilágot. Kétség nem fér ahhoz, hogy ez dolgozóinknak a szocializmus építése iránti érdeklődését bizonyítja. Bizonyítja továbbá azt is, hogy népünk a nemzetgazdálkodás igazi irányítója. Kifogásolták az irányítás széttagoltságát A mezőgazdasági dolgozók" joggal mutattak rá a termelésben mutatkozó eddigi helytelen irányításra. A kerületi .nemzeti bizottságok tanácsai, valamint a mezőgazdasági ügyosztályok — melyek a termelés fejlődéséért és alakulásáért a fő felelősséget viselik — a feladatokat kielégítően teljesíteni nem tudták. Sok olyan szerv, amelynek munkája a mezőgazdasági termelést befolyásolta, nem tartozott a nemzeti bizottságok hatásköre alá. Mindezek a hiányosságok a termelést károsan befolyásolták. Annak ellenére, hogy aránylag kevés szakemberrel rendelkezünk, az agronómusi és zootechnikai szolgálatunk mégis széttagolt volt. Van-e egyáltalán szükség arra, hogy a cukorgyár, a járás és a gépállomás mezőgazdásza külön-külön gondoskodjon a cukorrépa időbeni elvetéséről? Ésszerű megoldás az, hogy a zootechnikusokat, az állatorvosokat, a műmegtermékenyítési műszaki dolgozókat, az ivartalanítókat más és más szerv irányítsa? Nem lehetne ezeket a szakembereket egységesen irányítani ? Erről és hasonló kérdésekről beszélnek a járási nemzeti bizottságokon és falvaink helyi nemzeti bizottságain. Bátran mondhatjuk, hogy a vitázó’: túlnyomó többsége egy véleményen van: ha a kerületi nemzeti bizottságok tanácsa és a mezőgazdasági ügyosztályok felelősek a termelés menetéért, fokozásáért és alakulásáért, akkor megfelelő jogkört is kell nekik biztosítani. Más szóval; a gép- és traktorállomások mai irányítási rendszerétől eltérően — amikor a GTÁ-ok irányítása a KNB-okhoz tartozik — szükségesnek mutatkozik, hogy ezt a jogkört a JNB vegye át. Ha ezt a javaslatot elfogadnák jelentős mértékben megváltozna a JNB tanácsa, valamint a gép- és traktorállomások munkaköre. Az elvi kérdésekben azonban továbbra is a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Minisztérium döntene. A JNB jogkörének meghagyása mellett a gépállomások számos módosítást hajthatnának végre a növénytermesztés, állattenyésztés vonalán. Természetes, hogy ezen elvek figyelembevételével a brigádközpontokra is nagyobb feladat hárulna. A brigádközpontoknak a falu valóságos termelő központjává kell átalakulnia. A vezető legyen jó szakember és megfelelő felső iskolai végzettséggel rendelkezzen. Ugyanez vonatkozik a mezőgazdászokra, a főgépészre stb. A brigádközpontok, valamint a brigádtanácsok hatáskörének ésszerű bővítése, az agronómusi szolgálat átszervezése, egész sor előnnyel járna. Mindenekelőtt a szövetkezetek a munkaszervezés és a termelés terén nagyobb segítséget kapnának. Ezáltal megszűnne az agronómusi szolgálat széttagoltsága, a gép- és traktorállomások pedig nagyobb súlyt fektethetnének az állattenyésztési munkák gépesítésére. Minden feltétel adva van ahhoz, hogy az állattenyésztési munkák eddigi gépesítési csoportja a brigádközpontok közvetlen ellenőrzése következtében feladatait az eddiginél sokkal jobban teljesíthesse. A prémiumok igazságos megállapítása körül is sok megjegyzés elhangzott az országos vita keretén belül. Többen helyesen mutattak rá arra, hogy a traktorosoknak a műszaki teljesítménynormák túllépése után történő jutalmazása gyakran erős „hajrá“-hoz vezet, ami többnyire az elvégzett munka minőségének leromlását idézi elő. Mások egyoldalúan azt javasolták, hogy a prémiumok juttatását, — még nagyobb mértékben mint eddig, — csupán a tervezett hektárhozamok túllépése tegye függővé. Véleményünk szerint helyesebb lenne, ha a prémiumok megállapításánál és kifizetésénél a szövetkezetek gazdálkodásának eredményét és a GTÁ-ok üzemi mutatóinak teljesítését (üzemanyagmegtakarítás, a gépek üzemképtelenségének csökkentését stb.) vennék alapul. Emellett a műszaki dolgozóknak a gépállomás gazdasági eredményeibe, a traktorosoknak, mezőgazdászoknak és a többi szakembereknek az EFSZ- ek gazdálkodási eredményeibe történő érdekeltté tétele jobban érvényesülhet. A vita folyamán olyan javaslatok is elhangzottak, hogy az állami gazdaságokat a JNB taftácsa irányítsa. Ezekkel a javaslatokkal nem érthetünk egyet, egyrészt, mert egyes állami gazdaságok terjedelme túlhaladja a járás területét, másrészt pedig azért, mert ez megnehezítené termelési munkájuk összehangolását. így tehát az állami gazdaságokat továbbra is a KNB tanácsa fogja irányítani. Örömmel vennénk, ha állami gazdaságaink, Szövetkezeteink és gépállomásaink dolgozói ezekhez a javaslatokhoz véleményüket nyilvánítanák a sajtón keresztül is. (ZN) Rudolf Hrusovsky és Miroslav Hasák az önkötözőgépeket javítják A gépszerelők és traktorosok úgy határoztak, hogy január végéig elvégzik a tavaszi munkákhoz szükséges gépek és húzószerszámok kijavítását.
