Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-13 / 15. szám

yfzaUae/ Földműves 1996. április IS. ALATTOMOS ELLENSEG János bácsi Ha nézed, nincs rajta semmi külö­nös, csak az orrahegye vörösödik job­ban az átlagosnál. Egyébként ember mint a többi. De ha szólásra nyitja ajkát, akkor már csak az tud a be­szédén eligazodni, aki ügy ismeri gondolatmenetét, mint juhász a csil­lagok járását. Ha például azt akarja megmondani, hogy egy meg egy mennyi, azt úgy csűri, csavarja, szó­virággal kicifrázva, hogy a végén már talán a szakember is kételkedne a végeredményben. Hogy miért teszi ezt? Talán ő maga sem tudja. Szereti ha észreveszik, szereti, ha igazat ad­nak neki, de talán mindennél jobban, ha dicsérik. Ezt persze más ember is szereti, nála azonban ebből a szem­pontból mégis van annyi különbség, hogy ha róla a vele beszélő a vélt jókat elfelejti észrevenni és megmon­dani, ő majd felhívja rá a figyelmét. A munkájában? Általában nem le­het rá rosszat mondani. Azaz, hogy akkor nem, ha véletlenül nem nézett mélyen a pohár fenekére. Mert ha igen, akkor nem baj az, illetve nem törődik vele, hogy a csoportjából 35-en várnak rá. Ugyanis felelős em­ber ö, csoportvezető. Megválasztják újra, meg újra, mert érti a szakmáját (meg egy-két pohár kisüstiért szíve­sen tódítja néhány tizeddel a munka­egységet). Persze a szakmáját is sze­reti. De még ettől is jobban szereti a jő hangulatot, ami nem is volna hiba, ha azt úgy közönséges módon keresné, mint a többi halandó, ő bi­zony nem akkor örül, amikor mások is örülnek, nem úgy vigad, ahogy mások is vigadnak, hanem a maga módján, speciálisan. Ügy, hogy az első féldecinél meg­köszörüli a torkát, a második után ismétel. A harmadiknál elbeszéli a születésétől a, katonaságig eltelt idő eseményeit, a negyediknél külön feje­zetet tart a katonaságról, az ötödiknél már odáig'jut, hogy megnősül. A ha­todiknál aztán olyannyira belekomo­­rodik a pohárba, hogy ezt csak a hetediknél fokozza, de tovább aztán nem. A nyolcadiknál már az asztalra csap, a kilencediknél elemében van, nyitogatja, tátogatja a száját, próbál­gatja a nótázást. Most aztán már Egy színielőadás margójára Ipolyságon megtört a jég: a CSE­­MADOK műkedvelői hosszú szünet után ismét színpadra vittek egy szín­darabot. A húsvéti ünnepekben több ízben előadták Óta Safránek: Makran­cos házasok című vígjátékát. Ezért dicséret illeti mindazokat, akik köz­reműködtek, hiszen a jól sikerült előadásokkal a színjátszók kellemes szórakozást szereztek az ipolysági közönségnek. A dicséret elsőségét Darida Ernőné rendező érdemli meg, aki nagy lelkesedéssel vállalkozott e színmű betanítására. Hibát követnénk el azonban, ha csak vállveregető dicsérgatésekkel szólnánk az ipolyságiakról. Bírálnunk kell a közönség egyes furcsa és tel­jesen elítélni való szokásait. Idetar­toznak például az előadás közben el­hangzó nem helyén való megjegyzé­sek, amelyek kellemetlen hatással vannak úgy a szereplők, mint a játé­kot figyelemmel követő jelenlevőkre. A csendbontók azonban mindezzel nem elégszenek meg: a felvonások kezdetén a karzaton sokáig élénk mozgolódás, jövés-menés folyik, ami csak rendszerint a felvonás egy har­madánál szűnik meg. S ez már így megy évek óta! Tapasztalatból tud­juk, milyen zavaró hatással van a szereplőkre, ha a közönség zavarja az előadást. Sajnálatos a dologban az, hogy a helytelen viselkedésben éppen a fiatalság jár az élen. A szereplőkről szólva elmondhat­juk, hogy mindnyájan jól megbirkóz­tak szerepeikkel. Dicséretet érdemel Polják Erzsébet, Baráti Katalin, Má­­rer József, és a nyelvi hibáktól elte­kintve, Kovács József is. A közönség meg volt elégedve a többiek játé­kával is. Medgyesi Tibor csak egy fél kell, hogy meg is eressze a hangját, legalább olyan hamisan, mint mondjuk a féldecinek és eredeti szilvóriumnak mért pálinka volt. De őt ez igazán nem zavarja. Csukott szemmel és angyali gyönyörrel gyö­nyörködik nótának vélt ordibálásában, annyira, hogy a végén még szünetet is tart, hadd szívódjon fel vérébe az édes hang, mint a keserű ital. Ilyen­kor aztán hátraveti a fejét, hallgat egy darabig, majd előredül, mintha az asztalon szétfolyt italból merítene bátorságot a folytatáshoz. Majd újra rázendít, miközben hangja egészen mormogássá „csiszolódik“. És így ül, ül csukott szemmel vala­hol a mennyországban félistennek, vagy talán egyenesen főistennek kép­zelve magát, aki körül eltörpül, elhal­ványul ez a porból épült világ, csak ő ragyog kiolthatatlan fényben, a hal­hatatlanság glóriájával övezve. így ül mindaddig, míg a dicsőség mámorától össze nem csuklik egészen, hogy aztán az asztalra rogyva folytassa mennyei útját. Milyen kár, hogy mindezt nem tudja a földre szállva, nyitott szem­mel is átélni. Kár, nagy kár, hogy legalább egy pillanatra nem nyitja fel a szemét, mert ha felnyitná, a körülötte levők arcán ülő utálkozó, kárörvendő, meg sajnálkozó rí kinek­­kinek a lelki alkata szerinti — kife­jezésekből rá kellene döbbenje a va­lóságra. S talán, ha van még lelkében egy szikrányi egészséges akarat, — kigyógyulna betegségéből. Mező György, Királyhelmec :3C80t<SCeKKS»CííCK»C{KKSIC8F3K«fasc* Hans Hass: VADÁSZOK A TENGER MÉLYÉN kb. 432 oldal, ára kötve 21,— Kcs. A szerző bécsi diákkorában újfajta sportot kezdett, megteremtette a vizalatti búvárvadászatot Dalmácia, a Riviera, Venezuela, az Egyesült Államok partjainál 15—20 méteres mélységben; figyelte, vadászta és fényképezte a legkülönbözőbb tengeri halakat és állatokat. Élményeit friss, humoros leírásban, igen szórakoztató módon közli’az olvasóval. Az őrösi munkaiskola záróvizsgája Az őrösi EFSZ mellett működő szövetkezeti munkaiskola április 2-án tartotta évzáró vizsgáját. A vizsgán megjelentek Tokárcsik Sándor, a helyi pártszervezet elnöke és Nagy Elek a HNB elnöke. A vizsgáztatást Cigányi György előadó végezte és a hallgatók mindnyájan jó felkészült­ségről tettek tanúságot. Különös dicséretet érdemelnek Bélán Lajos, Mokry Lajos, Nagy Géza és Juhász József szövetkezeti tagok, akik egy esetben sem maradtak el az előadá­sokról és ez természetesen megmu­tatkozott a vizsgánál is. A szövetkezet vezetői akik a vizs­gánál megjelentek felbuzdulva a szép eredményen, megígérték, hogy a jövőben igyekezni fognak minden szövetkezeti dolgozót bekapcsolni az iskolázásba. A hallgatók véleménye a vizsgák után úgy nyilvánul meg, hogyha a tagság tudatában lett volna, hogy ilyen színvonalas előadások lesznek, sokkal több halgatója lett volna az iskolának. A hallgatók továbbá azt kérték, hogy a mostani előadó ve­zesse az iskolákat a jövőben is. A záróvizsga után barátságos be­szélgetés alakult ki a jelenlevő funk­cionáriusok, Cigányi György tanító elvtárs és a hallgatók között a tava­szi munkák menetéről és az iskola vezetője értékes tanácsokat adott ehhez a munkához. Erdélyi Gábor, Strázne Komáromi hírek A Steiner Gábor hajógyár üzemi klubja Karinthy Frigyes kitűnő sza­tíráját mutatta be, „Tanár úr kérem“ címmel. A tanár és a diák viszonyá­nak finom szatírája, mely komoly tanulságot tartalmaz, nagy közönség sikert aratott. A diák szerepét Csevár N„ a tanárt pedig Hüttinger L. ját­szotta ízes humorral. A Karinthy estet énekszámok, szavalatok és a Béke zenekar műsorszámai tették színessé. A tizenegyéves iskola diákjai Mol­nár Ferenc kiváló színmüvét a Pál utcai fiúkat adták elő már több ízben. A rendezést Farmbauer tanár vállalta és a siker nagy része az ő munkájá­nak köszönhető. A diákok élethűen vitték színpadra Molnár Ferenc re­mekbe szabott gyermekalakjait és a közönség hálásan fogadta lelkes játékukat. A komáromi CSEMADOK a tizen­egyéves és a pedagógiai iskola nö­vendékeinek közreműködésével nagy­sikerű Petőfi estet rendezett. Petőfi forradalmi költészetét Gáspár Tibor tanár ismertette. A szereplők Petőfi legszebb verseit, megzenésített köl­teményeit adták elő. Az énekszámo­kat a CSEMADOK kitűnő szólistái énekelték. Nagy sikert arattak a diá­kok népi táncai, valamint a CSEMA­DOK nagy zenekarának müsorszámai. Papp János, Komárom Nyolcvan éve alakult meg a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkás Párt 1878. április 7-én kérgeskezű mun­kások találkoztak Prága egyik külvá­rosában, Brevnovban, hogy formát ad­janak az akkor már országosan kia­lakult csehországi munkásmozgalom­nak. A küldöttek között ott láttuk a cseh munkásság harcos vezetőit, La­­dislav Zápotocky elvtársat, ‘felejhe­­tetlen elnökünk édesapját, Boleslav Peckát a brünni munkások, és Ferdi­nand Svarc elvtársat, a libereci mun­kásság vezetőit. Ekkor már több mint egy évtizede küzdött a kezdeti nehézségekkel, de leginkább az osztrák rendőrhatóságok üldözésével a fiatal mozgalom. Foly­tak a munkások bérharcai és sztrájk­jai. Már 1874-ben megjelent a dol­gozók harcos sajtóorgánuma, a Bu­­doucnost és későbben a Delnické listy. 1878 elején indul meg a szervezeti újság az Organizácie, mely rohamo­san megjavítja a szervezési munkát. A gyűlés illegális, mert a rendőr­terror nem engedélyezte volna. Titok­ban jöttek össze a küldöttel« az or­szág minden részéből, hogy megte­gyék ezt a kezdő, de nagyjelentőségű lépést a cseh munkásmozgalom tör­ténetében. Á gyűlés határozatilag mondta ki a marxista munkáspárt megalakulását és teljes egészében magáévá tette az I. Intemacionálé irányvonalát. Ki­mondta, hogy a munka minden va­gyon forrása, tehát a közösség mun­kájából fakadó értékek minden dol­gozót illetnek. Kimondotta, hogy meg kell szüntetni a termelőeszközök ma­gántulajdonát, mivel ez okozza a dol­gozó nép nyomorát. A párt programja kihangsúlyozza többek között, hogy a párt a nemzeti önrendelkezési jog alapjára helyezkedik. Az alakuló gyűlés meghatározta a legsürgősebb harci követeléseket. — Ezek az általános választójog, a saj­tószabadság kivívása, az állam és az egyház szétválasztása, a gyárt ®s az üzemi egészségügy megteremtése, a tíz- és nyolcórás munkaidő törvény­beiktatása és a bankok államosítása. Nagy jelentősége volt a nyolcvan évvel ezelőtt megtartott alakuló gyű­lésnek, mert ez teremtette meg a cseh munkásmozgalom alapjait, mely hosszú és véres harcok közepette végül hatalmas kommunista párttá szélesedve történelmi korunkban a szocializmus győzelmes betetőzése felé vezeti Csehszlovákia dolgozó népét; 610 éves a prágai Károly-egyetem Majdnem minden nemzet történe­tében van egy olyan uralkodó, ki kivételes adottságaival, műveltségével örökbecsű, maradandó létesítménye­ket hagyott nemzetének. Ilyen nagy uralkodója volt a cseh nemzetnek IV. Károly. 1347-ben lépett a trónra IV. Károly, cseh uralkodók sorrend­jében I. Károly néven. Anyai ágon cseh vér folyt ereiben. Mint német­­rőmai császárnak a hatalma nemcsak nyugat, hanem észak felé is kiter­jedt. A nagy birodalom uralkodója Prágát tette székhelyévé. Már ural­kodásának első évében, bár birodal­mában több nagy város volt, elhatá­rozta, hogy Prágát kiépítteti. Elren­delte, hogy az új városzrészt is csa­tolják a régi városhoz és a várhoz és sürgette ennek a városrésznek a kiépítését. Ö, a „nemzet atyja“ elő­mozdította az egyes országokkal a kereskedelmi kapcsolatok kiépítését, ami által Csehország uralkodása alatt Európa leggazdagabb országává vált. Amikor látta, hogy az ország jelesei kénytelenek francia és olasz egyete­meken tanulni, 1348. április 7-én kiadott alapító okmányával megalapí­totta a prágai egyetemet. ... ők is ott lesznek A pozsonyi Stollwerck gyár fiatal munkás leányairól van szó, akik a közelmúltban a Siemens klubhelyisé­gében ének- és tánc számokkal léptek fel és a bíráló bizottság ítélete sze­rint a hat versenyző csoport közül az első helyre kerültek, így ott lesznek a pozsonyi ifjúsági alkotó versenyen. Veres Marika, a részvevők egyike, örömmel mondja el, hogy mindany­­nyian nagyon boldogok, hogy a fő­próbán nekik sikerült legjobban a szereplés. Az elért sikerben nagy része van Brechowsky Ferencnek és feleségé­nek, akik megszervezték az együttest és betanították a táncokat! Hogy nagy hozzáértéssel és kitartással végezték munkájukat, igazolja a cso­portjuk által előadott lendületes, temperamentumos és fegyelmezett fellépés. Ha lankadatlan szorgalommal még tovább is így iparkodnak a Stollverck gyár fiatal leányai, akkor bizonyára méltó helyezést fognak kiharcolni csoporjuknak a nagy mérkőzésen is. Bebizonyítva ezzel, hogy nemcsak a száj részére tudnak édességről gon­doskodni, hanem a szemnek és a fülnek is tudnak édes perceket sze­rezni. Pongrác* Gábor így élünk és tanulunk Mint a vágsellyei kertészeti mester­­iskola hallgatója néhány szót szeretnék Írni iskolánk életéről. A kertészeti mesteriskolán pontos időrendi munkabeosztás van, reggel hat órától este tíz óráig. A tanteremben átlag napi hat órát töltünk. A tanítás alatt a virág, zöldség, gyümölcs és más fontos növény termelési módjainak el­sajátítása mellett magyar, szlovák és orosz nyelvtant, valamint irodalmat, számtant, szervezéstant, gépesítést és kémiát tanulunk, mely utóbbiból külö­nösen a műtrágyák összetételére, a tápanyag tartalmára, valamint a nö­vényvédelemhez szükséges különböző vegyszerek használatára fektetünk súlyt. A második évben elsajátítjuk a kertek, parkok építéséhez szükséges tervek készítését és a méhészethez szükséges szaktudást. Az elméleti is­mereteket gyakorlattal is elmélyítjük. Megismerjük a virágok, zöldségfélék, gyümölcsfák termesztését és gondozá­sát. Az iskola elvégzése j után, mint képzett kertészmesterek \ építhetjük szebbé és kulturáltabbá falcainkat és városainkat. Napi ötszöri étkezést nyújt az iskola és az étrendet a tanulókból álló kony­habizottság állapítja meg. Az ingyenes ellátás mellett stipendiumot is kapunk. Az új egyetemre külföldi tudósokat is hívott, akik cseh tanárokkal együtt már az első években nagy hírne­vet szereztek az iskolának, özönlöttek a külföldi diákok, hová is mehettek volna, hiszen egész Közép-Európában nem volt másutt egyetem. így lett Prága, Európa egyik legkultúráltabb városa. Az egyetemet Csehország népe részére alapította és így; bár eleinte a tanítási nyelv latin volt, az egyetemen két nyelven: csehül és németül tanítottak. A fehérhegyi csata a nemzetre nézve tragikus kö­vetkezményei közé tartozott az is, hogy megszüntették, illetve betiltot­ták, hogy az egyetemen cseh nyelven tanítsanak és a nemzeti nyelv csupán a nyelvészeti szakon, mint tantárgy szerepelhetett. Palackj?, a cseh nem­zet nagy történésze és Safarik, a nagy tudós, az egyetemen nem taníthattak, mivel működésüket nem engedélyez­ték. A cseh nemzet kulturális köz­pontja ez idő alatt a nemzeti múzeum volt. 1882-ben kiadott törvény ismét lehetővé tette, hogy a német nyelv mellett az egyetemen csehül is ta­níthassanak. Az egyetemen lassan ismét elfoglalta vezető helyét a kö­zép-európai kultúrintézmények sorá­ban. Kétnyelvű volt az egyetem 1939. novemberéig, amikor bekövet­kezett hatszázéves múltjának legszo­morúbb korszaka, a német fasiszta megszállás. A kultúrintézményeket sem kímélő kegyetlenséggel a cseh egyetemet bezárták, az egyetem év­százados leltárának és iratainak egy részét megsemmisítették és csupán a német egyetem működését engedé­lyezték. A felszabadulás után az egye­tem visszakapta régi jogait. Ma pedig, a csehszlovák kultúrin­tézmények e legnagyobbja ismét elfoglalja azt a helyet, amelyet a művelődés világában kivívott. N. Kényelmes hálótermeink vannak és ha­bár még fürdőnk javításra vár, remél­jük, hogy rövidesen ez is jó lesz. Sza­bad időnkben sportpálya és sportfel­szerelések állnak rendelkezésünkre. Kéthetenként a politikai és Micsurin• körökben a tanulók tartanak előadáso­kat, amellyel növeljük előadói képes­ségeinket is. Mindnyájan jól érezzük magunkat az iskolában, és szívesen, lelkesen ta­nulunk, hogy hasznos szakemberekké váljunk. Gacsó István, Vágsellye A csallóköznádasdi Szokol színjátszói már négy ízben adták elő Móricz Zsig­­mond színművét „Sári bírót. A szín­darabbal ellátogattak Baka községbe is, ahol szintén nagy sikerrel szere­peltek. A színdarab szereplői egytől­­egyig EFSZ dolgozók, akik egész napi munkájuk után vállalták ennek áz értékes színműnek színrehozatalát. A pozsonyi cémagyár színjátszó csoportja vidéki vendégjátékai során Sikabony községbe is ellátogatott, ahol Barta Lajos Szerelem című négyfeivonásos színművét adták elő. A lelkes színjátszók magas színvonalú játékukkal kivívták a közönség tet­szését. D. A. A MAMA ÉRDEKLŐDIK az iskolá­ban, a kisfia tanulása iránt. A tanító elpanaszolja, hogy a gyerek nem elég szorgalmas, magától sohasem jelent­kezik. — Pétiké, — mondja a gyereknek otthon a mamája, — miért nem je­lentkezel soha az iskolában? — Azért mama, mert ha az ember felemeli az újját, mindig muszáj va­lamit tudni. 6 Elbűvölték Bratislavát Olyan művészi élményben volt része fővárosunk közönségének, mely egy életre szóló. A leningrádi balett so­hasem látott szép előadásban vitte színre a pozsonyi Nemzeti Színházban Csajkovszkij klasszikus szépségű ba­lettjét, a Hattyúk tavát. A szovjet művészek magas művészi tánckultú­rájukkal és színvonalas színészi já­tékukkal kirobbanó sikert arattak. A zsúfolásig telt színház közönsége véget nem érő tapssal köszönte meg páratlan teljesítményüket. A tanítók segítenek A rimaszombati járás tanítói a leg­utóbbi gyűlésükön értékelték*az isko­lán kívül kifejtett tevékenységüket. Megállapították, hogy a falusi taní­tóknak nagy érdemük van abban, hogy a járás minden községében van EFSZ. Most, -amikor a járás mezőgazdasági dolgozói előtt új feladatok állnak, (a CSKP XI. kongresszusáig 2500 fia földterülettel bővíteni a szövetkeze­tek gazdaságait) a tanítók ismét se­gítőkezet nyújtanak. Már egyetlen iskola sincs a járásban, amely ne vállalt volna védnökséget valamely EFSZ felett; P. Z a c h a r

Next

/
Oldalképek
Tartalom