Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-13 / 15. szám

Jratmtf Földműves 7 1998. áprffl* ». OROS ZOLTÁN: AZ ANYA KÖNYVESPOLC Sok az olvasó, kevés a hely a rozsnyói könyvtárban Ketten ültek a félig befüggönyözött taobában. Két asszony. A félhomály­ban teát szürcsölgettek. — Vasárnap voltam náluk. Olyan kedvesek voltak... El-elnéztem őket; ügy szeretik egymást, mint a galam­bok. Képzeld, Jani — a férje — akkor még nagy örömmel újságolta, hogy nemsokára hárman lesznek, s ma már ... Szegényke... Annyira vár­ták ... — Halva született? — Igen, szülés közben. Borzasztó... Nagyon sajnálom őket... Át akartam hozzájuk menni, de félek ... Azóta nem is tudok másra gondolni. Azelőtt mindig az járt az eszemben: csak va­lami hibás-, valami baja ne legyen ... Most meg... En nem is tudom mi lenne, — ha nekem is... én megza­varodnék; én ... én nem élném túl — rebegte a kis várandós szőke asszony­ka, s könnyei végigfolytak az arcán. — Ugyan, ugyan te csacsi. Ilyenre nem szabad gondolni. Igaz, én is ilyen voltam... később — s ezt a szót mintha nem akarta volna kimondani. Halkan és bizonytalanul hangzott. Valami az eszébe jutott. Pár pillanatig hallgatott, csak azután folytatta. — Uralkodnod kell magadon. Ne képzelődj! — Nehéz lesz. Ez az eset is... Jaj, rémes ... Szegények... Inkább másutt történhetett volna. Milyen sokan van­nak, akik nem akarnak gyereket. Meg­ölik a csírázó életet. — Igen — felelte, és az arcán va­lami sötét hullám, valami rejtélyes árny suhant végig, mint a föld hátán a széltől sebesen kergetett terhes felhő rohanó árnyéka. — Azok.'.. — motyogta, és közben valamin mélyen gondolkozott — ...de vannak asszo­nyok, akik — hogy is mondjam — talán meggondolatlanul, minden ko­molyabb megokulás nélkül; egyszerűen nem akarnak gyereket... De meg­történhet az is, hogy később, szóval... igen, később, meggondolják és ... — Gondolod? — Biztos vagyok benne. Tudod ilyen esetben legtöbbször elég egy kis fel­világosítás, vagy egy kedves gügyögő baba-arc, vagy egy anya boldogságtól sugárzóé arca, egy apa páva-büszkesé­ge, vagy más ... Az előbb még fájdalmas arca kisi­mult, átszellemült. Egy fekete haj­tincs lecsúszott a homlokára. — Látom, nem hiszel nekem, — folytatta — de én elmondok neked egy történetet... Tizenhat éves voltam, és szerelmes mint minden lány ilyen korban. Szerettem egy fiút. Felesége akartam lenni. Komolyan és tisztán közeledett felém... Ha rágondolok ezt becsülöm benne a legjobban. Ne nevess ki érte ... tudod mi mindig terveztünk, ha együtt voltunk. Mi mindent megbeszéltünk .. . Mondom, ne nevess ki... hat gyermeket akar­tam ... En ezt így képzeltem el... No de erről majd inkább máskor be­szélek. Ebből a szerelemből nem lett semmi. Csak egy fájó emlék... Szü­leim hozzákényszerítettek egy ember­hez, akinek jó állása volt... Nem sze­rettem ... Hiába volt minden ellenke­zés... Tiszta voltam. A férjem pe­dig ... no semmi... Képzelheted, tizenöt évvel volt idősebb nálam. Azt gondoltam megszokom. Nem tudtam. Irtóztam a közellététöl. Utáltam. Gyű­löltem. Menekültem előle... Ez sem változtatott a sorsomon, sőt pár hó­nap múlva ő is kezdett elmaradozni. Sokszor reggel jött haza. Így telt el egy év. Napról napra kibírhatatlanab­­bá vált az életem. Meg akartam szök­ni. Vissza akartam menni az anyám­hoz, de megtudtam, hogy gyerekem lesz. Most már magamat is utáltam. Rengeteget sírtam. A bennem levő parányi életet is gyűlöltem. Ügy érez­tem, hogy nem fogom tudni meg­szülni. Nem akartam. Miért nézel rám olyan furcsán? Utálsz, ugye? Várjál még egy kicsit; mindjárt befejezem. Egy korty teát ivott. — Egy napon találkoztam a barátnőmmel. Minden búmat elpanaszoltam neki. Kinevetett. Azt mondta liba vagyok, ha még ebből is problémát csinálok. Egy szülésznőt ajánlott, aki egy ezresért „megcsinál­ja". Megborzongtam. Aztán mégis el­mentem. Ezt a napot nem felejtem el soha. Hűvös reggel volt, amikor vo­natra ültem. Behúzódtam a sarokba és az ablakon át bámultam a rohanó tar­ka határt. Amikor bementem a klinikára úgy éreztem temetni megyek; hogy az egész épület egy óriási koporsó, és visszhangzó lépteim kopogása a folyo­són mindmegannyi kalapácsütés, mely­­lyél gyermekem szemfedelét rögzítem a koporsóhoz. A szülésznőnek valami súlyos operációja volt. Várnom kellett. Minden perc örökkévalóságnak tűnt. A folyosó végén megnyílt egy ajtó. Letakart tolókocsit gördítettek ki raj­ta. Egy asszony feküdt benne. Halott volt. Az ajtó mögül gyereksírás hal­latszott. A szülésznő megvizsgált. Azt mond­ta, még nem tudja pontosan megál­lapítani. Jöjjek el egy hónap múlva, de előzőleg jelentsem be. — írjon egy levelet — mondta — a következő jel­igével: „Egy újfalusi anya, aki nem akar gyereket." Gyalog mentem ki az állomásra. Körülöttem mintha megné­­mult volna a város ... Nem hallottam a rohanó, csörtető zajt; csak egy re­kedt, suttogó hangott: egy újfalusi anya, aki nem akar gyereket... Mire kiértem az állomásra, már tudtam, hogy megfogom szülni. Tudtam, hogy anya leszek. Akartam. Az »Annuska« Csallóközkürtön A helybeli színjátszó-együttes nagy sikerrel mutatta be Gárdonyi „An­­nuskáját". A közönségnek nagyon tetszett a darab, és ezért közkívánat­ra négyszer adták elő telt házak előtt. Még a környező falukból is sokan eljöttek megnézni. ./ Vámosfaluban is sikerrel szerepel­tek, és meghívták őket másodszori szereplésre is. ' A darabot Bugár István és Pápay István tanítók tanították be. Bugár István külön is dicséretet érdemel, mert négy km távolságról járt be esténként tanítani a színdarabot. A színjátszók közül a földbirtokos­­nét Németh Lajosné, a földbirtokost Hájas József, Annuskát Hegedűs Ilonka, Miklóst Berecz István jól ala­kították. A plébános szerepében Hor­váth Imre, a barát alakításában Nagy Vince tűntek ki. Jól szerepelt még Bugár Otília, Harsányi József, Kántor Lajos és Bugár Pál. Pápay Istvánná, Ohrady ASSZONYOKNAK Tavaszi szépségápolás Ma már nem igen vitatkozunk azon, hogy joga van-e a dolgozó nőnek szépségére, arcbőrének, kezeinek fi­nomságára gondot fordítani. Hiszen ez az ember egészségének is egyik fontos tartozéka. A tavaszi napsütés és a friss tava­szi szelek nagyon ártalmasak az arcbőrre. Ha ilyenkor nem védjük meg arcunkat, foltok, bőr alatti pat­tanások és sömörök keletkeznek. Szép ruhája van már ma minden asszony­nak, de a fejlődő kultúra megköveteli az ápolt arcot is. Bőrünk megvédésére különböző hasznos és ártalmatlan kozmetikai szerek állnak rendelkezé­sünkre. Vannak lanolinos krémek, különböző vitaminos tartalmú és könnyű hámlasztó készítmények. Kap­ható arctej és különböző arcvizek. De ha alaposabban akarjuk rendbehozni arcunkat és szakszerű tanácsot aka­runk, legjobb ha kozmetikushoz fordu­lunk. Ha nem érünk rá, vagy az ilyen szakember nincs helyben, úgy otthon is végezhetünk arcápolást. Hetenként legalább egy órát kell erre áldozni. A bőr pórusainak kitisztítására na­gyon jó a meleg gőz, amely a port, piszkot és a felesleges zsiradékot el­távolítja az arcról. Erre a célra fel­­fózünk egy liter vízben két kávés­kanál száraz kamillát. (Nem sokáig forraljuk.) Ha van citrom a háznál, egy felet abból is belefőzünk. Miután két percig forraltuk, leszűrjük egy tiszta edénybe. Egy tiszta fehér tö­rülközőt négy rétre hajtunk, a főzetbe mártjuk, majd kicsavarjuk és négy­szer 1 — 2 perces váltással beborogat­juk arcunkat. Előzetesen az arcot olajjal vagy 40%-os alkohollal lemos­suk. Akinek száraz a bőre, utána zsí­ros krémmel arcát megmasszírozhat­ja. A masszást könnyű ütögetéssel végezzük. A pattanásokat nem szabad kinyomni, mert ebből könnyen fer­tőzés származhat. A hústüskéket, ha egészen könnyű nyomásra kijönnek, a gőzölés után szintén eltávolíthat­juk. De nem körömmel, vagy gyűrű­vel, hanem frissen mosott zsebken­dővel vagy tiszta vattával végezzük. A hústüskék kis fekete pontok, me­lyek betömik a pórusokat. A legkisebb szennyeződésnél pattanások keletkez­hetnek belőlük. Ilyen hústüskés ar­cokra ajánlatos alkoholos arcvizet használni, vagy mandulakorpával le­mosni. A tisztítás után az arcot alko­holos vattával letörölgetjük. Zsíros arcra nagyon jó az élesztős pakkolás. Három deka élesztőt egy kis tejjel elkeverünk, úgy hogy kásás és jól kenhető legyen. Négy öt csepp citromlevet is csöpögtetünk hozzá. Ezt a keveréket felkenjük az arcra és 10 percig rajta hagyjuk. Száraz bőrnél az eljárás hasonló, csak az élesztős pakkolás helyett tojás sárgáját használunk, melybe növényi olajat, egy kávéskanál mézet és 4 —5 csepp citromot vegyítünk. Ezt az eljárást minden héten egy­szer- vagy kétszer végezzük. Ezzel elérjük azt, hogy arcbőrünk nem lesz foltos, pattanásos és mindig jól ápolt benyomást fog kelteni. M. R. ★ ★ ★ Irodalmi est Perbetén A perbetei CSEMADOK új vezető­sége jól irányított kultúrtevékenysé­­get fejt ki községünkben. Így többek között, műsoros est rendezése mel­lett irodalmi estet, nagyobb színmű és tudományos-politikai előadások egész sorát tervezték. A jól sikerült műsoros est után a napokban Petőfi Sándorról emlékez­tek meg. Közreműködtek a Nyolc­éves középiskola tanulói Nagy József és Szerka Júlia tanítók irányításával, valamint énekszámaival Papp István. Szépen szavalták Petőfi örökbecsű verseit Makai Béla, Szeszák György, Pálinkás Ferenc, Uzsák Ilona, Lengyel Margit, Borvák Gabriella. A közönség nagy tetszéssel fogadta a színvonalas műsort. Fürdős Kálmán, Perbete Sok könyvesbolt kirakatában egy sárga borítólappal fedett könyv dí­szeleg. A borítólap felső részén az író neve: Sellyéi József, a név alatt a cím, alul jiedig egy távolba tűnő, szendergő falurész húzódik. Valóban, a Horthy korszak alatt a falu csen­desnek tűnt mindazok szemében, akik csak távolról szemlélték és lenéznék, de nem vették figyelembe, hogy az emberek gondolkodásába új magva­kat ültetett az idő, s ezek a nehéz életkörülmények ellenére is kezdtek kikelni. Ezért forrongott a falu népe, mint láva a tűzhányóban a kitörés előtt, hogy az új, a jobb utáni vágyait valóra váltsa Sellyéi József egy ilyen falu szü­löttje és ábrázolója volt. Sajnos, a sorstól rövid élet adatott neki, de így is tömérdek művet alkotott, ame­lyek a csehszlovákiai magyar iroda­lom gyöngyszemei közé tartoznak. A Nádas házak című kötet az író életművének színe-javát tartalmazza. Sellyéi József, aki maga is élete vé­géig megamaradt szegény dolgozó parasztnak, nemcsak megfigyelte a parasztság sanyarú, embertelen éle­tét, hanem mindezt saját bőrén is tapasztalta. Ezért írásai valóságos kordokumentumok, amelyek egy le­tűnt éra falujának apró-cseprő dol­gaitól a Három vagon búza című kis­regényében leírt tömegforrongásig csaknem mindent felölelnek. Talán leghatásosabb és legtöbbet mondó a címadó Nádas házak című kisregény, amelyben bemutatja a mohó földéhség kóros tüneteinek leg­iszonyúbb következményeit. A regény tartalma feszült, balladaszerű és két ember halálával végződik. íme a rövid tartalom: Hántó Mik­lósnak meghalt a felesége és ezután a magános férfi írt Móra Erzsinek, hogy menjen hozzá feleségül, de mivel Hántó nem volt hajlandó föld­jeiből semmit az özvegyasszony ne­vére íratni, az egész terv fuccsba ment. A tekintélyes földbirtokkal rendelkező férfinak azonban akadna feleség Háma Jula személyében. A 'dolgot nyélbe is ütnék, ha nem avat­koznának közbe Hántó sógorai, akik Moró Esztert, testvérhúgukat szeret­ték volna hozzáadni. Először Hántót azzal igyekeznek elhatározásában megrendíteni, hogy visszakövetelik tőle az elhúnyt felesége nevén lévő földeket, de ezáltal nem sikerül. így máshoz folyamodnak! Egy levélben feljelentik Háma Julát, hogy gyerme­ke halálát ő okozta, méreg segítségé­vel. Emiatt elhurcolják a csendőrök, s a gyenge jellemű Hántóra a Moró fivérek újra kivetik hálójukat. Ezút­tal sikerrel. Moró Esztert már elje­gyezte Hántó, amikor bebizonyoso­dott, hogy Háma Jula nem bűnös, és hazaengedték. Háma Jula megvetésre talál még gyermekei körében is, ami még fokozza keserűségét. Ezért este belopódzik Hántóhoz, akivel szóba elegyedik, majd teát főz. A teába arzént tesz, ami kioltja mindkettőjük életét. S ezzel befejeződik Sellyéi kisregénye. Ez, csupán ennyi a tartalom dió­héjban, de a mondanivaló sokkal több. Az író kitűnő embertípusokat alko­tott, amelyek ismerősként hatnak az olvasóra. De ilyen a többi elbeszélés, riport, kisregény is! A Sellyéi József válogatott írásait tartalmazó Nádas házak tehát kitűnő és hasznos olvasmány. Ezért remél­jük, hogy a jó könyv után áhítozó olvasóközönség hamarosan megked­veli. A 21. korosztály (Cseh-német film) A világ filmművészetében az oly na­gyon elterjedt és a moziközönséfk által kedvelt koprodukció (közös alkotás) már hazánkban is meghonosodott. Még élénken emlékezünk vissza a tavaly bemutatott csehszlovák-bolgár mese­filmekre (Labakán, A szeretem legen­dája stb.). Ez idén már sokkal több külföldi művésszel készítettünk, illetve készítünk közös filmet. Immár napvi­lágot látott a csehszlovák—szovjet (Reggel 6 órakor a repülőtéren), vala­mint a csehszlovák—német (A 21. kor­osztály) közös filmek. S ami a közel­jövőt illeti, nagy bizakodással várjuk a csehszlovák—magyar filmet, amely­nek forgatókönyve Mikszáth Kqjmán: „Szent Péter esernyője“ című regényé­ből készült. A 21. korosztály című film Karel Ptácnik cseh író regénye nyomán ä cseh és a német művészek közös mun­kája révén Václav Gajer rendezésében került bemutatóra. A film a második világháború egy szomorú részletét vetíti szemünk elé: az 1921-ben szüle­tett cseh fiúkat ki­­hurcolják Német­országba kényszer­­munkára, ahol félig katona, félig börtön életformában része­sülnek. Az egész film­ben nagyon szépen domborodik ki a humanizmus gon­dolata. Mindjárt a kezdetén Honzik (Munzár, cseh színész) a cseh fiú életét kockáztatva az omla­dozó romok közül megmenti egy né­met kisgyerek életét. S tulajdonkép­pen itt kezdődik a film konfliktusa. Honzik a gyermekmentésnél megse­besül, bekerül a kórházba, ahol meg­ismerkedik Köthevel (Éva Kotthaus), az ápolónővel. A két fiatal mélyülő kapcsolatán keresztül mutatja be a film a két ellentétes világnézet közötti nagy szakadékot. Amíg Käthe egy szörnyű tévedés áldozata és egész életében egy hazug és embertelen teóriában hisz, addig Honzik tudja, hogy hol kell ke­resni az igazságot, a humanizmust. Amíg Käthe apja és öcsse SS katona­ként harcol, sőt véreskezű gyilkosok, addig Honzik apját a dachaui koncent­rációs táborban azért végzik ki, mert a béke gondolatát hirdeti. Käthe Hon­zik segítségévet felismeri a valóságot, nehéz lelki vívódás után végül anti­fasisztává válik. Ezt legjobban azzal bizonyítja be, amikor elősegíti a cseh fiúk szökését Németországból, s ezért a Gestapo kínzökamrüiba kerül. A film az apró jelenetektől a nagy egészig dicséretet érdemel, úgy a ren­­rező, mint a színészek munkája ma­gas művészetre vall. A pozitívumok mellett azonban van a filmnek egy ko­moly eszmei hibája: némileg szimpati­kus színben ábrázolja a horogkereszte­seket, a fasisztákat és nagyobb részét jóindulatú, demokratikus érzésű em­berekként ábrázolja. SOLC GITA Se ily el Jöttét m mm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom