Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-18 / 33. szám

2 slrab-ad Földműves 1957. augusztus 16. Gondolkodjanak józanul Élenjárók kullogok — Tizenöt ember felszállhat — szólott az elnök. Sanyi elviszed őket a Konkoly alatti parcellára és ott a széthányt kévéket rakjátok keresz­tekbe. Maradj ott velük és mutasd meg, hogy csinálják. Pali, te ugyan­azt csinálod amit Sanyiék, a tizenöt embereddel. Ha végeztél menjetek át a magtárhoz és horajátok le a kom­bájn után a szalmát, a herealávetés­ről. Indulhattok! A rövid utasítás után a két teher­gépkocsi elindúlt útjára. Az ógyallai EFSZ elnöke pedig odaszólt az iroda ajtófélfáját támogatók egyikéhez. — Feri bácsi, legyen szíves menjen át a kimérésbe és tétessen félre 50 üveg málnát a brigádosok részére. — Én aztán nem! — mordult fel az öreg. — Az én pénzemen, az én mun­kaegységem rovására nem fog inni senki málnát, de még hideg vizet sem. — Ezzel hátat fordítva komóto­san kivette a szájából agyonrágott pipáját, köpött egyet és köszönés nélkül faképnél hagyta az elnököt. Amíg hazafelé ballagott, egész úton dohogott magában. — Még hogy eze­ket a semmirekelőket én itassam málnával, olyat nem. — Arról viszont megfeledkezett, hogy az a pár mun­kaegység, amit a szövetkezetben le­dolgozott, bizony édeskevés ahhoz, hogy a gabona mielőbb a raktárba kerüljön és éppen ezért kellett bri­­gádosokat hívni. Otthon a kapuban már várta a ko­mája. — Ferikém, van-e még uborkád? Holnap Újvárba megyek kocsival, viszek be pár kiló paradicsomot meg paprikát, aztán hogy üresen ne men­jek, elvinném a tiedet is. — Kocsi honnan lesz? — kérdezte Feri bácsi. — A Pali fiam ma kévét hord, ha befejezte hazahozza az EFSZ lovait, azzal majd bekocogunk. — Jól van komám. Holnapra majd pár kosárral szedek. — Ezekután Feri bácsi nekiindult az uborkasze­désnek. A gondosan megművelt kert­ben — ami közel félhektárnyi — uborka, paradicsom, paprika és egyéb zöldségek váltakoztak. A kútnál lá­gyan duruzsolt az öntözőberendezés motorja. Az öreg szeretettel nézett végig a birodalmán. Eszébe jutott, hogy mi volna, ha a háztáji félhektá­ron kívül nem volna ez a kertje; el­mehetne dolgozni a szövetkezetbe. Ez újra eszébe hozta az aznapi ese­ményeket. Megint felfortyant. —; Hogy ő abból a húszegynéhány mun­kaegységéből még a brigádosokra költsön? — Hogy azok az ő gaboná­ját is mentik, meg a többiekét, arra nem is akart gondolni. Azt viszont tudta, ha a gabonát osztani fogják, akkor ő is ott lesz az üres zsákokkal. Az ógyallai szövetkezetben nem egy Feri bácsi van. Többen vannak, akik ha az ötven vagy még kevesebb munkaegység után nem kapják meg a gabonát, akkor szidják az elnököt, az EFSZ-t, de hogy ők dolgozzanak is, „olyat még ögyalla nem pipált“. Nem elég az, hogy különböző köny­­nyebb munkával azt a pár munka­egységet megszerezték? Hogy legyen a malackának árpa és valami kenyér­­nekvaló? Különben is elég munkát ad a szőlő meg a zöldség, amit az alap-A Szlovák Statisztikai Hivatal jelentése Szlovákia ipari termelésének rohamos növekedése tovább tart A Szlovák Statisztikai Hivatalnak Szlovákia állami népgazdasága tervének 1957 első félévi teljesítéséről szóló jelentése szerint Szlovákia fejlesztésé­ben további figyelemreméltó sikereket értünk el. Az ipari nyerstermelés tervét Szlovákiában 103,8 százalékra, az áru­termelés tervét 103 százalékra teljesítettük. Ez azt jelenti, hogy a nyers­termelés az idén a múlt év ugyanezen időszakával szemben teljes 12,2 szá­zalékkal emelkedett, a termelőeszközök termelése 12 százalékkal, a köz­szükségleti cikkek termelése 12,5 százalékkal. A félévi tervet valamennyi reszort teljesítette. A munkatermelékenység az iparban 1956 első felével szemben 6 száza­lékkal emelkedett. Az átlagos havi keresetek 2 százalékkal növekedtek. Az ipari önköltségek 36,3 millió koro­nával voltak alacsonyabbak. Az ipar­­vállalatok rentabilitása a tavalyi évvel szemben 2,6 százalékkal és a tervvel szemben 0,7 százalékkal volt magasabb. A mezőgazdaságban a tervet 99,7 százalékra teljesítettük. Valamennyi szektorban elégtelenül teljesítik a szarvasmarha, főleg a tehéntenyésztés tervét. A sertésállomány 5,3 százalék­kal emelkedett. Szlovákiában félév alatt 129 új EFSZ alakult, úgyhogy június 1-ig már 1771 szövetkezetünk volt 127 ezer taggal. A népgazdaság további fejlesztésébe 3,7 milliárd koronát ruháztak be. 11900 lakást adtak át használatba. A félév végéig 32 600 családi ház volt épülőfélben. A népgazdaságban az alkalmaztatott­­ság 2,5 százalékkal emelkedett. A kis­kereskedelmi forgalom tervét 105 szá­zalékra teljesítettük, emellett a folyó árakon lebonyolított forgalom 1956 első félévéhez viszonyítva 12 százalék­kal növekedett. A legnagyobb mérték­ben az iparcikkek eladása fokozódott, mégpedig 19 százalékkal, az élelmi­szereladás 5 százalékkal. Szlovákiában félév alatt 50 900 gyermek született és természetes szaporulattal 31800 fővel gyarapodott a lakosság. Szlová­kiának június végén 3 millió 841 ezer lakosa volt. Az ezer lakosra eső tér-' mészetes szaporulat azonban 17,8 fő­ről 16,8 főre csökkent. A csécsi EFSZ-ben 570 hektár gabona várt aratásra az idén. A jó munka­szervezéssel idejében végeztek az aratással, s most a cséplés és a kom­bájn által csépelt gabona tisztítása van soron. Képünkön Szaniszló Sándor elnök, Pelegrin Imre és Sváb József gyönyörködnek a kitisztított gabo­nában F.: Sluka Seg/tettelc a vág királyfai fiatalok SZÉP REGGEL volt, a nap mintha parancsszóra szolgált volna, úgy ra­gyogott. A falu hangszórója brigád­munkára szólította a falu lakosságát és a tömegszervezeteket. És mint egy nagy család, úgy iparkodott pár perc múlva az egész falu az EFSZ föld­jére. A gépzúgás és a fiatalok éneke egész idő alatt hallatszott. Az EFSZ vezetősége meglepetten nézte a fiataloknak ezt a tevékeny­ségét. Egyáltalán csodálkozott azon, hogy yágkirályfán mőködik a CSISZ- szervAet. Némileg okuk is volt erre. Hisz a vágkirályfai CSISZ legtöbbször kor­mányos nélkül tévelygett. A legutóbb azonban a segélykérés meghallgatásra talált. Bergenďi Péter — jóllehet négy gyermek apja — vállalta a CSISZ ve­zetését és ennek az eredménye volt az is, hogy ezen a vasárnapi brigádon 30 CSISZ-tag dolgozott az idei ke­nyér megmentésén. Reméljük, hogy a jövőben az új el­nök és a tagság egybeforrt akarata még sok ilyen kellemes meglepetést szerez a vágkirályfaiaknak. K G szabályok ellenére több mint 10 áron müveinek. Ez úton kérdezem Psenák elvtár­sat az EFSZ volt elnökét, aki ezen a téren szintén élenjár, hogyan gondol­ja ő és a többi hasonszőrű gazdatár­sa, hogy a szövetkezet fejőstehén, ahonnan csak kapni kell, de a mun­kával nem kell segíteni? Vagy úgy gondolják, hogy helyettük más fog dolgozni és ők majd zsebrevágják a hasznot? A hasonlóképpen gondolkozó gaz­dák végre ráeszmélhetnének arra, hogy ilyen magatartással saját maguk ellenségeivé válnak. Meg kell érte­­niök, hogy főjövedelmüket az EFSZ- ben végzett munkából kell hogy biz­tosítsák. Ha becsületesen dolgoznak a szövetkezetben szerzett jövedel­mük mellett eltörpül a különböző más útakon szerzett jövedelem. Erre nem egy példa van. Nem is kell messzire menni, csak Marcelházára, ahol csak az évzárásnál 3000 — 4000 koronás osztalékot kaptak egyesek. Nézzék meg a szép új házakat vagy Bitter elvtárs autóját és utána gondolkoz­zanak. De józanul és nem elvakultan. Akkor egész biztosan rájönnek arra, hogy eddig helytelen úton jártak. Kemény József, Ögyalla — Hö-ha! — hangzik a kocsin ülő Jóska bácsi parancsa, és a két deres megáll a begyűjtési raktár előtt. Jós­ka bácsi nyugodt parasztember mód­jára körültekint, megemeli kalapját és azt mondja: — Egy kicsit megkéstem, korábban is jöhettem volna... A kocsik, traktorok, autók jönnek­­men- ck, s Jóska bácsi észre sem ve­szi, hogy rákerült a sor. Mielőtt má­zsára rakná búzáját, kibontja az egyik zsákot, belemarkol a szép tiszta búzába, megrázza tenyerén, s moso­lyogva tekint a raktárosra: — Látott már ilyen búzát? — Már szebbet is! — No . .. nem hinném. Szerintem meghaladja a nyolcvanat is. — A jaj súly át gondolja? — Igen! — No majd meglátjuk ... Jóska bácsi kíváncsian figyeli raktárost amint búzája fajsúlyát mé­ri. A raktáros is ügyeskedik — s alig telik el еду-két perc, máris jelenti az eredményt: — Igaza volt Jóska bácsi. A raktáros szavaitól az idős pa­rasztbácsi arcán derű fakad. Örül, hogy egész évi fáradozása nem volt hiábavaló. Jóska bácsihoz hasonló becsületes kis- és középparasztokkal naponta ta­lálkozhatunk a begyűjtési raktárban. Ilyenek például Uzsák Máté, Néger Ferdinánd — perbetei földművesek — akik már 100 százalékra teljesítették a gabonabeadást. Ecsek János ógyallai középparaszt szintén a példás teljesítők közé tar­tozik. Az előírt 22 mázsa kenyérga­bona beadását mindjárt a cséplőgép­től teljesítette, Dicséretet érdemel Kecskés Baltazár ógyallai kisparaszt is, aki ugyancsak 100 százalékra tel­­a jesítette mindennemű gabonabeadását. * Nem mondhatjuk azonban ezt Vicena Vilmos újgyallai középparasztról, aki évről évre szabotálja a beadást. Ez évben is csak öt mázsa gabonát adott be. Tehát 12 mázsával adósa államunknak. Kajan Gáspár 13 hektá­ros középparaszt szintén a szabotálok közé tartozik. Az előírt 6120 liter tejből még egy litert sem adott be. Gabonabeadását pedig csak 50 száza­lékra teljesítette. Jól van ez így Kajani Gáspár? Azt hisszük, hogy nem! És ezen a tűr­hetetlen helyzeten az újgyallai helyi nemzeti bizottságnak rövidesen vál­toztatnia kell! Bartos Ferenc, JNB, Ögyalla, Gömörhorkán láttam 'A gömörhorkai szövetkezet irodájá­ban az élópiros papírvirág okkal tele­tűzdelt búzakoszorún akad a pillantás. A nyár ajándéka, az ügyes aratóké, akik búzakoszorúval köszöntik a ha­gyományos aratóünnepséget. Gömör­horkán ez idén talán nagyobb is az öröm mint máskor, de érthető is, hi­szen gazdagabb termést adott a föld, mint az elmúlt években. A falu lázban ég, parasztok sietnek a mezőre, nehéz kévével rakott sze­kerek hagynak nyomot az út porában. A szövetkezetesek már több mint két hete learattak. Most javában fo­lyik a cséplés két cséplőgéppel. Lip-JÓ a kezdet CSAK FOLYTATNI KELL Szép darab gyümölcsös terül el az Ö-Bodrog partján, — a zempléni EFSZ gyümölcsöse. Távolabb egy akác­erdőn akad a szem, a Bodrog felé a nagykiterjedésü sarjúvirágoktól tar­­kálló réten pihen a tekintet. Ha egy méhész- idetéved a gyümölcsöskertbe, szeme nem sokáig gyönyörködik a ros­kadozó ágú gyümölcsfákon, hanem mást kutat. Kaptárakat keres. Persze, a zemplénieknek az nincs, bár szolid számítás mellett is legalább 100 csa­lád méhnek adna dús legelőt a kör­nyék. A látottaktól az ember kissé bosz­­szúsan keres újabb sárbataposott kincseket. A gyümölcsös túlsó vége szinte beletorkoliik az Ö-Bodrogba. Ha egy kicsit meghosszabbítanák a kert ke­rítését, át a vizen, párezer víziszár­nyas nyerne jó elhelyezést itt a gyü­mölcsösben. Bús András, aki már több éve dolgozik a tyúkfarmon, mintha csak olvasna a kérdő tekintetben, kicsit büszkén jegyzi meg: — Az idén már ezer kacsát is „termelt” a gyümölcsös. Igaz, csak 926 „érett” be belőle, de abból is közel 40 000 korona pottyant a szö­vetkezet pénztárába. „ Ez is valami, különösen ha hozzá­számítjuk, hogy a nem elvetni való jövedelmen kívül még olyan lehető­ségeket is teremtett, hogy a kacsák­kal letudott húsbeadás nyomán a szarvasmarhaállomány feltöltését is meggyorsíthatták. Mindez alig két hó­nap eredménye. Ezenkívül 4000 csir­kéből — alig 4 százalékos elhullás mellett — eddig már 3000 darabot ér­tékesítettek s a tervezett 18 600 ko­rona helyett 30 828 korona jövedelem futott be. Tehát közel 70 000 korona Bús András és felesége munkája nyo­mán. A próbakacsatenyésztést számítva, nem rossz a kezdet. És reméljük, hogy a vezetőség levonja a próba tanulsá­gait. Hisz a hely sokezer víziszárnyas tenyésztésére is alkalmas. A vízbe veszett kincs kínálva kínálja magát. Csak észre kell venni. Meg azt is, hogy ha a hozamszerzödés szerint járó prémiumot nemcsak ígérnék, de ki is fizetnék a kezelőknek, akkor jövőre bizonyosan még kövérebbre híznának a kacsák. A méhészeten is érdemes elgondol­kozni. Szóval érdemes jobban körül­nézni a portán. Ki tudja, mi mindent rejteget még a víz. Talán még öntö­zésre meg halastóra is futna belőle.-lt ták Lajos szövetkezeti tag elmondja, hogy a gömörhorkai cellulózé gyár munkásai sokat segítenek a kollek­tív gazdaságnak. Most is cséplő-bri­gáddal sietnek a szérűre, hogy a pa­rasztok oldalán küzdjenek az új ke­nyérért. Ez a szolidaritás hagyomá­nyos a kis sajómenti faluban, hiszen valamikor a harmincas években a gö­mörhorkai munkások és parasztok egy tömegbe verődve dörögték, hogy: „Munkát, kenyeret!" Két gép csépeli, csurgatja zsákok­ba a gömörhorkai szövetkezetesek ga­bonáját. A barnasárga mag pohosra hizlalja a zsákot és megcsiklandozza a paraszt szívét. A Bércen és a Falu­tagban hangyaként rajzanak az em­berek és jószívvel dolgoznak, mert tudják, hogy p közös vagyont gyara­pítják munkájukkal. Lám a szorgalmas, szíves munka ebben az évben is csatát nyert. Mert a 141 hektárnyi terület a tavalyi 28 vagon gabonával szemben ez idén több mint 32 vagon gabonával kecsegtet. Dongának, zümmögnek a cséplőgé­pek a kopasz mészköhegyek tövében s az igyekvő munkát dicsérik. A gö­mörhorkai parasztok kezenyomát di­csérik, akik a tornaijai járásban első­nek aratták le a gabonát. S akiknek az utolsó kaszavágás a járás elsőségét jelentette, a cséplésben sem szeret­nének alulmaradni. Minden erejüket latba vetik hát, hogy győzzenek a rossz időjárás felett s az elsők közt jelenthessék a járásban: „Megtettük kötelességünket." .Ezért fárad napvirradattól napnyug­táig a négy kötelességtudó kocsis: Palcsó László, Bastyúr József, Bodon Gyula és Bárdos István, akik a szö­vetkezet gabonáját hordják. Ezért fá­rad, verejtékezik Beller István, Bacsó Sándor, id. Tóth Lajos, id. Czakó Já­nos és a többiek, parasztok és mun­kások, Gömörhorka dolgozó népe. A búzaszemekböl áldott kenyér lesz, értelem. Az összefogás is értelmet te­remt, jövőt, erős alapot, amelyre biz­ton lehet építeni. ★ ★ ★ A földek egységes nyilvántartása Valamennyi járásban és kerületben még ebben az évben bevezetik a föl­dek egységes nyilvántartását. A CSKP X. kongresszusa feladatul tűzte: rendet teremteni a földek nyilván­tartásában, a szántó- és mezőgazda­­sági földterületeket kibővíteni és tel­jes kihasználásukat biztosítani, a végrehajtó munkálatokat 1958. év végéig befejezni. A járási földmérő központok dol­gozói karöltve a helyi nemzeti bi­zottság állandó mezőgazdasági taná­csával és a meghívott szakemberek­kel a földterületeket ellenőrzik, hogy ezáltal az eddigi fogyatékosságokat a föld nyilvántartásában kiküszöböl­jék és egyben megszerezzék a mező­­gazdasági termeléshez szükséges he­lyes tervezési és beadási adatokat. Azokban a falvakban, ahol a szövet­kezetek megalakultak és a földek elrendezését már végrehajtották, a tagosítás és az EFSZ-ek építése stb., következtében előadott változásokat ellenőrzik és rögzítik. Az egyénileg gazdálkodó földmű­vesek falvaiban, a földeket egyes földművesek, bérlők és az előző nyilvántartás adatai alapján ellenőr­zik. Vitás esetekben a földet újból felmérik. Az egységes földnyilvántartás meg­valósításával a mezőgazdasági föld haszonélvezője helyesen megállapít­hatja a föld nagyságát. Ezt az adatot a HNB-on levő saját nyilvántartásba külön bevezetik és ezzel lehetővé vá­lik az állami terv igazságos szétírása a termelésre és beadásra vonatkozó­lag. A nemzeti bizottságok ezenkívül megszerzik a szántóföld helyes ki­használására szolgáló előfeltételeket, megakadályozhatják az olyan parla­gon heverő földek keletkezését, ame­lyen senki sem dolgozik. Csehországban különösen a prágai kerületben a föld egységes nyilván­tartásával járó munkák már befeje­zéshez közelednek. (ZN) Ifjúságunk segít az aratásban A Hronské Klačany-i (lévai járás) ifjúság tevékenyen részt vett az aratási munkában. Az 50 tagú CSISZ és pionír-csoport egy nap alatt több mint 2500 kévét rakott félkeresztek­be. A községből sok fiatal segített a traktorállomás dolgozóinak is. Ha­sonlóan segítik a podlužany pionírok is a szövetkezetei. Segítenek a kévék összehordásában és bekapcsolódtak a dohányszedésbe is. A Mytné Lu­­dany-i pionírok vize{ és ebédet hord­tak az aratóknak és szolgálatot telje­sítettek a tűzoltók helyett. Eddig már több mint 750 munkaórát dolgoz­tak le a szövetkezet földjein. Hasonló jó munkát végeztek a dpmadicei, jablonovcei, žemberovcei, kalinčiako­­vi, devyčani, Staré tekovy-i, veľké kozmalovce-i fiatalok. Az említett CSISZ és pionír-csoportok például szolgálnak a járás többi fiataljainak. Korbell Tibor, Léva A nagy Október tiszteletére A szigetmajori EFSZ (szenei, járás) a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 40. évfordulója tiszteletére elhatározta, hogy ebben az évben ter­ven felül 67100 liter tejet ad a közélelmezés céljára. Ezenkívül a tagok saját háztáji gazdaságuk részéről ugyancsak több mint 27 ezer literrel túlhaladják beadási kötelezettségüket. Az EFSZ még a tejen kívül 20 ezer kiló sertéshúst, a szövetkezeti tagok meg 4290 kiló sertéshúst adnak be a tervezetten felül. Ez a követésreméltó példa serkentse a többi szövetkezeteket is hasonló kötelezettségvállalások tételére! K. L. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom