Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-22 / 38. szám

1957. szeptember 22.

\fzab-ad

Földműves

5

Zárószó a vitához

MOTTO:

„Emeljétek Jel szívünket —, azé, aki fölemeli."

A világnak az a rendje, hogy a fiúk tanuljanak az apáktól. Az apák intelmeiben, nevelőszándékú akaratában, évtizedek tanulsága, tapasztalata kristályosodik ki. Jogos tehát az apák követelése; a fiataloknak van mit , tanulni az idősebb nemzedék bölcs józanságától. De az is rendje a világnak, hogy a fiúk igyekeznek meszszebb látni az apáknál — hisz a fiatalságnak természetes velejárója a merész útkeresés, a nagy célok felé törő szívós akarat. Mindezt nem lehet meg nem látni, amikor a nevelésről vitázunk.

Nem újkeletű dolog,

s nem is befejezett tény az ifjúság nevelésének kérdése. Évszázadok óta minden korban vita tárgyát képezte, hogyan neveljék az ifjúságot, hogy az méltó továbbvivője legyen az elődök örökének. Természetesen az apák és nagyapák mindig a saját nézeteiket, erkölcseiket, szokásaikat akarták beleoltani az ifjú nemzedék leikébe, s a felnőtt, az érett fő tisztább meglátásának, józanságának hitében egy általuk kialakított — történelmi pillanatnyi — eszményképhez mérte a mindenkori ifjúságot, fis valljuk be őszintén, hogy a felserdülő ifjúság felett mondott ítéletkor az apák és nagyapák egy kicsit elfátyolozzák ifjúkoruk bűneit, s egy kissé szem elől tévesztik az örök mozgást, változást, fejlődést és ebből fakad a mindenkori nagyapák fejcsóváló sóhaja: „Hja, ezek a mai fiatalok.“

A történelmi, társadalmi igazságok felismerésének tükrében vígjátéki szövegként hat ez a keserű lemondással, meg nem értéssel útnak indított sóhaj. És a nevetségesség bölcs igazságtevő. Mert nézzük csak mi lenne már a világból, ha a sóhajtozó nagyapákat, a pesszimista prófétákat igazolná a történelem- De a világ áll, az ifjúság él, s ha nem vagyunk elfogultak, akkor azt is el kell ismerni, hogy a fiatalság, mint minden időben, most is, teljesíti történelmi küldetését. Vessünk egy pillantást a kapitalista országok ifjúságának háborúellenes tiltakozására, a moszkvai VIT eseményeire, vagy a szocialista tábor ifjúságának törhetetlen építőakaratára. Mindez a napnál is fényesebben bizonyítja, hogy az ifjúság nagy része mind politikai, mind gazdasági síkon a kor legégetőbb kérdéseinek megvalósításáért bontott zászlót.

Vagy gondoljunk arra, hogy pár évtized múlva talán egy — most még bölcsőben gőgicséló emberke repül elsőnek a Holdba. Ésyaz ő unokája? — ki tudná ma még kiszámítani, hogy a világűr melyik bolygóját veszi majd birtokába. De vegyünk egyszerűbb és kézzelfoghatóbb példákat is. Az unoka például megtanítja nagyapót a rádióval bánni, megmagyarázza, hol „terem“ az eső, mitől nőnek a fák, ismeri Kossuthon kívül Puskint, Shakespearet, Goethét, Hviezdoslavot stb.

Ezeknél beszédesebb példákat

is felvonultathatnánk ifjúságunk életrevalóságának igazolásaként. A fent felsoroltak ugyan csak körvonalai a mai ifjúság jellemzésének, de tagadhatatlanul olyanok, melyek mögött világformáló erők rejlenek. Az lehet, sót bizonyos, hogy a mai ifjúság jellemének részletezése már nem mutat ilyen pozitívan, mégis — és ezt ismételten hangsúlyozom - súlyosan tévednek azok, akik szerint a mai ifjúság „sokkal rosszabb" a hajdani jól nevelt fiataloknál.

Talán a helyhez viszonyítva hoszszúra nyúlt a bevezető, de mindezt fontosnak tartottam elmondani, hogy legalább utólag vessünk egy kevés napfényt lapunkban elég borongós hangnemben lefolyt vitára. Mert bizony a vitahozzászólások elég borúlátóan beszéltek ifjúságunkról.

Az elfogult ítélet — legyen az pozitív vagy negatív, mindkettő — káros. De talán inkább káros az, ha ifjúságunkban csupán a rosszat látjuk és azt nem vesszük észre, hogy fiatáljaink ott voltak az Ifjúsági Vasútvonal, a Barátsági Vasútvonal, a púchovi vízierőmű megépítésénél, a határvidék benépesítésénél és megművelésénél stb.

Mindez nem jelenti azt, hogy ifjúságunk körül minden rendben van, hogy erkölcsük, szokásaik teljes mértékben megfelelnek a mi eszményképeinknek, társadalmi feladatainknak.

НИШ! HARASZTI GYULA

Mint apa a fiát — a társadalom is a maga képére igyekszik átformálni gyermekeit és rájuk bízni a merész tervek, vagy ha úgy tetszik a megálmodottak valóraváltását. Mi sem természetesebb, hogy a szocializmust akaró és építő felnőttek a szocializmust majdan kiteljesítő gyermeket, Ifjúságot akarnak nevelni. Ez a nevelőmunka megindult — az eddigiek igazolják, hogy eredményeket bőven mutathatunk fel — és ezt a munkát menetközben még állandóan javítani kell. Számítani lehetett és számolni kell azzal, hogy ifjúságunk világnézetének, munkaerkölcsének kialakítása nem megy zökkenőmentesen. Annál is inkább nem, mert ez az ifjúság még abban a környezetben él, mely még sok mindenben őrzi a régi világ csökevényeit. Hibák tehát vannak és lehetnek.

A lapunkban folytatott vitának

nem az volt a célja, hogy az ifjúság nevelésére valami új módszert találjon, vagy a meglévőt feszegesse. Inkább az, hogy a menet közben előforduló hibákat, ferde hajtásokat, a szervezésben és főként a fiatalok munkájában mutatkozó hiányosságokat valós eseteken keresztül napfényre hozza, hogy aztán biztos kézzel orvoslást nyerhessenek.

A tartalmától viszonylagosan időterjedelemben szélesebbre nyúló vita sok problémát vetett fel. Félreértés ne essék, nem a hozzászólások tartalmának szűkességére gondolok, hanem azt hiányolom, hogy a nevelésben közvetlenül részt vevők közül csupán néhány tanító és kevés szülő írta meg véleményét. De hol voltak a fizetett népnevelők, tehát ebben a kérdésben már íülásuknál, társadalmi kötelezettségüknél fogva is közvetlenül érintett funkcionáriusok. Hiányoztak, éppen úgy, mint ahogyan a vitahozzászólások megmutatták, hogy sokszor bizony hiányos a munkájuk is. Ha már a hozzászólásoknál tartunk, el kell mondanunk azt is, hogy a beküldött hozzászólások írói mind őszinte segíteniakarással vetették papírra megjegyzéseiket.

Kopper János vitaindító cikkében például aprólékosan feltárja a nagymegyeri járás ifjúságának problémáit. Rámutat a funkcionáriusok hibáira, átszervezés, a hiányzó klubhelyiségek okozta hibákra stb. És itt érdemes egy pillanatra megállni, és megbontani a hozzászólások értékelésének sorrendjét. A cikk megjelenése után sem a CSISZ, sem a CSEMADOK funkcionáriusainak, sem az említett üzemek vezetőinek nem volt se pro, se kontra — egyetlen szavuk sem. Kell-e még ehhez kommentár?

Kopper Jánoshoz hasonlóan tárja fel a szenei járás és különösen Szentifjúságának promlémáit hozzászólásában Csandal István is. Kohány Ferenc tanító hozzászólásában elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a fiatalokkal meg kell szerettetni a munr kát és munkahelyeiken megteremteni a kulturális és szakmai fejlődésük feltételeit. Mózsi Ferenc a művészet erejének a fiatalok lelkére gyakorolt hatását fejtegette. Dr. Jozef Ambrus pedig a serdülőkorban levő fiatalokkal való foglalkozást, munkába való bekapcsolásukat hangsúlyozza, s a nevelésben a szülők elsődleges szerepét.

így sorolhatnánk a többi hozzászóló cikkének pozitívumát is, melyeket át meg átszövi a marxistamaterialista világnézetre való nevelés fontosságának hangsúlyozása.

A hozzászólások közül

külön kiemelést érdemel Varga János „A nevelés néhány kérdéséről“ című cikke, amely legaprólékosabban elemzi ifjúságunk nevelésének jelenlegi kérdéseit. Rámutat, hogy helytelen lenne az ifjúság erkölcseiben, szokásaiban levő hiányosságokat csupán a fiatalok bűnéül felróni, mert figyelembe kell venni azt, hogy ifjúságunk nem él valami légüres térben, hanem abban a környezetben, amelynek erkölcsét, szokásait még a múlt formálta. Természetes, hogy ez nem marad hatás nélkül a fiatalokra és elsősorban nem az ideológiai nevelésében. Egy másik dolog amely a gazdasági változás és nevelés újszerűségéből fakadóan szinte törvényszerű, hogy ifjúságunk, mely nem élte át a kapitalizmus nyomorát, most az anyagilag jól megalapozott helyzetben könnyen hajlamos a kispolgári életformák, szokások

(József Attila)

majmolására. A cikíc arról is beszámol, hogy a felnőtt funkcionáriusok sok esetben konkrét segítség helyett, — mint az a füleki Kovosmait üzemben is megtörtént, — csak rendeletekkel akarják irányítani az ifjúsági szervezetet, s az ifjúság nevelését. Természetes, hogy ez helytelen.

Nem akarok, nem szeretnék ismételni. Egy bizonyos, hogy a vita-sok sok problémát, sok megoldásra váró feladatot terített a gyors intézkedésekre váró ügyek asztalára. A rövid vitacikkek egymagukban, természetesen, nem mondtak és nem mondhattak el mindent. Az ifjúság nevelésével kapcsolatban még sok minden papírra kívánkozik. Ezek közül kiegészítésként hadd mondjam el — amit az ifjúság neveléséről folytatott vitában nem lehet figyelmen kívül hagyni —, hogy az életbe indulók között sok esetben serdülőkorban levő fiatalokról van szó. Olyanokról, akik már nem gyerekek, de még nem is felnőttek. És ezek a féligkész emberkék a termelőmunkában már odasorakoznak a felnőttekhez. Lelkivilágukat azonban a serdülőkor sajátos vonásai jellemzik, amely egyik véglettől a másikig csapong: ábrándosak, merészek, világot mozgatni akarók, majd zárkózottak, ingerlékenyek, a felnőttekkel szemben bizalmatlanok stb. Egy pszichológus találó megjegyzése szerint hiúk mint a pávák, csökönyösek mint a szamarak és féktelenek mint a csikók.

Külön hangsúlyozni kell

az ilyen korban levők érzékenységét. S mivel ők még a mesébe illő ábrándjaik keresztülvitelét is komolyan veszik, éppen ezért nem lehet őket lekicsinylő semmibevevéssel, parancsolgatással nevelni, a helyes útra vezetni. Számolni kell azzal, hogy ebben a korban erős kritikai hajlam van a fiatalban, s ha a vezető, az idősebb munkatárs, a nevelő tekintélyét meg akarja tartani, akkor idősebb barátként kell viszonyulnia az ifjú ember problémáihoz, egyenrangú fél ként kell beszélni "vele, és ha így bizalmába férkőztünk, akkor könynyebb lesz őt munkaköre megsze rettetésével a helyes útra irányítani. ' Tudni kell az't is, hogy a fiatalok nevelésénél nagy szerepe van a felnőttek példamutatásának és annak, mennyire tudatosítjuk a fiatalokkal munkájuk jelentőségét, mennyire ismertetjük meg velük a kitűzött célokat és feladatokat és az ezekből rájuk háruló részt, amelynek megvalósításában már az ő szebb életük, boldogabb holnapjuk fogamzik. Nem kevésbé fontos a munka^ értékelése, jutalmazása sem. Hiba az, ha például egy fiatal egy idősebb dolgozóéhoz viszonyított ugyanolyan munkáért nem részesül hasonló értékelésben, jutalmazásban, de ugyan úgy fiiba az is, ha a munkáját a megérdemeltnél jobban jutalmazzák, mert ez köny nyelműségre nevelhet. Különösen veszélyes ez az iskolában, ahol bizony nem egy esetben találkozunk olyan jelenséggel, amikor a nevelő saját munkájának igazolásául meg nem érdemelt osztályzatot ad a tanulónak. Ez is a nevelés kérdése és nemcsak a fiataloké, hanem a felnőtteké is. Mert ilyen esetekben bizony a felnőttek hibája okozza a fiatalok jel lemének helytelen formálódását.

Nevelömunkánk

még nem mondható tökéletesnek. Ha a nevelés együtthatóit veSszük figyelembe, akkor bizony még sok a hiányosság. Még azért sem tettünk és nem is tehettünk meg mindent, hogy lehetetlenné tegyük a részegek, tolvajok, utcalányok, garázdálkodók létezését. Még ezen a téren is sok a tennivaló és nyilvánvalóan hosszú történelmi szakaszra lesz szükség, hogy a múltnak minden ilyen jelenségét eltűntessük. Türelmetlenségre, pesszimizmusra azonban még sincs ok.

Egy cikk, sőt egy vita keretén belül is lehetetlen egy méreteiben olyan mérhetetlenül széles témájú problémarengeteg aprólékos elemzése, minden csomójának kibogozása. Mégis elmondhatjuk, hogy a lapunkban lefolyt vita tett valamit az ifjúság nevelése érdekében. Ha többet nem, legalább annyit, hogy felszínre hozott sok-sok hiányosságot. S ha az illetékes funkcionáriusok, úgyszintén az ifjúság, s általában a felnőttek nem csukott szemmel, süket füllel viszonyulnak az említett, tényle-A július és augusztus a mezőgazdaságban a nehéz munkák ideje, a szeptember az összegezés, a számvetés és az eredmények felmutatásának hónapja. így volt ez Érsekújváron is, ahol szeptember 7-től az érsekújvári és surányi járások földművesei seregszemlén vonultatták fel mindazt, amit az ősztől őszig tartó igyekezet kicsalt az anyaföldtől. A Sokol-ház nagytermében gyűjtötték össze az eredményeket és tagadhatatlan, hogy volt mivel dicsekedniük.

Az udvaron az jrsekújvári §épállomás mutatta be legújabb gépeit. —

Itt láthattuk többek közt a korszerű beporzógépeket, a kertészet legnehezebb munkáját megkönnyítő palántázógépet, a nagyteljesítményű kukoricakombájnt, és a bevált magyar gyártmányú silókombájnt.

Ez a gép 17 percenként tölt meg egy pótkocsit, vagyis 30 mázsa zöldtakarmányt dolgoz fel 17 percenként. A kukoricakombájn letöri, megfosztja a csövet és a szárat szecskázza. A palántázó megoldása meglepően egyszerű és mégis kitűnő. A palántázók kényelmesen ülve napellenző alatt dolgozhatnak az új gépen.

Áll a vásár

Járási mezőgazdasági kiállilás és szövetkezeti vásár

Érsekújvárott

A baromlakiak illatos fűszerpaprikájukkal dicsekednek. Hektárhozamuk 17,35 mázsa. A komjáti EFSZ 200 mázsa káposztát termel hektáronként. Az ohaji szövetkezet büszkesége az import-kukorica, mely 50 mázsás hektárhozamot ígér. A csúziak a paradicsomban vezetnek. A hektárhozam 286 mázsa. Az ottani állami gazdaság 600 mázsás cukorrépatermélést vár. Nem is csodálkozunk, ha a 3 — 4 kg-os répafejeket nézzük. — A besei EFSZ óriási

Itt a gépek közt találkozunk Kutruc Hermann elvtárssal, a jíárás legjobb cséplőgépkeztelőjével, kovács a szímői EFSZ-ben. Legnagyobb napi teljesítméóye 235 mázsa volt. Kutruc Rudolf, a járási pártbizottság dolgozója, elmondja róla azt is, hogy mi volt eredményeinek .titka. Kutruc Hermann elvtárs a munkaidő megkezdése előtt egy róával, már 4 órakor kint volt a gépnél, ellenőrizte és előkészítette. Munkaidő után újra egy órát áldozott a karbantartásra. Vasárnap délelőtt is csépelt és délután újból a karbantartással foglalkozott. Minden javítást egyedül eszközölt. Meg is érdemelte a 100 munkaegységet, amit a cséplésnél ledolgozott. Eddig összesen 388 munkaegysége van, melyre előlegképpen 20 mázsa gabonát kapott. Nagyrészt az ő érdeme és a gép mellett dolgozóké, hogy az EFSZ 120 százalékra téliesítetté gabonabeadási tervét.

A nagy teremben reggeltől estig özönlik a sok látogató. Vasárnap délig, vagyis másfél nap alatt ötezren nézték meg a kiállítást. A jó gazda szemének van is itt mit látni. A surányi mezőgazdasági iskola kísérleti növényei, köztük a csumizj és az amerikai mogyorót állította ki. Takarmányrépájuk lófej nagyságú. 6ö0 mázsát várnak egy hektárról. Dobrovická fajta cukorrépájukból pedig 480 mázsát.

takarmánytököket vonultat fel. — Ä nagykériek kacsafarmjuk eredményeit szemléltetik a kiállításon. Ez is sokatmondó és tanulságos a többiek számára is. Hiszen 50 000 korona „kacsabevétel“ nem mindennapi eredmény. A csehi EFSZ paprikatermésével tűnik ki. Négy hektár vetemény, 190 000 korona bevételt és 31400 korona tiszta hasznot hozott. Figyelemre méltó az érsekújvári II. számú EFSZ paprikakollekciója. Háromnegyed hektáron termeltek korai melegágyi paprikát. A nyersbevétel 170 600 korona volt. De sokat lehetne még beszélni, ha a cikk kerete engedné. Beszélhetnénk a kiállított hamVas csemegeszőlőről, az illatos nagylevelű virginiadohányról, mely külön termet kapott a kiállításon. Látható itt 3 méter magas kukorica, a haltenyésztés kövér pontyai, a micsurinista diákok figyelemre méltó eredményei. Egy azonban bizonyos: a két járás gazdái megelégedetten tekinthetnek vissza az elmúlt termelési évre. Minden okuk megvan az örömre és vidámságra. S ebben aztán rii't\cs is hiány. Kint a SztŔlín úton végesvégig áll a szövetkezeti vásár, vagy 50—60 sátor előtt hullámzik a tömeg, zajlik az élet. Az asszonyok háztartási cikkeket, porcellánt, ruhaneműt vásárolnak, a férfiak borozgatnak és kóstblgatják a lacikonyhák illatos pecsenyéjét. A legna-^ gyobb sikere a kürti EFSZ új borának van. A sátor alatt szól a nóta, húzza a cigány, s ürülnek a poharak. Itt már a riporter is zsebrevágja a ceruzát, s egy pohár burcsákkal jutalmazza meg magát. Az olvasó pedig döntse el, hogy megédemelte-e?

P. E.

Az új szövetkezetesek felhívása

Harminc kis- és középparaszt Gombospusztán (Szepsi járás) 1957. szeptember 12-én II. típusú EFSZ-t alakított. Összesen 568 hektár mezőgazdasági földterületen fognak közösen gazdálkodni. Az EFSZ elnökéué Beluscsák András 9,83 hektáros középparasztot választották meg.

A gombospusztai újonnan alakult EFSZ tagjai felhívással fordultak a járás többi, még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztjához. A felhívásból a parasztnak a paraszthoz

szóló őszinte szava sugárzik ki. A felhívás a következő szavakkal fejeződi kbe:

„Nem kételkedünk abban, hogy a Ti vágyatok is, hozzájárulni boldog népi demokratikus hazánk fellendítéséhez, ezért hozzátok szólunk, ne tétovázzatok, lépjetek be Ti is a nagy szövetkezeti családba, családotok és gyermekeitek boldogulása érdekében. Őszinte szeretettel várunk mirtn denkit.“

ANDREÄS SÄNDOR, Szepsi

ges hibákhoz, hanem megteszik а szükséges intézkedéseket azok eltávolítására, akkor elmondhatjuk, hogy a vita megtette hatását. Persze a hibák eltávolítása, javítása folyamatos dolog. Éppen azéyt most, amikor a zárószó utolsó sorait írom, úgy érzem, hogy az ilyen vitát nem lehet lezárni. Hiszen a holnap, az élet újabb problémákat vet fel, melyeket ha nem is a lapok hasábjain folytatott vitában, de a közélet cselekvéseiben, intézkedéseiben állandóan felszínen kell tartani, orvosolni, javítani. Mert a mottóként választott József Attila-szavak — ifjúságunk érdekében — kötelező érvénnyel parancsolódnak mindannyiunk legmé-: lyebb felelősségéig:

„Emeljétek fel szívünket —, azé, aki fölemeli“s