Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-01 / 35. szám

6 Földműves 1957. szeptember 1. Iskolás lesz a gyerek SZEPTEMBERBEN iskolába kerül a gyerek. Vajon apja-anyja átérzi-e, hogy ez mit jelent? Tudják-e, hogy életének nehéz és döntő szakaszába jutott ? Gondoljuk csak meg: a gyerek, aki eddig kedvére játszhatott, ugrálha­tott, amennyit csak akart, egyszerre arra kényszerül, hogy egész délelőtt vagy délután csendben üljön a he­lyén, figyeljen a tanító szavára és pontosan elvégezze amit mondanak neki. Lényegesen könnyebb a dolga annak a gyereknek, aki óvodából ke­rül az iskolába, de még így is hirte­len az átmenet az óvoda játékos, sok mozgást, vidámságot nyújtó életéből az iskola jóval komolyabb, a gyermek figyelmét és felelősségérzését nehéz próbák elé állító légkörébe. Döntő kérdés, hogy a gyermek hogyan indul neki ennek a követel­ményekkel, kötelességekkel teli új életformának, ami bizony most már egész életén végigkíséri. Nem a bizo­nyítvány a legfontosabb — hiszen például az iskola-kezdeti elsajátított kézügyesség, vagy kifejező készség az egyik gyermeknek könnyűvé teszi azt, amihez a másiknak sok gyakor­lásra, akaraterőre van szüksége. Sok­kal lényegesebb ennél, hogy a gyer­mek a kezdet kezdetétől fogva ho­gyan indul az új életnek: örömmel, kíváncsisággal, azzal a tudattal-e, hogy az iskolában feladatok várnak rá, amelyeknek ő becsülettel meg akar felelni. SOK MINDEN egyéb is lényeges: a gyermek közösségi érzése — öröm­mel vegyül majd társai közé... a bizalom, ami a felnőttekhez és taní­tójához fűzi, az önállóság, amire sa­ját maga és holmijának rendbetar­tására szüksége van. A leglényege­sebb azonban: a felelősségérzés a feladatokkal szemben, az öröm, ha ezeknek jól meg tud felelni és az igényesség, saját munkáját illetően. A helyes iskolakezdés nagyrészt azon múlik, hogy a szülők jól vagy rosszul — esetleg sehogy sem —. készítették elő a gyermeket. Semmiképpen sem az a jó előkészí­tés, amire ilyenkor a legtöbb szülő gondol: meg kell tanítani a gyereket a „betűre“, hogy felismerjen, le tud­jon rajzolni néhány betűt, „majd az­zal is könnyebb lesz neki az isko­la“ . .. Nem lesz könnyebb — sőt, esetleg nehezebb. (Azok a gyerme­kek, akik rosszul indultak neki az írás és olvasás tanulásának, nem egyszer nagy nehézséggel küzdenek amíg megtanulják, hogy az íráshoz például meghatározott ceruzafogásra, laza kéztartásra van szükség, stb.) MIT TEGYENEK tehát a szülők? Azok, akiknek gyermekük óvodába járt, nyugodtak lehetnek — az isko­lára való előkészítést az óvoda el­végzi. Jól teszik azonban az otthon nevelkedő gyermekek szülei, ha meg­próbálják pótolni az óvoda munkáját. Miből áll ez? Röviden abból, hogy olyan alapot adnak, amiből kiindulva könnyebb lesz a tanító, örömtelibb a gyermek iskolai munkája. Ez a folya­mat nem szorítkozik csak az ismere­tek nyújtására, a készségek kialakí­tására, hanem fejleszti a gyermek figyelmét, önállóságát, közösségi ér­zését, s emellett különös gondja van arra, hogy csiszolja a gyermek be­szédét, szaporítsa szókincsét, ki­gyomlálja beszédhibáit, céltudatosan növelje mozgáskészségét és kéz­ügyességét. Jó ha a szülő fokozott gondosko­dást tanúsít gyermekével szemben, esetleg pótolja az előkészítésben el­mulasztottakat. Meséljen a gyermek­nek és próbálja rávenni, hogy ö is meséljen kis testvérének. MINDENNÉL FONTOSABB azonban, hogy megteremtsük azt a légkört, amely az örömmel vegyes tisztelet légköre. Ennek kell áradni a szülő minden szavából és cselekedetéből. A világért se fenyegessék a gyerme­ket az iskolával. Érezze a gyermek, hogy a szülők maguk is tisztelik az iskolát. Nagyon fontos, hogy az iskolakez­det első heteiben a szülők egyike a gyermek mellett legyen, amikor a leckéjét készíti. Szép az önállóság, de csak lassanként foghatjuk rá a gyer­meket, kezdetben az a fontos, hogy hozzászokjék a türelmes, gondos munkához, hogy szükség esetén út­baigazítást kapjon. Jó, ha a szülök gondolkodnak afelől, miként szerve­zik meg szeptemberi, októberi életü­ket, hogy gyermekük segítségére le­hessenek. H. A. I TUDJA-E?... ... hogy a „hátra kötöm a sarka­dat" mondás sok száz évvel ezelőtt komoly fenyegetésnek és büntetés­nek számított. Ezt a fenyegetést úgy váltották be, hogy a bűnösnek a sar­kát hozzákötözték a felső lábszárhoz, és több óráig úgy hagyták; ... hogy a tölgyfa átlagos életkora 500 év, de különleges életfeltételek mellett 1000 évig is él; • ... hogy • régen a paradicsomot mérges növénynek tartották, nem merték enni, A 19. század utolsó harmadában jöttek rá, hogy ez nem igaz, és csak azóta termesztik .mint fogyasztásra alkalmas, nagyon táp­láló növényt; ... hogy Szlovákiában négy évvel ezelőtt minden kilencedik embernek volt takarékbetétkönyve, addig ma már csaknem minden második em­ber rendelkezik ezzel a népszerű könyvecskével; ... hogy Moszkvában megkezdte működését a világ legnagyobb koz­mikuszáport felfogó és tanulmányozó berendezése; ... hogy a hollandiai Delft közelé­ben végzett ásatások alkalmával 2500 éves púdertartóra bukkantak, amely­ben még ekkor is erős illatú rózsa­színű púder volt, s összetétele nem sokban különbözött a ma használatos púderétől; ... hogy a fényképezést 1839-ben találta fel Daquerre francia festő; ... hogy Svájcban az állami alkal­mazottak között 90 macskát is nyil­vántartanak; meghatározott felada­tuk: a Simplon-alagútban tanyázó egerek pusztítása. Keresztrejtvény Vízszintes: 1. Egy nép történel­mi jelentőségű megmozdulásának megemlékezése. (A nyíl irányában) 14. Területet hasz­nossá, lakhatóvá tesz. 15. Szállító alkalmatossága. 16. Sok embernél hi­ányzik. 17. A mű­vészet egyik ágá­ról. (Utolsó előtti betű é = ő-vel.) 18. Padlót tisztította. 21. Születésünk. 23. Ez az idegbaj fáj­dalmas. 24. Pracli része. 26. Nem a teste. 27. Ä11 után­zat. 28. Várta. 30. Fogyasztja a napo­kat. 31. Mezőgaz­dasági gép. 32, Gö­rögország egy ré­sze. 34. Trencséni tornaegylet. 35. A seregek. 36. Ikerszó egyik fele. 39. Építkezéseknél szokták (ha nagyobb volt) használni. 40. Még egy t-vel, kis európai nép. 42. Létesít. 44. Fia­talkorú népi zenész. (Keverve, é. h.) 45. Létezni (n = nn) A mező. 48. Főzelékféle. 49. Elmegy. 50. A „páli“ 53. Rag. 53/a. Az élőlények megkü­lönböztetése. 54. A vízszintes 1.-ben egy harcoló alakulat a nevét viselte, kis gép. 58. Betűt vetni — össze­vissza. 59. Ha kisebb balszerencse ér, ezt mondjuk. Függőleges: 2. Semmik. 3. Mászó­számok-e? 4. Operál fele. 5. Lak. 6. A cselekedet (utolsó betű kettőzve). 7. Koreai név első fele. 8. Sokaknak kevés van. (é. h.) 9. Mlez keverve. 10. Furulyázik. 11. Lásd vízszintes 56. Medikus tantárgya. 57. Finom 31. 12. 24 négyzetkilométer is ez. 13. Női név tárgyesetben. 19. A szo­ba része. 20. Egyes harci egységek neve volt. 22. Évszak, (é. h.) 24. Boltívekkel összekötött oszlopcsar­nokok. 25. A magoló diák leckéjével teszi. 26. Kis csapategységek. 29. Hangszer. 32. Ráckeve része. 33. Visszafelé kígyófajta. 37. Rokon. 38. Kiemel. 40. Kalappal teszem. 41. Olasz város. (Stradivári városa) be­tűi keverve. 43. Diák a füzettel teszi, (é. h.) 45. -Egymásba fűző szemek. \fzalrad Földműves . számú rejtvénye 47. Latin szó. Három szám helyes összetétele. 49. Magyarországi me­gye. (t = cs-vel.) 51. Visznek — szlo­vákul. 52. Adriai sziget, a végén még „u“ betű. 53. Női név becézve. 55. Egy sportot űz. 56. Hátvéd — foneti­kusan. 60. A kapa része. Beküldendő: szeptember 8-ig, víz­szintes 1, 54, függőleges 14, 20. GEOFIZIKAI ÉV — Nézd, hogy pózol! Magára akar­ja terelni a geofizikusok figyelmét. A nevelés néhány kérdéséről A SZOVJETUNIÓ Kommunista Párt­ja XX. kongresszusa után egyre in­kább előtérbe kerülnek az egyes nevelési kérdések. Előadásokon és újságok hasábjain mind több vitának lehetünk tanúi. Maga ez a tény is bizonyítja, hogy az ifjúság nevelésé­nek ügye egyre inkább egész társa­dalmunk ügyévé válik. Mindenki érzi, hogy itt nem kisebbről van szó, mint a jövőről. S az ifjúság nevelése ilyen szempontból egész kérdéskomplexu­mot ölel fel. Például iskolai nevelés, szülői nevelés, munkahelyen való ne­velés, munkaidő után és az Ifjúsági Szövetségben való nevelés. S nyoma­tékosan hangsúlyoznunk kell, hogy ez a munka legkevésbé- tűri a sablo­nos módszert. Gyakori jelenség, hogy a fiatalok helytelen viselkedését látva rend­szerint hol az egyik, hol a másik ne­velési módszert szidjuk, aszerint, milyen korosztállyal állunk szemben. Általános szokás, hogy az iskolát, a szülőket és az fjúsági szervezetet okuljuk ezért. Közben elfeledkezünk arró:, hogy mi mindnyájan, akik eze­ket a kérdéseket feltesszük, felelősek vagyunk az ifjúság sorsáért, s ha többet törődnénk velük, a kérdéses megoldásban is előbbre lennénk. Az ifjúság nem él valami légüres térben. A társadalom különböző ré­tegei hatással vannak rá. Azt szoktuk mondani, hogy az ifjúság minden új iránt a legfogékonyabb. De nem sza­bad megfeledkezni arról, hogy az ifjú életében nemcsak a haladó, a szocia­lista erkölcs jelenti az újat, de sok­szor a reakciós nézetek is és az álta­lunk elítélt kapitalista erkölcs is. Miért van ez így? Azért, mert az ifjúság nem élte át a kapitalizmust. És most először találkozik ezekkel a számunkra ellenséges nézetekkel és nincs, aki előttük ezeknek káros voltát felfedje. Nem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy az ifjúság fogékonyságát a reakció is fel akarja használni. A létező osztályellenség maradványai és az ellenséges ideoló­giát képviselők az utóbbi időben el­sősorban az ifjúság felé orientálód­nak és őket akarják megnyerni cél­jaikra. Példa erre a nemrég leleple­zett illegális ifjúsági szervezet, a Slovenský zlatý orol, és a magyar­­országi események is. Ezek mind bizonyítékok arra, hogy hogyan meg­­bosszúlja magát az ifjúság nevelésé­nek elhanyagolása. ISKOLÁINK eddig hatalmas munkát végeztek és az iskolák falait évről évre több és több szakmailag fejlett és kulturált ember hagyja el, mégis az az érzésünk, hogy iskoláink a szakmai nevelés mellett nem töltik be kellőképpen szerepüket a szocia­lista erkölcs kialakítása terén. Sok­szor megtörtént, hogy a tanítók és pedagógusok osztályozva a diákokat jók, rosszak és javíthatatlanokra, be­lenyugszanak abban, hogy a tanuló ugyan leckéjét megtanulja, de visel­kedése nem méltó a szocialista tár­sadalom tagjához. Érdekes beszélgetésem volt egy tanítónővel a nevelés kérdéséről, aki a következő kis epizódot mondta el: Az elemi iskola második osztályában észrevette, hogy az egyik fiú lop. Erről tudtak osztálytársai is, ezért az órákon többször beszélt a diákoknak arról, hogy milyen csúnya dolog ez. De a lopás megismétlődött. Sok töp­rengés után arra az elhatározásra jutott, hogy az illető diákot megbízza a pénztáros funkciójával. Az ered­mény meglepő volt. A diák büszkén vállalta ezt a tisztséget. S attól az időtől kezdve a fiú nem is lopott. Nem lehet kellőképpen felmérni az ilyen és hasonló nevelési módszerek hatását. Mert lehet, hogy a tanítónő ezzel a cselekedetével a társadalom számára megmentett egy embert. Nem tipikus példa ez, de jó arra, hogy éreztessük az iskolai nevelés fontosságát a szocialista erkölcs, az emberi jellem kialakítása terén. S ebből a szempontból a legcseké­lyebb kihágást sem kerülheti el sem a szülő, sem a tanító figyelmét. Egyik legfontosabb feladatunk a nevelés terén, hogy az ifjúság szívé­be beoltsuk a munkaszeretetet. Min­denekelőtt szerénységre és önzetlen­ségre kell őket nevelni. A jó példát maguknak a felnőtteknek kell adni. S mindezen feladatok teljesítésének egyrésze kívül esik az iskolai neve­lésen, s elsősorban a szülőktől, vala­mint a gyárak, és szövetkezetek idő­sebb tagjaitól függ. Harcolnunk kell az ellen például, hogy egyes szülők gyermekeik előtt ócsárolják ezt vagy azt a foglalkozási ágat. Sőt az ellen is, amikor egyes szülők feltétlenül csak „u r a t“ akarnak nevelni gyer­mekükből. Az ilyen nevelési módszer elöbb-utóbb megbosszúlja magát. NEM NEVEL SZERÉNYSÉGRE az sem, ha apa vagy anya mindent meg­ad gyermekének, aki szinte nem is érzi, hogy azért a pénzért nehezen kellett megdolgozni. Azt akarjuk, hogy ifjúságunk boldogan éljen, de ne vigyünk semmit túlzásba. Mert a túlzott igények, melyeket gyerme­keink szívébe oltunk, felnőtt koruk­ban különböző erkölcsi defektusok okozói lehetnek. Tanítsuk meg őket becsülni a munkát, minden jónak és szépnek forrását. AZ ISKOLA befejezésével az ifjú munkába kerül. A gyárak kollektívá­jának nevelése nem kisebb szerepet játszik a fiatal életében és mondhat­nánk, ennek a környezetnek a hatása lesz döntő a fiatal jellemének kiala­kítására, mert hiszen itt tölti el napjának jórészét, itt szerez baráto­kat és itt talál szórakozást is. Az üzemekben és másutt dolgozó ifjak éberen figyelik az idősebb dolgozó­kat. Elsősorban tőlük tanulhatják meg a minden akadályt leküzdő erős akaratot és a munka szeretetét. Ezért az ifjúságnak több jó példára van szüksége, üzemeinkben és EFSZ- einkben. Ezenkívül meg kell valósí­tanunk az idősebb munkások és az ifjúság csoportos beszélgetését is. Az öregebb munkások tapasztalatait — különösen a munkásmozgalom harcairól — fel kell használnunk a politikai nevelés céljaira. Emlékez­zünk vissza a múltra. Hány nagysze­rű harcosa került a munkásmozga­lomnak az üzemekben és gyárakban. Ma is szükségünk van ilyen harco­sokra, akik méltó folytatói lesznek munkánknak. A GYÄRAK, üzemek és EFSZ-ek ifjúságának nevelésénél elsősorban arra van szükség, hogy az üzem ve­zető funkcionáriusai, — kezdve az igazgatótól, a pártvezetőség és a kü­lönböző tömegszervezetek vezetőjéig — személyes felelősséggel tartozza­nak az ifjúság neveléséért. Nemcsak formálisan, de tartozzanak felelős­séggel az ifjúság helytelen viselke­déséért is. Szükséges, hogy vezető funkcionáriusaink rendszeresen jár­janak az ifjúság közé. A CSISZ tag­gyűlésein ismerkedjenek meg prob­lémáikkal. A Szovjetunióban például az igazgató személyesen vesz részt a Komszomol gyűlésein, és azt hisz­­szük, ezt a módszert nálunk is jó lenne bevezetni.- Nem lehet egyetér­teni, az üzemek funkcionáriusainak olyan véleményével, mint pl. a füleki Kovosmaltban, ahol többszáz ifjú dolgozik, de mikor az ifjúság nevelé­séről beszélnek, úgy beszélnek erről a kérdésről, mintha ezt a munkát egyedül a CSISZ-nek kellene elvé­gezni. Feltétlenül szükséges, hogy ezt az elméletet felszámoljuk. Nem­csak a CSISZ feladata ez, hanem az egész társadalomé. Ehhez azonban az szükséges, hogy társadalmunk min­den tagja valóban felelősséget erez­zen az ifjúság neveléséért. A FENTIEKBŐL tehát kitűnik, hogy az ifjúság nevelése akkor lesz sike­res, ha iskolában, családban, munka­helyén és a tömegszervezetekben minden nevelési formát helyesen fel­használunk. Ahhoz azonban, hogy ezt a fontos feladatot sikeresen megold­juk, tovább kell erősítenünk a töme­gek nevelését is, elsősorban a fel­nőttek, az idősebb dolgozók nevelé­sét. Nevelnünk kell azokat is, akik az ifjúság nevelésére hivatottak, -a szülőket, a gyári munkásokat, s az EFSZ-ek tagjait. Hiszen ha. az ifjú­ság nézeteiben és viselkedésében burzsoá csökevények vannak, ezért a felnőttek felelősek. Igen fontos fel­adat vár tehát a Nemzeti Front min­den tömegszervezetére, különösen a Forradalmi Szakszervezetre, a Szov­jetbarátok Szövetségére, a CSEMA­­DOK-ra, hogy népnevelő és kultúr­­munkájával még nagyobb hatást gyakoroljanak a dolgozók széles tömegeire. Népnevelői munkánknak a felnőtt dolgozók között is céltudato­sabbnak kell lenni. S ennek elsősor­ban arra kell irányulnia, hogy ered­ményeinkkel meggyorsítsuk a szocia­lizmus építését hazánkban, ami üze­meinkben a tervteljesítés, falvainkon pedig az EFSZ-ek megalakítását és a létezők megszilárdítását jelenti. A tömegpolitikai munkánk eredmé­nyessége nagymértékben a segítség valós voltától függ. Végeznünk kell azzal a helytelen gyakorlattal, ami különösen a CSSZBSZ szervezetnél tapasztalható, hogy a funcionáriusok leginkább csak azon igyekeznek, hogy teljesítsék az előadások tervét, s fe­lülről diktálják a helyi csoportoknak, hogy milyen előadást vagy beszélge­tést tartsanak. Ez persze formaliz­mushoz vezet. Az ilyen nevelőmunka nem hozza meg a várt eredményt, mert kívül marad a tömegek érdek­lődésén. HA A TÖMEGSZERVEZETEKRÖL beszélünk, szólnunk kell a CSISZ-ről is, A CSISZ feladata elsősorban az, hogy tagjai példaképül álljanak a szervezeten kívül álló ifjúság előtt. A CSISZ munkájában is sok a javíta­nivaló. Elsősorban vonzóbbá kell ten­ni a munkáját, többet kell meríte­niük abból a tapasztalatból, melyet az ifjúság szervezésében és nevelé­sében az idősebb dolgozók az első köztársaság ideje alatt elértek, ami­kor ötletesen tudták felhasználni a kultúrmunkát, a kirándulásokat, a toborzásokat stb. a politikai népne­velőmunkára. Az ifjúsággal folytatott munka nem lehet egyoldalú. Sokolda­lúvá kell tenni, mely kielégíti az ifjúság vágyait és romantizmusát. Varga János

Next

/
Oldalképek
Tartalom