Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-11 / 32. szám
57. augusztus 11. Jralŕad Földműves * Igaz emberséggel E ISST. fill. 10. Szívünk teljes melegével a 60 éves Fábry Zoltán előtt tisztel________________ günk ezen a napon. Az előtt az ember előtt, aki életével és munkásságával a békeharcos humanizmus teljességét adta, s aki a csendes völgy és • a vízimalmok kopácsolása közt — stószi magányában — a legtisztábban őrizte meg a magyar kultúra emberi becsületét akkor is, amikor bűnök és hamis hitek eresztették belénk karmaikat. Nem egyszer a legősibb hagyomány is eretnekséggé keseredett bennünk, de ö állta a harcot, bírta a próbát. Volt a „protestáló hit” és a „küldetéses vétó”, aki a legnemesebb gondolat, a dolgozók igazsága és szeretete nevében üzent hadat — az országnak ebből a kies sarkából — mindannak, ami népellenes, igazságtalan és gyűlöletre úszitó volt. „Muszáj-Herkules”-ként csatázott a percemberkékkel. Tekintete behatolt az első köztársaság, az elnyomás korának egész rendszerébe, szerkezetébe, megismerte és leleplezte gyalázatos törvényeit. Olthatatlanul küzdött mind az „öklös hecc-nacionalizmus”, mind pedig a „könyvégetó barbarizmus” ellen. Hűséges, szegényeket szerető szíve emberségért kiáltott. Elnémíthatták. írásait elkobozhatták, tehették börtönlakóvá, de Fábry Zoltán hangja utat talált az élet nagy kietlenségében Is az Emberek szívéhez. S ahogy írásaiban, munkásságában a kijátszott milliók fojtott dühe, s jövőt döngető hite morajlik, úgy érezzük, hogy a „stószi remete” egy világgal adott találkozót magának. S ebben a találkozásban ő maga mondja ki a hitvallásszerű „végszót”: „Minden igaz író lényegében humanista: az emberi méltóság szószólója. Ö a vox humana: az emberhez méltó szó, az emberért kiáltó ige, — a gondolat igaza és funkciója. És ha ez a szó, ez az ige, ez a szerep, amely fényét, ízét és varázsát az igazságtól kapja, nem lehet hazugság, akkor legfőbb valóság. Ezért realista végeredményben minden Igaz író.” Fábry Zoltán írói munkájának a tehetség, a becsület és az élő gondolat ad rangot. Ahogy dr. Földessy Gyula, Kossuth-díjas megállapította: minden írásából kiragyog az ő nagystílű embersége, Nehéz és gyönyörű út ez. Voksát az életre, a boldogságra, a jólétre és a békére adta le Fábry. A béke igazában Petrarcát követve e szavakban foglalja könyve programját: „íme, elindulok és hirdetem: béke, béke, béke!" A felszabadulás után „egy ember meg akart szólalni” mint ahogy meg akart 1940 végén, illavai szabadulása után. A párt és a jégtörő február hozta meg neki is a beteljesülést, amikor igaz embersége és magyarsága az új generáció leghatalmasabb nevelője — az öntudatos értelem, az emberiesség világa, az egészségesebb morál és az életebb élet felé. A szegénysors nem krumplisors többé! — állapítja meg A gondolat igazában —, s a mai munkássors képei csak nevető arcokat ismer, őszintén kívánjuk, hogy megrendült egészséggel bár, de még sok-sok éven át legyen „továbbmutató folyamatosság” a mában, s nemcsak tegnapunk, de új, tisztult emberibb világunk Jelenének és jövőjének is hív tanúja, társadalmunk megbecsült, szeretet tagja. FŐNÖD ZOLTÁN FÄBRY ZOLTÁN: A könyv: A béke NAPJAINKAT ä béke gondja, gondolata uralja, az agyakat és sziveket a béke védelme mozgatja. A háború Udérce, az atombomba gyilkos felelőtlensége a béke összes erőit, tényezőit mozgósítja: az erkölcs ellenállását, a kultúra felelősségét és a munka vétóját. A háború rombol, a béke alkot. A háború állattá zülleszt, a béke emberré nevel. A háború: a barbarizmus, a béke: a jóakaratú emberek összessége. A béke hívei a kultúrát igenük, védik. Eszközük, fegyverük: a könyv. Kultúra és béke egyjelentóségü fogalmak. A béke védelme a kultúra védelmét jelenti elsősorban. A könyv terjesztése a békegondolatot erősíti: a könyv a háború gyilkos ellenmérge. Olvassátok, vegyétek és terjesszétek a könyvet: erősítsétek a békétl Nincs ennél sürgősebb,• szebb és emberibb kötelesség! A KÖNYV: A BÉKE. Az első világháborúban a német diákok torniszterükben Goethe Faustját vitték magukkal. Mi volt ez? Farizeuskodás, álszenteskedés, képmutatás? Nem! A kéz, mely embert ölt, első nyugodt percében remegő bűntudattal nyúlt a könyv után, a legnagyobb után, hogy el ne veszítse a fonalat, mely összeköti a kultúrával, békével, emberséggel, A gyilkos mozdulat után áldozati kiengesztelésre szomjazott a lélek, feloldozás után. Varázsszer, talizmán, fétis volt a könyv a muszájgyilkos kezében, ima, sóhaj: védd meg emberségemet, tarts meg a békének! Aki így és innen került haza: örökre megutálta a háborút és tovább nyúlt más könyv után, okokat, összefüggéseket keresve és felelösségrevonó számadást tartva rábukkant a leplezetlen igazságra: imperializmus embergyilkos valóságára, a könyv, a kultúra elsőszámú ellenségére. Ez az ember mindenki másnál jobban tudta, hogy a háború és béke perében hol a helye és mi a szerepe. A könyv, volt megmentóje, őrzője, nevelője és tudatosítója. A könyv a béke. Könyv nélkül nincs béke! Könyv, ellenméreg nélkül a háború gyilkos fertőzése, agyatködlö mámora akadálytalanul keríti el a tömeget a mészárszéken. Az első világháborúban ki tudta közülünk, hogy létezik valahol egy Kari Liebnecht nevezetű ember, hős, a legnaayobb, aki Berlinben 1916. május elsején egy népgyülésen hadat mert üzenni a háborúnak: „Becsapták a népeket, pokolba taszították őket, türelmükre számítanak és hiszékenységükre építenek, hogy a gyűlölet és háború örökké tartson... Le a háborúval! Mi békét akarunk! Föld népei, hozzátok fellebbezek, föld népei ébredjetek, ébredjetek!" — ki tudott erről? És egy könyv egy regény a fülünkbe ordította a német szocialista lidércüzö tettét és nevét: „Liebknecht!“ Egy francia könyv, egy magyarra fordított francia regény, az ellenség könyve: Barbusse „Tüz"-e tépte fel szemünket a lövészárokban a békére! Es ki, mi volt az, aki megajándékozott minket a béke titkával, erejével, múlhatatlanságával a háborúban? A legnagyobb magyar költő, Ady Endre, utolsó verskötetében, a francia béke martira, Jean Jaurés-re emlékezve, írta le a béke és kultúra egyenlítésének múlhatatlanságát: „De nagy halott, ölt testvérem bennem úgy él, mint a Gondolat igaza." A BÉKE: A GONDOLAT IGAZA. És a gondolat igaza a háború legnagyobb ellensége. A könyv — az igazi — a háború elsőszámú áldozata. Az akadály, amit el kell tűntetni az útból. Senki jobban nem tudta azt, mint Hitler, mint a fasizmus, mely az örök háború szentségét és szükségét hirdette. E szemléletben a békéért való kidtúra csak az elpusztítandó, megsemmisítendő ellenség szerepét játszhatta. A gyilkosság kultúrája a könyvet csak máglyahalálra ítélhette! Meg kellett szabadulni a különctől, a kdllúra erkölcsi felelősségétől, hogy a barbár felelőtlenségnek, a háborúnak utat nyithassanak. A fasizmusnak nincs, nem lehet kultúrája, mert mozgatója, törvénye a háború és semmi más. A fasizmus tegnap és ma csak könyveket tud égetni, pusztítani. Okkal és oktalanul. Az erdélyi visszavonuláskor a német SS-hordák áldozata lett például a világhírű Telekitéka. A könyvtár felégetését semmi sem indokolta, de aki könyvmáglyával kezdte, csak könyvtár égetéssel végezhette. A barbarizmus csak pusztító következetességet ismer! A könyvnek pusztulni kellett, a máglyának égni kellett, mert egy mindennél veszélyesebb ellenség jelentkezett: a proletariátus könyvéhsége, betüszomja. Hitlernek jó szeme volt: a statisztikák új ellenség rohamos terjeszkedéséről, térhódításáról tudósítottak. Az antifasizmus könyveinek pusztulni kellett! A döntő lökést a könyvgyilkossághoz a proletárforradalmi irodalom növekvő számsorai adták. A német proletariátus a könyv tömegfogyasztója lett: a háború ellensége. 1928-ban a német proletárforradalmi irodalom 1 200 000 példányban fogy el 1929- ben 3 392 000 1930- ban 6 356 000 1931- ben 10 878 000 1932- ben 14 568 000 NE FELEJTSÜK EL: a munkanélküliség elérte tetőpontját, de a dolgozók nyomorúságukban fokozottan glvasnak, az ellenszer szükségessége a kenyérnél is fontosabb! A mai dolgozók, akiknek biztosítva van a kenyere, ne felejtsék el elődeik példamutató tegnapi áldozatát, könyv szerelmét, könyv szomját és kövessék őket: olvassák, vegyék a könyvet. Emlékezzenek a máglyára, mely tegnap elérte célját: a könyv grafikonja rohamosan esett, 1932-ben Németországban 24 ezer könyv jelent meg 120 millió példányban, de 1933-ban már csak 12 ezer — 30 millió példányban. Ez a 30 millió már a háborút szolgálta. A 90 milliós veszteség viszont a béke és kultúra halálát jelentette. A KÖNYV: A BÉKE! A béke ellensége tegnap és ma egyformán a fasizmus. Tegnap még szimbólikus máglyákkal, görögtüzes játékokkal szédített, ma a könyv, a béke, a kultúra felett az atombomba lidérce lebeg: a mindent elpusztító imperialista felelőtlenség. Emberek, férfiak, dolgozók, mentsétek a könyvet az atombomba elől: a könyv — mely papíros — van veszélyben elsősorban. A könyv felett a századok folyamán ezer és ezer vihar zúgott el. Könyvtárakat égettek, mág Igákat celebráltak, halálraítélt művek kel papírmalmokat tápláltak, de a kultúra egészét, örökét barlangokban, szerzetesi cellákban, másolatokban dugva és rejtve, falazva és menekítve valahogy mégiscsak sikerült megtartani. De az atombomba Plútótól József Atilláig gyökeresen és viszavonhatatlanul elpusztít mindent. Most áll elő az a helyzet, melyet Lenin 1917-ben felvázolt: „Az imperialista háború zsákutcába juttatta az emberiséget. Választanunk kell: vagy hagyjuk, hogy további milliók hulljanak el és az egész európai kultúra végleg elpusztuljon, vagy hogy minden civilizált államban a proletariátus vegye át a hatalmat." A HANGSÜLY tehát a kultúra sorsán, az európai kultúra védelmén van. És ez a védelem ma fokozottan a dolgozók ügye és küldetése. A könyv sorsát ők döntik el, a béke jövőjét ők határozzák meg. Könyvmáglyák és atombombák ellen felsorakozni: a fasizmus kultúrromboló, könyvgyilkoló háborúja ellen! író és olvasó összefogására van szükség a könyvért, a békéért. Heinrich Mann, az antifasizmus egyik szövegezője, már tegnap megírta: „Parancsoló szükség, hogy az író egyértelmű legyen a munkással. Ha ez bekövetkezik: nincs többé könyvmáglya!“ Vegyétek, védjetek, olvassátok a könyvet és a békét mentitek meg! (Részlet A béke igazá-ból) Körúton a „Luxemburg grófja" Az érsekújvári CSEMADOK színjátszói, akik az elmúlt évadban Kornejcsuk kiváló színdarabjával, a Nagy műtéttel, arattak átütő sikert, a nyári évadra Lehár dallamos operettjét, a Luxemburg grófját tanulták be. A darab már eddig is 15 előadást ért meg és általános tetszést aratott. Jó alakítást nyújtottak T. rhaln Manci, Holota Lili, Sz. Kovács Ilona, Szenei György, Boleman Iván, Záhorszky Elemér, Polakovics János, valamint a három „lord” szerepében Nagy József, Acs Károly és Halász Imre. A darabot Bijeszfk Gyula rendezte, a táncokat Csillagi Zsuzsa tanította be. A ballettbetétben ügyesen táncolt Rozko-' pál Klári. A zenekart Huszlicska Mária vezette a tőle megszokott lendülettel. Legközelebb a Csúzi Állami Gazdaság meghívásának tesznek eleget, ahol az aratási ünnepély keretében adják elő a darabot. M. L, Keresztrejtvény Vízszintes: 1. Nagy nemzetközi esemény, — a nyíl irányában. 13. A meglevő helyzet felülvizsgálását akarja (a 10-es kockába két betű). 14. Indulatszó. 16. Tengerszoros. (A 3. kockába két betű a végén egy betű hiányzik.) 17. Idegen személyes névmás, fonetikusan. 18. Az épület egyik állapota. 20. Holland bölcsész. 21. A turista felszerelése. (é. h.) 22. Siess iskolába! egy része. 23. Női becenév, (é. h.) 25. Kalózt zártak be! — egy része. 26. Főváros, ahogy ott írják. 31. ÉTIG. 32. IPOÄ. 33. Női név idegen alakja. 34. Tanú. 35. Fényképezés fontos része. 36. Rabló, gazember. 37. Nép. (é. h.) 38. Ezt. idegen nyelven. (é. h.) 39. Ne menj oda ki, gyere ... 40. Idegen Író. 41. Rabsága egy része. 42. Kisebb testi hibája van. 43. Zenei kifejezés. 44. Morvaország: város régi neve. 45. MBGA. 46. Tudomány betűi, keverve. 47. Népesség (5. kockába egy hiányzik). 54. Női becenév: vissza. 55. Két azonos betű. 56. Kiszedés, elkülönítés. 58. Alak fele. 59. A törvények egyesítése. Függőleges: 1. Az ifjúság egykori találkozója. 2. Területmérték (é. h.). 3. Érted kétötöde. 4. Jogi, formai éljárás a felmerült hibák ellen. 5. Nadir pontja-nak egy része. 6. IZDI. 7. Veszélyes gáz (c = k). 8. Zenei szerszám. 10. A magyar irodalomban ezek a versek híresek. (3. kockába két betű). 11. Kerti műveletet végezte. (é< h.). 12. Fa része: vissza (é. h.). 15. Látogatni, idegen szóval. (A 4. betű felesleges — régen így mondták.) 19. A régi görög és római mondák gyűjtőszava. 21. Régi temetkezési hely. 21.a) Tudomány, mely a szavak és a nyelv eredetével foglalkozik. 23. Matematika alapja. 24. 7-es, 13-as. 26. Magyarországi hegység. 27. Híres vértanuk. 28. Jó ízű kerti növény. 29. T-vel a végén, visszafelé isrrtert műanyag. 30. ölőszer. (é. h.). 47. Varrógép márka. 48. Háziállat (betűi keverve). 49. Piaci árús (é. h.). 50. Város a Pireneus-i félszigeten visszafelé. 51. Egy furcsa sportág. 52. teljesen vizes lesz — népiesen. 53. Híres vár Losonc mellett. 56. Húz. 57. Csatorna és folyó Magyarországon. 60. Templom egy része. Beküldendő a vízszintes 1, 13, 20, 59 és a függőleges 1, 19, 21.a) augusztus 17-ig. Rejtvényfejtők! A 2. számú rejtvény helyes megfejtése: Érik a gabona. Rónaság. Kazaloz. Érik a, érik a búzakalász. Alrot. Cséplőgép. \Hab-ad Földműves O. számú rejtvénye □ A moszkvai Fesztiválról még a vatikáni rádió is nyilatkozott. Hiába, a Fesztivál ma már nem olyan esemény, amit agyon lehetne hallgatni, így azután nagy kár, hogy a vatikáni rádió megnyilatkozásában az önuralom semmi jelét sem tanúsította. □ A különböző országok táncegyütteseinek hatalmas sikerük van a Fesztiválon. Nagy sikert aratott például a „Dimcovo“ szovjet népi táncegyüttes, a „Galvache“ francia tánccsoport, egy hét zenészből és 8 táncosból álló nyugat-afrikai tánccsoport, a „Sliousk” lengyel táncegyüttes, a románok táncegyüttese és a csehszlovák „Lúčnica“. □ A színielőadások közül különösképpen ki kell emelni az Yves Lorelle pantomim-színház, valamint a Cravana mimikái együttes előadásait. □ A VIT hetedik napjának gazdag műsorából a legnagyobb érdeklődés a szovjet balett szereplését előzte meg. A szovjet ifjúság este a Kremlben bált rendezett a VIT részvevőinek tiszteletére, A bál kezdetét a Szpaszkij torony híres órája jelezte. Az egész Kremlt csodálatos fényözön ragyogta be. □ A belgrádi lapok nagy elismeréssel írnak a moszkvai Fesztiválról. „Béke és barátság“ ma a legnépszerűbb jelszó Moszkvában — írja a Borba. □ A Politika tudósítója kiemeli, hogy a moszkvai Fesztivált a béke és az együttműködés eszméi hatják át. □ A Lenin-hegyen levő egyetemen megnyílt a nemzetközi diák-klub, * ahol a Fesztiválon részvevő diákküldöttek találkozhatnak egymással.
