Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-28 / 30. szám
957. július 28. slz ólra d Földműves з A FALU HANGJA Villanyfény Gömörben I Országunk szocialista felépítésének egyik jelentős feladata a terv- I szerűen folyó villamosítás. Az egyes járások községeit fokozatosan I kapcsolják be a villanyhálózatba. Egymás után gyűlt és gyűlik ki a § villanyfény a fülek! járás falvaiban is, Síden, Persén, Bénán és máshol. 1 Ebben az évben került sor Csorna községre. A faluban voltak olyan tamáskodók, kik még akkor is kételkedtek a vilany bevezetésében, amikor a tél olyamán a szerelők serényen végezék a vezetékek beszerelését a halakba. Volt egy néhány olyan maradi jondolkodású is, akik meg sem enledték, hogy szobáik falát „összeissza véssék, hasogassák“. Cgymond - „nem fog kigyúlni a fény nálunk ■gyhamar“. Még akkor is így véle:edtek, amikor tavasszal utcahosszat cárokkal jelölték ki a villanyoszlopok íelyét. Hiábavaló volt a párt- és ISISZ-tagok valamint a haladó gohlolkodásű polgártársaik meggyőző érvelése. A szerelők is beszélhettek íekik... Még az események is mintha a naradiakat támogatták volna. Eltelt léhány hónap — és villany csak nem mit. „Ügye mondtuk, hogy nem lesz jelőle semmi" — hangoztatták dialalmaskodva. örömük azonban korai volt. Egy július eleji délután hatalmas vasillványt emeltek a falu elején. Bénulta is a falu apraja-nagyja, örejek, fiatalok. Már aki odahaza volt. És mivel esőre hajlott az idő, bizony elég sokan voltak otthon. A hitetlenkedők közül is nem egy ott bámészkodott. — No, mit gondol, mi lesz ez, — kérdezte a munkások egyike az egyik nézőtől. Az bizony nem tudta. A transzformátor állványát emelték. Az elkövetkező napokban hozták is a villanyoszlopokat, ásták a gödröket a kijelölt helyeken, az oszlopokra és a házakra felszerelték a porcelán szigetelőket, kihúzták a drótokat. Erre aztán felragyogott a polgárok szeme is. Végre eltűnik a mécses, a gyertya, a petróleumlámpa nemcsak a házakból, hanem az istállókból, műhelyekből is. Villanyra szólhat a rádió, erős fény gyúlhat ki a műkedvelők színpadán, az iskolában, villanyerő hajthatja majd a szecskavágót és a többi mezőgazdasági gépet. Az eltűnő mécsekkel és gyertyákkal egy faluból ismét eltűnik az átkos múlt egyik maradványa, a sötétség. És Csornán a villanyfénnyel együtt beköltözik a jobb, kultúráltabb, gazdagabb új élet. Lőska Lajos, Fülek Kultúrára szomjaznak Kerékpárra ülök, s indulok a munkahelyemre. Amikor elhagyom a falut cséplőgép búgása „botlik" fülembe. „Megsarkantyúzom" tehát kerékpáromat, hogy mielőbb a cséplőgéphez érjek. Ütközően két fiatal fiúval találkozók. Arról beszélgetnek: a cséplés jól halad, csak az a hiba, hogy munka után nincs szórakozási lehetőségünk! — De vasárnap már játszunk egy jó filmet — mondom a fiataloknak. A válasz meglepő: — A múlt héten is befizettünk a filmre, jegyet is kaptunk, de a filmet nem játszották le, mivel rossz a mozigép! Nem mondhatom, hogy jól esett a fiatalok válasza, már csak azért sem, mivel valóban ez a helyzet Szímőn! Már pedig én azt hiszem, hogy az olyan fiatalság, mint a szímói — akik derekasan kiveszik részüket a mezőgazdasági munkákból — megérdemelnék a szórakozást! Fontos volna ez annál is inkább, mivel a községben egyáltalán nincs kulturális élet! A szímói jiatalok tehát sürgős intézkedést várnak az illetékes szervek, tol, Lénárd Boldizsár, Szímő. _ —----- —-----------------------Ipolybalogi levelezőink írják A verseny győztese A gabona mielőbbi, és veszteség nélküli betakarítása érdekében szocialista munkaverseny indult a perbenyíki traktorosbrigád trakto—"» —*• rosai között. A versenyt bizonyos időközönként értékelik. A legutóbbi értékelésnél Illés Béla Zetor 25-ös traktorával került az első helyre. Tervét 142 százalékra teljesítette. Bácskái János pedig má-ч sodik lett a versenyben. Az értékelés alkalmával Illés traktoros kezdeményezésére egy újabb verseny indult a traktorosok között. Mégpedig kötelezettséget vállaltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére,* hogy harmadik negyedévi tervüket 140 százalékra teljesítik, és minden egyes gépkezelő megtakarít 320 korona értékű üzemanyagot! Zelenák István, Perbenyík Ki a felelős? A múlt hó 12-én tűz ütött ki Szőgyén községben. A tűz 12,50 órakor keletkezett, a helybeli tűzoltók pedig 13 órakor indultak a tűz helyszínére, amely körülbelül két kilométerre volt a ťalutól. A jól képzett tűzoltók 13,15 órakor már olthatták volna a tüzet, de várniok kellett tétlenül, mivel nincs a tűzoltó egyesületnek lajtja! A fecskendővel ott vártunk 15,15 percig, de sem vizet, sem egyéb segítséget nem kaptunk. Ekkor aztán a járási tűzoltó egyesülettől kértünk segítséget — de közben kaptunk egy ciszterna vizet a helyi traktorctfbrigádtól. A víz néhány perc alatt elfogyott, míg végre megérkezett a párkányi tűzoltókészültség. Már néhány óra eltelt a tűz keletkezése óta, de a lakosság részéről sem fogatot, sem egyéb segítséget nem kaptunk! A tűz ropogott, de a szövetkezet egyik csoportjának tagj ai alig 300 méternyi távolságra nyugodtan kapálták a dohányt, mintha nekik semmi közük sem lett volna az egészhez!? — Vajon akkor is olyan nyugodtan lettek volna, ha aratáskor vagy csépléskor történt volna az eset? És ha az asztagba rakott gabona, vagy a kazlakba rakott szalma égett volna? Ilyképpen nem lehet egymás segítségére számítani, holott ez minden lakosnak kötelessége lenne! A tűzvész nemcsak az embernek okoz kárt, hanem egész nemzetgazdaságunknak! Jó lenne tehát ha a lakosság szívügyének tartaná az egymás segítését! A felsőbb szervek pedig gondoskodjanak arról, hogy egy négyezer lakosú községben megfelelő felszerelés álljon a tűzoltó egyesület rendelkezésére, nehogy aratás, cséplés idején is négy óra hosszat kelljen tétlenül nézni a tűz pusztítását! A helyi tűzoltó egyesület nevében. Máté Bétának köszönhetjük Délutáni séta ... Délután indultam útra, hogy megtekintsem az ipolybalogi határt. Üt■cözben több meglepetésben részesültem. Amikor az EFSZ cukorrépa-, tukorica- és krumplitábláihoz értem, íz az érzésem támadt, hogy ilyen terméssel — a környéken — aligha dicsekedhetnek... A krumplitábla végén egy új istálló befejezésén Csíri slvtárs brigádja szorgoskodik. Egy pillanatra itt is megállók. A dolgos kezek szünet nélkül keverik a betont — Sietnünk kell a munkákkal, —: mondja Mézes elvtárs — ha akarjuk, hogy a szövetkezet részére megmaradjon az 50 000 korona, amit az idejében befejezett épületért kapunk ... A tyúkfarmon kisebb-nagyobb szárnyas állatokat találunk. — Édes kicsikém fázol ugye? Az illedelmes köszönés után megkérdezem Cservenáknét, miért fázik a picike állat. — Hát, tudja úgy volt, hogy kiengedtem a vízre, fürödni ezeket a kis csöppségeket és nem bírtam kihajtani őket a vízből, így egy-kettő megfázott. — Mennyi kacsájuk van? — Százkilencven darab. Eddig csak öt pusztult el. Szegények... úgy sajnálom őket, mint a sajátomat. De mit tehetek ? Gyengék voltak ... A tyúkfarm udvarán 90 darab tyúk kapirgál. Szépek, kövérek. Egy kis kiruccanás... Napok óta sugdolóztak és éjszakánként nyugtalanul forogtak az ágyban a dacsókeszi iskolásgyermekek. Nagy, eddig még nem tapasztalt kíváncsiság motoszkált a kis agyakban, meg egy csomó türelmetlenség kísértette őket. Mennek vagy nem mennek a négynapos kirándulásra? S a kiest gyerekfejek gazdag fantáziájukkal bővítve eddigi ismereteiket a Magas Tátráról, álmukban ködbevesző bércek, susogó fenyvesek között jártak. A gyerekek mellett, természetesen, ott izgultak a szülők is. Legtöbbnek közülük csak az álmok világába szorította az élet valósága az országjárást, a kirándulást, az üdülést. A vonaton ülést is csak mások elbeszélése alapján élték át. És a szükreszabott mozgás keretei még most is ott terpeszkedik az emberek gondolatvilágában. De a készülődés közben a szülök is újra átélik a félig álmodott gyermek - álmokat, s harminc-negyven évvel a vállukon utazásra, kirándulásra készülődtek ők is. És eljött a várvavárt nap. Ha nem is autóbusszal, de vonattal elindulhatott a kis csoport. Nehéz lenne leírni mindazt, amit az első kiránduláson levők átéltek. De egy bizonyos: ahogy a kis kiránduló csoport egyre nagyobb területet bejárt, egyre több új dologgal megismerkedett, úgy bővült az ismeretük, úgy szélesedett látókörük. És ennek még bizonyosan hasznát veszik. Sz. L. — Ma harminc darabnál van tojás, f— mondja Csernákné. Elhagyva a tyúkfarmot és az EFSZ széles tábláit, a magángazdálkodóké mellett haladok. Itt is megállók egy pillanatra, közben szemem elé tárul a jövő, amikor már nem lesznek szalag parcellák a balogi határban, s az egész falu közösen fog örülni a bő termésnek. Bojtos Ferenc Versenyzünk Az ipolybalogi helyi nemzeti bizottság a napokban levelet kapott az alsópalotai HNB-től, melyben versenyre szólította a falu lakosságát a szénabeadás határidejének öt nappal való lerövidítésére. A helyi nemzeti bizottság még aznap este összeült és aprólékosan megtárgyalta a versenyfelhívás feltételeit. A gyűlés végén a jelenlevők határozatot hoztak, hogy a felhívást elfogadják, sőt a feltüntetett határidőt 10 nappal lerövidítik, ami annyit jelent; Ipolybalog július 15-ig teljesíti ez évi szénabeadását. S ma már büszkén mondhatjuk, hogy vállalt kötelezettségünknek eleget tettünk, mivel július első felében a község százszázalékra teljesítette a szénabeadást. A gyűlésen még egyéb más dologról is szó esett. Többek között a helyi nemzeti bizottság —a falu lakosaival egyetértve — felhívta a járás valamennyi községét a korai burgonya mielőbbi beadására. Ugyanis a nevezett község földművesei július 15-ig 70 százalékra teljesítették a korai burgonya beadását. Büszkék lehetnek az ipolybalogiak — a szövetkezettel az élen — akik ez idáig 800 mázsa jó minőségű korai burgonyával szárnyalták túl vállalásukat, ami annyit jelent, hogy az egész évi burgonyabegyűjtési tervet 80 százalékra teljesítették. Példát vehetnek Ipolybalog földműveseitől a szomszédos községek lakosai is, akik sok esetben megfe ledkeznek állampolgári kötelességük teljesítéséről. Illés József Az őrösi határban szép termés mutatkozik. A szövetkezet vezetősége és a HNB tagjai a termés megvédése érdekében elhatározták, hogy a tűzoltókkal karöltve tűzvédelmi őrséget állítanak a gabona és az»asztagokba rakott termés mellé. Az őrség feladata, hogy figyelmeztesse a munkásokat a cigarettázás tilalmára, valamint felügyeljenek a tűzveszélyre. Az egyik zivatar alkalmá-’ val történt, hogy Balia Bertalan magángazdálkodó árpája villámlás következtében meggyulladt. Hogy a tűz nem terjedt tovább, azt Máté Bélának — a szolgálatban levő becsületes embernek köszönhetjük. Az ő ügyességén múlott az is, hogy a tűz nem okozott kárt a szövetkezet 40 hektár gabonájában. Horosz Árpád, Őrös Kövessük őket... Járásunk szövetkezetei közül elsőként a taksonyi és a feketenyéki EFSZ kezdte meg az aratást. Taksonyon 12 hektárnyi gabona learatása után azonnal elvégezték a tarlóhántást és a tarlókeverékek vetését. Ugyanígy jártak el a feketenyéki szövetkezet tagjai is, ahol az őszi árpa betakarítása után 15 hektáron végezték el a tarlóhántást és a felszántott talajba csalamádét vetettek. A szövetkezet tagjai a csalamádét részben zölden, részben pedig silótakarmányként etetik fel. Három levél ts cwni ínötyöééc ... Az első levél, amelyből nem tanul az olvasó Reggel, amikor fényét árasztja az éltető nap, a földműves ember kelet felé tekint, hogy megállapítsa: borús, vagy verőfényes nap köszönt-e rá? így van ez szerkesztőségünkben is, ahová a mindennapi élet különböző szakaszáról — levelezőink, olvasóink tollából — hírek, beszámolók és jelentések érkeznek. Ha jön a posta, azzal az érzéssel bontjuk fel a beérkezett leveleket: vajon megjött-e a várvavárt levél, amely világos képet nyújt épülő, szépülő falvainkról, a földművesember alkotó munkájáról, szövetkezeteink fejlődéséről és az esetleges hiányosságok elleni harcról. Mindjárt elöljáróban meg kell mondanunk, hogy a Szabad Földműves levelezőinek túlnyomó része mint Cs. Sándor Erzsébet, Rados Pál, Andreás Sándor, Varga József, Koncz János, Veres János, Nagy József, Péterfalvi László, Kemény József, Gábris József, Racskó János, Budai József és még sok levelezőnk tisztában van levelezői munkájának jelentőségével és aszerint is írja beszámolóját. Vannak azonban olyan levelezőink is, akik felületesek, nem merülnek el a helyi problémák boncolgatásában és a helyzet helyes megvilágításában, azt számítják: arra való a szerkesztőség, hogy átdolgozza, közölhetővé tegye a levelemet.. .! Az ilyen levelek áttanulmányozása, valamint olvasóink véleménye és a sajtóval szemben támasztott igényei nyomán elhatároztuk: megírjuk levelezőinknek miről, hogyan és mi célból írjanak? És hogy elhatározásunk a valóságból indult ki, bizonyítékként három levelet közlünk — folytatólagosan, saját véleményünk hozzáfüzésével, — lapunkban. íme az egyik ilyen levél néhány sora: „Kis falunk lakói 1950 őszén alakították meg az egységes földművesszövetkezetet. Azóta nagy fejlődésen ment át községünk. Emelkedett a hektárok hozama is, így a lakosság jobban él. Vannak azonban hiányosságok is. melyek gátolják a szövetkezet fejlődését ...“ — írja Füzesi Árpád levelezőnk, f A továbbiakban pedig arra kéri szerkesztőségünket J a levél írója, hogy beszámolóját mielőbb közöljük lapunkban, mivel az nagyban elősegítené az EFSZ és a község fejlődését. Mielőtt részleteire boncolnánk a fenti levelet, a következő kérdést intéznénk Füzesi levelezőnkhöz: — Milyen céllal írta levelét? Idert nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy írásaink minden egyes sorának céljának, segítő szándékának kell lenni! Ha erről megfeledkezünk, úgy írásunk pusztába kiáltott szó marad! Szerkesztőségünk nem kételkedik Füzesi Árpád azon állításában, hogy községük nagy fejlődésen ment át a szövetkezet megalakulása óta. Azzal is egyetértünk, hogy a közösen — gépek segítségével művelt földek évről évre nagyobb terméssel fizetnek a föld gazdáinak. — Akkor hol van a hiba? Miért nem közölte le a szerkesztőség levelemet? — gondolja most magában Füzesi Árpád. A kérdésre az olvasó szemével válaszolunk: hiányzik az írásból az alkotó munka, a dolgozó ember, aki megváltoztatta a falu arculatát! Az olyan írás, amelyből ez a két főtényező hiányzik, nem értékes! Nem tudjuk elhinni, hogy Füzesi levelezőnk beküldött írása elősegítette volna a község és az EFSZ fejlődését! Ha azonban Füzesi Árpád elmélyül a levél írásában, s beszámol a szövetkezet tagjainak fáradságot nem ismerő munkájáról és arról, hogy milyen módszerekkel érték el az eredményeket, hogy abból mások is tanulhatnának, valamint névszerint megdicséri a példás dolgozókat, bírálja a szövetkezet fejlődését gátló hiányosságokat, s utat mutat a hibák kiküszöbölésére, akkor írása értékes és közölhető lett volna! Füzesi levelezőnk a jövőben azzal a tudattal vegye kezébe a tollat, hogy a sajtó célja: nevelni, tanítani s jobb munkára serkenteni az olvasót! Ha ezt tudjuk és ezzel a céllal fogunk az íráshoz, akkor bizonyosan segítünk a problémák megoldásában, s úgy levelezőink valóban a sajtó aranytartalékaivá válnak! Zatykó József. Mindkét szövetkezetben helyesen jártak el, és ajánlatos volna ha a járás többi szövetkezete is követné az említett szövetkezet tagjait. Krajcsovics Ferdinand, Gálán ta Példás CSISZ szervezet A bácskai CSISZ szervezet járásunk legjobbjai közé tartozik. A szervezet tagjai versenyből állnak egymással. Aratási villámbrigádokat szerveztek. A brigád legjobb tagjai Katkó Géza és Cservenák Gyula, akik a gabona mielőbbi betakarításánál naponta 14 órát is dolgoznak. A kertészeti csoportban is derekasan megállják helyüket a fiatalok. Ezidáig 1400 órát dolgoztak le különböző munkálatoknál a kertészetben. Különösen Pandi Andor érdemel dicséretet jó munkájáért. A bácskai CSISZ szervezettől példát vehetnek a járás fiataljai. H. A. Ifjú házasok — Komolyan azt hiszed, drágám, hogy kissé sok sőt tettem a levesbe. — Dehogy. Csupán azt hiszem, hogy kevés a leves a sóhoz. Ideges az NB-elnök Valaki megkérdi a hivatalsegédet: — Benn van már az elnök elvtárs? — Még nincs benn — feleli pipáz-: gatva a hivatalnoksegéd. — De hiszen őt hallom ordítozni, nem? — Igen, de ez még a tegnapi ordí-i tozás visszhangja.
