Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-28 / 30. szám
4 ^/zalŕact Földműves 1957. július 2в. Tudja, miről van szó Aratási gondok Eleven mozgású, zömök, szőke fiú fordul be a köbölkúti gépállomás udvarába, hóna alatt egy S —4-es kombájn olajhűtőjével. A közelben lévőknek barátságosan köszön. Arra a kérdésre, hogy mi újság a határban, bosszúsan kémleli az esőre álló égboltot és kissé megcifrázva mondja: — „Elég lehetne már ebből az esőből. Az éjszakai eső után is 40 mmes esőt mértünk a csapadékmérővel. Az ilyen idő még jobban megnehezíti az amúgy is nehéz aratást és nehézzé teszi a kombájnok munkáját.“ Amikor a gépállomás irányítójának szobájába lépett, éppen az aznapi befutott jelentések teljesítményének összésítésén dolgoztak. Kissé bátortalanul megkérdezte, hogy hányadik helyen is áll teljesítményével. S mikor azt a választ kapta, hogy ő, azaz Tücsök Ernő kombájnos a legnagyobb teljesítménnyel rendelkezik a gépállomás 64 kombájnosa közül, felcsapta homlokára sapkáját, elmosolyodott, és csak ennyit mondott: — „Hü, az áldóját, erre nem is számítottam.“ No de Bucsek Jóska — a gépállomás egyik legjobb kombájnosa, aki a búcsi brigádon dolgozik — sincs messze a 41 hektárjával, tehát ügyeskedni kell az elsőségért. A kíváncsiskodóknak most már sokkal nagyobb kedvvel válaszol: ,=. Nehéz az aratás, de megbírkó-Már a kora reggeli órákban sűrű fekete felhők gomolyogtak a szőlőskei szőlőhegyek felett, s néhány perc múlva megeredt az eső. Dombi János, a szövetkezet elnöke gondterhes arccal állt a szövetkezeti iroda küszöbén. Bent a munkába indulók egy kis csoportja tartózkodott. — No még ez hiányzott mára, éppen akkor, amikor aratni kellene -í mondta az elnök kissé bosszankodva. Az eső csak a délutáni órákban állt el. Másnap alig pírkadt, Dombi János Trója József csoportvezetővel már a határt járta. Szomorúan vették tudomásul, hogy az országút melletti gyönyörű tavaszi árpa is ledőlt az erős szélben. — Hát ezzel mit kezdünk János? — szólt Trója József az elnök felé. ...? Géppel, már ezt nehezen vágjuk le — hangzott a válasz. Az éjjel ugyan kiszikkadt a föld, meg a felhőket is elkergette a szél. Ügy nézem, ma kisüt a nap és délután, ha másképpen nem, kézzel kezdjük meg vágni ezt az árpát. Nem lehet vele tovább várni. — Mancika, legyen szíves szóljon a főkönyvelőnek, hogy ma már nem jövök be. Ha valami rendkívüli történne, hívjon fel telefonon, a marcellházi HNB-n megtalál. Agitálni megyek. Vállaltam, hogy egy pár középparasztot megszerzek a szövetkezeti mozgalomnak. Ezzel kiment és az utcán beugrott a rá várakozó személykocsiba. — Mehetünk'. Irány MarcellháZa. — Rendben van, igazgató elvtárs. Az út gyorsan telt el. Csak akkor ocsúdott fel, amikor az autó nagy porfelhőt verve fékezett a HNB épülete előtt. Egyenesen a tikárhoz sietett. — Titkár elvtárs! Légy szíves adj mellém egy embert, aki ismeri a falut. Tudod milyen ügyben? Kérem a listát, hogy megkezdhessem a munkát. Nem szeretnék egy percet sem veszteni. — Ne olyan hevesen, ilyen munkaidőben kevés embert találsz otthon. Várj pár órát. Hogy ne unatkozz, itt vannak a helybeli EFSZ működésének adatai. Tanulmányozd át. Egy csomó jó érvet találsz benne. — Köszönöm, elvtárs, de sok szükségem nincs rá. A Nemzeti Banktól kaptam pár számadatot, amelyek biztos pontosabbak mint a tiétek. Add ide azt az embert. Majd végigjárom a falut és valakit, csak otthon találok. A titkár előhívta a kisbírót és gondjaira bízta az igazgató elvtársat. Két helyen nem volt szerencséjük. A harmadik portáról azonban maga a gazda nézett ki éppen akkor, amikor csikorgó fékekkel megállt az elegáns autó. — Adj Isten János bácsi — köszönt illendően a kisbíró és az igazgató is morgott valami köszöntésfélét az orra alatt. Szabadsággal nem akart köszönni, és holmi klerikális köszöntéssel még sem állíthat be valahová ó, az öntudatos ember. zunk vele. Egy nap alatt már 8 hektár gabonát is lekaszáltam. Én eddig 48,5 hektárt arattam le gépemmel és 1036 mázsa gabonát kicsépeltem. A kombájnomra 70 hektár gabona learatását tervezték, de bízom benne, hogy ezt jóval túlteljesítem. Erre minden előfeltétel megvan, hisz már ötödik éve csépelem a gabonát vagonszámra. Tücsök Ernőnek újra a lyukas hűtője jut az eszébe. Sehogy sem tud megbékülni azzal a gondolattal, hogy csak holnapra ígérték a megjavítását. Pedig ma még szerette volna felszerelni és egyéb más apróbb karbantartási munkákat is elvégezni. Ilyenkor minden perc drága. A gépállomás irányítójához fordul tehát: nem tudna-e valahogy segíteni a dolgon, majd együtt mennek a műhelybe. Zsemberi Laci rögtön tudja miről van szó. A hűtők mestere, félreteszi a fezében levő munkát, s közben csak annyit mond: — Két óra múlva kész a hűtő és viheted, nehogy megelőzzenek. így is volt. Két óra múlva boldogan távozott a gépállomás udvarából a kijavított hűtővel. Gondolatban már a dunamocsi szövetkezet búzáját vágta. Fülében ott zengett a gépének jól ismert muzsikája, amely vagonszámra csépeli majd az áldott magot. Varga József, Köbölkút. Hazafelé tartottak, amikor a 7 hektáros tábla másik végéhez ért Tuchyňa János főagronómus és Rontó brigádvezető. A felkelő nap szétszórta a tájra első sugarait. A négy ember találkozott s az egymásra vetett tekintetükből kitűnt a közös aggodalom: mit tenni? — Dombi elvtárs, mit szólnál hozzá, ha ezt az árpát kombájnnal vágnunk? — tette fel a kérdést a gépállomás főagronómusa. — Megeszem a sapkámat, ha ezt a kombájn levágja — szólt az elnök... Habár ahogy gondoljátok... Nem bánom, próbáljuk meg..,. Az erős napsütésben délutánra kiszáradt a föld annyira, hogy meg lehetett kezdeni a munkát. Amikor Helmeci Zoltán kombájnos gépe „beleharapott“ a ledőlt árpába Dombi elnök és társai türelmetlenül várták, hogy mi lesz. A hatalmas gép a gondos kezek irányítása alatt nehéz, de jó munkát végzett. Igaz, csak egy oldalról lehetett vágni, de két és fél nap alatt így is végzett a 30 mázsás hektárhozamú ledőlt tavaszi árpával. -ik. — Tessék csak beljebb. Örülök, hogy szerencsém lehet az igazgató úrhoz. Már rég járt erre. Talán már nem is emlékszik rám. Anyjuk hozzál egy kancsó bort a kedves vendégeknek. Leültek a tornácon. Az igazgatónak valahogy nem akart a nyelve megmozdulni és csak az első pohár után fogott a beszédhez. — Hát, János gazda, tudja mivégból jöttünk? Szeretnénk magával kicsit elbeszélgetni arról, hogy milyen fényes és gondtalan lesz a jövője. Ezzel megindult a szóáradat. Az érvek egész tömegét sorolta fel a kollektív nagyüzemi gazdálkodás előnyéről. Dobálódzott a számokkal, adatokkal, mint egy zsonglőr. János bácsi türelmesen hallgatta, a kisbíró pedig elbóbiskolt a nyomott párás levegőben. Csak akkor kapta fel a fejét, mikor az igazgató hirtelen elhallgatott. Mindez szép és helyes, üe mit szól az igazgató elvtárs ahhoz, hogy a szövetkezetnek tavaly egy csomó takarmánya ment tönkre és aztán az állatok éheztek. Én mint állat szerető ember sajnáltam is őket. S a szívem fájt. Ki biztosít arról, hogy idén nem úgy történik. Aztán drága pénzen vásárolják meg a takarmányt, hogy adhassanak valamit a marháknak. Az én pénzem is a gondatlanság miatt ússzon el? Az igazgatónak hideg kezdett futkosni a hátán. Most már sajnálta, hogy a HNB-n nem olvasta el azt a jelentést. Hirtelen egy ép gondolat sem fogamzott az agyában. János bácsi pedig elmosolyodott a bajusza alatt. Eelhajtott egy pohárka bort, a pipáját kivette szájából és megtörte a rövid, de kínos csendet. — Látom, hogy az igazgató élvtárs nem tud válaszolni erre a kérdésre. Na nem baj. De engedje meg, hogy még egy kérdést feltegyek. Ha olyan Szeifert Ferenc, a bajcsi állami gazd aság érdemrendes dolgozója és Keller Tibor kombájnosa a kétütemű ara tás kísérletezése közben. (Foto Dusek) Inkább aratott volna..... Lacko traktoros a napokban engedett az egyik csarnahói magángazda kérésének. — Hát nem bánom, délután elugorhatunk az imregire azért a szénáért. — Az elhatározást tett követte. A traktoros úgy gondolta, hogy az a félnap se ide se oda, nem fogja hátráltatni az aratási munkák menetét, meg valami „jön is a konyhára“. Hogy az út rövidebb legyen Lacko a megapadt Ondava folyónak vette az irányt. Könnyen át is ment az alacsonyvízű medren. Kellemetlenül meglepődött azonban, amikor visszafelé jövet a közben megáradt folyóban megállt a szénával megpakolt pótkocsi és a traktor. A vége az lett a dolognak, hogy másnap egy lánctalpas húzta ki a vízbe rekedt, fekete fuvarra indúlt traktort és szállítmányát. A legszomorúbb az, hogy az esőzések által amúgy is hátráltatott aratásnál a szőlőskei brigád körzetében egy géppel kevesebb dolgozott. -k. ★ Megkétszerezett erővel... A málasi állami gazdaságban a rossz idő ellenére is július 20-ig 154 hektáron végeztük el az aratást és cséplést. Ebből 68 hektárról magot csépeltünk. Az őszi árpából 30.9 mázsát, a tavasziból pedig 27.33 mázsát termeltünk átlaghektáronként. Most megkétszerezett erővel igyekszünk minden kis jó időt kihasználni, hogy gabonánkat minél rövidebb idő alatt betakaríthassuk. Obert János. jó a szövetkezet, az igazgató úr miért nem lépett még be. Hiszen az ógyallai szövetkezetben kell a munkaerő és a felesége a sok dolga mellett ráérne néha kukoricakapálásba, a cukorrépa egyelésébe segíteni. Hisz ahogy hallottam, ebédet sem főz, mert az üzemi konyhán étkeznek és gyermekük nincsen. Az igazgató elvörösödött. Látszott rajta, hogy birkózik hirtelen haragjával. Kezében a pohár majd összetört, anynyira szorította. Még hogy ó belépjen a szövetkezetbe?! És ráadásul a feleségét dolgozni küldje. Hát ezt már nem! Valamilyen durva választ akart adni ennek az embernek, hogy elmenjen a kedve a tréfától. De János bácsi nem hagyta szóhoz jutni. — Semmiképpen sem akartam az igazgató urat megsérteni. Csak azt szerettem volna, ha megértené, hogy az ilyen agitációnak semmi értelme nincsen. Az jöjjön meggyőzni, aki maga is jó példával jár elő és tökéletesen ismeri a helyzetet. Különben is rossz helyre jöttek. Az EFSZ elnökével már megbeszéltem, hogy a termés betakarítása után belépek a szövetkezetbe. Kell nekik egy jó fejógulyás. Arról pedig, hogy a takarmánnyal hogyan állnak, magam győződtem meg és az igazgató tír is megnézheti milyen katonás rendben állnak a szénakazlak a határban. Azt ajánlanám azonban, hogy látogassa meg a Boldi sógoromat, de ne akisbíróval.hanem valamelyik szövetkezeti tag kíséretében. Makacs ember, de hallgat az okos szóra. Ha jól felkészülnek, az eredmény nem marad el. Az igazgató azt sem mondta, hogy „fapapucs“ és kifordult a kapun. Az úton hazafelé azonban elgondolkozott a tapasztalatokon és kénytelen volt igazat adni János bácsinak. KEMÉNY JÖZSEF, járási mezőgazdász, Ógyalla Nagy dolgok gyötrik Begai Árpádot, a hontfűzési traktorosbrigád vezetőjét. 720 hektár gabona learatása nem könynyű feladat. Az aratást úgy szervezte meg, hogy a szövetkezeti tagok termése minél előbb a raktárba kerüljön. Ez az, ami nem megyen úgy, ahogy szeretné. A szövetkezeti tagokkal könynyen megérteti magát. Nem ellenségei a kombájnnak, sót ellenkezőleg. Még több aratócséplőt szeretnének az aratásba bevetni. A szövetkezeti gabonadűlőkön 4 kombájn vágja a rendet. Az ötödik kiesett. Valami baja van, és most javítják. A hét kévekötőgép közül is az egyik üzemképtelen. Olyan erős a gabona szára, mint a bot. A gépek zakatolva vágják a makacsul ellenálló gabonaszárat, de a szokatlan erős munka megviseli őket s gyakori az alkatrész-törés. Most is az egyik kévekötőgépet hegesztik. Pedig kár minden percért, minden pillanatnyi késésért. Sem az öt kombájn, sem a hét kévekötögép nem elég. Ha háromszor annyi gép aratna a határban, az is kevés volna. Legalább a rendelkezésre álló gépállománnyal tudna folyton dolgozni. Ma arról értesítették, hogy a négy csehországi kombájnosnak haza kell térnie. A pardubicei kerületben is beérett a gabona és ott is sürgős az aratás. Mi lesz most? Egy kombájnnal nem sokra megy. — Sürgősen kombájnokra van szükség, mert máskülönben a gabona betakarítása elhúzódik. A gépállomásnak azonban nincsen több kombájnja és a főigazgatóságot ostromolják: küldjenek minél gyorsabban gépeket. Koprda elvtárs, a gépállomások főigazgatóságának dolgozója, a sok sürgetésre és ajtódöngetésre személyesen utazott Zselizre, hogy segítsen a dolgokon. Kombájn azonban egyelőre nincsen. Az időjárás kiszámíthatatlan. Állandóan beleszól az ember munkájába. Tegnap és ma ugyan szép az idő. A falu minden épkézláb embere a földeken nyüzsög. A határ most a kombájnok, kévekötőgépek és a cséplőgépek zajától hangos. Valóságos harc folyik a gép és az időjárás között. Eddig hol az egyik, hol a másik győzött. Az idén már kétszer abba kellett hagyni a munkát. Első ízben 6 napig a határba sem lehetett menni, a talaj annyira felázott. A vasárnapi záporesö miatt ismét három napig tétlenkedtek. A kiesés eddig is kilenc napot tesz ki, pedig az összes gabona betakarítását 10— 12 napra tervezték. — A terv szerint máma kellett volna végezni — mondja Begai brigádvezető, — de örülni fogunk, ha egy hét múlva befejezhetjük az aratást. A falu mögötti hegyes-dombos terepen az egyik 15 hektáros árpadülön három csehországi kombájn arat. Az egyik gépből éppen most eresztik ki a szemet. Josef Pepek, alig húsz éves fekete, göndör hajú, barátságos tekintetű kombájnos, néhány percre leszáll a gép nyergéből és markába fogja a kiömlő szemet. — Ma dolgozunk utoljára — mondja — s közben tekintete a még le nem aratott gabonaterületre esik. — Három nap múlve mind a négy kombájnunk már odahaza Csehországban vágja a gabonát — mondja Kosina Josef, aki a másik kombájnon arat, majd még megjegyzi: — Tudjuk, hogy nagy szükség lenne itt is ránk, de a mi földműveseink is aratni akarnak és ezért hazamegyünk. Jókus István szövetkezeti és Kecskés Ferenc körzeti mezőgazdász szintén a csehországi kombájnosok munkáját figyeli. — Épp az aratás kellős közepén válunk meg tőlük, amikor legtöbb a munka — mondja Jókus elvtárs. — Sajnáljuk őkét, hiszen nagyon jól dolgoztak. A két mezőgazdász kora reggeltől késő estig járja a határt és szervezi a munkát. Tizenegy óra előtt ritkán hajtják fejüket nyugvásra. A két becsületes mezőgazdász beszédéből a termés féltése domborodik ki. Féltik egészévi munkájuk gyümölcsét, a dolgozó nép kenyerét. Szemük állandóan a látóhatárt kémleli, nem jön-e valami csúnya felhő, amely az aratást megzavarhatná. A falu szélén, közel a traktoros brigád központjához, két cséplőgép két műszakban csépel. A gépészt nem is kell hogy bemutassák. Foglalkozását kormos fekete arca és zsíros keze elárulja. Már harmadik napja csépelnek és a gépek egymásután nyelik a kövérkalászú, hatalmas búzakévéket. Nem messze a cséplőgépektől a kombájnokkal learatott szemet tisztítják. Közvetlenül közelükben egy 1500 négyzetméteres, kibetonozott szérűn Konbaszgéppel a gabonát szárítják. Vékony János társával alig győzi mázsálni a szárítóból kiömlő szemet. Innen a gabonát — ahogy Kecskés mezőgazdász magyarázza — egyenest az államnak szállítják. A hontfüzesgyarmati traktorosbrigád traktorosai nehéz körülmények között a termés kétharmadát már betakarították. Az egész zselizi járásban ők aratták le a legtöbb gabonát. A gépek kivétel nélkül két műszakban dolgoznak. Két műszakban folyik a gabona cséplése. A két műszakot azonban váltás nélkül végzik. — Annyi embere nincs a falunak — mondja Begai brigádvezető —, hogy váltásról gondoskodhatnánk. — így azután a két műszakot egy és ugyanazon emberek végzik. Ugyanígy szervezték meg a cséplést, a magtisztítást és a szárítást is. Lackó Géza DT-54-es lánctalpasával a learatott földön tarlóhántást végez. A kerekes traktorok részben a kévekötőgépeket vontatják, részben a kitisztított szemet szállítják az államnak. — Ha így megy a munka, jövő héten végzünk — mondja búcsúzóul, és megnyugtatásképpen Begai brigádvezetö. Lassan beesteledik. Ai arató-gépek ütemes zenéje töri meg a esti csendet. A cséplőgépek moraja csak erősíti a gépek muzsikáját. Fogynak a gabonadűlök, szaporodnak a kévék. Távol az égbolton ismét fekete felhők gyülekeznek. Ki tudja, nem zavarják-e majd meg az igyekvő hontfüzesgyarmati aratók munkáját? FŰRY JÓZSEF ★ ★ ★ A MOTOKOV külkereskedelmi vállalat érdekes gépbemutatót tartott Budapesten, ahol többek között bemutatásra került a Zetor-Szuper — 40 Le hidraulikus emelő berendezéssel, légsűrítővel ellátott traktor, többfajta eke, a VRN-3 jelzésű répaszedőgép és egyéb mezőgazdasági gép. Az én kedvencem: LADON Borotválkozás után üdít és fertőtlenít Gyártja: KOZMETIKA n. v. BRATISLAVA ★ ★ ★ Az akarat győzött Igazgató elvtárs agitációs körúton
