Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-08 / 49. szám
A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDÖGAZDASÄGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1957. december 8. [ ДГЭ 40 fillér I VIII. évfolyam, 49. szám Az öt csillogó ekevas éhesen harap a fekete földbe és mély barázdát hagy maga után. A tárnoki szövetkezetben Horváth Ferenc serényen dolgozik lánctalpas traktorával, hogy az őszi mélyszántást mielőbb elvégezze A beadás megváltoztatása csupán olyan szempontból és olyan esetekben lehetséges, hogy azok a termelők, akik beadási kötelességüket egyáltalán nem tudják az előírt terményből vagy termékből teljesíteni, akkor mással pótolhatják. Ez azonban csak kivételes és szükségszerű megoldás, éppen ezért a lehetőség szerint kerülni kell. Mert mi lenne például, ha a besztercebányai kerület múlt évi példájára a burgonyabeadást az egész országban gyapjúból teljesítenék? Mit szólna a fogyasztó, ha borjúhúst rendelve, .számára valami nem kívánatos ételt szolgálna fel a pincér? Ha az idei beadás teljesítésének kimutatására tekintünk, világosan kitűnik, hogy egyénileg gazdálkodóink messze lemaradnak a nagyüzemek mögött. Még három hét van hátra az évből. Nemzeti bizottságaink hassanak oda, hogy földműveseink ez alatt az idő alatt teljesítsék elmaradt beadásukat. Fogyasztóink árúellátása nem könynyű dolog. Termelőink az előírt beadás időben történő teljesítésével jelentősen hozzájárulhatnak e bonyolult nemzetgazdasági feladat megoldásához. A jövőre nézve ezt elsősorban azzal tudják elérni, hogy már most a tervkészítés idejében gondoskodnak a jövő évi folyamatos beadás lehetőségeinek megteremtéséről. Fontos ügy ez. Egyaránt nemzetgazdasági és egyéni érdek, hogy a jövő évi beadás hiánytalan teljesítésével minden eddiginél gazdagabb legyen dolgozóink árúellátása. A hosszú decemberi esték önkéntelenül idézik bennünk az évvégi számvetés gondolatát. Hisz olyan régi keletű az, hogy nélküle már el sem tudjuk képzelni az új év érkezését. Az év végi számvetés tehát öröklődik apáról fiúra. Tartalmában azonban a mostaniban sok minden más a réginél. Megváltoztatja már az a tény is, hogy a mezőgazdasági földterület kollektivizálása egyre közelebb ér a 70 százalékhoz. Ez azt jelenti, hogy földműveseink nagyobb része már nem egyedül bajlódik az évvégi gondokkal, mert azok sok esetben a szövetkezeti falu lakosainak vállain megosztozva szinte kicsiséggé törpülnek. A sikerek felett érzett öröm pedig aszerint nő, minél többen osztoznak benne. S mivel ebben az évben a termelésben elért szép eredmények nem fehérhollók, ezért az idei számvetésnél az öröm sem ritka vendég a nagy szövetkezeti családokban. A nagykaposi szövetkezetesek például joggal büszkék arra, hogy már rég kiegyenlített számlával várják az új évet. S arra is, hogy a kötelező tejbeadásukat már júniusban teljesítették. Azóta már terven felül, szabadáron adják a tejet közellátásunknak. Gabonából, cukorrépából, szarvasmarha- és sertéshúsból ugyancsak jóval többet adtak a tervezettnél, s így bizakodva tekintenek az év végi zárszámadás elé, amely a mun kaegységenként 11 koronás előlegen kívül közel 20 koronás osztalékkal kecsegtet. De nyugodtan állíthatjuk azt is, hogy a nagykaposi szövetkezeteseket nem kell meggyőzni a beadás teljesítésének szükségességéről, hisz lépten-nyomon tapasztalják, hogy olyan arányban nő a jövedelmük, ahogyan fokozni tudják a termelést és teljesíteni, valamint túlszárnyalni a beadást. Nem is nézik ők a felvásárló üzemeknek átadott terményeket és termékeket beadásnak, hanem a kitermelt javak értékesítésének, amelynél sok-sok szempontból élvezik népi demokratikus rendszerünk segítségét. Egyik ilyen segítséget a sertések szerződéses hizlalásával nyújtja államunk, egyrészt a szerződő félnek átadott takarmányban másrészt azzal, hogy az előre elkészített szerződés alapján a termelőnek megfelelő időpontban veszi át a hízott sertést. Ez nemzetgazdasági szempontból is fontos tényező, mert a szerződéses hizlalás nyomán megvalósítható helyes szervezés következtében biztosíthatjuk fogyasztóink zavartalan ellátását. Ezen előnyök mellett általában is elmondhatjuk azt, hogy termelőinknek ma már nem kell félni a nagytermelők konkurenciájától, mert államunk az árrendszer politikával megteremtette a zavartalan és igazságos értékesítés feltételeit. Földműveseink legnagyobb része ezen a téren is nagyra értékeli kormányunk segítségét és intézkedéseit, amit világosan bizonyít az a tény, hogy szerte az országban még sok szövetkezet dicsekedhet a nagykaposiakhoz hasonló eredménnyel. Például a szarvasmarhahús beadását szlovákiai méretben már eddig is több mint 105 százalékra teljesítettük. Tojásból eddig több mint 3 százalékkal szárnyaltuk túl a beadási tervet. A kukorica beadásával 102, százalék körül tartunk. Sertéshúsból és tejből nem mutat ilyen szép eredményt az országos átlag. Ezekből inkább csak egyes szövetkezetek teljesítették a tervet. A kenyérgabona felvásárlásában 3,3 százalékos hiány mutatkozik, annak ellenére, hogy egyes járások magasan túlteljesítették a felvásárlási tervet. A lemaradások egyik főoka az, hogy az idén a szövetkezetbe lépett földművesek nagyrésze a helytelen informálások következtében a szövetkezetbe lépés után nem rendezte beadási kötelezettségét. Népi szerveink sok esetben hibát követtek el azzal, hogy a beadás eltörlésének felelőtlen ígérgetését a földművesek meggyőzésére, a szövetkezetbe való belépés meggyorsítására használták fel. A valóság az, hogy a beadási kötelesség érvényes marad az EFSZ-be való lépés után is egészen a kiegyenlítésig. HOLNAPI GONDOK A jövő év már a kertek alatt kocog, s fogynak a decemberi napok, mintha a.hideg is emésztené őket. S a hosszú téli estéken a földművesember ősrégi szokások szerint nemcsak azzal vet számot, milyen volt az év, mit tett jól és mit rosszul, hanem azt is felméri mit kell másképp csinálni a jövő évben. Nagyapák emlékezéséből tudjuk hányszor szaladt ráncba a számvető gazda homloka, mert bizony akármennyire is gürcöléstől terhelt volt az év, mégis eredménytelenül zárult. Pedig vágyott az ember a többre, a jobbra, az emberibb életre s józan ésszel, meg a sírig nem lank'adó akarattal küzdött is a megvalósításért, de a beteljesedés mindig csorbát szenvedett az úri rendszer köszörűjén. Az urak jóvoltából sokszor szertefoszlott a verejtékező homlokkal jól átgondolt terv. Egy kivénhedt rendszernek kellett letűnni, hogy a földművesember alkotó erejének ne a magános csatározásban kelljen felőrlődni, hanem ezrek akarata közös erővé forrva kovácsolja a minden földműves számára jobb holnapot. Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy földműveseink kész szakemberekként cseppentek a nagyüzemi gazdálkodásba. Néhá íy jó példától eltekintve bizony legtöbb esetben még a tapogatózásoknál tartunk. Nem a termelés szakaszán, merthisz termelni azelőtt is csak termeltek, hanem inkább a munkaszervezés és tervezés terén. Most amikor szövetkezeteink vezetői a jövő évi termelési és pénzügyi tervek készítésén fáradoznak, érdemes egy kicsit mélyebben nézni az idei gazdálkodás menetébe, hogy annál messzebbre lássunk a jövőbe. Az alapos elemzés sok szempontból elősegítheti a jövő évi reális terv elkészítését. Arra pedig nagy szükség van, mert a jól elkészített termelési terv fontos sarkköve a nagyüzemi gazdálkodásnak. Tudja ezt Vaszily János a bodrogmezői EFSZ mezőgazdásza is. Éppen ezért gondoskodik arról, úgy fogjanak a jövő évi tervkészítéshez, hogy az minden szempontból a valóságos lehetőségekre épüljön. Bodrogmezőn az elmúlt évben szép eredményt értek el a gabonaneműek hektárhozamában. Az évi tervet 111,5 százalékra teljesítették. A zöldségen és dohányon kívül minden termékből túllépték a tervezett hektárhozamokat. Mégsem mondható hibátlannak afc idei gazdálkodás. Most amikor a tervkészítésen töprengenek, látják azt is, hogy a múlt éviben bizony nem volt minden rendjén. Helytelen volt a laza normabeállítás, amelyet évközben még azzal súlyosbítottak, hogy a csoportvezetők sokszor megalkudtak a tagokkal órabéres munkákban is. Helytelen volt az is, hogy eddig három mezei munkacsoportjuk volt, a dohányban és a zöldségesben ennek ellenére sem tudták megvalósítani az állandó munkacsapatokat. S ez az eredményen meg is látszott. A jövő évi tervet már úgy készítik, hogy csak két mezőgazdasági munkacsoportot szerveznek, s ezeken belül pedig munkacsapatokat a zöldség- és dohánytermesztésre, ugyanakkor ta-Felajánlás a köztársasági elnök 53. születésnapjának tiszteletére A zselízi gép- és traktorállomás dolgozói szombaton, november 30-án megtartott összüzemi értekezletükön elhatározták, hogy december 10-ig, Novotný elvtárs, köztársasági elnökünk 53. születésnapjának tiszteletére Tegnap még csak ígéretes ügy volt, mely kipattanva ma teljes virágdíszben pompázik, hogy holnapután, de jóllehet már holnap, meghozza nagyszerű gyümölcseit. az egész zselízi járásban a mélyszántást elvégzik. Erről az elhatározásról Novotný elvtársat táviratban értesítették. Hasonló felajánlást tett a nyitrai kerület valamennyi gépállomása. Egy évvel hamarabb... sőt! Még tavaly, 1956 tavaszán történt. A somorjai járási pártkonferencia kezdeményezésére a szövetkezetek egy emberként kötelezettséget vállaltak, hogy a mezőgazdasági termelésben az ötéves terv egyes mutatószámait egy évvel hamarabb elérik. A nagy elhatározást tettek, kemény és céltudatos munka követte. A szövetkezetek igyekeztek felszámolni hiányosságaikat, megerősíteni gazdaságuk gyenge pontjait, tervszerűen fejleszteni közös gazdaságukat, hogy vállalásukat mielőbb és becsülettel teljesíteni tudják. Sok kisebb-nagyobb jelentőségű intézkedés, az erők, anyagok, eszközök jobb kihasználása által az eredmény szemlátomást megmutatkozott. Mit mondanak a számok? Az ötéves tervnek a járás mezőgazdaságára kidolgozott feladatai meghatározzák, hogy a hektárhozam búzából 25,2, árpából 23,7 mázsa kell hogy legyen. Az 1957-es év terméseredményének kiértékelése azt mutatja, hogy a terv által az idei évre kitűzött hektárhozamokat nemcsak elérték, hanem lényegesen túl is lépték. Járási méretben búzából a tervezett 22,2 mázsás hozammal szemben 23,7 mázsát értek el, árpából pedig 108 százalékra teljesítették a tervben kitűzött feladatot. Ugyancsak jelentős eredményt mutatnak fel a kukorica-, burgonya-, cukorrépa- valamint a takarmánytermesztésben is, ami kedvező feltételeket teremt az állattenyésztés feladatainak teljesítésére. Az ötéves terv alapján a járás állattenyésztésére is jelentős feladatok hárulnak. Amellett, hogy növelni kell mind a szarvasmarha, mind a sertésállomány számát, lényegesen fokozni kell az állatok hasznosságát, a tej, és egyéb állati termék kitermelését. Ezért a járás szövetkezetei mindent megtesznek a fajtenyésztés következetes megvalósítása érdekében. Nagy harc folyik a szövetkezetekben a tejtermelés fokozásáért. Az egyes évek számadatainak összehasonlítása megmutatja, hogy a szarvasmarhaállomány számszerűleg emelkedik, sőt a tervben az idei évre kitűzött feladatot már jelentősen tűi is lépték. Ezt a tejtermelés lényeges növekedése is alátámasztja. Kiküszöbölik az üszők szárazonállását és gondot fordítanak arra, hogy minden 100 tehén után 30—35 darab üszőt fedeztessenek. Szép eredményeket értek el a sertéstenyésztésben is és a jelenlegi adatok azt mutatják, hogy a tervben előírt számot már idáig több mint ezerrel lépték túl. Más szóval ez azt jelenti, hogy már az 1958-as tervezett mutatószámót is túlteljesítették. Bizonyos lemaradás látható ugyan a baromfitenyésztésben és ezzel kapcsolatban a tojástermelésben is. Itt azonban könnyebb a hiányt pótolni és remélhetőleg az év végéig e téren sem maradnak el a járás szövetkezetei. Mindent összegezve nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a somorjai járás szövetkezetei állják adott szavukat. Teljesíteni tudják és teljesítik is merész vállalásukat Ha azonban figyelmesen szétnézünk a járásban, látjuk, hogy van még ami hátráltatja a nagyobb eredmények elérését. Több községben a szövetkezetek nem tudják közös istállókban gondozni állataikat. Nem karmánytermelő csapatot az állattenyésztő csoportból. Az állattenyésztés terén is módosítást'^övetel az eddigi szervezés. Elsősorban a magasabb termelékenység elérése szempontjából az eddigi jutalmazáson kell változtatni, méghozzá úgy, hogy a termelők sokkai inkább érdekeltek legyenek a többtermelésben. Országszerte folyik a tervkészítés. Földműveseink és nemzeti bizottságaink számára nem lehet közrmb's, hogy szövetkezeteink a jövő évben milyen eredményeket érnek el, menynyi lesz a munkaegység értéke és szilárdul-e gazdaságilag, politikailag és a munkaerkölcs szempontjából a szövetkezet. Szövetkezeteseink feladata az alapos elemzés, a nemzeti bizottságok feladata pedig az, hogy segítséget nyújtsanak földmüvescinknek e komoly munkában. Ebb'd a szempontból helyesen járt el a Füleld Járási Nemzeti Bizottság, amikor a szövetkezetek vezetőinek részére magyar és szlovák nyelven háromháromnapos iskolát rendezett Várgedén, hogy a szövetkezetek vezetői is alaposan megismerkedjenek a tervkészítés módozataival. A jövő évi terv elkészítéséhez már nem sok idő van hátra, hisz december 15-ig, de legkésőbb december 30-ig a terveknek el kell készülni. Bár az idő rövid, ez mégsem mentesíti nemzeti bizottságainkat és a szövetkezetek vezetőit attól a komoly felelősségtől, amit a tervkészítés jelent. A hátralévő időt használjuk fel arra, hogy az idei terv alapos elemzésével a jövő évi tervet sokkal reálisabban elkészíthessük, hogy ezek nyomán a következő esztendőben tovább gyarapodjon, növekedjék szövetkezeti tagjaink jóléte. tudnak közös istállókat építeni. De talán erre is volna orvosság. Kis költséggel is lehel megfelelj közös istállókat létesíteni. Önsegítéssel, brigádmunkákkal bizonyara módot találnak arra, hogy a szövetkezet állatait ey.v helyen, a korszerű nagyüzemi yazdál-Nincs gondom a télre! — Békésen kérődzik Riska a somorjai szövetkezet tehénistállójában, hiszen takarmány van bőven kodás követelményeinek megfelelően gondozhassák, nevelhessék, fejleszthessék. A tenniakarásban pedig nincs hiány. * Szerte a járásban most vitatják meg a CSKP Központi Bizottságának levelét. Bizonyára sok értékes javaslat hangzik majd el, amelyeket valóra váltva reméljük még közelebb, kerül, a somorjai járás, a talán ki nem mondott, de a járás minden szövetkezeti tagjának agyában megfogamzott gondolat megvalósításához — hogy az ötéves terv 1960-ra kitűzött mutatószámait egy évvel hamarább elérjék. A nagy elhatározás így valósággá válik. A kis rügy, amely ma virággá bomlott, reméljük, már holnap meghozza gyümölcsét. Ormay Kálmán. éi két Istállóépület között gyűjtik a trágyát. — Csenkei József traktoros a Zetorra szerelt emelókarral rakja az értékes istállótrágyát (A szerző felvételei! Számvetés
