Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-17 / 46. szám

57. november 17. \ízalŕctd Földműves I Nagy napokra emlékezünk Irta: MAJOR SÁNDOR ő volt az, aki azon a bizonyos es­­in, amikor a Nagy Októberi Szocia­­sta Forradalomról értesültünk, azt érdezte, honnan is szereznek fegy­­ert a hazatérő hadifoglyok. Nos, zerzett ki hogy tudott, de én boldog oltam, hogy éppen az én anyám gon­­olt ezekre a fegyverekre. Bennem älahogy összekeveredett, vagy inkább armonizálódott a föld és a fegyver ogalma. Fegyvert értve nem a gyil­­:olásra, hanem a földszerzésre gon­doltam. Mert anyám is mindig arra londolt, arról beszélt a forrongó na­­>okban sóvárgó vágyakozással. S én igyeltem minden szavát. Ezekben a lázas napokban nem győztem eleget csodálni szüléimét. Szinte új jellemmel álltak előttem. Apám a csendes­­szavú, jámbor ha­rangozó, humorizá­ló kedvű, s maga­biztos lett. Anyám­nak, aki egész éle­tén át némán gür­cölt, most megjött a hangja. Sokszor merészebb, bátrabb volt apámnál. Ami­kor két testvérem a Vörös Hadsereg­be jelentkezett, anyám önmagával vívódva, összeszo­rított szájjal, de száraz szemmel bú­csúzott tőlük, s egyetlen szóval sem tartóztatta őket. Ott áltam én is, szívemben tele keserűséggel, hogy nem mehetek velük. S a keserűséget még tetőzte anyám kínzó fájdalmá­nak látása, melyet szótlanul olyan hő­siesen nyelt le, mint beteg a haláltól megváltó orvosságot, mert számára a Vörös Hadsereg a vágyak megvalósu­lását, a földet jelentette. De azt jelentette mások számára is. Áz egész falu a földről beszélt, s iz­galommal várta a pillanatot, hogy jön a Vörös Hadsereg és földdel ajándé­kozza meg a falu népét. Anyám is türelmetlenül és állan­dóan figyelte a Vörös Hadsereg tér­hódítását, s mint a családban maradt legidősebb fiúval, velem beszélte meg aggodalmait, reményeit, ö, aki azelőtt ritkán járt szomszédolni, mert a mun­ka hol a konyhához, hol a kapanyél­hez kötötte, e forradalmi napokban szenvedélyesen gyűjtötte a híreket a Vörös Hadseregről, s nem fogott rajta a dolog. Amikor aztán arról értesült, hogy a katonák már Léva körül har­colnak, kosarat fogott, megrakta éte­lemmel, s útnak indult. Ha visszagon­dolok, milyen igyekezettel tömte meg anyám a kosarát, akkor az az érzé­sem, hogy nemcsak a harcoló fiait, de az egész hadsereget akarta táplálni, hadd erősödjön, hadd arasson minél több győzelmet és hozza mihamarabb a földet. De nemcsak anyám, hanem egy kis hadsereg asszony indult el kosarakkal a faluból. Mentem volna én is, de anyám rámparancsolt, hogy marad­jak. Először rosszul esett, de aztán belenyugodtam, hogy mit is keresnék én annyi asszony között. Anyám az­tán mesélte, hogy amikor a katonák a kibontott kosarakból Léva főterén fa­latoztak, egy repülőgép golyózáport zúdított rájuk, ök bizony nagyon meg­ijedtek a szokatlan hangtól, de a ka­tonák nem, mindjárt felállították az ágyút, s ha le nem is lőtték, elker­gették a gyilkos gépet. Erre az asz­­szonyok bátorsága is megjött. Otthon aztán győzték csodálni a Vörös Had­Szerte az országban —, falvainkon és városainkon — november 7-én bensőséges ünnepi légkörben nyitot­ták meg az idei Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapját. A megnyitás szín­vonalát emelte az is, hogy egybeesett a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 40. jubileumi évfordulójának ün­nepségeivel. Az idei barátsági hónap rendezvé­nyei minden eddiginél tartalmasabbak, változatosabbak. Kiállítások, a sajtó, a rádió, előadók méltóan ismertetik a Szovjetunió hatalmas technikai-tu­dományos, gazdasági, kulturális fej­lődését, amelyet az első munkás-pa­raszt állam 40 év alatt elért. De a prágai és bratislavai kiállítások be­mutatják azt is, milyen szoros baráti kapcsolat fűzi mindkét ország népeit egymáshoz. Ez a barátság megbontha­tatlan és örök. sereg bátorságát, még táplálgatni a hitet a közeledő földosztáshoz. * Noha a Magyar Tanácsköztársaság megbukott, vele együtt a földosztás lehetősége is, de a földéhség sem anyámban, sem a falu népében egyet­len pillanatra sem csillapodott. Igaz, hogy Somsich grófnak újra megjött a bátorsága, újra korlátlan úrnak érez­te magát, de a falu népe már nem volt többé az a kifogástaolan szolga­nép, aki azelőtt. A várt, de ki nem elégített vágyak tüze ott i zzott a szavakban, a szemekben, a néma ko­­nokságban, mindenütt. Sz ezt még egyre szította Szabó János, Tuhárszki János, Jámbor Imre, Mits Ferenc, Игарка István meg édesapám, akik esténként házról-házra jártak és okos, egyszerű szavakkal magyarázták, hogy a föld a földműveseknek jár. Erről folyt a beszéd a határban, vasárnap a templom körül, a szövet­kezeti boltban, meg mindenhol, ahol az emberek összejöttek. Szinte pa­rázslóit a hangulat. Ha meg a görbe­hátú jegyzőt látták az emberek, ak­kor csaknem robbant. A bölcs jegyző ugyan csillapítani igyekezett a kedé­lyeket, de a jámbor szavak, az olcsó ígéretek senkit sem elégítettek ki. Jól tudta mindenki, hogy a jegyző úr szavai olyan görbék mint a háta. Azt is tudták, hogy a jegyzó csak vissz­hangja Somsich grófnak, s bár járni alig tud, mégis keresi az emberek társaságát, hogy tájékozott legyen a falu népének hangulatáról és tapasz­talatait közölje a gróffal. Ezzel azon­ban senki sem törődött, sőt egyene­sen kívánták, hogy megmondja a gróf­nak amit hall. A gróf tehát tudta, mi megy végbe a boltban, s az egész faluban. Azt is tudta, honnan fúj a szél, kik táplálják a tüzet. El is követett mindent, hogy megnyerje azokat, akik tanúi, sőt személyes részvevői voltak az orosz forradalomnak. A gróf a pappal szö­vetkezve mindjárt a háború után az­zal kezdte, hogy megrendezte a ki­­engesztelődés ünnepét. Reggeli mi­sével kezdődött az ünnepély. A gróf is megjelent, ünnepélyesre cicomázva a háborús kitüntetésekkel, amin jót nevetett a falu népe. De az igazi mu­latság csak azután kezdődött, még pedig azzal, hogy a jegyző és a bíró kijelentették: „A méltóságos gróf úr az engesztelödés ünnepére 200 liter bort ajándékoz a volt frontharcosok­nak.“ Persze a szomjas frontharcosok a két hordó bornak hamar a fenekére értek, s újat követeltek. Nem is sokat kellett, az intéző már hozatta is, mert kiderült, a gróf azt hagyta meg az in­tézőjének, hogy annyi bort hozasson, amennyit a frontharcosok csak kér­nek. Sokáig emlékezetes marad ez a nap Szécsénke népe életében, de Som­+ Kassán, a gyermekkönyvtár a gyermekek részére mese-délutánokat, film- és bábszínház-előadásokat ren­dez. A mese-délutánokat gazdag kul­túrműsorral kötik össze. + A barátsági hónap keretében ha­zánkban tartózkodik a VOKSZ kül­döttségének egy része, november 12- én Bratislavába látogatott. A küldött­séget Ivan Anatoljevics Pereszagyen­­ko, az Ukrán Külföldi Kultúrkapcso­­latok társaságának tagja vezeti. + A Szovjet filmek fesztiválján részt vesz a szovjet filmipar dolgo­zóinak küldöttsége, amely november 13-án érkezett Prágába. + November 11-én, Bratislavában, a Szlovák Technikai Főiskola épületé­ben megnyílt a szovjet szakirodalom kiállítása. sich gróféban is. Mert csak néhány ember szomjúságát sikerült lecsilla- , pítania, a föld utáni éhséget nem. A gróf által rendelt cigányzene mellett | is a földről, a jövőről, vágyakról és reményekről beszélt a nép. És rájött, hogy üdvös dolog így együtt lenni. j Meg is beszélték mindjárt, hogy az ünnep után gyűlést tartanak. Persze, azon már nem volt sem bor, sem ci­gányzene, hanem okos és bölcs be­széd. Szabó János és társai, a gyű­lés szervezői, adtak itt hangot a fa­lu követelésének. Többen felszólaltak | és azt sohasem felejtem el, hogy J olyan emberek, akik rendes körülmé­nyek között úgy dadogtak, hogy sa- j ját szavukba botlottak, most, amikor a földről beszéltek, ragyogó szónokká váltak. Alig győztem csodálni Mits Fe­rencet, Jámbor Imrét, Szabó Győr- I gyöt. Deák Jánost — akit a faluban | zsandárnak hívtak — és az orosz fog­ságból hazatért többi katonát, hogy milyen szépen és milyen szenvedélye­sen tudnak beszélni. Nem voltam még tizenöt éves, de tökéletesen meg­értettem a felnőt­teket. Földet köve­teltek, s ez olyan érthető volt, hogy azt az ember nem is fülével, de a szí­vével hallotta. Jámbor Imre igazságtól izzó szavakkal tett ta­núságot arról, amit a szovjet földön látott. Elmondotta, hogyan osztotta fel a findet a nép. Őt is családtagnak számították, s ez­ért ő is földet ka­pott. Mert min­den családtagnak osztottak. Ő maga verte a földbe a karót a kimért par­cellája szélén. Ha ott marad, ma földje van. De vonzotta, hívta az ott­hona, a szülőföldje. Aztán felszakadt kebléből a kérdés: ha idegen földön családtagként kezelték és földet ka­pott, miért nem kaphat a szülőföld­jén? Miért kell idegenként dolgoznia, gürcölnie a szülőföldön? Micsoda ha­za az, amely nem ad földet saját dol­gozó fiának? A kérdéstől szinte forrósodik a tö­meg. A szívek mélyéről szakajtott szavak melegétől ragyognak az arcok, a szemek. Mert így érzi azt minden­ki. Aztán Mits Ferenc beszél. Kis da­rab ember, de amikor megszólal, ne­kem úgy tetszik, mintha megnőne. Olyan dolgokat mond, hogy egy-egy pillanatra a szívverésem is eláll a gyö­nyörűségtől. Arról beszél, hogyan har­colt a vörös katonákkal a fehér gár­disták ellen, hogy megvédjék a ki­osztott földet. Szavai nyomán ott ér­zem magam a harcokban, ott bújok a dinnye- meg a kukoricaföldeken a vö­rös katonákkal, ott várjuk az ellen­séget a magasra nőtt kukorica kö­zött. A kukoricás közepén ott áll a forgótornyú páncélkocsi? mintha el­hagyatott, gazdátlan lenne. Mi lélek­­zetvisszafojtva várjuk a fehéreket, akik alattomosan kúsznak felénk. S apiikor felemelkednek, hogy birto­kukba vegyék a páncélost, a torony­ból megszólal a géppuska és hullanak a fehérek, mint ősszel a legyek. És a föld a muzsiké marad. A terem izzó lehelletétől érzem, hogy ebben a pillanatban mindenkinek kedve lenne harcba menni a földért. Ha harcba nem is mentünk, de a gyűlésen a falu népe amellett, dön­tött, hogy küldöttséget meneszt a grófhoz, — haladéktalanul gondos­kodjon a földosztásról, mert tudja meg, hogy azé a föld, aki megműveli, így mondta ezt Lenin nyomán Mits Ferenc, így látta ezt Oroszországban Jámbor Imre, Szabó György, Deák Já­nos meg a többiek. így akartuk azt mi is mindannyian, azért vésődött szí­vünkbe a szavak igazsága, mélyen, kitéphetetlenül. (Folytatjuk) Pályázat A bösi (Gabčíkovo, okr. Dun. Stre­da) Mezőgazdasági Mesteriskola és a dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Mű­szaki Iskola igazgatósága pályázatot hirdet három tanítói állás betöltésére. Jelentkezhetnek okleveles mezőgaz­dászok és állattenyésztők. A jelent­kezési ív mellé csatolják az állam­polgársági bizonyítvány másolatát, orvosi bizonyítványt, kérdőívet, kér­vényt a felvételre, valamint életraj­zot és az oklevél másolatát. Pályáza­tukat az érdeklődők küldjék be a bösi Mezőgazdasági Mesteriskola igazgató­ságához. Jámbor Imre A barátsági hónap hírei A régi harcosok u nokái jó munkát végeznek a szövet kőzetben, Bodzsár Ferencné a csikókat gondozza. Hat világrész ünnepelt Moszkva már a nagy évforduló elő­estéjén ünnepi díszbe öltözött. Az egész, sokmilliós hatalmas város ragyogott a milliárdnyi színes lámpától, reflektor­­fényben lobogtak a hűvös szélben a zászlók, feliratok, transzparensek. A város fölött léggömbön a halhatatlan Lenin óriási arcképét világította meg a reflektor, majd néhány . kilométerrel odébb, a Szovjetunió hatalmas címerét. A város szinte lüktetett már ezen az estén is és az ünnepségek méltó foly­tatásaként már a kora reggeli órákban jelzés. Az emberi fejlődésnek, a tudo­mány és technika diadalának, a kom­munizmus beláthatatlan távlatainak méltó győzelmének jelképe is ez. Negy­ven év — világtörténelmi korszak, az emberiség igazi történetének négy év­tizede, a jelen és a jövő útmutatója, az egész földtekén. * Nemcsak Moszkvában, hanem mind a hat világrész nemzetei megünne­pelték a Nagy Október évfordulóját. A Vörös-téren a Nagy Október 40. évfordulóján megtartott hatalmas katonai díszszemle a moszkvai dolgozók lelkes felvonulásával folytatódott megindult a milliós tömeg a Vörös-tér felé. Tizet ütött a Kreml nagy toronyórá­ja, amikor megkezdődött a minden ed­diginél lenyügözöbb katonai parádé. Negyvenszeres diszsortüz köszöntötte a Nagy Október 40. évfordulóját. Majd a moszkvai Vörös-téren a 40. évforduló alkalmából díszszemlére fel­sorakozott katonai alakulatok előtt Ro­­gyion Malinovszkij marsai, a Szovjetunió honvédelmi minisztere rövid beszédet mondott. A látvány leírhatatlan. A dísztribünön helyet foglaló testvéri országok küldöt­tei és a tömeg fergeteges, szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel harsogták túl a dübörgő hadigépek zaját. Az egész testvéri szocialista tábor küldöt­tei mérhetetlen örömmel és büszkeség­gel köszöntötték a hatalmas Szovjet­unió győzhetetlen hadseregének elvonu­ló csapatait, a nemzetközi munkásosz­tály erejének, a világbéke védelmező­jének a parádéra küldött díszegységeit. Ki tudná leírni azt az Ujjong ást, amely - lyel a tribünökön helyet foglaló gyar­mati és gyarmati sorból nemrégiben felszabadult népeket képviselő delegá­ciók tagjai fogadták a szovjet hadsereg utólérhetetlenül felszerelt, lenyűgöző erőt képviselő egységeit. Az arabok ölel­ték, csókolták egymást és a körülöttük elhelyezkedett más külföldi delegátu­sokat. Kínaiak, indiaiak, francia és an­gol szakszervezeti küldöttek egymást átölelve éljenezték, tapsolták az elvo­nuló csapatokat. Boldog, fényes erőt, magabiztosságot, testvéri szeretetet, a munkásnemzet­köziség nagy eszméjét, a szocializmust, a kommunizmust sugárzó ünnep, az emberiség jövőjét jelképező ünnep. A tömegben itt is, ott is, óriási földgöm­böket visznek, körülöttük kering a szputnyik, s az ünnep boldog zajából is kihallik az ismert bip, bip, bip, — PEKING. —. Áz Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünnep­ségei Pekingben, az Égi béke kapuja előtti téren nagy népmulatságban ér­ték el tetőpontjukat. A népmulatság előtt a tér felett egy órán át tűzijá­ték folyt. Berlin. — Berlinben a Marx Engels téren tartott hatalmas manifesztáción a teret és a közelfekvő utcákat mint­egy 200 000 dolgozó töltötte be. A ma­nifesztáción nagy számban vettek részt nyugat-berlini munkások is. BUKAREST. — A bukaresti „Au­gusztus 23.“ stadonban több mint 100 ezer dolgozó vett részt a Nagy Októ - bér tiszteletére rendezett gyűlésen. ULAN BATOR. - Ulan Bátorban ka­tonai díszszemle és nagy manifesztáció volt. Az üdvözlő beszédet Dzs. Szam­­bu, a Mongol Népkpztársaság Nagy Népi Huralja Elnökségének elnöke mondotta. DZSAKARTA. - A Nagy Október 40. écfordulójának előestéjén a Szovjet­unióval Való Kulturális Kapcsolatok Indonéziai Szövetsége ünnepi ülést tartott. RANGOON. — A rangooni városi hi­vatal épületében a Burmái Általános Szakszervezeti Szövetség népgyűlést rendezett. Az egybegyűltekhez U Tin- Nyunt munkaügyi miniszter, a burmai általános szakszervezeti szövetség al­­elnöke intézett beszédet. NEW YORKBAN a „Carnegie Hall“ hangversenytermében a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 40. és az USA valamint a Szovjetunió közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 24. évfordulóján ünnepi gyűlést ren­deztek. Az Amerikai-Szovjet Baráti Szövetség rendezte gyűlésen az ame­rikai közélet legkülönbözőbb köreinek többezer képviselője megjelent. A gyűlésen a szónokok kiemelték a Szovjetunió sikereit és békeharcát. Lipán Gábor lánctalpas gépével két műszakban végzi az őszi mélyszán­tást a zempléni szövetkezet határában Október tiszteletére A Nagy Október évfordulójának napján további szövetkezeti falvak létesültek a nagykaposi járásban. Kaposkelecsényben az eddigi 21 szö­vetkezeti taghoz 121 dolgozó paraszt 1100 hektár földterülettel csatlako­zott. Kibővült a szövetkezet Csicserben í is, 120 taggal. Az utóbbi napokban i a nagykaposi járásban 5500 hektárral szélesedett a szövetkezetek földterü­lete. A járás 31 községéből 20 helyen van szövetkezet, ebből 9 szövetkezeti falu. így a nagykaposi járás november 11-én, közel két hónappal hamarább teljesítette a Nagy Október 40. év­fordulójának tiszteletére vállalt kö­telezettségét, mivel eddig a napig elérték, hogy a járás mezőgazdasági földterületének több mint fele, 51,7 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom