Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-11-10 / 45. szám
4 \/zaíŕad Földműves Ä Párt Központi Bizottságának leveléről tárgyalnak Dolgozóink szerte az országban élénken tárgyalják a CSKP Központi Bizottságának levelét. Gyűléseken, összejöveteleken bo alkalom nyílik a l°vél megtárgyalására, a javaslatok előterjesztésére, a fogyatékosságok feltárására és azok orvoslására. A Központi Bizottság a dolgozók tanácsát, indítványát és javaslatát akarja hallani. Elvárja, hogy a dolgozók ugyanakkor megmondják, hogyan veszik ki részüket a mezőgazdasági termelés további fejlesztéséből. Mitől beszélnek a Köbölkúti Gépállomás dolgozói? Ebédszünet volt, amikor felkerestem a Köbölkúti GTA üzemi pártszervezetének elnökét, Velmovszki Ad-lmot. Az udvaron beszélgetett Pathó Gyula műhelyvezetővel. A párt levelét tartalmazó brosúrát lapozgatták. Erről folyt a beszélgetés most is. Tőlük tudtam meg, hogy a gépállomás dolgozói nagy érdeklődést tanúsítanak a KB levele iránt. Ezt bizonyítják a párttagsági gyűlésen és az üzemi nagygyűlésen elhangzott vitahozzászólások. Csömör Sándor bérfelelős a többi között az üzemek jogkörének kibővítésével foglalkozott. Ezt helyeselte, ugyanakkor kifogásolta a gépek elosztásának eddigi módját. Velmovszki Adám és Patho Imre a levélről beszélget — A gépek szükségletének központi megállapítása és azok elosztása elég gyakran előidézte, hogy több gép kihasználatlanul hevert a gépállomáson és megrongálódott. Ezt a jövőben a gépállomás feladatának és szükségletének megfelelően kellene végezni, A továbbiakban az eddigi tervezés terén mutatkozó hiányosságokkal foglalkozott és bírálta a Nyitrai Kerületi Nemzeti Bizottság munkáját. — Sajnos, már négy éves hiba az. hogy KNB gépállomási osztálya részéről elég keveset látogatják üzemünket, egy évben esetleg egyszer. Természetesen nem ismerik tökéletesen a mi viszonyainkat, s így az általuk kiadott tervezett feladatok irányszámai nem voltak reálisak. Mi ezeket a számokat szétírtuk a brigádközpontokra, amelyek az ilyen terveket nem is tudták teljesíteni. Például 1956-ban sokkal több répaszántást tervezett be a kerületi nemzeti bizottság, mint amennyi a járás területén a valóságban volt. Ezenkívül a járásban levő állami gazdaságok összterületének minden hektára után fél átszámított hektár megmunkálása szerepel a kerületi nemzeti bizottság által kiadott tervben. Ezzel szemben az állami gazdaságok üzemegységeiben megtiltották azt, hogy ott a mi gépeink dolgozzanak. Elég gyakran előfordult, hogy az igazgatónak nem volt joga arra sem, hogy a gépek karbantartásához szükséges vízpumpát vásárolhasson, mert ez is központilag van tervezve. Nagyon helyes, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a Központi Bizoťtság levele és a jövőben ezen a téren rugalmasabbak lehetünk. Duriš Marko főmezőgazdász vitafelszólalásában rámutatott arra. hogy rövid időn belül az állattenyésztési termelés szakirányítása is átmegy a gépállomásokra és a szövetkezetek tag- és földalapjának kibővítése folytán párezere hektárral nagyobb területet kell megdolgozni. Mindez jobb szervezést és irányítást követel. Jónak látja, a GTÄ és EFSZ agronómusszolgálatának egyesítését, amit Béián, Búcson, Bátorkeszin, Kisújfalun es Szőgvénben szerveznek meg először, ahol erre az EFSZ vagy a GTÄ részéről megfelelő mezőgazdász áll rendelkezésre. A gépállomás dolgozói közül többen felvetették a gépek javításának kérdését, s azokról a lehetőségekről is beszéltek, amelyekkel ezt olcsóbbá lehet tenni. Zimony Ambrus brigádvezető a többi között ezeket mondta: — Bátorkeszin két traktorosbriqád dolgozik. Itt feltétlenül szükséges egy körzeti műhely létesítése, hogy a húsz gépen szükséges kisebb javításokat itt lehessen elvégezni. Velmovszki Adám ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy hasonló műhelyt létesítenek több helyen, s főleg ott, ahol a brigádközpont a GTÄ tulajdonát képező területén fekszik. Hasonló véleményen volt Szlama István technikai ellenőr is, aki javasolta, hogy ezeket a műhelyeket technikai szempontból kellően lássák el. Ne szoruljanak majd ezekben a dolgozók úgy, mint a GTÄ belső műhelyeiben. Csak így lehet ütemes és jó munkát végezni ezekben a műhelyekben, ami sok üzemanyag és időmegtakarítást jelentene. Csuport János körzeti szerelő a kerületi javítóműhelyek munkáját bírálta. — A fő javítások után például a Továrniky javító műhelyből kijött gépeknél több esetben előfordult, hogy a gép alig dolgozott és leállt. Azt javaslom, hogy ezeket a javításokat is a gépállomáson végezzük. Ezzel sokkal olcsóbb lenne a javítás. Például egy DT-nél kb. 30 ezer koronát lehetne megtakarítani. Ezenkívül a gépkezelőket is alkalmazni lehetne a gépjavításnál, ami szintén fontos. Radovszki István traktorosnak is hasonló véleménye volt: — Amikor a „kijavított“ gépemet a galántai javítóműhelyből hazahoztam, már útközben kifolyt belőle az olaj és a szíjtárcsája is elromlott. Pathó Imre műhelyvezető vitafelszólalásában több értékes javaslatot tett, de egyben kifogásokkal is élt. — Jó lenne, ha a gépállomások gyakrabban szerveznének tapasztalatcserét egymás között, — mondotta —. Egy alkalommal ellátogattunk a Tapolcsányi GTÄ-ra, ahol sok mindent láttunk, amiből tanulhattunk. Voltunk Zselízen is. Mindkét helyen modern műhelyekben dolgoznak. Ha mi ilyen műhelyekben dolgoznánk, nagy mértékben csökkenthetnénk az önköltségeinket és a műhelyek dolgozói is a jobb környezetben jobb munkát végezhetnének. — Továbbiakban vázolta, milyen hiányosan felszerelt, szűkös, hideg műhelyekben dolgoznak. Kifogásolta az immár 1954 óta épülő párkányi új gépállomás körül fennálló helyzetet. Hasonló véleménye volt a központi javítóműhelyekről, mint a többi dolgozónak. Velmovszki pártelnök annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a Központi Bizottság levelével kapcsolatban szervezett vitában a gépállomás dolgozói alaposan megismerkednek a levél tartalmával é^ még sok értékes javaslatot terjesztenek majd elő. Kulik Gellért Értékes javaslatok a Nánai Állami Gazdaságban A Nánai Állami Gazdaság a CSKP KB levelének országos megvitatása keretében az elmúlt héten gazdasági értekezletet tartott. A gazdaság dolgozói nem emlékeznek még ilyen öszszejövetelre, ahol a termelési feladatokat, nehézségeket részleteiben megtárgyalták volna. Nemcsak a vezetők, hanem a dolgozók is a termelés lehetőségeinek fokozásáról, a költségek csökkentéséről beszéltek. Valamennyien felelőséget éreznek a Központi Bizottság levelében foglaltak teljesítéséért. A fogyatékosságok feltárása az első út a javuláshoz. A dolgozók — mindenki a maga körzetében — arról beszéltek, hogyan javíthatnák munkájukat. A javaslatok egymásután születtek: a körzetesítés követelményeinek megfelelően szilárd vetésforgórendszert dolgoznak ki. Az istálló és a szemcséstrágya, valamint a trágyáié 'előállítására az eddigieknél nagyíbb gondot fordítanak. Megoldják a gazdaság rég vajúdó kérdését: a vízgazdálkodást is. Az állattenyésztés fokozására is figyelemreméltó javaslatok hangzottak el. Bevezetik a sertések gyorshízlalását. Az anyadisznók etetését pedig nagyobb gondoksággal végzik. Az állami gazdaság traktorosai a traktorok jobb kihasználására, különösen a rakfelület teljes kihasználására és az üres járatok megszűntetésére tettek javaslatot és végül az állattenyésztés gépesítésére. Fontosnak tartják az összes fejőkészülékek üzembehelyezését, amelyek eddig jórészt kihasználatlanul hevertek. A gépi eszközök kihasználásán és a jó munkaszervezésen kívül vannak azonban más lehetőségek is a termelés fokozásara. Erről beszélt Fábián elvtárs, a gazdaság vezetője: i— Előfordul, hogy dolgozóink minden előzetes bejelentés nélkül kimaradnak. Ez természetesen zavart okoz a termelésben. Bábinder Márton raktáros is lehetőséget lát a termelési költségek csökkentésére. A szállításokat a jövőben úgy szervezi meg, hogy a kapott árút a vasútról egyenesen a rendeltetési helyére szállítja, nem pedig először a raktárba és csak azután a kívánt helyre. Ezzel sok időt, fáradságot és pénzt takarítanak meg. Fábián elvtárs, az ebedi részleg állattenyésztési csoportvezetője a fejőgépek jobb kihasználását és karbantartását, Géljén András üzemi pártelnök pedig a hatékonyság emelése szempontjából a dolgozók iskoláztatását tartja fontosnak. Akárkivel is beszél az ember a Nánai Állami Gazdaságban — vezetővel, vagy dolgozóval — mind valamenynyien tudnak valami újat, hasznosat mondani, amivel hozzájárulhatnak a termelés fokozásához, a hibák kiküszöböléséhez. Mindenkinek van észrevétele, okos meglátása. Ebben az érdekes és izgalmas légkörben, ahol a több, olcsóbb és jobbminőségű mezőgazdasági termékért folyik a harc, minden bizonnyal jó születik. Oj lehetőségek nyílnak az eddig fel nem tárt tartalékok kiaknázására, a mezőgazdasági termelés rohamos fokozására. Fűry József Szovjef gépújdonságok önműködő takarmányelosztó Egy szovjet kolhozban a kétsoros tehénistállőt háromsorosra alakították át és az egész istállót felszerelték önműködő takarmányelosztóval. Ez a takarmányelosztó billenő csillés függővasút. A csilléket a takarmányraktárban töltik meg és villanymotoros vonószerkezettel vontatják az istállóba. A tehénállásoknál önműködő kapcsolószerkezet billenti le a csillét a jászolba, majd az a függőpályán visszatér a raktárba. Ez az önműködő elosztószerkezet egyharmadára csökkenti a takarmányozás munkáját. Fordulatszámcsökkentőt > • szerkesztett a krimi gépállomás a KD 35-ös traktorhoz. Lényege: a sebességváltó szekrényben két további fogaskereket építettek be. Bekapcsoláskor a sebesség az első fokozatban 0,6, a másodikban 0,7, a harmadikban 0,87, a negyedikben 1, az ötödikben 1,5 km-re csökken. Hektáronként 350 mázsa Ha megkérdeznéd a Rimaszombati Állami Gazdaság bármelyik dolgozójától, hogyan fizetett az idén a cukorrépa, előbb boldogan elmosolyogna, majd büszkén így szólna: „Minden hektáron 350 mázsa“. Figyelemre méltó szám ez. Terven felül 111 vagon cukorrépát adtak át. Évről-évre jobb termelési eredményeket érnek el a gazdaság dolgozói. Ez a jó munkaszervezésnek és a föld helyes megmunkálásának köszönhető. Kasár Sámuel, Rimaszombat. 1957. november 1 Érdemes hozzászólni Gépállomásaink legégetőbb problémái Javaslataim (II.) AMINT MÄR ELŐZŐLEG említettem a gépállomások traktorosai, kombájnosai csak úgy tudják feladataikat eredményesen teljesíteni, ha állandóan ugyanazzal az erőgéppel, ugyanazon a területeken végzik munkájú-' kát. így megismerik körzetük speciális adottságait és felelősséget éreznek nemcsak az erőgépért, hanem a végzett munka minőségéért is. A Szovjetunió gép- és traktorállomásainak példáján beigazolódott, hogy a traktorosbrigádok helyes kialakítása döntően kihat a munka termelékenységének növelésére. A brigádok öszszeállításánál arra ügyelnék, hogy kiváló traktorosok, kombájnosok és gyengébb képzettségű traktorosok és kombájnosok egyenlő arányban kerüljenek egy brigádba. Szerveznék azonban külön női, vagy ifjúsági brigádokat is. Azt javaslom, hogy azon a területen, ahol a brigád munkáját végzi, itt maga a brigád szervezze meg és hajtsa végre a szerződések megkötését. Ezeken a helyeken a politikai népnevelőmunkát is a brigád tagjaival végeztetném. Ezen a téren nagy hiányosságokat tapasztaltam számos traktoros brigádon, például Királyréven, Zsigárdon stb„ a galántai járásban. A MUNKASZERVEZÉS, a termelékenység és üzemanyagfogyasztás kiértékelését nagyon megkönnyíti, ha az egyes brigádok által megmunkálandó területekről részletes térkép áll rendelkezésre, amelyen a talaj minőségét (színekkel) és a lejtés mértékét is ábrázolja. Ezen a térképen módosítanék, a természetes támpontok berajzolásával igyekeznék a brigádvezető, traktorosok és kombájnosok számára a térképet könnyen használhatóvá tenni. A legalább egy hétre előre kiadott munkát, ismerve a traktoros, a brigádvezető útmutatása szerint munkáját úgy szervezze meg, hogy a kapott feladatokat a lehető legrövidebb idő alatt a legjobb minőségben a legalacsonyabb önköltséggel oldhassa meg. Ennek érdekében szerintem a traktoros köteles gondoskodni az erőgépek vonóerejének kihasználásáról, beosztva magának a heti feladatokat, a táblán belül kijelölni a fogásokat és megszervezni az üzemanyag utántöltést, s a legkevesebb üzemanyag felhasználásával a munkahelyre menni. Ha a megmunkálandó terület nagy, a szántás megkezdése előtt célszerű azt fogásokra osztani. A fogások kijelölését úgy ejteném meg, hogy a táblán belüli üres járat a lehető legkisebb legyen. A TRAKTOROS, kombájnos az üzemanyag utántöltését úgy szervezze meg, hogy lehetőleg minél kevesebb munkakieséssel járjon. A gépkezelőnek vigyáznia kell, hogy ne várja meg az üzemanyag teljes kifogyását, mert esetleg az üzemanyag elhelyezésétől messze történik ez, s igy annak a géphez szállítása sok munkával és a leállás idejének növekedésével járhat. Említettem már, hogy a gépállomásainkon váltott műszakban do goznak. De itt mit kell tenni? A vá tásoknál a traktorosok mérjék le már megmunkált földterületet, vizs gálják át az átadott gépeket és álla pítsák meg az átadott üzemanya mennyiségét is. Az egyéni felelőssé kidomborítása érdekében ezeket a adatokat írásban is rögzíteni kelleni mivel szerintem ezen a téren felüle tes munka folyik. Az elmúlt évben a őszi mélyszántás alkalmával erre meggyőződtem. Az alsószeli EFSZ-be dolgozó DT-54-es gép kezelője, Ко vács Sándor egy reggel 6 órakor ha zatért erőgépével, s a karbantartás munkálatokat el sem végezte, haza sietett, anélkül, hogy a gépet átadt volna. Hét órakor Németh Sándor, gép másik kezelője megérkezett brigád udvarára, a gépre ült és elin dúlt a hat kilométerre lévő munkahét; felé. A gép tartályában levő üzem anyagot nem mérte le, s a gépet sen vizsgálta át. A munkahelyre érkéz vén, az ekét az erőgéphez akasztva elindult. De nem jutott messzire. M történt? A leghátsó ekefejről az ekevas le volt szakadva. Mit volt mi tennie, a géppel hazament egy ekevasért és két csavarért. Négy órábi került míg visszatérve munkahelyére megkezdhette a munkát. Szerinten egy hektár földterület szántását veszítette el és keresete is bizonyárs kevesebb volt. Ilyen hanyagságok nemtörődömségek előfordulnak méc napjainkban is. Célszerű lenne, hogj a traktoros az előírt karbantartási éí tisztogatási munkák nagyobb részét az átadáskor végezze el, mert akkor úgyis áll a gép és ez a munka egybeesik a váltásnál kötelező átvizsgálással. A MEZÖGAZDASÄGI GÉPEK általában porban, sárban dolgoznak. A helyesen karbantartott, műszakilag kezelt gépek hosszabb ideig használhatók és csökken náluk a gép elhasználódási normája. Például ha egy 40 ezer korona értékű traktor 5 évig fut főjavítás nélkül és 5 évig főjavítással, akkor a 10 év alatt évenként 2000 üzemórát számítva, 20 ezer munkaórát dolgozik. így egy üzemórát 2 korona -elhasználódási költség terheli. Ha a traktor használhatóságát gondos karbantartással két évvel meghoszszabbítjuk, akkor az üzemóránkénti elhasználódás már csak 1,66 korona. Ez pedig a traktor 24 000 üzemóráját átszámítva, 8000 korona megtakarítást jelent. Ezzel a módszerrel országos viszonylatban milliókat tudnánk megtakarítani. Még egyet javasolnék. Az illetékes nemzeti vállalatok jó lenne, ha a fáradt olajat térítés ellenében visszaváltanák, ami a gépállomások pénzügyi mérlegében komoly tételt tehetne ki. A fáradt olajat bizonyos műveletek után ismét kenésre lehetne használni. A fáradt olaj rendszeres gyűjtése évi 500 000 kg kenőolajhoz juttathatja népgazdaságunkat. DEÄK ISTVÄN, Zsigárd. Újévtől kezdve megszűnik a gépállomásoknak járó természetbeli jutolmazás Á Földművelésügyi- és Erdőgazdasági Minisztérium október 8-án kelt hirdetményében (Hivatalos Közlöny 100. száma) közli, hogy a gép- és traktorállomások által végzett mezőgazdasági munkák után az 1958. évi A Nánai Állami Gazdaság vezetői nagy súlyt fektetnek a dolgozók politikai és szakmai képzésére. Az üzemi iskoláztatás keretében a munkacsoportok teljes létszámban vesznek részt. Lévai Sándor dohánytermelő, túlnyomórészt fiatal lányokból álló munkacsoportja is a napi teendők elvégzése után szorgalmasan tanul. - képünkön: a tábla baloldalán Svajda Antal, az üzemi bizottság elnöke, jobbszélén Lévai Sándor, a munka-« csoport tagjaival az üzemi iskoláztatás megkezdésének első napján termés körül végzett mezőgazdasági munkákkal kezdődően nem jár természetbeli jutalmazás. A rendelkezés nem vonatkozik az 1957-ben végzett tarlóhántásra. A hirdetmény 1958. január 1-vel lép érvénybe.
