Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-10 / 45. szám

1957. november 10. sTzalŕad Földműves 5 Nagy napokra emlékezünk A FALU MINDEN MOZDULATÁ­BÓL Erezni LEHETETT, mennyi­re gyűlöli a nép a bírót meg a jegyzőt, akik cinkosai voltak Somsich grófnak, a földbirtokosoknak és emellett saját szakállukra is dolgoz­tak. Persze én is gyűlöltem őket a magam módján. Hogyne gyűlöltem volna éket, mikor a bíró a forradal­márokat barbároknak nevezte. A jegy­zőről pedig köztudomású volt, hogy megkárosította a hadiözvegyeket. Pa­naszkodtak is rá az özvegyek, de csak úgy titokban, mivel ő jelentette szá­mukra a faluban a teljhatalmú urat. Ezért nem. is nagyon csodálkoztam, amikor a nép haragja úgy elsöpörte ezt v- embert a faluból, akár a vihar a falevelet. ABBAN AZ IDŐBEN TÖRTÉNT EZ, amikor a falu férfiai már nem jártak a templomba imádkozni, hanem in­kább a templom közelében levő árnyas fák alatt politizáltak. Ez a politizálás Irta: MAJOR SÁNDOR papjaink vannak nekünk, ha képesek voltak a háborút és a vérontást di­csérni, amikor a tízparancsolat egy­értelműen kimondja, hogy „ne ölj“. Nyíltan bevallotta, hogy ezen már régóta gondolkodott, de nem mert ró­la szólni, most azonban, hogy a haza­tért katonák nyíltan beszélnek az orosz nép harcáról, most ő is felveti ezt a kérdést. A TÍZPARANCSOLAT kérdésének a felvetése komoly visszhangot vert a hallgatóság körében. Többen szóltak hozzá egyszerre, valóságos zsivaj tá­madt, és ebből a zsivajból aztán Игар­ка István őrmesteri hangja került ki győztesen. Игарка, mint jómódú gazdának a fia, és mint kiszolgált őrmester, szak­értőként szólt hozzá a kérdéshez: Azt mondta, hogy ennek a háború - itak nem volt semmi értelme, mert ha az ember elgondolkozik, nem érti mi­ért harcolt Igen szemléltető példának A török időből származó templom fái alatt. is úgy jött, szinte magától, a forra­dalom hírétől nőtt ki. Az emberek gyülekeztek, tanácskoztak, beszél­tek ... s valaki egyszer fölvetette azt a gondolatot, hogy a jegyző felesleges a faluban. Ennek aztán komoly vissz­hangja támadt a hallgatóság körében, és közös elhatározással úgy döntöt­tek, hogy elmennek az irodába és kér­dőre vonják a jegyzőt elkövetett gaz­ságaiért. A felelősségrevonás nagyon sürgős lett. Másnap már ott is voltak a jegy­zői irodában. Azonban nem vonhattak senkit kérdőre, mert a jegyző, a falu egykori teljhatalmú ura megszima­tolta mi vár rá, és még idejében ke­reket oldott. Jött utána egy másik jegyző, aki semmivel sem volt különb az előbbi­nél és csak ann, i különbség volt köz­tük, hogy tört derékkel érkezett és így természetesen több tapasztalattal rendelkezett - miután elkergették az egyik faluból -, hogy hogyan kell édeskés, udvarias hangon a „nép nyelvén" beszélni. E tapasztalt lélek volt az. aki azt tanácsolta Somsich grófnak, hogy a forradalom miatt csinyján kell most bánni a néppel és üdv snek tartja, ha a gróf úr min­dent elkövet, hogy a frontról haza­tért katonák bendöjét megtömje, mi­éi: ti azok fellázítják a falu népét. A FALU NÉPE rájött a mesterke­désre. De csak jóval később, amit meg is tárgyaltak a templom és a temető közti árnyas területen. Itt sok min­denről szó esett. Közvetlenül a jegyző menekülése után alapos szakértelem­mel megtárgyalták a pap háború alatti magatartását is. # A templom melletti politizálást mindenekelőtt a gúnyos, vitriolos hang jellemezte. Magában azt a tényt, hogy a jegyző megszökött, a nép a maga győzelmének könyvelte el. Utá­na nyomban a papra kerítették a sort. Jellemző, hogy a legjámborabbak ad­tak erre tápanyagot. Minden átmenet nélkül a tízparancsolatot kezdték ele­mezni. Koncz Lajost nemcsak Szé­­csénke, de jóformán a világ legjámbo­­rabb emberének lehetne nevezni. Én legalábbis annak tartom, mert szor­galmasan Jár templomba, egyetlen misét sem mulaszt el, sót ha a kán­tor megfázott és berekedt, ő végezte a kántori teendőket, és olyan hévvel énekelt, hogy jámborságában senki sem kételkedett. Nos, ez a Koncz Lajos volt az, aki va­sárnap imádkozás helyett kint rekedt a templom közelében politizálók kö­zött. Először csak figyelt, hallgatód­­zott, aztán igen jámbor, istennek tet­sző hangon beszélni kezdett a tízpa­rancsolatról, majd arról az ellentét­ről, amit felfedezett a pap tevékeny­sége és a tízparancsolat között. Lo­gikus fejtegetésén látni lehetett, hogy felfedezését alaposan meggondolta. Azt mondta Koncz, hogy hát micsoda hozta fel a maga és Somsich gróf ese­tét. A hallgatóság előtt feltette a kér­dést. Hogyan lehet az, hogy o, aki őr­mesterként harcolt a fronton és évek hosszú során át a nap minden órájá­ban kockáztatta az életét, rongyosan, minden különösebb kitüntetés nélkül érkezett haza, ugyanakkor Somsich gróf, aki színét se látta a frontnak, több kitüntetésben részesült, most ott fityegnek a gróf úr mellén az arany és ezüst kitüntetések, míg ő örül, hogy épkézlábbal menekült meg a vérzivatarből. Hát ilyen volt ez a há­ború. NEKEM NAGYON TETSZETT mind­az, amit Игарка István mondott a há­borúról, és Somsich grófról. Игарка István azonban nemcsak a grófról, ha­nem a papról is leszedte a szentelt­vizet: Koncz Lajos tízparancsolata megtette a hatását. Az elméletet mindjárt a gyakorlatban alkalmazta. Itt is kitűnő szakértőnek bizonyult. Azt mondta a hallgatóságnak, hogy ” hát minek is fizetünk ilyen papnak v járandóságot. Az a fél mázsa gabona é jobb helyen volna a népnél, mint a pap r magtárjában. Minek öntünk vizet a kútba ?! j:( Игарка István mondanivalója tér- n mékeny talajra talált, mert a temp- s lom körüli hallgatóság valóságos iz- V galomba jött, amikor a papi járandó­ságról, a falu fájó sebéről esett szó. Tu'iárszki János ebben a kérdésben mindenki megelégedésére kifejtette az álláspontját. Azt mondotta, hogy a járandóság beszedése körül valósá­gos rablás zajlik le. Nem elég, hogy ez a háború, ez a vérözön nyomorgás­­sal és szenvedéssel sújtotta a falu népét, a pap még terhet rakott rá. A tisztelendő úrnak nem volt elég az eredeti járandóság, amelyet az egyházi előírás értelmében (60 po­zsonyi mérőt) kellett adnia a papnak, hanem önszorgalomból kiagyalta a fa­lu lelkiüdve érdekében, hogy a falu dolgozóinak a párbért kell beadni, ami annyit jelent, hogy minden há­zaspárnak, függetlenül attól, hogy volt-e birtoka vagy nem, 50 kiló bú­zát kell évente beszolgáltatni papi járandóságként. Mondván, hogy a papra nem a földnek, de a léleknek van szüksége. Ezt az adót nevezték a faluban párbérnek és 12-szerese lett az eredeti egyházilag megállapított mennyiségnek. TUHÄRSZKI FEJTEGETÉSE után ki­derült. hogy a falu népe kitünően tud számolni. Senki kezében nem volt ce­ruza, vagy papír, mégis kiszámították, hogy a pap magtárába mennyi verej­­tékes gabona folyik be. E számadatok a hallgatóságot arra az elhatározásra késztették, hogy tárgyalni kell a pap­pal, jobb belátásra kell őt bírni. Másnap Игарка István vezetésével egy küldöttség kereste fel a papot. Hogy mi folyt le a pap és a küldött­ség között, azt nem tudom, de hatá­rozottan emlékszem arra, hogy a kül­döttség munkája eredménytelen volt és most már nemcsak a falu népe, de a pap is mélységesen volt felháborod­va. A FALU NÉPÉNEK a felháborodása csak nőtt. Miután a küldöttség nem tudott megállapodni a pappal, a falu népe összefogott és elhatározta, hogy nem fizeti a járandóságot. Az össze­fogás előjátéka volt a párt megala­kításának községünkben. A járandóságok megtagadása körüli háborgó hullámokban hallottam elő­ször életemben — méghozzá a pap szájából — azt a szót: kommunis­ták ... Elképzelhető, hogy a pap nem áldással kísérve ejtette ki, hanem el­lenkezőleg dühös kitörésekkel, szit­kokkal kísérve. És amint később ki­derült, haragja indokolt volt, mert mindennek valóban a kommunisták voltak az okai és a pap ezúttal a pró­féta szerepét töltötte be, mert előre látta, hogy a járandóság megtagadá­sából nőnek ki az ő ellenfelei: a kom­munisták. Egyre erőteljesebb hangok hallat­szottak a templom körül és a szövet­kezeti boltban, hogy valamit tenni kell, mert mégis tűrhetetlen, hogy a falunak ne legyen földje és legelője. A kedélyeket fokozta a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltása. Noha az urak a maguk részéről mindent elkö­vettek, hogy megvédjék vagyonukat és hatalmukat, a Nagy Októberi For­radalom veszélyes hatásától — gond­juk volt arra, hogy a háborúból haza­tért katonákat lefegyverezzék, — mindez nem használt, a faluból hu­szonnyolcán jelentkeztek a magyar Vörös Hadseregbe. (Folytatjuk.) Hordókban a hegy leve Ugyanis elébe vágott a szövetkezet, hogy ez be ne következzék. Hogyan? Tizenkét tagból álló szölöművelési munkacsapatot alakítottak. Elére Bod­nár Bertalan régi kipróbált szövetke­zeti tagot állították. Szakszerű irányí­tással és a munkacsapat szorgalmas munkája nyomán a szőlő valósággal újjászületett. A szövetkezet az államnak 50 má­zsa szőlőt beadott. Nyolcvankilenc hek­toliter helyett П0 hektoliter musttal töltögették meg a hordókat, A munkacsapat tagjai közül különö­sen kiemelkedett szorgalmával és ma­— SZÜRET UTÁN HELUECEN — Járásunk területén az acélos búzán, cukorrépán, kukoricán és egyéb növé­nyen kívül a szőlő is nagyobbrészt megterem. Királyhelmecen — a járási székhelyen kívül — Perbenyík, Kisgé­­res. Bodrog szent es, és Véke községek valósággal körülölelik a Királyhegyet. Ezen a hegyen olyan tüzes bor terem, hogy párját ritkítja az országban. De nemcsak a Királyhegyet környező falvak, hanem a járás mintegy 20 la­kott települése rendelkezik jelentősebb szőlőterülettel. Öthektárnyi sző­leje van a Király­hegyen a király hel­med szövetkezet­nek. Szőlőtermelő csapat a múlt hó­nap közepén kezdte meg a szüretelést... Víg nőt ázás köze­pette asszonyok és lányok tarka serege ollózta a szebbnél szebb fürtöket. Öt napon keresztül, szorgos munka folyt a Királyhegyen. A szőlő leve már nagyság szerinti hordókban, katonás rendben sorakozik a borházban. — Szövetkezetünk szőlőterülete az elmúlt években el volt hanyagolva. Oly­annyira — mondotta Dakó Géza, a szö­vetkezet elnöke — ha ez év tavaszán is tovább megyünk a régi úton, nem látjuk ,meg eddigi hibáinkat, jövőre tőkénk csak itt-ott maradt volna. gas munkateljesítményével a 60 éves Balogh Ferenc bácsi. De a munkacsa­pat többi tagja is igyekezett, hogy mi­nél több és jobbminöségű bor legyen a köz javára. ZELENÁK ISTVÁN, Perbenyík. Megvetik a jövő évi bő termés alapját Alig három éve született a málasi szövetkezet, de szorgalmas tagjai már eddig is bebizonyították, hogy igazi gazdái a közös vagyonnak. Tíz nap alatt 36 hektárról betaka­rították a cukorrépát, amire mind a község lakosai, mind az állami gazda­ság dolgozói felfigyeltek. Hektáron­ként 340 mázsa cukorrépát takarítot­tak be, így hozamtervüket 70 mázsá-V val túllépték. Elvégezték az őszi ka­lászosok vetését is, amely 116 hektárt tesz ki. Jól halad az őszi mélyszántás, s minden remény megvan arra, hogy még a rossz idő beállta előtt ezt a munkát is befejezzék. Ezzel megve­tik a jövő évi bő termés alapját. Öbert János Ébredés Kétyen A MÚLTKORIBAN Kétyen jártam. Az utcákat róva szemembe tűnt a HNB-iroda falán egy felirat. Valaki íráshoz nem szokott kézzel ezt írta oda: „Le Karóval és Hajdúval!“ Ki írhatta ezt ide? És miért...? Nem kellett sokáig törni a fejem. A felirat mellett röpcédula fityegett, rajta nevek. Azok nevei, akik már a szövetkezeti gazdálkodás mellett döntöttek. Tóth Lajos, Tóth József, Földi András és még számos új tag neve hirdette, hogy itt valami rend­kívüli történik. Két ellentét: Le Ka­róval és Hajdúval!, és az egyenes utat megtaláló, új életet kezdő föld­művesek nevei. Beléptem a HNB irodájába. Már jó­­néhány földműves várt a felvilágo­sító, meleghangú szóra. Itt újra fel­merült bennem, vajon a várakozó földművesek között lehet-e a jelszó írója?... Mivel nem vagyok gondo­latolvasó, meg kellett elégednem az­zal, amit láttam: Kéty ébredezik... DEHÄT KI IS KARÓ és Hajdú? lünnek a mezsgyék Egyre több a szövetkezeti falvak száma =§ A mezők arculatát nemcsak színében változtatta meg az idei ősz, de országszerte nagyot változott falvaink határainak képe olyan szem­el pontból is, hogy elsimultak a mezsgyék, amelyek nemcsak a parcellá­in kát, de az emberek szívét-lelkét is elválasztotta egymástól. Az ország == minden részéből egyre több örvendetes jelentés érkezik, hogy az egyes ЗЁ járásokban nap nap után kevesebb az egyénileg gazdálkodó, a szövet­­== kezeti községek száma pedig szaporodik. A kassai kerületben ebben az évben az elmúlt napokban alakult meg a 300. szövetkezet. Zbehňovon (gálszécsi járás) október 23-án ünnepélyes gyű­lésre jött össze a község kis- és kö­zépparasztsága, s az alakuló gyűlésen mindjárt megválasztották a szövet­kezet vezetőségét is. Elnökké tapasz­talt középparasztot, a hét hektáros Chila Mihályé választották. A kassai kerületben az utolsó he­tekben 2300 kis- és középparaszt 10 982 hektár földdel lépett a szövet­kezetbe. A falvak kollektivizálása te­rén eddig a királyhelmeci járás vezet, ahol a mezőgazdasági földterület kö­zel 95 százaléka már a szocialista szektorban van. * * * Szép eredményekkel dicsekedhet­nek a sžepsi járás földművesei is, hisz a járásnak eddig már 10 községe viseli büszkén a szövetkezeti falu cí­met. Végérvényesen eltűntek a mezs­gyék Alsólánc, Méhészke, Szádellő, Horváti, Áj, Szádalmás, Debrőd, Tor­nagörgő, Körtvélyes és Jablonca ha­tárában. A járás vezetői mindent megtesznek, hogy a 10 falu lakóinak példáját Somodiban, Buzitán, Pány­­ban, Makrancon, Zsarnón, Péderben, Jászón, Bodollón és a járás minden községében kövessék, hogy a falu la­kói között ne legyen válaszfal a mezsgye. -as­* * * A kassai járás szövetkezetei föld - és tagalapjának kiszélesítése terén szintén szép eredmények születtek a jó agitációs munka és a meggyőző eredmények nyomán. Nádasdon az utóbbi napokban 251 földműves ha­gyott fel az egyéni gazdálkodással, a 900 hektár földterülettel szövetke­zetbe léptek Alsómislén két nap alatt 183 földműves 717 hektár földterület­tel választotta a koVis gazdálkodást. Szaláncúj városon 108 földműves 586 hektár földdel bővítette a szövetke­zetét, Budaméren pedig 83 kis- és középparaszt 384 hektárral. Az esz­­károsi szövetkezet is kibővült, még­pedig 30 földművessel és 127 hektár földterülettel. Beszteren huszonötén, Öcsváron pedig huszonegyen válasz­tották az utóbbi napokban a közös gazdálkodást. Tehát alig egy hét alatt járásunkban 2854 hektárral gyarapo­dott a szocialista szektor; s így járá­sunkban eddig már 30 szövetkezeti falu van. Most már csak az a fontos, hogy a meglevő szövetkezeteknek a járás vezetősége kellő segítséget nyújtson, hogy az eddig még inga­dozók minél meggyőzőbb példákon lássák, hogy a szövetkezeti gazdálko­dás az egyedüli út mezőgazdaságunk felvirágoztatásához. I. s. * * * De nemcsak a kassai kerületben, hanem az ország többi részén is bő­vülnek a szövetkezetek. Korbell Ti­bor levelezőnk például örömmel szá­mol be arról, hogy a lévai járásban szeptember óta 144 új tag lépett az EFSZ-ekbe, s a szövetkezetek föld­területe 633 hektárral bővült. Remél­jük, hogy az eddigi belépőket a kö­zeljövőben a továbbiak követik. Karó Zsiga hét és fél hektár földön gazdálkodik. A gabona- és sertéshús­­beadását ugyan teljesítette, de adós maradt az államnak 390 kiló marha­hússal, közel ezer liter tejjel és több mint 300 tojással. Barátja, Hajdú Ist­ván, aki közel öt hektár földet művel, a beadását teljesítette, Karót így biz­tatja: — Mit vagy begyulladva! Évvégéig még jó két hónap. Majd csak lesz va­lahogy. Minek mennél a szövetkezet­be, ha nem muszáj. Menjenek csak a többiek. Legalább lesz kinek az ar­cába röhögni... S éppen az ellenkezője történt, mint amire ők számítottak. A falu fordult ellenük. Ezt legjobban a köz­ségházán látható felirat fejezi ki." Akármit tehetnek már, nem nyerik meg az új szövetkezeti tagok, vagy a még tétovázó földművesek rokon­­szenvét. HETVENHÄROM MÁR az új szövet­kezeti tagok száma. De mikorra e so­rok napvilágot látnak, bizonyára ennél is többen lesznek. Mit szól ehhez Karó és Hajdú?... Tervük — megállítani a falu kollek­tivizálását — nem sikerült! Erről tesz bizonyságot az új belépők egész sora. V. F„ Zselíz ODOxranixnaocxjmraüDOüD Összpontosítják az állatállományt A rimaszombati járás új szövetke­zeteiben már befejezték az eszi mun­kákat. Most a legnagyobb figyelmet az istállók javítására és az állatok összpontosítására fordítják. Legjobban halad az ez irányú mun­ka Zsipen, ahol az istállóhelyiségeket már megjavították és eddig 191 darab szarvasmarha lett összpontosítva. A kisgömöri EFSZ-ben ugyancsak nagy súlyt fektetnek az állatok össz­pontosítására. Eddig közös istállók­ban van 102 darab szarvasmarha, 200 sertés, 322 juh és 43 ló. Pa-za * Munkagépkezelő szerkezet konstrukcióját készítette el a szovjet Kusaüni gépállomás egyik újítója. Segítségével a traktor vezetője mun­­kagépkezelö nélkül dolgozhat. A szer­kezet egyszerű, házilag is elkészít­hető. Ismertetését a „Traktorist i Kombajner" 1957. évi 29. száma közölte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom