Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-20 / 42. szám

s

Földműves

1957. október 29

A hét világpolitikai eseményeiből

A mesterséges hold útjáról

A mesterséges hold és hordozó rakétája folytatja útját a Föld körül A mesterséges hold röppályájára való feljutása óta több mint 200-szor kerülte meg a földet, több mint 8 és félmillió kilométer utat hagyva maga után. Napról napra egyre több adat fut be „Moszkva — Mesterséges hold" címére a mesterséges holddal kapcsolatos tudományos kutatásokról. A pontosan feldolgozott adatokból és számításokból kitűnik, hogy a mesterséges hold keringési sebessége egyre csökken. Mivel a műhold és hordozó rakéta fékezodési pontja különböző, más-más mértékben változik sebességük is. A hordozó rakéta túlhaladta a műholdat néhány perccel (X prec 300 kilométert jelent), s ez a távolság természetesen óráról órára fokozódott.

A világközvélemény mindig nagy figyelemmel fogadja

N. Sz. Hruscsov nyilatkozatait,

külföldi laptudósítókkal folytatott beszélgetéseit. Most talán még fokozottabb figyelemmel követte válaszait J. Restonnak, a New York Times diplomáciai főmunkatársának kérdéseire. Az érdeklődés nagyon is érthető, ha figyelembe vesszük a beszélgetés időpontját. A Szovjetunió az elmúlt hetekben óriási tudományos sikereket ért el, elsőnek kísérletezte ki az interkontinentális balisztikai lövedéket és azután ... „az egész világ felkiáltott meglepetésében“: megszületett — és a Szovjetunióban született meg — az első mesterséges hold.

E két nagyszerű sikernek nemcsak tudományos értéke van, hanem nagy a jelentősége a nemzetközi helyzet alakulása tekintetében is. Az erőviszonyok ily nyilvánvaló eltolódása a szocializmus és a béke tényezőinek javára, kétségtelenül erősíteni fogja a nemzetközi békés együttműködés esélyeit. Hiszen az új szovjet történelmi jelentőségű eredmények tükrében kitűnik, mennyire megbukott „a hidegháború“ politikája, az imperialista „erőpolitika“ minden módszerével és eszközével együtt. Erre utalt máskülönben

Nehru indiai miniszterelnök

is, aki megállapította, hogy a ma használt módszerek már egy letűnt korszakhoz tartoznak. A mesterséges hold megszületése, a rohamos technikai fejlődés, amely például elavulttá tette a bombázó repülőgépeket, arra kell hogy késztesse a nyugati hatalmakat, hogy a körülményeknek megfelelő politikát, új módszereket doldozzanak ki.

A Szovjetunió óriási eredményei értelmetlenné teszik a nyugati hatalmak erőpolitikáját — írja a News Statesman and Nation című ismert angol lap.

Hruscsov eltvárs is kitér erre a rendkívül fontos kérdésre. Elmondotta, hogy mindannyian, szovjetek és amerikaik egyazon földgömbön élnek, hogy a technika és a tudomány újabb sikerei nyomán a távolságok rendkívül lecsökkentek. Éppen ezért még inkább, mint valaha, az emberiségnek, mindnyájunknak, józanoknak kell lennünk és meg kell tanulnunk, hogy

jó szomszédként éljünk egymás mellett. — Hruscsov úrnak ez a nyilatkozata — írja találóan

az Al-Saab nevű arab lap —

valóságos védőbeszéd volt a béke érdekében. Az emberiségnek hálával kell fogadnia a szovjet javaslatokat — írja tovább a lap —, amelyek olyan pillanatban történtek, amikor nyilvánvalóvá vált a szovjet technika fölénye.

A New York Times kommentárjából viszont az tűnik ki, hogy a lapnak, nemigen tetszenek Hruscsov kijelentései az államok békés együttéléséről. A lap megállapítja ugyan, hogy N. Sz. Hruscsov „hangsúlyozza a békés együttlétezés szükségességét“, de ugyanakkor azt állítja, hogy a Szovjetunió „szovjet típusú békét akar kényszeríteni, amely egyengesse az utat a kommunizmus világuralma felé“ ... Amint látszik, a lap elfogult és teljesen figyelmen kívül hagyja N. Sz. Hruscsov világos megfogalmazását a békés együttlétezésről és az államok tudományos, gazdasági, kulturális és más vonalon való versengéséről.

Rendkívül figyelemreméltó Hruscsov Restonnal folytatott beszélgetésének londoni visszhangja. Számos polgári lap felhívja a figyelmet a Hruscsov által adott válaszok higgadt hangjára. A Daily Mirror, a legnagyobb példányszámban megjelenő angol lap a leszerelési kérdés radikális megoldásának szükségességéről beszélve azt javasolja, hogy a nagyhatalmak vezetői üljenek össze értekezletre ennek érdekében. „Ez a hét — írja —, mely hatalmába kerítette az embereket, — éppoly elavulttá tette a leszerelés kérdésében eddig lefolyt eredménytelen tárgyalásokat, mint amilyen elavult szerszám az íj és a nyílvessző.“

A francia sajtó

is főként a béke és a leszerelés kérdéseit domborítja ki. A francia lapok a beszélgetés folyamán elhangzott nyilatkozatokat összefüggésbe hozzák az időszerű nemzetközi helyzettel és a legutóbbi napok eseményeivel. Egyes újságok úgy vélékednek, hogy valóban biztosítani lehetne a békét egy olyan szovjet-amerikai egyezménnyel, amelyről N. Sz. Hruscsov az interjú folyamán említést tett. Az V Echo című burzsoá lap úgyvéli,

hogy egy újabb háború csak a két nagyhatalom megegyezése útján hárítható el. Továbbá hangsúlyozza, hogy a mesterséges hold felbocsátása folytán a Szovjetunió tekintélye nagymértékben megnövekedett, másrészt árnyékba borította az ún. Eisenhower doktrínát és a közeljövőben nemzetközi síkon gyökeresen megváltoztatja az erőviszonyokat a szocialista tábor javára. Ugyanakkor — folytatja a lap — az interjú is azt bizonyítja, hogy az oroszok helyes úton járnak és a béke megőrzésére törekszenek.

Összegezve a nyugati sajtó véleményeit, megállapíthatjuk, hogv arra hívja fel a tőkés nagyhatalmak kormányait, és elsősorban az Egyesült Államok kormányát, hogy vizsgálja meg kellő alapossággal Hruscsov elvtárs válaszait és e válaszok szellemét. S ugyanakkor a nemzetközi közvélemény is azt várja a Nyugattól, hogy hangolja végre össze cselekedeteit hangzatos békeszólamaival.

Az öreg náci-tiszt a felújított Wehrmacht katonájára rivali:

— Én már téged egyszer agyonlövettelek!?

— Nem engem, az apámat... és fiam is van már..,

Az utóbbi napokban annyira lekötötte az emberek figyelmét a műhold létezése, hogy szinte másról nem is hallunk beszélni. A szocialista tábor országai, sőt egynéhány kisebb kapitalista ország is örömmel fogadta és üdvözölte a szovjet tudomány nagy sikerét.

Azonban nagyon kellemetlenül érintette a hír a tőkés nagyhatalmakat, s főleg az USA-t. Az amerikai hivatalos körök nem csinálnak titkot belőle, hogy aggasztja őket az USA lemaradása. A New York Times híradásában jelenti, hogy Eisenhower elnök nagy sietve értekezletet hívott össze legfőbb katonai, tudományos és diplomáciai tanácsosaival, hogy megvitassák, miért maradt az USA a Szovjetunió mögött a rakéták technikája terén.

Hasonlóképpen a műhold megteremtése gr időt okoz a francia fel• PÁRIZS. Rene Coty francia elnök felhívta a szocialista pártot, hogy alakítsa meg az új kormányt, miután Plevennek nem volt sikere. A szocialisták azonban ezt elutasították és azt ajánlották, a köztársasági elnöknek, hogy az új kormány megalakításával vagy a jobboldal képviselőjét bízza meg, vagy nevezzen ki közvetítőt, aki megkísértené megtalálni az új kormány alakításának az összes (13) francia politikai párt számára elfogadható alapját.

• A MOSZKVA melletti dubnai Atomkutató Intézetet amerikai hivatalos személyiségek — az atomerőbizottság tagjainak csoportja — kereste fel.

• VARSÓ. A Szocialista Diákszövetség varsói tanácsának kezdeményezésére a varsói főiskolák rektorai és diákjai e napokban találkoztak a varsói dolgozók képviselőivel. Az összejövetelen megvitatták az október első

sőbb körökben is. A francia közvélemény érdeklődésének középpontjában a kormány — és pénzügyi válságon kívül elsősorban a mesterséges holdról szóló hírek állanak. A mesterséges hold világűri útjának második hetébe lépett. A párizsi napilapok hírmagyarázói a mesterséges hold létezését lapjuk irányvonala szerint természetesen különbözőképpen értékelik. Habár egyes reakciós lapok megkísérlik a szovjet tudomány sikerének lekicsinylését, mégis csak a tisztelet és tudományos reális valóság ésszerű hangneme kerül túlsúlyba.

A 1‘Humanité azzal fejezi be cikkét, hogy a Szovjetunió katonai és más téren elért fölénye ellenére továbbra is szorgalmazza a konkrét és azonnal megvalósítandó intézkedések sorozatát, főként az atomfegyverkísérletek beszüntetésére, mindezek a tények ismét csak bebizonyították a szovjet külpolitika békés szándékait.

hetében Varsóban lezajlott eseményeket és a találkozás valamennyi résztvevője elítélte a csőcselék garázdálkodásait.

• Az OSZTRÁK kormány a magyar külügyminisztérium tiltakozására betiltotta az Ausztriában már évek óta megjelenő magyarnyelvű fasiszta iapot, az Üt és Célt.

• A JAPÄNBAN tartózkodó Nehru indiai miniszterelnök Tokióban folytatta tárgyalásait Japán vezető politikusaival. Az összejövetel után közölte, hogy különböző gazdasági jellegű kérdésekben megállapodásra jutottak.

• JEMEN bejrúti nagykövetsége közleményt adott ki, amelyben, jelenti, hogy továbbfolyik a Jemen elleni brit agresszió. A brittek a múlt héten, iőleg Sauman térségében barbár gaztetteket követtek el a békés lakosság ellen.

Kis hírek a nagyvilágból

■

A négy évtizedes fejlődés útja

Az Októberi Szocialista Forradalom elsősorban az orosz dolgozó nép és az egykori cári birodalom többi népe számára hozott döntő fordulatot: Oroszország dolgozó tömegei saját sorsuk és hatalmas országuk sorsának igazi uraivá és építőivé tette. De ezzel az Októberi Forradalom jelentősége messze túl is nőtt a nemzeti kereteken, mert — a rövid ideig tartó 1871-es párizsi kommün után —: létrehozta a világtörténelem első tartós és szilárd munkás- és parasztálíamát, az első tartós és szilárd proletárdiktatúrát, és bebizonyította, hogy a társadalmat, az államot, a gazdaságok, a dolgozó osztályok is tudják vezetni, sőt jobban tudják vezetni, mint a tőkések és földbirtokosok. Ezért az Októberi Szocialista Forradalom és az általa teremtett munkáshatalom egyben példa és mintakép volt a világ minden kizsákmányoltja számára, hadüzenet volt az egész nemzetközi imperializmusnak.

Az Októberi Forradalom az egész világon megrendítette azt a hiedelmet, hogy a kapitalista társadalmi rend megingathatatlan, áttörte az imperializmus addig megingathatatlannak látszó egységes világrendszerének frontját, s megnyitotta a proletárforrádalmak korszakát a szocializmus, a kommunizmus korszakát. Az Októberi Szocialista Forradalom a nagy tőkés országok által leigázott gyarmati és függő országokban is aláásta és megrendítette az imperializmus uralmát, hatalmas lökést adott a gyarmati népek függetlenségi harcának, megteremtette a tőkés országok forradalmi munkásmozgalma és a gyarmati országok nemzeti felszabadító mozgalma közötti tartós és megingathatatlan szövetséget.

1917 októberében megszületett az első olyan állam, melynek alapvető érdekei egybeesnek a világ dolgozóinak, elnyomott népeinek, az egész nemzetközi haladásnak az érdekeivel. Ezért lett a Szovjetunió a központja, támasza és reménysége a világ minden valóban forradalmi, haladó mozgalmának, ezért gyűlöli őt 40 esztendeje, keletkezésének pillanatától kezdve, a .nemzetközi reakció, a világ burzsoáziája és imperialistái.

Az 1917 októberi nagy forradalom szocialista forradalom volt, amelynek azonban egész sor a polgári demokratikus forradalom által megoldatlanul hagyott feladatot is el kellett végeznie. így a szovjet kormány egyik legelső rendelete, a földről szóló rendelet — Lenin javaslatára — kártalanítás nélkül parasztkézre adta a monarchia, az egyház és a földbirtokosok egész földjét, a paraszttömegeket önálló cselekvésre hatalmazta fel és buzdította, s a parasztság új' hatalmi és tömegszervei, a falusi szovjeteket megbízta a föld azonnali birtokbavételével és felosztásával.

A szovjet kormány tettekkel bizonyította be, hogy szakít a cárizmus és az orosz burzsoázia nemzeti elnyomó politikájával, elismerte a cári birodalom területén élő elnyomott nemzetek és nemzetiségek önrendelkezö jogát, beleértve ebbe az Oroszországtól való elszakadás jogát is. így állt helyre Finnország és Lengyelország évszázadokkal azelőtt megsemmisített függetlensége. A volt cári birodalom nemzetiségeinek dolgozó osztályai és az orosz munkásság és szegényparasztság közötti barátság és szövetség ezért szilárdult meg a szocialista internacionalizmus zászlaja alatt.

A régi, cári Oroszország politikailag, gazdaságilag, kulturálisan, a nép életszínvonala stb. tekintetében a világ egyik legelmaradottabb országa volt; az ipari termelés legfontosabb ágaiban a kezdet kezdetén állt: puszta piaca' és nyersanyagszállítója volt az iparilag fejlett nyugati imperialista országoknak. Ezt az elmaradott, függő helyzetben levő országot az 1917 októberével kezdődő fejlődés ipari nagyhatalommá tette. A hatalmas ipari

fejlődés és az ország mezőgazdaságának nagy eredményeket hozó kollektivizálása megváltoztatta az ország osztályviszonyait. 1913-ban az ország lakosságának csak 17 százaléka volt munkás és alkalmazott, 1955-ben pedig 58,3 százalék. Az egyénileg gazdálkodó parasztok aránya 1913-ban

66,7 százalék volt. 1955-ben csak 0,5 százalék; 1913-ban még a népességnek 16,3 százaléka tartozott a földbirtokosok, tőkések, kereskedők, kulákok, kizsákmányolok kategóriájába, 1937-ben a népességi statisztikában már nem is volt ilyen rovat — a kizsákmányoló osztályoknak még tizedszázalékokban kifejezhető irmagjuk sem maradt.

Ami az ipari termelés mennyiségi színvonalát illeti: ha az 1913-as színvonalat 100-nak vesszük, akkor a megfelelő indexszám 1956-ban 3021 volt (vagyis 30-szorosa az 1913 évinek). A Szovjetunió arra törekszik, hogy biztosítsa a kapitalista világgazdaságtól való függetlenséget és önállóságát. Ezért az iparosítás kezdete óta — követve Lenin iránymutatását és támaszkodva a hatalmas ország természeti erőforrásokban és ipari nyersanyagokban való kimeríthetetlen gazdagságára — sokkal gyorsabb ütemben fejlesztette a termelőeszközöket gyártó iparágakat — mint a fogyasztási cikkeket termelő iparágakat. Ha a nehézipar 1928-as évi termelési színvonalát 100-nak vesszük, akkor a megfelelő indexszám 1956- ban már 4339 volt; (tehát 43-szor annyi), a fogyasztási cikkeket termelő ipar azonban az 1928-as 100-ról

1956-ra csak 984-re nőtt.

A Szovjetunió négy évtizedes fejlődése már bebizonyította a szocialista termelési rend fölényét a kapitalizmussal szemben: az ipari munka termelékenysége 1956-ban az 1913- asnak körülbelül 9-szeresére emelkedett. E nagyarányú emelkedésnek, valamint a termelőerők hatalmas fejlődésének következtében a Szovjetunió nemzeti jövedelme is gyorsan növekszik: az 1913-as 100-ról 1956-ban 1922-re szökött fel. Vele együtt nőtt és nő állandóan a munkások és alkalmazottak reálbére, valamint a dolgozó parasztok jövedelme. Az ipari munkások reálbére 1940-től 1956-ig 82 százalékkal, a dolgozó parasztok természetbeni és pénzjövedelme pedig 1950-től 1956-ig 68 százalékkal emelkedett.

Ez a gyorsütemű fejlődés nem rögtön 1917-ben kezdődött, hanem csak évekkel a polgárháború és a külföldi katonai beavatkozás befejezése után. Az iparosításra tehát alig több mint három évtizednyi idő jutott. Ebből is le kell számítani azt a csaknem öt esztendőt, amely alatt a szovjet nép hazája megvédésével, a Hitler-fasizmus hadseregének az országból való kiverésével és szétzúzásával volt elfoglalva, s azt a három évet is, amelyet a háború okozta károk helyrehozásával kellett töltenie. A szovjet nép nehéz harcokban és küzdelmes munkával, mérhetetlen véráldozat, nagy erőfeszítések és sok szenvedés árán érte el hatalmas eredményeit.

A gazdasági fejlődéssel és a népjólét emelkedésével együtt fejlődött a szovjet nép kulturális színvonala. A Szovjetunió amerikai szerzők szerint is első helyen áll a világon tudományos szakképzés tekintetében: évente kétszer annyi mérnököt képez ki, mint az Egyesült Államok. A Szovjetuniónak ma például több mint 720 000 mérnöke van. Az Októberi Forradalom előtt az orosz lakosság háromnegyede írástudatlan volt, a különféle nemzetiségek írástudóinak száma pedig alig érte el a 2 — 3 százalékot. Jelenleg a Szovjetunióban a kötelező hétosztályos általános iskolán túl már

a kötelező középiskolai oktatás beve- I zetése került napirendre. A Szovjetunióban 1956-ban több mint 213 000 iskolában több mint 30 millió gyermek tanult. A forradalom győzelme előtt 105 főiskolára csak 127 000 hallgató járt, 1956-ban pedig 767 főiskolára több mint 2 millió diák. 1913-ban Oroszországban csak 27 000 könyvet adtak ki, összesen 89 millió példányban, az utóbbi években viszont évente 50 — 60 ezer könyv jelent meg egy milliárdnál nagyobb példányszámban.

Ennek a négyévtizedes fejlődésnek minden hatalmas eredménye a Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyümölcse. A régi Oroszországban a nép semmi volt — Október után övé lett az ország és ő lett az országgá. A szovjet államnak, a proletárdiktatúrának ez a mélységes népi jellege és demokratizmusa magyaráz végső soron minden áldozatot, amelyet a Szovjetunói népei vállaltak, minden sikert, előrehaladást és győzelmet, amelyet a Szovjetunió negyven év alatt elért.

Az Októberi Forradalom országának a Szovjetuniónak 40 éves fennállása és fejlődése bizonyság arra, hogy az az ország, amelynek urává a dolgozó nép válik, történelmileg aránylag rövid idő alatt gyökeresen újjá fog születni, s elmaradt függő országból élenjáró világhatalommá tud fejlődni. A szovjethatalom negyven éve bizonyság arra is, hogy legyőzhetetlen az az állam, amelynek alapja a munkásosztály és a parasztság szilárd szövetsége. Az Októberi Forradalom országának 40 éves fennállásából, továbbá az a tanulság, hogy az a munkásosztály, amely megteremtette a maga diktatúráját, szinte a csodával határos teremtő cselekedetékre tudja vezetni a néptömegeket akkor, ha ezt a munkásosztályt és így magát a proletárállamot is forradalmi pártja neveli és vezeti, és ha ez a párt hű a marxizmus-leninizmus világot újjáformáló forradalmi tanításaihoz, s nem szakad el a munkásosztálytól és a néptől, hanem egy vele jóban, rosszban, sikerekben és kudarcokban.

SZABAD FÖLDMŰVES r— a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztéség: Bratislava, Krížková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. —• Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p., Bratislava, ul. Februárového ví ťažstva 6/d, — Évi előfizetés Kčs 20.60,

félévre Kés 10.40 — Terjeszti a Posta hlrlapszolgálata. A-86197