Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-13 / 41. szám
6 Jrab-ad Földműves 1957. október 1 1917 SZEPTEMBER VÉGEFELÉ Petrográdban meglátogatott egy külföldi professzor — egy szociológus. Üzletemberek és értelmiségiek úgy tájékoztatták, hogy megkezdődött a forradalom apálya. A professzor cikket írt erről, aztán utazgatott az országban, meglátogatott több gyárvárost és falut — s meglepetésére azt tapasztalta, hogy ott a forradalom növekedőben van. A bérmunkások és a dolgozó parasztok között egyre gyakrabban hangzott fel ez a követelés: „Minden földet a parasztoknak, minden gyárat a munkásoknak!“ Ha a professzor kiment volna a frontra, hallhatta volna, hogy az egész hadsereg a békéről beszél. A professzor zavarban volt, de oknélkül: mindkét megfigyelés helyes volt. A vagyonososztályok konzervatívabbak lettek, a tömegek radikálisabbak. Október 14-én a „mérsékelt“ szocialisták hivatalos lapja ezt írta: „A forradalom drámájának két felvonása van: a régi rendszer szétzúzása, és az új rendszer megteremtése. Az első felvonás elég sokáig tartott. Ideje, hogy megkezdődjék a második felvonás, hogy a lehető leggyorsabban lejátsszuk. Mint egy nagy forradalmár mondotta: „Siessünk, barátaim, befejezni a forradalmát. Ha túlságosan soká tart, nem élvezhetjük a gyümölcseit.. EZZEL SZEMBEN A MUNKÁSOK, katonák és parasztok szilárdan megvoltak győződve arról, hogy az „első felvonás“ még nem ért véget. A fronton a hadseregbizottságok és a tisztek között napirenden voltak az öszszeütközések, mert a tisztek nem tudtak hozzászokni ahhoz, hogy a közkatonát embernek tekintsék; a hátországban a parasztok választotta szovjetek tagjait börtönbe' vetétték, mert végre akarták hajtani a kormánynak a földdel kapcsolatos rendeletéit; a munkásoknak a gyárakban a feketelisták és a kizárások ellen kellett harcolniok. Mi több, a hazatérő politikai száműzötteket „nem kívánatos“ elemekként kiüldözték az országból; és nem egy esetben olyanokat, akik külföldről hazatértek falujukba, 1905-ben elkövetett forradalmi cselekedetekért, üldöztek és bebörtönöztek. A NÉP SOK FORRÄSBÖL táplálkozó elégedetlenségére a „mérsékelt“ szocialistáknak egy válaszuk volt: Várjátok meg az Alkotmányozó Gyűlést, amelynek decembeben kell összeülnie. De ez a tömegeket nem elégítette ki. Az Alkotmányozó Gyűlés szép és jó dolog, de voltak bizonyos meghatározott követelések, amelyek miatt az orosz forradalom kitört, amelyekért a forradalom mártírjai, akik a Marsmező tömegsírjaiban pihentek, vérüket ontották, és amelyeket ki kell elégíteni Alkotmányozó Gyűléssel vagy anélkül. Ilyenek voltak: a béke, a föld és az ipar munkásellenőrzése. Az Alkotmányozó Gyűlés egybehívását egyre halogatták — volószínűleg ismét elhalasztják, amíg a hangulat megnyugszik és a nép mérsékli követeléseit. Tény, hogy a forradalom óta (Februári forradalom. Szerk.) nyolc hónap telt el, és nem sok eredményt értek el... Időközben a katonák kezdték maguk megoldani a béke kérdését, — tömegesen dezertáltak; a parasztok felgyújtották a földesúri kastélyokat és birtokukba vették a földeket; a munkások szabotáltak és sztrájkoltak ... A gyárosok, földbirtokosok és tisztek, természetesen, minden befolyásukat latba vetették az ellen, hogy a kormány bármiféle demokratikus engedményt tegyen. AZ IDEIGLENES'KORMÁNY POLITIKÁJA ingadozó volt! Egyrészt — értéktelen reformok, másrészt — szigorú megtorló intézkedések. A szocialista munkaügyi miniszter elrendelte, hogy az üzemi bizottságok ezentúl csak munkaidő után tanácskozhatnak. A fronton az ellenzéki politikai pártok „agitátorait“ letartóztatták, a radikális újságokat betiltották, és a forradalmi propagandistákat halálbüntetéssel sújtották. Kísérletek történtek a Vörös Gárda lefegyverzésére. Kozákcsapatokat küldtek vidékre a rend fenntartására . . . Ezeket az intézkedéseket támogatták a „mérsékelt" szocialisták és a minisztériumokban működő vezetőik, akik szükségesnek tartották a vagyonos osztályokkal való együttműködést. A nép hamarosan hátat fordított nekik és átállt a bolsevikokhoz, akik a béke, a föld és az ipar munkáseilenőrzése, valamint egy munkáskormány megalakítása mellett szálltak síkra. 1917. szeptemberében a helyzet válságossá lett. Az ország túlnyomó többségének akaratával szemben Kerenszkij és a „mérsékelt" szocialisták koalíciós kormányt alakítottak a vagyonos osztályok bevonásával; ennek az lett a következméTÉK a munkások, katonák és parasztok spontán, egyszerű kívánságait, és azok alapján állították össze akcióprogramjukat. És ily módon, míg a „Honvédő“ menševikiek és eszerek kompromisszumra léptek a burzsoáziával, a bolsevikok meghódították az orosz tömegeket. Október 15-én beszéltem Sztyepan Jurjevics Ljanozovval, egy orosz nagytőkéssel, akit „az orosz Rockefeller“-ként emlegettek, s aki a kadettpárt híve volt. „A forradalom — mondotta — betegség. A külföldi hatalmaknak itt módszer van elintézésükre. A kormány elhagyhatja Petrográdot, azután kihirdetheti az ostromállapotot, és az ottani katonai parancsnok törvényes formaságok nélkül elintézheti ezeket az uraságokat. Vagy ha például az Alkotmányozó Gyűlésen bizonyos utópista áramlatok jelentkeznének, azt fegyveres erővel kell feloszlatni..." KÖZELEDETT A TÉL, A KEGYETLEN orosz tél. Egyes üzletemberek így beszéltek róla: „A tél mindig legjobb barátja volt Oroszországnak. Talán most megszabadít bennünket a forradalomtól.“ A hideg fronton a lerongyolódott csapatok tovább éheztek és pusztultak, minden lelkesedés nélkül. A vasúti közlekedés összeomlott, élelem nem volt, a gyárak álltak. A kétségbeesett tömegek azt mondották, hogy a burzsoázia szabotál, a nép életére tör, vereséget szervez a fronton. • Amerikaiak számára elképzelhetetlen az osztályharc ilyen mértékű kiéleződése. De én személyesen találkoztam az északi hadszíntéren olyan tisztekkel, akik inkább választották a katonai összeomlást, mint a katonai bizottságokkal való együttműködést. A kadetpárt petrográdi csoportjának titkára azt mondta nekem, hogy az ország gazdasági bomlasztása egy része JOHN REED : Tí* nap, pengette ° ** nye, hogy a mensevikek és az eszerek örökre elvesztették a nép bizalmát. ★ 1917 MÁRCIUS ÖTA, amikor a munkásoknak és a katonáknak a Tauriai Palota ellen indult rohama rákényszerítette az ellenszegülő cári dumát arra, hogy Oroszországban átvegye a hatalmat, a néptömegek, a munkások, katonák és parasztok voltak azok, akik minden forradalmi változást kierőszakoltak. Megbuktatták a Miljukov-kormányt; az ő szovjetjük proklamálta az orosz békefeltételeket; „ne legyen annexió, ne legyen jóvátétel, de legyen a népeknek önrendelkezési joguk"; és júliusban megint csak a szervezetlen proletariátus spontán felkelése rohamozta meg a Tauriai Palotát, követelve, hogy a szovjetek vegyék át Oroszországban a hatalmat. A BOLSEVIKOK MAGUKÉVÁ TET-előbb-utóbb közbe kell lépniük — mint ahogy az ember nem hagy magára egy beteg gyermeket, hanem megtanítja, hogyan kell járni. Persze .ez nem lesz valami kellemes, de minden nemzetnek fel kell ismernie a bolsevik veszélyt — a „proletárdiktatúra“ és a „világforradalom“ eszméje járványként terjed ... Van egy eshetőség arra, hogy ez az intervenció nem válik szükségessé. A közlekedés megbénult, a gyárak leállnak, és a németek előnyomulnak. Az éhezés és a vereség talán észre téríti az orosz népet...“ Ljanozov úr hangoztatta azt a szilárd meggyőződését, hogy bármi történjék is, a kereskedők és a gyárosok nem járulhatnak hozzá a munkások üzemi bizottságainak a működéséhez és nem .engedhetnek a munkásoknak beleszólást az ipar igazgatásába. „Ami a bolsevikokat illeti, két annak a kampánynak, amely az orosz foradalom lejáratására irányul. Egy antant-diplomata, akinek a nevét nem közölhetem, ezt saját tapasztalatai alapján megerősítette. Tudok arról, hogy egyes Harkov környéki szénbányákat tulajdonosaik vízzel árasztottak el, egyes moszkvai textilgyárakban a mérnökök a gépeket használhatatlanná tették, egyes vasúti tisztviselőket pedig a munkások azon kaptak rajta, hogy mozdonyokat rongáltak meg. A vagyonos osztályoknak egyik tekintélyes rétege inkább választotta a németeket, mint a forradalmat — vagy akár az Ideiglenes Kormányt —, s ezt nem is titkolta. Annál az orosz családnál, amelynél laktam, étkezés alatt a társalgás csaknem állandóan arról folyt, hogy majd bejönnek a németek, akik meghozzák „a törvényességet és a rendet"... Egy ízben estémet egy moszkvai kereskedőnél Emlékezés a forradalom nagy vezérére G. E. JALAVA A 293-as mozdony „fűtője“ Az 1917. júliusi események után, mint ismeretes, az oroszországi ellen\ forradalom támadásba ment át. Lenin kénytelen volt ismét illegalitásba vonulni. Augusztus végén, amikor az éjszakák már hüvösödni kezdenek, néhány elvtárs jött hozzám egy este. Ültünk, beszélgettünk és egyszerre csak az egyikük megkérdezte: — Na, te, öreg összeesküvő, vállalod-e, hogy egy bácsikát átvigyél a folyón ? Figyelmeztetlek azonban, hogy a dolog nagy felelősséggel jár és veszélyes. Mit mondsz, megteszed? Természetesen elvállaltam és együttesen a legapróbb részletekig kidolgoztuk a tervet Iljics átcsempészésére a határon. 1917. augusztus 22-én (szeptember 4.) a 71. számú kiránduló vonat pontos időben kigördült a petrográdi pályaudvarról és elindult Rajvola felé. A mozdony idejében előállott. Ez a 293-as mozdony volt. Amidőn a Petrográdtól mintegy 10 versztnyire ; fekvő Udelnaja állomáshoz közeledtünk, figyelmesen kémlelni kezdtem a sötétséget és azonnal észrevettem, amint egy zömök, középtermetű férfi sietve a mozdonyhoz közeledik. Fején sapkát viselt, és a petrográdi munkások megszokott öltözetét — egy viseltes „trojkát" hordott. Arca frissen volt borotválva. Futva közeledett a mozdonyhoz, majd egyetlen szó nélkül megragadta a lépcső karfáját és felmászott a mozdonyra. Lenin, mert ó volt az, barátságosan üdvözölt bennünket és levetette kabátját. Tréfálkozni próbált a segédgépésszel, de amidőn észrevette, hogy az egyetlen szót sem tud oroszul, nevetni kezdett, átugrott a tendelre, barátságosan a vállára veregetett és értésére adta, hogy a helyén maradhat és nyugodtan dohányozhat. Ami pedig a fát illeti... nos, Iljics könynyedén felmászott a fahalomra és nagy hozzáértései hozzáfogott elrendezéséhez. lljicset a terjoki állomásra kellett vinnem. A határon a bjeloosztrovi állomáson mindig figyelmesen ellenőrizték az utasok iratait. Az is előfordulhatott, hogy megvizsgálják a mozdonyszemélyzet iratait is. Bjeloosztrovon a vonat 20 percig állott. Ezen az állomáson kellett vizet vennünk. A víztorony valamivel szélgetésbe elegyedtünk. Vlagyimir Iljics ki kérdezet a finnországi munkások hangulatáról, a finnországi eseményekről és beszélt nekem finnországi forradalmi kilátásokról. Az orosz határtól 50 kilométerre levő Tér jók állomáson Lenin leszállt a vonatról. Mielöt eltávozott, baráti kézszorítással búcsúzott tőlem. A pearrébb volt. Amikor beérkeztünk az állomásra, észrevetem, hogy a peronon sokkal több rendőr és junker nyüzsög, mint máskor. Hamar lekapcsoltam a szerelvényről a mozdonyt és ä víztoronyhoz vezettem. Kiszámítottam az időt, hogy csak az indulás pillanatában érkezzek vissza, s kapcsoljam a mozdonyt a vonathoz. Amikor elhangzott a harmadik csengetés, a mozdonyt a szerelvényhez kapcsoltam; a mozdony nagyot füttyentett és megindult. Néhány perc múlva tftár túlléptük a határt, s finn földön robogtunk. Élénken beronról Iljics kezével integetve ismét üdvözölt, majd, a fogadására érkezett elvtársakkal, elindult Jalkala faluba, ahol Helsingjorsba való költözéséig lakott. 1917. október 7-én (20-án) ismét én vittem Lenint. Ez alkalommal Finnországból Petrográdba. Lenin a rajvolai állomáson szállt fel mellém a mozdonyra: Később, a szovjet hatalom éveiben többször meglátogattam Lenint a moszkvai Kremlben, ahol mindig szívélyesen, barátságosan fogadott. töltöttem. Teázás közben megkérdez tűk az asztalnál ülő 11 személyt, kit szavaz, „Vilmosra vagy a bolsevikok ra". Tizen szavaztak Vilmosra ... A SPEKULÁNSOK FELHASZNÁt TÄK az általános szervezetlensége arra, hogy vagyonokat halmozzana fel és tékozoljanek el fantasztikus or giákon vagy a kormányhivatalnoko megvesztegetésére. Ismertem egy vidéki kereskedő amely rávetette magát a spekuláció ra. A három fiúnak sikerült kibújni a katonai szolgálat alól. Az egyik élei miszerrel spekulált. A másik a lém bányákból lopott aranyat adta el li tokzatos finnországi ügyfeleinek. i harmadiknak részvénytöbbsége vol egy csokoládégyárban, amely a hely beli szövetkezetnek szállított — azza a feltétellel, hogy a szövetkezetek el látják őt mindazzal, amire szükség' van. Míg a tömegek kenyérjegyükr egy negyed font feketekenyeret ka^ tak, ő dúskált a fehér kenyérbe,.) teában, vajban és kalácsban ... S e rothadás mellett a reakció amely mit sem változott II. Mikló: bukása óta, folytatta munkáját — titokban és nagy aktivitással. A hírhedt ohrana ügynökei is működtek, i cár mellett és ellene, Kerenszkij mellett és ellene — aszerint, ki fizettf meg őket... Különféle illegális szervezetek, mint a fekete századok, lázasan dolgoztak a restauráción. A korrupciónak, a féligazságoknak ebben a légkörben nap mint nap egy világos, tiszta hang hallatszott, a bolsevikok egyre erősbödő hangja: „Minden hatalmat a szovjeteknek! Minden hatalmat a millió meg millió egyszerű munkás, katona, paraszt közvetlen képviselőinek! Földet, kenyeret, s legyen vége a háborúnak, legyen vége a titkos diplomáciának, a spekulációnak, az árulásnak... A forradalom veszélyben van, s vele a nép ügye az egész világon!“ A PROLETARIÁTUS ÉS A KÖZÉPOSZTÁLY, a szovjetek és a kormány között márciusban kitört harc tetőpontjához közeledett. Oroszország, amely a középkorból egy ugrással a XX. században termett, két forradalom — a politikai és a szociális forradalom — közti élethalálharcot tárta a meglepett világ elé. * SZEPTEMBER ÉS OKTOBER Oroszországban - különösen petrográdban — a két legridegebb hónap. Sötét, felhős égbolt, egyre rövidülő napok és állandóan szakadó eső. Az utcán bokáig ér a csúszós sár, amelyben a nehéz csizmák mindenütt mély nyomot hagytak, s még kellemetlenebb volt mint máskor, mert a városi közigazgatás teljesen megbénul, s az utcák tisztaságával sem törődött senki. A Finn-öböl felől nedves szél fújt, és hideg köd ereszkedett az utcákra. Este, részint takarékossági okokból, részint pedig a Zeppelin léghajóktól való félelem miatt az utcákat csak néhány, egymástól nagyobb távolságban levő lámpa világította meg; a magánlakásokban és a bérházakban csak 6 órától éjfélig volt bekapcsolva a villany, különben 40 kopejkás gyertyákkal és petróleummal kellett világítani. Délután 5 órától reggel 10-ig sötét volt. A fosztogatások, betörések száma növekedett. Ä bérházakban éjjelre fegyveres kapuőrséget szerveztek. így volt ez már az Ideiglenes Kormány idején is. Hétről hétre kevesebb lett az élelem. A napi kenyéradag másfélfontról egyfontra csökkent, aztán háromnegyed, fél, majd negyedfontra. S végül volt egy hét. amikor egyáltalán nem volt kenyér. Cukorból egy személynek havi 2 font járt, — ha ugyan hozzá tudott jutni, ami ritka eset volt. Tejért, kenyérért, cukorért és cigarettáért órákhosszat kellett sorban állni a hideg esőben. Egy éjszakai gyűlésről hazatérve láttam, hogy már szürkület előtt kezdődött a sorbaállás, főleg asszonyok voltak ott, karjukon csecsemőkkel... KÖRÜLÖTTÜNK A NAGY OROSZORSZÁG mozgásban volt, egy új világgal terhesen. A cselédek, akiket addig állati sorban tartottak és akiknek a bére minimális volt, lassan öntudatra ébredtek. Egy pár cipőnek az ára legalább 100 rubel volt, és minthogy a bérek havi 35 rubel körül mozogtak, a cselédek nem voltak hajlandók a sorbaállásnál elkoptatni cipőjüket. Mi több, az új Oroszországban minden férfi és nő szavazati jogot kapott; munkáslapok jelentek meg, amelyek új és megdöbbentő dolgokat írtak; itt voltak a szovjetek; és itt voltak a szakszervezetek. Ez — egy egész nemzet erjedése és bomlása — volt a háttere az orosz tömegek felkelésének ... (Részlet: John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot.)
