Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-29 / 39. szám
T. szeptember 29. Jzabad Földműves Keresztrejtvény ízszintes: 1. Oj Jón él a pa-4 atM ir ztság. 2. Rövi- -i sír — nem j I t - 100 m2. 3. 1 1 ztelettudó, hi- «t> lan, igazságos. « J ľt X У X £ X X5 csehül kérde- H" X X t. 4. Az ábécé *■lsó kettős be- ■“ e — zsolnai la- \0 ;ok — nemcsak V lőben van. 5. ' jsze — az éle- ß n egy darabja, g Majdnem pohár cálcium,egy ré- •fQ 5 - jog id. (vég .. kül). 7. Fogoly. 77 keltezésnél éj sználjuk — vanikór főúri mél- W ság volt. 8. Rácz JÍf. ga — lakoma — . _ rgászok célpont-X X к k X X k X X X k 1 X X Л te X X X X L J X ■ 1 X у X X 3 X > X X Megváltozik a kultúrélet Kistarkányban ENNEK A FALUNAK kultúrélete eddig nem fejlődhetett úgy, mint járásunk többi falvaié. Több akadály állt utunkban. Az első és egyúttal a legnagyobb, hogy nem volt megfelelő kultúrházunk. Ifjúságunk sokszor vágyódott, hogy műsoros estét,, táncmulatságot rendezzen, színdarabot játsszon, de nem volt hely. Nyáron, ha az időjárás kedvezett a szabadtéren, magtárakban, néha az iskolában nyílt alkalom a kultúra ápolására. Ilyen körülmények között tanulta és játszotta ifjúságunk többek között a Liliomfit, Az úrhatnám polgárt, a Cigányt, stb. A legutóbbi színdarabbal, A tanítónő-vei több hazai előadás után felléptek Nagykaposon, Leleszen és Királyhelmecen. Ifjúságunk nagyon bízott, hogy egyszer Kistárkányon is sorra kerül a kultúrházépítés. Kétéves tervezgetések után vágyuk valóra vált. Falunk közepén, ahol azelőtt libák, kacsák kedvenc tócsás tanyája volt. mint a gomba oly rohamosan kiemelkedett a földből a palotának is beillő kultúrház. A múlt évben társadalmi munkával kezdtük meg a terep egyengetését, az alap kiásását. De akkor ki gondolta volna, hogy ez évben már a járásunk egyik legszebb kultúrháza legyen a lucskos, sáros helyen. Az építkezésben a sportklub már 480 órát dolgozott, ugyanannyit a CSISZ-szervezet, de a többi szervezetek (Hadsereggel Együttműködők Szervezete, CSEMADOK) is becsülettel részt vett a közös munkában. Minden épkézláb ember, korra való tekintet nélkül szorgalmasan dolgozott, hogy mielőbb felépüljön a kultúrházunk. El sem lehet képzelni, milyen öröm tölti el a kistárkányi lakosság, különösen a fiatalok szívét, hogy régi vágyunk valóra vált. Ezért örökös hálával tartozunk államunknak, mert lelkesedésünk csakis az anyagi támogatás révén jutott diadalra. Még vagy kétheti szorgalmas munka kell hozzá, hogy az épület teljesen elkészüljön. Lehet mire e cikk megjelenik, a postás már az új kultúrházba hozz a Szabad Földművest, az ott társalgó fiataloknak. Kultúrházunk felavatása alkalmából kapunk egy új vetítőgépet és így moziból sem lesz hiány. De ez az épület nemcsak a kultúrában, hanem a sportéletben is fordulatot jelent. Itt szervezik meg majd a nagy találkozókat és egyéb sporteseményeket. Nagy Mária, Kistárkány ■vmás. 9. Erőd — iOO — Károly Árpád Simon. 10. Sparní név — földalatti vezeték — ked?lt társasjáték. 11. NRD — földhar — birka (egy része, fordítva). 12. éhészek „májusfája“ — rúd (szlov) használná a házat. 13. Pihentető enet — felesége. 14. Legnyugatibb árosunk — e folyónál dőlt el a májdik világháború sorsa — fiú. 15. függőleges 1. folytatása. Függőleges: 1. Falvaink jellemzője. . Üres tér — füzet eleje — ás (é. h.) . Északi nép (vissza, utolsó betű ettőzve) — Italkimérő éjjeli kávéáz, — menj a vad után. 4. A földműes nyári munkája — „C" — szeméyes névmás! 5. Kistérség közepe szlovákul — kedvelt ital — Batávia része. 6. Század — kicsinyítő rag. 7. — hoz-hez-höz — férfi név becézve — kenyér ( srácul) — hernyótalpas traktor... 8. Enyém (idegen) — arató-cséplő gépek. 9. „N“ — első görög betű — Mezopotámia kezdete — tiltó szó. 10. Utcai elárusítás — láda mássalhangzói. 11. vízsz. 13. ragozva, — állatnem, — szlovák női név (vissza). 12. Földlazítás — vaj része. 13. Yál. — szlovák „Róma“ kezdete, — ilyen kefe is van. 14. Vércsatorna — szenvedés — rag. 15. Rejtvény befejező része. Beküldendő: Vízszintes 1, 15, függőleges: 1, 15. -bl MARIA BANUS: Ének a Szovjetföldről Be szép vagy te élet hazája, Be szép vagy, be ifjú, be új! Ki álmait őrződ e földnek, örökre virágba borulj! Vitéz anya, hű anya vagy te, —1 Hol zúgtak az éji csaták, Ott bőven ömlött ki a véred, S elhoztad e nép tavaszát. Csodás a te végtelen földed, Száz hegykoszorúd csodaszép, Kívánjuk, hogy legyen örökké, Tág földeden boldog a nép. PATYOLAT SÁNDOR: Mint láng, melynek soha sincs hamva, Mint őrszem, ki őrködni fog A vészben örökkön örökké, Nagy Moszkva a szíved dobog. Földünk szíve! Be nagy vagy! Október tebenned éli S e világon semmi sem tisztább Október fényénél! Be szép vagy te, élet hazája, Be szép vagy, be ifjú, be új! Ki álmait őrződ e földnek, Örökre virágba borulj! Fordította: Majtényi Erik Hannibál tanár úr kéből fekete-fehérré és később fekete-pirossá élesedett élete fölött. Szürke kisember, aki hőssé válik —1 akarata ellenére. Tragédiája az, hogy más nyelven beszél mint a hatalom. Küzdeni a hazugság ellen ez a film mondanivalója és célja —, foglalhatjuk össze hazafelé menet benyomásainkat ... De a gondolatok nem állnak meg, a film, mint egy rúgó továbbhajtja őket, nyugtalan és mélyebb vizek kavarognak fel, a szél erősödik, távolabbi partokhoz kell eljutni. A film a harmincas évek elején játszódik, de úgy érezzük, mintha későbbi napokról is szólna. A filmről gondolkozva egyre keserűbbé válik az ember szájíze. A görög sorstragédiák végzete suhog a feketefehér filmkockákon, Nyúl Béla szür-Vihar a Csutora-portán CSUTORA ANDRÁS közelebb került már a hatvanhoz, mint az ötvenhez. Jámbor lelkű paraszt volt s életében többet imádkozott, mint evett. Négy hold földje volt és valamicske árendás a Tófeneke környékén. Két nyomorult lovat tartott s ezekkel turkálta a földjeit. Jó embernek ismerte mindenki, mert hiszen nemigen parolázott ő senkivel a faluban. Kora reggeltől késő estig hol a földeken, hol a portáján piszmogott. Az utóbbi években egyre rosszabbul ment a sora. Két gyerekét kiházasította és ott maradt feleségével az ősi jusson. A világ sorával vajmi keveset törődött, mert vele se törődött senki. Egyetlen vigasztalást és élvezetet csupán a pipájában talált, amit ünnep- és vasárnapokon teljes odaadással szopogatott. Nagyon, de nagyon régi pipa lehetett, mivel már messziről kimondhatatlanul büdösített. JULI NÉNI, az élete párja, minduntalan a pipával került összeütközésbe, s ha már nagyon kikívánkozoU belőle a harag, akkor könyörtelenül nyelvelt az urával. — Gyalázat, hogy azt a ronda jószágot mindig az agyarai között lafogtatja kend, András!... — Ha lafog, hát lafogjon! — szokott volt rámordulni Julis nénire. — Azt tán csak kend is érzi, hogy olyan szaga van, mint a dohánygyári emésztőgödörnek. — Megint kezdegetsz velem? — Én nem kezdegetek! Máma ünnep, őszt itt ül egész nap a konyhaajtóban, mint valami kotlós ... Mér nem megy ki kend az emberek közé? Az egész falu föl van bolygatva, maga meg itt pesved a küszöbön ... Oszt mit akarsz evvel mondani ? — Semmit... Azt, hogy az egész falu ott van a községházán. — Hát osztán? .. . Tőlem ott lehetnek. Amit mondtam, megmondtam. — Mit mondott meg ? — Azt, hogy nem írom alá ... Engem nem fogtok idő előtt a sírba tenni, se te, se a menyecske-lányod. Engem nem visztek a kínpadra!... — Azóta sok minden változott ám, András. — De én addig nem változók meg, amíg ... Csutora András nagyot nyelt, sikamlós ádámcsutkáját egynéhányszor megjáratta szikkadt torkán; homlokán összefutottak a ráncok, miközben apró szemeit neki szegezte hitestársának. — Két hete azt mondtad, te is meg a lányod is, hogy borotvával vágjátok el a torkomat, ha megpróbálom bevinni a jussomat a közösbe. Most meg azon tör a kórság, hogy menjek be?! — Akkor is más volt, most is más a helyzet. A magával egyalombéliek már mind aláírták, nos, magat meg csak ül itt, mint egy túzok? Tán csak nem akar utolsó lenni, András?... Különben, utolsó ember volt egész életében, — a legutolsó ... Csücske ember kend! Érti? Csücske!... — Vette volna le a mirtuszkoszorút a fejemről a nosztrai szűzmária, amikor esküdni mentem magával a templomba. — De kinyílt a szád, Julis ... Vigyázz, nehogy betapasszam! — Ugyan biz a!... még ahiányzik. Bizony szégyelheti kend magát, hogy ilyen szép napokat kell élnünk gyalázatos konoksága miatt... CSUTORÁBAN BERZENKEDETT a tekintélyvédelmi állapot. Ütött-kopott ünneplő kalapját mutatóujjával hátrabökte a fején; kicserepesedett alsó ajkát lassú idegrándulásokkal morzsolgatta fogai között, sőt a selmeci pipát is kivette már az agyara közül és lassan a kabátja balzsebébe süllyesztette. Figyelmét hirtelen a kapu felé irányította, amelynek kisajtaján e pillanatban perdült be a menyecskelánya. Apját alig vette észre. Mosolygós arccal újságolta Julis néninek, hogy ők már rendben is vannak: aláírták az urával együtt... — No, hallja kend ? Már ők is aláírták ! — Hát aztán ? Ha aláírták, hát írják alá. Semmi közöm hozzá ... — Semmi köze? — vette át a szót a menyecske. — Hát mi lesz magával? Csúffá akar tenni bennünket a falu előtt ? — Én senkit nem teszek csúffá! Két hete — mikor behívattak a községházára — szegről-végről megmagyarázták nekem a dolgokat, és nagyon is rendjén találtam mindent, megígértem az uraknak, hogy egy órán belül visszajövök és aláírom a papírt. Beláttam magam is, hogy semmi értelme sincs a kínlódásnak, belépek és kész ... Röstellem magam, mint egy kutya, hogy nem állhattam a szavamat. Anyáddal együtt úgy jöttetek nekem, mint a vadállatok, lehordtátok minden szennyes embernek, ocsmánynak, pofátlannak . .. nem is akarom mondani, hogy a drágalátos anyád, az egykori híres Szűcs Juliska, utánam vágta a moslékos vödröt... Ez semmi? Azt hiszitek, nem emlékszem mindenre? Azt gondoljátok, teljesen hülye vagyok? — Most meggondoltátok, oszt uk-muk-fukk rohanjak aláírni a papirost, he?!... A máriátok ne legyen .. f JULIS NÉNI csípőre tett kézzel szembeállt az urával. Szemei villámokat szórtak: — Csak azt mondja meg, mit akar tenni ? — Senkinek nem tartozom számadással ... A becsületemről van szó. — Mikor volt kendnek becsülete? Falu kapcája volt életében!... Az önérzetében agyonsértegetett Csutora András rádöbbent önmagára, a két hét előtti megszégyenítésre, a felesége és lánya gúnyolódásaira; nagy kérges tenyerében bizsergést érzett, karja meglódult egyszer, meglódult kétszer. Pillanatok alatt két asszony sikolya törte meg a Csutoraporta vasárnap déli csendjét. A két asszony győzött menekülni a Csutoraporta vége felé, a sertésólak irányába. ANDRÁS BÁTYA, mint aki jól végezte dolgát, kezet mosott a konyhában, lekefélte ünneplő kalapját, kabátját, s azon rňelegében elment a községházára. Az előszoba ajtaja zárva volt, éppen ebédre mentek az „urak". Hatalmas vállaival benyomta a beakasztott ajtót és leült az előszobában. Tudta, érezte, hogy az a világ, amely e pillanatban az ajtón kívül van, telítve van asszbnyi csalafintasággal, feltűnési viszketegséggel, alattomos intrikákkal. Egy óra múlva, amikor a községi kézbesítő bejött,- nem kellett sokat magyaráznia. Csutora András csak annyit mondott, hogy addig innen haza nem megy, amíg nem rendezik a belépést. — Tudunk mink itt mindent, András bátya — jegyezte meg a kézbesítő. — A múltkor azért vágták a fejéhez a moslékos vödröt, mert be akart lépni a szövetkezetbe, most meg azért csattogtak a pofonok, mert... a becsület ezt így kívánja... — Az aszszonyi népség olyan, mint a halak a Garamban: — Soha sem lehet őket kiismerni.., A címszerepben: Szabó Ernő s amikor — puszta élete mentéséért a hatalom nyelvén szólal meg: az undor a halálba kergeti. Nyúl Béla figuráját olyan következetes, töretlen lélekrajzzal alkották meg, amilyent ritkán láttunk magyar filmen. A „Hannibál tanár úr“ kitűnő film — állapítjuk meg az előadás végén. Nagyszerű színészek sorából emeli ki Fábri Zoltán rendezése, Szabó Ernő megrázó alakítását. Legyen szabad a forgatókönyv és a rendezés, a fényképezés és a szerkezet elemzése helyett egy szubjektív érvet felhozni: ez a film nem fejeződik be, amikor a villany kigyullad és az előadás utáni első cigarettára rágyújt a néző. Emlékeztet és gondolkoztat továbbra is. Nem lehet elfelejteni Szabó Ernő megtört és verejtékes arcát, mint ahogy nem léhet elfelejteni Bessenyei Ferenc öblös kacagását, Greguss Zoltán jóllakott röhögését és Kiss Manyi egeres szürkeségét, Apor Noémi magakellető mosolyát. Fábri Zoltán és társai kitűnő filmet alkottak — állapítja meg a néző az előadás végén, s ezt a megállapítást újabb és újabb szemlélők újra csak igenelhetik. -ad Eseménynaptár Október 1. A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 8 éves évfordulója. Október 2. Ezen a napon született (1867-ben) Božena Slančiková Timrava írónő, nemzeti művész. Harminc évvel ezelőtt ezen a napon halt meg Svante Arrhenius, svéd vegyész és feltaláló, a Nobel díj tulajdonosa. Karol Bacílek, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára 1896. október 2- án született. Október 3. Tizenkét éve, hogy megalakították a Szakszervezeti Világszövetséget. Louis Aragon francia költő ezen a napon 60 éves. Mária Medvecká szlovák festőművész 1897. október 5-én született. Október 6. Ezen a napon tiszteletünk és megbecsülésünk a Néphadsereg katonáinak szól. Október 7. Nyolc évvel ezelőtt (1949- ben) alakult meg a Német Demok ratikus Köztársaság. Tizenöt évvel ezelőtt, 1942. október 10-én halt meg Terézia Vansová írónő. Október 12. 1492-ben ezen a napon fedezte fel Columbus Kristóf Amerikát. Filmszínházainkban jőnéhány hete új magyar filmújdonságot láthatnak a .mozilátogatók, a Hannibál tanár urat. A film nagy közönségsikernek örvend, s méltán öregbíti a magyar filmekkel szemben kialakult korábbi elismeréseket. „Szembeszállni a világtörténelemmel, amit a kultuszminiszter a középiskolák negyedik osztálya számára engedélyezett: van ez olyan merész vállalkozás, mint 200 elefánttal átkelni az Alpeseken,“ — mondja a regény főszereplője és ezt a mondatot a film mottójának is tekinthetjük. Mi lesz egy kis emberből, a klaszszikafilológia kutatójából, Nyúl Béla tanár úrból, ha vállalja a szembeszállás kockázatát, tudományos igazságának vádelmét. A. regényben, Móra rérejíc finom és fájó humorú művébep munkanélküli: a filmben közömbös újságpapírral letakart halott. ——---. i4 mi............................... ............................... Somogyvárl Rudolf, a tornatanár, Apor Noémi, a hajdani artistanő és férje, a „tulaj“: Makláry Zoltán
