Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-27 / 4. szám
s \fza(md Földműves 1957. január 27. Keresztrejtvény Vízszintes sorok: 1. Az elektromos áramfogyaztás negatív sarka. 6. Hasznos háziszárnyas. 8. Menyasszony. 10. Pontos megállapítást végez. 12. Korunkat így is nevezhetjük. 16. Kutyája. 17. Török államférfi és elnök. 18. Tejszínből is előállítható. 20. Aruba bocsájtá. 22. Testrész. 23. Férfinév. 25. Harmadik hatvány. 26. Párar. 28. Erdei vad. 29. Kikötő a Balti-tengerben. 30. Sápadtfényü égitest. 31. Cseh becenév vissza fele. 32. Mutatósző. 33. Rag. 34. Végtelen kívánság. 35 Epedő, vágyódó. 37. Része a mondatnak. 39. összekevert Arana. 41. Orosz író. 44. Sózta vala. iskolában ismerkednek. 27. A nemszigetelt villanydrót teszi. Ilyen jogot is ismer a törvénykönyv. 36. Országút mellett húzódik. 37. Aláírások után használatos rövidítés. 38. Védelmez. 40. Iratcsomő. 42. Visszafelé forgatja a földet. 43. Sporteszköz. 47. Háromszázhatvanöt napja. 48. Azonos mássalhangozók. 51 Papírmérték. 52. Az első betű duplán. * Beküldendő a vízszintes 12, 30, 41, — függőleges 3, 21, 23 — február 2-ig (MJ) 45. Majdnem Pista. 46. Fordítva: a legegyszerűbb gép. 47. Éjszakát. 49. Az első betű hoszan, röviden. 50. Homokpuszta. 53. A római mitológiában a tűzhely, a háziasság istennője. Rejtvény fej tők ! Japunk 2. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése a következő: Szövetkezeti munkaiskola. Mikroorganizmusok. Parányi szervezetek Stejman-féle bódé. Igazságos ítélet. A: agrotechnikát. A zootechnika. Savas Lúgos. KÖNYVET NYERTEK: 1. Toncskó Sándor, Porboka, p. Királyrév. 2. Peller Irén, Eberhard. 3 Szaniszló Sándor, Csecs. 4. Csömör Lajosné, Bős. 5. Szikora István, Palást 6. Takács Lajos, Tailős (PUS). 7. Vandí László, Nagycsalomía. 8. Kozma Piroska, Čierny Brod. 9. Barta Kálmán Panyidaróc. 10. Zahari István, Bés. 11 Batoch László, Kamenica n/Hronom. nulni vágyó, tudásra éhes. 4. Szlovák rag. 5. A lélek mérnöke. 7. Pótolja a cukrot. 8. Angol becnév névelővel. 9. Autóklub a nagy versenyek rendezője. 10. Másol mássalhangzói. 11. A világbajnok német futbalcsapat jobbs'zélsője volt. 12. Tápláló egytál étel. 13. Főzelék. 14. Fogoly, de nem madár. 15. Spanyolország egyik leggazdagabb tartománya. 16. Referálom. 19. Csecsemőfejen díszük. 20. Szekérfajta, nagyapáink ismerték. 21. Adósok réme volt, a szocializmus Idkúszöbölte. 23. F.lőbbutóbb győz. 24. Ezzel á léccel a középNagyméretű orosz és szovjet színművészeti kiállítás hazánkban Tavasszal Prágában és sok más városban „A forradalom előtti orosz és a szovjet művészet“ elnevezéssel kiállítás nyílik, melyben a színművészet kedvelői megismerkednek a Bohrusinról elnevezett moszkvai Központi Színművészeti Múzeum legértékesebb gyűjteményeivel, a Tretyjakovszkij Képtár, a leníngrádi Ermitázs, a Puskin Múzeum a # legnagyobb szovjet színházak anyagával. Fesztoráczy a megyebálon — A vén Zobor mosolyából — Több segítséget a pozsonypüspöki sportegyesületnek I Ha festeni tudnék, — Prágában nem járnék máshová, mint a Sláv-szigetre. Mindenekelőtt örök szépsége vonz. Az évszakok váltakozása során a sziget is átalakul, a fák, lombok és a hnadárlakök is eszerint váltogatják egymást. A tavasz és a nyár sárgarigói, az ősz verebei és a tél sirályai egyaránt kedvelt vendégei a szigetnek. Minden bokor, minden szeglet más-más árnyalatú a szigeten, és mégis szorosan, őlelkezöen együvétartozők. Szinpompájához harmóníkusan hozzásímul a nyugati oldalánál hömpölygő Moldava. Ttt szoktam az egész napi munka Után felUdUIni, s kissé elábrándoz.va gondolataimban hazaszállni szeretteim közé. Most is leültem egy pirosdeszkájú padocskára s tekintetemmel bekalandoztam a szigetet. Lassan szürke fátyol vőnta be az ég alját és fokozatosan elcsitult a város. A csend lassan-lassan elfoglalta éji birodalmát, szerelmesen átölelve a mindenséget. Csupán néha hallani egy-egy autóbúgést, vagy a villamosok csilingettyúinek hangját. Valahol egy távoli mulatóban szól a zene, a szellő hátára kap egy-egy hangfoszlányt és szétrepiti a nagy csendességben. Már este volt, sötét este, amikor elindultam hazafelé... Éppen a Moldava hldján haladtam, amikor lágy gitár- és éles szopránhangok ütötték meg a fülemet, megálltam. Egyszeriben üreztem, hogy a dallam hív, csalogat magához. Elindultam ... beljebb a szigeten hárman ültek egy pádon. Két iány és egy fiú; ő ült középütt. Ilyenkor azt szokták mondani, hogy két rózsa között egy tövis. De rózsa volt mind a három. Fiatalok voltak, az élet viruló hajtásai. A fiú sárga arcbőre a gázlámpa gyér, szétfolyó fénye ellenére is elütött a két lányarc világító fehérségétől — kínai volt. Velük szemben — a túlsó oldalon ültem le. Rágyújtottam egy cigarettára s a zene simogató hangjainál elbámultam az elszélló, szürke füstöt. Felettünk apró csomócskákban sziporkáztak a csillagok, s úgy tetszett, miptha rezdülésükben állandóan lepattotjó szikrák árasztanák á fényt. Odébb a Moldava-folyő duruzsolt. Egy-egy hullám loccsanása hallattszott, ámint nekiütődve a part szikláinak — szétfröccsent. Képek, hangok, mozaikok minden zugban. Egy csokor zenei rezdülés annyira lekötött, hogy nem is mozdultam, eszemben sem jutott a hazamenés. Nem ismerem a dalt, csupán az ütem tűnt ismerősnek, közelinek. Igen, valahol már hallottam; — cseh népdal, — valahol a rónán, fent a hegyek birodalmában, vagy a harcok mezején született? — nem tudom. Nem értettem ■ a szöveget, úgy dúdolta a két lány. Az egyiknek a szürkületben is kivehető volt a szőkesége. Hullámos haja jobb vállára omlott, ahogy fejét a fiú vállára hajtotta. A másik lány öszszébbhúzott kabáttal, kényelmesén ült a pad karfájának dűlve. — Diákok voltak. Szemük sugarában minduntalan ott bujkált a mosoly, s az ajkuk édes, vidám nevetésre állt. A kínai fiú ölébe fektette a gitárt, amelynek hangjai elültek a sziget csendjében — és gondolataiba mélyedt. Talán szülei, vagy testvérei jutottak eszébe, vagy arra gondolt, milyen leírhatatlan szeretettel fogadják majd. ha elvégzi az egyetemet itt, tízezer kilométerre hazájától és hazamegy. Elmegy, magával viszi egy ismeretlen nép szeretetét, egy kis ország tájainak a szépségét. Talán hallotta fülébe csengeni testvéreinek dalait, mert felvette a gitárt és játszani kezdett. Először egy mélabús, mondhatnám szomorú, majd egy vidámabb dal akkordjai perdültek meg a húrokon. Az első talán a kínai nép hosszú és kegyetlen sínylődéséről szólt. A másik a jelenben, a szabad emberek jelenében születhetett. Néha a rádióban hallok hasonlót, sajnos nem értem. ... Amikor véget ért a dal, a két lány kérve unszolta, hogy játszón még. Milyen csodálatos. Én nem értettem, talán ők sem, és mégis mindünket meghatott. Hallottam, amint messze a tengerentúl ■ milliók éneklik. Sárgák és feketék lelkesen, széles mosollyal arcukon. Pár száz méternyire — a Moldava felett — fényárban úszott a Károly - híd. Öregen, de ragaszkodóan ölelte magához a folyó két partját. Valahol utolsót villant a mozikép és a hazamenők tömegétől benépesedtek az utcák. A neon-fények tarka színjátéka villogott bele az éjszakába, s a gyárakban és üzemekben a második váltás állt a munkapadoknál. A hatalmas főváros csodás nyugalomban, — az éjszaka csendességében pihent. A másik oldalon felszedelőzködött a három diák és öszekarolva elindultak. Még egyet sétáltak a szigeten, s aztán jobbra felkanyarodtak a hídra, s eltűntek az egyik utcában ... K. M. Kottlár sporttárs a továbbiakban arról tájékoztatott, hogy az alapedzéseket mér január közepén megkezdték, amelyen az első és az ifjúsági csapat játékosai szorgalmasan t^szt vesznek. Egyelőre csak zárt helységben folyik az edzés, de amint az Idő Jobbra fordul, az edzéseket a szabadban folytatják. A különböző bajnoki küzdelmekben részt vett 3 csapat közül egyedül ifjúsági csapatunk szerepelt sikerrel, amely az Ifjúsági bajnokságban nagy pontelőnnyel az első helyen végzett. E csapat edzéseit maga Kottlár sporttárs vezeti. Mint megtudtam, az egyesületnek a legnagyobb gondot a sportpálya okozza. A pályának csak egy része kerített, s az is düledezőfélben van. Ez a telek egyébként is kérdéses, mivel a helyi EFSZ tart rá igényt, úgyhógy a régóta vajúdó pályakérdés a legsürgősebb megoldásra vár. — Reméljük, — mondotta Kottlár sporttérs, — hogy a T-akció keretén beiül hamarosan stadionhoz jutunk. Bizonyos, hogy az egyesület vezetősége nehéz feladatok előtt áll, de öszszefogással, ügyszeretettel minden akadályt elhárítanak és az új vezetőség, az egyesület tagjaival karöltve, újból felvirágoztatja falujuk sportját. S. M. ЯГ ... hogy a köröm és a szőrzet növekedése állandó, de a külső környezeti hatások befolyással vannak rá: például a szőrzet nyáron gyorsabban nő, mint télen; ... hogy a radar (rádió irány- és távolságmérő), amelyet a második,világháborúban légvédelmi célokra használtak, 150—200 km. távolságból mutatja az esőt, annak kiterjedését és vonulását; segítségével meghatározhatjuk a szél irányát és a sebességét is; ... hogy a vasolvasztás legrégibb nyomait Egyiptomban és Mezopotámiában fedezték fel; ezek az időszámításunkat kétezer évvel megelőző korba nyúlnak vissza; ... hogy a ma élő nagyszámú házisertésfajta mind vaddisznóősök leszármazottja. Az újkőkorbeli leletek tanúsítják, hogy ezidőtájt, mintegy 4000 évvel ezelőtt is tartottak házisertést. így a Laibach környéki kőkori lá()i disznó az ott élt cölöplakók házisertése volt.; ... hogy a levegőt a Nap sugárzása melegíti. Először a talaj melegszik fel és az adja át melegét a felette lévő levegőrétegnek; , ... hogy mai ismereteink szerint a születendő magzat neme a megtermékenyítés idejében dől el és a megtermékenyítő ondósejttől függ. Ezek közöt vannak olyanok, amelyekből fiú-, illetőleg olyanok, a melyekből leánymagzatok származnak. így végső soron a férfitől függ az, hogy a születendő gyermek fiú lesz-e, vagy leány; Hát igen, a nyitrai feudális megye bálok messze földön híresek voltak Az öreg megyeház egy évben egysze, gálába öltözött, s a nagyterembet aztán reggelig muzsikált a cigány Részt vett az ilyen megyebálon a: egész Nyitra minden nagybirtokos előkelősége, a burzsoázia meg egyeneser versengett, hogy a híres gálabálrc meghívót kapjon. Különösen felajzolódott az érdeklődés akkor, amikor jelmezbált rendeztek az öreg bálteremben, hisz az ilyen bál csupa izgalmai kaland, csupa nem-mindennapiság. Ai ilyen bál bizsergő rejtelmeket, nagyszerű tréfákat és érdekességet jelentett. De ha mindez nem is adna izgati fűszert a megyebálnak — hát nem elegendő a jelmezek szemkápráztati felvonulása? Gyönyörű is vöt a pierrottok és pier reft ek pompás felvonulása, lovagok és díszes katonák, virágárús-lányok és Piroskák — de a legnagyobb feltűnést egy valóban eredet, jelmez keltette, mely kályhához hasonlított. A jelmezt fekete papírból vágatta ki vaskályha formára, csak a fömagasságban vágott két lyukon át pislogott ki Fesztoráczy, a híres tréfamester bozontos szemöldöke. Mert, hogy ö lapult a különös jelmez mönőtt nyf ЬНмгты'Липтпппк felesleaes A jelmezen hátul, ahol a lábszárak végződnek, kis ajtócska, rajta e felírás: „Aki fázik, rakjon belém egy hasából!“ Minthogy az álarcosbál a tréfa jegyében zajlik, persze hogy egymásután rakták a fát a kályhába. Egy azonban bizonyos, aki egyszer rakott bele fát, többé meg nem ismételte, mert hát mindjárt az első kiváncsi (történetesen az alispán felesége) ijedten hőkölt vis.sza. Az ajtó mögött ugyanis nem volt semmi — azaz Fesztoráczy domborodó vonalat látszottak a hátgerinc legkritikusabb részével ... Alig ocsúdott fel a közönség a vaskos, de kétségkívül pompásan sikerült tréfából, alig múlott el az éjféli csók mámora, s vonult fel a közönség most már pompás éjfélutáni estélyi ruhában — Fesztoráczy ismét megjelent. Gyönyörű kreol szépséget vezetett a karján .. Г — Olasz grófnő — súgta Fesztoráczy az érdeklődő férfiaknak, mert hát az idegen hölgy föltétlenül érdekes és lebilincselő jelenség volt. A külföldi grófnő csakhamar a megy ebál szenzációját képezte. A legelzárkózottabb és leggőgösebb társadalmi dámák könyörögtek Fesztoráczynak, hogy csak pár percig élvezhessék a grófnő beszédét — amiből egy szót sem értettek. — Toscanai dialektus — magyarázta Fesztoráczy az alispánnénak, aki tudott valamit olaszul. A magyarázatot valóban el lehetett fogadni, mert a grófnő beszédében itt-ott tényleg «olt valami latinos, vagy romáhos... A vármegye gavallérjai valóságos sorfalat állottak, csakhogy Fesztoráczy őket az ismeretlen szépségnek bemutassa. Az egyik gavallérnak valahogy azonban ismerősnek tűnt fel az ismeretlen grófnő. Meg is kérdezte az ajtónál álló hajdútól: — Te, Miska! Honnan ismerős nekem ez az ölsz grófnő? Nemrégiben Pozsonypüspökin jártam. Ez alkalommal meglátogattam a helybeli sportegyesüket, s ejbeszélgettem Kottlár Tiborral, az egyesület egyik lelkes tagjával: — Sajnos, nem dicsekedhetünk fejlett- sportélettel — mondotta beszéde bevezetőjében. — Sem az EFSZ-töl, sem a helyi szervektől nem kapunk kellő támogatást. Más baj is akadt, így például a régi sportvezetőség éor raiban a széthúzás és megnemértés uralkodott. Meglazult a játékosok között is a közösségi szellem, így a csapat visszaesett. — S milyen lépéseket tettek a helyzet megjavítására? — A múlt hónapban új vezetőséget választottunk, amely máris hozzálátott az egyesület ügyeinek rendezéséhez. Edzőnk sem volt, mert Krivosudský, a Slovan játékosa, aki egyldelg sikerrel foglalkozott a csapattal, elkedvetlenedett és elhagyta egyesületünket... Reméljük, hogy a helyzet javulása következtében rövidesen visszatér a csapathoz, s átveszi az edzést. — Milyen kilátás van a csapat felerősödésére? — Csapatunk tavasszal két, katonaságtól visszatért játékossal erősödik, mégpedig Bartalos csatárral és Orbán fedezettel. Az első csapatnak új, kitűnő kapusa is lesz, mert Füle Péter, az ifjúsági csapat kapusa foglalja el az első csapat volt gyenge kapusának a helyét. — Nem tóm, kérem, tekintetes úr, — hangzott a talpraesett válasz, — de szakajtóit olyan, mint Cigány Rozina a tormási táborból. Ha nem vóna ilyen szépen felöltözve, bizisten megesküdnék, hogy ö az ... Hát persze, hogy ö volt a grófnő — az egyik tormosi cigányszépség. Fesztoráczy öltöztette fel báli ruhába, s vonult fel vele a gálaestén. Az ő kegyéért versenyeztek a gavallérok, s ez még cigány viszonylatban is érthető — de hát miért legyeskedtek körülötte a rezervált és puccos vármegyei dámák? ... így viccelte meg Fesztoráczy az urakat! MÄRTONVÖLGYI LÄSZLÖ * * * LAGZIBAN Falusi lakodalomban a pap, a jegyző, a tanító meg a bíró egy asztalhoz kerültek. Négyüknek külön tálaltak egy tálba, és mint a legkorosabbat, a bírót illette az elsőbbség. A tányérját jól megtetézte — mint odahaza, — olyannyira, hogy a tálban alig maradt a levesből. A pap illedelmesen figyelmeztette: — Bíró uram, lehet kétszer is szedni! A bíró megtörölte szépen gondozott bajuszát, majd rávágta: — Tudom! Ha megeszem, mégegyszer szedek. I. S. Kassa * * * SZOMJAS EMBER TŰNŐDÉSE — Vajon igyam-e még egy liter bort? A gyomrom azt kívánja, hogy • igyam, a fejem azt mondja, hogy ne. Igen, a fejem okosabb, mint a gyomrom. De az is igaz, hogy az okosabb enged. így hát iszom •.. • PALUSKA ANDRÄS, a naszvadi magyar középiskola tanulója. * * * CSUPA KÍMÉLET Szabó Márton beteges felesége orvosi kezelésre‘járt. Egy ízben az orvos azt üzente az asszony által a férjnek, hogy mindenben kímélje. Az üzenet utánt egy pár héttel Szábőné a szomszédasszonynál turpisságon kapta férjét. Miután bűnbánó férje kíséretében haragtól remegve távozott Szabóné, a férj így vigasztalta életepárját: — Semmi, Rózsikéin, semmi.., csak kiméin! akartalak!
