Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-27 / 4. szám

s \fza(md Földműves 1957. január 27. Keresztrejtvény Vízszintes sorok: 1. Az elektromos áramfogyaztás negatív sarka. 6. Hasz­nos háziszárnyas. 8. Menyasszony. 10. Pontos megállapítást végez. 12. Korun­kat így is nevezhetjük. 16. Kutyája. 17. Török államférfi és elnök. 18. Tejszín­ből is előállítható. 20. Aruba bocsájtá. 22. Testrész. 23. Férfinév. 25. Harmadik hatvány. 26. Párar. 28. Erdei vad. 29. Kikötő a Balti-tengerben. 30. Sápadt­­fényü égitest. 31. Cseh becenév vissza fele. 32. Mutatósző. 33. Rag. 34. Vég­telen kívánság. 35 Epedő, vágyódó. 37. Része a mondatnak. 39. összekevert Arana. 41. Orosz író. 44. Sózta vala. iskolában ismerkednek. 27. A nemszi­getelt villanydrót teszi. Ilyen jogot is ismer a törvénykönyv. 36. Országút mellett húzódik. 37. Aláírások után használatos rövidítés. 38. Védelmez. 40. Iratcsomő. 42. Visszafelé forgatja a földet. 43. Sporteszköz. 47. Három­százhatvanöt napja. 48. Azonos más­­salhangozók. 51 Papírmérték. 52. Az első betű duplán. * Beküldendő a vízszintes 12, 30, 41, — függőleges 3, 21, 23 — február 2-ig (MJ) 45. Majdnem Pista. 46. Fordítva: a legegyszerűbb gép. 47. Éjszakát. 49. Az első betű hoszan, röviden. 50. Homok­puszta. 53. A római mitológiában a tűzhely, a háziasság istennője. Rejtvény fej tők ! Japunk 2. számában közölt kereszt­­rejtvény helyes megfejtése a követ­kező: Szövetkezeti munkaiskola. Mik­roorganizmusok. Parányi szervezetek Stejman-féle bódé. Igazságos ítélet. A: agrotechnikát. A zootechnika. Savas Lúgos. KÖNYVET NYERTEK: 1. Toncskó Sándor, Porboka, p. Ki­rályrév. 2. Peller Irén, Eberhard. 3 Szaniszló Sándor, Csecs. 4. Csömör La­­josné, Bős. 5. Szikora István, Palást 6. Takács Lajos, Tailős (PUS). 7. Vandí László, Nagycsalomía. 8. Kozma Pi­roska, Čierny Brod. 9. Barta Kálmán Panyidaróc. 10. Zahari István, Bés. 11 Batoch László, Kamenica n/Hronom. nulni vágyó, tudásra éhes. 4. Szlovák rag. 5. A lélek mérnöke. 7. Pótolja a cukrot. 8. Angol becnév névelővel. 9. Autóklub a nagy versenyek rendezője. 10. Másol mássalhangzói. 11. A világ­bajnok német futbalcsapat jobbs'zélső­­je volt. 12. Tápláló egytál étel. 13. Főzelék. 14. Fogoly, de nem madár. 15. Spanyolország egyik leggazdagabb tartománya. 16. Referálom. 19. Csecse­mőfejen díszük. 20. Szekérfajta, nagy­apáink ismerték. 21. Adósok réme volt, a szocializmus Idkúszöbölte. 23. F.lőbb­­utóbb győz. 24. Ezzel á léccel a közép­Nagyméretű orosz és szovjet színművészeti kiállítás hazánkban Tavasszal Prágában és sok más városban „A forradalom előtti orosz és a szovjet művészet“ elnevezéssel kiállítás nyílik, melyben a színművészet kedvelői megismerkednek a Bohrusinról elnevezett moszkvai Központi Szín­­művészeti Múzeum legértékesebb gyűjteményeivel, a Tretyjakovszkij Képtár, a leníngrádi Ermitázs, a Puskin Múzeum a # legnagyobb szovjet színházak anyagával. Fesztoráczy a megyebálon — A vén Zobor mosolyából — Több segítséget a pozsonypüspöki sportegyesületnek I Ha festeni tudnék, — Prágában nem járnék máshová, mint a Sláv-szigetre. Mindenekelőtt örök szépsége vonz. Az évszakok váltakozása során a sziget is átalakul, a fák, lombok és a hnadár­­lakök is eszerint váltogatják egymást. A tavasz és a nyár sárgarigói, az ősz verebei és a tél sirályai egyaránt ked­velt vendégei a szigetnek. Minden bo­kor, minden szeglet más-más árnya­latú a szigeten, és mégis szorosan, őlelkezöen együvétartozők. Szinpom­­pájához harmóníkusan hozzásímul a nyugati oldalánál hömpölygő Moldava. Ttt szoktam az egész napi munka Után felUdUIni, s kissé elábrándoz.va gondolataimban hazaszállni szeretteim közé. Most is leültem egy pirosdesz­­kájú padocskára s tekintetemmel be­kalandoztam a szigetet. Lassan szürke fátyol vőnta be az ég alját és fokoza­tosan elcsitult a város. A csend las­­san-lassan elfoglalta éji birodalmát, szerelmesen átölelve a mindenséget. Csupán néha hallani egy-egy autóbú­­gést, vagy a villamosok csilingettyúi­­nek hangját. Valahol egy távoli mula­tóban szól a zene, a szellő hátára kap egy-egy hangfoszlányt és szétrepiti a nagy csendességben. Már este volt, sötét este, amikor elindultam hazafelé... Éppen a Mol­dava hldján haladtam, amikor lágy gitár- és éles szopránhangok ütötték meg a fülemet, megálltam. Egyszeri­ben üreztem, hogy a dallam hív, csa­logat magához. Elindultam ... beljebb a szigeten hárman ültek egy pádon. Két iány és egy fiú; ő ült középütt. Ilyenkor azt szokták mondani, hogy két rózsa között egy tövis. De rózsa volt mind a három. Fiatalok voltak, az élet viruló hajtásai. A fiú sárga arcbőre a gázlámpa gyér, szétfolyó fénye ellenére is el­ütött a két lányarc világító fehérségé­től — kínai volt. Velük szemben — a túlsó oldalon ültem le. Rágyújtottam egy cigarettára s a zene simogató hangjainál elbámultam az elszélló, szürke füstöt. Felettünk apró csomócskákban szi­porkáztak a csillagok, s úgy tetszett, miptha rezdülésükben állandóan lepat­­totjó szikrák árasztanák á fényt. Odébb a Moldava-folyő duruzsolt. Egy-egy hullám loccsanása hallattszott, ámint nekiütődve a part szikláinak — szét­fröccsent. Képek, hangok, mozaikok minden zugban. Egy csokor zenei rezdülés annyira lekötött, hogy nem is mozdultam, eszemben sem jutott a hazamenés. Nem ismerem a dalt, csupán az ütem tűnt ismerősnek, közelinek. Igen, va­lahol már hallottam; — cseh népdal, — valahol a rónán, fent a hegyek bi­rodalmában, vagy a harcok mezején született? — nem tudom. Nem értet­tem ■ a szöveget, úgy dúdolta a két lány. Az egyiknek a szürkületben is kivehető volt a szőkesége. Hullámos haja jobb vállára omlott, ahogy fejét a fiú vállára hajtotta. A másik lány ösz­­szébbhúzott kabáttal, kényelmesén ült a pad karfájának dűlve. — Diákok vol­tak. Szemük sugarában minduntalan ott bujkált a mosoly, s az ajkuk édes, vidám nevetésre állt. A kínai fiú ölébe fektette a gitárt, amelynek hangjai elültek a sziget csendjében — és gondolataiba mélyedt. Talán szülei, vagy testvérei jutottak eszébe, vagy arra gondolt, milyen leírhatatlan sze­retettel fogadják majd. ha elvégzi az egyetemet itt, tízezer kilométerre ha­zájától és hazamegy. Elmegy, magával viszi egy ismeretlen nép szeretetét, egy kis ország tájainak a szépségét. Talán hallotta fülébe csengeni testvé­reinek dalait, mert felvette a gitárt és játszani kezdett. Először egy méla­bús, mondhatnám szomorú, majd egy vidámabb dal akkordjai perdültek meg a húrokon. Az első talán a kínai nép hosszú és kegyetlen sínylődéséről szólt. A másik a jelenben, a szabad emberek jelenében születhetett. Néha a rádióban hallok hasonlót, sajnos nem értem. ... Amikor véget ért a dal, a két lány kérve unszolta, hogy játszón még. Milyen csodálatos. Én nem értettem, talán ők sem, és mégis mindünket meghatott. Hallottam, amint messze a tengerentúl ■ milliók éneklik. Sárgák és feketék lelkesen, széles mosollyal ar­cukon. Pár száz méternyire — a Moldava felett — fényárban úszott a Károly - híd. Öregen, de ragaszkodóan ölelte magához a folyó két partját. Valahol utolsót villant a mozikép és a haza­menők tömegétől benépesedtek az utcák. A neon-fények tarka színjátéka villogott bele az éjszakába, s a gyárak­ban és üzemekben a második váltás állt a munkapadoknál. A hatalmas fő­város csodás nyugalomban, — az éj­szaka csendességében pihent. A másik oldalon felszedelőzködött a három diák és öszekarolva elindultak. Még egyet sétáltak a szigeten, s aztán jobbra felkanyarodtak a hídra, s el­tűntek az egyik utcában ... K. M. Kottlár sporttárs a továbbiakban ar­ról tájékoztatott, hogy az alapedzése­ket mér január közepén megkezdték, amelyen az első és az ifjúsági csapat játékosai szorgalmasan t^szt vesznek. Egyelőre csak zárt helységben folyik az edzés, de amint az Idő Jobbra for­dul, az edzéseket a szabadban foly­tatják. A különböző bajnoki küzdelmekben részt vett 3 csapat közül egyedül ifjú­sági csapatunk szerepelt sikerrel, amely az Ifjúsági bajnokságban nagy pont­­előnnyel az első helyen végzett. E csa­pat edzéseit maga Kottlár sporttárs vezeti. Mint megtudtam, az egyesületnek a legnagyobb gondot a sportpálya okoz­za. A pályának csak egy része kerí­tett, s az is düledezőfélben van. Ez a telek egyébként is kérdéses, mivel a helyi EFSZ tart rá igényt, úgyhógy a régóta vajúdó pályakérdés a legsür­gősebb megoldásra vár. — Reméljük, — mondotta Kottlár sporttérs, — hogy a T-akció keretén beiül hamarosan stadionhoz jutunk. Bizonyos, hogy az egyesület vezető­sége nehéz feladatok előtt áll, de ösz­­szefogással, ügyszeretettel minden akadályt elhárítanak és az új vezető­ség, az egyesület tagjaival karöltve, újból felvirágoztatja falujuk sportját. S. M. ЯГ ... hogy a köröm és a szőrzet nö­vekedése állandó, de a külső környe­zeti hatások befolyással vannak rá: például a szőrzet nyáron gyorsabban nő, mint télen; ... hogy a radar (rádió irány- és távolságmérő), amelyet a második,vi­lágháborúban légvédelmi célokra hasz­náltak, 150—200 km. távolságból mu­tatja az esőt, annak kiterjedését és vonulását; segítségével meghatároz­hatjuk a szél irányát és a sebességét is; ... hogy a vasolvasztás legrégibb nyomait Egyiptomban és Mezopotá­miában fedezték fel; ezek az időszá­mításunkat kétezer évvel megelőző korba nyúlnak vissza; ... hogy a ma élő nagyszámú házi­­sertésfajta mind vaddisznóősök leszár­mazottja. Az újkőkorbeli leletek tanú­sítják, hogy ezidőtájt, mintegy 4000 évvel ezelőtt is tartottak házisertést. így a Laibach környéki kőkori lá()i disznó az ott élt cölöplakók háziserté­se volt.; ... hogy a levegőt a Nap sugárzása melegíti. Először a talaj melegszik fel és az adja át melegét a felette lévő levegőrétegnek; , ... hogy mai ismereteink szerint a születendő magzat neme a megtermé­kenyítés idejében dől el és a megter­mékenyítő ondósejttől függ. Ezek kö­zöt vannak olyanok, amelyekből fiú-, illetőleg olyanok, a melyekből leány­magzatok származnak. így végső soron a férfitől függ az, hogy a születendő gyermek fiú lesz-e, vagy leány; Hát igen, a nyitrai feudális megye bálok messze földön híresek voltak Az öreg megyeház egy évben egysze, gálába öltözött, s a nagyterembet aztán reggelig muzsikált a cigány Részt vett az ilyen megyebálon a: egész Nyitra minden nagybirtokos elő­kelősége, a burzsoázia meg egyeneser versengett, hogy a híres gálabálrc meghívót kapjon. Különösen felajzoló­­dott az érdeklődés akkor, amikor jel­mezbált rendeztek az öreg bálterem­ben, hisz az ilyen bál csupa izgalmai kaland, csupa nem-mindennapiság. Ai ilyen bál bizsergő rejtelmeket, nagy­szerű tréfákat és érdekességet jelen­tett. De ha mindez nem is adna izgati fűszert a megyebálnak — hát nem elegendő a jelmezek szemkápráztati felvonulása? Gyönyörű is vöt a pier­­rottok és pier reft ek pompás felvonu­lása, lovagok és díszes katonák, virág­­árús-lányok és Piroskák — de a leg­nagyobb feltűnést egy valóban eredet, jelmez keltette, mely kályhához ha­sonlított. A jelmezt fekete papírból vágatta ki vaskályha formára, csak a fömagasságban vágott két lyukon át pislogott ki Fesztoráczy, a híres tré­famester bozontos szemöldöke. Mert, hogy ö lapult a különös jelmez mö­nőtt nyf ЬНмгты'Липтпппк felesleaes A jelmezen hátul, ahol a lábszárak végződnek, kis ajtócska, rajta e fel­írás: „Aki fázik, rakjon belém egy ha­sából!“ Minthogy az álarcosbál a tréfa je­gyében zajlik, persze hogy egymás­után rakták a fát a kályhába. Egy azonban bizonyos, aki egyszer rakott bele fát, többé meg nem ismételte, mert hát mindjárt az első kiváncsi (történetesen az alispán felesége) ijedten hőkölt vis.sza. Az ajtó mögött ugyanis nem volt semmi — azaz Fesztoráczy domborodó vonalat lát­szottak a hátgerinc legkritikusabb ré­szével ... Alig ocsúdott fel a közönség a vas­kos, de kétségkívül pompásan sikerült tréfából, alig múlott el az éjféli csók mámora, s vonult fel a közönség most már pompás éjfélutáni estélyi ruhá­ban — Fesztoráczy ismét megjelent. Gyönyörű kreol szépséget vezetett a karján .. Г — Olasz grófnő — súgta Feszto­ráczy az érdeklődő férfiaknak, mert hát az idegen hölgy föltétlenül érde­kes és lebilincselő jelenség volt. A külföldi grófnő csakhamar a me­gy ebál szenzációját képezte. A legel­­zárkózottabb és leggőgösebb társadalmi dámák könyörögtek Fesztoráczynak, hogy csak pár percig élvezhessék a grófnő beszédét — amiből egy szót sem értettek. — Toscanai dialektus — magyarázta Fesztoráczy az alispánnénak, aki tu­dott valamit olaszul. A magyarázatot valóban el lehetett fogadni, mert a grófnő beszédében itt-ott tényleg «olt valami latinos, vagy romáhos... A vármegye gavallérjai valóságos sor­falat állottak, csakhogy Fesztoráczy őket az ismeretlen szépségnek bemu­tassa. Az egyik gavallérnak valahogy azonban ismerősnek tűnt fel az isme­retlen grófnő. Meg is kérdezte az aj­tónál álló hajdútól: — Te, Miska! Honnan ismerős ne­kem ez az ölsz grófnő? Nemrégiben Pozsonypüspökin jár­tam. Ez alkalommal meglátogattam a helybeli sportegyesüket, s ejbeszél­gettem Kottlár Tiborral, az egyesület egyik lelkes tagjával: — Sajnos, nem dicsekedhetünk fej­lett- sportélettel — mondotta beszéde bevezetőjében. — Sem az EFSZ-töl, sem a helyi szervektől nem kapunk kellő támogatást. Más baj is akadt, így például a régi sportvezetőség éor raiban a széthúzás és megnemértés uralkodott. Meglazult a játékosok kö­zött is a közösségi szellem, így a csa­pat visszaesett. — S milyen lépéseket tettek a hely­zet megjavítására? — A múlt hónapban új vezetőséget választottunk, amely máris hozzálátott az egyesület ügyeinek rendezéséhez. Edzőnk sem volt, mert Krivosudský, a Slovan játékosa, aki egyldelg siker­rel foglalkozott a csapattal, elkedvet­lenedett és elhagyta egyesületünket... Reméljük, hogy a helyzet javulása kö­vetkeztében rövidesen visszatér a csa­pathoz, s átveszi az edzést. — Milyen kilátás van a csapat fel­erősödésére? — Csapatunk tavasszal két, katona­ságtól visszatért játékossal erősödik, mégpedig Bartalos csatárral és Orbán fedezettel. Az első csapatnak új, ki­tűnő kapusa is lesz, mert Füle Péter, az ifjúsági csapat kapusa foglalja el az első csapat volt gyenge kapusának a helyét. — Nem tóm, kérem, tekintetes úr, — hangzott a talpraesett válasz, — de szakajtóit olyan, mint Cigány Ro­zina a tormási táborból. Ha nem vóna ilyen szépen felöltözve, bizisten meg­­esküdnék, hogy ö az ... Hát persze, hogy ö volt a grófnő — az egyik tormosi cigányszépség. Fesz­toráczy öltöztette fel báli ruhába, s vonult fel vele a gálaestén. Az ő kegyéért versenyeztek a gavallérok, s ez még cigány viszonylatban is ért­hető — de hát miért legyeskedtek körülötte a rezervált és puccos vár­megyei dámák? ... így viccelte meg Fesztoráczy az urakat! MÄRTONVÖLGYI LÄSZLÖ * * * LAGZIBAN Falusi lakodalomban a pap, a jegy­ző, a tanító meg a bíró egy asztalhoz kerültek. Négyüknek külön tálaltak egy tálba, és mint a legkorosabbat, a bírót illette az elsőbbség. A tányérját jól megtetézte — mint odahaza, — olyannyira, hogy a tálban alig maradt a levesből. A pap ille­delmesen figyelmeztette: — Bíró uram, lehet kétszer is szedni! A bíró megtörölte szépen gondozott bajuszát, majd rávágta: — Tudom! Ha megeszem, mégegy­­szer szedek. I. S. Kassa * * * SZOMJAS EMBER TŰNŐDÉSE — Vajon igyam-e még egy liter bort? A gyomrom azt kívánja, hogy • igyam, a fejem azt mondja, hogy ne. Igen, a fejem okosabb, mint a gyom­rom. De az is igaz, hogy az okosabb enged. így hát iszom •.. • PALUSKA ANDRÄS, a naszvadi magyar középiskola tanulója. * * * CSUPA KÍMÉLET Szabó Márton beteges felesége or­vosi kezelésre‘járt. Egy ízben az orvos azt üzente az asszony által a férjnek, hogy mindenben kímélje. Az üzenet utánt egy pár héttel Szábőné a szom­szédasszonynál turpisságon kapta fér­jét. Miután bűnbánó férje kíséretében haragtól remegve távozott Szabóné, a férj így vigasztalta életepárját: — Semmi, Rózsikéin, semmi.., csak kiméin! akartalak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom