Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-24 / 8. szám

1957. február 24.

\/zalŕacl

Földműves

ľ

Ifjúságunk felejthetetlen hagyományai

Ifjúságunk mozgalmának jelentős napjaihoz sorolhatjuk 1921. február 21-ét. Jelentősége annál nagyobb, mivel a Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulása nagy segítséget jelentett a párt megalakításában.

Az első világháború után a kizsákmányolás olyan embertelen formát öltött magára, mely egyre elviselhetetlenebb lett és az ifjúság mindjobban érezte együvétartozását. A munkásság megértette az opportunista szociáldemokráciától való elszakadásának szükségét, mely ugyanakkor érlelte a gondolatot egy új párt megalakítására. Olyan pártra volt szükség, amely a dolgozók érdekeiért síkra szállva eredményes harcot tud folytatni minden kizsákmányolással szemben.

Ifjúságunknak példaképül szolgált ebben az időben a szovjet Komszomol, amely a bolsevikok pártjának komoly támaszpontja volt, és minden téren segített a szovjet haza építésében és

védelmében. Hazánkban az ifjúság első kisebb csoportjai már 1919-ben kezdtek kialakulni, melyek teljes hűséget tanúsítottak a nép iránt. Ezek a csoportok egyre inkább gyarapodtak, hatalmasodtak. Bírálni kezdték a szociáldemokrata párt vezetősége jobbszárnyának elhajló, népellenes politikáját és azt az irányvonalat tették magukévá, melyet a balszárny képviselt, amely a később megalakult kommunista párt magva lett.

A szlovákiai ifjúság körében a szociáldemokrata opportunizmus kevés tért hódított, s egyre inkább nőtt a haladó gondolatot képviselő ifjak tömege. A kommunista ifjúság első kongresszusát Szlovákiában 1920 szeptember 5-én tartotta Pozsonyban, a Duna-utca 48 sz. alatti házban. Ez a kongresszus hagyta jóvá a szövetség új nevét, a „Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége” elnevezést és a Kommunista Internacionáléhoz való csatlakozást. Az egyesítő kongreszszus 1921. február 21-én volt Prágában, ahol a köztársaság minden nemzetiségű ifjúsága képviselte magát. Itt alakult meg a Csehszlovákiai Ifjúmunkások Szövetsége.

A burzsoázia, hogy fékezze ennek a mozgalomnak a működését, csendörséget küldött ellenük és betiltotta a haladó szellemű ifjúság szervezeteit. Ezzel azonban a tőkésosztály csak nagyobb ellenszenvet váltott ki, az üldözés csak fokozta az öntudatot, s ébresztette ifjúságunk politikai tettrekészségét.

Ma büszkeséggel emlékezünk meg ifjúságunknak e nagy ünnepéről, 37. évfordulójáról. S amikor erre az évfordulóra emlékezünk, felszabadult hazánk fiai fokozott felelősséget éreznek hazájuk és sorsuk iránt és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség keretén belül minél nagvobb részt vállaljanak hazánk szocialista építéséből. J. H.

Az ismeretlen ismerős

A városi ember életében a villamos fontos szerepet játszik. Szinte naponként utazik ezen a nem éppen kellemes közlekedési eszközön. Utazás közben az ember gyakran találkozik ismerősökkel, jóbarátokkal. Ilyenkor gyorsan érdeklődünk egymás hogyléte felől. Sokat beszélni Közben hol az egyik, hol a másik leszáll. Valamennyiünknek sürgős az útja, sietünk, harcolunk a percekért. Ha ez nem így volna, ráérnénk gyalog is járni.

A napokban a Savoy előtt felszálltam az 1-re. Egy rokonszenves anyóka ült a villamosban. Véletlenül mellé telepedtem. Ahogy leülök, rámmosolyog, majd a kezét nyújtva kíváncsian kérdezi:

— Hogy van? Jaj de régen nem láttam’.

Akárhogy is törtem a fejem, a nénit nem ismertem. Az arcvonásai ugyan nem voltak idegenek. Ahogy jobban megnéztem, mintha már láttam volna valahol. De hol és mikor, ezen nem tudtam eligazodni.

— Köszönöm, jól — válaszoltam éppen olyán mosolyogva, mint ö, majd megjegyeztem: — Én sem láttam Önt jó ideje.

Megkérdezni nem mertem, hogy honnan ismerjük egymást. Attól féltem, ha ezt esetleg megteszem, még meg is sértődik és azt fogja majd rólam híresztelni a rokonok meg az ismerősök között, hogy gőgös vagyok és nem akartam vele szóba állni.

— Mi jól vagyunk, nincs semmi különösebb bajunk. Egészségesek vagyunk, — majd szelíden a szemembe nézett és örömmel közölte, hogy az Annuska meg a Margit férjhez mentek.

— Igazán — fogott el a látszólagos kíváncsiság. — És kihez — kérdeztem.

— A Margit Érsekújváron van, az Annuska pedig ide ment férjhez Pozsonyba. Itt is laknak. A férje jó szakember, sokat keres, de az a baj, hogy sokat utazik és keveset tartózkodik otthon.

— Na és hogyan néz ki az Annuska? Lehet, hogy meg sem ismerném — vetettem fel a krédést — gondolván, hogy talán a válaszból mindent megtudok.

— Oh, hát nem változott semmit, most is olyan szép, mint lánykorában.

Az agyam lázasan működött. Az emlékeim között kerestem egy anyát, akinek két lánya volt. Hívták őket pedig Margitnak és Annuskának. Ilyesmiről nem tudok. Már elhatároztam, megmondom, hogy az anyóka két láynára nem emlékszem, sót még ót sem ismerem. Tévedés az egész. Hiszen sokan vagyunk egymáshoz hasonló emberek. Neharagudjon stb. Az anyóka azonban megelőzött.

— Sokat emlegettük magát és mi tagadás, eleinte azt hittük, hogy még visszajön. Az Ann\iska nagyon örülne, ha felkeresné. Na Isten vele.

A villamos megállt. Az anyóka kiszállt. — Üdvözlöm az Annuskát — kiáltottam még utána udvariasan és már is robogtunk tovább.

Csak most jöttem rá, milyen fajankó vagyok!

Elfelejtettem megkérdezni, hol lakik az Annuska! -f-y

Könyvespolc

Alois Jirásek: A KINCS.

SZSZK, 228 oldal. Ara 12,90 Kčs.

A regény központi alakja Kamenecký doktor, a felvilágosodás képviselője, aki szinte szemünk láttára alakul át kozmopolita humanistából népéhez megtérő, a nemzeti újjászületésért munkálkodó gondolkodóvá.

A regény abban a korban játszódik, mikor már útat tört Csehországban is a felvilágosodás. Ebben nem kis része van a regény népi hőseinek, Bartodejszky-nak, a fiatal Horáknak. A kerek és drámailag egyre fokozódó cselekmény egy ősi vár romjai közt vélt kincs keresése körül játszódik le és rajta keresztül Jirásek érett írásművészettel mutatja be a kort, az akkori társadalmat.

A könyvet Tóth Tibor fordította magyarra, hamisítatlanul és művészien tolmácsolva Jirásek e kisebbméretű, de igen jelentős művét.

★

Téli kép

Üj hó fedi a hegyeket, s a völgykatlanok felett ködlányokat táncoltatnak vaderejü szelek.

Jéggé dermedt faágakon orgonasíp gyanánt ezüstjégcsapok csüngenek — és a szél komponál...

Köröskörül a táj fehér sziporkázva ezüst, és a falu lehellete dús, opálszürke füst.

GÄL SÁNDOR

7

Ф

nem lehet.

Keresztrejtvény

Vízszintes?

1. Idézet. 2. Ezer, — ijesztget, — erdei vad, — nem ki, — betegek gyógyítója.

3. R, — olasz folyó, — 365 nap, —. legnyugatibb városunk. 4. Régi pénz, — házban élni. 5. Hangzók összetétele, —. németül kabát, avagy szlovák év. 6. ZB-E-E. 7. Ibolya becézve, — autók verik fel. 8. Skálahang, — hasító szerszám, — sértetlen, — francia névelő. 9. Cipészszerszám, — írásjelek, — az EFSZ-ek

III. országos kongresszusának színhelye lesz, — azonos magánhangzók. 10. Győr szlovákul, — majdnem verkli, — hosszmérték, — fejsze közepe. 11. „Dinár“ mássalhangzói, — merd betűi, — szibériai folyó, — „kalóz“ vége, 12. Y két egyenlő magánhangzó között, — evező része, — ENF, — csapadék. 13. T-T,

— nem téged, — azonos mássalhangzók,

— M, — V. 14. Még brit erőd a Vöröstengeren, — valaminek a belseje. 15. Szaporodó, — M, — szövetkezet. 16. Szállításoknál használt idegen szó (hoz, -hez), — árleszállításokat végrehajtó miniszter, — egyenlő mássalhangzók. 17. Nekem szállít, — egyenlő mássalhangzók. 18. Tegye lehetővé, — tagadó szó,

— erdőben van, — női név, — lenéz, szitkokkal megbánt. 19. Ústredný Dom Armády, — ráma közepe, — mondat része. 20. Felém közeledik, — R. — tagadó szó, — rossz földműves földjén nő, — Palermo mássalhangzói, —* helyben (helyhatározó betűpótlással). 21. 365 napja, — fa része. — Leningrád folyója. 22. Az idézet befejező sora.

Függőleges:

1. Az idézet harmadik sora. 2. Egyszer (csehül), — gyapjújáért nevelik, — zeneszerszám, — majdnem tüdő. 3. 100 m2, — Róbert becézve, — „angolok“, — HSA, — négy évszakot foglal magában.

4. Jó takarmány, de ipari cikk is, — ügyeletes, — bevett közepe. 5. Tanítók tanítójának egyik neve, — életünk fejlődésének egyik alapvető művelete (vissza).

6. Sport eszköz, — ... apó, — szemé-4 1 г Ь 6 * s ? пн 1$ lénu а таг 12z

4 Ju Í

5

Á

>

s

9

40

И

n

K

1F

4(a

i* 1/

10 20 21 U

Iyes névmás (szlovákul). 7. Személyes névmás, (vissza), — nem arra, — ádáz mássalhangzói. 8. Evő, — folytasd az ablaküveg berakást. 9. Fej, — megbízott személyek, képviselők (hibásan). 10. Kettős mássalhangzó, — nem be, — folyók szabályozására létesített sánc. 11. Áru csomagolása (ideg.). 12. Személyes névmás. »13. Szibériai ‘ folyó. — „apám" mássalhangzói. 14. Tiltó szó, — vércsatorna, — az emberiség jólétének meghatározása. 15. Találmányok védlevele (idegen szó). 16. EO, — Svájci város,

— váza közepe. 17. Errek, — menyasszony, — lelni. 18. Fák dísze, és légző felületei (egy betű pótlással), — anyagok előállítása (vissza). 19. Szőlőfajta, — délkelet-ázsiai állam, — vám betűi. 20. Kettős mássalhangzó, — ilyen papíros is van, — elcsen, — férfi név becézve,

— vízszintes 3. utolsó kérdésével azonos. 21. Igen (szlov.), — gépész öltözete

KOVÁCS MIKLÓS:

Jtyény-i/Mus

Az ólmosesö kemény kopogással verődik az ablaktáblára. A lámpa alatt mozgolódó pincér árnyéka hol jobbra, hol balra vetítődik: Előttünk a zöldesszürke poharakban aranysárga bor.

A pohár iivegjalán apró gyöngyöcskék köröznek.

— Hbezony,... akkor más évek jártak, még az időjárás is más volt, valahogy keményebb, mint manapság,

— meséli Feri-bácsi, a szövetkezet éjjeli őre és ivásra emeli a poharát.

— Február volt, s a tél akkor dühöngött a legmérgesebben. A kocsmában ' ültünk néhányan, és ittunk.

A szegény embernek valahogy az ital volt az egyetlen menedéke, és vigasztalója. Ittunk, daloltunk, mulattunk.

Igaz, hogy ezek a mulatozások nem mindig jókedvből jakadtak. Ittunk, ha megszomorított bennünket a gazda, és ittunk a lány miatt, az élet keserűsége miatt... Amikor néhányan összejöttünk a kocsmában, nem nagyon akadt legény, aki belénk kötött volna.

— Ilyenek voltunk mi, régi fiatalok, — mondta Feri bácsi és tekintetét ránkfüggesztette, arcunkat vizsgálta. Látta, hogy várjuk a további szót. Borostás arcán mosolyba szaladtak a ráncok, amint egy kerülővel ismét beszélni kezdett.

— Olykor bizony a kakastollasok keltette rémület megkötötte a nyelvünket. Emlékszem, egyik télen történt az eset. Olyan idős lehettem mint ti, de már markos, munkába fogott helyrelegény, amikor Pántos István gazdalegény agyonütötte Pongrác Lalit. Az egész, mint a többi gyilkosság is akkortájt, — egy lány miatt történt.

— Pongrác Lali a szomszéd községbe járt egy magafajta szegény lányhoz. A lányt Kázmér Irénnek hívták.

Édesapja napszámos, cselédember.

Szép volt a lánya. Irigyeltük is Latitól a fehérbőrű, telt keblű lányt, akivel oly nagyon megszerették egymást.

De nem ez volt a baj, hanem Pántos István szeme is megakadt a lány vonzó alakján.

Egy télen kezdődött az egész. A szél vadul tépdeste az ereszek alját, és belerágott az emberek arcába. A nagy hideg azonban nem gátolta meg .az embereket, hogy szeressék egymást.

Azt beszélték a faluban, hogy Pántos István feleségül kérte Kázmér Aréht

— Lali jegyesét. Ez a beszéd nagy port vert fel, bár sokan Voltak, akik átláttak a szitán. Hitték is, meg nem is, hogy a gőgös gazdagyerek elveszi a szegény lányt. — Nem egy életre kellene neki! — beszélték többen is.

Arról azonban, hogy Pántos szemet vetett a lányra, hallottunk ' mi is.

Lalit a fiatal Pántos megfenyegette, és azt ígérte, hogy agyoncsapja, ha mégegyszer elmegy a lányhoz. Lali derék legény volt. Nem ijedt meg a saját árnyékától. A lány elbeszélte Lalinak, hogy járt náluk Pántos, tréfálkozott is, de házasságról nem beszélt. Azt mondta, hogy öt hold földet ád az apjának, ha egy hétre beáll szolgálónak.

A vén komondor és a fiatal kandúr

Megöregedett a házőrző komondor és a gazda elkergette. A szegény állat búsan, étlen-szomjan ballagott, nagyon fájt neki gazdája hálátlansága. Egysžercsak szembetalálkozott egy fiatal kandúrral.

— Mi bajod, öreg? — érdeklődött a kandúr.

Az öreg komondor elpanaszolta búját-baját.

— Ejnye, ejnye — csóválta fejét részvéttel a kandúr. No, majd segítek a bajodon. Ma éjjel belopódzom hozzátok s ellopok egy pulykát, Te majd utánam veted magad, s úgy teszünk, mintha dulakodnánk De ne félj, könynyen visszaadom a baromfit. A gazdád még hálás lesz érte s újra szeretni fog, mert ébren vigyázol a házra!

Ügy is történt. Éjszaka a kandúr belopózott a baromfiudvarba s ellopott egy pulykát. A komondor ébren figyelt barátjára és könnyűszerrel elvette tőle a pulykát. A gazda csak arra ébredt fel, hogy az öreg komondor nagy diadallal hozza vissza a pulykát.

— Derék öreg állat! — sóhajtott fel elérzékenyülten a gazda. — Én meg

azt hittem, hogy nem ért már a házőrzéshez! Lám, ’ám, mennyire tévedtem. Gyere, hűséges kutyám, fogd ezt a darab húst, edd meg jó étvággyal. Megérdemelted! . (Kertész Erzsébet fordítása)

ilyen, — ház, — becézett női név. 22. Vízszintes 1. folytatása.

B. L. Garamkövesd.

Rej tvényfej tők !

A 6. számban közölt keresztrejtvény helyes megfejtése- Mojszejev. Internacionális. Uránusz. A Szuezi csatorna. Mohamedánok. Véraláfutás. Leander. Antimon.

Könyvet nyertek:

1. Retkes Lajos, Búcs. 2. Varga Éva, Kisújfalu. 3. Lelkes Tibor, közkatona, Prešov. 4. Fördős Terézia, Perbete, 5. Lackó István, Királyrév. 6. Mészáros Pál, Feled (P. U. Š.). 7. Zsigmond Ernő, Ipolynyék. 8. Horváth László, Nagygéres, 9. Pál Lajos, Sókszelőce. 10. Patócs Zsuzsanna, Alsószeli. 11. Nagy László, Csallóköz-aranyos. 12. Gubányi Ilona, Rimaszécs.

TUDJA-E?...

... hogy a lakószoba levegője köbméterenként 14 000 baktériumot, a kerti föld 1 grammja a felszínen félmilliót, és a piaci tej köbcentiméterenként 2 millió baktériumot tartalmaz; a baktériumok óriási többsége egészségre ártalmatlan;

... hogy a nálunk élő madarak közül a keresztcsőrű még a legnagyobb hidegben is kelt;

... hogy a vadludak kb. 70 kilométeres óránkénti sebességgel húznak;

... hogy a ragadozók a zsákmányra vetődő mélyrepüléskor kétszáz kilométeres sebességet is elérhetnek:

... hogy a kérődző emlősöknek kb. 50 ízszemölcsük van, míg az embernek csak 12;

Ferenc bácsi most meglocsolta ki* száradt torkát, aztán folytatta:

— Egy csípős vasárnap délután csapott le az istennyila. Lali még szürkületszállta előtt elindult a lányhoz. Mondom, télidö volt, időszerint négy óra lehetett. Mielőtt még elindult volna, együtt voltunk a kocsmában. Odakint erősen havazott, a szél az emberek szemébe, szájába és nyakába tömte a jeges havat. Lali többször indulni készült, de marasztaltuk: ne menjen el, olyan az idő, hogy a kutyát is vétek kiverni — mondtuk. Pántos István meg észrevette, hogy hová készül Lali. Nagyon elmérgedhetett, mert egészen belekékült a haragba. Odaállt a cigányok elé. és azt a nótát húzatta, hogy:

Ha bemegyek a Rujger kocsmájába. Fényes késem vágom az asztalába;

Aki legény jöjjön ki, vagy a kését

vegye ki,

Még az éjjel vérben fürdik valaki.

Lali tudta, hogy ez neki szól, most már csakazértis megmutatta, hogy elmegy. Vitte, hevítette a fiatalok s a szegények olthatatlan szerelme, de a lány falujába már nem érhetett be...

Röviden utána, hogy Lali kilépett a kocsma ajtaján és útnak indult, — Pántos is elment. Akkor még nem gondoltunk rosszra. Csak később jutott eszünkbe a lány és Pántos. Ekkor azonban már késő volt. Tudtuk, hogy Pántosnál fegyver van, de már nem tehettünk semmit. Nem tudni milyen szóváltásra került sor köztük, ezt Lali már nem mondhatta el...

Másnap reggel ott találták vérbefagyva a jeges havon. Mindenki tudta, hogy ki a gyilkos, de nem esett semmi bántódása. Az urak nem ítélték el, eligazították azt ők maguk elég símán. A falu szemében azonban halálig gyilkos maradt. Ismerték gazságát, s a tekintetek gyilkosnak vecsételték. Azt beszélték, hogy olykorolykor álmában felriadva torkához kap, hogy fojtogatják.

A falu szegénysége lázadozott, olyan volt haragjában, mint a forrongó vulkán kitörés előtt. Egy éjjel kigyulladt az öreg Pántos szalmája. A lángok félelmetesen nyaldosták a sötét ég alját. A tűz oltására senki sem ment. Nem beszéltek a gyújtó gálától, de mindenki tudta, hogy a szegénység bosszúja volt ez. Égy láthatatlan erő ökölcsapása, amelynek ütése nyomán megfeketedett a Pántos-vagyon. Másnap a csendőrök összefogdostak bennünket és két napig vallattak, de nem mentek velünk semmire. Valahogy kemény anyagból voltunk gyúrva, mi, szegényemberek...

* * *

Ferenc bácsi befejezte elbeszélését, amelyet mint igaz történetet jegyeztem le, egyszerű szavakkal. TeletöU főttük a poharakat, és ittunk. Feri bácsi, — mint először — most is megrágta a bort és én azt éreztem, hogy más ízét találta, mint ötven évvel ezelőtt...