Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-06 / 1. szám
2 SZAKMELLÉKLET y/zaü-ad Földműves 1957. január 6, A bácskaiak a tejhozam emelését tűzték ki célul Örömmel olvastuk a Szabad Földművesben az állattenyésztésről indított vitát. Szövetkezeteink jövedelmének nagyobb részét mondhatnám mindenütt az állattenyésztés adja, ugyanakkor az állattenyésztés nagyon befolyásolja a növénytermesztést is. Éppen ezért reméljük, hogy ez a vita sok gazdag tapasztalatot hoz majd napvilágra, amelyek jelentősen hozzájárúlnak az eddigi hiányosságok kiküszöböléséhez. A bácskai szövetkezetről, vagyis egy olyan esetről akarok beszélni, ahol a tervezett állomány ugyan megvan, de hiba van a hasznosság körül. A szövetkezetnek 81 fejőstehene van, ebben az évben a zootechnikus kimutatása szerint közel 2000 literes volt az átlagos tejhozam. Ez az adott körülmények között nem kielégítő, mert ha figyelembe vesszük, hogy még nem végezték el a selejtezést, így sok volt a meddő tehén, akkor megállapíthatjuk, hogy a bácskai szövetkezet megközelíthetné a 3000 literes átlagot. Járásunkban még ez sem rekord, mert nem egy helyen 3500 literes az évi átlagos tejhozam. Abból kell kiindulnunk — amit pártunk és kormányunk határozata is hangsúlyoz — hogy állatállományunk gyorsabb és gazdaságosabb fejlődését gyakran gátolja a megfelelő szakemberek hiánya. A szakdolgok alapos ismeretének hiányából ered, hogy sok esetben félünk az új dolgoktól, a haladó bevált módszerek bevezetésétől. Pedig a szovjet tapasztalatok bevezetése nagyon eősegítette volna a termelékenység fokozását. Bebizonyított tény, hogy az állatok fejlődését, valamint tulajdonságaik megváltozását az ember befolyásolhatja. Minden állatgondozó tapasztalhatta, hogy különböző gondozás és takarmányozás óriási változást hozhat az állatok fejlődésében. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy az ember az állatok tulajdonságai alapos ismeretének birtokában a változást, a fejlődést olyan irányba terelheti, amely leggazdaságosabb és legmegfelelőbb. Az állatok nevelését tehát irányítani kell. Csak úgy nyerhetünk életerős, egészséges, nagy termőképességű állatokat, ha mind az anyák kiválogatásánál, mind a gondozásnál szem előtt tartjuk azokat az irányelveket, amelyek hozzásegítenek ilyen fajok kineveléséhez. Hogy ezt elérjük, fontos a fajok megválasztása. Nagy gondot kell fordítani a vemhes tehenekre is. Ötven nappal az ellés előtt már meg kell szüntetni a fejest, hogy a borjú ещр, fejlett legyen. Ellés után ugyancsak szükséges a jó gondozás, takarmányozás. Öt évvel ezelőtt — amikor Bácskán megalakult a szövetkezet — nem lehetett betartani még a legfontosabb követelményeket sem. A gazdáktól összpontosított és felvásárolt tehenek különbözők voltak. A gondozás kezdetleges volt. És hiába masszírozták a tehenek tőgyét, ha elhanyagolták a helyes, pontos takarmányozást. így nem születhettek nagy eredmények. Gyakran cserélték a fejőket és gondozókat is és mindez rossz hatással volt a tejelékenységre, mert mind a gondozóknak, mind az állatoknak újra és újra kellett alkalmazkodni a változáshoz. Az első években alig 3—4 literes volt a tejhozam. Az idén már 5,5 literre emelkedett, de több olyan tehén is van, amelyeknél már ebben az évben 8 liter fölé emelkedett az átlag. Természetes, hogy a közeljövőben az egész tehénállománytól ilyen átlagot akarnak. Ugyanakkor a súlygyarapodásra és az állatok testarányának fejlődésére is nagy gondot fordítanak. Ma már ehhez minden előfeltételük megvan. Arról beszélgettünk Pandi zootechnikussal, mit szándékoznak tenni, hogyan akarják megjavítani az eddigi hiányosságokat. A zootechnikus elmondotta, hogy olyan teheneket és általába . olyan állatállományt akarnak nevelni, amelyek a takarmányt a legnagyobb gazdaságossággal változtatják át tejre, húsra stb. Ehhez a fiatal állatokat olyan gondozásban kell részesíteni, hogy azok szervezete megfelelő módon fejlődjék. Igen fontos az emésztési szervek fejlesztése. Hogy mindezt elérjék, ahhoz már borjú korában meg kell kezdeni a nevelést. Legmegfelelőbb módnak a szellős, ridegnevelést tartják, amit eddig szövetkezetükben még nem vezettek be. Elmondja, hogy ezután lehetővé akarják tenni, hogy a borjak napi 3—4 órás szabad mozgáshoz juthassanak. Továbbá feladatuknak tekintik, hogy aprólékosan tanulmányozzák az állatok szokásait. Ez a feladat nagy figyelmességet követel a gondozótól. A bácskai tehéngondozók vállalják ezt, mert tudják, hony csak ezen keresztül érhetnek el szebb eredményeket. Ezen a téren Pandi zootechnikus is komoly munkát végez. Még csak egy éve végzi a zootechnikusi teendőket, de máris jelentős eredmény észlelhető mind a szarvasmarha, mind a sertéstenyésztésben. Gondoskodik az állatállomány pontos napi takarmányadagjáról, feljegyzéseket készít az állatok tulajdonságairól. Most azt szorgalmazzák, hogy mielőbb bevezethessék a gépi fejést. Továbbá azt is feladatuknak tartják, hogy szakkönyvek tanulmányozásával bővítsék tudásukat. Ezekből láthatjuk, hogy Bácskán valóban feladatuknak tartják az állatállomány hasznosságának növelését, elsősorban a tejelékenység fokozását. Illés Bertalan. Ez már az elszámolásba hajlik.... Ha az EFSZ-ek pontosan betartják a pénzügyi terv szabályait, vagyis minden kötelezettségüket időre kifizetik, ellenőrzésük egészen egyszerűvé válik. Folyószámlájuk állása a második félévben már hozzávetőlegesen mutatja, hogy az adott időpontban a szövetkezet milyen eredméhnyel zárja a gazdálkodás mérlegét. De a pénzügyi eszközök gyarapodásából később is kiolvashatjuk, hogy a szóban forgó szövetkezet milyen mértékben teljesíti majd az évi pénzügyi tervét. A bélai szövetkezet egész évben példásan, időre megfizette tartozásait. Folyószámláján ennek ellenére is egyre nagyobb összeg mutatkozott, ami azt bizonyítja, hogy tervszerint gazdálkodnak. November végén a folyószámlán már félmilliónál nagyobb összeg volt. Ennek ellenére is felvetem a kérdést az EFSZ könyvelőjének: — És minden kötelezettséget kifizettek eddig? Tóth Pistát meglepte a kérdés, de rövid szünet után felhúzta szemöldökét és mosolyogva válaszolt: — Ami a folyószámlán van, az már mind az elszámolásba hajlik. — Vagyis még csak egy ,.partnert” a szövetkezeti tagságot kell kifizetni. Ez is rövidesen megtörténik az évi elszámolás jóváhagyásával, mikor a tagok megkapják a munkaegységekre tervezett és valóban el is ért érték második felét — azaz 11 koronát munkaegységenként. Általában minden tagnak 6—8000 korona üti majd a markát, de lesz olyan is, aki 10 000 koronát visz haza az ünnepélyes évzáró gyűlésről. A szövetkezet ilyen szép eredményével kapcsolatban rá kell térni egy mondásra, amelyet a járásbán a lemaradó szövetkezetek szoktak felhozni: „Könnyű a bélaiaknak ...” Erre viszont mi tesszük fel a kérdést: — Miért könnyű? — Hát csak azért, mert mindjárt a kezdet kezdetén a szövetkezet tagjai jól megfontolták szövetkezetük ügyét, és bátran kezdeményeztek: nem hanyagolták el a szövetkezet megerősítését célzó kötelezettségeket, pontosan fizették az oszthatatlan alapba való juttatásokat és a beruházási hitelek törlesztéseit. A siker döntő tényezője azonban mégsem ezeken fordult meg. A bélai szövetkezet elsőnek vezette be a termelés mennyisége és minősége szerinti jutalmazást, melyet évről évre mindig jobban törvényesítettek. így nemcsak a beruházások beállításában, hanem azok alapos kihasználásában is élenjárók. Hangsúlyozom, hogy mindezek a lehetőségek adva vannak és voltak valamennyi új szövetkezetnek. Azon múlik tehát, hogy a tagok ezen lehetőségek megvalósításában mennyire következetesek. Ha ilyen szempontból nézzük a bélai szövetkezettel egyidős szövetkezetek fejlődését és eredményeit, kiderül, hogy csak az embereken, a szövetkezeti tagságon múlott és múlik, hogy a lemaradott szövetkezeteknél a folyószámla állása közelről sem mutat anynyit, mint a bélaiaké. Hogy ez így van, csak egy tényre hivatkozom: „Használjuk ki gazdaságosan alapeszközeinket” című írásomban azt fejtegettem, hogy a köbölkúti EFSZ az 1955-évben a baromfitenyésztés terén csak köze-Mikor bontha A silóba töltött és légmentesen elzárt takarmány nem marad változatlanul, hanem erjed. Ennek az erjedésnek a lefolyása a különböző körülmények szerint más és más. Azonnali leföldelés esetén a silóba töltött takarmány hidegen, tejsavbaktériumok hatására tejsavasan erjed. Ha viszont levegő marad közte, akkor 30—35 C foknál jobban felmelegszik és akkor nemcsak tejsavas erjedés, hanem jelentős mértékben ecetsavas és még vajsavas erjedés is végbemegy benne. Ez utóbbi folyamatok nagyobbfokú szénsavképződéssel járnak a táplálóanyagok rovására. A szénsavképződés már a silótöltéskor megindul, azután az erjedés folyamán mindinkább fokozódik, a siló lezárása után 6—7 óra múlva megkétszereződik és további 1 nap elteltével a legnagyobb mértékig hövekszik. Később mind az erjedés, mind a szénsavképződés alábbhagy. Kb. 1 hónap is eltelik, amíg egész kis értékre csökken, de még továbbra sem szűnik meg teljesen. Ezért a silót legkorábban megtöltése és lezárása után, mintegy négy hét elpes eredményt ért el a szőgyéni szövetkezettel szemben. Ezt a példát azért említem, mert éppen az 1956. évben történt az említett szövetkezetben — talán éppen a bírálat nyomán — lényeges és örvendetes változás a baromfitenyésztés gazdasságossága terén, amihez felzárkózott az állattenyésztési terv csaknem száz százalékos teljesítése is. Felmerül az a kérdés: miért nem gondolták meg rögtön a köbölkúti szövetkezet tagjai, hogy a lehetőségek gyors és okos kihasználása egyenlő azzal, hogy a következő időszakra nem elhalasztott hiteltörlesztéseket viszünk át, hanem pénzeszközökkel duzzadó folyószámlát. „Ez már az elszámolásba hajlik” — jelszót vigyék magukkal a még lemaradó szövetkezetek az 1957-es évbe. Kötelezettségeik időben való fizetése mellett a jövőben a jó gazda igyekezetével figyeljék folyószámlájuk állását, és tanulják meg, hogy az így mutatkozó pénzfelesleg senki másé: mint az övék. Gábris József, Párkány fjük ki a silói? teltével bonthatjuk ki. Még jobb ha csak 6 hét múlva térünk rá, mert így még biztosabb, hogy a takarmányban az erjedési folyamatok túlnyomóan befejeződtek. A még erősen erjedő silózott takarmányt nem szabad etetni, mert étrendi zavarokat (felfúvódást, hasmenést) okozhat. Épített silóban a takarmány akár 2—3 évig árok-, illetve földsilóban 1 évig is bennmaradhat. Annak, hogy a silózott takarmány túljutott-e már annyira az erjedésen, hogy etethető — biztos ismertetőjele nincsen. Nagy általánosságban az erősebben savanyú, de legalább határozottan savanyítás takarmányról feltételezhetjük, hogy javarészt túl van az erjedésen. Mindenesetre az előbbiekben említett 4. illetve 6 hét elteltét meg kell várni. Amikor kibontottuk a silót, első teendőnk az legyen, hogy nézzük meg körültekintően milyen is benne a takarmány. Amennyiben a legfelső és esetleg a falmenti rétege penészes, azt ne adjuk a jószágnak, mert súlyos megbetegedést, sőt elhullást is okozhat. A csúzi EFSZ-ben is értékesítik a szerződéses állathizlalás előnyeit A csúzi szövetkezeti dolgozók már hosszabb idő óta kisebb-nagyobb nehézségekkel kénytelenek megküzdeni, amelyek kétségtelenül gátolják a jobb eredmények elérését.' A legtöbb gondot a közlekedés okozza. A legközelebbi vasútállomás 12 km-re fekszik, de ha a rövidebb mezei utakat sár borítja, az állomásig 19 km-t kell megtenni. Érsekújvárig, a járás székhelyéig 30 kmes a távolság. Ilyen körülmények között a közlekedés rengeteg pénzt emészt fel. Például a cukorrépáért kapott összeg majdnem felét fuvarra kellett költeni, a kendertermesztés pedig métermázsánként közel 10 koronával került többe, mint másutt. De ugyanez a helyzet a zöldséggel és egyéb mezőgazdasági termékekkel is, ha a termést a begyűjtési üzembe vagy a piacra kell szállítani Nem kielégítő a gazdasági építkezések üteme sem. Az építkezési csoport rátermett emberekből tevődik ugyan össze, de mit ér mindez, ha sokszor szüneteltetni keli a munkát. Többször megesik ugyanis, hogy a megrendelt építkezési anyag nem érkezik meg időben. A baromfitelepnek szeptemberig kellett volna elkészülnie, viszont a cement csak novemberben jött meg, a szárítókhoz pedig előbb a tetőszerkezet anyagát küldték el és csak azután érkezett meg a cement. Nem is kellene mondanunk, hogy ha nincs együtt a nélkülözhetetlen anyag, az építkezési munkacsoport ügyes dolgozói sem segíthetnek a bajon. Még egy panasz akad: kevés a takarmány. A takarmányszűke főképp a tavalyi száraz esztendő után mutatkozott súlyosnak, amikor a szövetkezet a kukorica, cukorrépa, csalamádé stb. hozamaiban egyaránt csalódott. De azért a szövetkezet szilárd alapokon nyugszik. Az emberek nem tétlenkednek, nem adják fel a reményt, ^és szüntelenül keresik azokat a lehetőségeket, amelyek a termelés és a jövedelem emelését biztosíthatják. Az egyik ilyen lehetőség a szarvasmarha-tenyésztés színvonalának fokozása. A szövetkezet tagjai ez idő szerint a szarvasmarha, de főleg a tehenek állományának kiegészítését tűzték ki célul. Ha a tervezett állomány együtt lesz, a tehenek tejelékenységének emelése következik. Az első sikerek már jelentkeznek. A napi 5 literes átlagtejelékenység nem sok, de ha figyelembe vesszük, hogy a több mint 300 tehén nem kaphatja meg mindig a legfontosabb takarmányokat, az említett 5 litert is jó eredménynek minősíthetjük. A levegősen nevelt borjak naponta átlagban 75 dkg-ot gyarapszanak, s megbízható alapot nyújtanak a tehénállomány kiegészítésére. A legszebb sikereket a szarvasmarha hizlalása hozza. Ezen a téren a csúziak már nem kezdők, hiszen régóta tudják, hogy ez a termelési ágazat nemcsak jól jövedelmez, hanem a viszonteladott takarmányokkal a takarmányalap is bővíthető. Mindenekelőtt a nem ivarzó üszők kerülnek hízóba, amelyek testalkata rossz, csököttek, tehát tenyészetre alkalmatlanok. A hizlalás 4—5 hónapig tart, majd az állatokat a szerződés értelmében állami felvásárlás útján értékesítik. Az üszőkön kívül növendékökröket és némelykor kiselejtezett teheneket is hizlalnak. Az elmúlt évben a szövetkezet 30 szarvasmarhát hizlalt. Állatonként előnyös áron 400 kg abrakot kapott. A hizlalás júliusban kezdődött, mégpedig Szitás Imre, Panis Lajos és Schreinek József irányítása mellett, akik egyúttal 49 drb 1—2 éves növendékmarhát is gondoztak. A takarmányadagot a dolgozók gondosan állították össze és a legszigorúbban betartják. A takarmányadag a következő: 2 kg abrak, 2 kg száraztakarmány, 15 kg silótakarmány és 8—10 kg árpaszalma. Amikor a silótakarmány hiányzott, helyette zöldtakarmány került az adagba, de némelykor mérsékelték a takarmányszalma adagját is, s az állatok kiegészítésül kevésbé értékes szénát kaptak. Az abrakokat kizárólag finom dara alakjában adagolják. A dolgozók tapasztalatból tudják, hogy a durva dara emészthetősége csupán 67 százalékos, ezzel szemben a finomra őrölt dara emészthetősége 85 százalékra emelkedik. Az itatás takarmányozás előtt és után történik, éspedig mindig átöblített vályúból. Naponta háromszor takarmányoztak. Ebből a csoportból az állatokat szeptemberben adták el. Amíg a hizlalás kezdetén az állatok minősége legföljebb C) osztálynak felelt meg, az eladott állatokat már В-l) és B-2) osztályúnak minősítették. Mázsáláskor kiderült, hogy a napi súlygyarapodások 80—100 dkg között ingadoztak, sőt akadtak állatok, amelyek ennél is többet szedtek magukra. Kétségtelenül szép eredmény, amely még szebb lehetne, ha a szövetkezetnek nem kellene takarmányhiánnyal küszködnie. De azért a szövetkezet így is az eladott állatokért több mint 1Í3 000 koronát bevételezett. Egyébként a csúzi szövetkezet 1957- re is állathizlalási szerződést köt. A hizlalást két 30—30 drb-os csoportban tervezi. Miután a takarmányhiány továbbra is fenyeget, a szövetkezet inkább a kisebb bevételekkel is megelégszik, hogy igényt tarthasson a viszonteladott takarmányokra. Hizlalt szarvasmarhánként a szövetkezet 400 kg szemestakarmányt kap, mégpedig 200 kg-ot a szerződés megkötését követő 14 nap után, majd 200 kg-ot a sikeres hizlalás negyedik hónapjának végeztével. A szövetkezet tagjai meggyőződtek, hogy a szerződéses állathizlalás mindenképpen kifizetődik, s feltétlenül emeli a közös gazdálkodás jövedelmezőségét. Hogyan válasszuk meg a fejőt ? Állatállományunk hasznossága fokozásának egyik legfontosabb feltétele a munka jó megszervezése. Ez a megállapítás különösképpen vonatkozik a tehenészeti munkákra. Szocialista nagyüzemeinkben szakosítva, csoportokban végezzük a munkákat. A tehenészeti csoportban dolgozó munkásokat úgy kell megválasztani, hogy az általa végzett munkát mindenki kedvvel, szeretettel végezze. Különösen fontos ez a fejőknél. Ötéves tervünk irányelvei szerint ebbe a munkába főképpen a nőket kell bekapcsolni. A jó eredmények elérése szempontjából nagyon fontos az, hogy az új munkásokat gyakorlott, jó szakemberek mellé osszuk be. így az új munkásoknak alkalmuk nyílik megismerkedni a legjobb módszerekkel és a szakember segítségével hamarabb megismerik az állatállományt is. Könynyebben megtanulják a fejést, takarmányozást, s az állatok ápolását. Részükre csak akkor adjunk önálló kezelésre állatcsoportot, amikor a szükséges tennivalókat már megtanulták. Ez a módszer jól bevált a Szovjetunióban. Erről beszélt Jevdokija Ivanova Szedik a szocialista munka hőse, amikor megkérdezték tőle, hogyan ért el átlagosan 6000 kg-on felüli tejtermelést. Ezt mondotta: „Amikor az állattenyésztésbe kerültem, első naptól kezdve foglalkoztak velem. A régi gyakorlott fejőnők és zootechnikusok figyelmesek voltak velem szemben; mindenre türelemmel tanítottak, megmutatták, hogy a münkámat miként végezhetem el legjobban. Évről évre jobban bedolg >ztam magam munkakörömbe, igyekeztem minél jobban megtanulni új mesterségemet. Engem a kollektíva segített ahhoz, hogy munkámnak mesterévé váljak.” Arra már hazánkban is számos példát találunk, amikor idősebb fejők segítik a fiatalokat, hogy új szakmájukban minél tökéletesebben végezhessék munkájukat. Ilyen segítséget nyújt például Simon Gyula, a zsigárdi állami gazdaság fejőgúlyása a hozzá beosztott három újoncnak. Eleonóra leánya még 13 éves sincs s apja mellett már megtanulta a fejést, až állatok gondozását. Ugyancsak Simon Gyulától tanulta meg a fejés és állatgondozás mesterségét Falecska József is, aki már eddig 6,9 literes fejési átlagot ért el. A jövő évben azonban jóval többet akar, s azt ígérte, hogy darabonként évi 3—4090 literes átlagot ér el. Szorgalma arra enged következtetni, hogy ezt m.g is valósítja. Deák István, Királyrév. Artalmas-e a só? A só az egyetlen ásványi anyag, amelyet az ember táplálkozásra fordít. Ha só nem lenne, mit csinálnánk ételeinkkel? Mivel ízesítenénk, hogy élvezhető legyen. A nagyon tápláló ételek, mint a hús, tej, sajt, tojás, bab, lencse csak kevés sófogyasztással járnak. Ellenben a növényi tápszerek, a nitrogénben szegény táplálékok aránylag több só fogyasztását kívánják. Ezért van több sóra szükségük a rosszul táplálkozó embereknek, mint azoknak, akik bővében vannak a legtáplálóbb ételeknek. Nyáron általában jobban kell sózni az ételeket, mint télen. Ez azért van, mert a nyári nagy hőségben az ember több vizet iszik, többet izzad és tudjuk, hogy az izzadás sóveszteséggel jár. Ezt pótolni kell, s ezért sózzuk nyáron jobban az ételt, mint télen. A sónak olcsónak kell lenni, hogy a legszélesebb néptömegek is megvehessék. Ezért a legigazságtalanabb intézménye volt a régi világnak a só-adó, amely miatt nem egyszer véres lázadások is keletkeztek a történelem folyamán. A világ sótermését sok millió tonnára becsülik. A Szovjetunió gazdag sóbányáival a Don-terület híres sóstavaival a világ első sótermelő országai között foglal helyet.
