Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-24 / 8. szám
\f*ab~ad Földműves 1957. február 24, Erről vitatkoznak a gép- és traktorállomások: Hogyan lehetne az erőgépek főjavításának költségét csökkenteni? A gépállomások főigazgatóságának intézkedése alapján a gépállomások ez évben nem végzik az erőgépek főjavítását. Ezt a feladatot a gépállomások kerületi javítóműhelyei végzik, amelyek erre a műveletre tökéletesebben berendezkedtek és megfelelő számú képzett szakemberrel rendelkeznek. Ez áz intézkedés főképpen a javítások minőségének fokozása, a gép élettartamának meghosszabbítása, az üzemi költségek csökkentése, a szakemberhiány kiküszöbölése és az egy hektárra eső átlagos megművelési költség csökkentése érdekében történt. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a gépek üzemképességének tartama a karbantartástól, de nem utolsó sorban az elvégzett javítás minőségétől függ. A gépállomások jelentős része az erőgépek főjavítását szakszerűen elvégezni nem tudta, ami megfelelő helyiség, felszerelés és kellő szakképzettségű ember hiányával magyarázható. Az utóbbi években a javítások olyan méretet öltöttek, hogy ennek elvégzésére a gépállomások költséges műhelyek megépítésére és berendezésére kényszerültek. A legnagyobb hiányosság azonban az volt, hogy ezeket a nagy költséggel megépített műhelyeket távolról sem tudták gazdaságosan kihasználni. A mezőgazdasági munkák idényszerűségénél fogva javítóműhelyekben csak a csúcsmunkák idején volt teljes foglalkoztatottság, máskor kevés, vagy egyáltalán nem volt munka és így a szakember állandó foglalkoztatottságát sem tudták biztosítani. A bedolgozott szakemberek az idény végeztével szétszéledtek, a legközelebbi alkalommal ismét új, be nem dolgozott embereket kellett felvenni és így a gépállomások állandóan szakember hiánnyal küzdöttek. Néhány gépállomás, (pl. a szenei) hogy a szakembereknek állandó munkát biztosítson, úgy segített a dolgon, hogy más vállalatok, ipari üzemek részére is vállalt javítást. A gépállomások kerületi javítóműhelyei az erőgépek fő javításának elvégzésével a járási gépállomásokat tehermentesítik és azok figyelmüket jobban a gépek karbantartására, az I. II. III. és a IV. fokú karbantartás elvégzésére fordíthatják. Ezek voltak a főbb okok, amelyek a gépállomások főigazgatóságát más, ésszerűbb intézkedés megtételére ösztönözték. A gépállomás dolgozói azonban ezt az intézkedést nem fogadták valami nagy lelkesedéssel. Kifogásolták — és ezt egész jogosan — hogy a kerületi javítóműhelyek drágán javítanak, a gépet nem készítik el időre és bírálták KJM munkáját azért is, mert felületes munkát végez. Marganc elvtársnak, a malackai GTÄ főmérnökének jelentése szerint 1956-os évben 5 DT 54-es lánctalpast adtak javításba, melyek kiesése összesen 216 munkanapot jelentett. Mivel a gépek álltak, nem dolgozhattak maguk a traktorosok sem. Ocsovszky elvtárs, a galántai gépállomás igazgatója szerint a KJM munkája túl drága. Egy DT 54-es lánctalpas gépállomáson végzett javítása 28—35 000 korona, míg a kerületi javítóműhelyben 45—50 000 korona, holott 43 000 koronáért új gépet lehet vásárolni. A kérdés tehát most akörül forog, melyik az eredményesebb javítás. A gépállomáson, vagy a KJM-ben végzett, vagy pedig sem az egyik, sem a másik, hanem egyáltalán nem javítani, inkább egyszerűen űj gépet venni. A felelet nem könnyű, és a kérdés taglalásához óvatosan kell hozzányúlni. Tárgyilagosság érdekében szólunk arról is. hogy némely gépállomás a gépek javítása terén nagy haladást ért el. Országos viszonylatban a« első helyen a szenei gépállomást lehet említeni, ahol az 1956-os évben például a gépek üzemképtelensége nem haladta meg a 3 százalékot sem. Ennek következtében ők érték el az egész köztársaságban a legalacsonyabb hektáronkénti megmunkálási költségeket (82,55 Kcs/ha). Ilyen alacsony megmunkálási költséget az országban még eddig sehol sem értek el .A horní- Herspiceí gép- és traktorállomás, amely 1956 III. negyedében az első helyen végzett, egy hektárra eső megmunká lási költsége 92,28 Kčs-t tett ki, vagyis 10,03 koronával nagyobb volt hektáronként. A mezőgazdasági munkák gépesítő seben fontos szerepet játszik a DT 54-es lánctalpas. Ezt a gépet használják legtöbbnyire és a lánctalpasok közül ez vált be a legjobbaa Ennek a gépnek pótalkatrészeit 1956 januárjától a nehézipari minisztérium gépipari üzemei gyártják. Annak ellenére, hogy ezek a műhelyek sokkal tökéletesebb fémmegmunkáló gépekkel rendelkeznek, mint a gépállomások, az itt megrendelt egy géphez szükséges alkatrészek ára mégis sok esetben 9 000 koronával drágább, mint a gépállomás saját maga készítette volna. Tájékozásképpen közöljük a DT 54-es erő gépek főjavítási költségeit 1955-ös és 1956-os évben, Ötvep DT-54-es lánctalpas átlagos főjavítási költségének alakulása: 1955 január 1956 január pótalkatrészek . . 21914,93 Kčs 32 865,28 Kčs munkabér....................... s , « ( ) 3 262,96 Kčs 3 094,44 Kčs a főjavítás végösszege 32 963,90 Kčs 41 231,33 Kčs A fentiekből kitűnik, hogy egy gép anyagköltsége 9 505,10 koronával emelkedett, ezzel szemben a munkabér öszszege 167,72 koronával csökkent. Ebből a példából nyilvánvaló tehát, hogy a főjavítás ára kereken 9000 koronával alacsonyabb lehetne, ha a pótalkatrészek árát azon a költségen állítanák elő, mint ahogy annak idején a gépállomások előállították. A kerületi -javítóműhelyekben végzett erőgépek főjavításának árát az elmúlt években még egy kedvezőtlen körülmény befolyásolta. A javítás összegét az érvényben volt nagykereskedelmi ár-szabályzat szerint állapították meg. Sok esetben megtörtént, hogy a tényleg elvégzett javítások értéke sokkal alacsonyabb volt, mint ahogy azt a nagykereskedelmi ár meghatározta. így pl. a nagykürtösi gépállomás 160 000 koronával többet fizetett, mint ahogy az elvégzett javítási munka tényleges értéke volt. A nagykereskedelmi árrendszer alkalmazása ezenkívül lehetetlenné tette a karbantartást rendesen végző traktorosok megjutalmazását. Tekintettel a fent említett fogyatékosságra, a GTÄ-ok a jövőben már nem a nagykereskedelmi árakat fizetik, hanem az erőgépeken elvégzett tényleges javítás értékét. A javítások elszámolására azonban a jövőben nagyobb súlyt kell helyezni, mert minden ilyen hibás elszámolás csak elmérgesitené a helyzetet a gépállomások és a KJM-ek között. Nem fér kétség ahhoz, hogy a KJM- eknek fejlődésük első szakaszában sok hiányossággal és nehézséggel kellett megküzdeniök, amely kihatott az elvégzett munka minőségére. A kerületi javítóműhelyek létjogosultsága mellett tanúskodnak nemcsak a hazai, de a külföldi tapasztalatok is. Igaz, a hazai KJM-eknek még sokat kell fejlődniük. Mindenekelőtt az ügyvitel leegyszerűsítésére gondolunk, amely lényegesebben olcsóbbá tenné a javítást. A NDK- ban lévé Halle a. d. Salle-, a Diesel gépek különleges javítóműhelyében például — melynek ugyanaz a feladata mint a mi KJM-einknek — összesen 150-en dolgoznak. Ezek közül: 109 termelőerő 5 raktárnok 12 segédmunkás összesen 126 termelőerő 3 mester 6 gépszerkesztő 3 gépírónő 12 irodai- és műszaki erő összesen 24 alkalmazott akik nem vesznek részt; közvetlen a termelésben. A termelőerők aránya a nemtermelökhöz 1:5. Addig a mi kerületi javítóműhelyeinkben 1:2 körül mozog. Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy részben ez a nemkívánatos körülmény okozza a kerületi javítóműhelyekbe küldött gépek magas javítási költségét, amely sokszor túlhaladja egy új DT-54-es lánctalpas erőgép beszerzési árát is. A gépállomások minden bizonnyal szívesen veszik, ha a KJM-ek munkájukban tehermentesítik és az erőgépek főjavítását ezekután kizárólag ők végzik. A javítás költsége azonban semmi szín alatt sem lehet lényegesebben magasabb. A kerületi javítóműhelyek feladatukat csak akkor fogják tudni eredményesen teljesíteni, ha olcsó és szakszerű munkájukkal hozzájárulnak az 1 hektárra eső átlagos megművelési költség csökkentéséhez. Ennek elérésére azonban mindenekelőtt az szükséges, hogy előbb saját termelési költségüket csökkentsék. Fúry József A többtermelés mesterei A termelésben elért eddigi eredmények alapján kétségtelenül állíthatjuk, hogy állami gazdaságaink többet termelnek, több mezőgazdasági terméket juttatnak dolgozóinknak, mint szövetkezeteink, vagy egyéni gazdálkodóink. Mindezt az idézi elő, hogy állami gazdaságainkban szervezettebben, rendszeresebben folyik a munka és eredményesebben érvényesítik az . érdem szerinti jutalmazást a kitermelt termékek arányában. Ezek a körülmények kedvező hatással vannak a termelés növelésére. Állami gazdaságaink különösen az állattenyésztés terén értek el kimagasló eredményeket, amelyek sokkal magasabbak, mint a többi . mezőgazdasági üzemeké. Vannak például olyan szövetkezetek, ahol tehenenként tejből már elérték a 2000 literen felüli évi átlagot. Ezeknek a száma azonban ma még elég kevés. A legutóbbi értékelés szerint a kassai kerület állami gazdaságai már az 1955-ös évben 2852 literes átlagot értek el tehenenként. Ezt az elmúlt évben 3154 literre fokozták. Ez évben pedig kerületi méretben 3500 liter tejet akarnak kitermelni minden egyes fejőstehéntől. A legjobb eredményeket az elmúlt éven ezen a téren a gálszécsi állami gazdaság érte el 8 literes napi átlaggal. Utána sorrendben a kiráiyhelmeci 7,6, a tornai 7,57, a jolsavi gazdaság pedig 7,2 literes átlaggal következnek. Ha megvizsgáljuk az egyéni eredményeket, azok még jobbak. Blaga József 8 tehenet gondozott és fejt a perbenyiki gazdaságban, amelyektől a múlt év folyamán 11,16 literes napi átlagot ért el. Még jobb eredményt ért el Svonavec György a licincei gazdaságban, aki naponta 11,38 liter tejet fejt ki a gondjaira bízott egy-egy tehéntől. Tudja János Csernakin 10,75, Mázán János Dvorjánkyn 10,32, Pavlovics Ferenc és Gajdos János 10,20, Szűrös István Perbenyiken 10,19, Viktor Pál Licincén pedig 10,12 literes napi átlagot ért el. Jó úton halad állami gazdaságainkban a szarvasmarhahízlalás. Az elmúh évben a súlygyarapodás terén a kassa: kerületben 0,65 kg volt a terv. Ezzé szemben 0,70 kg-os kerületi átlagol értek el. Ezen a szakaszon a legjobt eredményeket a kiráiyhelmeci gazdaság 0,77 kg-al, a jolsvai 0,76, a gálszécs: pedig 0,77 kg-al értek el. A malacelválasztást illetően a kassa; kerületben a tervet csupán a nagylomnici gazdaság teljesítette, ahol anyakocánként átlagosan 11,2 malacot választottak el. Utána a kiráiyhelmeci gai daság következik 10,7 malaccal. A báránynevelés terén állami gazd ságaink a kassai kerületben globálk teljesítették tervüket. Ezen a téren legjobbaknak a jolsvai, nagylomnici ^ tornai gazdaságok bizonyultak. Gyapjúból kerületi méretben átlagosan 1 kg-al többet értek el a tervezett mennyiségnél. A kiráiyhelmeci állami gazdaság pl. 4,2 kg-os járási átlagot tervezett, ezzel szemben 5 kg gyapjút ért el juhonként. Pestik János és Szeman Mihály a szomotori részleg többszörösen kitüntetett juhgondozó i 6 kg-os átlagot étrek el gyapjúból és ICO anyajuh után 110 bárányt neveltek fel. Nem megvetendőek az eredmények a borjak felnevelése terén sem. A kassai kerület állami gazdaságaiban 100 tehén után 77 borjú felnevelését tervezték, ezzel szemben 78-at neveltek fel. Ezen a téren a legjobb eredményeket a kiráiyhelmeci gazdaságban érték el, ahol 100 tehéntől 89 borjút neveltek fel. A kiráiyhelmeci gazdaság vezet 0,41 kg-os napi átlaggal a sertések súlygyarapodásának növelése terén is. Néhány példa az álami gazdaság termelési eredményeiből, amit felsoroltunk. Mindezek beigazolják, hogy teljesíthetők a II. ötéves tervünkben előirányzott fokozott termelési feladatok, csak helyes munkaszervezéssel, jutalmazással, a munkálatok időbeni és szakszerű elvégzésével az összes mezőgazdasági üzemekben hozzá kell látni azok teljesítéséhez. —ik Fejlődik, erősödik a nagygéresi szövetkezet A nagygéresi, EESZ megalakulása után (1950-Ьей5, dé” ä későbbi években is^ sok nehézséggel küzdött. A szövetkezet mégis kiállta a „tűzpróbát”. Abban az időben kevesen gondolhattak arra, hogy a nagygéresi szövetkezet rövid időn belül a kassai kerület legjobb szövetkezetei közé küzdi fel magát és eredményei elismeréséül a „Győzelmes Október” elnevezést kapja. A jő termelési munka eredményei már az 1951-es évben megmutatkoztak, amikor a szövetkezet az év végén részesedés fejében 8 koropát osztott ki munkaegységenként. A jó eredmények folytán az 1952-es évben majdnem az egész község dolgozó parasztsága belépett a szövetkezetbe. Az elkövetkezendő években az eredmények tovább fokozódtak. Az 1954-es évben már 10 koronát osztottak ki részesedés fejében munkaegységenként és az 1955-ös évben, amikor 1 munkaegység értéke 21.20 Tcorona volt, bevezették, a pótjutalmat.,- Már ebben 'az időben akadtak olyan . szövetkezeti tagok, akik az évzáró gyűlés után 15 ezer koronát tettek betétkönyvre. Az 1956-os gazdasági év még eredményesebb volt mint az előző évek. A nagygéresi szövetkezet ebben az évben a növénytermelésből 1,584.000 koronát, az állattenyésztésből pedig 1,745.000 korona jövedelmet ért el. Az évzáró gyűlés is hangulatosabban zajlott le, mint az előző éveken, mert egy munkaegység után 12 koronát kaptak a szövetkezeti tagok, ami azt jelenti, hogy a munkaegység értéke készpénzben elérte a 22 koronát. Elégedett, mosolygós arcokkal taJ lálkoztam, amikor a szövetkezet könyvelője hozzálátott a részesedések kifosztáshoz. Hurka bácsi és családja 22 ezer koronát kapott, amit rögtön betétkönyvre tettek. Brezó József 13, Kusnyír János, aki már 70. életévét betöltötte 9 ezer koronát vett át. A részesedések kiosztása után táncra perdült a szövetkezetesek aprajanagyja. I. B. Időben kössük meg a szerződéseket A gép- és traktörállomások a szövetkezetekkel és egyénileg dolgozó kis- és középföldmüvesekkel szerződéseket kötnek az egész évi mezőgazdasági munkák elvégzésére. Ez azért szükséges, hogy a GTÁ-k a rendelkezésükre álló gépeket és húzószer“számokat a szükségnek megfelelően oszthassák szét az egyes brigádközpontokra. Meg kell mondanunk, hogy több szövetkezetben a szerződések megkötésére nem fordítanak kellő gondot, azt felületesen végzik, sokszor talán szándékosan is, hogy a pénzügyi tervet „szépítsék”. Ugyanis a szerződésben foglalt munkálatok díja a szövetkezet pénzügyi tervében szerepel. Ha a szövetkezet termelési terve reális, akkor feltétlenül szükséges, hogy magában foglalja azon munkálatok díjait is, amelyeket a gépállomások végeznek el. Helytelenül jár el az a szövetkezet, amely az említett munkálatok bizonyos részét veszi csupán a tervbe és a szerződésbe. Ilyen esetekben a szerződött munkálatok menynyisége gyakran megkétszereződik, természetesen a kiadások is, és az évvégi elszámoláskor a taggyűlésen a gépállomás rovására íródik, hogy a munkára tervezett összeget túllépte a szövetkezet, mint például Muzslán és Libádon. Azt azonban elfelejtik a tagsággal ismertetni, hogy a gépállomás által kiszámlázott munkadíj fejében a gépállomás a munkaiatokat elvégezte. Ebből kitűnik, hogy a felületes tervezés és szerződések megkötése évközben és évvégen is megbosszulja magá* Az egyénileg gazdálkodó földművesek számára épp olyan fontos a szerződések megkötése, mint a szövetkezeteknél. Az igaz, hogy ők leginkább csak fuvarozásra szeretnék a traktorokat igénybe venni, s a szerződések megkötését feleslegesnek tartják és aztán ha a munkálatokkal megkésnek, a gépállomást hibáztatják, hogy nekik nem ad gépi segítséget. Szerintem, a helyi nemzeti bizottságok feladata is, hogy az egyéni gazdálkodókkal ismertessék a szerződés megkötésének fontosságát. A gépállomás agronómusai épp úgy megkötik a szerződéseket velük is, mint a szövetkezetekkel és a szerződött munkálatokra a gépi erőt be is biztosítja a gépállomás, ami már eddig meg is történt a kisújfalusi, köbölkúti, szálkái, dunamocsi egyénileg gazdálkodók esetében az elmúlt év folyamán. Ha ' a többi községekben is követik az említett példákat, ezzel segítenek sajátmaguknak, de könnyítik a gépek helyes elosztását és a munkamenetet a gépállomáson. Ezért időben és a szükségletnek megfelelően kössük meg a szerződéseket. VARGA JÓZSEF Köbölkút A keleiszlováklai répatermelők kihasználják a téli időszakot A kelet-szlovákiai cukorrépatermelők — különösen a kassai kerületben, amely kerület az elmúlt év folyamán az országban elsőként, 32 nappal a kitűzött határidő előtt teljesítette a cukorrépa felvásárlásának tervét, — ebben az évben is nagy feladatok előtt állnak. Az előirányzott terv alapján ez évben a múlt évhez viszonyítva 2000 vagon cukorrépával többet kell termelni. Nagy, de teljesíthető feladat ez. Éppen ezért most a téli időszakban gondosan felkészülnek a feladatok teljesítésére. A szövetkezetek és az állami gazdaságok a terebesi cukorgyárral szerződéseket kötöttek a cukorrépaterületek kiszélesítésére. A kassai kerületben a szövetkezetesek 510 hektárral nagyobb területen az eperjesi kerületben pedig 75 hektárral többet vetnek be cukorrépával a tervben előírtnál. Még azokban a járásokban is, ahol ezelőtt kismértékben foglalkoztak cukorrépatermeléssel, mint például a röcei járásban Kucin, Mnišany, Licince, Mikolčany, Hrubeník és más községekben vállalták, hogy terven felül fognak cukorrépát termelni. Rosszabb a helyzet az egyéni gazdálkodóknál. Többen még mostanáig sem kötötték meg a cukorgyárral a szerződéseket, éspedig az eperjesi kerületben 212 hektárra és a kassai kerületben 110 hektárra. Éppen ezért a cukorgyár agronómus szolgálata a helyi nemzeti bizottságok képviselőivel a napokban meglátogatják az egyéni gazdálkodókat is, hogy meggyőzzék őket a cukorrépatermelés jelentőségéről. Több helyen, mint például Budkovcén, a nagymihályi járásban 101 termelő 34 hektárra kötötte meg a szerződést. Az említett tényezők esténként beszélgetéseket is rendeznek a cukorrépatermelőkkel. Eddig a terebesi, gálszécsi, varanói és nagykaposi járásokban 32 ilyen beszélgetést szerveztek, amelyen kb. ezer cukorrépatermelő vett részt. Habár a tél még nem múlt el, a gondos répatermelők már kijárnak a határba. Ott, ahol kevés a hó, rávezetik a földekre a hólevet, hogy biztosítsák a föld nedvességét. Más helyen trágyaleveznek. Február első napjaiban például a szepsi járásban 120 hektárt trágyaleveztek, ahova cukorrépát fognak vetni. A rőcei, rozsnyói, lőcsei és kiráiyhelmeci járásokban is megkezdték a trágyalevezést. Az elmúlt év folyamán a cukorrépatermelők meggyőződhettek arról, hogy a kellő nedvességgel bíró termőterületek kétszeres termést hoztak. Éppen ezért most a téli időszakban a répatermelők nagy gondot fordítanak a talajnedvesség biztosítására, ami már megmutatkozik a terebesi járásban, valamint a szepsi járásban a licinzei szövetkezetben. Nagyidán és egyes állami gazdaságokban. Mindezekből kitűnik, hogy a cukorrépatermelők a kelet-szlovákiai járásokban a tél folyamán sem tétlenkednek és gondosan készülnek arra, hogy a termelési feladatokat a cukorrépánál is becsülettel teljesítsék. ZSELENÄK MIHÁLY, Terebes Olvasdej terpeszd tüza^/i’öldmúvest''! a, 7/