Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-24 / 8. szám

1957. február 24. Jzalŕad Földműves s Ifjúságunk a mezőgazdaság fejlesztéséért Óráról órára melegebb az idő — ami azt jelenti — közeleg a tavasz. A jó gazda már kitisztította a vetőmagot, rendbe tette a gazdasági gépeket, és türelmetlenül várja, hogy a földre léphessen. így van ez fiatalságunk körében is. Ök is lázasan készülődnek a nagy harcra: a II, ötéves terv feladatainak sikeres teljesítésére. Ifjúsági szövetségünk segíteni akar. szt akar venni az építómunkában. múlt évben például 70 000 hektár rétet és legelőt tettek termékenyeb­­)é. Ez évben tovább akarják fejlesz­teni ezt a mozgalmat. Ezért a CSISZ szlovákiai központi bizottsága felhí­vásában többek között ez áli: A CSISZ-szervezetek tagjai, a mun­kás, paraszt- és tanulóifjúság minden erejével járuljon hozzá a rétek és legelők megjavításához. Munkájukban használják fel a múlt évi tapasztala­tokat, vegyék fel a kapcsolatot a helyi és járási nemzeti bizottság tagjaival, a gép- és traktorállomások vezetői­vel, s kérjenek tőlük támogatást. Az eddigi példák azt bizonyítják, hogy az ifjúság magáévá tette a fel­hívást. A martini járás szervezetei például ezer hektár rét megjavítására vállaltak kötelezettséget. Necpal köz­ség ifjúsága 40, a Turčianske Teplicei Állami Gazdaság ifjúsága szintén 40 hektár rét és legelő megjavítását vette tervbe. A zsolnai kerület ifjú­sága összesen 25 000 hektár rétet fog megjavítani ez évben. Ifjúságunk a cukorrépa termelés te­rén is sokat tehet. Hiszen ahol a fia­talok végzik a cukorrépa munkála­tait, kimagaslóak az eredmények. Pél­da erre Ifjúságfalva, ahol 840 mázsa cukorrépát termelt az ifjúsági csoport hektáronként. Dicséretre méltó a Cerjaky Állami Gazdaság ifjúságának igyekezete is. ahol a talajviszonyok nem a legkedvezőbbek és mégis 417 mazsa átlagos termést értek el cu­korrépából. Szlovákiai méretben a cukorrépa átlagos hektárhozama 180 mázsa. Ha azonban az ifjúság az eddiginél job­ban kiveszi részét a cukorrépa ter­meléséből, nem kétséges, hogy rövi­desen elérjük a 400 mázsás átlagos hektárhozamot. A VIT-re, valamint az EFSZ-ek III. országos kongresszusának tiszteletére tett kötelezettségvállalások is azt bizonyítják, hogy minden egyes CSISZ szervezet komolyan veszi szocialista hazánk építését. Nincs község, ahol az ifjúság ne segítene — sőt több helyen kezdeményező — az utak, hi­dak, játszóterek létesítésében. Számos példát tudnánk felhozni arra is, hogy a fiatalság a nemzeti bizottságok se­gítségével sportintézményeket léte­sített. A jövő azonban még többet köve­tel ifjúságunktól. Az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a CSISZ szervezeteknek a kultúrotthonok fel­építésére, és a kultúra terjesztésére. Minden faluban megvan a lehetőség és az előfeltétel arra, hogy a fiatal­ság szórakozzon, tanuljon, művelőd­jön. Csak meg kell találni a módját! Ezzel kapcsolatban a CSISZ-szerveze­­tek között szocialista munkaverseny indult ezzel a jelszóval: „A moszk­vai VIT tiszteletére". A versenyt a CSISZ járási vezetősége havonta ér­tékelj és amelyik szervezet a legjobb­nak tűnt a társadalmi munkák elvég­zésében, elnyeri a CSISZ vándorzász­laját. Az egyéni munkákban kitűnt fiatalok kitüntetésben részesülnek. Hogy ifjúságunk munkáját eredmé­nyesen tudja végezni, szükség van a nemzeti bizottságok és a többi tömeg­szervezetek segítségére. Többéves ta­pasztalatunk azt bizonyítja, hogy csakis ott tud a fiatalság eredménye­sen dolgozni, ahol kéz a kézben köl­csönös megértésben építik és szépí­tik a falut. M. Ä. Jövőjük a múlt tapasztalataira épül A búcsi EFSZ-ben is megtartották már a szövetkezeti nagy család ünne­pét: az évzáró taggyűlést. Nevezetes nap volt ez a szövetkezet részéről, mivel a közös gazdálkodás egy évi mérlegeléséről és a munka értékelésé­ről volt szó. Nagyjelentőségű volt az évzáró gyűlés azért is, hogy a szövet­kezet tagsága között — a jó munka eredményeként mint évvégi osztalékot — 841 000 koronát osztottak széjjel. Ha figyelmesebben fontolóra vesz­­szük az említett összeget, megállapít­hatjuk, hogy a búcsi szövetkezet eredményesen zárta az elmúlt évet. Most pedig nézzük meg közelebbről, miből erednek az eredmények. Mindjárt elöljáróban meg kell mon­danunk, hogy a szövetkezet fő pénz­forrása az állattenyésztés. Pedig — újságolta az EFSZ vezetője — nincs meg a tervezett ftarvasmarhaállomá­­nya a szövetkezetnek. A hasznosság emelésével azonban elérték, hogy a tervezett marhahús beadást 101 szá­zalékra teljesítették. Jó és dicséretreméltó munkát vé­geztek a sertésgondozók is. Igyekeze­tüknek köszönhető, hogy a kötelező 713 mázsa sertéshúson kívül szabad­áron még 292 mázsát adott be a szö­vetkezet. — A múlt évi nevelésből — mondja Katus József zootechnikus — az 1957-A szövetkezet jövő pillérei i A gerlachovi szövetkezeti évzáró i gyűlésen a helyi nemzeti iskola 4 mellett létesített szakkör taqjai is í kaptak részesedést. Hogy miért? ) Azért, mert egy Csillagocska nevű f borjú neveléséről ök gondoskodtak, £ amelyet Stejman-bódéban neveltek \ fel. \ A munkát mindennap ketten vé­\ gezték, előre kidolgozott terv alap­­\ ján. ők állították össze a takar­­\ mányadagokat is. Ma is büszkén \ újságolják, hogy a Csillagocska már 258 kg-os, bár most már az f EFSZ istállójában van. f Sok olyan tanító kellene, mint f Zqchar György elvtárs, aki felkel- f tette a fiatalokban a mezőgazdasá- f gi termelés iránti érdeklődést és f irányítja a csoport tagjainak mun- ф káját. Á fiatalok az évzáró gyűlésen Ф kötelezettségvállalást tettek, hogy é jó szövetkezeti tagok lesznek. Az f idén is felnevelnek egy borjút, hogy Ф így közvetlen kapcsolatban legyenek Ф a gyakorlattal. Ф-ik t es évben 400 darab sertést tudunk beadni terven felül a közellátás ré­szére. Az állattenyésztésben dolgozók a pénzügyi tervet 113 százalékra telje­sítették. Nagy érdeme van ebben Csekes József takarmányozócsoport vezetőnek is, aki gondosan osztotta be a takarmányt. A növénytermelési csoport tagjai gyengébbnek bizonyultak — és tervü­ket csak 74 százalékra teljesítették. A kertészetben is csupán Hrčka elv­társ csoportja lépte túl a pénzügyi tervet, mégpedig 29 000 koronával. A dohányos-csoport is lemaradt. Ennek az volt az oka, hogy nem volt kielé­gítő a szervezés és több esetben a osopórt tagjain „elégedettség” ural­kodott és csak később jöttek rá, hogy milyen káros volt ráérésük. Hogy a szövetkezet felemelkedésé­nek ügyét _ tisztán lássuk, meg kell még említenünk egy fontos körül­ményt. Ez pedig nem más, mint hogy a szövetkezet vezétősége tanult a múlt év hibáiból és bevezették a pénzügyi terv havonkénti értékelését. A búcsi szövetkezet tagsága és ve­zetősége nagy gonddal dolgozta ki az ötéves fejlesztési tervet, melynek megvalósítása nagyban fokozza majd a termelést és növeli a szövetkezet jövedelmét. G. J. Az EFSZ-ek III, országos kongresszusa előtt: Szemle a losonci járásból KICSI A FALU, s a szövetkezet sem nagy Apátfalván. De mint szok­ták mondani: kicsi a bors, de erős. így van ez az említett szövetkezet­tel is. Évről évre nagyobb eredmé­nyeket érnek el és a tagok is egyre gazdagabbak. Mindezt pedig a közös gazdálkodás, a becsületes munka teszi lehetővé. A közös gazdálkodás eredményezte azt is, hogy az apátfalvai szövetkezet tagjai az EFSZ-ek III. országos kong­resszusának tiszteletére kötelezettsé­get vállaltak — mely szerint terven felül beadnak 10 000 liter tejet, 15 mázsa sertéshúst, és 50 elválasztott malacot. MOZGALMAS ÉLET folyik Kalon­­dán. Az utcán járókelők arcán meg­elégedés, boldog mosoly ül. De nem is csoda, hiszen ebben a faluban mű­ködik a járás egyik legjobb szövet­kezete. Az irodában Tóth János elnök és Tóth Béla könyvelő elmélyülve tanul­mányozzák a kormány levelét és meg­jegyzéseket tesznek azzal kapcsolat­ban. — A kulák is ember, az igaz. És ha akarat van benne, jó dolgozó le­het — mondották. — Ilyen kulák azonban nézetünk szerint kevés van. Éppen ezért szerintünk az a helyes, hogy mindaddig, míg a kulák a szö­vetkezetben munkájával be nem bi­zonyítja, hogy harcos építője akar lenni hazánknak, a szövetkezetnek, ne bízzuk meg felelős funkcióval. A kalondai EFSZ vezetősége ezen megjegyzésével a szövetkezeti tag­gyűlés is foglalkozott és valamennyien helyesnek találták. A KÉTKERES ZTTÜR1 szövetkezet tagjai — mint tapasztal! földművesek — a becsületes dolgozó hírnevet vi­selik. Munkájukkal már nem egyszer példát mutattak a szomszédos közsé­gek lakóinak. Igyekezetük most is figyelemreméltó. Például az EFSZ-ek III. országos kongresszusának tisztele­tére kötelezettséget vállaltak, hogy február 28-ig teljesítik az első ne­gyedre előírt sertéshúsbeadást, már­cius 21-ig pedig eleget tesznek a ne­gyedévi tejbeadásnak. SZORGALMAS ÉS IGYEKVŐ embe­rek a divinyi szövetkezet tagjai — halljuk innen-onnan. — S hogy ez valóban így van, magam is meggyő­ződtem róla, valamint bizonyítja az is, hogy ez évben terven felül beadnak 67 mázsa sertéshúst, 8864 liter tejet, 26 700 darab tojást, 1400 kg gyapjút és 1990 kg juhsajtot. Ezenkívül kö­telezettséget Vállaltak, hogy ez év április 1-ig feltöltik marhaállományu­kat a tervezettre. A divinyi szövetkezet tagjainak jó tapasztalataik vannak a víziszárnya­sok tenyésztése terén is. A kacsa­tenyésztésnél Valachová, Kozová és Tornosová elvtársnők tűntek ki jó munkájukkal, akik 1300 darab kacsát neveltek fel a múlt évben, melyből a szövetkezetnek 12 000 korona tiszta jövedelme volt. Az eredményekkel azonban nincsenek megelégedve a szö­vetkezet tagjai és elhatározták, hogy a kacsaállományt 2000 darabra eme­lik és a jövedelmet a múlt évivel szemben 8000 koronával növelik. SÓLYOM LÄSZLÖ, Losonc Egyszerű számok mögött... Nyitrán február 8—9-én tartották meg a szövetkezetek gazdaság-tudo­mányi járási konferenciáját. A nyitraiak, hogy más járásnak is segítséget nyújtsanak a rendezéshez, több kerület és nagyon sok élenjáró szövetkezet szakembereit meghívták. Csehországból, sőt még a Német De­mokratikus Köztársaságból is volt részvevő. A konferencián több mint négyszázan vettek részt. Az előadások tanulságosak voltak. Feltárták a hiányosságokat, de szem­léltették a jövő tá’vlatait is. Az egy­szerű számok mögül a jobb életért vívott harc tükröződik. A sok vitázó közül Benya Jánosnak, a rybani szö­vetkezet elnökének beszámolójából ragadtuk ki az alábbi adatokat: „550 hektár földön gazdálkodunk. Évről évre nagyobb hektárhozamo­kat érünk el és eszerint emelkedik a munkaegység értéke is. Munkaegység értéke: tervezett: kifizetett: 1954- ben 16 Kčs 17,— Kčs 1955- ben 19 Kčs 19,50 Kčs 1956- ban 22 Kčs 26,50 Kčs Ez évre 24 koronát terveztünk egy munkaegységre, de reméljük, hogy ezt is túlteljesítjük. A múlt évben 28,50 koronát tudtunk volna osztani, há csak az „első” kerékre gondolunk. De a hátsó kereket is zsírozni kell, ha azt akarjuk, hogy jól menjen a sze­kér” — mondta az elnök. A hátsókerékre fordított gond így fest a számok tükrében: 20 000 koronát fizettek ki gyermek­pótlék címén, 10 000 koronát a dol­gozók biztosítására, 3500 koronát a megbetegedett dolgozóknak a gyógyu­lási időre és 1000 korona ajándékot a házasulandóknak adnak. Az utóbbi­hoz feltétel, hogy a tag legalább két éve dolgozik a szövetkezetben, de függetlenül attól, hogy a lány, legény vagy özvegy a házasulandó. Hogy ez a gazdálkodási módszer mennyire tetszett a szövetkezeti dol­gozóknak, azt hatalmas tapsviharban fejezték ki. Sajnos, a magángazdák nem szóltak hozzá, mert nem voltak jelen. A jövőben rájuk is kell gon­dolni. Cs. J. Könyvek, elbeszélések, hagyományok szerint úgy ismertük falvaink téli éle­tét, hogy parasztságunk egész évi munkája után behúzódik téli pihenőre, s hogy a falu a fehér lepel alatt téli álmát alussza. Lehet hogy valamikor ez így volt, most azonban nem csen­dességet és elzárkózottságot, hanem hangos vidám életet találunk, ha ki­megyünk falvainkra. Ilyenkor ülésez­nek a szövetkezeti tagok, értékelik egész évi munkájukat, terveket készí­tenek a jövőre. Most folynak az év­végi elszámolások is, melyek nagy örömöt okoznak a szövetkezeti csa­ládoknak. Az idei téli napok az eddiginél sok­kal gazdagabb programot biztosítanak a falu számára, mivel parasztságunk előkészületeket tesz az EFSZ-ek III. országos kongresszusára is. Ez a kongresszus mezőgazdaságunk to­vábbi fejlődését, az EFSZ-ek mege­rősítését és további új EFSZ-ek meg­alakítását kell, hogy előidézze. A falu jelenlegi nagy átalakító, építő munkájától, a kongresszus elő­készítésétől, a szövetkezeti mozga­lomtól falusi ifjúságunknak egy pilla­natra sem szabad távol maradni. Hi­szen kinek hoz az új szocialista falu több örömöt, ki kap többet a szövet­kezettől, mint a fiatalok. A ružindoli krónika például megemlíti, hogy va­lamikor a faluban egy szobában két család lakott, továbbá, hogy a lányok a földbirtokosoknál végzett egész napi munkájukért alig 4 koronát kap­tak. Ha most megkérdeznénk egy fia­tal szövetkezeti tagot, hogy mit jelent számára a szövetkezet, táján kivétel nélkül mindegyiktől ezt a választ kap­nánk: A szövetkezet teszi lehetővé számunkra a kulturáltabb, emberibb társadalmi életet, valamint a magar sabb jövedelmet. A fiatal szövetkezeti tagok jöve­delme ma már számos helyen nem­csak eléri, hanem gyakran felül is Friss erőt a szövetkezetekbe múlja az ipari munkások keresetét. Például Vízvári Alajos, a szenei járás csári szövetkezetének tagja, elszámo­láskor 7270 koronát kapott. Az érsek­­újvári járásban levő Zemnében 35 fiatal szövetkezeti tag motorkerék­párt vásárolt, Palárikovón pedig any­­nyian építenek családi házat, hogy egész új utca lesz belőle. S ami ré­gebben megvalósíthatatlan vágyálom volt, ma mindez természetes. Falusi fiatalságunk életében nem­csak a szép jövedelem bír nagy jelen­tőséggel, hanem azok a változások is, amelyek a szövetkezetek révén tör­ténnek a falu kultúréletében és a la­kosság egymás közti viszonyában. Például ma a fiúkat és lányokat nem aszerint értékelik, hogy szüleiknek mennyi birtoka van, hanem aszerint, hogyan dolgoznak a szövetkezetben. Százával sorolhatnánk a példákat, melyek meggyőző bizonyítékai annak, hogy parasztifjúságunk megtalálta he­lyét, igazi boldogulását a szövetkeze­tekben. Igaz ugyan, hogy még nem minden faluban él így a fiatalság. De bizonyos, hogy mindenütt akarnának jobban, gazdagabban élni. S mivel a parasztifjak boldogulásához az EFSZ- eken keresztül vezet az út, ezért a CSISZ Központi Bizottsága azt a ha­zafias feladatot tűzte a CSISZ-cso­­portok elé, hogy az EFSZ-ek III. or­szágos kongresszusa és a moszkvai VIT tiszteletére az lesz a legszebb ajándék, ha minden fiatal meggyőzi szüleit, hogy lépjenek be a szövetke­zetbe, s ők maguk is ezt az utat választják. A besztercebányai kerületen kívül, — ahol 500 ifjút szerveznek be a szö­vetkezetbe, — a többi falusi CSISZ- csoportok sorra kötelezettséget vál­lalnak, hogy a kongresszus tiszteletére községükben segítenek megalakítani az egységes földművesszövetkezetet, s ők maguk is tagjává válnak. Ez arról tanúskodik, hogy a falu fiatal­jai megértik, hogy a falu életének felemelése az ő ügyük, tőlük s szü­leiktől függ, hogy lesz-e és milyen lesz a szövetkezet. A CSISZ kezdemé­nyezéséből éppen a napokban alakult egy új EFSZ Inovce községben (szob­­“ránci járás). A párt helyi szervezeté­nek elnöke részt vett az egyik CSISZ ülésen, ahol megkérte a fiatalokat, hogy segítsenek a szövetkezet meg­alakításában. A CSISZ vezetősége meg­tárgyalta a kérdést és először főleg olyan tagokkal beszélt, akik akarták a szövetkezetét. Ilyenek voltak a 24 éves Stanko Ondrej és Hrivnyák Ján, akik a katonai szolgálat ideje alatt olyan bajtársakkal voltak, akiknek szülei vagy ők már tagjai a Szövet­kezetnek. Ez segített az ő meggyő­ződésükben, s most már ők folytatnak meggyőző munkát szüleik, barátaik körében. Nagyon aktívan dolgozott a falu tanítója, Pasztelik József is. 1957 január 13-án a CSISZ vezetősé­ge összehívta a falu fiataljait. Ezen a beszélgetésen hatvanan vettek részt. A tanító beszélt a falu jövőjéről, hangsúlyozta, hogy a jövő csak úgy hozhat a falu fiatalságának nagyobb boldogságot, ha közösen az egységes földművesszövetkezetben keresik azt. A megbeszélésen sok kérdést vetet­tek fel a fiatalok, s még a gyűlés ideje alatt a vezetőség három tagja és további hét CSISZ-tag jelentkezett a szövetkezetbe. Ez vezetett ahhoz, hogy január 27-én 11 földműves s a 10 CSISZ tag belépett a szövetkezet­be, s később még 6 fiatal követte példájukat. A fiatalokat a szép példá­ért a CSISZ szlovákiai KB-ának aján­latára a Megbízottak Testületé ván­dorzászlóval és 3000 korona pénzju­talommal tüntette ki. Az említett példa azt mutatja, hogy mindenütt van lehetőség a szövetke­zet megalakítására, csak harcolni kell érte, ki kell használni a lehetősége­ket. Az agitációs munkában legmeg­győzőbb példaként a meglevő jól mű­ködő EFSZ-ek eredményeit hozhatjuk fel. Nagyjelentőségüek a kirándulá­sok is, valamint az olyan CSISZ-tagok fellépése nyilvános gyűléseken, akik mint szövetkezeti tagok szép jövedel­met kaptak. Például Helena Dubecká. a kopčany-i szövetkezet fejőnője. részt vett a borszky-i CSlSZ-szerve­­zet ülésén, ahol beszélt a munkájá­ról, keresetéről. Eldicsekedett azzal, hogy az 1956-os évben csupán az el­számoláskor 10 000 koronát és 38 mázsa gabonát kapott. Az ilyen ered­mények meggyőző hatásúak a fiata­lokra. Szövetkezeteinkben eddig kb. 30 000 lány és fiú dolgozik. Fiatalságunk kü­lönösen az olyan szövetkezetekben ért el szép eredményeket, ahol külön ifjú­sági munkacsapatokban dolgoznak. Szlovákia szövetkezeteiben több mint 300 ilyen munkacsapat volt. Jelentő­ségük abban nyilvánult meg, hogy ■gy együtt vidámabban végezték a munkát, kialakulhatott a szocialista munkaverseny, de nem kevésbé je­lentős az sem, hogy így nőtt a fia­talok felelősségérzete a terv telje­sítéséért, a szövetkezeti gazdálkodá­sért. Például a hontfüzesgyarmati szövetkezet fiataljai a taggyűlésen orvoslást követelnek a szervezésben, mert egyszer a csoportvezető és az aqronómus hanvaqsága miatt a vető­mag előkészítésében csaknem 4 órát veszítettek. Az ifjúság kezdeményezéseire a jól elvégzett munkáért érzett felelősségre minden szövetkezetben égető szükség van. Éppen ezért a csapatok között szocialista munkaversenyt kell szer­veznünk a legjobb eredmények eléré­séért. Ennek keretén Délül verse­nyeznek majd a szövetkezet, a járá­sok, a kerületek és egész Szlovákia ifjúsága. Szövetkezeteink ifjúsága nagy öröm­mel várja az EFSZ-ek Ili. országos kongresszusát, amely többet között az új alapszabályzatot is jóváhagyja. A javaslat értelmében mér 15 éves kortól tagokká minősíthetők a fiata­lok. Az utóirat azt is feltűnteti, hogy azok a fiatalok, akik a kötelező isko­laév elvégzése után állandóan a szö­vetkezetben dolgoznak, ugyanúgy ré­szesülnek a jutalomban, mint a szö­vetkezeti tagok. A 16 éven aluli fia­taloknak pedig korukhoz, tudásukhoz és erejükhöz mért feladatokat kell adni. Minderre a fiatalok azzal vála­szolnak, hogy újabb és újabb CSISZ- tagokat szerveznek be a szövetkeze­tekbe. Hangsúlyozni kell még, hogy szö­vetkezeteink fiatal erőkkel való állan­dó frissítése csak úgy lesz biztosít­va, ha a szövetkezetek vezetősége és a tagság nagyobb gondot fordít a fia­talok életproblémáira, munkájára. Eh­hez növelni kell a kultúrcélokra elő­irányzott összeget, tanítani, s nevelni kell őket. Ahol az ifjúsággal jól fog­lalkoznak, ott könnyebben tudják el­végezni a szövetkezet munkáját. így van ez Doiná Krupán is, ahol az elnök igy nyilatkozott a fiatalokról: Nem szoktuk ugyan dicsérni fiataljainkat, hogy el ne bizakodjanak, de büszkék vagyunk rájuk. Ifjúság nélkül ma már el sem tudnánk képzelni szövet­kezetünket. MAJOR ÁGOSTON, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának titkára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom