Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-03 / 5. szám

157. február 3. Jralŕad Földműves \i EFSZ-ek III.Országos Kongresszusának sikeréért — Földműveseink javaslatokat adnak az új alapszabályzathoz — Igen, javalatokat adnak, módosítják, helyesbítik az alapszabályzatot. Л szövetkezeti tagok és az egyénileg dol­­iozó földművesek alaposan megvitatják a kongresszus anyagát, főleg az alapszabályzat módosításának javaslatát. z érthető is, hiszen az alapszabályzat a közös munka útmutatója és közvetlenül összefügg a tagság életével. így an ez rendjén. Az EFSZ-ek III. kongresszusa előtt tisztázni kell minden kérdést, hogy a kongresszus által jóvá­­lagyott új alapszabályzat a lehető legjobb legyen. Ezek a viták ismételten bebizonyítják, hogy országunk dolgozói lemokratikusan részt vesznek az életüket és munkájukat irányító törvények megalkotásában. A garamvezekényiek véleménye A szövetkezeti alapszabályzat he­­esen oldja meg a háztáji föld kérdé­­t. Valamiről azonban mégis megfe­lezik: a szövetkezeti taggyűlések­­,-k olyan határozatot kellene hozniok, nely szerint csak a szövetkezetben rtósan dolgozó tagok kapnának ház­­íji földet. Az is helyes lenne, ha a :övetkezet elaggott, vagy rokkant gjai, akik amíg egészségi állapotuk egengedte, odaadóan dolgoztak a :övetkezetben — szintén kapnának Sztáji földet. Ha nem is félhektárt, г legalább annak egy részét. Igazságos jutalmazást A nagysallói szövetkezeti tagok nem -tenek egyet azzal a javaslattal, hogy ; ezer hektárnál nagyobb szövetkeze­ikben évente 720 munkaegységet is aphat a raktárnok. Ez, valamint az 5yes funkcionáriusok jutalmazása — elytelen. Már csak azért is, mert jó­­al több, mint amennyit a legjobb övénytermesztési dolgozó szerezhet gy év alatt. Szerintük helyes lenne, a a raktárnok és a funkcionáriusok igfeljebb 600 munkaegységet kapná­­ak évente. Miért csak a kertészetben? A brnoi kerületben több helyen elő­fordult hogy a kertészeti csoport dol­gozói magas pótjutalmat kaptak. A pénzösszeg néha kitette évi jövedel­mük egyharmadát. Ezzel szemben a többi termelési ágak dolgozói termé­szetben kapták (ha egyáltalán kaptak) pótjutalmukat. — Ez nagyon helytelen, — mondják a hustopeči szövetkezet tagjai. Az új alapszabályzat javaslatának megvitatá­sánál megegyeztek abban, hogy a jö­vőben csakis pénzben fizetik ki a pót­­jutalmat. Kiszámították, hogy ha a múlt évben is pénzben fizették volna ki a pótjutalmat, most 50 vagonnal több takarmány lenne a járásban. Ezen is változtatni kell A partizánskej járás szövetkezeti tagjai is sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Javasolják többek között az alapszabályzat 5. cikkelyének helyes­bítését. Mi a helyes eljárás abban az esetben, ha az apa és nős fia is szö­vetkezeti tag, de egy háztartásban él­nek. Egy családot alkotnak, kérdés tehát, hogy egy, vagy két tehenet tarthatnak-e háztáji gazdaságukban? Továbbá javasolják, hogy a szövetkezet olyan biztosítási dijat fizessen a be­tegsegélyzönek, hogy a családtagok családi pótlékra legyenek jogosultak. Ez azért lenne fontos, mert a több­­gyermekes szövetkezeti tagnak hosz­­szabb ideig tartó betegség esetén ko­moly gondot okoz családja eltartása. Még jót is lehet javítani Ez a hontfüzesgyarmati EFSZ tag­jainak nézete. Szerintük legfőbb ideje már, hogy helyesbítik az alapszabály­zatot. Az eddigi már nem felel meg teljesen a mai 'követelményeknek. Nem magyarázza meg például világosan mi a teendő az úrbéres földekkel, főleg pedig erdőkkel. Ha már az alapsza­bályzat megfeledkezik erről a fontos kérdésről, akkor más módon, de okvet­lenül meg kell oldani ezt a problémát is. Ez is fékezi, illetve elősegítheti a szövetkezet fejlődését. Ez a néhány példa világosan bizo­nyltja, hogy csaknem minden szövet­kezetben van valamilyen javaslat. Min­den szövetkezeti tagnak érdeke, hogy helyes javaslatával hozzájáruljon egy tökéletesebb szövetkezeti alapszabály­zat megteremtéséhez. A köbölkúti gépállomás a számok tükrében A nők sem akarnak lemaradni Régen nem volt ilyen élénk és aktív a nők között folyó politikai munka, mint az elmúlt évben és ez év kezdetén. De nem is csoda, hiszen nagyjelen­tőségű volt asszonyaink szempontjából a múlt év júliusában lezajlott Nők Országos Konferenciája. Ezen a konferencián 1500 küldött tanácskozott pár­tunk és államunk vezető tényezőivel és a Csehszlovák Nöbizottságok veze­tőségével. Ezt a nagyjelentőségű konferenciát követi — ez ev februárjában a Nők Szlovákiai Konferenciája. Mindkét konferenciának az a célja, hogy megtárgyalják azokat a kérdéseket, amelyek elősegítik, hogy dolgozó nőink még jobban és teljesebben érvényesüljenek munkahelyeiken, hogy szakmai­lag, politikailag és kulturális téren minél fejlettebbek legyenek. Anyáink és asszonyaink már az országos konferencián is bátran beszél­gettek a munkahelyeken észrevehető hiányosságokról. S ezek a beszélgeté­sek azt mutatják, hogy asszonyaink okosan szólnak hozzá a kérdésekhez. A most folyó járási konferenciák részvevői valóban demokratikusak és jól meggondolva válasszák küldötteiket a Nők Szlovákiai Konferenciájára. Öntudatos és aktív társaikat küldjék, akikben bíznak és akik a konferencián hallottakat és tanultakat majd érvényesítik munkájukban. A királyhelmeci járási nőkonferenciáról Gyürek Ilona Most, amikor mind a mezőgazdaság­án, mind az üzémekben új terveket észítenek, érdemesnek tartom visz­­zapillantani múlt évi terveink teljesi­­ésére: vajon mennyiben voltak reáli­ák terveink, hol van szükség javítani alóra? Gépállomásunk a tavaszi munkák érvét 101.6, a nyári munkák tervét 06.9, az őszit 102.1 és az egész évi érvét 103.4 százalékra teljesítette. Látjuk tehát, hogy a tervezés reális olt. Nincs lényeges különbség a terv­­eljesítésben. A brigádok közül legjobb a libádi, mely tervét 126.9 százalékra teljesí­­ette. Leggyengébb a kisgyarmati, mely csak 70.7 százalékot értek el. Szép eredményeket értünk el az gyes főbb munkálatok elvégzésében s. A tavszi vetést például 101,3, a gabonabetakarítást 101,9, a tarlóhán­tást 121, az őszi vetést 102,8, a mély­szántást 103,6, a répakiszántását 102 százalékra teljesítettük. Ezzel szemben a növényápolást csak 54,4, a takarmány kaszálását 65,7, a kombájnnal való aratást 81,1, a szal­maösszehúzást 84,6 és a cséplést 92,3 százalékra teljesítettük. Az említett hiányosságokból levontuk a tanulságot, s most úgy készítettük el a tervün­ket, hogy a jövőben ezen munkákat is időben és száz százalékra el tudjuk végezni. Most pedig nézzük meg, hogy a fel­sorolt számok mögött mit mutat a valóság ? Először is meg kell mondanunk, hogy traktorosaink a szárazság ellenére is a kitűzött határidőre, s jól elvégezték a talajmüvelést: az őszi vetések idejében a földbe kerültek. Ami pedig a mély­szántást illeti, örömmel könyveljük el, hogy járásunkban minden talpalatnyi földet felszántottunk, sőt a szomszé­dos járásoknak is segítettünk. Mi tette mindezt lehetővé? Trakto­rosaink lelkiismeretes, becsületes munkája. Blahovics András a bátorke­­szi brigád traktorosa például évi ter­vét 270 százalékra teljesítette: meg­munkált 1283 hektár földet. Szép tel­jesítmény ez, dicséret illeti meg az ilyen traktorost. De nemcsak.Blahovics elvtársat, hanem minden $jj>yésr írak^ torost, akik a vasparipán szélben, vi­harban harcolnak a hektárhozamok emeléséért: szövetkezeteink megszi­lárdításáért. Varga József, a köbölkúti gépállomás munkavezetője. Legyen összhangban a szövetkezetek és a gépállomások termelési-pénzügyi terve A múlt évben bizonyos eredményeket irt el mezőgazdaságunk a növényter­­nesztés és állattenyésztés terén. Látni teli azonban, hogy még ezen sikerek dienére sem teljesítjük megfelelően a 1SKP határozatait, amelyek konkréten meghatározták azokat a feladatokat, neiyeket a CSKP X. kongresszusa tű­zött elénk feladatul. A nemzeti bizott­ságok, a gépállomások és a szövetke­zetek feladata, hogy a jövőben alapo­sabban és lelkiismeretesebben lássanak hozzá a határozatok megvalósításához. Ezeket a komoly feladatokat csak akkor tudjuk teljesíteni, ha erre már a téli hónapok folyamán jól felkészü­lünk. Szem előtt kell tartanunk azt, hogy ebben a munkában a mezőgazda­sági dolgozók túlnyomó részét be kell kapcsolni. A sikeres felkészülés nagymértékben függ a szövetkezetek és a gépállomá­sok egész évi termelési-pénzügyi ter­vének kidolgozásától. Amellett egy pil­lanatra sem szabad megfeledkezni ar­ról, hogy a szövetkezetek termelési ter­vének a legszorosabb összhangban kell lennie a gépállomás tervével. A gép­állomás tervének összhangban kell lenni a mezei munkacsoportok terveivel, s ezen keresztül az egész szövetkezet tevékenységével. Helyes álláspontot kell foglalni a traktorral végzendő munkák tervezéséhez, ami annyit je­lent, hogy helyesen kell értelmezni a gépállomások és a szövetkezetek kö­zött fennálló kölcsönös viszonyt. Első­sorban a gépállomás tevékenységén múlik, hogyan valósítják meg terme­lési feladataikat a szövetkezetek. A gépállomások már ma vezető szerepet töltenek be a szövetkezetek munkájá­ban akár a munka terjedelméről, az agronómusok bevált tapasztalatairól és egyéb fontos tényezőkről van szó. A gépállomások agronómusai és egyéb szakemberei a legkorszerűbb gépek se­gítségével helyesen tudják művelni a földet és lehetőségük van a leggyor­sabban növelni a szövetkezetek terme­lését. A gépállomások és a szövetkezetek tervének a közös, céltudatos munka kifejezőjévé kell válnia, amely a ma­gas hektárhozamok elérésére és az állatok hasznosságának növelésére irá­nyul. Ez döntő tényező a szövetkeze­tek gazdasági megszilárdítására. A traktorral végzendő munkák ter­vének legfőbb feladata a gépállomás gépeinek minél nagyobb arányú kihasz­nálása az állami terv teljesítésére. Ugyanez vonatkozik a szövetkezet fo­­gatos erőire is. Ezzel kapcsolatosan meg kell mon­dani, hogy még számos gépállomáson találkozunk azzal a hibával, hogy a JNB-ok mezőgazdasági tanácsai nem rendelkeznek kellő áttekintéssel a szö­vetkezet viszonyairól, a vetésterülete­ket felületesen állapítják meg s ezzel kételkedésre adnak okot, a gépállomás dolgozói pedig nem tudják mennyi gépi munkát tervezzenek. Ezeket a hibákat csak akkor lehet megszüntetni, ha a mezőgazdasági tanács megköveteli a gépállomástól, hogy necsak a gépi munkák javaslatát terjesszék elő, ha­nem a vetésterületek, az agrotechnikai intézkedések javaslatát is. A mezőgaz­dasági termelés növelésének érdeké­ben okvetlenül szükséges, hogy a gép­állomások részt vegyenek a szövetke­zetek tervének összeállításában és fe­lelősséget érezzenek annak teljesí­téséért. Okvetlenül biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági munkák tervét necsak kidolgozzák minden szövetkezet szá­mára, hanem dolgozzák ki azt aprólé­kosan, egyes termények és dűlők sze­rint és vegyék figyelembe a helyi adott­ságokat. Ez a módszer lehetővé teszi a munkák terjedelmének pontos kiszá­mítását minden dűlőn, minden ter­ménynél, s így pontosan papírra lehet vetni az egyes szövetkezetek mezőgaz­dasági munkáinak terjedelmét. Az említettekből azt a következte­tést lehet levonni, hogy a mezőgazda­sági termelés feladatainak teljesítése lényeges mértékben függ a brigádköz­pontok és a szövetkezeti munkacso­portok helyes tevékenységétől. Ügyelni kell tehát arra, hogy az EFSZ-ek ter­vével egyidejűleg a brigádközpontok is kidolgozzák munkaterveiket. Az egyes brigádközpontok terveinek helyesbítését és összhang behozását a szövetkezetek tervével a heti tervezés­sel lehet elérni. Nem elég összhangba hozni csupán az egész évi termelési terveket, hanem amellett hetenként helyesbíteni kell a terveket az egyes mezőgazdasági munkáknak megfelelő­en. A múlt évi tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a brigádközpontok és a szövetkezetek túlnyomó többsége egész éven keresztül egy ízben sem dolgozott ki heti munkaterveket. Szem előtt kell tartani, hogy a hetenként történő ter­vezés és a munka pontos felosztása a traktorosbrigád és a szövetkezet között, a gépi eszközök és a fogatok kihasz­nálásának fokozása biztosítja a szövet­kezetek nagyobb gondosságát a trak­torosbrigádról. Ezekben a napokban a szövetkezetek és a brigádkozpontok az egész évi ter­melési pénzügyi tervek kidolgozásával foglalkoznak. A terv helyessége nagy­részt attól függ, hogy a múlt évben milyen adatokat gyűjtöttünk össze az egyes szövetkezetek termelési és gaz­dasági helyzetéről, hogyan tudtuk be­kapcsolni a munkába a gépállomások és a szövetkezetek dolgozóit. A mező­­gazdasági tanácsok és a gépállomások komoly feladata, hogy további dolgo­zókat vonjanak be az egész évi terme­lési-pénzügyi tervek kidolgozásába, ami lehetővé teszi a rejtett tartalékok fel­tárását, s ezen keresztül a szövetke­zetek gazdasági megszilárdításhoz ve­zet. MILENA WAGNEROVÄ Az elmúlt napokban Királyhelmecen a Slovan-étteremben tartották meg a járási nőkonferenciát, ahol több mint 150-en jelentek meg. Rövid kultúr­műsor után Bélán József, a JNB alel­­nöke tartotta meg a föbeszámolót, a nőbizottság eddigi munkájáról a nem­zeti bizottságokban, valamint a ter­melő munka egyéb szakaszán. A be­számolóban foglal­kozott azzal, hogy az elmúlt időben sokszor helytelen magatartást tanúsí­tottak a dolgozó nőkkel szemben. Rámutatott arra is, hogy szocialista ál­lamrendszerünk mindezt már meg­változtatta. Beszá­molóját a hozzá­szólások egész sora követte. Juhász Mária a JNB dolgozó nőinek képviseletében arról beszélt, hogy az üzem részéről az instruktoroknak be­osztott nők kevés segítséget nyújtot­tak a nőbizottságoknak. Rámutatott arra, hogy a jövőben a nőbizottságnak jobban együtt kell dolgozni a nemzeti bizottsággal valamint a tömegszerve­zetekkel. Nagy Mária a bolyi EFSZ dolgozója arról emlékezett meg, hogy szövetke­zetükben az asszonyok és lányok az elmúlt gazdasági évben kiváló munkát végeztek, és méltp pészesgi annak, 3*>gy bjajetervezeit’ 2flt ко rima Bjjlýgtt 22 koronás munkaegységértéket értek el. Foglalkozott a helyi óvoda kérdésé­vel és kérte a sürgős elintézést. Éles Mária bodrogszerdahelyi tanító­nő örömmel számolt be arról, hogy a helyi EFSZ-ben 37 nő dolgozik, köztük nem egy olyan, akik 500—600 munka­egységet ér el. Munkájuk nem volt hiábavaló, mert a munkaegység érté­ke náluk is maga­sabb lesz a terve­zettnél. Felszólalt annak érdekében is, hogy rendezzék az autóbuszjáratot, mert ez nagyfon­tosságú az iskolába járó gyermekek számára. Vas Júlia a bodrogszögi állami gaz­daság dolgozója arról beszélt, hogy gazdaságuk az elmúlt évben teljesítet­te termelési tervét, sőt a költségeknél 156 000 koronát takarított meg. Ehhez természetesen hozzájárultak szorgal­mas munkájukkal a nők is. Valkovsky Mária Bácskái Arpádné az elmúlt évben 300 munkaegységet dolgozott le a kis­­géresi szövetkezetben, annak ellenére, hogy két kisgyerekről és öreg szülei­ről is gondoskodni kellett. Büszkén jelentette ki, hogy náluk a ledolgozott munkaegységek egyharmadát a nők szerezték meg. Hangsúlyozta, hogy elégedettek a szövetkezetben, a jövőre nézve, pedig még nagyobb reményeik vannak, mivel a kormány levelének megtárgyalása után sok hiányosságot eltávolítanak és a legtöbb szakaszon megjavítják a munkát. Tóth Vilma a bélyi szövetkezet dol­gozója szintén szövetkezetük életével foglalkozott, Vaskó Mária Nagytárkány­­ból pedig arról számolt be, hogy a nők feladatukul tűzték ki a helyi szövetke­zet mielőbbi kiszélesítését. Szalka Istvánné, a Szlovákiai Nöbi­­zottság Központi Bizottságának kikül­dötte a gyermekek és az ifjúság neve­lésének kérdésével foglalkozott. Tóth Etela a perbenyiki szövetkezet tagja javaslatot adott, hogy az iskolákba vezessék be a kézi­munkaórákat, mert ez jelentősen elő­segítené a gyerekek kézügyességének Tóth Erzsébet kibontakozását. ; vi(áho*' m,éy'_sokan hozzászóltak, s ezekből ^(Bontakozott, hogy a járás asszonyai jelentősen kiveszik részüket a munkából. A hozzászólások után a konferencia résztvevői határozatot fo­gadtak el, amelyben kifejezésre juttat­ták, hogy a jövőben még szilárdabban felzárkóznak a párt és a kormány mö­gé, s mint egyenjogú polgárok, a fér­fiak mellett méltóan megállják helyü­ket a feladatok teljesítésében. Kive­szik részüket a szövetkezetek tagalap­jának kiszélesítéséből, valamint a nemzeti bizottságokba történő válasz­tások előkészületi munkáiból is. Ezekután megválasztották a küldöt­teket a február 23—24-én tartandó szlovákiai nőkonferenciára, amelyen a járás dolgozó nőit Vojkó Ilona a per­benyiki szövetkezet tagja, Valkovsky Mária a szerdahelyi postahivatal dol­gozója, Tóth Erzsébet a bélyi szövet­kezet tagja, valamint Gyürek Ilona a szomotori ÁG borjúgondozónője . kép­viseli. A jelenlévők bizalommal sza­vazták rájuk, mert tudják, hogy mmd a járás, mind a dolgozó nők érdekeit méltóan képviselik. -rt ♦ Csodákat művel az ember Örömöm és az a megtiszteltetés, hogy részt vehettem a Prágában megtartott kétnapos összállami konferencián, — leírhatatlan. Ez az érzése valamennyi EFSZ elnöknek, gép- és traktorállomás, valamint állami gazdaság dolgozójának, akik az ország különböző részéből jöttek össze hazánk fővárosába. Nem győztük csodálni a hatalmas épület­tömböket; az új köntösbe öltözte­tett Prágát. Nagy csodát müveit az ember a felszabadulás óta. Ezt láttuk amer­re csak tekintettünk, ez tűnt ki a főbeszámolóból is. Különösen a gé­pesítés terén értünk el kimagasló eredményeket. A jövő még többet ígér. Egyre több traktor, kombájn, s egyéb gép kerül a mezőgazdaság szolgálatába. — Éppen ezért fontos — hang­zott el a főbeszámolóból — hogy napról-napra tökéletesítse tudását minden egyes traktoros, kombájnos, szerelő és gépjavító. Az eddiginél sokkal jobb munkát kel! végezni. Többet akarunk termelni, jobban akarunk élni. Már harmadik éve dolgozom a gépállomáson mint főmérnök. Nagy érdeklődéssel figyelem az elért eredményeket, a traktorosok igye­kezetét, de olyan teljesítményt még nem volt szerencsém látni, mint amilyent Michal Jirda — a konferencia kitüntetettje a múlt évben elért. S—4-es kombájnjával learatott 504 hektár gabonát és ki­csépelt 19 700 mázsa terményt. Ez csodálatos eredmény. S a jövőben mi is törekedni fogunk az ilyen eredmények elérésére. A konferencia minden szempont­ból értékes volt és sokat tanultunk belőle. Privigyi József, a szepsi gépállomás főmérnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom