Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-03 / 5. szám

é siralmad Földműves 1957. február 3. Szövetkezetüknek nagy jövője van Kint didereg a fagyos januári reggel, bent a tömöttségtö! szinte fojtó a me­leg. Az ünnepi hangulat is fűt, s ezt forróbbá teszi a feszült várakozás. A pol'any-i szövetkezet tagjai lesik az elnök szavait. Egy év eredményeivel, hiányosságaival vetnek ma számot, hogy a tapasztalatok összegezéséből még merészebb terveket kovácsolhas­sanak, amely emelődaruként segíti át őket a mán, a még gazdagabb, még örömtelibb holnapba. Kopasz elnök szavaiban úgy elevenedik meg az el­múlt év, hogy a hallgató tagság hős­ként látja magát a munkával kiharcolt eredményekben, de itt-ott idegesen rándulnak az arcizmok, amikor a hiá­nyosságokra terelődik a szó. Ismeret­lenül is észreveszi az ember, hol talál célba a beszámoló, mert az emberek arca azt tükörként vetíti vissza. Per­sze nem személyeskedés ez a nyílt megmondás, hanem felelősségérzet a jövő érdekében. Először az eredmények jönnek szám­ba, melyek 1955-el szemben pontos mérlegként mutatják a szövetkezet gazdasági alapjának változását. A mér­leg jól mutat, gyarapodott, erősödött e szövetkezet. AZ ALAPESZKÖZÖK ÉRTÉKE 60F 000 KORONÁVAL EMELKEDETT, azaz 3 392 000 koronáról 4 millióra. Az oszthatatlan alapot 197 000-ről 542 000-re emelték. A hitelek törlesz­tésére 156 000 koronát adott a szövet­kezet, 20 000 koronával bővítették a szociális, 4080-el a kultúralapot. 1955-höz viszonyítva tehát minden téren gazdagodott a szövetkezet. Ter­mészetes, hogy több jutott a tagoknak is. Míg 1955-ben pénzben 16, most 17 koronát oszthattak szét munkaegység­ként. Ez ugyan nem látszik nagy ered­ménynek, de ha tudjuk azt, hogy a gyenge munkanormák következtében еду-е9У tag 700—800 munkaegységet szerzett, akkor könnyen kiszámíthat­juk, hogy így is szép összeg ütötte a markukat. De még világosabban mutatja az a tény, hogy 1956-ban a kb. 90 aktív­­tag között 1 212 000 korona került szétosztásra, tehát tagonként közel 14 000 korona jutott. Ha ehhez hozzá­számítjuk a természetbenieket és a háztáji gazdálkodásból befutó jövedel­met, vagy figyelembe vesszük, hogy mennyivel kevesebb egy szövetkezeti tag kiadása mint egy magángazdáé, nyugodtan állíthatjuk, hogy Poľany községből sem ezelőtt, sem most egyet­len magángazda sem ért el ilyen be­vételeket. Az elmúlt év nem a legkedvezőbb volt a szövetkezetre. Olyan súlyos elemi csapások érték, hogy a lekaszált fűvet rendről elvitte a gyorsan jövő árvíz, a fagy és aszály következtében csak 9,5 mázsás volt a búza hektár­hozama stb. Ilyen csapások mellett fá­radhatatlan munka szülte azt is, hogy a betervezett 20 koronából 17-et oszt­hattak. Az elemi csapások mellett azonban hiányosságok is akadtak. Persze az a jó, hogy mindezt ők látják legjobban. MINDEN HIÁNYOSSÁGOT GONDOSAN SZÉTBONCOLNAK A hiányosságok egyrészének gyökere még az előző évekre nyúlik, amikor nem készítették elő kellően a talajt, nem biztosítottak jó vetőmagot, s így történhetett meg, hogy a borsóból ter­vezett 200 000 korona helyett a zsizsi­kesség miatt alig párezer korona volt a bevétel. A másik hiányosság a meny­­nyiségileg és minőségileg gyenge, takar­mányalap ugyancsak a múltban gyöke­rezik. Abban, hogy többéves takarmány­­növényekhez nem volt vetőmagjuk, az árvíz iszapjától mételyes réti szénától pedig nemcsakhogy nem híztak, de tejet sem adtak a tehenek. így a múlt évben csupán 1189 literes volt az átla­gos tejhozam. A juhállomány szintén megbosszúlta, hogy nem kapta meg a kellő gondozást, takarmányozást, s így az sem adta meg a darabonként tervezett 4,3 kg gyapjút, csak 3,3 kg-ot. Bár zöldségük így is szép jövedel­met hozott, le iegalább 100 000 korona úszott el azzal, hogy a zöldségest tel­jesen az időjárásra bízták. Kovács Anti bácsi akármennyire is szívén viseli a zöldségtermelést és akármilyen jó szakember is, arra mégiscsak képte­len, hogy vizet fakasszon a tikkadt zöldségesre. Most látják csak a tagok, hogy itt is megbosszulta '•magat az öntözőberendezés hiánya, de egyben jó tanulság ez a jövőre, a merészebb tervezéshez. Szó esett itt még igen sok minden­ről. A többi között a csoportok önálló gazdálkodásáról, a nagyobb kezdemé­nyezésről, az eredmény szerinti és min­den szakaszon való pótjutalmazás be­vezetéséről és arról is, hogy a JNB mezőgazdasági szakosztályának zoo­­technikusi szolgálata nyújtson nagyobb segítséget a szövetkezetnek. Ez azért vetődött fel, mert az illetékesek éppen jelen voltak. így közösen aztán ered­ményesen megtárgyalhatták a megol­dás lehetőségeit. Már alkonyba hajlott a délután, mire lassan elfogytak a műtét alá került problémák. Az embernek az az érzése, hogy az ilyen gondossággal végzett operáció sikerülni fog. Erre enged kö­vetkeztetni az is, hogy a hiányosságok felvetésekor nem az elcsüggedés, ha­nem a javítószándék érződött a hoz­zászólásokból. A felvetett problémák egyrészét már orvosolták. A többiek gyógyítása most fogamzik meg a fel­ajánlásokban, a határozatokban. AZ EMBEREK ARCÄRÖL optimizmus Arad Érzik, hogy szövetkezetük jelene még csak árnyéka a jövőnek, hisz a Latorca szabályozása, a Bodrogköz csatornázása ma még beláthtatlan távlatokat nyit előttük azzal, hogy ezek megvalósítása után urává válnak a ter­mészet viszontagságainak eddig annyira kiszolgáltatott földnek. Tudjak, érzik, hogy szövetkezetüknek nagy jövője van, hisz még csak gyer­mekkorát éli és napról napra férfiasab­bá izmosodik. S ez a tudat ad nekik erőt, hitet a további küzdelemhez. Ez a hit, ez a bizakodás érződik az esz­mecserékben, tapasztalatokban, de eredményekben is gazdag évzáró gyű­lés után, a vacsora közben összecsen­dült poharak zenéjében s a boldog szövetkezeti tagok szívből jövő da­cában. -ti-Szécsénke a múltban és ma Azt mondják az emberek a múltra: régen volt, talán már nem is igaz... Mindezt azonban csak azért teszik, hogy feledni akarják a sok szenvedést, nélkülözést. De az emlékek olykor­olykor visszaszállnak, megmarják az ember szívét, s ez még jobban utal­tatja a múltat. így van ez a szécsénkei volt cselé­dekkel is. Nap mint nap — hacsak egy percre is — de eszükbe jut a gróf úr basáskodása: a kegyetlen cselédsors. S ilyenkor dühbe gurul az ember, ökölbe szorul a keze, s azt mondja: egy percre se a múltat! Nem kérnek belőle. így jobb, sokkal jobb. Az élet is szebb. A munka is jobban megy. Nincs szükség az intéző úr nádpálcá­jára. Sem a gróf úr „éles“ eszére. A dolgozó emberek, a föld gazdái irá­nyítják saját sorukat. És az élet sze­kere jó úton halad. Gombamódjára épülnek az új, egészséges családi há­zak. A föld — melyet a cselédek ve­rejtéke öntözött — azé, aki megdol­gozza. Űj élet indult Szécsénkén. A falu lakóinak egyrésze nagyüzemi gazdálko­dást folytat. És eredményesen. A múlt évben csak a terven felül beadott ter­ményekért 84 134 korona került a szö­vetkezet pénztárába. És ez a tagok igyekezetének köszönhető. Becsületesen dolgoztak, gazdag jutalomban része­sültek. Turman Károly sertésgondozó 110 kilós hízót kapott jó munkája el­ismeréséül. Misko József anyasertés­­gondoző pedig 13 malacot. Ez csak pót­jutalom. Ezenkívül Turman 671, M’sko pedig 624 munkaegység után kapta meg a megérdemelt jutalmat. Bodzsár Ferenc kocsis és felesége — aki a mezei csoportban dolgozott — több mint 5000 koronát kapott az elszámoláskor. Gabonát 29 mázsát vitt haza. Ifj. Konc János kamrájába szintén 32 mázsa gabona került. Az elszámoláskor 6500 korona részesedést kapott. Ilyen a szécsénkei volt cselédek, be­csületes kis- és középparasztok élete. KÖPÖNCEI LAJOS, Ipolyság Tízezrekkel mérik a bőségei Tapasztalatcsere A hliník! EFSZ tagjai 1957. január 24-én „Tapasztalatcserenapot” rendeztek, melyre a myslenicei szövetkezet tagjait, valamint a pozsonyi KNB dolgozóit is meghívták. A két szövetkezet tagjai kölcsönösen kicserélték tapasztala­taikat. — Képünkön: A myslevicei szövetkezeti tagok megtekintik a hliníki EFSZ tehénállományát □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□Li „Amit beterveztünk, teljesítjük is“ A nagygéresi „Győzelmes október” EFSZ a királyhelmeci járás egyik leg­régibb szövetkezete. Évről évre szebb eredményeket ér el. Ezt elsősorban a jó munkaszervezésnek, a helyes ter­vezésnek köszönheti. Kiindulva a helyi viszonyokból, s az előző évi tapaszta­latokból, most is helyesen állították össze a szövetkezet fejlesztési-távlati tervét és minden előfeltétel megvan ahhoz, hogy a kitűzött feladatokat tel­jesítsék. Erről mind a szövetkezet tagsága, mind a vezetőség meg van győződve. Ezt bizonyítják a szövetkezet elnöké­nek Dorkó elvtársnak szavai: — Tervünkben nem féltünk merész célokat kitűzni, mert azok teljesítésé­ért szövetkezetünkben minden tag egy emberként indul harcba. A tervet kö­zösen állítottuk össze, mindenki tudja milyen feladat vár rá az ő munkasza­kaszán, s ezért bízunk abban, hogy amit beterveztünk, teljesítjük is. Dorkó elvtárs azt is elmondotta, hogy szövetkezetük eredményeinek tit­ka az alapszabályzat következetes ér­­vényrejuttatásában és a csoportgaz­dálkodás megszilárdításában rejlik. Ezek alapján a tagság érdekeltté van téve a többtermelésben és így kevesebb baj van a munkaszervezéssel. A terv szerint az 1956-os évhez vi­szonyítva 1960-ig a vetésterület a ka­lászosoknál 94 hektárral csökken, az ipari növényeknél 19, a cukorrépánál pedig 5 hektárral. Ezek mellett jelen­tősen bővítik a takarmánytermelést. Mégpedig 1960-ig 17,5 százalékkal. Többéves takarmányt a szövetkezet 1956-ban nem termelt, 1960-ban vi­szont már 164 hektáron termel. Annak ellenére, hogy a kalászosok vetésterületét csökkentik, az 1955-ös évhez viszonyítva 1960-ban búzából 53, rozsból 59 százalékkal többet termel­nek. Ezt a földterületek intenzívebb megmunkálásával, valamint azzal érik el, hogy fokozzák a műtrágyafélék és istállótrágya használatát. így a kuko­ricatermelést 131, a burgonyatermelést 127, a cukorrépát pedig 72 százalékkal fokozzák 1960-ig. A nagygéresi szövetkezet már az elmúlt évek folyamán is nagy figyel­met fordított az állattenyésztés fej­lesztésére. A fejlesztési terv szerint a jövőben figyelmüket főleg a szarvas­marhaállomány feltöltésére és hasz­nosságának fokozására összpontosítják. 1960-ig a szarvasmarhák számát 285- el, ebből a tehenekét 233-al, a sertések számát pedig 33-al növelik. Baromfiból is több lesz 1300-aI. A terv teljesítésével párhuzamosan növekedik a szövetkezet jövedelme és a munkaegységek értéke is. Erről is szó kerül. A szövetkezet a múlt évben is kifizethette a tervezett munkaegy­ségértéket, s amikor Dorkó elvtárstó! megkérdeztem, hogy ez évben milyen eredménnyel zárnak-, mosolyogva vála­szol: — Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy nem hozunk szégyent se a járás­ra, se a szövetkezetünkre. Az eredmé­nyek majd megmutatkoznak az évzáró gyűlésen.-ik A tanyi EFSZ-ben 42 korona a munkaegység értéke A nagymegyeri járásban — az elmúlt évben — a legjobb gazdasági ered­ményeket a tanyi EFSZ érte el. Sikerük abban rejlik, hogy nagy súlyt he­lyeztek az állattenyésztés fejlesztésére, valamint az állatok hasznosságának növelésére. Hogy ez így van, világosan kitűnik az alábbi példákból is: Egy hektár szántóföldre átszámítva az állattenyésztés 3558 koronát, a növénytermelés 2327 koronát jövedelmezett. Az állattenyésztési termelésből 2 163 560 korona, a növénytermelésből pedig 1 414 871 korona bevétele volt a szövetkezetnek. Akaratlanul is felvetődik a kérdés: hogyan érték el ezt a szép eredményt? Tervszerű gazdálkodással, a termelési tervek túlszárnyalásával. A terven felüli beadásból például 1 705 086 korona jövedelme származott az EFSZ-n?k. Tejet a tervezett 98 010 literen felül 300 221 litert adtak be. Gyapjúból 1676 kilóval szárnyalták túl a tervezett 52 360 kilót. Marhahúst terven felül 26 998, sertéshúst 32 673 és birkahúst 3940 kilót adtak a közellátás részére. A tejhozam átlagosan 2071 liter volt a múlt évben. A helyes és tervszerű gazdálkodás eredményeit elsősorban a szövetkezet tagjai élvezik. A tagság pénztárcájába került a ledolgozott 67 535 munka­egység után járó 2 026 073 korona Is, melyből részesedés címen 675 385 ko­rona lett kifizetve. Ha tehát átszámítjuk a természetbenit is pénzjutalom­ra, úgy a tanyi EFSZ-ben a munkaegység értéke 42,09 korona. Érdemes tehát közösen gazdálkodni. Ezt bizonyítja a tanyi EFSZ eredménye is, ahol a szövetkezeti tagok átlagos évi jövedelme meghaladja a 21 000 koronát. Kopper János, Nagymegyer. Jő úton haladnak Ebben a hónapban a legtöbb szövet­kezetben értékelik a múlt évi igyeke­zet eredményeit. A termelési-pénzügyi tervet összehasonlítják a ténylegesen elért eredményekkel és az ünnepélyes évzárógyűléseken átveszik a szövetke­zeti tagok megérdemelt jutalmukat. Természetes, mindenki aszerint része­sül a közös javakból, amilyen arányban hozzájárult az eredmények eléréséhez. Mindkét kelet-szlovákiai kerületben már számos szövetkezet tagjai átélték ezeket a felejthetetlen percekét. Né­hány ilyen gyűlésen magam is részt vettem. Arra a meggyőződésre jutot­tam, hogy valóban, a jól gazdálkodó szövetkezetekben tízezrekkel mérik a bőséget. NÉZZÜK MEG HÁT A TEREBESI EFSZ EREDMÉNYEIT. A szövetkezet tagjai becsülettel dolgoztak a múlt év­ben. Érthető tehát, hogy nagy az örö­mük a megérdemelt jutalom kiosztá­sakor. Évi munkájukért 1 828 785 ko­ronát, 29 vagon gabonát, 16 vagon szénát és 25 vagon szalmát kaptak. Január első felében tartották meg az évzáró gyűlést. Az asztalok roskadásig voltak étellel-itallal. Azon a napon 817 661 koronát osztottak szét maguk között. Kicsinyko Mihály családja az anyakocákat gondozza. 18 000 koronát kapott jó munkájáért. Egész évi jöve­delmük meghaladja a 40 000 koronát. Az osztalékot takarékkönyvekre he­lyezte a Kicsinyítő család. De Baka András, Kochán János és a szövetkezet többi tagjai is 20—30 000 korona ju­talmat kaptak egész évi munkájukért. A SZABINOVI SZÖVETKEZETBEN 29 KORONA a munkaegység pénzértéke. Azonkívül a természetbeni javak, 9 korona értékben. A zárszámadás nap­ján 559 955 koronán osztoztak a szö­vetkezeti tagok. Havrila István és fele­sége 18 000, Varhulik Anna baromfi­gondozó közel 12 000, Brila János, a szövetkezet juhásza pedig 15 685 ko­rona osztalékot kapott. A 10 korona előleghez 19 korona osztalékot fizettek ki minden munkaegységre. Az osztalék átvétele után további 347 000 koronát helyeztek takarékba. A KASSAI JÁRÁS VAJKÖCI SZÖVET­KEZETÉBEN is megtartották a zárszá­madást. A szövetkezet könyvelője 205 000 koronát osztott szét azon az estén. Bodnár István 8479, Novák Já­nos 7856, Makó János 10 473, Mencel András pedig 8591 korona osztalékot kapott. Csaknem minden szövetkezeti tagnak van betétkönyve. A zárszáma­dást követő napon további 50 000 ко - rónát helyeztek bankbetétre. Ugyancsak a kassai járásban van Beniakovce. Amikor a zárszámadásra készültek a helyi szövetkezet tagjai, róluk beszélt az egész környék. Tud­ták jól, hogy gazdag lesz a zárszáma­dás. Egyesek 18—20 000 koronát is kap­tak és bizony sok egyénileg dolgozó parasztot gondolkodásra késztetett ez a valóság. A múlt évben szívvel-lélek­­kel dolgoztak, s így az évzáró gyűlés napján több mint 400 000 koronát osz­tottak szét maguk között. Dubinszki György családja 20 300 koronát kapott. Halász András, Mató Pál, Uhrinyák Já­nos és Halász Mihály családja is 20— 25 000 koronával gazdagodott azon a napon. A ZÉTÉNYI SZÖVETKEZETBEN a tervezett 20 koronáról 25-re emelke­dett a munkaegység értéke. így tehát minden munkaegységre 15 korona osz­talék jutott. Az évzáró gyűlés napján közel 600 000 koronát osztott szét J. Plutko a szövetkezet könyvelője. így lehetne felsorolni még többszáz szövetkezetei, ahol százezreket fizettek ki osztalékként. Gerlachovon 630 000, Stará Lesnán 175 000, Stankovcen 120 000 és még sok szövetkezetben hasonló összegekkel gazdagodtak a szövetkezeti tagok. Természetes, hogy ilyen jövedelem mellett szemmelláthatóan növekszik a szövetkezeti tagok életszínvonala. — Egyre több jégszekrény, rádió, új bú­tor és személyautó kerül a szövetke­zeti tagok tulajdonába. A régi, nádfe­­deies házikók eltűnnek és szép, pala­­tetős családiházak kerülnek helyükre. A kassai és az eperjesi KNB-ra egyre több szövetkezeti tag nyújtja be kér­vényét személyautóra. A kassai, kerü­letben 53 szövetkezeti tag szándékszik autót vásárolni, 90 szövetkezeti tag pe­dig már saját autóján jár vasárnapi kirándulásra. Lehetne-e tehát másként, mint a tízezrekkel mérni a szövetkezeti tagok bőségét? MICHAL ŽELEŇÁK A losonci járás legkisebb községe Ipolymúlyad. Ebben a félreeső kis fa­luban működik a járás legjobb egysé­ges földművesszövetkezete. Tekintsünk be tehát a szövetkezet életébe, lássuk csak a szövetkezet eredményeit. Azt hiszem, semmi sem adhat világo­sabb képet a szövetkezét gazdálkodásá­ról, mint a pénzügyi terv teljesítése. S Ipolymúlyadon ezen a téren nincs hiba. Tervszerint 697 000 korona be­vételre számítottak. A jó munka ered­ményeként 702 677 korona került a szövetkezet nagy kasszájába. A terve­zett kiadásokból pedig 37 000 koronát takarítottak meg. Így elérték a mun­kaegységek teljes értékét, sőt a ter­vezett 14 korona helyett 15 koronát fizettek • minden egyes ledolgozott munkaegységre. — A jövőre is gondoltunk — mondja Bolyhos elvtárs a szövetkezet elnöke. — Szociális alapra például 10 000 ko­ronát tettünk. A szövetkezet tagjai tehát a betegség idején segélyben ré­szesülnek. Jó úton halad az ipolymúlyadi szö­vetkezet. Ez pedig a tagok szorgalmá­nak, a helyes irányításnak köszönhető. SÚLYOM LÄSZLÖ, Losonc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom