Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-03 / 5. szám

1957. feSruár 3. \fzaOod Földműves 3 MAJOR SÁNDOR: Magyarországi parasztok között i KÖSZÖNŐLEVÉL A termelőszövetkezetek szilárdan állták a vihart A soproni járásban nem kevesebb, mint 22 termelőszövetkezet alakult, amelyek közt olyanok is vannak, mint a 14 oklevéllel és elismeréssel kitünte­tett tszcs Balfon, a „Szabadság" Pe­­resztegen, és a sopronbánfalvi „Űj Élet". Éppen aznap érkeztünk Peresztegre, amikor a termelőszövetkezet tagsága évzáró gyűlését tartotta. Kíváncsiak voltunk, hogy a volt Széchenyi földbir­tok új tulajdonosai hogy élték át az ellenforradalmat, hogy mentették meg szövetkezetüket az alvilág támadásá­tól? A tagok arca, amikor az átélt időkről beszélnek, elkomorodik. Külö­nösen amikor arról az aljasságról be­szélnek, hogy a tszcs és a párt leg­jobb tagjaiból ötvenen voltak az ellen­forradalmárok feketelistáján. A tszcs ki volt téve az ellenforradalom és a megtévesztett erők bomlasztó törek­véseinek, akik kapcsolatban voltak az ellenforradalom sötét erőivel, az érke­ző „vendégek”-kel. Kísérletük azonban kudarcba fulladt, mert a tagok a közös gazdálkodásban látják jövőjüket. Ge­rencsért Miklós bácsi, aki 1956 tava­szán lépett a csoportba 5,5 hold föld­del, elmondja, hogy az agitátorok őt is megkörnyékezték. Határozott válasza azonban meglepte őket. — Azt bánom, hogy előbb nem lép­tem be. Nemhogy én kilépjek, de bí­zom abban, hogy újabb tagokkal erő­södünk. E nemes agitátorok ugyan így jártak Farkas József szövetkezeti kocsisnál is, aki 1952-től tagja a termelőszövet­kezetnek: — A világ minden kincséért sem hagynám el a közöst — mondta nekik. A parasztok logikája átlátott az ellenforradalmi frázisokon A kemény paraszti válaszok határo­zottsága onnan ered, hogy a 12 év alatt a hibák ellenére is valami mégis­csak történt ebben az országban. Ezért hatott frázisnak, demagógiának és rá­galomnak az ellenforradalom és im­perialista gazdáinak a szabadságról és az „elnyomott parasztokról” bömbölő sok-sok jelszava. Érthető, hogy a józan, kérgeskezű parasztok örömujjongással fogadták november 4-én azt a hírt, hogy a szov­jet katonák immár másodszor szaba­dítják meg a magyar dolgozókat ama ellenségtől, amely a magyar népet új­ra igába akarta törni, amely alattomos módon hátulról akart tőrt döfni a nemzet testébe. Tények bizonyítják, hogy örömük indokolt volt. Pereszteg községben 1956-ban nem kevesebb, mint 62 csa­ládi házat építettek azok a parasztok, akik életük folyamán a felszabadításig mindig csak másokra gürcöltek. Az új háztulajdonosok közül Farkas Jó­zsef, aki 1952 óta tagja a termelőszö­vetkezetnek, a következőket mondot­ta: — Én is nemrégen fejeztem be új házam építését. A házam két szobából, két konyhából, egy kamrából és egy pincéből áll. Mondanom sem kell, hogy szép összegbe került, de hál' istennek egyetlen forint adósságom nincs. Négy évvel ezelőtt hat hold földdel léptem a termelőszövetkezetbe, nyugodt lelkiis­merettel állítom, hogy eddig egyetlen pillanatra sem bántam meg tettemet. Házamat tisztán abból a keresetből építettem fel, amit a közösben végzett munkámmal szereztem. íme hadd igazoljam Farkas bácsi szavainak hitelességét pár ténnyel. 1956-ban 520 munkaegységet szerzett, 52 forintjával. Az évvégi elszámolásnál készpénzben 8500 forintot kapott, ezenkívül 20,80 q búzát, 13 mázsa ár­pát, 5 mázsa kukoricát, 10,40 mázsa takarmányrépát. Háztáji gazdaságában hagyott 1 hold földjén is szép jövedel­met ért el. Egy tehenet tart és 8 da­rab sertést. Most ölt két hízót. És hogy ebben a termelőszövetke­zetben nemcsak Farkas József járt jól, hanem a többi tag is, azt a következő adatok bizonyítják, amelyeket Nagy Józsefné a peresztegi „Szabadság” ki­váló könyvelőnője bocsátott rendelke­zésünkre. Minden munkaegységre 52 forintot fizettek. A ledolgozott mun­kaegységek átlaga tagonként 600-at tesz ki. Kiváló lentermelésük .révén azok, akik a lentermelésnél dolgoztak, minden munkaegység után 80 forint pótjutalmat kaptak. Cukorrépaterme­lésben is figyelemreméltó eredménye­ket értek el. Egy holdon 220 mázsát termeltek. Mindez igazolja, hogy a „Szabadság” termelőszövetkezet tagjai becsületesen állták meg a helyüket a közös munkában és így érthető az is, hogy az ellenforradalommal szemben is közös összefogással eredményesen ellenálltak. Dózsa unokái feltartóztathatatlanul haladnak a megkezdett úton Hasonló tapasztalatokra tettünk szert Balf községben is, ahol az ellen­­forradalom csatlósai mindent elkövet­tek, hogy felbomlasszák a „Micsurin” termelőszövetkezetet. Miután ez sima rábeszéléssel nem ment, erőszakkal hajtották végre a feloszlatást Amikor a feloszlatott tagok arról kaptak hírt, hogy fel akarják gyújtani a közös gazdasági épületeket és kazla­kat, azzal a gúnyos indoklással — hadd világítson a Micsurin, — a tagok ösz­­szeálltak és közös összefogással meg­akadályozták a lelkiismeretlen bitan­gok gonosztettét. Ma a „Micsurin” új­ra helyreállt Az első, akivel Balf községbe érke­zésünkkor találkoztunk, a 60 éves Tóth Györgyné. Érdeklődésünkre, hogy együttmaradnak-e a termelőszövetke­zet tagjai, határozottan kijelenti: — A Micsurin volt és lesz, mit gon­dolnak, mi vigyázunk a mi tszcs-énkre. Ugyanígy nyilatkozott Bognár bácsi is: — Nincs az az erő, amely megsem­misítené a mi Micsurinunkat. Az őszi vetés után a tavasziakat is közösen vetjük. Öröm hallgatni ezeket az embere­ket Hangjukon és mondanivalójukon érzi az ember jiogy mily mély gyöke­reket vertek bennük a szocializmus vívmányai. A vívmányaikhoz való ra­gaszkodást bizonyítja az is, hogy Balf községben az ellenforVadalom rohamán, a tűzkeresztségen átesve elsőnek ala­kult meg a Magyar Szocialista Mun­káspárt helyi szervezete 36 taggal, akik között 10 harcos nő is van. Nagy örömünkre szolgál az a fel­ismerés, hogy a magyarországi pa­rasztok — Dózsa unokái — első perc­től kezdve szilárdan ellenálltak az el­lenforradalom hangzatos jelszavainak és ígérgetéseinek. S mindvégig hűsé­gesen kitartottak a népi demokratikus rend, a magyar kommunisták célkitű­zése, a szocializmus építése mellett. Vállalatunk és a Roľnícke noviny, valamint a Szabad Földműves szerkesz­f tőségének dolgozol a múlt év decemberében karácsonyi ajándékcsomagokat J küldtek magyarországi testvérvallalatunk dolgozóinak. Magyar elvtársaink f az alanti levélben köszönték meg az ajándékcsomagokat: r Igazságos ítélet a terrorista gyilkosok felett Mint hivatalosan jelentették, a’Magyar Népköztársaság legfelsőbb bírósága a napokban ítéletet hirdetett az ellenforradalmi bandák két vezére: a bün­tetett előéletű Dudás József és Szabó János ügyében. Azóta a halálos ítéletet már végre is hajtották. gyilkosságot hajtott végre és sok kommunistát és polgárt hurcolt el. Annak ellenére, hogy Dudásnak jó összeköttetései voltak Nagy Imrével — mint az bebizonyosodott — mégsem ismerte el a Nagy-kormányt. Huszon­öt pontból álló követelést nyújtott be a kormánynak, melyek közül az egyik egy ideiglenes kormány megalakítását követelte. Bandája számára 6 minisz­teri széket követelt. Ö a maga számára a külügyminiszteri funkciót tartotta fenn. Ez a „kormány” természetesen katonai fasiszta jellegű lett volna. Mikor Nagy Imre kormányának nap­jai már meg voltak számlálva és tény­leg megérett a fasiszta diktatúra szá­mára, Dudás tettekre határozta el magát. No.vember 2-án 100 fegyverest küldött a külügyminisztérium épületé­hez azzal a paranccsal, hogy szállják meg az épületet. A banditák az összes hivatalnokokat egy helyiségbe kerget­ték, kiválogatták a kommunistákat, hogy „rövid úton” végezzenek velük. A vérontást egy katonai egység aka­dályozta meg, amely kikergette a ban­ditákat az épületből. „Jönnek az ENSZ-csapatok és háború lesz” Dudás az Állami Bank ún. forradal­mi bizottsága engedélyével 1 millió forintot vett fel a bankból. A Vörös­­kereszt megbízottjától 10 000 forintot vett fel a banda kiadásainak fedezésé­re. Valószínű, hogy Donovan amerikai tábornok is nagyobb támogatást nyúj­tott neki, a ki a külföldi lapok jelen­tése szerint október 28-án Pesten tar­tózkodott és tárgyalt Dudással. De — mint a tárgyaláson kitűnt — jó összeköttetései voltak Dudásnak Nagy Imrével is. November 1-én Nagy Imre titkára telefonon hivatta Dudást és hasonló „forradalmi bizottsági” ve­zetőket, hogy jöjjenek tárgyalni a mi­niszterelnökségre. „Rögtön összeköt­tetésbe léptem az írószövetséggel és a diákokkal” — vallotta Dudás a tárgya­láson. A találkozás november 1-én tényleg megvalósult. Itt találkozott Maiéter Pál ezredessel, akivel tanács­kozott a „szabadságharcosok” közös parancsnokságának megalakítása ügyé­ben. De beszéljen egy másik tanú: „Du­dás, mikof visszatért az Országházból, informálta társajt a tárgyalásokról. Elárulta nekik, hogy ha a szovjet csa­patok nem hagynák el az ország terü­letét, ENSZ katonaság fog beavatkozni és kitör a háború.” Metszőén csípős szél csapott ar­cunkba nyugat felöl, amikor Sopronba megérkeztünk. Ausztria határa innen csak pár kilométer. Magyarország e táján játszódott le a magyar nép tragédiájának egy része az októberi napokban. Ezrek és ezrek tisztánlátá­sukat elveszítve, az izgalom bizonyta­lan érzésétől gyötörve lépték át a ha­tárt. S elindultak az ismeretlen gyüj­­tötáborok, idegen népek és tájak felé. Voltak azonban olyanok, akik ellen­kező irányból lépték át a határt. Ők is magyaroknak mondták magukat. Ar­cukon mosoly és megelégedettség ült ezrek tragédiájának láttán, mert eb­ben látták i2 éve folytatott aljas mun­kájuk „gyümölcsét”. Ezekben a tragikus napokban a sok közül rangrejtve három hívatlan, elő­kelő vendég érkezett Sopronba. A hí­vatlan érkezés hitelességéről bárki meggyőződhet. Az Apolió-szálló ven­­dégbejelentö könyvében ott találjuk gróf Apponyi Albert nemes kézjegyét, gróf Draskovics sajátkezű aláírását és rajta kívül gróf Festetics hírhedt nyi­laspárti képviselő nevét is. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy azt is meg­mondjuk, hogy a gróf urak a grófi rangot nem tartották ajánlatosnak a könyvben megjegyezni, mert a sors mostohasága folytán foglalkozást vál­toztattak. Gróf Apponyi tehát, mint újságíró tevékenykedik. Innen ered, hogy a „Szabad Európa” és hírei oly híven tükrözik a munkatárs grófok, gyárosok és az alvilági alakok igaz­mondását és szívük vágyait. Jellem­zésképpen felhozunk egy hírt és kí­vánságot, amit a többi nyugati adó sugárzott ezekben a tragikus napok­ban. hogy Bognár elvtársat, a párt já­rási titkárát felakasztották Sopronban. Mondanom sem kell, hogy Bognár elvtárs él és egészséges, a falvak népe kitörő örömmel fogadta, amikor meg­jelent közöttük. A gróf urak érkezésének híre — minden elővigyázatosságuk ellenére — gyorsan elterjedt a falvak parasztsága között. A parasztok magatartásában nem látszott az érdekelt vendégfogadó gazda öröme, hanem ellenkezőleg: nyugtalanság és harag hatalmasodott el rajtuk. ’ A nyugtalanság nagyon is érthető volt, hiszen az érkező .földesurakat és a sok-sok nyugati vendéget nemcsak hírből, de történelmi tapasztalatokból is igen jól ismerték a volt cselédek, parasztok és az egykori munkanélkü­liek. Az uraknak nem sikerült a zavarosban halászni Megfejthetetlen rejtély előtt álltak, mert tudták, hogy a forradalom idején a grófok, gyárosok és földbirtokosok bevett szokásként általában futni, me­nekülni szoktak. Itt pedig mintha minden a fejetetejére állna, fordítva történt. Amint az urak meghallották a „forradalom” hírét, vágtatva megér­keztek, mint akiknek nagyon sürgős a dolguk. Mi sem természetesebb tehát, hogy a parasztok egészséges észjárá­sukkal gyanút fogtak. Feltették a kér­dést: milyen „forradalom” is lehet az, ha a grófok, bárók és földbirtokosok olyan vonzónak találják, hogy autón és repülőgépen lóhalálban utazva érkez­nek. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek az urak halászni jöttek a zavarosban és ebben a tevékenységükben nagy segít­ségükre voltak csatlósaik: a kulákok, volt horthysta tisztek, rendőrök, csendőrök és szolgabírák. Természetes nem fogtak a zavarosban semmit és gyilkos, alattomos tetteik után örül­tek, hogy ép bőrrel megmenekülhet­tek. Komoly tapasztalatokkal gazdagodva térhettek vissza gazdájukhoz, a jól fizgtő nyugati imperialistákhoz/ Keserű szájízzel beszámolhattak nekik arról, hogy a magyar parasztok, az egykori cselédek és szolgák szilárdan állnak a lábukon, mégpedig az ó egykori birto­kaikon. Elmondhatták azt is, hogy a magyar parasztok fejét nem lehet el­szédíteni azzal, ha az ellenforradalmat forradalomnak kürtölik világszerte rádióállomásaik. Mindez nem használt, mert a magyar parasztok makacsul ragaszkodnak ahhoz, a régi közmon­dáshoz: „Madarat tolláról, embert ba­rátjáról lehet megismerni!” Ez a közmondás mintha felborította volna terveiket és ahogy jöttek, úgy menekülték lóhalóiban. Tolláikról és barátaikról ismerték meg e madarakat, amelyek vadlibákhoz hasonló csopor­tokban gágoktak, repdestek ország­szerte és tolláik azonosak voltak azon jómadarak tollaival, akik akkor mene­külve elköltöztek az országból, amikor az ezeréves földért, a jussért és a nép hatalmáért folyt az ádáz harc. Csoda-e, ha a magyar parasztok jó­zanok maradtak, és egy talpalatnyi földet sem engedtek át jussukból és ragaszkodtak a szocializmus vívmá­nyaihoz ? Ki volt Dudás József? Ennek a fasiszta kalandornak az éle­te elég változatos volt. A második világháború után a román politikai rendőrség fizetett besúgója, 1944-ben már feltűnik mint „kommunista" tag­ja Horthy küldöttségének, melyet a szovjet csapatokhoz küldött fegyver­szüneti tárgyalások megindítása céljá­ból. Természetesen ilyen megbízatást a magyarországi kommunista párttól nem kapott és nem is kaphatott, mert sohasem volt tagja. A felszabadulás után új minőségben szerepelt, mint képviselő jelölt a Kisgazdapárt listá­ján. Később államellenes összeesküvés bűneiért elítélték és néhány évig bör­tönben ült. Életének vezérlőgondolata a szocia­lizmus elleni gyűlölet. Október 23-án kihasználva a diáktüntetéseket, egyik vezérévé és szervezőjévé lesz az el­lenforradalmi felkelésnek. Egy kormány-terv Dudás Józsefnek 200—300 felfegy­verzett embere volt. Hogy kik voltak ezek, talán beszéljen róla V. tanú, aki november 2-án lépett be Dudás ban­dájába: Dudás egyik csoportjának voltam tagja, melyet egy'„Feri bácsi” álnéven szereplő volt Horthy-tiszt vezetett. A bandához csatlakozott 5 „légionárus”, akik Nyugatról jöttek a Vöröskereszt autójával, természetesen teljesen fel­fegyverkezve. Nyugat-német gyártmá­nyú fegyvereik voltak. A banda a „Fej­vadászok” címét viselte, mivel az volt a feladata, hogy az ÄVH, az államvé­delmi rendőrség tagjait, valamint szov­jet katonákat, párt és állami funkcio­náriusokat tegyen el láb alól. A tanú bevallotta hogy röviddel a felszabadító szovjet egységek előtt a „Fejvadászok” aljas módorK meggyil­koltak néhány kommunistát. így pl. Sarkadi ügyészt Fodor főhadnagyot és másokat. ■ A fegyveres banda lopott, rabolt és gyilkolt. Az ő rovásukon van a buda­pesti városi pártbizottság megtámadá­sa, mely mint ismeretes tömeggyilko­lással végződött. Több mint 20 kato­nát gyilkoltak le bestiális módon, akik az épületet védték. Ők rabolták ki a Corvin-áruházat és ott rabolt ruhába öltöztették be a 300 tagból álló bandi­ta-csoportot, melynek egyrésze szö­kött rab volt. Az épület előtt meglin­cseltek három személyt. A Dudás-cso­port sok más terrorista cselekményt, November 4-én Nagy Imre tényleg kérte a nyugati imperialisták katonai segítségét. Egy szemtanú jelen volt, mikor Du­dás a Szabad Nép épületéből telefonon jelentette Nagy Imrének, hogy a Köz­társaság-téren a városi pártbizottság székháza előtt agyonlövetett két em­bert és megkezdi a támadást az épület ellen. Ki is adta a parancsot. A támadás a bizottság dolgozóinak barbár módon történt kiirtásával végződött. Dudás errevonatkozóan cinikusan megjegyez­te, hogy erről tudott az az ember, aki akkor a kormány és a párt élén állott. Tehát Nagy Imre. Szabó — a különleges osztag parancsnoka Dudás sok cinkosát magas katonai rangra emelte. így a külügyminiszté­rium elleni támadás vezetőjét tartalé­kos tizedesi rangból egyszerre alezre­dessé nevezte ki. Ilyen nagylelkű volt Szabó Jánossal, a többszörösen bünte­tett fegyenccel szemben is. Egy 50 tagú banda vezetését bízta rá, melyet „különleges osztagnak" minősített. Ennek a bandának a Széna-téren volt a központja. Szabó bandája felhívásokat adott ki gyilkolásra. Kommunisták után kuta­tott, letartóztatásokat eszközölt és az elhurcoltakat a Maros-utcai kaszár­nyában kínoztatta, sokakat közülök meggyilkolt. Szabónak sok gyilkosság szárad a lelkiismeretén, amelyeket a kommunisták utáni hajsza közben kö­vetett el a fegyverszünet után. Dudás és Szabó, sok becsületes em­ber gyilkosai elnyerték méltó bünteté­süket ... így jár mindenki, aki fegy­vert fog a nép hatalma ellen. Magyarországon teljes erővel folynak a helyreállítási munkálatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom