Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-03 / 5. szám

1957. feSruár 3.

\fzaOod

Földműves

3

MAJOR SÁNDOR:

Magyarországi parasztok között

i KÖSZÖNŐLEVÉL

A termelőszövetkezetek szilárdan állták a vihart

A soproni járásban nem kevesebb, mint 22 termelőszövetkezet alakult, amelyek közt olyanok is vannak, mint a 14 oklevéllel és elismeréssel kitüntetett tszcs Balfon, a „Szabadság" Peresztegen, és a sopronbánfalvi „Űj Élet".

Éppen aznap érkeztünk Peresztegre, amikor a termelőszövetkezet tagsága évzáró gyűlését tartotta. Kíváncsiak voltunk, hogy a volt Széchenyi földbirtok új tulajdonosai hogy élték át az ellenforradalmat, hogy mentették meg szövetkezetüket az alvilág támadásától? A tagok arca, amikor az átélt időkről beszélnek, elkomorodik. Különösen amikor arról az aljasságról beszélnek, hogy a tszcs és a párt legjobb tagjaiból ötvenen voltak az ellenforradalmárok feketelistáján. A tszcs ki volt téve az ellenforradalom és a megtévesztett erők bomlasztó törekvéseinek, akik kapcsolatban voltak az ellenforradalom sötét erőivel, az érkező „vendégek”-kel. Kísérletük azonban kudarcba fulladt, mert a tagok a közös gazdálkodásban látják jövőjüket. Gerencsért Miklós bácsi, aki 1956 tavaszán lépett a csoportba 5,5 hold földdel, elmondja, hogy az agitátorok őt is megkörnyékezték. Határozott válasza azonban meglepte őket.

— Azt bánom, hogy előbb nem léptem be. Nemhogy én kilépjek, de bízom abban, hogy újabb tagokkal erősödünk.

E nemes agitátorok ugyan így jártak Farkas József szövetkezeti kocsisnál is, aki 1952-től tagja a termelőszövetkezetnek: — A világ minden kincséért sem hagynám el a közöst — mondta nekik.

A parasztok logikája átlátott az ellenforradalmi frázisokon

A kemény paraszti válaszok határozottsága onnan ered, hogy a 12 év alatt a hibák ellenére is valami mégiscsak történt ebben az országban. Ezért hatott frázisnak, demagógiának és rágalomnak az ellenforradalom és imperialista gazdáinak a szabadságról és az „elnyomott parasztokról” bömbölő sok-sok jelszava.

Érthető, hogy a józan, kérgeskezű parasztok örömujjongással fogadták november 4-én azt a hírt, hogy a szovjet katonák immár másodszor szabadítják meg a magyar dolgozókat ama ellenségtől, amely a magyar népet újra igába akarta törni, amely alattomos módon hátulról akart tőrt döfni a nemzet testébe.

Tények bizonyítják, hogy örömük indokolt volt. Pereszteg községben 1956-ban nem kevesebb, mint 62 családi házat építettek azok a parasztok, akik életük folyamán a felszabadításig mindig csak másokra gürcöltek. Az új háztulajdonosok közül Farkas József, aki 1952 óta tagja a termelőszövetkezetnek, a következőket mondotta:

— Én is nemrégen fejeztem be új házam építését. A házam két szobából, két konyhából, egy kamrából és egy pincéből áll. Mondanom sem kell, hogy szép összegbe került, de hál' istennek egyetlen forint adósságom nincs. Négy évvel ezelőtt hat hold földdel léptem a termelőszövetkezetbe, nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy eddig egyetlen pillanatra sem bántam meg tettemet. Házamat tisztán abból a keresetből építettem fel, amit a közösben végzett munkámmal szereztem.

íme hadd igazoljam Farkas bácsi szavainak hitelességét pár ténnyel. 1956-ban 520 munkaegységet szerzett, 52 forintjával. Az évvégi elszámolásnál készpénzben 8500 forintot kapott, ezenkívül 20,80 q búzát, 13 mázsa árpát, 5 mázsa kukoricát, 10,40 mázsa takarmányrépát. Háztáji gazdaságában hagyott 1 hold földjén is szép jövedelmet ért el. Egy tehenet tart és 8 darab sertést. Most ölt két hízót.

És hogy ebben a termelőszövetkezetben nemcsak Farkas József járt jól, hanem a többi tag is, azt a következő adatok bizonyítják, amelyeket Nagy Józsefné a peresztegi „Szabadság” kiváló könyvelőnője bocsátott rendelkezésünkre. Minden munkaegységre 52 forintot fizettek. A ledolgozott munkaegységek átlaga tagonként 600-at tesz ki. Kiváló lentermelésük .révén azok, akik a lentermelésnél dolgoztak, minden munkaegység után 80 forint pótjutalmat kaptak. Cukorrépatermelésben is figyelemreméltó eredményeket értek el. Egy holdon 220 mázsát termeltek. Mindez igazolja, hogy a „Szabadság” termelőszövetkezet tagjai becsületesen állták meg a helyüket a közös munkában és így érthető az is, hogy az ellenforradalommal szemben is közös összefogással eredményesen ellenálltak.

Dózsa unokái feltartóztathatatlanul haladnak a megkezdett úton

Hasonló tapasztalatokra tettünk szert Balf községben is, ahol az ellenforradalom csatlósai mindent elkövettek, hogy felbomlasszák a „Micsurin” termelőszövetkezetet. Miután ez sima rábeszéléssel nem ment, erőszakkal hajtották végre a feloszlatást

Amikor a feloszlatott tagok arról kaptak hírt, hogy fel akarják gyújtani a közös gazdasági épületeket és kazlakat, azzal a gúnyos indoklással — hadd világítson a Micsurin, — a tagok öszszeálltak és közös összefogással megakadályozták a lelkiismeretlen bitangok gonosztettét. Ma a „Micsurin” újra helyreállt

Az első, akivel Balf községbe érkezésünkkor találkoztunk, a 60 éves Tóth Györgyné. Érdeklődésünkre, hogy együttmaradnak-e a termelőszövetkezet tagjai, határozottan kijelenti:

— A Micsurin volt és lesz, mit gondolnak, mi vigyázunk a mi tszcs-énkre.

Ugyanígy nyilatkozott Bognár bácsi is:

— Nincs az az erő, amely megsemmisítené a mi Micsurinunkat. Az őszi vetés után a tavasziakat is közösen vetjük.

Öröm hallgatni ezeket az embereket Hangjukon és mondanivalójukon érzi az ember jiogy mily mély gyökereket vertek bennük a szocializmus vívmányai. A vívmányaikhoz való ragaszkodást bizonyítja az is, hogy Balf községben az ellenforVadalom rohamán, a tűzkeresztségen átesve elsőnek alakult meg a Magyar Szocialista Munkáspárt helyi szervezete 36 taggal, akik között 10 harcos nő is van.

Nagy örömünkre szolgál az a felismerés, hogy a magyarországi parasztok — Dózsa unokái — első perctől kezdve szilárdan ellenálltak az ellenforradalom hangzatos jelszavainak és ígérgetéseinek. S mindvégig hűségesen kitartottak a népi demokratikus rend, a magyar kommunisták célkitűzése, a szocializmus építése mellett.

Vállalatunk és a Roľnícke noviny, valamint a Szabad Földműves szerkeszf tőségének dolgozol a múlt év decemberében karácsonyi ajándékcsomagokat J küldtek magyarországi testvérvallalatunk dolgozóinak. Magyar elvtársaink f az alanti levélben köszönték meg az ajándékcsomagokat:

r

Igazságos ítélet a terrorista gyilkosok felett

Mint hivatalosan jelentették, a’Magyar Népköztársaság legfelsőbb bírósága a napokban ítéletet hirdetett az ellenforradalmi bandák két vezére: a büntetett előéletű Dudás József és Szabó János ügyében. Azóta a halálos ítéletet már végre is hajtották.

gyilkosságot hajtott végre és sok kommunistát és polgárt hurcolt el.

Annak ellenére, hogy Dudásnak jó összeköttetései voltak Nagy Imrével — mint az bebizonyosodott — mégsem ismerte el a Nagy-kormányt. Huszonöt pontból álló követelést nyújtott be a kormánynak, melyek közül az egyik egy ideiglenes kormány megalakítását követelte. Bandája számára 6 miniszteri széket követelt. Ö a maga számára a külügyminiszteri funkciót tartotta fenn. Ez a „kormány” természetesen katonai fasiszta jellegű lett volna.

Mikor Nagy Imre kormányának napjai már meg voltak számlálva és tényleg megérett a fasiszta diktatúra számára, Dudás tettekre határozta el magát. No.vember 2-án 100 fegyverest küldött a külügyminisztérium épületéhez azzal a paranccsal, hogy szállják meg az épületet. A banditák az összes hivatalnokokat egy helyiségbe kergették, kiválogatták a kommunistákat, hogy „rövid úton” végezzenek velük.

A vérontást egy katonai egység akadályozta meg, amely kikergette a banditákat az épületből.

„Jönnek az ENSZ-csapatok és háború lesz”

Dudás az Állami Bank ún. forradalmi bizottsága engedélyével 1 millió forintot vett fel a bankból. A Vöröskereszt megbízottjától 10 000 forintot vett fel a banda kiadásainak fedezésére. Valószínű, hogy Donovan amerikai tábornok is nagyobb támogatást nyújtott neki, a ki a külföldi lapok jelentése szerint október 28-án Pesten tartózkodott és tárgyalt Dudással.

De — mint a tárgyaláson kitűnt — jó összeköttetései voltak Dudásnak Nagy Imrével is. November 1-én Nagy Imre titkára telefonon hivatta Dudást és hasonló „forradalmi bizottsági” vezetőket, hogy jöjjenek tárgyalni a miniszterelnökségre. „Rögtön összeköttetésbe léptem az írószövetséggel és a diákokkal” — vallotta Dudás a tárgyaláson. A találkozás november 1-én tényleg megvalósult. Itt találkozott Maiéter Pál ezredessel, akivel tanácskozott a „szabadságharcosok” közös parancsnokságának megalakítása ügyében.

De beszéljen egy másik tanú: „Dudás, mikof visszatért az Országházból, informálta társajt a tárgyalásokról. Elárulta nekik, hogy ha a szovjet csapatok nem hagynák el az ország területét, ENSZ katonaság fog beavatkozni és kitör a háború.”

Metszőén csípős szél csapott arcunkba nyugat felöl, amikor Sopronba megérkeztünk. Ausztria határa innen csak pár kilométer. Magyarország e táján játszódott le a magyar nép tragédiájának egy része az októberi napokban. Ezrek és ezrek tisztánlátásukat elveszítve, az izgalom bizonytalan érzésétől gyötörve lépték át a határt. S elindultak az ismeretlen gyüjtötáborok, idegen népek és tájak felé.

Voltak azonban olyanok, akik ellenkező irányból lépték át a határt. Ők is magyaroknak mondták magukat. Arcukon mosoly és megelégedettség ült ezrek tragédiájának láttán, mert ebben látták i2 éve folytatott aljas munkájuk „gyümölcsét”.

Ezekben a tragikus napokban a sok közül rangrejtve három hívatlan, előkelő vendég érkezett Sopronba. A hívatlan érkezés hitelességéről bárki meggyőződhet. Az Apolió-szálló vendégbejelentö könyvében ott találjuk gróf Apponyi Albert nemes kézjegyét, gróf Draskovics sajátkezű aláírását és rajta kívül gróf Festetics hírhedt nyilaspárti képviselő nevét is. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy azt is megmondjuk, hogy a gróf urak a grófi rangot nem tartották ajánlatosnak a könyvben megjegyezni, mert a sors mostohasága folytán foglalkozást változtattak. Gróf Apponyi tehát, mint újságíró tevékenykedik. Innen ered, hogy a „Szabad Európa” és hírei oly híven tükrözik a munkatárs grófok, gyárosok és az alvilági alakok igazmondását és szívük vágyait. Jellemzésképpen felhozunk egy hírt és kívánságot, amit a többi nyugati adó sugárzott ezekben a tragikus napokban. hogy Bognár elvtársat, a párt járási titkárát felakasztották Sopronban. Mondanom sem kell, hogy Bognár elvtárs él és egészséges, a falvak népe kitörő örömmel fogadta, amikor megjelent közöttük.

A gróf urak érkezésének híre — minden elővigyázatosságuk ellenére — gyorsan elterjedt a falvak parasztsága között. A parasztok magatartásában nem látszott az érdekelt vendégfogadó gazda öröme, hanem ellenkezőleg: nyugtalanság és harag hatalmasodott el rajtuk.

’ A nyugtalanság nagyon is érthető volt, hiszen az érkező .földesurakat és a sok-sok nyugati vendéget nemcsak hírből, de történelmi tapasztalatokból

is igen jól ismerték a volt cselédek, parasztok és az egykori munkanélküliek.

Az uraknak nem sikerült a zavarosban halászni

Megfejthetetlen rejtély előtt álltak, mert tudták, hogy a forradalom idején a grófok, gyárosok és földbirtokosok bevett szokásként általában futni, menekülni szoktak. Itt pedig mintha minden a fejetetejére állna, fordítva történt. Amint az urak meghallották a „forradalom” hírét, vágtatva megérkeztek, mint akiknek nagyon sürgős a dolguk. Mi sem természetesebb tehát, hogy a parasztok egészséges észjárásukkal gyanút fogtak. Feltették a kérdést: milyen „forradalom” is lehet az, ha a grófok, bárók és földbirtokosok olyan vonzónak találják, hogy autón és repülőgépen lóhalálban utazva érkeznek. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek az urak halászni jöttek a zavarosban és ebben a tevékenységükben nagy segítségükre voltak csatlósaik: a kulákok, volt horthysta tisztek, rendőrök, csendőrök és szolgabírák. Természetes nem fogtak a zavarosban semmit és gyilkos, alattomos tetteik után örültek, hogy ép bőrrel megmenekülhettek.

Komoly tapasztalatokkal gazdagodva térhettek vissza gazdájukhoz, a jól fizgtő nyugati imperialistákhoz/ Keserű szájízzel beszámolhattak nekik arról, hogy a magyar parasztok, az egykori cselédek és szolgák szilárdan állnak a lábukon, mégpedig az ó egykori birtokaikon. Elmondhatták azt is, hogy a magyar parasztok fejét nem lehet elszédíteni azzal, ha az ellenforradalmat forradalomnak kürtölik világszerte rádióállomásaik. Mindez nem használt, mert a magyar parasztok makacsul ragaszkodnak ahhoz, a régi közmondáshoz: „Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni!”

Ez a közmondás mintha felborította volna terveiket és ahogy jöttek, úgy menekülték lóhalóiban. Tolláikról és barátaikról ismerték meg e madarakat, amelyek vadlibákhoz hasonló csoportokban gágoktak, repdestek országszerte és tolláik azonosak voltak azon jómadarak tollaival, akik akkor menekülve elköltöztek az országból, amikor az ezeréves földért, a jussért és a nép hatalmáért folyt az ádáz harc.

Csoda-e, ha a magyar parasztok józanok maradtak, és egy talpalatnyi földet sem engedtek át jussukból és ragaszkodtak a szocializmus vívmányaihoz ?

Ki volt Dudás József?

Ennek a fasiszta kalandornak az élete elég változatos volt. A második világháború után a román politikai rendőrség fizetett besúgója, 1944-ben már feltűnik mint „kommunista" tagja Horthy küldöttségének, melyet a szovjet csapatokhoz küldött fegyverszüneti tárgyalások megindítása céljából. Természetesen ilyen megbízatást a magyarországi kommunista párttól nem kapott és nem is kaphatott, mert sohasem volt tagja. A felszabadulás után új minőségben szerepelt, mint képviselő jelölt a Kisgazdapárt listáján. Később államellenes összeesküvés bűneiért elítélték és néhány évig börtönben ült.

Életének vezérlőgondolata a szocializmus elleni gyűlölet. Október 23-án kihasználva a diáktüntetéseket, egyik vezérévé és szervezőjévé lesz az ellenforradalmi felkelésnek.

Egy kormány-terv

Dudás Józsefnek 200—300 felfegyverzett embere volt. Hogy kik voltak ezek, talán beszéljen róla V. tanú, aki november 2-án lépett be Dudás bandájába:

Dudás egyik csoportjának voltam tagja, melyet egy'„Feri bácsi” álnéven szereplő volt Horthy-tiszt vezetett. A bandához csatlakozott 5 „légionárus”, akik Nyugatról jöttek a Vöröskereszt autójával, természetesen teljesen felfegyverkezve. Nyugat-német gyártmányú fegyvereik voltak. A banda a „Fejvadászok” címét viselte, mivel az volt a feladata, hogy az ÄVH, az államvédelmi rendőrség tagjait, valamint szovjet katonákat, párt és állami funkcionáriusokat tegyen el láb alól.

A tanú bevallotta hogy röviddel a felszabadító szovjet egységek előtt a „Fejvadászok” aljas módorK meggyilkoltak néhány kommunistát. így pl. Sarkadi ügyészt Fodor főhadnagyot és másokat.

■ A fegyveres banda lopott, rabolt és gyilkolt. Az ő rovásukon van a budapesti városi pártbizottság megtámadása, mely mint ismeretes tömeggyilkolással végződött. Több mint 20 katonát gyilkoltak le bestiális módon, akik az épületet védték. Ők rabolták ki a Corvin-áruházat és ott rabolt ruhába öltöztették be a 300 tagból álló bandita-csoportot, melynek egyrésze szökött rab volt. Az épület előtt meglincseltek három személyt. A Dudás-csoport sok más terrorista cselekményt,

November 4-én Nagy Imre tényleg kérte a nyugati imperialisták katonai segítségét.

Egy szemtanú jelen volt, mikor Dudás a Szabad Nép épületéből telefonon jelentette Nagy Imrének, hogy a Köztársaság-téren a városi pártbizottság székháza előtt agyonlövetett két embert és megkezdi a támadást az épület ellen.

Ki is adta a parancsot. A támadás a bizottság dolgozóinak barbár módon történt kiirtásával végződött. Dudás errevonatkozóan cinikusan megjegyezte, hogy erről tudott az az ember, aki akkor a kormány és a párt élén állott. Tehát Nagy Imre.

Szabó — a különleges osztag parancsnoka

Dudás sok cinkosát magas katonai rangra emelte. így a külügyminisztérium elleni támadás vezetőjét tartalékos tizedesi rangból egyszerre alezredessé nevezte ki. Ilyen nagylelkű volt Szabó Jánossal, a többszörösen büntetett fegyenccel szemben is. Egy 50 tagú banda vezetését bízta rá, melyet „különleges osztagnak" minősített. Ennek a bandának a Széna-téren volt a központja.

Szabó bandája felhívásokat adott ki gyilkolásra. Kommunisták után kutatott, letartóztatásokat eszközölt és az elhurcoltakat a Maros-utcai kaszárnyában kínoztatta, sokakat közülök meggyilkolt. Szabónak sok gyilkosság szárad a lelkiismeretén, amelyeket a kommunisták utáni hajsza közben követett el a fegyverszünet után.

Dudás és Szabó, sok becsületes ember gyilkosai elnyerték méltó büntetésüket ... így jár mindenki, aki fegyvert fog a nép hatalma ellen.

Magyarországon teljes erővel folynak a helyreállítási munkálatok